6. Rész - Filmezés

Nem túl nagy kedvvel, de felkeltem az ágyból. Megnéztem a telefonom, hogy Ros válaszolt-e. Csak annyit írt, hogy "korán megyek". Vajon ide, vagy a suliba? Bárhova is indult, már úton van. Ha ide is jön, akkor bármikor csengethet. Felöltöztem és lementem a konyhába. A kis helyiségbe kanyarodva az ajtóban megtorpantam.

- Sziasztok! - köszöntem meglepett és egyben álmos hangon.

- Szia! Nem is mondtad, hogy jön reggel a barátnőd.

- Pedig írtam neki üzit.

- Azt most néztem meg. - a pulthoz sétáltam, hogy előkészítsem a reggelim - És... Mióta vagy itt?

- Épp elég ideje, hogy rájöjjek, nem mondtál semmi konkrétat anyukádnak.
- De mondtam, hogy kicsit feszülté vált a légkör, miután meséltem régi időkről.
- Ezt kislányom pont úgy mondtad, mint nagyanyád. - elnevettük magunkat. Ezután már nem beszéltünk kettőnkről. Megreggeliztem és félkor elindultunk az iskolába. Útközben újra szóba került Armin.
- Egyébként, mit mondtál Arminnak, amin így összevesztetek?
- Nem vesztünk össze, csak kicsit meglepődött.
- De akkor is. Hallani akarom! - állt elém és megfogta a vállam.
- Rendben. - Rosnak mindent elmeséltem. Sokkal részletesebb beszámolót tartottam neki, mint Arminnak. Elsőnek meglepetten nézett rám és látszott rajta, hogy nem akarja elhinni. De mikor látta rajtam, hogy nem viccelek komolyra váltott.
- Már értem. Armin nem bírja az ilyen lányokat. Ő inkább, azaz otthonülős, mint hogy bulizni menjen.
- De akkor is, az már nem én vagyok. Volt, de már nincs.
- Ezt neki is meg kell magyarázni. Kíváncsi vagyok, vajon Alexy kifaggatta-e. Mikor beszéltünk, meg említette, hogy Armin elég izének nézett ki, mikor haza ért.
- Izének? Ezt most úgy értsem, hogy csalódott volt vagy, úgy nézett ki, mint aki most szakított a barátnőjével?
- Azt mondta, hogy izé. Nem tudom pontosan mit értett ez alatt.
- nagy levegőt vettem - Akkor majd kiderül. - léptem be az iskola ajtaján és egyből neki mentem az első embernek, mert Rosra néztem, miközben beszélt.
- Bocsi. - vettem fel a földről a táskám, ami az ütközés következtében leesett a vállamról.
- Semmi baj. - mondta a fiú, akinek neki mentem. Az osztályunkba jár, de így hirtelen nem jut eszembe a neve.
- Szia Lys! - köszönt neki Ros.
- Szia Ros! - tényleg Lysandernek hívják! Hogy nem jutott eszembe?!
- Akkor én most megkeresem Armint. Bocs, hogy neked mentem.
- Én álltam rossz helyen. - csókolt nekem kezet, amitől teljesen elvörösödtem. És csak ekkor láttam meg, hogy Armin is itt van. Pontosabban 3 méterrel arrébb és minket néz. Amint Lys elengedte a kezem, tovább is álltam. Na, ezt, hogy fogom kimagyarázni Arminnak?
- Armin, várj! - kiabáltam utána, de mintha meg se hallott volna, bement a könyvtárba. Utána mentem, már megint letölt valamit. Mellé álltam. - Figyelj, ami a tegnapot illeti...
- Ne mondj semmit. Gondolkoztam kettőnkről.
- a szívem a torkomban dobog. Remélem, nem azt akarja mondani, hogy végleg szakít, azt nem élném túl - És?
- És rájöttem, hogy nélküled nincs semmim. Te vagy nekem a minden. - teljesen ledöbbentem, szólalni sem tudtam. Ezt mind ő mondta? Tényleg az ő szájából jött?
- Úgy szeretlek. - öleltem meg, ő pedig meg csókolt. Csókközben Ros hosszú haját láttam meg a félig nyitott ajtóban. Már megint a kíváncsisága hajtotta. De most ezzel nem kell törődnöm, kezdem megszokni. Monitorra pillantottam, hogy megnézzem Armin mit is tölt le pontosan. Valami filmet, de nem a nevét írja ki a letöltési listában. - Mit fogsz megnézni?
