13. Rész - Szakítunk

Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg azt a videót, amire Armin és Wia táncol (lesz link), hogy tutira értse, hogy zajlott. :)

2-kor ébredtem fel, hulla fáradtan leballagtam a konyhába, kerestem valami kaját és visszamentem. Magamra zártam az ajtót és visszabújtam az ágyba. Annyira lusta voltam, hogy semmire nem voltam hajlandó, pedig este megyünk játszani. Megreggeliztem az ágyban közben a telefonom és a tévém nyomkodtam. Semmit nem csináltam egész délután. Anyu kopogott az ajtón, hogy nem-e akarok már kiesni az ágyból, mert segíteni kéne, de nem voltam hajlandó.

***

Vad kopogásra riadtam fel.
- Fent vagyok! Fent vagyok! - ugrottam ki az ágyból és ajtót nyitottam. Armin volt és ahogy kinyitottam az ajtót egy csókkal köszöntött.
- Te még mindig pizsiben vagy?
- Nem. - ásítottam egyet.
- Szóval azt mondod, hogy bugyiban jössz? - perverz vigyor jelent meg az arcán.
- Lehet. - fontam össze a kezem mintha, zavarban lennék. - De miért jöttél ilyen korán?
- Korán? Fél 7 van.
- Hupsz. Kicsit elaludtam. - sétáltam a szekrényhez. Mivel táncolni megyünk így egy sport melltartót választottam. Hozzá egy rövid nadrágot és egy lenge trikót.

Miután felöltöztem, Armin ugyanolyan perverz mosollyal nézett rám.
- Hagyd már abba ezt a beteg mosolyt.
- Milyen mosolyt? - ölelt meg és magához húzott, majd csókolózni kezdtünk.
- Na, mehetünk? - nyitott be Alexy. Egyből elvettem Armin kezeit a fenekemről és elléptem tőle. - Ti mit csináltatok? - mosolygott rajtunk. Én zavarba jöttem, Armin pedig kiosztotta, hogy miért nem tud kopogni.
- Megyünk? - zavartam meg a beszélgetésük, ami már veszekedésbe ment át. De nem figyeltek rám. Elköszöntem tőlük és kimentem.
- Többiek? - kérdezte anya.
- Fent veszekednek. - mérgelődtem.
- Mit mérgelődsz? Volna tesód, ti is veszekednétek.
- De észre se vették, hogy eljöttem.
- Addig vacsizhatsz. - vett elő egy pizza szeletet. - Még meleg.
- Kösz. - leültem és megjelentek a fiúk. Felemeltem a pizzát és Armin leharapta a végét.
- Te ezt így komolyan gondoltad?
- Kéred? - megfogta az arcom és meg csókolt. Éreztem a számban a pizza ízét.
- Fúj, ez undorító. - nevetett Alexy. Én is annak találtam, de sehogy sem tudtam szabadulni tőle. De végül leszállt rólam.
- Erre már én is azt mondom, hogy fúúj!! - teljesen kiakadtam. Mégis mi baja van? Beakarja pótolni ezt a hetet?
- Mit finnyáskodsz?
- Srácok gyertek segíteni. - hívta anyu őket. Én hálát adtam az égnek, nyugodtan megtudok vacsorázni. Mikor jól laktam, kimentem én is az udvarra.
- Ti mit csináltok? De honnan vannak ilyen cuccaink? - nagy dobozokat pakoltak ki a fiúk az udvarra. Szegény Alexy másodszor jön hozzánk és már dolgoznia kell.
- Az előző tulaj hagyta itt. Holnap megnézzük mi van benne, de most kell a hely.
- Értem. De most mi megyünk.
- Hova?
- Játékterem.
- Mikor jössz? - ez egy jó kérdés. Arminra néztem, aki csak vállat vont.
- Éjfél előtt haza érek. - így a legegyszerűbb. Meg, nem is értem miért von kérdőre, nem nagyon szokott. Bár az is igaz, hogy soha nem mondom, hova megyek és mikor jövök, csak elmegyek.
- Jól van. Aztán vigyázz magadra.
- Oké. Szia! - kimentünk a kapunk és a játékterembe vettük az irányt. Az út viszonylag csendben telt. De csak azért, mert Alexy folyamatosan Lisáról mesélt, hogy mennyi mindent csináltak régen. Armin ezt unott arccal hallgatta végig, most már megnyugodtam, hogy egyáltalán nem érdekli Lisa.

