14. Rész - A szívem visszahúz

Még mielőtt valaki elkezdi keresni Wia facebook profilját, felhívom a figyelmét, hogy csak szerkesztett kép. ~ Igen, volt már rá példa. xD 

6 körül keltem. Nem tudtam aludni, mert folyamatosan Arminról álmodtam.
Felvettem egy kék ruhát, de egyből le is vettem. Armin szemei is kékek. Így maradtam a trikó rövidnadrág variációban. Leballagtam, hogy keressek valami kaját. Már anyuék fent voltak.
- Jó reggelt. - épp, hogy kinyitottam a szám, de alig hallható hangon köszöntem.
- Szia! - köszönt anyu, apu csak próbálta kielemezni belőlem, hogy mégis milyen indokkal kell kinyírnia Armint. Kivettem a szokásos csokim és leültem az asztalhoz. Csendben ültem és az élet értelmén gondolkodtam, mikor megszólalt a csengő.
- Ki lehet az ilyen korán? - kérdezte anya. Én kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy Armin sietősen elhagyja a házat.
- Majd én kinyitom anya! - csokit ledobva rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam, de akkor felmerült bennem az a kérdés, hogy mégis mit csinálok? Armin után akartam szaladni, de szerencsére egy doboz megállított. Leguggoltam, hogy elolvassam a kis cédulát.

Kinyitottam a dobozt és a nyuszim volt benne kék masnival a nyakában. Már megint elkapott a sírás. Anya mögöttem állt és kezét a vállamra tette.

- Ezek után biztos megakarod tartani? - pontosan nem tudta, hogy mi történt tegnap, csak annyit, hogy nem kicsit vesztünk össze.

- Igen. - felkeltem a kezemben a nyuszival és bementem a lakásba.

- Ez meg mi? - kérdezte apu. - Tán ezzel akar kiengesztelni? 

- Nem, ezt még pénteken választottam.

- De akkor mi történt tegnap? 

- Nem akarok róla beszélni...

- Látod, én mondtam, hogy ez lesz. Ha meglátom, kitekerem a nyakát.

- Szívem! - szólt rá anya. - Gyere, tegnap mikor pakoltam találtam egy nagy ketrecet. Szerintem jó lesz neki.

- Oké. - leraktam a konyhában és egyből felfedezőútra ment. Gyors kimentünk az udvarra, nehogy utánunk jöjjön. Anyuval a szekrény tetejéről levettünk egy nagy, de alacsony ketrecet.

- Na, ez jó lesz? - mosolyogva kérdezte anya.

- Szerintem igen. - kinyitottam anyának az ajtót. Felvittük a szobámba és csináltam az ágyam végénél helyet. Vizes ronggyal letöröltem a port és használatra kész. - Mit rakjak bele?

- Szerintem a padláson van szalma.

- De ott még ti sem voltatok fent. - tudom, hogy csak a gondolataimat akarja elterelni, de úgy sem tudja.

- Attól még megnézheted, kérj apádtól létrát.

- Oks. - leszaladtam a lépcsőn és meglepetten láttam, ahogy apu a földön fekszik és a nyuszimmal játszik. - Te mégis mit csinálsz? - nevettem el magam.

- Előbb felállt két lábra. - kelt fel a földről. - Elnevezted már?

- Igen, Bogyónak hívják. - simogattam meg, majd újra letettem a földre. - Gyere, menjünk fel a padlásra. - fogtam meg a kezét és kiráncigáltam. Apu a falnak támasztotta a létrát és felment.

- Na? Mi van fent? - kiabáltam fel és elindultam a létrán. Mikor felértem, akkor láttam, hogy minden csupa pókháló volt. Itt már nem jártak ezer éve. De a jó hír, hogy mindent szalma fedett. Kerestünk egy zsákot és teletömtük szalmával, majd ledobtuk.

- Egyelőre ennyi is elég lesz. Ha kell majd még szedünk.

- Oké. - bementem a lakásba. Elrendeztem Bogyó ketrecét és felhoztam. Körülnézett a szobámba. Majd valamit elkezdett rágcsálni. Valami ruha volt. Mikor oda mentem, hogy elvegyem, akkor ismertem fel, hogy Armin sapija az. Már épp, hogy elfelejtettem, erre megint eszembe juttatott mindent.

