24. Rész - Rossz hír, vagy mégse?

Lucia és Agatha telefon beszélgetése

- Biztos nem gond?

- Nem, dehogy. Elleszünk mi hárman is, vagy ketten.

- Akkor jó. Majd megbeszéljük, hogy hogyan is legyen az utazás.
- Elmegyek én, ha kell. Csak 3 óra.
- Rendben, majd még felhívlak.

***

Ahogy felébredtem, totál fáradtan nyúltam a telefon után, hogy mennyi is az idő, fél 2. Ezt betudva bújtam a takaró alá és csuktam vissza a szemem. Semmi kedvem nem volt felkelni és nem is kellett, elvégre se iskola, se programom nem volt a mai napra. Addig pihenek, amíg a hasam ki nem csal az ágyból, vagy amíg nem kell pisilnem. 

***

- Nem tudom hol van egész nap... - hallottam anyu hangját az ajtó előtt. Tuti Armin jött.

- Gondolom ágyban. Elkezdődött a szünet. - miért jöttél? Nem akarok felkelni.

- Jól van, akkor rángasd ki, mert még nem is ebédelt. - hallottam, ahogy kattan az ajtóm és kinyílik, majd újra becsukódik. Nem fogok megmozdulni, nem akarok felkelni. Ekkor Armin takaróstól emelt fel az ágyról.

- Nemár... - beszéltem a takaró alól, majd felfedtem arcom.

- Jó reggelt! - csókolt meg.

- Mi benne a jó? - nyújtóztam ki a karjai közt.

- Hogy velem indítod a reggelt... helyett a délutánt.

- Ugye nem terveztél semmit?

- Nem, túl lusta vagyok ahhoz. Most egy hétig biztos nem csinálok semmi közös programot, ami nagy mozgást igényel. - rakott vissza az ágyra.

- Szóval, ha én hívlak valahova nem jössz?

- De, csak én nem fogok gondolkozni, mit kellene csinálni. - ült le mellém, vagyis inkább feküdt.

- Akkor jó, mert én se. Viszont jössz Los Angelesbe igaz?

- Persze, miért ne?

- Oh, király! Ne felejtsd, hétvégén indulunk. Már várom, hogy bemutassalak a barátaimnak. Meg a kedvenc helyeimet és a várost. Meg megismerheted...

- Wia! Nyugi, annyi mindent sorolsz fel, hogy lehet a felére sem jut idő.

- Oh, dehogynem. Majd gondoskodom róla.

- Ahogy akarod. Viszont egyél azután animézünk.

- Mit nézünk? - kérdeztem kíváncsian, de nem kaptam választ. Visszakuckóztam a takaróm alá és aludni akartam, de Armin levette rólam. - Nemár! Csak még egy picit.

- Anyud is beszélni akar veled.

- Mi? Minek? Tegnap nem szóltam be senkinek sem. Pedig tegnap este megjött, szóval ingerlékeny vagyok.

- Ennek örülök, de nem tudom mit akar mondani.

- Ahj... Kiviszel? - nyújtottam felé a kezeim.

- Sokba fog ez neked kerülni.

- Majd megbeszéljük. - kacsintottam rá. Karba vett és lecipelt a lépcsőn, egyenest a konyhába.

- Ezt nem hiszem. - csóválta anya fejét. - Nem vagy te egy kicsit elkényeztetve?

- Csak kicsit. - csókoltam meg Armint és letett. - Mi a reggeli?

- Amit találsz. Van müzli.

- Oksika. Te kérsz? - kérdeztem meg Armint, de már reggelizett, vagyis ebédelt. Kivettem a müzlim és a számba öntöttem a dobozból.

- Nem tudnál kulturáltan enni? - ült le anya. 

- Ha a kezemből eszek, az annak számít?

- Nem.

- Akkor nem. - rántottam meg a vállam és ültem le én is. - Szóval miről akarsz beszélni?

- Az útról.

- Tán elnapoljuk?

- Is.

- Váááárj... Kitalálom. Túl sok munkád van, ezért nem jössz. Eltaláltam?

- El... - szomorodott el.

- Hát jó... Egyébként Armin is jön. De asszem ezt már mondtam. 

- Lehet. De jól van.

- Mikor indulunk? - kérdezett rá Armin.

- Jövőhét hétvégén és olyan 5 körül.

- Tessék?! - egyszerre akadtunk ki mindketten. 5-kor épp a másik felemre fordulok át, nehogy már akkor.

- Agatha jön értünk? 

- Igen. De már itt lesz fél 5-re, ha esetleg hamarabb elkészültök.

- Aha, én még délben se készülnék el. De oké, megoldjuk. Időben fogunk indulni.

- Én nem biztos, hogy itthon leszek, mert rengeteg a munkám, de Armin rád bízom, hogy időben elkészüljetek.

- Nem lesz gond. 

- Akkor ez most azt jelenti, hogy Armin itt alszik? - remélem nem értettem félre.

- Igen. - felcsillantak a szemeim.

- Na, már épp ideje volt, hogy ti mondjátok. - felkeltem az asztaltól és az üres dobozt a kukába hajítottam. - Még valami? - néztem anyára, de megcsóválta a fejét. - Jó, akkor sziasztok! - elhagytam a konyhát, majd a lépcső előtt nevetve visszafordultam. - Te nem jössz, vagy megyünk valahova? - kíváncsi tekintettel néztem Arminra.