Lassan elértünk a helyre. Bent forró levegő járt át a helyet. Sokan bemelegítettek és táncoltak. Lehetett látni, hogy kifog táncolni és ki nem. A lányok többsége csak toppot és rövidnadrágot viselt. A srácok többségén nem volt felső. Ránéztem Arminra, rajta egy póló volt, vajon lefogja venni? Na, de jobban foglalkoztatott az a tény, hogy csak én vettem fel trikót.
Ahogy beljebb haladtunk mindenki minket nézett. Jobban mondva Armint. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába, mintha félnék. Nem tudom mitől kéne félnem, de féltem.
Még volt 10 perc hétig, így körül jártam a helyet, hogy megtaláljam Rosát és Kimet. Ahogy a tömegben jártam, több versenyző is hozzám vágta, hogy nincs semmi esélyem. Nem törődtem velük, csak lenéző tekintettel fordultam feléjük. Kis idő után megtaláltam őket, de picit meglepődtem Kim egy rakat fiúval volt körül véve.
- Sziasztok! - köszöntem nekik, ők is vissza köszöntek. A Kimet körülvevő fiúk engem kezdtek méregetni. Elráncigáltam őket és visszamentünk Arminhoz. Miért néz mindenki így rám?
- Na, végre, hogy itt vagy. - lelkesedett Armin - Mivel te vagy az első legjobb, jöhetsz velem nyitni.
- Mit nyitni? - kérdeztem vissza, majd Lisa nyújtott át neki egy mikrofont. Megfogta a kezem és kivetítő elé vezetett. Rengetegen voltak, akik a kijelölt tánctér mögött álltak. Oké, most már meggyőződtem arról, hogy csak én vagyok hosszú felsőben, és csak én nem melegítettem be.
- Köszöntök mindenkit az idén megrendezett első Just Dance versenyen. - kezdett bele Armin - Idén kicsit változtatunk a szabályokon, mivel két egyszintű versenyző is van. - szóval a másik a legjobb felhozta magát az én szintemre. - Szintén Alexynél lehet fogadni, hogy kinyer, de most az összeg 90%-át megtarthatja az adott kör nyertese. A többi a Lisáé. - nagy hangzavar tört ki, mindenki örült. Én meg mindezek tudta nélkül álltam kint, értetlen fapofával. Szóval akkor pénzre megy a játék. - Nem is húzom tovább a szót kezdjük. - mi félre vonultunk és megkezdődött a játék. Én félre vontam Armint.
- Mégis milyen játék ez? Pénzre megy?
- Valamiből meg kell vennem az új cuccokat.
- De akkor is... Várj mit mondtál?
- Jól hallottad. - dőlt hátra a falnak támaszkodva. Ő a másik legjobb. Ennek tudtán elment minden kedvem ettől a játéktól. Minden közös versenyünk pár száz pont eltéréssel fog végződni. De, hogy kinek a részére azt nem tudni. Ennek ellenére Armin nagyon bízott abban, hogy nyerni fog. Teljesen másképp viselkedett, jelenleg nem a barátnője, hanem egy versenytárs voltam. Végig néztem rajta és elmentem Roshoz.
- Azt a rohadt, mi ez az arc? - kérdezte, miközben leültem mellé.
- Armin a másik legjobb.
- De ez nem jelenti azt, hogy itt a világvége.
- Aha, csak úgy kezel, mintha egy ellenség volnék.
- Akkor kezeld te is úgy. Ha megvered egyből visszatér önmagához. De ha nem, majd én megverem, de abból nem lesz köszönet.
- Most komolyan azt akarod, hogy ne a pasim, hanem ellenségként kezeljem?
