Halloween-i buli

Hi guys! 

Jelentkezem a szokásos külön résszel így ünnep idejére, szerencsére nem söpört végig a házon egy tornádó és internet is volt, így időben tudtam hozni. ^_^ 

Mindenkinek Kellemes Halloweent! Puszi, Wia! 

Egy picit ugrálós rész lett, de nem akartam, hogy unalmas és erőltetett részek legyenek benne. :)

A zenét pedig indítsátok el. Lesz link szokás szerint. ^_^ 

~ 18. Születésnap ~

- Kedves diákok! - hallatszott a tornateremből az igazgatónő hangja.
- Gyorsan Armin! - húztam végig a folyosón.
- Ne siess ennyire. Üres az iskola. Miért nem megyünk be a könyvtárba? - hirtelen megálltam és szembe fordultam vele. Ő belém jött, de nem törődtem vele. Megfogtam a vállát és őszintén a szemébe néztem.
- Azért egyetlenem, mert rosszul lennél a könyvektől.
- Azért nem.
- Gyerünk. - húztam az udvar felé, ő pedig a könyvtár felé. - Naaaaa! Gyere már!
- Lássuk ki az erősebb. - lazán elhúzott mivel csúszott a cipőm, meg úgy egyébként is elhúzott volna.
- Szakítok veled, ha nem megyünk a tornaterembe.
- Ez egy igazán komoly fenyegetés. - nevetett ki.
- Megteszem. - megállt és a szemembe nézett.
- Gyerünk, mond ki.
- Mondtam, hogy akkor, ha nem megyünk a terembe.
- Megyünk, csak nem abba. - elengedte a kezem és kapva a lehetőségen, gyorsan megindultam a másik irányba, mikor kinyílt az ajtó és mindenki befelé özönlött.
- Még mindig menni akarsz? - ölelt meg hátulról és megcsókolta a nyakam.
- Most nem elég az, hogy magyarázkodnom kell a lányoknak, hol voltunk. Mert nem csak én, te sem voltál ott, de még azt se tudjuk, miről volt szó.
- Az elsőre nem tudok mit mondani, mert nem csináltunk semmit, hála a te akaratosságodnak. Azt, hogy mi volt, majd elmesélik.
- De az nem olyan. Szóval megyek is. - hagytam ott. Gyors léptekkel utolértem őket.

- Hé, csajok! - csatlakoztam be melléjük.
- Oh, Wia! Elaludtál? - lepődött meg Viola.
- Nem, csak Armin a könyvtárba akart menni, én meg a tornaterembe. És fhú... - forgattam meg a szemeim.
- Nyugi, kislány. - szólt rám Kim. - Csak a hónap lehetséges legnagyobb buli bejelentéséről maradtál le.
- Tényleg? Mi lesz?
- Halloween-i bulit vagyis ahogy a boszorkány fogalmazott, bált tart a suli.
- Jah, bál... Versenyekkel. Ti mibe jöttök? - merengett el Ros.
- Nem tudom. - szomorodott el Viola
- Én a macska jelmezre gondoltam. Az a legkönnyebb. - Iris gyorsan letudja így a beöltözést.
- Én a tavalyi hallott mennyasszonyi ruhám veszem fel, ha jó rám. - mondta Ros.
- Én maradok a, ki sminkelem magam zombivá és kész ötletemnél. - rántott vállat Kim.
- Elmondanátok, hogy miről beszéltek? - csak nagyából vágtam, hogy mi van. De jó lenne a részleteket is tudni. Közben bementünk a terembe. Mindenki lepakolt és elvonultunk hátra. Kim felült a padra. Iris is Viola szembe húztak egy-egy széket. Ros a helyemre én pedig Armin helyére ültem.
- Na, figyelj csajszi.
- Figyelek.
- Az iskola bált rendez, ahová jelmezben kell eljönni. Lesznek feladatok és a legjobb osztály nyer valamit, amit nem árult el. Utána zene és tánc, meg persze kaja, pia.
- Ennyi?
- Igen. Ja és lehet hozni egy külsőst is. De csak úgy engednek be, ha be vagy öltözve. Nekünk 1 a külsősnek 2 dollár a belépő.
- Oh, ez tök jó. Ti hoztok valakit?
- Nem, senkit.
- Én lehet ráveszem Leigh-tet.
- Akkor én elhívom egy régi barátnőm.

- Arminnal összeöltöztök? - kérdezte kíváncsian Ros.

- Nem tudom. Azt se tudom milyen ruhát vegyek fel. - szomorodtam el, de közben nagyjából végig gondoltam, milyen cosplay-eim vannak. 

- Olyat vegyél fel, amiben tudsz táncolni. - kötötte le Kim.

- Oké. De szerintem én nem fogok táncolni.

- Persze-persze. A just dance királynő nem fog táncolni. Ezt tudod kinek meséld be. - nézett rám szigorúan. - Táncolni fogsz!

- A kedvedért fogok kérni majd valami lassút is. - mosolygott rám Ros.

- Életemben nem lassúztam még. - nevettem el magam.

- Nem nehéz. Nézel majd pár videót és menni fog. - biztatott Ros.

- Ez ám a nagy megbeszélés. - lépett hozzánk Armin.

- Tudsz táncolni? - vágta hozzá Ros.

- Ha a játékról van szó, igen. - ült le az ölembe.

- Baszki, a mázsás testeddel összetörsz. - vágtam finoman hátba.

- Oh, hogy te is itt vagy? - állt fel.

- Nagyon vicces vagy. - helyet cseréltünk és belehuppantam az ölébe.

- Hé! Eltörik aladtunk a szék.

- Tudod mi törik el mindjárt...

- Most nem gondolok rosszra. - karolta át a derekam.

- Hülye. Na, de hol tartottunk? - néztem a lányokra. Visszafojtott nevetéssel nézték végig a jelenetet.

- A táncnál, a lassúzásnál és a ruháknál. - sorolta fel Iris.

- Én nem lassúzok. - jelentette ki Armin.

- Dehogy nem. - gyilkos szemekkel nézett rá Ros, amitől én is megijedtem.

- De nem. Nem is tudok. 

- Persze, azt közbe táncos játékkal játszol.

- Ki az a hülye, aki nem tudja követni az utasításokat?

- Ha már mindenki ilyen őszinte, én se tudok. - annyira lecsúsztam, hogy Armin vállára tudjam hajtani a fejem.

- Tényleg? - lepődött meg. - Azt hittem tudsz.

- Sokféle táncot tudok, de ez kimaradt.

- Add ide a telefonod. - nyújtotta Ros a kezét felém. Kiszenvedtem a telefonomon. Közben Armin nevetett, mert a hátsó zsebemben volt, és minden mozdulatnál hozzátette, hogy még egy kicsit lejjebb, amitől már nagyon zavarban voltam. De sikerült kivennem és átnyújtottam neki. Ő beírt valamit, majd visszaadta nekem. - Ezt tanulmányozd át, utána gyakorold kicsit és menni fog.

