Karácsony másnapján

~ Együtt a barátokkal ~

- Igen? - vettem fel a csörgő telefonom. 

- Alszol? - kérdezte a vonal másik végén Alexy.
- Nem. Reggel 6-kor nem alszok.

- Akkor jó. Szóval, emlékszel arra a ruhára, amit Armintól kaptál karácsonyra?
- Miért ne emlékeznék?  Hisz tegnap volt.
- Hát, csak gondoltam a pezsgő megártott.
- Tudom mikor kell abba hagyni.

- Oké, akkor azt vedd fel, és gyere át ebédre. 

- Rendben.

- Szia!

- Szia! - raktam le a telefont, és kiestem az ágyból. Felöltöztem és lesiettem a konyhába. Karácsonyi ajándékként elkészítettem anyáéknak egy reggelit. Ezután megterítettem és elmosogattam. Mosogatás közben végig zörögtem a tányérokkal, így elértem a célom, hogy anyuék felkeljenek.
- Jó reggelt!
- Szia! Halkabban nem lehetett volna?
- Direkt csináltam. Egyébként kész a reggeli. Üljetek le én pedig hozom.
- Palacsinta?
- Szokás szerint. - nevettem - Apa hol van?
- Alszik.

- Akkor lemarad, együnk. - ültem asztalhoz és neki álltam reggelizni.

- Miért vagy fent ilyen korán?

- Most miért baj az, hogy ilyen korán felkeltem?

- Mert szünetben mindig délig alszol. 

- Nem is! Már rég fent szoktam lenni, csak nem jövök ki, nehogy befogj munkára.

- Ez kedves tőled. De akkor másképp kérdezem, kivel beszéltél reggel?

- Honnan veszed, hogy beszéltem valakivel?

- Vékonyak ám a falak.
- Oh, ezt jó tudni... - itt szünetet tartottam, hogy összetudjam szedni gondolataimat, és hogy, hogy lógjak el mára. Ugyanis ma jönnek nagynénémék. - Alexyvel beszéltem, és azt mondta várnak ebédre. Szóval elmehetek?
- Persze, úgysem csinálunk semmit.

- Oké, akkor felöltözöm és elmegyek.

- Rendben.

Most vagy elfelejtette, hogy vendégünk lesz, vagy én vagyok hülye és nem ma jönnek, mindegy a lényeg, hogy mehetek. Felszaladtam a szobámba. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam és kifestettem magam. Felvettem a piros ruhát, aminek derekán arany, öv szerű díszítés csillog. Felvettem a hozzá illő piros magassarkúm, és lementem.

- Elvigyelek? - kérdezte anya miközben végig nézett. - Ezt kaptad tegnap Armintól?
- Igen. - mondtam boldogan, miközben a hajam hátra dobtam, hogy anya láthassa teljes egészében a ruhát.

- Nagyon jó ízlése van.

- Igen, és Alexynek is., vagyis gondolom ő is segített. De, akkor elviszel?

- Egy perc. - felvettem a kabátom, és nem sokkal később anya is kabátban állt előttem. Beszálltam az autóba és 5 perc alatt, már Arminnéknál voltunk. Elköszöntem anyától és bementem a kapun. 

- Sziasztok! - köszöntem be a nyitott, csendes lakásba. Levettem a kabátom és a cipőm. Mivel nem jött elém senki, Armin szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam.

- Alexy húzzál már innen! - jött ki a szobából a hang, én pedig folytattam a kopogást, amíg meg nem unta és ki nem jött dühös tekintettel. 

- Szia neked is! - mondtam mosolyogva. 

- Sz-szia! Hát te?

- Alexy hívott át. - közben bementem mellette a szobába.

- Téged is? - jött be ő is, és kikapcsolta a játékot, amivel éppen játszott.
- Hogy érted, hogy engem is? És egyébként hol van?

- Nem tudom, csak annyit mondott, mindjárt jön. De már a fél osztályt elhívta.

- És az ősök? 

- Hotelben vannak 3 napra. Alexy adott nekik ilyen utalványt. Így csak ketten vagyunk.

- Jó kis ajándék. De, akkor még kik jönnek?

- Minden barát, fiúk és lányok egyaránt. 

- És mikor?

- Este, vacsorára.

- Akkor nekem miért kellett ilyen korán jönni?