- Miért csinálod ezt velem? - simogattam meg. A sapit ledobtam az ágyra és leültem hozzá, ő pedig körbe-körbe szaladgált körülöttem.

Armin

- Hol voltál? - jött utánam Alexy, miután beléptem az ajtón.

- Sehol.

- Wiánál voltál?

- Alexy hagyjál már békén.

- Nincs kedved...

- Jelenleg az élethez sincs kedvem nem, hogy a hülyeségeidre. - vágtam be magam mögött az ajtót.

Wia

Az ágyon feküdtem és Armin sapiját pörgettem az ujjamon.

- Miért fáj ennyire? - töröltem meg a szemem és Bogyóra néztem, aki csak tudatlanul figyelt. - Szerencse, hogy te nem leszel szerelmes. - hirtelen megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt Armin volt az. Elkapott a sírás és kinyomtam. Átöleltem a párnám és potyogó könnyekkel kezdtem keresni valami filmet. Valami brutálisat kerestem, amit kis idő elteltével meg is találtam. Letöltöttem, ráraktam egy pendrive-ra és bedugtam a tv-be. Csináltam popcorn-t, fogtam egy üveg üdítőt és bebújtam az ágyba. A film felénél anyu bejött.

- Nem akarsz segíteni átnézni a dobozokat?

- Nem. - mondtam egy hangúan. Semmihez sincs kedvem, csak ahhoz, hogy az ágyban feküdjek és a párnám szorongassam.

- Jót tenne a friss levegő. - győzködött anya.

- Nem baj. Itt fogok bent elrohadni. - anya felsóhajtott, majd kiment, én pedig folytattam filmet.

Armin

- Figyelj Alexy. - mentem a szobája. - Te mit csinálnál a helyemben?

- Nem tudom.

- De, tudom, hogy tudod.

- Hm... Esetleg, ha térden állva bocsánatot kérnél, majd könyörögnél neki, lehet megbocsájt.

- Tekintve azt, hogy tegnap a szemembe mondta, hogy látni sem akar, biztos nem hallgatna meg.

- És ha igen?

- De nem fog.

- Akkor kérdezd meg Lisát.

- Megoldom. - mentem ki. Még az kéne. Nem segítséget adna, hanem leszedné a fejem.

Wia

Az ágyon forgolódtam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Végül lementem anyához, hátha tud valami elfoglaltságot adni, mint az előbb.

Az a sok doboz már ki volt pakolva. Szétnéztem a cuccok között. Legtöbbje sportszer volt. Aztán megpillantottam egy görkorcsolyát.

- Ezekkel mit fogunk csinálni? - kérdeztem anyát.

- Még nem tudom. Lehet elajándékozzuk őket.

- Akkor ezt a korit a tulajdonomba veszem. - vettem fel a földről, hogy jobban szemügyre vegyem. 39-es volt. Ennek jónak kell lennie rám. - Én elmegyek.

- Azzal? - mutatott korira, én meg bólintottam. - Te mióta tudsz azzal menni?

- Amióta tudok korcsolyázni. Letakarítom, aztán megyek.

- Felőlem, de 8-ra legyél itthon.

Nem hallva, hogy mit mond anyu, mentem be a lakásba. Bogyó a lépcsőn próbált lejönni, de olyan kis picike, hogy nem mert. Felmentem és lehoztam. Kerestem egy szivacsot és letörölgettem, ahogy mozogtam a konyhában Bogyó folyamatosan jött utánam. Néha, majdnem ráléptem vagy épp keresztül estem rajta, de mosolyt csalt az arcomra.

- Anya elmentem. - kiabáltam ki. - Lent van a nyúl, majd úgy közlekedj. - nem válaszolt semmit, de biztos hallotta. Felmentem a telefonomért és fülhallgatómért.

Csak 8 nem fogadott hívásom volt. Mindenki keresett, úgy látszik Roshoz is elért a hírt.

Lent felvettem a korit és kimentem az utcára. Bekapcsoltam a zenét és szétnéztem merre induljak. Elsőnek a park felé indultam, de végül csak a környező utcákban róttam a köröket.