- Oké... - semmi kedvem nem volt, hogy lassúzzak, de ha Ros ettől boldog lesz, hát legyen. Egy szám nem olyan sok, talán kibírható. Még beszélgettünk kicsit, majd a csengőszóra és a tanár bejövetele után mindenki a helyére sietett. 

Órán megbeszéltük, hogy milyen játékok lesznek és kik fognak az osztály csapatába kerülni. Mi Arminnal minden versenyszámban benne leszünk Rosa javaslatára, mivel mi nem tudjuk elfogadni, hogy veszítsünk. Hosszas veszekedés után, az osztály hagyta, hogy mi legyünk majd a csapatkapitányok. Én ennek rohadtul nem örültem. Szeretek mindent a saját gondolkodásom szerint csinálni. Arminnak is nagyjából olyan a gondolkodási módja, mint nekem, így gyorsan összetudunk hangolódni. De a többieknek... Hát nem is tudom. Majd meglátjuk mi lesz, jövőhét péntekig rengeteg időnk van.

Még kitértünk e két hét alatt elvégzendő dolgainkra, többek közt a dekorációk elkészítésére. Ezt Viola vezetésével fogjuk megcsinálni, aki holnapra elkészít minden vázlatot és első órában fogja őket ismertetni. 

***Suli után***

- Mit csináljunk ma? - kérdezte Armin, miközben sétáltunk.

- Mi lenne, ha nem csinálnánk semmit?

- Már megint?

- Mit megint? Tudod jól, hogy nem fejeztük be.

- A semmit tevést te soha nem tudod befejezni.

- Köszönöm. Elég rossz vagyok benne, ezért sok időt vesz igénybe.

- Mi lenne, ha elmennénk játszani?

- Mi lenne, ha elmennénk a partra és csak élveznénk egymás társaságát? - néztem rá határozottan.

- Mi lenne, ha... Ah, jól van gyerünk a mólóra.

- Nagyon jó döntéseket hozol. De előtte elmegyünk kajáért.

- Pizzázni. - jelentette ki.

- Hamburgerezni. - javítottam ki. 

- Pizzázni. - nézett rám kihívóan.

- Hamburgerezni! - emeltem fel a hangom.

- Pizza! 

- Hambi!

- Pizza! - már szinte kiabáltunk az utcán és többen meg is bámultak.

- Heee!!! Azt eszünk, amit én akarok! - kezdtem el toporzékolni. Megállt és döbbenten nézett vissza rám. Kérdően néztem rá.

- Ez... Ez durva volt.

- Szexi. - dobtam hátra a hajam.

- Durva és ijesztő, mint valami hatalmas gyerek.

- Beszél a másik a gyerek.

- Mi lenne, ha gyrost ennénk?

- Jó! Mutasd az utat. - kézen fogva sétáltunk, mikor megállt Armin a kedvenc, név szerint Langer's pizzázónál.

- Megjöttünk.

- Lehet rosszul emlékszem, de nem gyrost mondtál?

- Én ilyet soha nem mondtam. Gyere.

- Én nem akarok. Nem mozdulok innen sehova.

- Dehogy nem. - kapott fel a vállára és vitt be.

- Armin azonnal tegyél le! - kiabáltam nagy nevetés közepette.

- Shh.. Ne csinálj jelenetet. - csapott a fenekemre.

- Megharaplak.

- Hangolódsz a halloweenre?

- Igen. De tényleg tegyél már le, mindenki minket néz. - lerakott az egyik asztalnál.

- Maradj itt, addig én rendelek.

- Oké... - mondtam durcásan. Nyomott egy puszit a számra majd elment. Az ablakon bámultam kifelé, mikor eszembe jutott, hogy felkéne hívni Rint. Előkaptam a telefonomon és kikerestem a nevét. Hosszas csörgés után felvette.

- Szia! - szólt bele nagy örömmel a telefonba.

- Szia! Ráérsz?

- Persze. Mizu van?

- Csak azért hívtalak, hogy jövőhét pénteken a suliban halloweeni bál lesz és lehet hívni egy külsőst. Én pedig rád gondoltam.

- Oké. Három nappal előtte ott leszek.

- Oké. - kezdtem nevetni. - Ja, és be kell öltözni.

- Te miben leszel?

- Még nem tudom. - közben Armin is megérkezett és a nyakam kezdte el csókolni. - Majd felhívlak, ha meg lesz. De most le kell tennem, mert valaki nem bír magával.

- Oké. Szia! - mondta nevetve.

- Szia!

- Mi lesz meg? 

- Elhívtam Rint és a ruháról beszéltünk.

- Ja, és mire gondoltál?

- Mondjuk Shiro és Sora.

- Nem veszek fel parókát.

- Akkor nem tudom. De még otthon is szét kell néznem.

- Akkor kaja után megyünk hozzád? - komoly arccal néztem rá. - Most mi van?

- Nem ezt beszéltük meg. Eleve nem ezt akartam enni.

- Én meg nem akarok a partra menni.

- Mert olyan nagy dolog lett volna sétálni egyet. Utána elmehettünk volna hozzám átnézni a ruhákat.

- Ezt még most is megcsinálhatjuk.

- Igen, persze... - támasztottam meg a fejem és a telefonom kezdtem el forgatni.

- Ne csináld már. - ölelt meg.

- Ne cukiskodj nekem.

- Nem csinálok semmi ilyet. - rakta a fülem mögé a hajam és végig simította az arcom.

- Annyira tudod, hogy kell megbékíteni. - mosolyogtam rá. 

- Nem tudom miről beszélsz. - csókolt meg. Beszélgetés közben meghozták a pizzát is. Armin adott egy szeletet és elkezdtem átpakolgatni a tányérjára a gombát.

- Most mióta nem eszed meg?

- Megeszem, csak ezek túl nagyok. Annyira nem szeretem a gombát. - közben pakolgattam át neki.

- Mondjuk én se. De akkor megeszem.

- Még szép! Más választásod nem is volt. Nem pazarlunk. - nyaltam le az ujjaim. Miután egy verseny keretében megettük a pizzát, ráadásul egyszerre, folytattuk a beszélgetést. Legfőképp a lassúzáson voltunk mindketten fenn akadva, de eldöntöttük, hogy beadom a rosszullétet és lelépünk. Armin nem tud táncolni, nekem meg nincs kedvem. Elég lesz a végzős bálra megtanulnunk, az pedig fogjuk rá, hogy messze van még. Felesben fizettünk és mentünk is a partra.

A parton kissé fújt a szél, de mindig is imádtam, kivéve azt, hogy az összes a hajam az arcomban és számban van. Tettünk egy gyors sétát és mentünk hozzánk. Pedig meg akartam nézni a naplementét, de a ruhákat is meg kell nézni. Legalább nagyjából. Elővettem a két jelenleg elérhető dobozt és átturtuk az egészet, de semmi olyat nem találtunk, csak a parókát, amit még ki kell fésülnöm. Hétvégi programom már meg is van. Következőnek tuti én fogok választani cp-t. Valami barna hajú karaktert.
Miután nem találtunk semmit, Armin is haza ment. Kikísértem és elköszöntünk egymástól.