- Fogunk nézni!
- Ha már láttam, nem nézem meg veled. - néztem el oldalra és közben mosolyogtam.
- Ezt biztos nem láttad még.
- Azt te honnan tudod? Csak, hogy tudd, sok filmet nézek.
- Akkor megnézem egyedül. - húzta ki a pendrive-t és mutatta felém - Na? Utolsó lehetőség, megnézed velem vagy sem?
- De, de legalább azt mond meg, mit nézel?
- Mondjál már neki igent! - rontott be Alexy az ajtón. Szóval végig itt voltak és hallgatóztak, kigondolta volna...
- Oké, akkor megnézem veled. És akkor most már elmondhatod, mit is fogunk nézni.
- Assassin's Creed.
- Uh! Nemrég fejeztem be az utolsó könyvet.
- Akkor még aktuális nálad a téma, nálam már rég nem.
- Persze, hét elején még azzal játszottál.
- De azt nem tudhatod hanyadszorra kezdem újra - kacsintott rám. Mielőtt bármit is reagálhattam volna rá, becsengettek és szépen faképnél hagytak. Hát, ezekbe meg mi ütött? Utánuk kullogtam a folyosón, első óránk rajz lesz. Bementem a terembe és leültem a helyemre.
- A kedvenc órám, nagyon jó fej a tanár.
- Mert?
- Majd meglátod. Minden animés álma, hogy ilyen tanára legyen.
- Animés álma?
- Igen, de majd meglátod. - halk kopogás hallatszott be, majd meg állt a terem előtt és bejött egy fiatal nő.
- Ő a tanárunk?
- Igen! - mondta Armin lelkesen, most kicsit féltékeny vagyok. Armint elnézve rajong érte. Bár nem csodálkozom, gyönyörű derékig érő haja van, az enyém versenybe se szállhatna vele.
- Ohayo gozaimasu! - köszönt a tanár. Döbbenten néztem Arminra. Aki csak bólintott egyet. Szóval a tanárunk animézik. Máris kedvelem. Akkor ezért van Armin odáig érte.
- Jó reggelt! - köszönt a többség normálisan, mint bármelyik másik tanárnak, kettőnket kivéve. Úgyszintén mi is japánul köszöntünk. Egyből kiszúrt engem, mint új tanulót.
- Szia! Gondolom te vagy az új csapatunk tagja. Rosita Peterson vagyok.
- Wia Carter.
- Esetleg van bármilyen kérdésed a tantárggyal kapcsolatban? - kérdezte tőlem mosolyogva. Én meg teljesen leragadtam annál, hogy animés.
- Animéket néz?
- Igen. - mondta boldogan - És japánul is beszélek, bár azt észrevetted úgy is.
- Hát, ez tök király.
- Ha nincs több kérdésed, akkor el is kezdenénk az órát.
- Oké! - több kérdés nem jut eszembe, vagyis igen, de azok ráérnek.
- Akkor folytassuk a múlt órai Sakura fákat. Wia neked pedig el kéne kezdened. Általában négy órát szoktam adni egy rajzra, de nekünk ez lesz a negyedik. Szóval, ha nem végeznél, akkor otthon kellene befejezned. Rendben?
- Hát, ami azt illeti, van otthon egy félig elkészült Sakurás rajzom.
- Oké. Akkor, azt jövő órára be is hozhatnád.
- Rendben. - ezután mindenki neki kezdett a rajzának. Körülnéztem, már mindenki színezett Castielt kivéve, aki egy koponyát rajzolt rózsával a szájában. - Külön feladat? - kérdeztem tőle halkan.
- Nem, csak utálom a rózsaszínt, ez közelebb áll hozzám.
- Áh, értem. Nem rossz.
- Kösz! - fordult vissza a rajza fölé, én pedig Arminhoz. Rajzát néztem, ő is szépen rajzol. Az osztályban mindenki tud valamilyen szinten rajzolni.
- Muszáj nézned? - zökkentett ki Armin a gondolkozásból.
- Oh, bocs. Akkor te sem szereted, ha rajzolás közben néznek.
- Nem nagyon. Tudom, hogy mindenki azt várja, hogy elrontsd.