- Vagy tedd féltékennyé. Nézd meg mennyi srác van itt. Körül veszed magad párral, és minden meg van oldva.
- Én arra nem vagyok képes. Inkább az elsőt választom.
- Rendben. Nem láttad Kimet?
- Nem.
- Mondtam, neki, hogy ne hagyjon itt. Erre csak egy pillanatra fordultam el és már el is tűnt.
- Haza mehetsz, ha akarsz.
- Áh, még megnézlek. Aztán lehet elmegyek.
- Rendben. - hallottam, ahogy lement az első kör. Tudtam, hogy most én jövök. Gyors át verekedtem magam a tömegen Rosával a nyomomban. A versenytársam már kint állt. Egy csupa izom srác volt.
- Remélem nem fogsz sírni, ha elverlek. - gúnyolódott rajtam.
- Ezt nekem kéne mondani. - magabiztos hangnemben mondtam, miközben beálltam a helyemre. - Armin a falnak támaszkodott és úgy nézett, mintha most látna elsőnek.
- Ne bízd el magad. Ezt a számot kívülről tudom.
- Az nem jelent semmit. De kezdjük akkor. - elindult az Am I Wrong zene. Tökéletes volt bemelegítésnek, mert fokozatosan gyorsult csak a tánc. Láttam, ahogy lengetik a papírpénzt és fogadnak a srácra. Rosszul teszik mert nem sokáig fog vezetni. Mint minden más játékban itt is tökéletesen tudom alkalmazni, az elején béna vagyok taktikát, hogy a másikban biztosítsam azt az érzést, hogy nyerni fog. Már a vége felé jártunk, mikor villogni kezdett a fejünk felett a korona.
- Ezt mégis, hogy? - hallottam mögülem többektől, és az ellenfelem is kicsit bepánikolt.
Az aranymozdulat jön, ha jól csinálom átveszem a vezetést. És meg van! Ezt a kört én nyertem. A számoló pörögni kezdett, de mindenki tudta az eredményt.
- Ezt, hogy csináltad? Tiszta béna voltál az elején. - szaladtam hozzám Rosalya.
- Csak bele kellett jönnöm. - jobb ezt mondani, minthogy valaki meghallja a trükköm.
- Gratulálok! - jött hozzám az ellenfelem. - Mellesleg Nick vagyok.
- Wia. - mosolyogtam rá - Te is jó voltál.
- Most úgy is pihensz, nincs kedved valamit inni? - kérdezte tőlem. Én elnéztem oda, ahol Armin állt, már nem volt ott.
- Persze, mért ne? - vonultam el Nickkel. Lisa kiszolgált minket. Mindketten fantát ittunk. Nem sokkal később Rosa elköszönt tőlem, hogy Leight kereste. De Kim itt maradt és látszólag nagyon élvezi a fiúk társaságát. Még a végén be pasizik.
- És honnan jöttél? - kérdezte Nick, miután mesélt magáról egy kicsit.
- Los Angeles-ből.
- Az jó hely, sok a játékterem.
- Mindenki ezt mondja. - mosolyogtam el magam. - De inkább csak kaszinók vannak. Meg nem is olyan jó hely. Van pár jó emlékem, meg van rossz is.
- Mi történt?
- Nem fogja elmondani. - ölelt át Armin. Én kibújtam a kezeiből és a poharammal kezdtem játszani. Ezt Lisa észrevette és alig látható jelet adott Nicknek, hogy menjen vele. Kettesben maradtam Arminnal. Leült Nick helyére és megfogta a kezem.
- Tudom, hogy haragszol.
- Örülök, hogy tudatában vagy. - álltam fel a helyemről, de Armin megfogta kezem.
- Nem kellett volna nevezned.
- Nem kellett volna elhoznod ide. - rántottam ki a kezem és elmentem nézni, ahogy mások táncolnak.