A bál előtti hét, a dekorációk elkészítésével telt. Mi vállaltuk a tornaterem feldíszítését. Castiel a halálfejeket rajzolta és Lysander vágta. Én pókokat, denevéreket és szellemeket rajzoltam, Armin pedig vágta. Amber és barátnői kivonták magukat ebből az egészből, mert eleve nem jönnek. Ros, Iris, Kim és Viola a hatalmas fonal pókháló négy alapját tartotta, míg Alexy kötötte a háló belsejét. Az utolsó órára minden dekoráció elkészült és miután minden osztály elhagyta az iskolát, mi elvonultunk a tornaterembe díszíteni. Mindenki csoportokra oszlott és kapott egy dekorációs kelléket. Természetesen Arminnal voltam párban és az egyik pókhálót kellett felraknunk.

- Felmész vagy menjek én? - néztem kérdően rá a létra mellett állva.
- Menj te, ha leesnél elkaplak.
- Oké. - felmásztam. - Fogod?
- Mit?
- Na szerinted mit?
- Jah tudom. - és megfogta fenekem. - Tartalak. Nyugodtan díszíts.
- Most kedvem lenne ezzel a hálóval megfojtani. De inkább nem.
- Árad belőled a szeretet.
- Armin! Jöjjön ide! - kiabált neki Ms. Delenay. Mindketten oda kaptuk a fejünket. Fekete aura áradt a tanárnő felől, lenéztem Arminra és boldogan integettem neki.
- Ha sírva jönnél vissza nem szégyen. A fiúk is sírhatnak, de nyugi én megvigasztallak. - raktam a szívemre kezem.
- Biztos segítség kell csak neki. - ment el.

Armin

- Igen? - néztem rá kérdően.
- Tudja hol van?
- A tornaterembe?
- Iskolában! - emelte fel a hangját. - Ahol a kis gerlepár szerelmeskedéseinek nincs helye! Főleg nem annak, amit az előbb csinált.
- Mármint mire céloz?
- Hogy megfogta a barátnője fenekét.
- Szóval azt nem lehet?
- Nem!
- A mellét?
- Nem!

- Comb?

- Nem!!
- Megcsókolhatom?
- Hát...
- Azért a közelébe lehetek?
- Ne feleseljen velem, mert az igazgatónál találja magát.
- Én csak vigyázok a testiépségére. Ha leesik az a maga hibája.
- Azért csak nem esik már le egy stabil létráról.
- Biztonság az első! - hagytam ott. Még hallottam ahogy morog valamit, de nem szólt utánam.

Wia

- Na, mi van? - másztam le.
- Sikerült? - csókolt meg.
- Hát, úgy ahogy. Nem értem fel teljesen. - mutattam oda, ahol meg kellene kicsit igazítani.
- Oh, a törpe még a létrán állva is törpe.
- Most hagyd abba. - néztem rá mérgesen.
- Még el se kezdtem. - húzott magához. Ms. Delenay elhaladt köhögve mellettünk.
- Nem ott van a kezem. - emelte fel őket, én pedig nevetni kezdtem. 

- Tanárnő felesleges ezen mérgelődnie. Maga is volt fiatal. Arminnak pedig semmit nem lehet megtiltani.

- Jól mondja. Ha én akarom meg csinálom.

- Ha lehet akkor otthon.

- Úh! Ez gáz volt. - nevettem ki.

- Ezt most nem értem mire mondta.

- Otthon, az ágyban. Tudod.

- Hmm... Ó! Ezt még visszakapja.

- Nem is értem, hogy nem esett le elsőre.

- Másra figyeltem.

- Min gondolkoztál? - kérdeztem kíváncsian.

- Hogy páros jelmezben jelenünk meg.

- És ha én nem akarok hozzád öltözni? Na, akkor mit csinálsz?

- Ki mondta, hogy lesz választásod?

- Igen? Jól van... Milyen párost akarsz?

- Ciel Phantomhive és Sebastian.

- De ez két fiú.

- Tisztában vagyok vele.

- Uh, várj... Én leszek Ciel, mert alacsony, igaz?

- Hát nem pont erre gondoltam, csak nincs parókám, de van vörös kontaktlencsém.

- Most be kell valljam van valahol egy fél cp-m női verzióban.

- Akkor meg is van. Gyorsan eldöntöttük.

- Ha ezzel végeztünk, megyünk hozzám és megkeressük.

- Rendben. 

***Kedd, suli után újabb ruhakeresgélés***

- Neked meg milyen szex kellékeid vannak? - vett elő a dobozból egy csomó láncot.

- Hülye ez nem az...

- Akkor mi? 

- Az Ankou jelmezhez van.

- Én ilyenről még soha nem hallottam. Nem versz át, ezek szex kellékek.

- Ahj... - beírtam a telefonba és megmutattam neki a képeket.

- Ez csak egy álca.

- Nevezd, aminek akarod.

- Hol a többi része?

- Eltérünk a kicsi Ciel és titán Sebby párostól?

- Csak kíváncsi vagyok.

- Akarsz képeket nézni az eddigi cosplayeimről?

- Miért nem ezzel kezdted? - kelt fel a földről. Bekapcsoltam a gépem és megnyitottam neki a mappát. Leszaladtam a garázsba és felhoztam egy nagy dobozt.

- Te, ez a ruhád meg van még? - nézte az Ene ruhámat.

- Csak nem szereted a Mekakucity Actors-t?

- Az túlzás, hogy szeretem, de az egyik kedvenc karakterem az animéből.

- Majd meg keresem neked. De most elmegyek mosdóba. Utána folytatom a pakolást.

- Ne segítsek a dobozokkal?

- Ne! Nyugodtan nézd a képeket, van egy pár.

- Ha te mondod. - fordult vissza. Elszaladtam mosdóba, de pár másodperccel később csengettek.

- Armin! Nyisd ki, Rin lesz az! - kiabáltam ki.

- Kedden? Nem iskolába kéne lennie?

- De! Nyisd ki!

Armin

- Wi... - ugrott majdnem a nyakamba Rin. - Oh, Armin... - jött be.

- Szia neked is! - csuktam be az ajtót.

- Szia! Azt hittem Wia nyit ajtót.

- Meglepetés?

- Az. Uh, szia Lucia!

- Szia Rin! - ölelték meg egymást. - Hogy hogy itt vagy? Suli?

- Wia elhívott a bálra.

- De hát az pénteken lesz.

- Tudom. - mondta boldogan.

- Hihetetlen egy nőszemély vagy.
- Rin! - szaladt le Wia a lépcsőn és egymás nyakába ugrottak. Bezzeg az én nyakamba nem szokott így ugrálni.
- Hoztam egy csomó ruhát, szóval majd válogathatunk.
- Oksa. Gyerünk.
- Armin hozod nekem a bőröndöt, igaz? - mosolygott rám kedvesen.
- Persze. - próbáljak meg nemet mondani, ennyi nő között biztos meghalnék.

