Sötét múlt

Rájöttem, hogy nem Húsvét napján kellene kiraknom a részt. Nem kívánhatok Boldog Húsvétot, azok után, amit írtam. :D
Szóval Boldog Húsvétot mindenkinek, még így az elején, előre. :) ^_^ 
 De akkor... Gondolom sokatok kíváncsi mi történt aznap. De melyik nap? Azon a bizonyos napon amikor Wia élete megváltozott... 

2013-at írunk lassan 14-et. Ma este pedig szilveszteri buli lesz. Rinnel még meg kell beszélnem, hogy hol találkozunk és miben jön. Na, meg rá kéne vennem anyuékat, hogy elengedjenek. Már egy hete fűzöm őket, de nem akarják beadni a derekukat. De mindezek előtt még megreggelizek.

Kimentem a konyhába, anyuék már a reggelijüket fogyasztották.
- Jó reggelt! - egyenest a szekrényhez mentem, hogy kivegyem a napi csokimat.
- Szia! - anyu rossz szemmel nézett rám, hogy már megint ilyen hulladékot eszek. Apu meg csak a hasával törődött.
- Este lesz a szilveszteri buli...
- Erről már beszéltünk, és tudod, mit gondolunk róla.
- De apaaa. Ott lesz minden barátom, nehogy már pont én ne menjek el. - kezdtem bele a szokásos toporzékolós raplimba.
- Igen, meg gondolom lesz ital is, na meg persze fiúk.
- De vigyázunk egymásra. Meg nem szoktam inni tudod jól.
- Hát persze, azért szoktak a barátaid az éjszaka közepén felhívni, hogy menjünk érted.
- Az csak egyszeri eset volt, de ott lesz Rin és Viktor is. Mindig vigyáztak rám.
- Nem, én akkor sem támogatom, hogy elmenj.
- Egyet kell értsek apáddal, sajnálom.
- De... Ahj ti vagytok a legrosszabb szülők a világon. - könnyeimmel küszködve szaladtam be a szobámba. Mikor nagyjából megnyugodtam felhívtam Rint.
- Csá! - szólt a telefon túlsó végéből a hang, elég nagy háttérzaj kíséretében.
- Hali! Hol vagy?
- Ruhát veszek estére. Neked is találtam egyet. Egy fekete ruha. Bár ez sem rossz. Na, meg ezt is eltudnám képzelni rajtad.
- Figyelj. Engem nem engednek el.
- Mi az, hogy nem engednek?
- Mert, hogy lesz pia és fiúk.
- Mintha más buliban nem lettek volna.
- Épp ez az.
- Figyelj megoldjuk. Kicsit késve, de oda érünk.
- Már megint az ablakon kell kimásznom?
- Még szép. Ruhád van?
- Szerinted?
- Küldök képeket majd.
- Oké. Akkor olyan 11 fele már legyetek a közelben.
- Rendben. Na szia!
- Szia!
Pár perc és meg is jöttek a képek. Az első egy vörös hosszú ruha volt, a második egy király kék csipkés rövid ruha volt. Utoljára pedig az említett korom fekete ruha volt. A döntés egyszerű volt. A fekete szín mindig is közel állt hozzám. De ez, ez azaz igazi fekete volt. Egyszerűen imádtam, olyan kis egyszerű, de kiegészítőkkel nagyon jól fellehet dobni.

