26. Rész - Utazunk

Meglepi!!! :D Több hónap vagy már talán 1 év kihagyás után Wia nénikétek (😂) visszatér, ezzel együtt Wia és Armin. Már nyugdíjazásom előtt írni kezdtem ezt a részt, szóval majd lesz benne egy kis időugrás, az a mostani, de megmondom nektek őszintén, hogy lusta voltam átolvasni az elejét, így emlékezetből folytatom.

De kijelenthetem, hogy folytatódnak az eltervezett dolgok, bár egy-két dolgot előrébb hoztam, de ezt csak itt ilyen megjegyzés céljából írtam le. Szóval nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Reggel fél 5-kor szólt az ébresztő. Annyira fáradt voltam, hogy hagytam had szóljon, majd utána felkelek és felkeltem Armint is.
- Kapcsold ki. - rakta rám a csörgő telefont.
- Utállak. - mondtam fáradt hangon.
- Tudom. - ölelt át. Kikapcsoltam az ébresztőt és felé fordultam. - Elfogunk aludni.
- Tudom. De egy perc. - dőltem a mellkasára.
- Nagynénéd nemsokára ide ér.
- Lehet, de én fáradt vagyok.
- Na, gyerünk. - kelt volna fel az ágyból, de én átkaroltam. Nagy nehezen kimászott, de rajta lógtam így szó szerint lehúzott az ágyról. A földön feküdtem, amíg felhúzta a redőnyt.
- Neeee! Éget. - takartam el a szemem.
- Kellj már fel. - emelt fel a földről, de nem tartottam meg magam. - Rosszabb vagy, mint én.
- Az ágyam akarom. - csúsztam ki a kezei közül. - Majd kelts fel, ha menni kell.
- Itt akarsz aludni?
- Aha.
- Oké. - felöltözött meg minden én pedig szép lassan elkezdtem kúszni az ágy felé. De Armim megfogta a lábam és egész a szekrényig húzott. A tenyerem végig csikorgott a padlón, majd ledobta a lábaim.
- Armin, kérlek, csak 1 másodperc.
- Letelt.
- Még 1-et.
- Mivel vehetnélek rá, hogy megmozdulj? - erre megmozdítottam a kezem. - Nagyon vicces.
- De még a nap se kelt fel.
- Igen, nem kelt fel...
- Ne szólj be. Na, de ha oda adod az egyik felsőd akkor felkelek. De fel is öltöztethetsz. Amíg válogatsz addig alszok egyet. - indultam meg az ágyam felé zombi járásban. Mikor oda értem beestem és becsuktam a szemem. Aludni nem aludtam, mert már semmi álmosság nem volt a szemeimben.
- Ezt a felsőm neked adom. - dobta rám. - És legyen ez a szoknya.
- Szoknyát nem veszek fel.
- De ez az a japán szoknyád. Hozzá a felsőm. Láttam már animében és jól néz ki.
- De akkor sem veszek fel szoknyát, keress egy rövidnadrágot.
- Az nincs.
- Ja, tényleg. Bőröndben van az összes. - raktam vissza a fejem a párnák közé. - Mindegy, felveszem a felsőd, autóban úgy sem látszik mi van rajtam. Levettem és felvettem a rám dobott felsőt.
- Egy ilyen nem kell? - dobta hozzám az egyik melltartóm, amit nem szerettem ezért nem is raktam el a bőröndbe.
- Nagyon dobálós kedved van. Egyébként nem, így sokkal kényelmesebb.
- Értem. - és ezzel vissza is dőltem az ágyba.
- Én lemegyek. Leviszem a cuccaid. - hümmögtem egyet és itt hagyott. Magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem. Pár perc múlva szólt be Armin, hogy keljek, mert indulnánk.

A hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni. Kicsit félek, hogy újra visszamegyek, láthatom a régi szobám, amit nem tudom milyen állapotban hagytam ott. De ami a legfontosabb, hogy újra találkozhatok a régi barátaimmal.
Hallottam, hogy nagynéném hangját, hogy itt hagynak, ha nem sietek. Szinte kiugrottam az ágyból, összeszedtem a telefonom és fülhallgatóm és már mentem is le hozzájuk.
- Szia! Mehetünk.
- Na végre!
Elköszöntem anyától és ültem is az autóba.
- Na, mehetünk? - kérdezte vidáman nagynéném és mindketten beszálltuk az autóba.
- Még szép! Kíváncsi vagyok mi változott.
- Semmi. - nevetett nagynéném.