A fejemet szétuntam, amíg a ruhákat válogatták. Bár láttam néhány furcsa darabot, ami inkább hasonlított a lánchoz való témához, de nem szólaltam meg. Csak csendben figyeltem és unottan bólogattam. Végül elő kerültek a Ciel karakterhez való ruhadarabok is, így egy szett már meg is volt. 

Rin két ruha között nem tudott választani és nekem is kikérték a véleményem.
- Legyen akkor a Misa cp. - úgy néztek rám, mintha embert öltem volna.
- Miért pont ez? Ez nekem nem tetszik. Nem fogom felvenni.
- Szerintem sem olyan jó. - értetlenül néztem rájuk. Most mi van? Ha nem tetszett nekik, akkor minek kérték ki a véleményem? És még néha azt hiszem, hogy értem a nőket.
- Tudjátok mit? Amíg ezzel szenvedtek én alszom egyet. - lefeküdtem az ágyra és még egy darabig nyomkodtam a telóm mikor elnyomott az álom.

***

Az utolsó pár nap, rengeteg pakolással telt, szinte nem is találkoztam Arminnal. Reggel együtt jöttünk, majd külön távoztunk. Általában én hamarább végeztem a díszek kivágásával, így én mehettem, de ők még nem végeztek a pakolással. Látta rajtam a fáradságot, így nem kérte, hogy esetleg várjam, pedig szívesen megtettem volna, egy sarokban is tudok aludni. Ebben a pár napban Rinnel mentem haza, aki energia bombaként támadt le minden délután. Elmesélte az egész napját, én pedig már épphogy nem csukott szemmel jártam. Mikor haza értünk egyből beestem a kádba és el is aludtam, persze nem olyan mélyen. Rin jött be néha, hogy megnézze nem fulladtam-e még bele a kádba. Mikor már éreztem, hogy hideg a víz, kiszálltam belőle felvettem a pizsamám és mentem is az ágyba.
- Mitől vagy ilyen fáradt? - húzta Rin a székem az ágymellé és felült elém törökülésben.
- Annyi mindent kell csinálni bent. Vágni, ragasztani. Ide-oda szaladgálni.
- Azt hittem már kész a díszítés.
- Ah, persze. A nagyobb dolgok. Most csináljuk a kicsiket.
- Jah értem. Egyébként mutattam már milyen új ruhát vettem és találtam hozzá való cipőt is.
- Rin, kérlek. Csak 1 órát aludjak. - hunytam le a szemem.
- És ha azt mondom itt van Armin?
- Armin bent van a suliban még.
- Honnan tudod?
- Mert mindig ír egy üzit.
- De cuki. Egyébként szoktatok ilyen kis cuki dolgokat mondani egymásnak? Mert ahogy téged ismerlek a köcsögnél és a szemétnél kifogy a szókészleted.
- Elmehetsz a tudod hova.
- Látod erről beszélek.
- De egyébként, igen szoktunk egymásnak cuki dolgokat mondani. 

- Juj már annyira izgatott vagyok a péntek estét illetően. Végre megismerhetem az osztálytársaid.
- Igen. Nagyon jó lesz. De nem akarsz te is kicsit pihenni?
- Nem, én telve vagyok energiával.
- Akkor fogd a pénztárcám és menj valahova. Bánom is én. De én hulla vagyok.
- Oké. - felpattant a székről és a pénztárcámmal a kezében kivonult a szobámból. Végre, csend és nyugalom.

***

Eljött a péntek is. A suliban még elvégeztük az utolsó simításokat a dekoráción és délben mindenkit haza engedtek. Armintól hosszú csók kíséretében köszöntem, de 1-2 óra és megint láthatom, szexi Sebby ruhában. Haza siettem és még a kilincset se fogtam meg, mikor Rin kirántotta az ajtót.
- Na végre haza jöttél! - már teljesen Ririchiyo cosplayben fogadott.
- Szia! Egész nap ebben voltál?
- Igen. Annyira izgulok már.
- Minek izgulsz ennyire? Még a végén rosszul leszel. - mentem be mellette.
- Igaz, meg kell nyugodnom. Na, elsőnek eszel vagy öltözöl?
- Eszek, a kaja fontos. - megmelegítettem a spagettit és neki álltam kajálni.
- Igaz. Én már minden előkészítettem. Armin mikor jön?
- Majd, ha elkészült.
- Már várom.
- Jobban várod már lassan ezt az egészet, mint én.
- Mert olyan izgi.
- Avass már be, mit vársz ennyire?
- Ezt az egészet.
- Hát ok. - egész evés közben azt hallgattam, hogy mennyire várja, mint akit felhúztak és soha nem jár le. Ebéd után elmostam gyors a tányérom és neki láttunk öltözni. Zene mellett gyorsan telt az idő és gyorsan is készültem. Már csak a smink volt hátra és paróka felhelyezése, mikor megjött Armin. Gyors beengedtem és folytattuk a munkálatokat. A sminkkel nagyon sok időt eltöltöttem, addig Rin arról faggatta Armint, hogy milyen cuki dolgokat mondunk egymásnak. Néhol felnevettem, mert eszembe jutott egy-egy sztori is hozzá. Egy jó óra múlva kész lettem a sminkkel és felszenvedtük a parókát. A hajam csak nagyjából fogtuk össze, mert nem akarok egész este ebben a parókában lenni. A kilógó tincseket bedugdostuk a paróka alá és még éppen, hogy időben, de kész lettem. Összeszedtük magunkat és elindultunk a suliba. Még alig volt itt valaki, kicsit korán voltunk. Befizettem a belépőket és bementünk. Most lehetett csak látni, hogy milyen szép munkát végeztünk a dekorációval.
Kis idő múlva már az osztály nagy része itt volt. Bemutattam mindenkinek Rint, aki hatalmas örömmel az arcán üdvözölt mindenkit. Ros is megjelent, de egyedül. Úgy látszik Leigh nem ért rá. Beszélgettünk még egy kicsit, mikor az igazgatónő megnyitotta a bált és kioszttatta a csapatkapitányoknak a verseny leírást. Amint átolvastam, egyből neki álltam, hogy ismertessem a dolgokat.

- Na, figyeljetek. - néztem a többiekre. - Castiel, Armin és én minden körben benne leszünk. Főleg úgy, hogy a legtöbb játékhoz 2-3 személy kell. Remélem nincs senkinek ellenvetése.

- Nekem lenne.

- Igen életem, hallgatunk.

- Miért nem ketten csináljuk végig az egészet?

- Azért mert a legtöbb számhoz az egész csapat kell. Na, meg nem rólunk szól.

- Pedig így biztos nyernénk. - morogta az orra alatt.

- Nekünk nem baj, ha ti csináljátok. Legalább nem kell mozogni. - mondta Kim. Végig nézetem a többieken és mindenki egyetértett Kimmel.

- Hát jó... Legyen.

- Oké, mi az első feladat?

- Lelógatott gumicukrot kell a hátra tett kézzel leszedni a damilról.