Visszaírtam Rinnek a választásom és elkezdtem meg tervezni gondolatban a sminkem és a hajam. Előkerestem az egyetlen tűsarkúmat, amiben kicsit gyakoroltam. Nem a barátaim a magassarkúk, de úgy sem lesz sokáig rajtam. Mindenki mezítláb szokott táncolni. Miután minden kész volt, kimentem ebédelni. Hot-dog volt. Én az asztal legtávolabbi részébe ültem és Viktorral chateltem. Néha felnéztem, de nem szóltak semmit.
Viktorral megbeszéltem, hogy elmegy Rinért. Elég sok helyen van most szilveszteri buli, nem kell egy lánynak egyedül mászkálnia az utcán.
Ebéd után visszamentem szobámba és magamra zártam az ajtót.
Rohadt dühös voltam, hogy nem engednek el. Lehet, hogy nem vagyok nagykorú, de a nálam fiatalabbak is bulizni járnak. Na meg nem ez lesz az első bulim az idén.
Neki álltam játszani. Minden dühöm a játékban töltöttem ki. Kivételesen nem voltam csapatjátékos, aki szembe jött velem meghalt. Nagyon gyorsan kiürült a szerver, mindenki magamra hagyott, kivéve egy srácot, vagyis gondolom, hogy az. ArmintheKing. Próbálkozásai nevetségesek voltak és mind kudarcba fulladtak. A taktikáim verhetetlenek, túl hiszékeny. Még játszottam ellene kicsit, majd búcsúztam és leléptem, mivel vacsoraidő volt.
Vörös szemekkel indultam ki a konyhába. Anyuék szokás szerint megint csak megszólták, hogy megvakulok, tönkre megy a hátam és a hasonló baromságaik. Mivel se kedvem, se energiám nem volt a veszekedéshez megfogtam a tányérom és visszamentem a szobámba. A hátra lévő időben az ágyon feküdtem és zenét hallgattam. Na meg persze az estén gondolkodtam.
Fél 10 fele mentem el fürdeni. Fürdés után anyu ellenőrizte a cuccaim, hogy nem-e akarok majd esetlegesen kiszökni az éjszaka folyamán. De mivel nem készítettem ki semmit, és a hajam is tiszta víz volt, nyugodt szívvel távozott.
Szerencsémre a hajam gyorsan szárad, és mivel nem aludtam szét a fejem, nem is lett hullámos. Anyuék sem jöttek már be a szobámba, és mozgást sem hallottam kintről. Így csendben elkezdtem kifesteni magam. Egy halvány fekete-szürke átmenetes szemhéj púdert raktam fel és kihúztam a szemem, a rúzst most mellőztem. Már csak a ruha kell és kész is vagyok. Kinéztem az ablakon Rináék már itt voltak. Feladta a ruhám, én pedig gyors felvettem.

Köszönöm az átszínezést ^_^

Ledobtam a magassarkúm és papucsban kiléptem az ablakon. Bezártam az ablakot és szép lassan lemásztam a rózsarácson, amiből már vagy 3 éve kirohadt a rózsa. De nem baj nekem jó közlekedési út.

Mikor leértem átvettem a cipőm és a papucsom bedobtam a bokorba.

Végig nevettük az utat és Rinből is kibukott, hogy őt sem engedték el. Hogy mi ezért mennyit fogunk még kapni. Az idő fél 12 fele járt, mire oda értünk. Már csak mi hiányoztunk. Az ajtóban James fogadott minket. Már fél éve nem láttam. Hosszú fekete hajától még mindig nem vált meg és én még mindig bele voltam habarodva. Rin felé lökött és én épp, hogy nem estem rá.

- Szia! - nézett mélyen a szemembe. - Gyertek be, már csak ti hiányoztatok.

A zenétől saját magam nem hallottam, de azt értettem, hogy James táncra kért fel. Barátaim ott hagyva indultunk az ismerősök és idegenek közé.

Rin és Viktor egy asztalnál.

- Kicsit sem feltűnő, hogy nézel rá.

- Csak azért jöttem el, hogy Wiát láthassam.

- Akkor mire vársz? Ha nem cselekedsz soha nem lesz a tiéd.

- Ő haverként tekint rám, soha nem lesz köztünk több.

- Ha te mondod. De ne álldogáljunk itt. Gyere menjünk!

Wia

Tőlünk nem messze táncolt Rin és Viktor. Végig nevettünk egymáson. Általában ezért táncolunk, hogy megszomjazzunk és tudjunk inni. Most is így volt, ahogy vége volt a számnak, elmentünk inni.

