2017. július 8., szombat

19. Rész - Anyával a strandon

Az előző résznél elfelejtettem kiírni, hogy a blog átlépte a 10.000 oldalmegjelenítést (már a 11-et is és sebesen közelít a 12 ezerhez). Gondolom, most azt kérdezitek, hogy lehet egy ilyet elfelejteni? Ez nagyon egyszerű. Nem Wia megalkotója lennék, ha nem felejtettem volna el. xD

A strandos rész ötletét köszönöm Viki barátnőmnek. <3 



Az utóbbi pár hét rengeteg dogával és feleléssel telt el. Arminnal csak iskolaidőben voltam együtt. Az otthon töltött órákat a tanulás vette el. Sajnos ilyenkor van az, mikor rádöbbenek, milyen hülye is voltam, hogy nem év közben tanultam. Most nagyon tepernem kell, hogy pár tantárgyból meglegyen a stabil kettes. De szerencsére ezzel nem vagyok egyedül...

De végre eljött az utolsó nap is, ami esetlegesen még tanulással telhet. Kidobáltam a táskámból minden iskolához kapcsolódó dolgot, főleg, hogy a fele füzetemben bent van a suliban.
Lementem reggelizni és egyből megcsapott a hideg, ahogy lefelé haladtam a lépcsőn. Az emeletes ház, egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy fent szauna van, lent pedig jégverem. Ilyenkor hiányzik a régi házunk, bár ez csak az első nyaram itt. De akkor is elviselhetetlen a hőség.
Mikor kinyitottam a hűtőt, akkor álltam egy picit előtte, olyan jól volt, ahogy a hideg jött rám.
- Ne, szellőztess! - szólt rám anya. Az ijedtségtől összerezzentem.
- Te nem dolgozol ma? - kérdeztem meglepetten és gyors becsuktam a hűtőt, miután kivettem a müzlimhez a tejet.
- Nem. Szabadságot vettem ki. Eltölthetnénk egy csajos napot.
- Öhm... Hát én Arminnal akartam lenni, mert az utóbbi pár hétben csak tanultam.
- Ő is jöhet velünk.
- De akkor az már nem csajos nap. Egyébként hova mennénk? - közben neki álltam a reggelimnek is, hogy haladjak.
- Vettem neked egy új bikinit.
- Nem veszek fel bikinit. - jelentettem ki egy hangúan teli szájjal.
- Jaj, ez magasított derekú. Szerintem tetszeni fog neked.
- Szóval, akkor a partra indulunk?
- Igen. Na, mit mondasz jössz? Jöhet Armin is.
- Gondoltam, hogy nem fogod megtiltani. Majd megkérdezem, hogy van-e kedve.
- Jól van. Mikor haza értél megmutatom a ruhát.
- Most mutasd meg. Lehet nem fog tetszeni, így majd kell vennem egyet suli után. - nem mintha nem bíznék anya ízlésében, inkább az aggaszt mennyit mutat.
- Oké, akkor lehozom és megmutatom az enyémet is.
- Vettél magadnak is?
- Még szép! - felment az emeletre. Most reménykedem, hogy nem egyformát vett, mert akkor én biztos nem fogom felhúzni. Meg, van egy olyan érzésem, hogy egyébként se. Magasított derekú cuccokat nem hordok. Megettem a kajám és közben Armin is megjött. Beengedtem. Nem sokkal később anya is lejött. Én visszamentem, hogy elmossam a tányérom és mindenki jött utánam.
- Na szerinted melyik a tiéd? - mutatta fel anya a két bikinit. Mindkettő magasított derekú volt és ocsmány, szóval bármelyik lehet nem fogom felvenni. Az ilyen mindenféle mintás dolgok nem nagyon jönnek be.
- Egyik se tetszik, szóval mindegy.
- De miért? Pedig olyan aranyosak. Armin neked se tetszenek? - rám nézett, majd visszanézett anyára.
- Nem. - felnevettem.
- Olyan gonoszok vagytok. - ballagott vissza az emeletre. Én pedig leültem Armin ölébe.
- Akarsz jönni strandra?
- Anyud is jön?
- Igen... Csak azért kivett egy szabadnapot, hogy egy kis időt eltölthessem velem. Nem mintha majd abban a 3 hónapban nem lennék itthon.
- De, ha nincs bikinid miben jössz?
- Kimondta, hogy felvenném? - perverz vigyor jelent meg az arcomon. Semmit nem mondott, sőt még el is fordult tőlem. - Valami baj van? - kérdeztem tőle én is elszomorodva 
- Nem nincs. - kelt fel, magáról leszállítva.
- De morci vagy. Mi a baj? - karoltam át a nyakát és terpeszbe álltam, hogy még véletlen se tudjon elmenni, magyarázat nélkül.
- Csak keveset aludtam.
- Bizti? - néztem rá. 
- Igen. 
- Bizti, bizti? - nevettem el magam.
- Tényleg, sokat játszottam éjszaka. Fáradt vagyok.
- Jól van. - dőltem el balra és majdnem magammal rántottam. Neki dőltem a konyhapultnak és megcsókoltam.
- Fogjátok vissza magatok, mert elkéstek. - zavart meg minket anya. Rápillantottam az órára. Még van 20 percünk. Kibújtam Armin elől és felszaladtam a táskámért. Nem sok mindent viszek egy tollon kívül. Felkaptam a táskám és már mentem is.
- Elvigyelek titeket? - kérdezte anyu, az ajtó felé menve. Egyből igent mondtam és indultunk mi is az autóhoz. Útközben megbeszéltük a mai napunkat. Végül lemondtam arról, hogy kettesben legyek Arminnal. Anya nem szokott túl sok szabadnapot kivenni, ez most egy különleges alkalom. Az úton megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk nekem bikinit venni és utána mehetünk is a partra. A suli előtt kiszálltunk, anyu a bikinimre adott egy kis plusz zsebpénzt és mentem is Armin után.

