15. Rész - Nélküled

A hétfői nap, Armin szemszögéből.

Nézzétek el nekem, ha nem lett túl érdekfeszítő, de beteg vagyok. 

Fél 8-kor keltem. Felvettem valamit és kimentem. Alexy már előkészítette a reggelim. Gofri volt. Asztalon fejem támasztva kedvetlenül kezdtem el enni.
- Jó reggelt! - köszönt Alexy.
- Mi benne a jó?
- Egy lehetőség, hogy bocsánatot kérj. - ült le vidáman elém.
- Tegnap találkoztunk, azt mondta elgondolkodik.
- Ez már jó jel.
- Gondolom. Szerinted jön iskolába?
- Miért ne? Láttam facebook-on posztolt. Elég jól el van nélküled.
- Láttam és találkoztam is vele, görkorizott.
- Neked is van.
- Tudom, nem vagyok ám hülye.
- Bocs. Na, gyerünk. - dobolt hármat a kezével az asztalon és elment a cuccáért. Megettem az utolsó falatokat és én is összeszedtem magam. Rég mentem már Alexyvel iskolába, talán kicsit hiányzott is a társasága. Mint mindig, most is végig dumálta az utat. Felkészített Ros reakciójára és hogy Wia biztos nem ül mellém. Bár az utóbbit én is tudtam.
Beértünk és elmentünk a terembe. Mikor beléptem Rosalya rontott nekem.
- Te mégis mit képzelsz magadról? - lökött vissza a folyosóra. - Nem vagyok ott és azt hiszed bármit csinálhatsz? - próbáltam elmenekülni előle, de megfogta a pólóm és neki vágott a szekrénynek. - Oh, nem mész te sehova. Itt fogsz elvérezni. - tulajdonképpen lepörgött előttem az életem. Nem tudom honnan van ennyi ereje, de tényleg itt fogok meghalni. - Esküszöm, ha nem mondod el szóról szóra mi volt szombaton, kiheréllek.

- Oké, oké! - vertem le a kezeit és mesélni kezdtem. Néha elhúzódtam előle, mert megakart ütni, de visszafogta magát, persze csak azért mert sokan vannak a folyosón, egyébként lazán megverne. Próbáltam szépíteni a történetet, de ezt nem nagyon lehetett. Elhúztam úgy az időt, hogy becsengetésre végezzek a meséléssel. Amint megszólalt a csengő, húztam is be a terembe.

Wia mégsem jött iskolába, így egész nap játszottam és közben Ros baszogatott. Valahogy örülök, hogy iskolába vagyok, mert itt nem mer megverni. Wia barátnői tőlem kérdezték mi van vele, de csak vállat vontam. Visszatértem régi semmit tevő szokásaimhoz. Szünetekben játszottam, órán pedig írtam a hülyeségeket. 

***

Furcsa volt újra egyedül ülni, olyan volt, mint régen. Ennek gyorsan véget kell vetnem valahogy. Amint kicsengettek az utolsó óráról mentem is.

- Armin? Hová sietsz? - karolt fel Rosalya.

- Pont rád vártam. - mosolyogtam. Nem vagyok jó színész, Wiának az ilyen jobban megy.

- Na, szóval... - és belekezdett a mesélésbe. Semmi tanáccsal nem látott el. Végig arról beszélt, hogy Wia helyében, hogy szabadítana meg a férfiasságomtól. Segítőkérően néztem Alexyre, de ő csak nevetett, ennyit arról, hogy a testvérek segítenek egymásnak. Kiértünk az utcára és én próbáltam megszabadulni tőlük, de sehogy sem sikerült. Majd végül Wia vidám hangjára lettem figyelmes.

- Oh, nézd ki van itt. Most meghalsz. - Ros átvonszolt az úton és Wia mellé lökött. - Térdelj! - parancsolt rám.

- Ros, erre semmi szükség. - nevette el magát Wia.

- Oh, dehogynem! - éles körmeit a vállamba vájta és térdre kényszerített.

- Ne csináld már vele! - lecsapta kezét a vállamról. - Jól vagy? - zöld szemei a könnyektől csillogtak. Olyan kis aranyos, mikor aggódik.

- Ja. - ez semmi volt, ahhoz képest ahányszor ránéztem. Felkeltem a földről. - Wia annyira sajnálom.

- Már vagy ezerszer mondtad. De én nem tudok ilyen könnyen túl lépni rajta. Tudom, hogy mindenki követ el hibákat és tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de akkor is...

- Mit csináljak, hogy megbocsáss? - soha nem könyörögtem, de most eljött az ideje.

- Vissza tudsz menni az időben?

- ...

- Nem is tudom minek jöttem ide. Talán azért, hogy lássalak. - legalább tudom, hogy valamilyen szinten még mindig szeret.

- Na, jól van gyerekek. Wia, ha megfogadod a tanácsom, én kiherélném a helyedben. - láttam ahogy kirázza a hideg a gondolattól. Legalább nem utál annyira, hogy megöljön.

- Nem akarsz eljönni megbeszélni a dolgokat? - elkezdett gondolkodni, kérlek csak mondj igent.

- Nem tudom. - ránézett Rosalyára, de ő csak vállat vont. Ez a döntés rajta áll. Hosszas gondolkodás után szólalt meg újra.