***

- Ah, ez most komoly? - Arminnal mindketten felnéztünk a telefonból, hogy mi a baj. Egy hatalmas kocsisor elé értünk be.
- Oh, itt fogunk élve megfőni az autóban. - dobtam oldalra a telefont.
- Megy a klíma. De szerintem elüldögélünk itt egy darabig. Addig meséljetek valamit. - nézett a visszapillantóban ránk.
- Mit meséljünk? - kérdeztem vissza.
- Suli vagy, hogy mit terveztek Los Angelesben. Remélem nem otthon fogtok egész nap ülni.
- Neeem. Meg akarom Arminnak mutatni a kedvenc helyeim. Tök jó lesz. - fordultam felé. - Van egy tök jó játékterem a közelben, bár tény, hogy rohadt kicsi, de mindig a legújabb játékokat szerezték be.
- Jaj, azt akartam is mondani. - szólalt meg Minzy mielőtt Armin bármit is mondhatott volna. - Bezárt.
- Hogy mit csinált? - a szemeim is kikerekedtek.
- Nem igaz, csak egy nagyobb helyre költöztek. Szóval már nem olyan kicsi, mint volt és nagyon felkapott hely lett.
- Na király, legalább több játékgép van.
- Milyen típusú játékok vannak? - kapcsolódott be Armin is beszélgetésbe.
- Gondolom ugyanazok vannak, mint régen csak több, nem nagyi? - bólintott egyet. - Akkor van szerencsejáték, amiben még soha senki nem nyert. Akkor sokféle pvp van. Régi játékokat is szerintem megtartották, vagyis van pacmen, márió és sonix.
- Wia te aztán tudsz. - nevetett nénikém.
- Gondolom ott töltötted a fél életed. - nevetett Armin is.
- Nem is. Azért jártam ám bulizni is. Mondjuk, ezek a helyek már egynek mondhatók. Nincs sok olyan hely, ahol ne lenne játékgép is.
- Na, akkor ha bulizni támad kedved én se fogok unatkozni.
- Haha nagyon vicces vagy Armin, nem gondoltad, hogy majd külön válunk egy ilyen helyen?
- Csak vicceltem. - csókolt meg, nagynéném pedig köhögni kezdett. Elfelejtettem szólni Arminnak, hogy néném előtt semmi romantikusat nem lehet csinálni. Elővettem a telefonom és leírtam neki, de ez még csak a bevezetés...

***

- Ahj, mennyi van még? - kérdeztem szenvedve, már több, mint egy órája ültünk a dugóban.
- Hát még van jó pár kilométer.
- Ahj... - csúsztam le az ülésről. - Itt fogunk mumifikálódni.
- Ne szenvedj már ennyire. - csípett Armin oldalba.
- De már szét ültem a seggem és fáj a lábam.
- Miért nem szálltok ki? Innen úgyse mozdulunk sehova. Sétálhatnátok egyet.
- Ez jó ötlet. - nyitotta ki Armin az ajtót.
- De kint meleg van, meg egyébként is, bugyi van rajtam. - nyúltam végig a hátsó üléseken, amint Armin kiszállt.
- Ne szórakozz már, gyere. - megfogta a kezem és kihúzott annyira az autóból, hogy karba tudjon venni.
- Nem akaroook és bugyi van rajtam.
- Ne nyávogj már, csak nyújtózunk kicsit. És egyébként is olyan, mintha rövidnadrág lenne rajtad.
- Ahj... Oké, de csak kicsit, utána felhívom Rint.