- Na, szerinted egybe részest vagy külön részest vegyek? - ma nagyon szótlan, tényleg rengeteget játszhatott az éjszaka.
- Külön részest úgysem veszel fel. - rántott vállat és ajtót nyitott nekem.
- De a kedvedért felveszem. Meg most már kezdem unni ezt a hülye takargatást. Nem sokára 18 leszek és eltüntetem ezeket a hülye sebeket.
- Azt ugye tudod, hogy nem fognak teljesen eltűnni?
- Igen, csak nem lesznek ilyen rondák és nagyok. - benyitottam a termünkbe, ahol egy másik osztállyal találtam szembe magam. Meglepetten és értetlenül álltam velük szembe. Eggyel alattunk jártak. Ide járt az a kis csaj is, akivel Castiel kikezdett. Miután tudatosult bennem, hogy nem a sok hülye közé érkeztem, egy gyors mozdulattal megfordultam és becsuktam az ajtót.
- Most miért nem mész be? Itt vagyunk.
- Armin, ne... - már mindegy, mert ő is benyitott és azzal a lendülettel be is csukta.
- Most nehogy azt mond nekem, hogy nincs is első óránk.
- Én nem emlékszem ilyenre. De írok Rosnak. - pár perc múltán jött is a válasz, hogy nem csak első, de második óránk sincs. Armin teljesen kész volt. Aludhatott volna még, akkor nem lenne ilyen fáradt. Minden áron haza akart menni, hogy ledőljön egy kicsit, de én meg kiakartam használni a helyzetet, hogy elmenjünk bikinit venni.
Egész úton nyaggattam, de nem akart eljönni velem.
- Figyelj. Az, hogy lehet, hogy Alexy tudott az elmaradt órákról és te nem?
- Az, hogy te egész hónapban tanultál, nagyszerű lehetőséget adott nekem arra, hogy egész nap játsszak. A héten nem is láttam, csak az iskolában.
- Ez már beteges. - néztem őszintén a szemébe.
- Inkább az a beteges, hogy tanultál. Nem is tudom mikor aludtunk együtt utoljára. Úgy volt, hogy ma együtt leszünk, de nem, mert anyud betervezett. - meredten és szótlanul néztem rá, nem gondoltam, hogy így érez. Nem is tudom, hogy mit mondjak rá. Igaza van. Én sem emlékszem mikor volt nálunk utoljára vagy én nála. Teljesen lefoglalt a tanulás és most is anyu közbe jött.
- Én... Sajnálom. - néztem magam elé. Nem tudom mi mást kellene mondanom.
- Utóbbi pár hónapban azon voltam, hogy a kedvedre tegyek. De te semmit nem csináltál. Lehetnél picit animésebb vagy többet játszhatnánk együtt.
- Múltkor játszottunk.
- Igen. Az a múltkor nagyjából egy hónapja volt.
- Jó, tudom, hogy most haragszol...
- Nem haragszom. - vágott közbe - Nehogy félre érts, tényleg nem haragszom. Csak tudatom veled a helyzetet.
- De most mit csináljak anyámmal? Csak ezért maradt itthon.
- De már mikor megbeszéltük. Meg egyébként is ott a hétvége.
- Veled is eltölthetem azt a két napot.
- Mondtam, hogy unokatesómékhoz megyünk.
- Ja, tényleg... - elszomorodtam. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ő most haza megy, kipiheni magát, én pedig elmegyek venni egy bikinit. Közben elgondolkodhatok, mit mondjak anyunak.
Megbeszéltem Arminnal, hogy a suliban találkozunk és elköszöntem tőle, majd folytattam utam a plázába ezúttal egyedül. Útközben mindenféle kifogás átfutott a fejemben, de egyik sem volt hihető, vagy elég jó ahhoz, hogy ne vegye észre csak lerázom. Így nem maradt más választásom, minthogy elfogadom, anyu is ott lesz velünk.

