2. rész - Szív

Nem. Nem szabad rágondolni, nem lehetek szerelmes, hisz még 1 órája se ismerem. Nem is beszéltem vele. Nem is ismerem.

Megmostam az arcom. Ahogy a tükörben néztem magam, átfutottam a gondolatmenetemen a "Szerelem volt első látásra..." Hát persze, lehet valami ilyesmi lehet. Megtörültem az arcom és visszaballagtam a terembe. Halálos csend volt bent, szépen a helyemre léptem, és visszaültem Armin mellé.
- Wia! - szólított meg a tanár. - Biztos ott szeretnél ülni? Ahogy elnézem a jegyeid, elég jó tanuló voltál.
- Khm... Stréber. - szólt közbe Armin.
- Azok szerintem nem az én jegyeim. Kivéve a rajz, és az info. És igen, itt szeretnék ülni.
- Rendben. Akkor a jegyeid még le ellenőrzöm.
- Rendben. - az osztályfőnöki hátra lévő része csendesen telt számomra. Nem volt kivel beszéljek. Mindenki beszélgetett, Armin pedig játszott. Amber és barátnői engem méregettek. Rájuk se néztem, nem akarok balhét, még nem. De egy nap biztos vagyok benne, hogy megverem.
- Mi ez az arckifejezés? - Armin hol rám, hol pedig a konzoljára nézett.
- Gondolkodom.
- Az IQ bajnokokon? - nevetett.
- Igen. Egyfolytában ide bámulnak, annyira idegesítő.
- Menj és szólj nekik.
- Nem akarok verekedést.
- Akkor majd én. - felállt a helyéről, de még időben elkaptam a karját.
- Inkább játszunk. - vettem ki a táskámból a konzolom.
- Oké, mivel?
- Assassin's Creed, mivel mással?
- Igaz, bírom Eziót.
- Én is. - kis csend lett, kettőnk között, de nem az a kínos csend, inkább az a kellemes csend volt.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Armin, mire mindenki minket nézett.
- Nem történt semmi, forduljatok nyugodtan előre. - mutogattam a kezemmel. Armin csak nevetett.
- Ez hülye játék, inkább játszok a Counter Strike-al.
- Hányas szinten vagy?
- 85, miért?
- Mert tudtam, hogy jobb vagyok nálad. Én 96-os szinten vagyok.
- Mi a neved? Jelöllek.
- HunterWia.
- Te vagy HunterWia? Ne csináld már. Tegnap játszottál?
- Igen, de várj kitalálom, tuti játszottam ellened. Ez a rémült és egyben dühös tekintet mindent elárul.
- Persze, hisz elvetted a M4A4-es fegyverem.
- Mert béna voltál, meg senki nem győzhet a titkos fegyverem ellen.
- Tudod milyen drága volt?
- Persze, főleg a skin. De ha kell visszaadom.
- Nem kell, majd visszaszerzem.
- Csak szeretnéd.
- Sikerülni fog. - kicsengettek, következő óra, fizika. Na, azon aludni fogok. Felmentünk az emeletre. Megvártuk míg az első osztály elhagyja a termet, majd bementünk. Armin szintén egyedül ült, a tanári asztal előtt. Ez most komoly?
- Ülsz mellém? - kérdezte Armin.
- Első padban? - húztam a szám, utálom a fizikát, és hülye vagyok a képletekhez.
- Igen, szeretem a fizikát.
- Rendben. De segítesz majd? Mert én aludtam eddig fizikán, nincs semmi a füzetemben.
- Lemásolhatsz pár képletet az enyémből. - nyújtotta a füzetét.
- Rendben. - fogattam el mosolyogva a füzetét. Neki álltam másolni, pont olyan szépen ír, mint én. Elég, ha pár ember eltudja olvasni. Mire végeztem a bekeretezett anyag lemásolásával be is csengettek. Hagytam egy üzenetet a füzetében mikor nem figyelt.

Majd becsuktam a füzetét, és visszatoltam elé.