- Hogy feldíszítsük egy kicsit a lakást, na meg a fát. - Lépett be Alexy a helyiségbe. 

- Láttam instán a fátokat, így kell egy profi segítsége.

- Oh, ne túlozz, csak felraktam minden díszt. 

- Itt is azt kell csinálni. Armin majd segít.

- Miért nem te? - kérdezte tőle Armin, aki nem volt lelkes az ötletért.

- Mert én főzni fogok. - még a szavam is elakadt és kerek szemekkel néztem rá.

- Te, te tudsz főzni? 

- Igen. De álljunk is neki, mert hamar este lesz.

- Rendben, gyerünk Armin pattanj. 

- De én nem akarok... 

- Látom rajtad, hogy akarod. - ültem le szembe vele, az ölébe.

- Ne, mert összetörik az új székem... - zavart le magáról, és elkezdett nevetni. 

- Most csak hülyéskedsz, ugye? 

- Láttam ám mennyit ettél tegnap.

- Menj a picsába. - jöttem ki a szobájából. Tudom, hogy csak viccelődött, de ez most nagyon rossz vicc volt. Sokat kell tennie azért, hogy kiengeszteljen.

- Itt vannak a dobozok, ebből mindent felhasználhattok. - szomorúan néztem Alexyre - Hol van Armin? 

- A szobában.

- Most megint mi van?

- Kérdezd meg tőle. - vettem el tőle a dobozokat.

- O-K-É... - Alexy bement Arminhoz én pedig elvonultam a nappaliba a dobozokkal. A sarokban a feldíszítetlen égősorokkal teli fa állt. Egyszer a dobozokra, majd a fára néztem, rengeteg szín közül mégis milyennel díszítsem fel?

- Na, hogy haladsz? - jött oda Armin és átkarolt, mintha nem történt volna semmi se. Kibújtam a karjaiból és arrébb léptem. - Nagyon haragszol? 

- Miután tulajdonképpen lekövéreztél, ellöktél magadtól mégis mit vársz?

- De csak vicceltem. 

- Elég rossz vicc volt... De most díszítenék, ha nem baj. 

- Én is. - neki álltam díszíteni a fát, hogy utána a maradékot a helyiségekre szánjuk. Persze Armin is segített, adogatta a gömböket. Nem volt túl nagy segítség, de így is próbált bocsánatot kérni. Végül a fát fehérrel díszítettük. 

- Kell egy létra. - fordultam egy kedvűen Arminhoz.

- Oké, mindjárt hozom. - kezében a létrával szaladt vissza hozzám. - Tessék. Felmész vagy menjek?

- Megoldom, csak fogd a létrát. 

- De ha elszakad a ruhád, mérges leszek.

- Akkor adj egy hosszú pólót.

- Bugyiba akarsz szaladgálni? 

- Hisz csak hárman vagyunk, és Alexyt nem érdekli az ilyen.

- Oké. Akkor gyere. - megfogta a kezem, és elvezetett a szobájába. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. - Tessék, ezt még a múltkor vettem neked, csak a ruhával voltam elfoglalva így elfelejtettem. - Egy fehér pulcsi volt, pingvinnel a mell részén.

- Úristen, ez nagyon aranyos. Köszönöm! - ugrottam a nyakába és megcsókoltam.

- Akkor nem haragszol? - kérdezte félve.

- Nem tudok rád haragudni.

- Nagyon sajnálom, hogy így beszóltam neked.

- Felejtsük el... Inkább segíts lehúzni a cipzárt. - Armin lehúzta a ruha cipzárát, majd átadta a felsőt. Felvéve még aranyosabb volt, úgy állt rajtam, mint egy kis ruha.

- Nagyon jól áll rajtad. 

- Köszi. De gyerünk, mert soha nem leszünk kész.

- Rendben. - Leterítettem a ruhám, majd visszamentünk. Alexy a konyhában főzött, és magában dudorászott. Felmentem a létrára és felraktam a fehér csillámporban tündöklő csillagot a fa tetejére.

- Ferde? - kérdeztem Armintól, aki közben már chipset evett.

- Mi? 

- Szerinted mi? - mutattam arra a szerencsétlen csillagra.

- Ja, nem, pont jó.

- Akkor jó. - lemásztam a létráról kivettem Armin kezéből a zacskót és oda adtam Alexynek. - Ezt rakd biztos helyre.