- Ennyi volt? - kérdezte meglepetten. Nem tudom pontosan mire értette, de legyen az bármi is, igen. 

- Ja, úgyhogy anime time.

- Oké.

- Milyen kaját kértek, mert akkor gyors elszaladok boltba. - ajánlotta fel anyu.

- Csokit! - vágtam rá. - Rengeteg csokit. 

- Meg van? 

- Aha. De legalább nem lesz mire megyünk. - megfogtam Armin kezét és magam után húztam. - Mit nézünk?

- Amit akarsz, utána azt, amit én akarok.

- Akkor az egyik kedvencem. - beléptem a szobámba és lehuppant az ágyra. 

- És melyik az a kedvenc?

- Majd meglátod. - leült a gép elé és pár billentyű lenyomásával, már a monitoron volt. Bekapcsoltam a TV-t és már a videó elindításra várt.

- Mi a címe?

- Majd mondják. Indíthatom? - bólintottam és elindította. Értetlen arckifejezést vágva, néztem a képernyőre. Miután vége lett az openingnek, ránéztem Arminra. - Ne ítélj az első 5 perc alapján.

- Meg sem szólaltam! - emeltem fel védekezően a kezeim és újra a képernyőt bámultam.

- A szemedből látni. Pedig ez az egyik kedvenc animém.

- Oh, kedvenc anime. Az ecchi kategóriába tartozik?

- Vígjáték, jó?

- Aha...

Megnéztük az első részt, majd a másodikat és a harmadikat is. Végig nevettem az egészet. Lehet csak azért, mert az első napban voltam és olyankor nulla életkedvem van és mindenen tudod nevetni, vagy tényleg tetszett. Armin többször rá kérdezett, hogy milyen, de csak elsuhintottam egy nem tudomot. De vicces volt és tetszett Mugen jelleme, valamiért Armin jut róla eszembe.

***

A vége felé bekajáltunk már minden chipset és üdítőt. Az utolsó három részt már Arminhoz bújva néztem végig. Egy egész délutánt végig animéztünk és kivételesen nem én választottam, de újabb befejezett animével bővült a gyűjteményem.

- Na milyen volt?

- Van második évad?

- Sajnos nincs, de örülök, hogy tetszett. - csókolt meg.

- Semmi folytatás nincs?

- Nincs. De holnapra is kereshetek valamit.

- Oké. Amíg meg van tudunk animézni, de utána akarok venni pár ruhát és ajándékot.

- Jól van. Akkor hat animét simán végig tudunk nézni.

- Igen, nagyjából. Plusz, mínusz egy nap.

- Hat és kész. - szögezte le. 

- Rendben, na. Ne basszál már le.

- Csak mondtam. Meg ennyi kinézett animém van a nyárra.

- Csak ennyi? Hosszú ám a nyár.

- Tudom, de megyünk nyaralni is.

- Hova?

- Majd meglátod.

- Uh, én is megyek? - izgatottság és a kíváncsiság hallatszott a hangomban.

- Nem akartam, hogy gyere, de anyu ragaszkodott hozzá.

- Annyira szemét vagy. - löktem meg finoman. 

- Veled mindig. - csókolt meg. - Viszont megyek. Későre jár. - elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.

- Csak fél kilenc. Fiatal még az idő, főleg, hogy nyári szünet van. 

- Fiatal lenne, ha nem lenne meg neked.
- Ch...
- Csak hülyéskedtem. De azért holnap reggel hatkor kibaszlak az ágyból.

- Ugye azt tudod, hogy akkor meghalsz?

- Vállalom a kockázatot. Lekísérsz vagy maradsz?

- Megyek.

Szinte kiugrottam az ágyból. Nem is olyan rossz egész nap az ágyban lenni. Kikísértem Armint és egy csók keretében elköszöntünk egymástól. Az ajtón belépve egyből anyához rohantam, az udvarra.

- Anyaaaa! Holnap csak tíz után engedheted be Armint.

- Miért is?

- Azt mondta, hogy hatkor akar kelteni.

- Hát így jártál kislányom. - nevetett ki.

- Köszi, ma mindenki olyan kedves velem. - nevettem el magam.

- De gondolod, hogy felfog kelni?

- Szerintem igen. Ha szemétségről van szó, megcsinálja, ezt élvezi.
- Eltanulta tőled.
- Persze, én soha nem voltam ilyen gonosz.
- Soroljam?
- Csörög a telefonomon. Ma már nem jövök le, bekajáltam egy csomó chipset. Szóval jó éjt!
- Apádnak legalább köszönj majd felfelé menet.
- Rendben

Felfelé ment köszöntem apunak. Épp meccset nézett, de azért rákérdezett milyen napom. Elmeséltem a túl izgalmas napom és mentem is aludni, mert még én is elálmosodtam a mesélés közben, apu meg valószínűleg nem is figyelt, mert épp gólhelyzet volt. Na mindegy, én válaszoltam neki.
Lepancsoltam és megmostam a hajam. Totál lusta voltam, hogy megszárítsam legalább egy kicsit, így inkább csöpögő vizes hajjal mentem ágyba. Majd holnap megpróbálok Armin előtt felkelni és csinálni vele valamit. Az ágyban úgy kettőig nyomkodtam a telefont, majd bealudtam.

Igen rövid lett, de ennek oka van. ;) Készül a nagy a durranás. :D 

Ha tetszett a rész ne felejtsd el ezt a tudtomra adni. :)