- Köszi! - zavartam meg a játékban.
- Nincs mit. - tolta a pad szélére a füzetét. Bejött a tanár. Egy fiatal nő volt, vállig érő szőke haját igazgatta. Olyan 30-as éveiben járhat. Arcáról olvasható volt, hogy örömmel jön az osztályba.
Felálltunk és köszöntünk.
- Jó reggelt! - köszönt a tanárnő is. - Üljenek le. Értesültem, hogy diák van az osztályban. Gondolom te lennél. - nézett rám mosolyogva, és a kezét nyújtotta. - Karen Jenet.
- Wia Carter.
- Hányas voltál fizikából?
- Hát... Megütöttem a kettes szintet.
- Akkor jó helyre ültél, Armin majd segít. Esetleg még korrepetálhat is, ha annyira rosszul megy. De ezt majd beszéljétek meg. - mosolygott. Elég kedves a tanárnő, de ez még csak az első benyomás. - Oké, akkor folytassuk a múlt órai anyagot. Ott hagytuk abba, hogy... - a számolásnál unalmasabb már nem is lehetne. Nem értettem, mikor kell szorozni és mikor kell osztani. Gyakoroltunk, én csak a táblát másoltam, Armin pedig már minden feladattal kész volt.
- Ezt, hogy kell csinálni? - toltam elé a füzetem.
- Itt szorozni kell. - és elkezdett írni a füzetembe. Csak néztem, nem szóltam közbe. - Érted?
- Nagyjából.
- Wia, kérlek gyere ki a táblához és old meg, most te ezt a feladatot.
- Rendben. - ezt most csinálta meg Armin nekem, tudom mit kell írnom. - Ezt megszorzom ezzel, és kész. - írtam a végeredményt fel, majd visszaültem.
- És ezeknek mi a neve?
- Armin mi a neve? - néztem rá, vártam, hogy megmondja a választ.
- Béta és sebesség.
- Igen, azok.
- Wia jó volna, ha az idei év eddigi anyagait bepótolnád.
- Rendben. - Arminra néztem, aki egy bólintással jelezte, hogy majd segít. Az óra hátra lévő része szenvedéssel telt el. Rajtam kívül még Viola, Ros, és Iris ment ki a táblához. Meg kéne ismernem az osztályt, de majd idővel... Kicsengettek, és visszamentünk törire, amit Mr. Faraize tartott az osztályfőnök. Na most már tényleg aludhatok.
- Egyébként - kezdett bele Armin. - Amit a füzetembe írtál, másnak is raksz szívet, vagy csak nekem?
- Csak neked... - elpirultam, most már tudom, hogy tényleg tetszik nekem. Csak elmosolyodott, nem mondott rá semmit se.
Ledőltem a padra aludni még van 4 óránk és csak az utolsó van más teremben, mert az tesi. Végig aludni fogok. Nem érdekel senki se.

***

Kicsengettek az utolsó előtti óráról, már csak tesi, és végre vége. Átmentem a többiekkel az öltözőbe. Ahogy végig néztem a padok között, sehol sem volt hely. Ott álltam az ajtóban, míg Ros szólított meg.

- Jöhetsz hozzánk öltözni. - mondta mosolyogva - Még pont elférsz. 

- Köszi.

- Wia, igaz?

- Igen. 

- Ő Viola. - mutatott egy kisebb termetű, lila hajú lányra. - Iris. - Magas, vékony lány volt, barna haját oldalra fonva állt velem szembe. - Én pedig Ros vagyok. Te együtt vagy Arminnal?

- Nem. Ezt miből gondolod? - nevettem.

- Ja, mert, hogy vele ülsz, és olyan jól el vagytok ketten. Azt hittem jártok.

- Nem, csak én is gamer vagyok...

- Egymásnak valók vagytok. 

- Ezt, így miből gondolod?

- Még nem volt barátod? 

- Nem...

- Akkor azért nem vetted észre, hogy nézett rád Armin.

Csak elmosolyodtam. Arminnak is tetszenék?

- Csak nem tetszik neked? - kérdezte Iris.

- Egy kicsit.

- Juj, de cuki. - ölelt meg Ros. - És elhívott már valahova?

- Nem.

- Majd elfog. - beszélgetésünk a csengő zavarta meg. Nem tesizek, mert nem tudtam, hogy van ma. Meg első nap úgy se tesiznék, szóval mindegy, hogy tudok róla, vagy sem. Bementünk a terembe, a tanár már bent volt. Egy kigyúrt férfi állt az osztállyal szemben. Én a tornasor végéhez mentem. Fiúk és lányok vegyesen álltak, mintha párban lennének. Gondolom nekem nem lesz párom...

- Osztály vigyázz! - mondta határozott hangnemben a tanár. Mire mindenki kiegyenesedett és a hangzavar elnémult. - Köszönöm. Hol van az új tanulónk?

- Itt vagyok. - léptem ki a tornasorból.

- Látom nem vagy túl edzett, de nem baj majd segítünk rajtad.

- Oké... - ez nem hangzik túl jól, de majd lesz, ami lesz. Túlzásba úgy se viszem, nehogy rá szokjak.

- Üljön le a padra. - leültem a padra, csak én nem tesiztem. De nem maradtam le semmiről se, egész órán játszottak. Játszani szeretek, tornázni nem. Ezért is vagyok tele órai munka ötösökkel. Mikor vége volt az órának visszamentem az öltözőbe. Beszélgettem a lányokkal. Néhány dolgot elmondtam magamról, többek közt, hogy milyen hobbijaim vannak. Viola szintén rajzolt, ahogy én is. Mutatott is pár rajzot, meseszépek voltak. Mikor mindenki felöltözött, kimentünk az iskola elé és elköszöntünk egymástól. Én hazafelé vettem az irányt. 