- Pontosan. - nevettem el magam. Mivel nem tudtam mit kezdjek magammal, elvettem Armin PSP-jét. Kérdően nézett rám, mire én megcsókoltam.
- Ezért ettől nagyobb fizetséget várok érte.
- Nem kapsz tőlem semmit. - mondtam viccelődve és bekapcsoltam a konzolt. Vagyis csak szerettem volna.
- Le van merülve. - jelentette ki Armin
- Hogy lehetsz ilyen?
- Elfelejtettem jó? De csak kibírsz már 20 percet.
- Hát nem is tudom... - dőltem a vállára.
- Oké, tessék itt a telefonom.
- Oh, köszönöm. - vettem el a készüléket. - Hát, most ezzel sem jutottam előrébb. A jelszót is kapok hozzá?
- Találd ki.
- Kösz. - gondolkodtam egy kicsit, majd neki álltam szépen sorjában beírni a fontosabb évszámokat. Elsőnek a születési dátumával kezdtem, hiba. Az én születési dátumommal folytattam, ismét hiba. Meg van! Mikor összejöttünk. De az mikor is volt? Kisebb gondolkodás után, megpróbálkoztam az első randink dátumával, és igen beengedett. Kisebb késztetést éreztem az iránt, hogy felmenjek a facebook fiókjába, de gyorsan letettem róla, inkább a fényképeket csináltam magamról, minden lehetséges helyre beállítottam neki. Az óra hátra lévő részében csak játszottam a telefonján. Végül az utolsó 5 percben mindenki kivitte a rajzát. Kicsengetéskor még emlékeztetett a tanárnő, hogy a rajzot a következő alkalommal hozzam magammal.
- Félig kinyírtad a telefonom. - mondta Armin miközben a másik terembe sétáltunk.
- Nem is, még nem merült le, teljesen...
- Kedves tőled, hogy hagytál 10%-ot.
- Nem tehetek róla, hogy totál tönkre ment az aksija.
- Jó ez igaz.
- Na látod. - álltam meg a terem előtt.
- Nem jössz?
- De, csak majd becsengetéskor. Kimegyek az udvarra...
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
- Igen. Semmi bajom.
- Rendben. - fordítottam neki hátat és kimentem az udvarra. Láttam, hogy Ros is erre jött. Kilépve körül néztem, de nem láttam őt.
- Keresel valakit pici?
- Áh, Kim! - még nem is beszéltem vele soha, de nagyon bírom a csajt. - Egyébként igen. Nem láttad Rosát?
- De, Lysanderrel beszélget. - mutatott egy eldugottabb részére az iskolának. Azt hiszem inkább nem zavarom őket. Szomorúan indultam volna be, mikor Kim megállított.
- Na, mi ez a komor arc?
- Semmi, csak egy fontos tanácsra lett volna szükségem.
- Én is tudok tanácsot adni csajszi.
- Hát, nem is tudom... - még soha nem beszéltem Kimmel, elég menő csaj, biztos elhíresztelné mindenkinek.
- Azt gondolod, hogy elmondanám a Barbie babának? - nevettet. - Csak, hogy tudd én nem süllyedek olyan szintre. De ha nem bízol bennem, akkor nem kell elmondanod. - indult az ellenkező irányba.
- Várj Kim!
- Na, azért! Most pedig bökd ki csajszi. - meséltem kicsit a múltamról Kimnek, majd pedig rátértem a lényegre. Tudtam, hogy Armin náluk akar filmet nézni, és rettegtem a tudattól, hogy esetleg, véletlen meglátja Armin az oldalamon lévő sebhelyet. De Kim megnyugtatott, hogy akármilyen perverz is Armin, nem akarna meg erőszakolni. Persze én nem erre gondoltam, de már ez is megnyugtatott. A szünetet végig beszélgettem vele. Nagyon rendes csaj. Becsengetéskor ketten léptünk a terembe, majd mindketten a helyünkre ültünk. Kim egyedül ült, velünk egy sorban. Nem nagyon törődtem vele, azt hittem más körökben mozog, de szerencsére nem.
- Hol voltál?
- Kimmel beszélgettem.
- Azt hittem le akarsz rázni.
- Téged? Soha!
- Azért.