- Meglesz. 

- Na, gyerünk folytassuk az ablakokkal és az ajtóval. Meg rakhatnál be valami zenét is.

- De... De a chipsem. 

- Addig nincs kaja, amíg nincs kész a díszítés. Így is már 3 óra. Még van 2 óránk, hogy mindennel kész legyünk, amit elterveztem.

- Igazságtalanság. 

- Ha ráérek, majd sajnálni foglak. Most pedig zenét kérek. - Armin bekapcsolt valamit a YouTube-on és auto léptetésre rakta. - Zenére sokkal jobb díszíteni. Akkor kezdjük az ablakokkal. 

- Oké, mond mit csináljak. 

- Hozz nekem celluxot. - kezembe nyomta és kíváncsian figyelte, mit hozok össze. 10 perc múlva felismerhetővé vált a gömbökből kirakott szív forma. - Na milyen?

- Aranyos. 

- Akkor jó, még van két ablak. Rád bízhatom?

- Igen. - vette ki a kezemből a celluxot és a gömböket.

- Én akkor elmegyek és megcsinálom az ajtót.

- Oké.

- Ha valami nem megy, szólj. - és ezzel otthagytam. A bejárati ajtóhoz léptem egy doboz boával a kezemben és elkezdtem felrakni az ajtó köré. - Hallod Alexy nincs még égősorotok?

- De valahol van. Kérdezd meg Armint.