- Okka. Hány ember?

- Kettő. - ránéztem Arminra, csak bólintott. Oda álltunk egy hosszú fára felerősített, különböző magasságban lógó gumicukorhoz egymással szemben és vártunk. Egyetlen szabály volt, még pedig az, hogy kézzel nem lehetett megfogni. Mindenkinek egyet-egyet kell leszedni, rajtunk kívül még 5 osztály volt és a leggyorsabb nyer. Láttam Arminon, hogy gondolkozik és mérlegeli a helyzetet.

- Egy szabály... A többi osztályból nincs egy pár sem...

- Mi?

- Csak hangosan gondolkodom.

- Jah, ért...

- Oké, meg van! - nézett rám boldogan, majd halkabban folytatta. - Ketten eszünk egyet, vagyis elsőnek te, aztán én. Segítek neked, utána én neked. Ezek ketten meg azért fogják mert mozgatni fogják, hogy ne legyen olyan egyszerű.

- De ezt nem értem.

- Mit nem értesz? Én szájjal megfogom neked, te pedig körbe rágod, utána fordítva.

- De ez nem csalás?

- Nem. Ha mégis annak veszik elmagyarázom nekik a szabályokat.

- Oké. - a rajt után, ahogy Armin mondta a két segítő mozgatni kezdte a fát és vele együtt a damilon lógó gumicukor is mozgásba lendült. Sikerült egyet Arminnak nagy nehezen elkapnia.

- Fúj ennél nyálasabb már nem is lehetne.

- Ne panaszkodj egyél! - mivel szeretem a gumicukrot gyorsan végeztem és most én jövök az elkapással. Nekem jutott az, ami a legmagasabban volt. Mikor már majdnem elkaptam felrántották, ezt többször megcsinálták, miközben a számban volt már. Pár ilyen alkalom után Armin rátaposott a srác lábára, aki egyből abbahagyta és még lejjebb is eresztette. Armin is gyors megette majd kéz feltartással jeleztük, hogy végeztünk. Elsők lettünk.

- Szép volt! - szaladt hozzám Rin és megölelt.

- Köszi.

- Uh, vérzik a szád.

- Ja, éreztem mikor elvágta az a szar. Kellett felrángatni, hogy ne érjem el.

- Te megetted? - jött hozzánk Armin.

- Aha.

- Kéred? - emelte fel a felét. - Ez már túl nyálas volt.

- Hogy csináltad?

- Végig elől volt a kezem. Mikor látták, hogy nem használom őket nem figyeltek már annyira. Így ketté haraptam és sikeresen elkaptam.

- De hogy láttál hátra? - kérdezte Rin.

- Nagyon egyszerű. Wia tekintete mindent elárult. Ha figyeltek, ő is figyelte őket... Miért vérzik a szád? 

- Elvágta az a gané.

- Plusz pontot követelünk, gyere.

- Azok után, hogy csaltál?

- Persze. Figyeld, hogy csinálja egy profi.

- Armin, Rin az Esporton volt.

- És? Én meg nagyon jó vagyok csalásban. Tanár úr!

- Tessék? - torpant meg Mr. Faraize miközben elsétált mellettünk.

- Wia száját elvágta a damil, nem lehetne, hogy plusz pontot kapjunk.

- Nagyon elvágta?

- Hát még nem néztük meg, de ettől függetlenül egy 10-est oda írhatnak.

- Mutassa csak. - kinyitottam a szám és megvizsgálta. - Ezt nem kéne összevarrni? 

- 20 pont. Plusz 20 pont.

- Armin... - néztem rá határozottan.

- Tudod mi kellene rá? Az a nyaklánc, mint ami Inuyashán van. - kezdett nevetni Rin és én is csatlakoztam hozzá, de gyorsan abba hagytam, mert megfájdult a szám és jobban kezdett vérezni.

- Szerintem ezt meg kell mutatni a nővérnek. Jöjjön.

- Rin, addig állj be helyettem.

- De az nem szabályellenes? 

- Majd, Armin elintézi.

- Hát oké...

Elmentem az osztályfőnökünkkel a nővérhez, aki megnézte a szám. Egy szép, mély vágás volt belül az ajkamon. Lefertőtlenítette, ami annyira csípett, hogy minden porcikám összeszorítottam. Utána 4 öltéssel összehúzta a sebet és adott valami folyadékot, amivel öblögetnem kell. Furcsa érzés volt varratokkal számban. De csak 2 hétig kell benne lennie. Megköszöntem az ellátást és elhagytam a kis termet. 

Nagy sikítozást hallottam a tornaterem felelől.

Armin

- Na, akkor mi legyen? - néztem Rinre.

- Hát beállok.

- Oké. Akkor folytassuk. - visszaálltunk a többiekhez és megnéztük mi lesz a következő feladat. Hárman kellettek és az volt a lényeg, hogy az egyik személyt végig kell cipelni, miközben ő összeszedi a kirakott tárgyakat. Persze több pózban, a lényeg az volt, hogy a lába nem érhet talajt. Ahogy az elején megbeszéltük Castiel csatlakozik mindig hozzánk, csak most Rin lesz.

- Muszáj volt szoknyába jönnöd?

- Már bocs, de nem tehetek róla, hogy Wia lesérült.

- Tudom, de akkor is. Castiel kezeivel vigyázz. De ne üsd meg, történjék bármi is, mert lehet pontot vonnak le.

- Te tényleg megteszel mindent, csak hogy nyerj?

- Igen. Szóval kezdjük. - amíg kipakolták a tárgyakat és úgymond a helyszíneket is, addig kiosztották leírást.

- Első helyszín az óriások völgye. - elnéztem a pályára két létra segítségével volt kifeszítve több lap, amiből csak a halálfejes a jó. - Itt Castiel nyakába ülsz, remélhetőleg leszel olyan magas, hogy elérd.

- És ha még se lesz az zsenikém?

- Akkor feláll és a létra segítségével tudok segíteni neki az egyensúlyozásba.

- De ha leesek...

- Nem fogsz. - vágtam közbe. - Második pálya a mocsár.

- Mik ezek a nevek? - vette el Castiel a kezemből.

- Most nincs időnk erre. - szó nélkül visszaadta és folytathattam az ötletelést. A lényeg az volt, hogy úgy kell tenni, mintha úszna. - A kezünkbe fekszel.

- De hogy jön le a nyakamból, ha nem érhet le a lába? 

- Felállsz, te fogod a lábát és előre dőlsz én meg elkaplak.

- Biztos nem. Fent leszek két méter magasan. Belegondoltál, hogy mi lesz, ha nem kapsz el?

- Hidd el, elfoglak. Nem vagy sokkal nehezebb Wiánál.

- ... nem tudom Armin. Én félek...

- Megvárhatjuk Wiát, ha te nyuszi vagy.

- Jó megcsinálom...

- Na, én is így gondoltam.

- Hogy marad meg Wia melletted?