***

A nap hátra lévő részében, elsétálgattam a folyosón, hogy tudjak kicsit beszélni Rossal, de mindig Lysanderrel volt. Alexytől megtudtam, hogy Leigh születésnapjára próbál ötleteket gyűjteni Lysandertől. Beletörődve, hogy nem tudok vele beszélni, visszamentem a terembe és Armint zaklattam. Sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk, amióta megtudta milyen "jó" voltam régen. Az utolsó óránk matek lett volna, ha nem marad el. Holnap verseny, én meg nem tudok szinte semmit. Na, nem mintha ezért idegeskednék. Elindultunk Arminhoz, Alexy is velünk jött. Hárman ballagtunk csendben a házuk irányába. Úgy félúton lehettünk, mikor Alexy elkezdett beszélni.
- Úgy várom már, hogy anyu megismerjen. - áradozott Alexy nekem. Teljesen nyugodtnak látszottam, de belül féltem. Mi van, ha nem fognak kedvelni Armin szülei? Nem, ilyenre nem is gondolhatok.

***

Megérkeztünk. Félelemmel léptem a házba Alexy után. Ő egyből elrohant, hogy közölje, itt vagyok.

- Nincsenek ám itthon. - mondta nekem Armin.

- Miért nem szólsz neki?

- Had keresse. Ráér. 

- De szemét vagy. - jött vissza Alexy, aki ezt se tudta, hol keresse őket.

- Szerintem nézd meg az udvaron is. - javasolta neki Armin. Alexy visszabújt a cipőjébe és kiment az udvarra. Mikor kilépett elnevettük magunkat. Szegénykét sajnáltam, de vicces volt nézni, mit össze nem keresi őket. - Érezd magad otthon. 

- Köszi. - most nagy kő esett le a szívemről, hogy nem most fogok találkozni velük. Végig néztem a házon. A barna falak tökéletesen illetek a bútorokhoz. Ennél jobban nem is lehetett volna eltalálni. Armin után kullogtam, egyenest be a szobájába. Az egyszínű falaktól eltérve, a szobája tengerkék volt és óriási. Még az én szobámtól is nagyobb volt. A falakon game és animés poszterek váltották egymást. A fent lévő polcokon PVC figurák álltak. Armin megnyomta a három kapcsoló közül az egyiket, és halványzöld fénybe borult a szoba. Teljesen kész voltam. És mikor megláttam a gépét... Mintha a mennyországban érezném magam.

- Játszhatok rajta? 

- Nem, de a székre leülhetsz.

- Oké. - mondtam szomorúan. Én nyugodtan elbújhatok Armin mellett a gépemmel. - De, most jut eszembe, azt mondtad érezzem magam otthon.

- Itt bent érezd magad múzeumba. 

- Rendben. 

- Armin... - jött be Alexy, majd a küszöbnél megállt. Gondolom, nem jöhet be. 

- Mi van?

- Hol vannak anyáék?

- Elmentek, majd este jönnek.

- Te ezt tudtad, és hagytad, hogy kijárjam a lelkem is?