- Armin, hol van az égősor? - megtorpantam az ablakok előtt.
- Ennyire rossz lett?
- Nem, pont ellenkezőleg. - a három ablak fehér, rózsaszín végül megint fehér szívvel zárult, és az ablak keretén fehér égősor világított. Úgy látszik Armin rejtett tehetsége is megmutatkozott.
- Mit kell segíteni?
- Ja, nem. Csak égőért jöttem. Az ajtóra kellene, de vegyél kabátot, mert kívülre rakod.
- Oké. - Armin felöltözött és kiment felszerelni az ajtó köré a világítást.
- Hallod, mi volna, ha a kaputól a bejáratig égők vezetnének?
- Hogy mondod? - mentem ki az ajtón kívülre. Armin kapkodva elmagyarázta, közben csinálta. A végeredmény nagyon jól nézett ki.
- Szerintem itt már nem kell semmit se csinálni.
- Szerintem se. Gyerünk be gyorsan mert szét fagyok.
- Nem mondtam, hogy gyere ki így.
- De én vagyok a főnök a dekorálásban. Így látnom kell mit csinálsz
- És szép?
- Igen, de menjünk be. - még az asztalra maradt egy kevéske dísz. A dobozok elpakolása után, maradt annyi időnk, hogy pihenjünk és vissza öltözzek. - Kell valami segítség? -kérdeztem Alexyt, aki azt se tudta miért nyúljon a konyhában.
- Meg kéne teríteni.
- Oké. - léptem Alexy mellé. - Melyik tányért, és mennyit?
- Ezt és tízet. - mutatott a nagy fehér tányérokra.
- Oké. - kipakoltam körbe a tányérokat, hozzá az evőeszközöket.
- Az evőeszközök jobb oldalra kerülnek. - jegyezte meg Armin.
- Oh, bakker tényleg. Mindig elfelejtem, hülye balkezesség.
- Nem baj. Neked elnézzük.
- Még szép, hisz nem tehetek róla.
- Hát azért megtanulhattál volna jobb kézzel is írni, de mindegy.
- Vagy inkább nektek kellett volna megtanulni bal kézzel.
- Mi többségben vagyunk.
- Most komolyan erről veszekedtek? - jött ide Alexy is.
- Nem veszekszünk.
- Aha. Kész van minden?
- Igen.
- Akkor már csak a többiek hiányoznak. Egyébként kik is jönnek?
- Majd meglátod. - rövidke szóváltás után meg is érkeztek a lányok. Személy szerint Iris, Viola, Peggy, Kim és Ros.
- Sziasztok! - köszöntöttük egymást.
- Csodásan nézel ki. - jött hozzám Ros. - Honnan van? - erre csak félre biccentettem a fejem. - Ezt nem mondod komolyan?
- De, karácsonyi ajándék volt.
- Tökéletesen áll rajtad. Alexy segített neki?
- Nem tudom.
- Armin ti csináltátok a fát? - kérdezte Peggy.
- Nem, Wia díszített.
- Lefényképezhetem? Kéne a suli újsághoz.
- Csak nyugodtan. - Peggy lefényképezte a fát, majd megmutatta nekünk mások fáit is. Szerintem a miénk lett a legszebb. Mindenki elfoglalta a helyét és beszélgettünk, mikor megszólalt a telefonom. Felkeltem az asztaltól és a folyosóra mentem, hogy ne zavarjam a beszélgetésüket.
- Szia!
- Szia kislányom! Teljesen elfelejtettem, hogy ma jönnek nagynénédék.
- És?
- És haza kéne jönnöd.
- Most ezt te sem gondoltad komolyan, igaz? - nevettem a telefonba.
- De, rád várnak.
- Mond meg nekik, hogy a barátomnál vagyok, puszilom őket és hogy holnap majd elmegyek hozzájuk.
- Rendben...
- Szia!
- Szia.
Majd haza rohanok nem? Úgysem lehet velük normálisan beszélni, csak kérdeznek, mint valami kihallgatáson. Nem tetszik nekik semmi, vissza maradottak...
Mikor indultam volna vissza a többiekhez, megszólalt a csengő.
- Nyitom! - kinyitottam és Castiel meg Lisander állt az ajtóban. - Sziasztok!
- Szia! - mondták egyszerre, és bejöttek.
- Itt van mindenki? - kérdezte Rosalya, aki végig arról panaszkodott milyen éhes.
- Igen. - mondta boldogan Alexy, és kihozta a délután főzött halászlét. - Akkor együnk. Remélem jó lett...
- Biztos az. - mondtam biztatásként Alexynek. Mindenki szedett a tányérjába. Alexy izgatottan várta a reakciókat, mikor láttam, hogy senki nem mond véleményt, én elkezdtem.
- Isteni finom lett.
- Igen! - támogatott Ros is.
- Hát azért ettem már jobbat is. - jelentette ki Armin.
- Ez ám a testvéri szeretet. - nevetett Kim - De tényleg jó.
- Ennek örülök. - mindenki jóízűen meg vacsorázott és pár tál sütemény kíséretében beszélgettünk. Viola beszámolt az új rajz készletéről, amit tegnap kapott. Rosalya a ruhákról beszélt. Castiel és Lisander a koncertjeikről beszélt. Valahogy nem találtam egyik témát sem érdekesnek. Ezért bekapcsoltam az egyik kedvenc zeném, és Armint hívtam táncolni, mire mindenki felkelt és csatlakoztak hozzám.
- Ki kér pezsgőt? - tartotta fel Alexy a két üveg pezsgőt.
- Inkább ki nem? - szólalt meg Castiel, Kibontottuk az első pezsgősüveget, ami gyorsan el is fogyott. Ezután jött a második, a harmadik és a negyedik. Volt, aki nem ivott olyan sokat, ők el is vonultak az asztal másik oldalára és beszélgettek.
- Szeretlek titeket! - öleltem meg Armint, Alexyt, Rosát, Kimet és Castielt, vagyis az ivó partnereimet.
- Ha te iszol még egy pohárral, a padlót fogod ölelgetni. - nevettet Castiel
- Nem is. - bár az tény, hogy ilyenkor mindenkit szeretek, de akkor is. - Nem jössz táncolni Ros?
- Szerintem neked se kéne, hisz alig állsz a lábadon.
- Nincs semmi bajom. Gyerünk! - indultam volna táncolni, ha Armin nem áll elém.
- Nekem van jobb ötletem.
- Igen? Mi?
- Mondjuk aludhatnál egyet.
- Maradjak ki a buliból? Nem, nincs semmi bajom. - húztam ki magam. - Mostantól a poharamba vizet töltsetek. Gyere Castiel, te tudom, hogy táncolsz velem.
- Szerintem is aludj egyet.
- Na jó. - Armin megfogta a kezem és bekísért a szobájába, adott egy pólót és átöltöztem, még egy darabig ott volt velem, majd elaludtam.
Valamikor éjszaka ébredtem fel ismét. Akkor már csend volt és Armin is itt volt mellettem. Átkaroltam és fájó fejjel, de nagy nehezen vissza aludtam.

Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket! 😃