- Mit kértek? - kérdezte Ben az est házi gazdája.

- Én ezt az üveget lefoglalom. - vettem el az asztalról egy Jack Daniel's üveget.

- Nem lesz kicsit sok? - aggódóan kérdezte Ben

- Egész este kifog tartani. - vizslattam végig az üveget.

- Ne aggódj, bírja a piát. De nincs még egy üveggel a számomra? 

- Tessék. - nyújtott át még egy ugyanilyen üveget.

- Köszike.

- Ti aztán tudtuk inni.

- Náluk ez a bemelegítés. - jegyezte meg Viktor - Ha nem az asztalnál ácsorognál, akkor tudnád.

Hagytuk magára Bent és kerestünk valami eldugott kis sarkot. Körbe ültük az asztalt, én pedig rágyújtottam. Jamest kivéve mindenki rossz szemmel nézett rám.

- Felezünk? - James kihívóan nézett Viktorra miközben ezt megkérdezte.

- Persze. - nyújtottam át felé a szálat.

- Majd jövök. - állt fel az asztaltól Viktor, és egyből távozott. Nem szóltam semmit, mennyen csak, ha nem tud beletörődni, hogy nem érzek többet iránta, akkor ne zavarja a levegőt.

- Az új évre!  - emeltem fel az üvegem.

- Az új évre! - koccintott Rin velem. James csak átkarolt és keze egyre lejjebb haladt az idő múlásával és azzal, ahogy fogyott az ital az üvegemből. Éjfélkor már alig álltam a lábamon.

- 3... 2... 1... Boldog új évet! - durrant el több pezsgő is a házban. 

- Kértek? - nézett rám James, aki végre levette a kezét rólam. 

- Persze. Hozzál egy üveget.

- Poharat gondoltam. 

- Nem hallottad Rinát? Egy üveget mondott.

- Rendben.

James elment és már egy jó ideje oda van. Közben megtalált minket régi barátnőink is Jessie és Kelly.

- Nem jöttök táncolni? - kérdezte Jessie aki szintén alig állt már a lábán.

- Nem várjuk a pezsgőnk.

- Szerintem nem kapjuk már meg. - néztem a telefonomra, fél 2 volt. - Szóval gyerünk.

Nagy nehezen feltápászkodtam a fotelből és a többiek után eredtem. Útközben egy sarokban megláttam Jamest valami szőke picsával csókolózni. Szóltam Rinnek, aki bátorított, hogy menjek oda. Minden erőm és józanságom összeszedtem és oda mentem hozzájuk. Rináék a távolból figyeltek.

Mikor oda értem megfogtam a lány haját és félre löktem.

- Normális vagy Wia? - kiáltott rám Jamest, mire többen is felénk fordultak.

- Én vagyok-e normális? Az előbb végig a seggem fogtad, most meg itt csókolózol egy ilyen útszélivel?

- Kit nevezel útszélinek? - támadt rám a lány. Ahogy meglökött elvesztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam. - Na pontosan oda való vagy. Le a porba.

Ekkor már a zene se szólt és többen körénk álltak.

- Harc! Harc! Harc! - hangzott többek szájából is, mire mindenki ezt szajkózta. Levettem a cipőm és félre dobtam. Oda mentem a lányhoz és megfogtam a szép kis pofikáját.

- Nem tudod kivel kezdtél ki.

- Csak a pia beszél belőled. - pofozott meg.

- Lehet, de mit számít az ilyenkor? - egyenesedtem fel és megragadtam a karját - Le kellett volna venned a cipőd, így nagyobbat fogsz esni. - gáncsoltam ki, mire a földre zuhant. - Nem akarlak bántani, ahogy rád sem vagyok többé kíváncsi.

- Wia menjünk. - fogta meg a karom Rin és elhúzott. Mindenki szétszéledt és folytatódott tovább a zene.

- Megtaláltam Viktort. - szaladt hozzánk Kelly Viktorral a nyomában.

- Mi történt? - fogta meg a kezem, de én elvettem előle, hogy lehúzzam még az utolsó felest.