- Ezen már én is gondolkoztam.
- Valamit tudok, amit te nem.
- Uh, ez oltás. - mintha Wiát hallottam volna, még a hangsúly is egyezett. Még átbeszéltük a többi pályát, majd neki vágtunk...

Wia

Mikor beléptem Rin épp Castiel nyakában állt és előre dőlt. Legtöbben sikítottak, de bennem az ütő is megállt. Egy szó nem jött ki a torkomon. Armin, ha nem kapod el... Messziről láttam Rin arcán a bizonytalanságot, de közben azt is, hogy bízik a két fiúban. Pár másodperces tétovázás után előre dőlt. Sikítás és hatalmas feszültség kerekedett a teremben. Gyors oda rohantam, mert a tömegtől semmit nem láttam. Mikor oda értem láttam, ahogy Rin a kezükben fekszik. Én ott helyben leültem és fejem a kezembe temettem. A legrosszabbra gondoltam. Uh, de kiosztom ezért őket, a szívbaj hozták rám. Armin és a hülye ötletei...

Miután elsőként végeztek a feladattal, odamentem hozzájuk.

- Te normális?! - léptem Arminhoz.

- Már kétszer lettünk elsők. - fogta meg a vállam. Most ennek tudom, hogy örülnöm kellene, de nem tudok molyost erőltetni az arcomra.

- Most az nem érdekel. Komolyan azt kérted Rintől, hogy ilyet csináljon? Belegondoltál, hogy mi lesz, ha nem kapod el?

- De elkaptam.

- Hol van most? 

- Castiellel.

- Hogy kivel? - döbbentem le. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Castiellel fog szóba elegyedni. 

- Jól hallottad. De vigyáztam a barátnődre, nem kell aggódnod. De mi van a száddal?

- Össze lett varrva, és te nem voltál ott velem... - láttam a bűntudatot az arcán és azt, hogy ha tehetné visszamenne az időben. - Ne vedd ennyire magadra, csak pár varratról van szó.
- Értem én, de akkor is. Ott kellett volna lennem.
- Ugyan már. - legyintettem egyet a kezemmel. - Azért nem volt annyira vészes. De inkább játszunk, mi lesz a következő feladat? - indultam meg az osztályhoz.
- Egyben vagy kislány? Hallottuk mi történt.
- Persze, csak egy kis, de mély vágásról van szó.
- Wia! Castiel eltűnt. - szaladt hozzám Ros kipirosodott arccal.
- Mi az, hogy eltűnt?
- Nem találom. A következő versenyhez az egész osztály kell, de őt nem találom sehol.
- Ó te jó ég. Én kinyírom, ha Rinhez egy újjal is hozzá mer nyúlni. Még, ha féllel is, már halál fia.
- Én kezdek félni tőled. - csípett meg Armin.
- Majd mi megyünk kétszer. Utána a többit rátok bízzuk, nekem már nincs kedvem ehhez. Olyan unalmas. - nem csak én, de a többiek is ledöbbentek ezen kijelentésén. Armin, akinek nincs kedve játszani. Mi történt vele?

- Öhm... Oké. Akkor vágjunk bele. - utána pedig megkeresem Rint. Annyira azért nem bízok Castielben, hogy nyugodt szívvel elengedjem Rint vele.
A következő feladat és nekünk egyben utolsó is, hogy kettesével egy lufit a homokunkkal tartva át kell vinni a másik oldalra majd vissza. Volt kirakva bója, ahol szlalomozni kellett, egy pad, amin végig kellett menni és utoljára egy gombos tű, amivel, ha visszaértünk a lufit ki kell durrantani. Ha a lufit elhagyjuk vagy ki akar esni, megállhatunk, de onnan kell folytatni, közben nem tehetünk egy lépést sem. Mi mentünk elsőnek, hogy mikor a végén újra megyünk ne legyen annyira feltűnő. Lazán vettük az akadályokat. Csak egyszer álltunk meg, mert rosszul guggoltam le, de az is egy kis semmiség volt. Armin durrantotta ki a lufit miután visszaértünk és liszt volt benne. A játék végén, mi elvonultunk, kicsit pihenni és kikapcsolódni.

- Gyere. - rántott be a takarító szertárba.
- Mi van, ha valaki bejön? - kérdeztem nevetve.
- Ki jönne be? - ültetett fel a mosógépre.
- Nem tudom.
- Ne gondolj mindig a legrosszabbra. - vette le rólam a kabátot és szép lassan elkezdte kigombolni az ingem.
- Nem furcsa, hogy paróka van rajtam? Mintha más ember lennék.
- Igaz, fiúval még nem voltam. - vette le rólam az inget.
- Mondtam már, hogy mennyire utállak?
- Számtalanszor. - nézett a szemembe. Megcsókoltam és közben én is elkezdtem levetkőztetni. Rajtam már melltartó sem, volt mikor ő róla még csak az ing került le. Megcsókolt, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Armin idegesen rám nézett. Nem tudom melyik a rosszabb az, hogy meglátnak félmeztelenül vagy, hogy esetleges kirúgnak. De talán a második.