Jó pár kör után, már fájni kezdett a lábam, így egy nagy társasház felé indultam, felakartam menni újra tetőre. Ott olyan szabadnak éreztem magam a múltkor. Gyorsan oda értem. Levettem a korim és felmásztam a tűzlétrán. Fent leültem a tető szélére és onnan csodáltam a házakat. Zenét hallgattam közben a facebook-ot görgettem, de szokás szerint semmi értelmeset nem találtam. Elgondolkodtam, hogy ha holnap suliba megyek mi lesz... Rá kell vennem anyut, hogy ne kelljen mennem. Kicsit jó lenne a pihenés.

***

Már 9 óra volt mikor úgy döntöttem ideje haza menni. Csináltam egy képet a lemenő napról.

Ki is rakom, hogy lássa Armin nehezen, de el vagyok nélküle is.

Mielőtt haza mentem volna, tettem egy kis kitérőt. Elmentem abba az utcába, ahol Armin lakik. Én sem értettem, de a szívem hozzá húzott. De nehezen tudok neki megbocsájtani. Ha játékról van szó simán ellök magától.

A házuk elé értem, sehol senki, de mikor már kezdett szomorúság ülni az arcomra megláttam Armint. Fejét leszegve sétált szomorúan. Lehet vissza kellene fordulnom. De nem megy. Látni akarom, hallani akarom a hangját. A szívemre hallgattam és elindultam felé. Mikor már azt hittem nem vesz észre utánam szólt.

- Wia? - egyből megfordultam. A szívem a torkomban dobogott. Láttam rajta, hogy nem érti a jelenlegi helyzetet. Hogy mégis mit keresek itt. Lehet tényleg az eszemre kellett volna hallgatnom.

- Igen? - tettem fel a kérdést, mintha már nem éreznék iránta semmit.

- Mit keresel erre? - vállat rántottam és lassan elkezdtem gurulni felé.

- Csak korizgatok.

- Ja, értem... - gondolom azt hitte esetleg hozzá jöttem. Most kivételesen, tényleg az a kínos csend keletkezett köztünk. Pár percig így álltunk és néztünk el egymás mellett. Végül én törtem meg a csendet.

- Akkor én most megyek. Szia...

- Várj!!! - szólt, mielőtt még elindulhattam volna. Ráemeltem a tekintetem. - Annyira sajnálom, amit csináltam. - felsóhajtottam.

- Nem változtattam a döntésemen. Kurvára szarul esett, amit csináltál. Más helyzetben is csak így ellöknél csak azért, hogy nyerhess?? - az egész utca tőlem volt hangos, nem tartottam vissza az érzéseim.

- Nem! Csak... - nem fejezte be a mondatot. Kérdően néztem rá, majd megcsóváltam a fejem.

- Átgondolom. De ne reménykedj. - hátat fordítottam és elmentem. Nem tudom mi legyen. Nem akarok túl könnyen megbocsájtani neki, mert akkor nem tanul a hibájából, de túl sokáig sem bírom nélküle.

Bevágtam az ajtót mikor haza értem. Teljesen felhúztam magam útközben Arminon. Levettem a korim és kerestem valami kaját. Mivel késő volt, csináltam egy vajas kenyeret és felmentem a szobámba.

Bogyó már a ketrecben volt, hangra a széléhez sietett.

- Cia! - köszöntem neki és megsimogattam. Elmentem fürdeni és lefeküdtem. Holnap korán kell kelnem. Nincs kedvem suliba menni.

***

Megint csak forgolódtam az ágyon. Fáradtan keltem és pizsiben mentem le a lépcsőn. Anya épp reggelizett. Kérdően nézett rám.

- Muszáj iskolába mennem? - kérdeztem szomorún. Semmi kedvem nem volt, hogy Arminnal egy légkörben legyek.

- Ahj. De ugye tudod, hogy nem kérhetlek ki egész évre?

- Kár. De beérem akkor ezzel az egy nappal is.

- De mi történt?

- Mondtam, hogy csak összevesztünk.

- De ennyire?

- Aha. - anya felsóhajtott.

- Nem tudom néha mit csináljak veled.