- Semmi.

- Gyere menjünk.

- Hülye vagy? Most kezdődik még csak az este. Nem megyek sehova, esetleg táncolni.

- Ez nem jó ötlet, így is 3 óra van már.

- Ja, mi is indulunk. Elkísérhetünk egy darabig.

- Ahj... Akkor gyerünk. De ezt az üveget elvisszük. - adtam át Rinnek, hogy vigyázzon rá.

Felvettük a kabátunkat és kimentünk a házból. Ahhoz képest mikor jöttünk, most nagyon hideg van, és még a hó is esik.
- James nagyon rohadék tud lenni.
- Rin kérlek, nem akarom annak a szemétnek még a nevét se hallani. - nagyon fájt, amit csinált. Tudja mit érzek iránta, ő pedig csak játszott velem.
Ránéztem Viktorra, a fejét leszegve, némán sétált mellettünk. Nem sokára a lakásához érünk. Ezek után gondolom nem áll szándékában haza kísérni. Túl sokat játszottam vele, vagyis nem önszántamból, részegen mindenkit szeretek.

- Akkor sziasztok! - köszönt el tőlünk. Ahogy sejtettem még meg sem kérdezi, hogy minden rendbe lesz-e.

- Szia! - nyögték ki a többiek nagy nehezen, én pedig csendben álltam mellettük. Nem búcsú kellene, hanem bocsánat kérés. De én még soha senkitől nem kértem bocsánatot. A bocsánat kérés a gyengeség egyik jele.

Csalódottan nézett rám, majd becsukta az ajtót, mi pedig tovább haladtunk. Lányokkal sétáltunk az alig kivilágított utcán. A szél olyan hideg volt, hogy összebújtunk. Lassan és egyszerre vettük a lépteket.

- Tudtátok, hogy van még egy pezsgőnk? - lengette meg Rin előttünk az üveget.

- Hallod én úgy fázok, hogy már józan vagyok. Nem kell semmi. Siessünk haza.

Én elöl a lányok nem sokkal mögöttem szedték a lábukat. A következő utcasarkon egy férfi állt zsebre tett kézzel és dohányzott. Megálltam és bevártam a lányokat.

- Szerintetek? - próbáltam szemügyre venni a fickót, de nem lehetett a havazástól túl sok mindent kivenni.

- Gyors elhaladunk előtte. - javasolta Rin, de ez nem nagyon tetszett senkinek sem.

- És ha pont ilyen lányokra vadászik? - ijedezett Kelly és lépett párat hátra.

- Jaj, túl sok filmet nézel. - nevette ki Jessie.

- Nem is!

- Akkor menjünk erre. - néztem a házak között hosszan elnyúló utcára, ami nem volt kivilágítva.

- Hát, én inkább kockáztatok.

- Jó, mondjuk én is. Akkor gyerünk.

Gyorsabbra szedtük a lépteinket. Rin volt a férfihez a legközelebb, én pedig mellette. A szívem a torkomban dobogott. Mikor elhaladtunk a férfi mellett elrugaszkodott a faltól, amitől mi nagyon megijedtünk és az ellenkező irányba léptünk, de elkapta Rina karját.

- Nem akarsz egy kis élvezetet? - még én is éreztem, ahogy dől a pia szag a csávóból.

- Engedd el! - kiabáltam rá. Félre dobva barátnőmet, engem vett célba. - Ne gyere közelebb. - próbáltam hátrálni, de a friss hótól nem láttam a járda szélét, arról leesve hátra estem és a ruhám felcsúszott.

- Oh, cica. Ha te itt akarod. - jött felém a férfi, miközben én a ruhám után kapkodtam. Ránéztem Rinára aki a bokáját fogta, Kelly és Jessie ott álltak mellette és a rémülettől mozdulni sem bírtak.

