25. Rész - Készülődés

A hetet végig animéztünk én pedig szenvedtem, mert melegem volt, bár nem mintha változott volna a hőmérséklet a mai napra, meg lehet dögleni. Szeretem a meleget, de azért ez már túlzás. De legalább már nincs meg és nyugodt szívvel mehetek vásárolni.

- Anya, elmentem vásárolni! - kiabáltam a konyhába és a választ nem megvárva szaladtam ki az ajtón. Vennem kell egy új ruhát magamnak és valami cipőt. Rinnek is akarok valami ajándékot és nagynénémnek is kellene valamit. Na meg Sarah, róla sem feledkezhetek meg. Végig gondolkodtam az egész utat, hogy kinek mit kellene vennem, de csak addig jutottam, hogy Agata nénémnek valami díszt, Rinnek pedig valami egeret, múltkor úgyis panaszkodott... Viszont, hogy milyent, az már passz.

A plázában a gamer sarokba vettem az irányt, hogy Rint letudjam. Egy darabig nézegettem az egereket és mindegyiket kézbe vettem, hogy melyiknek a legjobb a fogása. Végül egy közép árkategóriás Razer Ouroboros gamer egér mellett döntöttem. Bár nagyon fájdalmas lesz oda adnom neki, de nekem még jó. Fizettem és mentem is magamnak valami ruhát nézni.

- Szia Leigh! - vágtattam be az ajtón.
- Szia! - nagy szemekkel nézett rám, hogy hova ez a nagy sietségem. De még be is kell pakolnom holnapra, a többi ajándékról nem is beszélve. A ruhákhoz mentem céltudatosan és próbáltam magam rá venni, hogy ne térjek át a nadrág trikó szettjeimhez.
- Sziaa!! - ijesztett meg Ros. - Beteg vagy? Armin megfenyegetett? Netán... Na jó nincs más ötletem. Miért veszel ruhát? - nézett rám bután.
- Megyek vissza Los Angelesbe, vagyis megyünk, mert Armin is jön.
- Repülővel mentek? Még soha nem ültem olyanon.
- Nem, én félek rajta.
- Attól is? Ne csináld már.
- Nem úgy, csak olyan para mikor fel és leszáll. Egyébként nincs gond, csak jah...
- Oh, akkor te ezek szerint már ültél.
- Igen, nem is egyszer. De ha van lehetőség, akkor inkább kihagyom. Így néném jön értünk, reggel 6-ra.
- Értem. Akkor egy Los Angelesi stílusú ruci kell. Gyere, az nem itt van.
- Oké. - követtem Rost. Egész hátra mentünk és közben elhaladtunk a férfi részleg mellett, ahova csak benéztem, de egyből kiszúrtam egy pólót. - Ez... Ez kell nekem! - fordultam be a sorba.
- Wia? Mit csinálsz? - jött utánam.
- Ezt szerinted felvenné Armin? - egy fekete póló volt, amin egy halálfej volt és a szeméből és szájából úgymond festék folyt ki. - Áh, nem érdekel. Nekem kibaszottul tetszik szóval megveszem neki. De ha nem veszi fel, akkor majd én hordom, ha ott vagyok.
- Ezt így gyorsan eldöntötted. De tutira nem fog neki tetszeni.
- Szerinted feketét vagy fehéret vegyek?
- Figyelsz te rám?
- Igen, nem fogja felvenni. De magamnak csak nem vehetem meg. Az milyen már? Majd azt mondom neki, hogy vettem neked-magamnak egy felsőt.
- És gondolom, most azt hiszed, hogy kedves vagy.
- De nem jól állna rajtam? - raktam magamhoz. Ros elhúzta a száját, majd nevetni kezdett.
- De, nagyon.
- Oké... Nem tudom milyen méretet hord.
- Erre nem mondok semmit. De gyere ruházni, utána veszel neki egyet. - kacsintott rám.
- Te tudod Leight méretét? - csak bólintott.
- Szoktad a ruháit hordani nem? Felveszed és tudni fogod, hogy jó lesz-e rá.
- Igazad van. Na, akkor ruha. - mutattam Rosnak, hogy mutassa az utat. Közben magammal hoztam egy M-es méretet, ez tuti jó lesz rám.
Végig sétáltunk a sorokon, egészen az üzlet végiéig.
- Itt keresgélj, ezen a soron végig. - mutatott a kezével az említett sorra.
- Rendicsekk. Te nem maradsz?
- Nem, anyunak kell segítenem.
- Ja, oké. Akkor szia!
- Majd küldj fészen képet! - kacsintott rám és el is ment.
Neki kezdtem a ruháknak, ahol teljesen átváltottam a rövidnadrágokhoz. A ruha valahogy nem az én stílusom.
A próbafülkébe három magasított derekú rövidnadrággal és hat haspóló féleséggel vonultam be. Felpróbáltam az összeset és rájöttem, hogy ezek a nadrágok forrónacik. Pedig nagyon tetszenek, de így csak egyet veszek. Felpróbáltam a felsőket is a választott nadrághoz, de egyik se volt az igazi. Mindegyik bevitt ruhát vállfára raktam és a felsőkből mindent, a nadrágból pedig egy kivételével mindet visszaraktam a helyére. Asszem hagyom a felsőket és tényleg veszek valami ruhát.