Az ajtón Alexy lépett be. Esélyem se volt, hogy bármivel is takarjam magam. A ruháim a földön voltak és semmi nincs a közelembe.
- Oh, hát itt vagytok, már mindenhol... Azt hiszem rosszkor jöttem.
- Csak egy picikét. - néztem át Armin válla felett. Most már mindegy, mit lát és mit nem, mert bejött.
- Már mindegy. Szóval azért jöttem... - meglepetten néztem Arminra és nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek. Ezt komolyan gondolja?
- Abba hagynád és kihúznál innen? - kiabálta le Armin a fejét.
- Már bocs, de ez fontos. És egyébként se csináltatok olyat.
- Alexy tényleg... Azért nem olyan fontos, mivel semmit nem értettem belőle.
- Mert nem figyelsz.
- Persze itt ülök, vörös fejjel félmeztelenül és még rád fogok koncentrálni.
- Mit vagytok úgy kiakadva?
- Menj már ki!! - mondtuk egyszerre és én nevetésben törtem ki.
- Jól van már, ha végeztetek, akkor keress meg.
- Úgy lesz. - megvártuk míg kimegy és Arminra néztem. - Nekem ezért nincs testvérem. Jól vagy? Picit sápadtnak látszol, bár lehet csak a rossz fényviszonyok miatt.
- Igen, jól vagyok. Csak alig tudtam meg állni, hogy ne basszam ki az ajtón keresztül.
- Értem. Te értetted mit mondott?
 - Szerinted figyeltem rá?
- Nem tudom mire figyeltél. De akkor folytassuk. - karoltam át a nyakát és megcsókoltam. Éreztem abból, ahogy csókol, hogy neki már semmi kedve az egészhez. Leugrottam és ránéztem.
- Bocs, de...
- Semmi de. - raktam az ujjam az ajkára. Nem elég, hogy mindenki elfelejtette a szülinapom, de még egy kis testi kényeztetést sem kapok, na nem. Ha elkezdtük be is fejezzük, visszahozom én a kedvét.
Lassan elkezdtem felé közeledni, amíg az egyetlen szabad falfelülethez nem nyomtam. Ledobtam magamról a parókát és a hajam úgy hullott hátra, mint ami most szabadult valami hatalmas szorítás alól. Hátra túrtam az arcomba lógó tincseket majd vadul megcsókoltam. Viszonozta a csóknak a vadságát és a kezei is eltévedtek a testemen. Egyikkel a mellemet masszírozta, míg a másikkal a nadrágomat próbálta kigombolni. De biztos nem fog neki sikerülne, én is alig tudom néha leszenvedni magamról. Nem kellett neki sok mire a nadrág már lógott rajtam. Meglepetten néztem rá, bár lehet csak én vagyok gyenge.
- Mi ez az arc?
- Egy kézzel sikerült kigombolnod a nadrágot, amit én az istenért se tudok két kézzel.
- Profizmus életem.
- Oh, ezt ne mondtad volna. - bújtam ki a nadrágból és egyúttal a tangát is levettem már. Levetkőztettem őt is, és megcsókoltam. Magához húzott és a nyakam kezdte el csókolni, közben belém hatolt. Teljesen ellazultam, ha nem tart biztos ott esem össze. Annyira jó volt végre érezni őt, annyi minden történt ebben a pár hétben. De most csak ő és én voltunk. Testünk szinte összeolvadt és én halk nyögdécseléssel tudattam vele, hogy élvezem, amit csinál. Az agyam teljesen kikapcsolt, csak a jelenre koncentráltam. Annyira jó volt, ahogy kényezteti a testem.
- Armin, mindjárt... - még ki se mondtam, mikor mindketten elélveztünk. A mennyekben éreztem magam. A nyakába dőltem fáradtan ő pedig magához szorított. Éreztem, ahogy hevesen ver a szíve, legszívesebben most haza mennék és boldogan dőlnék az ágyba mellette. De erről gyorsan le kellett tennem, mert megszólalt kint a zene és visszatértem a valóságba. Nyilvános állapotba hoztuk magunkat és kijöttünk. Ezen folyosón épp nem volt senki, így észrevétlenül tudtunk csatlakozni a táncoló diákokhoz. Bár nem sokan táncoltak a többség inkább evett. Megkerestük az osztály nagy részét és csatlakoztunk hozzájuk.

- Hol voltatok? - nézett mérgesen Kim ránk.
- Kicsit rosszul voltam, de már meg vagyok. A friss levegő jót tett.
- Igen, a friss levegő. - helyeselt Alexy, én pedig figyelve arra, hogy senki ne vegye észre bokán rúgtam.
- Hol van Rin? - váltottam témát.
- Mosdóban.
- Köszi. - gyors léptekkel a mosdók irányába mentem. Mikor beléptem pont akkor jött az egyik fülkéből.
- Wia, képzeld nyertetek!
- Ez tök jó. De mégis mit csinálsz te Castiellel?
- Semmit. Csak beszélgettünk.
- És a kezei nem tévedtek el sehol?
- Nem dehogy. Hisz ismersz, csak gamerrel állok szóba.
- Akkor jó. Persze nem volna abban sem semmi, ha esetleg ti ketten járnátok, de na. Castiel nem neked való véleményem szerint.
- Nyugi van. Jó fej, de ennyi.
- Én nyugodt vagyok.
- Egyébként hallottam valamit Alexytől. - mindent tudó mosollyal rám nézett. - Nem szeretnél valamibe beavatni?
- Oh, hogy Alexynek milyen egy pletykás szája van.
- Nem, csak kérdeztem, hogy hol vagy. Akkor mondta, hogy Arminnal enyelegtek a szertárban.
- Oh, értem... Egyébként igen.
- Hihetetlen vagy. Abból a félős lányból és bevállalós csaj lett. De mi lett volna, ha bemegy egy tanár?
- Ne is mond. Alexy bejött. Én meg ott ültem a mosógépen egy száll szoknyában és ő pedig elkezdett mesélni, amiből egy szót sem értettem.
- Neee! - kezdett hangos nevetésbe.
- Teljesen kész voltam, Armin pedig meg se szólalt.
- Mert te egy ilyen helyzetben megtudnál szólalni. Gondolj bele, ha rád nyitna a húgod.
- Én ilyenbe nem akarok belegondolni. Viszont, ha pár perccel később jön be, mást látott volna.
- Mi ebből a tanulság?
- Ne legyen tesód?
- Nem. Ne rosszalkodjatok nyilvános helyen.
- Mi olyat soha nem szoktunk. - vágtam be a komoly arcot.
- Aha, tudod ki hiszi ezt el.
- De tényleg. Ez volt az első, de már annyira akartam. Olyan pörgős volt ez a két hét, kellett egy kis kényeztetés.
- Csak nem ki voltál éhezve? - kezdett nevetni. - Na, de jól van. Örülök nektek és annak is, amiért itt lehetek és láthatom a megle... - itt hirtelen elhallgatott.
- A megle, mit?
- Hm? - nézett rám értetlenül, de láttam rajta, hogy valamit titkol.
- Elkezdtél valamit, de nem fejezted be.
- Nem fontos. Megyünk? - indult meg az ajtó felé.
- Várj, én is elmegyek.
- Oksa.

***Este, 8 és 9 közt***

- Wia. - szólt hozzám halkan Ros.
- Mi van? - szegeztem rá a tekintetem a táncoló tömegről.
- Gyere.
- Minek?
- Csak gyere.
- Mond már miért.
- Rin nem érzi jól magát. - úgy ugrottam fel a székről, mint akit az áram ütött meg. - Hol van?
- Nyugodj meg. Gyere. - követtem Rost. kimentünk a tornateremből és az épületbe mentünk, pontosítva a termünkbe. Mikor beléptem, rengeteg gyönyörű ruhával találtam magam szembe. A meglepettségtől megszólalni sem tudtam. Fogalmam sem volt, hogy mégis mire készülnek. Minden lány itt volt az osztályból.
- Csak nem előre hoztátok a végzős bált magatoknak?
- Nem. De a lényeget még nem is mutattam.
- Kíváncsian várom mi jöhet ez után...
- Nagyobb lelkesedéssel szülinapos! - teljesen ledöbbentem. Azt hittem mindenki elfelejtette. Bár Rinben nem voltam biztos, de Armin tuti elfelejtette.
- Ti emlékeztek a szülinapomra?
- Miért ne emlékeznénk? A 18. születésnapod fogjuk majd elfelejteni. Ne gondolj már minket ennyire hülyének. Ne, de. Csajok ruhákat szét, férjhez adjuk a jányt. - széthúzták a ruhaállványokat és egy próbababán ott volt egy hosszú fehér ruha.
- Ez, ez az én ruhám?
- Igen. Tetszik? - szinte már majd kiugrott Ros a bőréből, annyira izgatott volt.
- Igen, nagyon szép. Köszönöm! - öleltem meg. - Köszönöm mindenkitől, nagyon aranyosak vagytok.
- Nehogy elkezdjél itt nekünk bőgni. - nevetett Kim.
- Csak allergia. - kezdtem legyezni magam, hogy nehogy tényleg elsírjam magam.
- Nekem már meg se köszönöd? - lépett ki a lányok mögül Rin. - Az egészet én terveztem meg.
- Úristen! Köszönöm! - szaladtam hozzá és megöleltem. Annyira örülök, hogy ilyen barátnőim vannak.
- De akkor lássunk hozzá. - oda toltak egy széket és leültettek. Viola ki sminkelt, közben Ros és Kim megcsinálták a hajam. Akik nem segítettek nekem, addig ők elkészültek. Végül a ruha következett. Rin segített a ruhával és Kim húzta meg a fűzőt. Előhozta Iris a cipőm, amitől majdnem elájultam. Legalább 10 centis sarka volt. Ezt ők se gondolták komolyan.
- Nem veszed el? - tolta közelebb a dobozt. - Vagy talán nem tetszik?
- De, de tetszik. Csak irtó magas. - egy fehér csipkés cipő volt, a sarokrésznél strasszkövekkel kirakva.
- Emlékszem mikor magassarkút kerestünk. - kezdett nevetésbe Kim. - És végül Castielnek könyörögtél, hogy tanítson meg benne járni.
- Hééé! Nem is könyörögtem... Talán csak egy picit. - nevettem ki saját magam.
- Sajnos tükrünk nincs, de eszméletlenül csodálatosan nézel ki. - mondta Ros és a többiek is helyeseltek.