Beléptem a plázába, 8 óra múlt, a legtöbb üzlet még csak most nyit. Felmentem a 2. emeletre a kedvenc ruhás boltomba. Nem túl drága és mindig találok kedvemre való ruhákat. Remélem most is így lesz.
Az üzletben az eladókon kívül senki sem volt. Én voltam a nap első vásárlója. Vidáman köszöntem és bikinikhez mentem. Egy darabig csak nézegettem őket, és próbáltam magam rá venni, hogy két részest vegyek, ami csípő alá ér. Gondolatban győzködtem magam, hogy nemsokára 18 leszek, egy műtét és nem fog ennyire látszani a heg. Hosszas vállfa ide-oda tologatás után, végül 5 bikinit választottam ki. Mind fekete alapon volt díszítve. Rövidke nézegetés után a legegyszerűbbet választottam. Teljesen fekete, semmi minta. A bugyija hátul olyan, mintha francia lenne, a felsője pedig pánt nélküli és ahol a két kosár összeér, van egy V betű strassz kövekkel kirakva. Tökéletes választás, remélem Arminnak is tetszeni fog. Kifizettem és elhagytam az üzletet. Megnéztem a mobilom, hány óra. Egy órát töltöttem el ezzel, ilyen se volt még. Általában gyorsan végzek, újabb rekordot állítottam fel ezzel magamnak.