- Na jó legyen. - némi vidámság hallatszott a hangjában. Elindult a part felé én meg sietősen eredtem utána.

Az út nagy része csendben telt, ha beszéltünk is csak azt tudtam mondani, hogy mennyire sajnálom és hogy bármit megteszek érte.

- Tényleg bármit? - kérdezte kíváncsian.

- Igen.

- Akkor hagyd abba a játszást, - itt szünetet tartott - vagy csak ne legyél olyan függő.

- Csak ennyi?

- Nem. Bizonyítanod is kell. Szombaton te, meg én, újra versenyzünk, hogy igazságosan dőljön el ki is nyert volna.

- Rendben. - mosoly jelent meg az arcomon. Már most tudom, hogy veszíteni fogok, ha nem csalok, de tényleg meg kell tanulnom veszíteni.

- De nekem most mennem kell.

- Haza kísérlek.

- Jobb, ha nem, ha élni akarsz. - hirtelen leblokkoltam. - Oké, akkor szia!

- Szia!

Boldogan vettem haza az irányt. Útközben újra összetalálkoztam Rosalyával és Alexyvel.

- Na, mit mondott? - kérdezte Alexy.

- Szombaton játszunk egy igazságos meccset.

- Ti és a hülye játékaitok. - forgatta a szemeit Ros.

- Gamerek vagyunk, mit vársz?

- De akkor, ilyen hülyeség miatt összeveszni, aztán ilyen könnyen megbocsájt neked.

- Ellenállhatatlan vagyok.

- Beszélnem kell a fejével.

- Miért vagy ilyen? 

- Mert szeretem Wiát, te meg köcsög vagy. - ütött gyengén oldalba.

- Alexy szólj már rá!

- Nekem ehhez semmi közöm. - nevette el magát. Persze engem állítottak be a szemétnek. Jó tényleg én voltam az, de jobban érzem magam, ha nem mondom ki. Leight boltjánál elbúcsúztam Rosalyától és Alexytől. Ő is még elment vásárolni, rövid gondolkozás után visszamentem és én is bementem. Veszek valami ajándékot Wiának. Elsőnek valami nyulas dolgot kerestem, de mivel nem volt a méretében átmentem a plázába. Eszembe jutott, hogy már rég ki jött a Troll and I játék. Meg kell vennem és nézhetek itt is valamit.

Semmi neki valót nem találtam, vagyis igen, de hát azt nem fogja felvenni. Ahogy sétáltam ki megláttam egy delfines nyakláncot. Egyből tudtam, hogy ez tetszeni fog neki. Megvettem, becsomagoltattam kis dobozba és most már tényleg haza vettem az irányt.

Mikor haza értem Alexy is itthon volt már.

- Hol voltál? - még be sem értem az ajtón, de egyből kérdőre vont.

- Sehol. - elvonultam a szobámba. De még ott sem hagyott békén. Rám írt és folyamatosan rezzent egyet a telefonom. Próbáltam nem figyelni rá és játszani. Végül lerezgett az asztalról. Pofára esett, felvettem és sikeresen összetört a képernyője. Most nem tudom, hogy magamra vagy Alexyre legyek dühös. Ha elmondom békén hagyott volna. De azt is megérthetné, hogy nem állt szándékomba elmondani hol voltam.

Közelebbről megnéztem, jó mély törések voltak, de jó, hogy most vettem meg a játékom, nincs pénzem új telóra. Na mindegy, most pár hónapig ezzel kell élnem, hacsak nem könyörgöm ki a faternál.

Estig nézegettem a telefonokat, mikor kiválasztottam kimentem vacsorázni.

- Hallod fater.

- Mi bajod van? - úgy látszik nincs túl jó kedve.

- Összetört a telefonom.

- Már megint?

- Igen, de ez most tényleg véletlen volt.

- 3 hónappal ezelőtt is ezt mondtad. - még csak 3 hónap telt? Azt hittem több. Azóta se játszottam azzal a hülye játékkal.

- Mert az is véletlen volt. - bár, ha lehet, az idegből a földhöz csapom véleletlent annak mondani.

- Gondolom új telefon kéne.

- Igen. Szóval?

- Mikor fogsz már a lábadra állni és nem mindenféle hülye játékokat venni, miközben telefont akarsz?

- Ez azután történt miután megvettem a játékom.

- Az engem nem érdekel.

- De bezzeg Alexy vehet minden nap egy új pólót, vagy nadrágot esetleg cipőt!

- Ne gyere megint a testvéreddel.

- De...

- Nem érdekel! - kiabált rám. Már megint nem egyformán kezel vele.

- Ahj faszom... - motyogtam az orrom alatt.

- Mit mondtál?

- Semmit. - keltem fel az asztaltól és bementem a szobámba. Hát akkor pár hónapig ez a telefonom marad. Legalább most már dobálhatom kedvemre, ha úgy van.

Felnéztem facebook-ra. Wia fent van, mint mindig. Ráírok...

Hát ez nem jött össze, na mindegy. Holnap már jön remélem iskolába, majd beszélek vele. Elmentem fürdeni és már az ágyban is voltam, még játszottam kicsit a telefonon, majd elaludtam.

Ne felejtsd el leírni a véleményed a résszel kapcsolatban. Örülök a kommenteknek! ^_^

Ha tetszik Wia élete, iratkozz fel! ^_^

xoxo,

Wia