- Igen, de most csukd be az ajtót, kívülről, és foglald el magad. - Alexy szomorúan csukta be az ajtót.
- Miért vagy vele ilyen durva?
- Mert én vagyok az idősebb.
- Aha, 5 perc van köztetek.
- Az nem baj.
- De jó, hogy nekem nincs testvérem... - sóhajtottam fel.
- Örülj is neki. - a tévé elé húzta a két babzsákfotelt.
- Stipi-stop a kék. - pattantam ki a székből, hogy megelőzzem Armint.
- Akkor az öledbe ülök.
- De, most miért nem tudsz a zöldbe ülni?
- Mert nem szeretem a zöldet.
- Tényleg, akkor miért van zöld LED szalagod? - kérdeztem nevetve
- Csak. - ült le mellém - Akkor ketten fogunk benne ülni.
- Úgy se fogsz elférni, és átmész a másikba.
- Fogadjunk?
- Fogadjunk!
- Oké, ha átülök, akkor itt alszok. De ha itt maradok, haza megyek. - elsőnek megdöbbent mit mondtam, de beleegyezett. Elkezdtük nézni a filmet. Már jó a felénél tarthattunk, mikor Armin rá könyökölt a hajamra.
- Hé!
- Bocs. - emelte fel a kezét, én pedig kiszedtem a hajam, és hozzá bújtam. Már teljesen elzsibbadtam, mikor, csak rá kellett vennem magam arra, hogy átüljek a másikba.
- Akkor ma itt alszol.
- Mert olyan testes állat vagy, hogy nem férek el melletted. - nevettem, és a fejem Armin ölébe hajtottam, annyira unalmasnak találtam a filmet, hogy az utolsó fél órában el is aludtam. Armin fél 5-kor keltett. - Vége?
- Te aztán nagy Assassin's Creed fan vagy, mondhatom.
- Hát, azt hittem jobb lesz.
- Jó, igaz én is.
- Akkor én, most felhívom anyut, hogy ne várjon haza.
- Oké. - kimentem a szobájából és felhívtam, anyut. Meg mondtam neki, hogy az egyik barátnőmnél alszok és hogy holnap onnan megyek suliba. Nagy nehezen bele egyezett. De ez volt az utolsó. Iskola időben nem nagyon mehetek el, mert így se tanulok. Visszamentem Arminhoz, hogy megkérdezzem, hol van a mosdó, csak két helyiséggel arrébb volt. Mikor végeztem, Alexyvel futottam össze, activityt tartott a kezében.
- Játszunk?
- Még szép. De Arminnak ne szóljunk.
- Oké. - elvonultunk a nappaliba. Lassan már fél órája játszottunk, mikor Armin is végre kiesett a szobájából. Azért elég sokáig tartott mire észrevette, hogy nem mentem vissza. Vagy csak egyszerűen nem érdekelte.
- Szóval ezért nem jöttél vissza.
- Szeretek activityzni, nem szállsz be? - forgattam kezemben a kék bábút, de egyáltalán nem látszik rajta, hogy be akarna kapcsolódni.
- Nem, de majd a következő körben beszállok.
- Akkor kezdjünk újat. - szedte össze Alexy a bábukat. Én meg kevertem a kártyákat, és újra kezdtük a játékot. Most, hogy hárman játszottunk sokkal viccesebb volt a mutogatós rész. Én soha nem jutottam annál tovább, hogy hány szóból áll. A kitalálásban nagyon béna voltam, annak ellenére, hogy mennyire szeretek játszani. Pontot esetleg csak akkor szereztem, ha Armin rajzolt és gyors voltam. De a kis piros bábummal utolsóként haladtam nagyon lassan előre. Háromnegyed 6 volt, mikor Armin szülei is hazaértek. Mivel akkor épp Arminhoz bújva szenvedtem, hogy kitaláljam Alexy mutogatását, gyorsan levették, hogy én vagyok az, akiről egyszer Armin mesélt.
- Sziasztok!
- Egy perc! - mondta Armin, mikor leesett, hogy mit is mutogat Alexy.
- Szexbomba! - kiabáltam, mire mindhárman elnevettük magunkat. Ezzel most biztos jó benyomást keltettem a szülőkben. De megint haladhattam előre.
- Már azt hittem soha nem fogod kitalálni.
- Te tudtad?
- Igen. De akkor... Anyu, apu ő Wia a barátnőm.
- Jó estét! - köszöntem mosolyogva. Gyerünk Wia, javítsd ki a szexbombás bekiabálásodat.
- Szia! Viktória vagyok, ő a férjem Arnaud. Nagyon örülünk, hogy megismerhettünk.
- Úgy szintén.
- Ettetek már? - nézett el mellettem az asztalra, de csak poharak, meg néhány üres chipses zacskó volt rajta. - Mindjárt csinálok gyors valami értelmes ételt, addig csak játszatok. - Viktória elment a konyhába, míg Arnaud csatlakozott hozzánk. Megint újra kezdtük a játékot, csak most négyen.
- Mik a szabályok?
- Te leszel az utolsó, és akkor le fog esni. De csak egy egyszerű társasjáték. - mondta Alexy.