Mivel nem tudtam mit is kezdjek magammal, így visszamentem Arminhoz. Mérget ennék rá, hogy nem alszik. Hossza csöngetés után Alexy rohant ki hozzám, és közben azt magyarázta, ha Armin felkel, mindkettőnket megöl. Már csak azért is megnyomtam még egyszer. Alexy idegesen nézett rám.
- Nyugi, nem fog felkelni. - szóval akkor tényleg ennyire fáradt volt.
- De nekem azt mondta, ha felmeri bárki is kelteni, megöl.
- Te most ezt elhitted?
- Nem tudod, milyen ideges szokott lenni, ha valaki felkelti.
- Uh, kíváncsi vagyok. - ledobtam a cipőmet, és gonosz mosollyal az arcomon indultam meg a szobája felé.
- Wia, ne menj be hozzá.
- Nyugodj meg. - csendben benyitottam a szobája. Hason feküdt, félig betakarózva. Mélyen aludhatott, mert még horkolt is. Tényleg fáradt lehet, ezért kivételesen nem keltem fel, viszont elfoglalom magam a telefonjával. Leültem a székre és eltulajdonítottam a telefonját. Beléptem és egyből a kamerát nyitottam meg. Ideje lecserélnie a háttérképét. Csináltam pár képet hülyébbnél hülyébb képet, és beállítottam a legcukibbat, ahol a nyelvemet kinyújtva kacsintok. De a többit is rajta hagyom. Még van fél óra a 3. óránkig, így felkeltettem.
- Armin. - ráztam fel gyengéden, de mivel nem kelt fel, ezért tőle tanulva lerántottam a takarót róla.
- Fent voltam már. - mondta fáradt hangon.
- Jól van, akkor öltözz, aztán nézd meg a telefonod.
- Még öt percet...
Ráfeküdtem a hátára - Kitudsz nyomni? Nya? - megcsókoltam a nyakát, ő pedig megfordult és leestem róla a földre.
- 4 perc...
- Rendben. - a földön feküdtem és folyamatosan járt a szám.
- Kíváncsi vagy milyen bikinit vettem?
- Majd mikor felveszed.
- Tudod min gondolkoztam?
- Min?
- Hogy anyu miért akar ennyire velem lenni?
- Nekem ezt tudni kéne?
- Nem, csak hangosan gondolkodtam.
- Azért kérdeztél rá.
- De most tényleg. - ültem fel - Lehet valamit kiakar szedni belőlem. Olyankor csinál ilyeneket. Tavaly kitakarítottuk együtt a szobámat, csakhogy beszélgethessen velem.
- Fantasztikus.
- Nem is figyelsz. - csíptem meg a hátát, mire ugrott egyet. - Látod milyen kellemetlen érzés. Az is ilyesmi érzés mikor a bordám alá nyúlsz. - folytattam a csipkedést, mire felkelt az ágyból.
- Látom nagyon jó kedved van.
- Aha, jobb kedvem van, mint szokott. Végre nem kell tanulni, ez az utolsó péntekünk, kell ennél több? - dőltem hanyatt a padlón.
- Mi volna, ha nem mosnád fel a padlót magaddal?
- De olyan jó hideg. - feküdtem hasara és elkezdtem nevetve simogatni. Armin nem várt sokat csak felvett onnan és az ágyra tett.
- Felöltözök és mehetünk.
- Oké. - más válaszra számítottam, de így jártam... Felvette a pólóját és hárman vettük célul a sulit. Az út csendben telt, mert nagyon meleg volt már. Délután jó lesz kicsit pihenni a tengerparton. Főleg a víz.