Pár órás ruha válogatás után nem is egy, hanem egyből két ruhát is találtam. Egy kék rövidnadrágos overált és egy fekete hosszúujjú combközépig érő ruhát. Az utóbbi jó lesz estére, ha esetleg megyünk valamerre. 

- Na sikerült? - kérdezte Leight.

- Igen. Életemben nem töltöttem ennyi időt ruha vásárlással.

- És még Ros se volt itt.

- Oh, vele gyorsabb lett volna.

- De drágább is.

- Hát az biztos. - nevettem el magam. Fizettem és elköszöntem tőle. Kezdek kicsit izgatott lenni a holnapi nap miatt.

Még nénikémnek és mamámnak kell vennem valamit.

Ahogy sétálgattam a plázában egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mit vegyek nekik, ezért felhívtam anyut, aki nem volt túl nagy segítség. Csak annyit mondott, hogy amiről eszembe jutnak. Miért ilyen nehéz valakinek ajándékot venni? Kínomba bementem egy ékszer üzletbe. Mamám úgyis szereti a bizsukat, nénémnek meg veszek valami gazat és kész.

Sokáig nézelődtem a boltban, már sokadszora megnéztem a karkötőket és a nyakláncokat, mikor megakadt egy félhold alakú nyakláncon a szemem.  Egy kisebb dombornyomott félhold medál, aminek a láncán még egy kis csillag is volt. Ez tökéletes lesz, egyszerű, de mégis szép. Elégedetten távoztam az üzletből. Most már minden meg van mehetek haza egy kis kerülővel. Az egyetlen virágbolt, ami ismerek az tőlünk pár utcával arrébb van. 

***

Gyorsan lerendeztem a virág ügyet és siettem is haza. Már 5 óra volt és azon kívül, hogy már éhes voltam, azt se tudtam, hogy mit pakoljak össze.

20 perc alatt haza értem, feldobtam a cuccokat a szobámba és mentem is egyből a hűtőhöz.

- Miért nem várod meg a vacsorát? - kérdezte anya.

- Mit eszünk?

- Még nem tudom, mit együnk?

- Spagetti?

- Nem tudsz mást kitalálni? Állandóan azt ennél.

- Mert szeretem.

- Vagy csak ez az egy dolog, amit könnyen feltudsz vinni a szobádba.

- Az mellékes. De egyébként is itt szoktam lent enni veletek, ha nem baj.

- Még szép, hogy itt eszel velünk. Amíg itt laksz, addig az én szabályaim szerint élsz.

- Szóval, akkor jó a spagetti? Az legalább gyorsan meg van. 

- Jó akkor legyen az.