A férfi a karomnál fogva felemelt és a szám felé közeledett az övével. Nem lehet az első csókom egy ilyen részeg disznóé. Minden erőm összeszedtem és a legérzékenyebb pontjába térdeltem. Ő ledobott és elővett egy nagyobb zsebkést.

- Akkor játsszuk így. - próbáltam összekaparni magam a hóból és elfutni előle. Az első sikerült is, de a második már nem.

Elsőnek csak a lányok sikítását hallottam, majd a második szúrásnál már éreztem a vér ízét a számba és ahogy a hidegben a forró vérem végig folyik a derekamon egész a lábamig. Rina ordítozását hallottam és ahogy felé küldi a cipőjét. A férfi a kést kiejtve a kezéből megtántorodott és elmenekült.

Pár lépest tettem még, de utána a puha, hideg hóban csuklottam össze.

- Ne... Ne... Wia... - mászott oda Rin hozzám. Kelly és Jessie a sokktól mozdulni sem tudott. Rin felemelte a kezem. A könnyei a hóba potyogtak.

- Minden rendben lesz, csak szorítsd rá a kezed. - egyik kezével az én kezemet szorította a sebre, a másikkal próbálta elővenni a telefonját a táskájából.

- Istenem, hívjatok már mentőt! - nézett a két lányra, akik szerintem azt se tudták hol vannak. Csak motyogtak össze-vissza. - Szorítsd! Levette kezét az enyémről és két kézzel túrta a táskáját, mire megtalálta. Felhívta a mentőket, ami az erősnek nem mondható havazástól vagy 10 percet jósoltak mire ki érnek, addig elmondták, hogy nyomjuk a sebet. Én már fél ájultan csak a kezem tartottam a seben. Kisebb tócsa volt már körülöttem.

- El ne ájulj itt nekem, mert esküszöm megverlek. - pofozott meg, mire kicsit észhez tértem - Csináljatok már valamit, hívjátok ide Viktort, vagy menjetek el. Semmi hasznotok nincs.

A két lány a rémülettől holt fehérek voltak, de rövid gondolkozás után elindultak Viktorért.

- Figyelj - köhögtem a felgyülemlett vértől - Ha esetleg elvéreznék, mond meg anyuéknak, hogy nem komolyan gondoltam, amit mondtam nekik. És, hogy nagyon...

- Ne! Ki ne mond! Az csak a gyengék szava.

- Nagyon fázok... - próbáltam kicsit összehúzódzkodni, de semmi erőm nem volt, hogy megmozduljak.

- Tessék itt a kabátom. Jöhetnének már... 

Rövid várakozás után már hallottuk, a szirénákat. Rin felállt, hogy valamivel könnyebben meglássanak minket. Kicsit sántított még az eséstől, de minden erejével próbált jelezni a mentősöknek. A mentőautó bekanyarodott a sarkon, mire Viktorék is megérkeztek. Utat elállva Viktor elől, kaptak fel a mentősök és raktak a hordágyra. Az autóban Rin jött velem, a többiek visszamentek Viktorhoz.

A kórházba menet sok mindent kérdeztek, és közben bekötötték Rin bokáját is. Nekem adtak fájdalomcsillapítót, ami felért a nagy semmivel. Még kétszer 10 percnyi autóút után értünk be a kórházba, ahol már vártak és egyből a műtőbe toltak.

Rin a váróban

- Szia! Felhívjuk a szüleit vagy felhívod te? - jött oda egy igen komor nővér hozzám.

- Majd én felhívom. - vettem elő a telefonom, ami még mindig véres volt. Újra beugrott mi történt fél órával ezelőtt. 4 óra volt, gondolom a szívrohamot fogom hozni Luciára. Hosszú csörgetés után felvette a telefont.

- Szia! - szóltam bele félénk, ideges hangon. 

- Szia! Baj van?

- Nem is tudom, hogy mondjam el... De igen, nem is kicsi. - vonal túlsó végén csend volt, próbáltam összeszedni magam, hogy folytassam, de sírásban törtem ki.

- Hol vagytok?

- A kórházban. De sajnálom most le kell tennem. Siessetek!