***

A legtöbb óra a semmit tevéssel telt, mert egy tanárnak sem volt energiája, sem kedve tanítani. Így körénk ültek a lányok és egész nap beszélgettünk. Kivéve az utolsó órán, ami matek volt. Kicsit késve, de örömmel jött be a terembe a tanár.
- Ki nincs itt? - nézett körbe, mikor megszámolt minket, tudatosult benne, hogy senki nem hiányzik. - Akkor gyakoroljunk. - elővette a könyvét és felírta az oldalszámot a feladattal együtt. Mikor a feladatot is felírta, kihívta Violát a táblához. Első feladat mindig könnyű ezért gyorsan végzett is vele, majd jöhetett is a következő feladat. Mindenki sorra került az órán. Armin olyan hülye volt, hogy ennél hülyébb már nem is lehetne.
- Majd augusztusban megtanulod. - jegyezte meg.
- Azok azonosságok. - súgtam oda, de nem hallotta.
- Wia kicsit hangosabban.
- Azok azonosságok.
- Az mi? - kérdezett vissza.
- Na, látod ez itt baj. Wia gyere segíts neki.
- De, akkor én nem megyek már ki a táblához.
- Ez csak segítség, nem feladat megoldás.
- Oké... - felírtam a három azonosságot, de még így se tudta. Elkezdtem neki, mutogatni, hogy kell megszorozni a dolgokat, de rosszul csinálta. A tanár közben körbe járt mindenkinél, hogy megnézze ki, hogy halad. Én éltem ezzel a lehetőséggel és gyors megcsináltam helyette a feladatot.
- Ja, hogy így kellett volna.
- Hogy lehet az, hogy fizikából jó vagy, de matekból hülye?
- Pont te beszélsz?
- Most rólad van szó.
- Na, sikerült? - szólt közbe a tanár.
- Igen. - visszamentünk a helyünkre és jöhetett a következő feladat.
- Akkor Wia.
- Úgy tudtam. - keltem fel újra a helyemről.
- Ha tudtad, akkor miért nem maradtál itt?
- Hátha szerencsém lesz.
- Tudod ennek mennyi esélye van?
- Nem, de nem is érdekel. - megkaptam a feladatom, első ránézésre legszívesebben leültem volna. De aztán rájöttem, hogy csak egy sima behelyettesítés. Elvégeztem a behelyettesítést és megkaptam a x-t. Ránéztem a többiekre szorgosan írtak még, nekem pedig táblát kellett volna már törölnöm.
- Na, leírtátok? - kérdeztem meg egy kis idő múlva. Többen bólintottak, így letöröltem a tábla tetejét, hogy folytathassam és megkapjam a másik eredményt. Visszahelyettesítettem az eredeti egyenletbe az előbb kapott eredményt és kijött az y is.
- Ah, kész vagyok. - szóltam a tanárnak. - Jó lett?
- Tőlem kérdezi? - nézett a táblára, majd szemmel láthatóan elkezdett fejben számolni. Soha nem értettem, hogy tud gyökös, meg törtes dolgokat gyorsan kiszámolni. Én még a számológépbe se tudom elsőre jól beírni.
- Igen jó lett. Akkor lecke.
- De tanár úr nincs is több óránk. - mentem nevetve a helyemre.
- De lesz még csütörtökön dupla.
- Fagyizni megyünk nem?
- Dupla óránk lesz.
- Csak 3 óra lesz megtartva. - jegyezte meg Nataniel.
- Akkor majd szeptemberben le ellenőrizzük. - és írta tovább a táblára a feladatokat. Mindenki felírta a leckét, persze ebből senki nem foglya megcsinálni. Úgysem találkozunk már.

***

Vége lett az utolsó órának is. Elköszöntem a lányoktól, akik izgatottan várták a hétfőt. Bár én is várom, mostanában nem voltam osztálykiránduláson. Anya a suli előtt várt már minket. Beszálltunk a hideg kocsiba.
- Nálatok van minden?
- Igen, szóval mehetünk a strandra egyből.
- Akkor irány a strand. Hoztam labdát is.
- Van labdánk? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, múltkor mikor pakoltam, akkor találtam. De ez ilyen röplabda. Szóval, ha tudtok, akkor játszhatunk azt is.
- Nem, olyat játszunk, amit vízben is lehet.
- Oké.
Autóval gyorsan kiértünk a strandra. Anyán már eleve strandruha volt, alatta pedig a gyönyörű bikinije. Mi Arminnal elmentünk egy öltözőhöz. Persze, anya kísérőként jött utánunk így még véletlen sem tudtunk volna mást is csinálni közben. Labdával a kezében az öltöző ajtaja mellé támaszkodott.
- Most te komolyan itt akarsz állni? - kérdeztem tőle, kicsit morcosan.
- Persze, strandolni jöttem, nem rátok várni.
- Vicces...
- Na, gyerünk. Nem érek rá egész nap.
- Azért vagy szabadságon. - csuktam be magunk mögött az ajtót.