Lisa és Armin
- Beléd meg mi ütött? - jöttem vissza, miután Wia elment.
- Tudod, hogy sosem veszítek.
- Te most tényleg ilyen hülye vagy? Ember, a barátnődről van szó. - emeltem fel a hangom. Láttam rajta, hogy nem nagyon érdekli. Játékról van szó, na meg nyilvánosság előtt nem veszíthet. - Összerakhatod a két kezed, hogy még nem szakított veled. - hagytam magára és Wia után mentem.

Wia
Lekuporodtam a falnál és néztem, hogy erőlködnek a mozdulatokkal. Szinte minden páros lihegve jött le a színpadról.
- Mi ez a búskomor arc? - ült le mellém Lisa. Rajta is csak egy topp volt. Hasán rózsák voltak szalaggal és a mellén pedig nyaklánc szerű tetoválás volt.
- Semmi. - mondtam egyhangúan és elfordultam tőle.
- Beszéltem Arminnal. - nem figyeltem rá - Hülye az agyára. Mindent megfog tenni, hogy nyerjen.
- Tudom.
- Tényleg mindent. Nyilvánosság előtt nem veszít.
- Szóval azt mondod, hogy készüljek a legrosszabbra?
- Igen.
- Miért néznek rám úgy, mintha valami torszülött lennék? - tereltem el a témát.
- Azért mert mindenki toppban van, azt hiszik különcködni akarsz.
- De jó okom van miért van rajtam.
- Testi hibád van? Nekem is van. - elfordult és csípője alá húzta a nadrágját. Elsőnek nem is azt néztem mert annyi tetoválása volt, hogy teljesen elvonta a figyelmem. De aztán észrevettem. Egy hosszú égési sérülés látszott neki.
- Mit csináltál?
- Tesóm rám borította a forró vizet, de ez még semmi. Comb középig ilyen foltos vagyok mégis rövidnadrág van rajtam.
- Nem is vettem észre.
- Mert nem érdekel. Akik itt vannak azok már hozzá szoktak, másoknak is vannak ilyen sebei. Persze mindenki megnézi, esetleg érdeklődik mi történt, de nem fogja nyilvánosságra hozni. Csak... tudjuk. - rántotta meg vállát.
- Nekem két vágás hegem van. - húztam fel a felsőm, hogy megmutassam.
- Mi történt?
- Egy részeg csávó bántani akarta a barátnőm, én meg közbe léptem.
- Az igen. Baszki nem vagy semmi. Én tuti ott haltam volna meg szívrohamban. - nevette el magát, hogy oldja kicsit a feszült hangulatot. Én is elmosolyodtam.
- De akkor azt mondod, hogy nem fog senki megbámulni, ha leveszem a felsőm?
- Nem. Persze, megnéznek, de nem fognak utána törődni veled.
- Biztos? - kérdeztem félve.
- Mutasd meg Arminnak, hogy hirtelen te is megtudsz változni.
- De én nem akarok.
- Na, gyerünk. Hidd el nem fog senki megbámulni miatta.
- Hát jó. - összeszedtem minden bátorságom és levettem a trikóm.
- Egyébként szerintem nagyon menő a vágásod.
- Most mondjam azt, hogy kösz? - nevettük el magunk. Lement még egy páros és én jöttem újra.
- Hajrá csajszi! Ne fogd vissza magad. Ismerem ám a trükköd. - kacsintott rám. 

Magabiztosan álltam a helyemre. Most egy lánnyal kell megmérkőznöm.
Nagy ujjongás hangzott, mikor beálltam a helyemre, ez magabiztossággal töltött el.
Elindult a zene és abba hagytam a játszadozást. Nem fogtam vissza magam és 13 ezres ponttal a földbe tiportam az ellenfelem, aki dühöngve ment el. Teljesen lendületben voltam, maradtam és vártam a következő ellenfelem, majd a következőt. 3-4 szám után tartottam egy kevés pihenőt majd folytattam. Végül eljött az mikor a legjobbak játszanak a legjobbakkal. Tudom, hogy Arminnal utoljára, a mindent eldöntőben fogok játszani.
Pár száz ponton múlt, hogy nem én lettem a második, de mindent kört nyertem. Majd Armin állt mellém.
- Választhatsz számot.

- Legyen páros tánc. - kiabálta Kim. Látszik, hogy nem tudja, miről van szó. De akkor legyen.
- Akkor legyen a One Thing a One Direction-től. - ez egy olyan szám, ami tényleg pont pároknak lett kitalálva.
- Ez egy régi szám.
- És? Egyébként is, ne a szád járjon, hanem a lábad. - elővette farzsebéből a sapkáját és nevetve felvette. Elkezdtük, fej-fej mellett haladtunk. Mindenki teljesen kész volt, hogy milyen jók mozogtunk együtt. A lányok sikítottak. Egyikünknél sem jelent meg teljes egészében a korona csak villogott. Mikor a másodszor jött az a rész, mikor egymást "ellökjük", Armin tényleg kilökött a kijelölt részről. Totál felnyaltam követ és a versenyt is elvesztettem. A játéknak pár mozdulat után vége volt. Felkeltem a földről. Miközben Armin dicsőítette magát, oda mentem hozzá és akkorát levágtam neki, hogy még én is meglepődtem. Mindenki elhallgatott. Armin az arcát fogta, és láttam rajta, hogy ha lehetne, visszamenne az időben, hogy ne tegye meg. De megtette és csak azért, mert nem tudja elviselni, ha esetleg veszít. Potyogó könnyekkel szaladtam el ruhámért. A csendben csak az én lépteimet és a sírásom lehetett hallani. Kiszaladtam az utcára.
- Wia! Kérlek! - kiabált utánam Armin de én csak szaladtam. Nem érdekelt a magyarázata. Nem érdekelt semmi.