- Wia! - kiabált utánam egy ismerős hang. Megfordulva láttam, hogy Armin sietett utánam.

- Azt hittem már elmentél.

- Nem, beszélgettem a többiekkel. Miért?

- Csak arra gondoltam, hogy haza kísérnélek, persze ha nem bánod.

- Örülnék. - elindultunk a park felé. Lassan, nem siettem, és Armin is felvette a tempómat. Az utat végig beszélgettük, legtöbbet a játékokról, de kitértünk személyesebb beszélgetésre is. Sok mindent megtudtam Arminról. Van neki egy ikertestvére, csak beteg azért nem láttam ma, de holnap már jön.
- Itt lennénk. - álltam meg a kapuban.
- Rendben, akkor majd holnap. Szia! - köszönt el mosolyogva.
- Szia!

Bementem a lakásba, anya nem volt itthon. Csak egy cetlit tűzött ki.

Megebédeltem, majd felmentem szobámba. Mindenhol dobozok. Arrébb pakoltam őket, hogy hozzáférjek a gépemhez. Amíg vártam, hogy bekapcsoljon, elkezdtem pakolni. Ruháimat vállfára raktam majd beraktam a szekrénybe, a cipőket bedobáltam alá, ennyi már bőven elég lesz. Máris 3 dobozzal kevesebb, még 4 doboz és minden el lesz pakolva.

Bejelentkeztem a játékba, és elkezdtem játszani. Úgy két óra múlva hallottam, hogy anya megjött.

- Szia! Hogy haladsz? - jött fel a szobámba.

- Szia! Már elraktam a ruháim. Már csak az animés cuccok vannak, de azt este megcsinálom.

- De mi lenne, ha most csinálnád meg, este már úgy se fogod.

- Nem, majd este.

- De ha nem pakolsz össze...

- Összefogok, most kimennél? Nem látod, hogy játszok?

- Ne beszélj így velem.

- De akkor is, most menj ki. 

- Ezt lehetne szebben is mondani, nem gondolod?

- Kimennél légyszíves?

- Na, így már mindjárt jobb. - szomorúan kiment, lehet meg akarta kérdezni, mi volt ma a suliban. Nem baj, vacsoránál majd elmondom, így legalább nem kell kétszer jártatnom a szám.

***

- Wia, vacsora! - kiabált anya a konyhából. Kiléptem a játékból és lementem.

- Szia apa!

- Szia! Milyen volt az első nap?

- Jó.

- Egy kicsit bővebben is beszélhetnél apádnak, meg persze nekem is...

- Rendben, de közben együnk, mert éhes vagyok már. - spagettit ettünk, egyik kedvenc kajám. - Nos, hátul ülök a legtöbb órán. Kivéve fizikán ott elől.

- És megy a fizika?

- Igen, Armin sokat segít. 

- Ki azaz Armin? - szólalt meg apa, aki eddig csak figyelt. Gondoltam, ha fiúról van szó megfog szólalni.

- Padtársam.

- Csak ennyi?

- Igen.

- Én mást látok a szemedben.

- Anya ne nézegesd a szemem.

- Azt nézek, amit akarok. 

- És akkor... nem játszottam egész nap az iskolában.

- Mert Arminnal voltál?

- Anya hagyjál már vele.

- Jól van, csak kérdeztem.

- Na, és van 3 új barátom. Ros, Viola és Iris.

- És Armin.

- Anya...

- Jól van már. - kelt fel az asztaltól, hogy összeszedje a tányérokat. 

- Örülök, hogy nem csak játszottál egész nap. Remélem jobb jegyeid lesznek a suliban.

- Annak mindenki örülne. - mondtam nevetve - De jobbak lesznek a jegyeim.

- Ha nem elveszem a géped.

- Az én kicsikémet nem adom.

- Nem fogom megkérdezni.

- Gonoszak vagytok.

- Hányszor hallottuk már ezt.

- És még hányszor fogjátok. - keltem fel az asztaltól és felmentem a szobámba. Jobban fogok teljesíteni főleg, ha lesz ki korrepetál. Fizika volt a legvészesebb tantárgy, a többi az megy. Vannak barátaim is, nem úgy, mint az előző sulimban. Ott én kilógtam az osztályból. A "gamer lány", ahogy mások szólítottak. Mindenki menő volt, én meg csak úgy elvoltam. Bár a fiúkkal jól kijöttem, de csak azért, mert otthon vagyok a játékok világában. 

Lefürödtem és elmentem aludni, ki kell pihennem magam, hogy ne órán aludjak.