- Hogy nekem milyen szemét anyám van.
- Csak félt.
- Félthetne kicsit messzebb is. De mindegy.
- Hova lett a reggeli jó kedv?
- Nem gondoltam, hogy bébicsőszt kapok.
- Ez van. Majd lerázzuk.
- Jó lenne.
Átöltöztünk és kimentünk. Anya labdát forgatva várt ránk. Rám nézett, de nem mondott semmit csak elindult. Biztos látta rajtam, hogy nem tetszik ez a túlzott anyáskodása. Armint átölelve követtük anyut, aki a legzsúfoltabb helyet választotta a cuccaink lepakolására.
- Muszáj pont ide pakolni?
- Nem törődik velünk senki, főleg nem veled.
- Már nem érdekel a sebhely. Azzal van a bajom, hogy itt van mindenki a seggünk alatt! - akik a közelünkben voltak nem épp barátságos tekintettel néztek rám, az előbbi kijelentésem miatt.
- Akkor hova akarsz menni?
- Nem tudom, de itt nem jó.
- Akkor maradunk. - terítette le a törülközőjét.
- És mi volna, ha te elmennél arra és keresnél valami kevésbé ember lepte helyet, mi pedig erre. Ha van valahol jó hely, felhívjuk egymást.
- Miért én megyek egyedül?
- Mert én Arminnal megyek. - fogtam meg a kezét és lassan távolodni kezdtünk anyától. - Ha van valami hívlak. - kiabáltam hátra és a móló irányába vettük lépteink.
- Ti aztán tudtok veszekedni.
- Ez nem az volt, igazam van. Bemegy a tömegbe, mikor én annyira nem szeretem.
- Jól van, túlélted volna.
- Nem. Így könnyű volt lerázni. Sőt még a telefonom is a táskájában van.
- Hogy te milyen szemét vagy.
- Nem. Csak megígértem, hogy veled töltöm a napot. Akkor veled is leszek. Egyébként meg milyen a bikinim?
- Szexi. Nagyon jól áll a fekete.
- Köszi! - csókoltam meg. Kézen fogva sétáltunk a parton. Nem tudom mennyi lehetett már, mikor anya mérgesen a távolban trappolt felénk.
- Látom találtál üres helyet! - állt meg előttem. Ha tekintettel ölni lehetne, már halott lennék.
- Igen, de nálad maradt a telefonom. Épp hozzád indultunk.
- Persze. - dobta le a cuccait. - Na jó, nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. Gyerünk játszani. - emelte fel a labdát. Én pedig Armin mellkasának támasztottam a fejem. Miért kell ilyen hülyeségeket csinálnia?! Anya beszaladt a derékig érő vízbe és mi is utána mentünk. Armin állt anyuval szembe én pedig a nappal szembe, hogy ne lássak semmit. Passzolgattuk körbe a labdát anyu nekem én Arminnak, majd ő vissza anyunak. Egy idő után egy kisebb felhő eltakarta végre a napot. Így már nekem is megjött a kedvem a játékhoz. Csak adogattuk egymásnak és anya cikibbnél cikibb kérdéseket vágott hozzánk, amire persze nem konkréttan válaszoltunk. Ilyenkor idegességében megküldte felém a labdát, amit alig bírtam elkapni. Soha, nem fog semmit megtudni a kapcsolatunkról, de én ezt is akarom.
Egy ilyen megválaszolatlan kérdés után, bukkant elő újra a nap, amitől nem láttam hirtelen a labdát és fejbe talált, amitől víz alá merültem.

Lucia
- De lyukas kezű. - jegyeztem meg miután láttam, hogy nem kapta el a labdát. - Legalább nem lesz melege. - vagy fél perc biztos eltelt már, de még mindig nem jött fel a víz alól. Mire én kapcsoltam, addigra Armin már félúton volt. Én is hozzásiettem. Mire oda értem épp a vízből emelte ki. Kiszedte haját az arcából és megnézte, hogy lélegzik-e. Olyan érzés fogott el, mintha a semmi közepén állnék és látom, ahogy a legszebb dolog a földön előttem hullik darabokra. De nem volt idő gondolkozásra, Armin kikapta teljesen a vízből és a partra rohant vele. Nem tudtam mit tegyek. Csak letérdeltem mellé. A nevét szólítottam, hátha valami csoda folytán kinyitja a szemeit. Közben Armin megcsókolta... vagyis én azt hittem de nem. Egy belégzést csinált neki, majd Wia felköhögött. Az oldalára fektettük. Én remegni is sírni kezdtem.