Mikor mindenki felvette a ruháját kivonultunk. Rin előre ment, hogy azt a Ros által megtervezett zene induljon el, mikor megjelenünk. Úgy volt, hogy én megyek be elsőnek, de mivel nem vagyok hajlandó felvenni a cipőt, csak az utolsó pillanatban, így én zárom a sort.
- Na, mehetünk? - nézett hátra Ros. Mi bólintottunk és egy határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. - Akkor lepjük meg a fiúkat.



Armin

- Hé Armin!

- Mi az? - állt be Castiel elém a többiekkel.

- Hol vannak a lányok?

- Itt van egy csomó lány mégis mit akartok?

- A mieink...

- Wia itt van... Vagyis volt mellettem.

- Valamire készülnek. - ült le mellém.

- Lehet csoportos pisilést tartanak.
- Már eltűntek legalább 1 órája. Nem hiszem, hogy ott vannak. - pontosított Lysander.
- De mire mindenki sorra kerül.
- Mi a faszért vagy te ennyire nyugodt?
- És te ideges? - ezután meg se szólalt. Biztos vagyok benne, hogy Rint akarja táncolni hívni. - Ott van Rin.
- Mit csinál?
- Elég valószínű, hogy zenét kér.
- Hol vannak a többiek?
- Mit idegeskedtek? Ennyire akartok táncolni?
- Igen, neked is kéne, ha már van barátnőd.
- Azt se tudom hol van. Meg egyébként... - nem tudtam befejezni, mert elhalkult a zene és kinyílt az ajtó. Elindult egy lassú, halk zene. Mindenki feszülten várt, mikor beléptek a lányok. Mindenkin szebbnél szebb ruhák voltak, de én a legszebbet kerestem. Már kezdtem feladni a reményt, hogy Wia is átöltözött, mikor a cipőjét felvéve szinte beesett a küszöbön. Nem is a barátnőm lenne, ha nem így jelenik meg. Egy lépést nem tett meg, nem tudom ki volt az, aki a cipőt adta neki, de nagyon hálás vagyok érte. Vicces volt látni, ahogy kissé pánikba esett arccal keres engem. Nevetve elindultam meg felé.

Wia

- Nem adtak járókeretet a cipőhöz?
- Armin! Ne viccelődj inkább fogd meg a kezem. Ebben a cipőben kitöröm a nyakam.
- Miért nem veszed le?
- Mert akkor olyan kicsi leszek.
- És? Én így, ilyen kis törpén szeretlek. - csókolt meg.
- Egyetlen számot végig húzok ebben a cipőben.
- Te tudod, na gyere. - végig vezetett a párok közt és beálltunk középre. Hirtelen minden fény kialudt és ránk irányították a reflektorfényt. Elnéztem a színpad féleség felé, ahol Rin integetett nekem, nagy vigyorral az arcán. Szétnéztem a körülöttünk és mindenki minket nézett. Teljesen zavarban voltam.
- Armin...
- Igen?
- Most mi ez?
- Azt hitted elfelejtettem a szülinapod? Bár nem gondoltam, hogy ilyen gyönyörűen fogsz előttem megjelenni. - teljesen zavarba jöttem, alig tudtam megtartani az egyensúlyom, de szerencsére Armin szorosan fogott.
- Honnan tudsz így táncolni?
- Muszáj mindig kérdezned? - nézett a szemembe.
- Nem...
- Akkor kövess. - mikor a refrén következett Armin lépett egyet én pedig bátortalanul utána mentem. Pár lépés után, már nem remegett minden porcikám és szabadon követtem, ahogy vezet. Átadtam magam neki és hagytam, hogy azt csináljon, amit akar én pedig mint egy bábú követtem. A mosolyt lesem lehetett volna törölni az arcomról, a szemem könnyekkel volt teli, annyira boldog vagyok. Csak mi és senki más. A zene nekünk szól. Annyira csodálatos pillanat, nem akarom, hogy vége legyen, soha. Ebben a percben akarok élni életem végéig. Végig táncoltuk azt a kis kört, amit hagytak nekünk. Bár néha éreztem, hogy lazán kibicsaklana a bokám, de nem. Lehetősége sem volt, olyan stabilan tartott Armin. Viszont mikor pörögni kellett, hatalmas félelemmel léptem ki, hogy megtudjak pördülni, de utána egyből Armin karjai közt voltam újra. Befejezésül pedig hátradöntött. Mikor leállt a zene mindenki tapsolni kezdett. Már nem bírtam a könnyeimmel és sírni kezdtem örömömben.
- Annyira ünneprontó tudsz lenni a sírásoddal.
- Te pedig a folytonos beszólogatásoddal. - csókoltuk meg egymást.

Az est hátra lévő részében még lassúztunk, de én már cipő nélkül. Mikor mindennek vége volt, Arminhoz vettük az irány, mert rájöttem útközben, hogy anyuék nincsenek a városban én pedig nem hoztam kulcsot magammal.

Náluk vettünk egy közös gyors fürdőt, amiből hosszú lett és Arminnal ágyba cipeltettem magam.
- Köszönöm, mesés este volt.
- Annyira szép voltál.
- már vagy ezerszer mondtad. - csókolt meg. Végül egymás karjaiban aludtan el.

VÉGE 

Remélem tetszett mindenkinek ez a kis részecske. 

A jányt pedig direkt volt j-vel írva :D 

Nagyon örülnék, ha kifejtenéd véleményed, de annak is örülök, ha csak annyit írsz, hogy "Nagyon jó volt!" vagy épp nagyon rossz :D