Armin bólintott és lementünk a partra. Los Angeles határában vagyunk, innen már látszódnak a nagyobb épületek.
- Már ezer éve nem voltam itt. - jelentettem ki, miközben a part mentén sétáltunk.
- Nálad egy év, ezer évnek számít?
- Nem egy év, voltam vagy 10 éves, mikor utoljára jártam itt. A város határába ritkán jöttem. De van egy jó helyem. Gyere! - ragadtam meg a kezét. Sietősen vettük a város felé a lépteink. Már messziről látszódott a kis a sziget kicsit beljebb a parttól. Régen simán belehetett sétálni, max derékig ért a víz. Remélem ez most se változott.
- Oda akarsz bemenni? - nézett rám hülyén Armin.
- Aha, gyerünk. - ledobtam a cipőm és elindultam a vízbe, nem sokkal később Armin is követett. A víz nem volt hideg, kellemesen meleg volt, de ahogy haladtunk beljebb már kezdett hideg lenni. Jó derékig ért a félúton, majd ahogy a sziget felé közeledtünk, hol újra sekélyedni kezdett. Kis halak rebbentek szét a bokáig érő víznél.
- Végre! - ült le Armin a part szélén.
- Csak nem elfáradtál? - ültem mellé. Bólintott egyet majd csendben néztük hosszasan a tenger hullámzását.

Elmélyedtem a gondolataimban. Hogy pontosan, hogy is hagytam a szobám, mekkora kupi vár ránk. Végül Armin térített észhez, hogy megindult a kocsisor, és ideje lenne megkeresni nagynéném, hogy haza érjünk mehessünk végre.

***

Otthon hideg fogadott a bekapcsolt klíma miatt. Miután élve megfőttünk az autóban ez a fagyasztás nagyon jól esett.
- Nos Armin, üdv nálunk! Érezd otthon magad. - köszöntötte nagynéném, amin elnevettem magam. - Most mit nevetsz?
- Öregszel már. Gyere inkább megmutatom a kis birodalmam én is. Nagyi mindent úgy hagytál ahogy volt igaz?
- Persze, nem nyúltam egyik férjedhez sem.

Kinyitottam résnyire az ajtót és benéztem, már pontosan én se tudom, hogy hagytam el a szentélyem.
- Nem mersz bemenni? - nyitotta ki Armin teljesen az ajtót, hogy lássa mit is rejtegetek. - Aztakurva! - lassan sétált be a szobába majd megállt pontosan a közepén és körülnézett. A szobám minden egyes falán egy milliméter nem volt, beleértve a plafont is melyet a poszterek sokasága takart. - Kibaszott menő a szobád. Mindegyik fal más témájú poszter. Miért hagytad itt őket?
- Anya nem szerette mikor fangirl voltam, így muszáj volt itt hagynom.
- Szóval egy gamer fangirl vagy, ez rohadt jó. Eddig miért nem mondtad?
- Mert anya azt mondta, ha ott is fangirlködni fogok leborotválja a fejem. A játszást megengedte és az animézést is, de ennyi. Azt mondta, hogy a többit túlzásba viszem, így ha megtudja leborotválja a fejem. Pedig a manga olvasás is hasznos...
- Ez rohadt nagy. - nevetett ki, majd közelebb lépett a poszterekhez. - Ezekkel a játékokkal mind játszottál?
- Igen. Mindent ismerek és szeretek, amiről itt poszterem van. Ahogy az összes mangát olvastam a polcon, többször is.
- Oh értem. Menő. Sokkal menőbb a szobád, mint az enyém.
- És ha még látnád mik vannak otthon a kartonokban. Szóval ja, igazi fangirl voltam, aki egyébként bulizott, játszott és animézett és zenét hallgatott.

- És akkor ő a férjed? Belőle van a legtöbb poszter. - nézett végig az ágyam mellett lévő falon.

- Igen. Bár a létezésemről nem tud, de legalább él. Tán féltékeny vagy?

- Nem, nekem is van feleségem, bár ő nem él, de szintén énekel.

- Persze-persze Miku. Majd veszek neked egy kis hologramot. - némán bámulni kezdtem a falat. - Armin... Nem zavarna, ha most egy kicsit, de tényleg csak kicsit átváltoznék fangirl-é?

- Erre kíváncsi vagyok. Csak nyugodtan, elvégre 1 éve nem jártál itt.

- Kösziiii~ - csókoltam meg. Mély levegőt vettem majd, teljesen elvesztettem a fejem. - Kyaaa, életeim megjöttem. - öleltem meg a falat.

Armin tátott szájjal nézett rám, majd elnevette magát. - Te se vagy normális.

- Tudooom, de imádom őket.

Mondanám, ha tetszett a rész írd le a véleményed, de nem tudom mennyire összetett, ezért majd a kövi résznél kérem ezt. Persze, ha megjegyzést hagysz, örömmel fogadom ^^