Armin
- Mégis mi a jó isten alsó testrészét képzelsz magadról? - ordította le Lisa a fejem.
- Baszki tesó, te nem vagy normális.
- Ez mi volt? - jött Kim is hozzánk.
- Meg kéne keresnünk. - vette fel Lisa a kabátját.
- Igen menjünk. - mindenki elindult a keresésére.
- Hé! Te nem jössz?
- De. Csak gondolkodtam, hová mehetett.
- Legalább arra jó az a hülye fejed.
Több utcát végig kiabáltunk, de nem adott semmi választ. Fel is hívtuk, de arra sem reagált.
- Remélem nem esett baja. - idegeskedett Alexy. Persze egyből a legrosszabbra kell gondolni.
- Esküszöm Armin, ha valami baja esett, én a beleiddel foglak felakasztani. - még nem láttam Lisát ilyen mérgesnek. Mindenesetre nem szóltam hozzájuk. Elsőnek a tetőre mentünk, az a hely nagyon tetszett neki. Hátha ott van.

Wia
A kivilágított utcákon szaladtam. Egészen le a partig, ott pedig a mólóra. A hely csendes és kihalt volt. Néha elhaladt egy-két autó de semmi több. Próbáltam elfojtani a sírást, de nem bírtam. Akárhogy is elleneztem előjött az a pillanat, amikor Armin ellökött. Mintha egy senki lettem volna, aki az útjában állt. Értem én, hogy nyerni akart, de akkor sem ez volt a megoldás. Főleg nem úgy, hogy azt se tudtuk, ki fog győzni.

Felnéztem a csillagokra. Eszembe jutott, mikor tegnap itt ültünk. Mikor bocsánatot kért. Ezért is csak bocsánatot kér és én leszek olyan marha, hogy megbocsátok, mert szeretem.
A közelben a nevem kiabálták.
- Itt vagyok. - suttogtam magam elé. Hátra dőltem, teljesen kimerültem. A tánc, a harag és a sírás teljesen kikészített. Lehunytam a szemem és reménykedtem, hogy nem itt kell töltenem az éjszakát.

***

- Wia, Wia. Ébredj. - Lisa keltegetett. Tulajdonképpen nem is aludtam. Próbáltam magam összeszedni, hogy Armin szemébe tudjak nézni. Felültem. - Jaj, úgy örülök, hogy jól vagy. - ölelt át.
- Minden oké csajszi? - kérdezte Kim. Mögötte Armin állt és megbánó tekintettel nézett rám.
- Nem akarlak látni. - mondtam könnyekkel teli szemmel.
- Ne csináld már. Sajnálom. - ereszkedett le térdre.
- Gondolkodtál volna előbb. Szerinted mi volt megalázóbb? Az, hogy a barátnőddel végig törölted a követ vagy az, ha egyszer az életben nyilvánosság előtt veszítesz?
- Tényleg, szívből sajnálom. Hogy tehetném jóvá?
- Csak, hogy tudd, így is veszítettél. Méghozzá engem! Most haza megyek, nem kell aggódnotok. - egy kósza mosolyt erőltettem az arcomra, majd elszaladtam. A fájdalom, amit éreztem, közel sem járt ahhoz, amit 3 éve átéltem. Ez belülről mardosott, ahogy az ismerős utcákra kerültem.

Armin
- Gratulálok. - kezdett el tapsolni Lisa. - Csak te lehetsz ilyen ökör.
- Ha ezt meg tudja Rosalya.
- Menjetek haza. - keltem fel és mint egy zombi elindultam haza. Nem tudom elfogadni, hogy Wia szakított velem. Az egyetlen lány, aki az életemet jelentette, itt hagyott, mert én kibaszott hülye voltam.

Wia
Beléptem a házba. Már sötét volt. Halkan felmentem a lépcsőn.
- Megjöttél? - összerezzentem, mikor anyu megszólított.
- Igen. - hangom remegett és bármelyik pillanatban előtörhet belőlem a sírás.
- Baj van?
- Csak fáradt vagyok. Jó éjt! - léptem be sietősen a szobámba, ahol egyből kitört belőlem a sírás. Ajtónak dőlve, lecsúsztam a földre és bőgtem.
- Mi a baj? - próbált bejönni anya, de tőlem nem bírt. Apu is felkelt a hangoskodásra.
- Mi történt? - kérdezte anyát.
- Nem tudom.
- Kislányom!
- Jól vagyok. Csak... Csak hagyjatok!
- Biztos minden rendben? - kérdezte szomorúan anya.
- Igen. - hallottam, ahogy lassú léptekkel elmennek a szobájukba. És ahogy apu, egy kitekerem a nyakát mondatot elmond, majd újra csend lett. Lekaptam fejemről a sapkát, ami még mindig rajtam volt és a földhöz vágtam, majd újra sírásban törtem ki. Mikor már valamennyire megnyugodtam, elmentem lezuhanyozni és ágyba bújtam. Majd pedig szép lassan álomba sírtam magam.