- Rendben. - elkezdtünk játszani, én kezdtem és rajzolnom kellett, takarmánynövény volt a feladat. Szép lassan elkezdtem rajzolni, mikor a fél kész rajznál Arnaud rájött.
- Takarmánynövény?
- Igen, 3 pont.
- Na, megy ez nekem. Bár ilyen szép rajznál nem volt nehéz rájönni.
- Köszönöm. - ültem vissza Armin ölébe. Most Alexy jön.
- Viszont ez már nehéz lesz. - húzta ki magát Arnaud, teljesen beleélte magát a játékba. Úgy látszik, nagyon szeret játszani. Szegény Alexy hiába próbálkozott lerajzolni az országházát, senki nem jött rá, így adta nekem, hogy próbálkozzak meg vele. Én két részletben rajzoltam le, úgy sokkal könnyebb és felismerhetőbb volt. Megint Arnaud vitte a pontot. Ilyen nincs. Már 10 perce játszunk, és én már egy jó ideje egyhelyben állok.
- Kész a vacsi! - jött Viktória egy tál spagettivel. Elkönyveltünk egy igazságos döntetlent, és neki álltunk vacsorázni. Vacsora után még beszélgettünk, és a szülők mindenre rá kérdeztek, hogy nekem mi a véleményem az adott témával kapcsolatban. Néha azt se tudtam miről van szó, de próbáltam összehozni egy értelmes mondatot. Mikor Armin már nagyon unatkozott, engem kezdett el piszkálni. Jobban fogalmazva csipkedni. Volt mikor elég látványosan ugrottam egyet a széken, és erre Armin elkezdett nevetni.
- Armin, hagyd már szegény lányt! Nyugodtan pofozd meg, ha fogdos.
- Oh, hallod engedélyt kaptam, hogy megverjelek.
- Kezdek félni.
- Félhetsz is.
- Na, jól van. Azért ne öljétek meg egymást. - kelt fel az asztaltól, hogy összeszedje a tányérokat. Én is felkeltem, hogy segítsek Viktóriának. - Köszi, ez kedves tőled. Nem úgy, mint ezektől a pasiktól.
- Nem sok néha ennyi pasival összezárva? - vittem a tányérokat a konyhába, és neki álltam mosogatni.
- De, főleg a női napokon. Mikor az agyamra mennek, a hülye kérdéseikkel. Nem mintha nem lennel elég gondom.
- Elhiszem. Nálunk fordítva van. Apu van két nővel.
- Az is jó lehet, igazi kihívás. - nevetett - És hánykor indulsz, mert már kezd sötétedni.
- Hát, ami azt illeti. Elvesztettem egy fogadást így itt kell aludnom.
- Armin és a fogadásai, annyira utálom őket.
- Néha én is. Főleg, hogy utál veszíteni.
- Na, ez meg a másik, ha veszít véletlen ellenem, bezárkózik a szobájába. Nem mintha sokat lenne kint, de akkor is, kezdek aggódni, hogy soha nem jön ki.
- Ki kell csalni.
- Szerinted nem próbáltam már? Nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy legalább napi 3 órát kint legyen a szabad levegőn.
- Majd egyszer fogadok vele. - felnevettünk, mire mind hárman a konyhába jöttek.
- Mi a nevetés tárgya? - kérdezte Alexy.
- Női téma. - törölte meg szemeit Viktória. Már én is sírtam a nevetéstől. Még többször próbálták kiszedni belőlünk, hogy mitől van ilyen jó kedvünk, de mikor látták, hogy úgysem foglyuk elmondani, szétszéledtek. Armin szokás szerint a szobájába ment, Alexy és Arnaud pedig tévét mentek nézni. Mosogatás után Armin után mentem. Kopogtam, de nem jött válasz így lassan kinyitottam az ajtót. Fülessel játszott. Lassan mögé osontam, és eltakartam a szemét.
- Ne!
- Uh, sajnálom, de ez game over. - nevettem. Ő felkapott és ledobott az ágyra, majd elkezdett csikizni. Tiltakozni próbáltam, de már sírtam a nevetéstől. Mikor a trikóm kijött a betűrt nadrágomból egyből elment a jó kedvem.
- Kérlek, hagyd abba. - álltam fel, hogy visszatűrjem a trikóm.
- Nem akartam semmi olyat.
- Tudom, csak...
- Csak?
- Semmi.
- De valamibe bele kezdtél.
- Csak ez... - húztam fel a trikóm és elfogott a sírás.

- Mit csináltál? - kérdezte döbbenten.
- Csak megvédtem a barátnőimet, de arra nem számítottam, hogy a részeg csávónál kés is van. - nem győztem a könnyeim törölni.
- Nekem tetszik. - húzott magához, és megcsókolt. Megtörölte a szemem és rám nézett. - Ez is hozzád tartozik, akár tetszik neked, akár nem. De ettől én még ugyanúgy szeretlek, sőt sokkal jobban.
- Köszi.
- Most pedig indulás fürödni. - nyomott egy felsőt a kezembe. Elmentem lezuhanyozni, majd vissza a szobájába. Amíg ő elment, lefeküdtem az ágyra, de már olyan fáradt voltam, hogy egyből el is aludtam. Boldogan aludtam, mert nincs több titok Armin előtt.