- Semmit. Törődj bele. Egyedül fogok élni, több száz macskával.

- Te hülye vagy lányom.

- Köszi.

- De ha már itthon vagy kitakaríthatnád a szobád. - meghúztam a szám - Ne húzgáld a szád. A fürdőszobád épp ideje lenne kitakarítanod, ha már kikönyörögted költözéskor.

- Jól van, majd megcsinálom. - fogtam egy almát és felmentem. Körülnéztem. Csak pár tányér és a tegnapi ruhám volt a földön. A sarokba rúgtam őket és bekapcsoltam a gépem. Játszottam kilencig, aztán kapcsoltam zenét és neki álltam takarítani.

Összepakoltam a fürdőben, lemostam mindent és kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztessek. Átmentem a szobámba. Levittem a szennyest, kitakarítottam Bogyót, aki egyfolytában a kezem alatt volt. Beágyaztam, felporszívóztam és bő 2 óra alatt kész is voltam. Visszaültem a géphez és jobban utána néztem a nyulak tartásának.

Ahogy olvastam, folyamatosan jegyzeteltem mit kell beszereznem. Felöltöztem és elmentem a közeli kisállat kereskedésbe. 

- Jó napot! - köszöntem mikor beléptem az üzletbe.

- Szia! Miben segíthetek? - egy fiatal hölgy volt a pult mögött. Ilyen vidám eladód se láttam, mostanában.

- Van egy nyuszim és még nagyon nincs semmim a ketrecen és szalmán kívül.

- Gyere, megmutatom hol vannak a nyúltartáshoz használt kiegészítők.

- Rendben. - elkísért az utolsó előtti sorba, ahol csak nyulaknak való ételek és játékok. Azt hiszem nem csak kaját veszek neki.

- Itt van minden, ha bármi segítség kell kiabálj.

- Oké. - mondtam nevetve és a polcok felé fordultam. Elsőnek a fontos dolgokat vettem meg. Étel, kajás és vizes tál. Ezután már játékokat néztem. Úgy gondolkoztam, hogy ha nem rágja szét akkor később is használható legyen. Végül egy falabdát és egy 3 ágú csőalagutat raktam a kosaramba, bár még elveszik benne olyan nagy, de nem baj. Nekem tetszik a kép alapján.

Mikor már semmit nem találtam, elmentem fizetni.

- Na, sikerült összeszedni mindent? - kérdezte mosolyogva az eladó. Megnéztem a névtábláját, Melissának hívják.

- Igen, ha valami esetleg még hiányzik, majd jövök.

- Rendben. 

Elköszöntem az eladótól és haza felé vettem az irányt. Fél 1-kor értem haza.

- Sziaaa! - szaladt elém Bogyó, mikor benyitottam a szobámba. - Nézd mit hoztam neked. - leraktam a táskát és beledugta a kis fejét, hogy megnézze mi van benne. Kipakoltam és kibontottam a játékokat. Tulajdonképpen rohadtul nem érdekelte se a labda se az alagút. Hát oké, majd, ha egyedül lesz akkor játszik vele, vagyis remélem. Kicseréltem a vizes tálkáját, beraktam az etetőjét és megtöltöttem kajával.

- Na, most már megleszel. - simogattam meg.

Ránéztem az órára, még másfél óra és vége az utolsó órának. Lehet elmegyek Ros elé, vagy az is lehet, hogy már börtönben van. De előtte eszek. Csináltam egy zacskós levest magamnak, és mentem is a suli elé. 

Még várnom kell 10 percet, hogy kicsengessenek. Mikor csengettek, kinyílt az ajtó és máris több száz gyerek jött ki az ajtón. Utolsó óránk fent van az emeleten, szóval utolsóként jönnek ki.

Pár perc és már kint is voltak. Ros Armint felkarolva jött ki és olyan dühös arckifejezéssel magyarázott, hogy már én is félni kezdtem.

- Sziasztok! - kiabáltam oda.

Ne felejtsd el leírni a véleményed a résszel kapcsolatban. Örülök a kommenteknek! ^_^

Ha tetszik Wia élete, iratkozz fel! ^_^

xoxo,

Wia