Wia
Kiköhögtem minden lenyelt vizet és visszafeküdtem a hátamra.
- Kislányom! - borult anya bőgve a nyakamba.
- Jól vagyok nagyjából.
- Annyira sajnálom.
- Semmi baj. Tudom, hogy utálsz.
- Dehogy utállak. - nézett rám és végig simította az arcom. Még soha nem láttam ilyen szinten sírni. Az, hogy akár el is veszíthetett volna, tudatosult benne.
- Armin, te honnan tudtad mit kell csinálni? - kérdezte meg tőle, miután valamennyire megnyugodott.
- A filmekből. - más választ nem is vártam.
- Több filmet kellene néznem.
- Lehet nem ártana. - rám mosolygott anya.
- Szerintem mehetünk haza.
- Szerintem is.
- Feltudsz állni? - segített fel Armin és rátámaszkodva elmentünk az autóhoz. Anya addig összeszedte a cuccaink. Armin megkérdezte milyen érzés megfulladni. De én nem tudtam mit elmondani, csak azt, hogy nem érzel semmi mást, minthogy nyeled a vizet és közben lesüllyedsz.
Megvártuk anyut az autónál, mivel a kulcs nála volt. Útközben megbeszéltük, hogy lehet nem ártana, ha orvos is látna, így elsőnek oda mentünk. Rövid várakozás után én is sorra kerültem. Megnézte a légzésem, bele világított a szemembe és körbe nyomkodta a hasam. Végül megállapította, hogy semmi komoly bajom, de menjek haza és pihenjem ki magam.
Végre egy lustálkodós estém lehet, mindenki békén fog hagyni és aludhatok. Haza vittük Armint és egy csók keretében elköszöntünk egymástól. Mi is haza értünk, meg vacsoráztam és befeküdtem az ágyba. Aludni még nem bírtam így animéztem kilencig, utána el is aludtam.



A fulladásos rész Viki ötlete, mindenképp szeretné kinyírni Wiát. :) 

A véleményedre még mindig kíváncsi vagyok, de leírhatod, hogy milyen az új blog kinézete. :)

6 megjegyzés:

  1. Nos, a blog új kinézete nagyon tetszik, főleg ez a szürkés szín.

    A rész meg. Nos, nyírjuk ki Wiát. XD Amúgy meg, valamilyen szinten szerintem Wia eléggé bunkó most az anyjával, amit nem értek meg. De ez az én szubjektív véleményem.
    Puszi: Rowena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, sokat dolgoztam vele. Főleg a fejléccel, csak 3 nap volt :')

      Figyelj ha anyud betervezne a tervedbe azon te is kiakadnál :D Wia bunkósága szerintem, teljes érthető ilyen szempontból.

      Törlés
  2. No. :3 Megérkeztem.
    Szóval.
    Én kicsit durvábbnak képzeltem el, de így is nagyon tetszett a fulladásos rész :D
    Habár örülnék, ha Lucia kicsit kedvesebb lenne Wiával, dehát ez van.
    Armin pedig... egy köcsög xD Még mindig.
    Tetszett ez a rész is, mint mindig. Nem csalódtam, max annyiban hogy kicsit rövid lett :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hova durvábbat? Cápát vagy mit? :D Nem akartam egyébkémt túlzásba esni. :3
      Szerencsétlen srác, még mindig köcsögnek tartod. xD Na, majd a kövi részben. ;) és az hosszabb is lesz. :) Nagyon. :3

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszik az új kinézet!:3
    A rész is tetszett,bár kicsit rövidnek tartottam.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik ^_^

      A következő rész, nagyon hosszú lesz, az eddigi leghosszabb és saját véleményem szerint a legviccesebb. Mára terveztem, de nem hiszem, hogy betudom fejezni. Tényleg nagyon hosszú lesz. :3

      Törlés