- Majd kiabálj, ha kész vagy írj messengeren. Én addig összepakolok holnapra. - felballagtam a szobámba és elővettem a bőröndöm. Kinyitottam és leültem az ágyra. Elsőnek arra gondoltam, hogy megvárom míg belemásznak a dolgok maguktól, de mivel ez nem fog sajnos soha megtörténni, azért inkább szétnéztem a szekrényemben. Elsőnek fehérneműket pakoltam el, abból legalább nem kell válogatnom. Ezután az ágyra dobáltam minden rövidnadrágom és hozzájuk a kedvenc felsőim párosítottam. De nem tudtam közösnevezőre jutni, ezért mindent bedobtam a bőröndbe és kész. Becipzároltam és arrébb akartam rúgni, de átestem rajta.

- Bazdmeg! 

- Szerencsétlen.

- Te mióta vagy itt? - lepődtem meg. Armin az ajtóban állt és rajtam nevetett. Átmásztam a bőröndön és ezúttal kézzel toltam a sarokba. Nem is olyan nehéz, mégse tudtam lábbal megmozdítani.

- Csak pár perce. De pont jókor jöttem, hogy ezt lássam. Jaj, annyira béna tudsz néha lenni. - beljebb jött és széttárta a karját. Odaléptem hozzá, hogy megöleljem.

- Muszáj minden bénaságom megjegyezni?

- Ezeket nem lehet nem megjegyezni.

- Neked is vannak hülye lépéseid.

- Igen, de neked sokkal több van. - kócolta össze a hajam és kényelembe helyezte magát az ágyamon és bekapcsolta a tévét. Pár másodpercig sértődötten néztem rá, majd lementem kajálni. Armin nem jött le, mikor felmentem még mindig a tévét nézte. Tényleg semmit nem fog csinálni a szünetben. Az, hogy nem jött le, ebből arra merek következtetni, hogy nem éhes, ha az úgy is kiszolgálja magát, így elmentem pancsolni.

Megengedtem a kádat és teleraktam habfürdővel. Kimentem a telefonomért és közöltem Arminnal, hogy nem jöhet be. Beültem a kádba és felhívtam Rint messengeren webkamerán.

- Haliii!

- Szia! Na mizu? Elkészültél holnapra?

- Oh, ez nem kérdés.

- Már mindenkinek szóltam, hogy Wia visszatér.

- Jahj, már úgy várom. Tök jó lesz azzal a sok hülyével találkozni.

- Kíváncsi leszek Armin mit szól hozzánk.

- Hát téged bír, a többire én is kíváncsi vagyok.

- Viktor is a városban van.

- Nagy ügy, senkit nem érdekel már. Egyébként se tudta betolni a pofáját a kórházba.

- És Viktor? Még mindig nem volt senkije.

- Egyem meg. - nevettem el magam.

- Na de Wia! - nevetett ő is.

- Most mi van? Nem ezt mondtam, hogy összejövök vele. Semmi pénzért! De azért gáz, hogy még mindig rám vár.

- Azt nem mondtam, hogy rád vár. 

- Rin, kérlek. Tudod milyen. 

- Jó nem szóltam.

- Na, azért. Egyébként meg már ezerszer megmondtam neki, hogy...

- Wiaaa! Gyere gyorsan! - hallottam kintről Armin hangját.

- Várjál. - mondtam Rinnek. - Mi bajod van? - kiabáltam a kádból.

- Gyere már!

- Oh baszki... - motyogtam magam elé.

- Mi baja van?

- Nem tudom. Biztos kitalált valami hülyeséget.

- Gyere már!!!

- Megyek már! - a kádszélére tettem a telefonom és kimásztam a kádból. Magam elé fogtam egy törölközőt és kinéztem az ajtón. - Mi a fasz bajod van?

- Na, hogy beszélsz? 

- Armin. Épp fürdenék és Rinnel is beszélek. Mi ilyen sürgős?

- Már semmi, egy új filmet akartam meg mutatni, amit most adtak.

- Ezt nem hiszem. Én meg azt hittem valami olyat akarsz.

- De perverz vagy! - nézett rám nevetve.
- Nem vagyok perverz! Csak szexin gondolkodom. Jó?