Kinyomtam a telefont, és visszaestem a székre. Lábam felhúzva zokogtam a kihalt folyosón. Csak egy-egy nővér és ápoló jött el mellettem, de nem is figyeltek rám.

Már félig aludtam a széken, mikor nagyon rohanásra és hangzavarra lettem figyelmes. Elsétáltam a folyosó végére a bejárathoz, ahol Wia szülei kérdezősködtek, de senki nem tudott semmit. Oda szaladtam hozzájuk, és egyből Wiát keresték.

- Épp műtik.

- Mi történt?  - visszamentem a váróhoz, Lucia és Philip jöttek utánam majd leültek mellém.

- Elmentünk a buliba.

- Látod én mondtam, hogy baja lesz, ha elmegy. - idegeskedett Philip.

- De nem ott történt. Mikor jöttünk haza, akkor egy férfi támadott rám, de ő megvédett. Csak nem gondoltuk, hogy kés is van nála.

- Úristen. - fakadt sírva Lucia.

- És... És hol sebesítették meg? - kérdezte Philip a könnyeivel küszködve.

- Két vágás az oldalán, de csak ennyit tudok. 

- Istenem. - végül mindenkinek potyogtak a könnyei. 

Wia a legjobb barátnőm, több is mint barátnőm, mintha a nővérem lenne amióta csak ismerem. Bár én a város túlsó végén élek, a távolság nem jelentett nálunk akadályt. És most, hogy ott van bent, és nem lehetek vele, egyszerűen felér egy kínzással...

Úgy 5 körül

Kinyíltak a műtő ajtói és kitolták Wiát. Oda szaladtunk hozzá. Arcáról olyan nyugalom áradt, hogy én megnyugodtam. Most már minden rendben lesz.

- Doktor Úr, felfog épülni? - kérdezte Lucia aggódóan

- Természetes. Bár hosszú folyamat lesz, de gyorsan talpra áll.

- És látszani fog? - néztem végig rajta, ahogy tovább tolják, a derekán ott éktelenkedett a sok kötés.

- Igen, ami azt illeti. Jöjjenek menjünk el a kórterembe, ott megbeszélhetjük nyugodtan. - nem mintha itt is bárki megzavart volna minket, de követtük az orvost.

- Szóval, ami a sebet illeti. Elég mély, de nem ért a vágás fontos szervet, ami jó hír. Ami pedig a rossz, főleg egy lánynak, hogy maradandó nyoma lesz. Ezt később egy plasztikai sebésszel ellehet tüntetni, hogy kevésbé látszódjon.

- Köszönjük Doktor Úr! - hálálkodtak a szülők, én pedig csak Wiával törődtem. Ha megtudja milyen hegek maradnak rajta összeomlik. Eddig se volt egy magabiztos lány, de ezek után. Én láttam milyen sebek vannak rajta.

- Majd még visszajövök kötést cserélni, addig is nyugodjanak meg. - ment el az orvos és most már mind megnyugodhatunk. 

1-2 órával később (reggel 7-8 óra)

Az ágyra dőlve aludtam mikor a nevem hallottam. Felnéztem és akkor láttam, hogy Wia felkelt.

Wia

Mikor barátnőm meglátta, hogy felébredtem, majd ki csattant az örömtől. Egyből kiment szólni az orvosnak, aki boldogan jött be hozzám.

- Jó reggelt. Vannak fájdalmaid?

- Jó reggelt! Elviselhető még.

- Rendben, ha erősödik nyomd meg ezt a gombot. - adott oda egy kis készüléket.

- Oké. - és ezzel ki is ment. Körülnéztem a szobába és akkor tudatosult bennem, hogy tényleg kórházban vagyok.

- Anyáék hol vannak?

- Nem tudom, akkor még itt voltak mikor elaludtam.

- Remélem valami kajáért mentek.

- Hogy neked mindig csak az evésen jár az eszed. - nevettünk fel, de én gyorsan az oldalamhoz kaptam.

- Ahj, ne nevettess, nagyon fáj ez a szar.

- Oké. - arca előtt lehúzta a kezét és mély levegőt vett.

- Viktorék nem jöttek be?

- Nem, pedig írtam neki, de nem is válaszolt.

- Akkor lehet úton vannak.

- Hát persze... Viszont James hívott. Kicsit meglepődött mikor én vettem fel.

- Ugye nem mondtál neki semmit? - arcomra rémület ült, nem akarom, hogy tudja mi történt.

- Dehogy, gyors lekoptattam.

- Köszi. - mosolyodtam el.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Egyébként... - váltott komoly hangnemre - Nem tudom, hogy az orvos mikor akarja elmondani. De jobb, ha én tőlem tudod meg és minél előbb.
- Mit? - felültem annyira az ágyban, hogy ne fájjon még a seb.
- Azokkal a sebekkel kapcsolatban. - könnybe lábadt a szeme, aminek hatására nagyon megijedtem.
- Nehogy azt mond, hogy nem fog teljesen eltűnni. - nem válaszolt, de arcáról olvasható volt a válasz. Teljesen összeomlottam, ki tőrt belőlem a sírás. Rin próbált nyugtatni, hogy ketten megoldunk mindent. Nem sokkal később anyuék jöttek be az orvossal. Amint beléptek én szólaltam meg előbb.
- Haza akarok menni! - mindenki értetlenül nézett rám. Egy ilyen sérülés után nem mehetek egyből haza, de én mégis haza akarok menni.
- Nem engedhetünk haza. Csak most ébredtél fel.
- Majd bejárok, aztán cserélünk kötést meg minden. De én nem maradok itt az biztos.
- Nem lehetne megoldani, hogy haza jöjjön velünk? - kérdezte apu az orvost.
- Ha saját felelősségükre viszik haza, de én ellenezném. Esetleg beszélhetnék négyszemközt a lányukkal?
- Persze, gyere Rin.
Mindenki kiment és oda jött hozzám az orvos.
- Nos Wia, ha nem így, akkor máskor hoztak volna be.
- Ezt, hogy érti? - lepődtem meg a kijelentésén.
- A tüdőd elég rossz állapotban van. Mióta dohányzol?
- Csak két éve. De a szüleimnek ugye nem mondta el?
- Nem, de ha így folytatod ők is tudomására jutnak. Egy nap hány szálat szívsz el?
- Ha felhúzzák az agyam akkor sokat, de napi hármat szoktam általában.
- Ha megígéred, hogy nem gyújtasz rá ettől a naptól kezdve, akkor haza mehetsz.
- Tényleg? - pattantam ki az örömtől.
- Igen, de minden nap be kell jönnöd, hogy ellenőrizni tudjuk a kötést. És injekciózni kell akkor magad egy darabig.
- Oké, megoldom. Csak hadd menjek haza, mert rosszul vagyok ettől a helytől.
- Addig jó. - nevetve ment ki, majd anyuék jöttek be.
- Mit mondott? - szaladt hozzám Rin. Esküszöm úgy érzem, mintha ő jobban aggódna értem, mint anyuék.
- Haza mehetek, egy-két feltétellel.
- Ez tök jó. - szorított magához Rin, mire én felnyögtem. - Uh bocsi. Már el is felejtettem.
- Nem baj. - mosolyogtam barátnőmre. Anyuék némán álltak ott, olyan furcsák voltak. Semmi öröm, semmi együtt érzés nem látszott rajtuk.

Pár nővér jött be hozzám. Leszedtek az infúzióról, kötést cseréltek majd oda adták a ruhám. Szomorúan néztem végig rajta. Rintől kaptam, és egyszerűen imádtam. Már soha nem tudom hordani. De nem baj, azért elrakom, úgy a semmiért.
Alá írtuk a papírokat, megbeszéltem az orvossal mindent és elhagytuk a kórházat. Mondhatjuk úgy is, hogy boldogan nem, de nyugalommal tértem haza.