- Én kérek elnézést. - emelte fel védekezően a kezeit.

- Keresd meg neten és küld el.

- Sokáig leszel?

- Szerintem igen. - nem vártam meg míg válaszol, becsuktam az ajtót és a kezeim közé vettem a telefont. 

- Na, mit akart? Nem sokat értettem.

- Valami filmet akart megmutatni. Nem is ő lenne, ha valami másért kiabált volna.

- De ezért szereted.

- Ezért is.

- És? Még miért? Mi fogott meg benne? Biztos nem az, hogy egész nap játszik.

- Na, azért az is sokat számít.

- Igen, azért nem játszottál már hónapok óta. Tudod milyen kihalt nélküled a szerver? Na, de nem eltereljük szót. Szóval? Külső-belső.

- Hát kezdem a külsővel, az a legkönnyebb. Fekete haj, tudod, hogy imádom.

- Igen.

- A kék szeme. A hasa, mondjuk ezt csak később tudtam meg, hogy kockás, de akkor is.

- Ez ilyen meglepetés volt.

- Igen. Akkor passz... Térjünk át a belsőre.

- És a cuki tulajdonságokra.

- Igen, arra. - nevettem el magam. - Akkor imádom a humorát, hogy mindig megtud nevettetni. Ahogy hozzám szól, a nevetése. Juj, meg mikor nem érti a dolgokat és a hajába túr. Istenem...

- Ilyenkor úgy utállak. Én miért vagyok egyedül? 

- Mert ott nincsenek ilyen jó pasik, mint itt.

- Ott is csak egy van, vagyis csak volt.

- Honnan tudod? Lehet van több is. Van ám itt játékterem. Mondjuk egyik fiút se néztem.

- Pedig mondtam, hogy keress nekem valakit.

- Bocsi... Majd kölcsön adom Armint.

- Hülye. Barátnő pasija egyébként is tabu.

- Tudom. Csak azért mondtam, hogy lásd milyen nagy lelkű vagyok. - nevettem el magam és Rin is nevetni kezdett. Még beszélgettünk 1 órát, mire 5%-ra merültem. Elköszöntünk egymástól. Kidobtam a telefont a székre és gyorsban lezuhanyoztam. Fogat mostam és felöltöztem.

- Nya, mit is kellett... - Armin a távirányítót tartva elaludt. - Akkor nem is volt olyan fontos az a film. - még csak fél tíz, de már alszik. Tuti csak pár órát aludt, mert játszott. Nem ébresztettem fel, csak bemásztam mellé az ágyba. Egy puszit nyomtam az arcára és elvettem tőle a távirányítót. Kikapcsoltam a tévét, majd rájöttem, hogy mászhatok ki a lekapcsolni a villanyt. Ahogy kimásztam az ágyból Armin befordult a helyemre.

- Na, nem. Armin, gyerünk kelj fel. Armin!

- Hagyj!

- Nem hagylak, mert én alszom belül. És egyébként is nem kellene átöltöznöd?

- Megoldottam már.

- Utállak. - kapcsoltam le a villanyt.

- Tudom. - durcásan feküdtem be mellé. Elfordultam tőle és duzzogni kezdtem. Egy idő után átölelt hátulról és megcsókolta nyakam.

- Még mindig utállak.

- Kiengeszteljelek? - felé fordultam.

- Amiért elfoglaltad helyem nincs szex.

- Akkor jó, úgyis fáradt vagyok. - befordult a falhoz és elköszönt.

- Hogy te milyen izé vagy.

- Szeretlek.

- Én nem, csak kicsit. - követtem a példáját és én megpróbáltam elaludni. De az ölelése nélkül nem bírtam, így én öleltem át.

- Tudtam, hogy nem bírod nélkülem.

- Menjé már aludni. Most haragszom, nem szólok hozzád. - nevetni kezdett és felém fordult, majd megcsókolt. Még beszélgettünk a holnapi nappal kapcsolatban, mikor valamikor bealudtam, miközben hallgattam mit mond.