2017. október 3., kedd

22. Rész - Kirándulás (2. rész)






Miután Armin is abba hagyta végre a forgolódást én is elaludtam, de nem tudtam rendesen. Ott motoszkált a fejemben, hogy egy erdőben vagyunk és állandóan felkeltem. De Armin fogta a kezem álmában. Olyan aranyos mikor alszik és mosolyog is. Kíváncsi lennék miről álmodik.
Megnéztem a telefonomon az időt, már mindjárt 4 óra. Nem kellett volna a lányoknak felkelteniük, vagy mit is beszéltünk? De most ez mindegy, mert pisilni kell.
Kinéztem a sátorból, hátha lesz annyi bátorságom, hogy éjszaka kimenjek, de inkább felkeltem Armint.

- Armin! - próbáltam felkelteni, de nem ment. - Armin! Hé, gyerünk, kelj már fel! - kezdtem el lökdösni, amire felébredt nagy nehezen.
- Mi van már?
- Pisilni kell.
- Jó. Akkor menj ki. De ezért hülyeség volt felkelteni. - fordult meg.
- De úgy gondoltam kikísérsz.
- Ne csináld már. Hány óra? - fordult vissza felém.
- Mindjárt 4.
- Szerinted az éjszaka közepén ki lesz az az elvetemült, aki esetleg veled egy időben tartózkodik kint az erdőben?
- Akkor is. Kijössz és őrt állsz nekem. - fontam keresztbe a karom.
- Oh, te lány. Hol a felsőm?
- Rajtam. Kell? 
- Nem.
- Én is így gondoltam. - másztam ki a sátorból és elindultam az erdőbe. Armin lemaradva jött utánam.
- Mégis hova megyünk már? - szólalt meg egy idő után.
- ...nehogy valaki meglásson.
- Nem értelek. Miért kell a bokrok közt is válogatni? Ráadásul olyan sötét van, hogy a földig nem látni el.
- Hát jól van. Nekünk nem olyan egyszerű, hogy kilógatjuk. Le kell guggolni meg minden.
- Hát azt gondoltam. - ült le egy fánál.
- Most mit csinálsz? 
- Vagy megbarátkozol ezekkel a bokrokkal vagy visszamegyek. Nem fogok itt járkálni örökké.
- Oké... - ballagtam be egy bokor mögé.

***

- Kész vagy már?
- Kész. - léptem elő. - Olyan gonosz vagy.
- Mert most mit csináltam? - akadt ki teljesen.
- Itt leülsz és közlöd velem, hogy itt kell pisilnem vagy sehol.
- Már bocs, hogy nem mentem el veled az erdő túlsó végébe.
- Nem is oda akartam menni. Meg egyébként is, nem várhatod el tőlem, hogy majd a sátorból kilépve le is guggolok.
- Én ilyet egy szóval sem mondtam.
- Akkor is...
- Csak, hogy felesleges volt ilyen mélyre bejönni az erdőben.
- Igen?! Hát jó! Máskor hozok pelenkát. - indultam meg vissza a sátrakhoz. Az egész utat végig veszekedtük. Tulajdonképpen csak egy pitiáner ügyön lovagoltam, de akkor is rosszul esett tőle, hogy nem kísért tovább. Tudom, hogy éjszaka van, de akkor is. Ennyit igazán megtehet, elvégre nem nagy dolgot kértem tőle. Befeküdtem a sátorba és elhúzódtam a sátor másik szélébe.
- Most ennyire haragszol?
- Jó éjt!
- Akkor durcáskodj... - kis idő után felé fordultam, ő is elfordult tőlem. Visszafordultam és megpróbáltam aludni. 

Reggel 9-kor ébresztettek. Reggelit a lányokkal töltöttem, utána pedig összehívtak minket a tanárok.
- Gyerekek, választhattok, hogy elmegyünk a közeli tóhoz vagy túrázunk.
- Csajok irány a bikiniért! - kiáltott fel Ros és elszaladt a sátrakhoz. 
- Nem hoztál bikinit, mi? - csípett meg Armin.
- Nem beszélek veled. - húztam fel az orrom.
- Még mindig? 
- Még mindig. - nevettem el magam. - Na jó nem. - öleltem meg. 
- Azért.
- Azé há. Megyek a ruhámért, mert hoztam. - elmentem sátorhoz és előkotortam a bőröndből. Miután mindent összeszedtem csatlakoztam a lányokhoz.
- Hol öltözünk át?
- Majd ott. - válaszolt Kim.
- De nem strandra megyünk. Így nem hiszem, hogy lesz bármiféle hely, ahol nyugodtan át lehetne öltözni.
- Jaj, ne stresszelj már ezért.
- Én teljes mértékben nyugodt vagyok. - mentem előre, hogy csatlakozzak a többiekhez. Rengeteget sétáltunk, ami felért egy túrával is, főleg, hogy többször megálltunk pihenni.
- Elhiszitek, hogy ez ilyen bújtatott túrázás? Akármit választottunk volna, akkor is a túrázás lett volna a vége. - mondta Kim.
- Szerintem is. - értett vele egyet Iris.
- És ebben még az a gáz, hogy nekünk kell cipelni a táskáinkat. - cserélte meg a táskát a kezében.
- Már, akinek... - néztek rám.
- Most mi van? - nevettem el magam. - Nem tehetek róla, hogy Armin kivette a kezemből félúton.
- De tehetsz, miért nem szólsz neki, hogy a miénket is cipelje?
- Figyelj, annyira levagyunk maradva, hogy lehet már rég oda értek.
- Minket meg itt hagytak az éhhalálba. - siránkozott Ros.
- Igen. Az ösvényen fogunk meghalni. Ne legyetek már gyerekesek. Inkább haladjunk. - mentem előre, hogy átvegyem a vezetést.

Bő 10 perc alatt oda értünk a tóhoz, ahol már mindenki kényelembe helyezte magát.
- Oh, végre! - dobták le a lányok a cuccaikat. Én oda mentem Arminhoz, hogy elvegyem a táskám. Fejét lehajtva ült a homokban és nyomkodta a telefonját. Mögé lopakodtam, hogy megijesszem, de ő lehajolt és szinte át estem rajta a lendülettől, majd a homokban kötöttem ki.
- Ennél ügyesebbnek kéne lenned. - húzott a lábamnál fogva magához és megcsókolta a homlokom. 
- Honnan tudtad?
- Az árnyékod.  - leolvasható volt az arcáról, hogy teljesen hülyének néz.
- Oh, ennél hülyébb már nem is lehetek.
- De. Rám bíztad a táskád benne a telefonoddal. Hagytam neked 20%-ot.
- Hé, kimondta, hogy hozzá érhetsz? - vettem ki a kezéből. 
- Nyugi, az intim fotóidat nem néztem meg.
- Nincs is olyan képem.
- Tudom, de nagyon kis aranyos voltál régen. Nem akarod megint olyan rövidre levágatni a hajad?
- Nem is értem minek vittem át azokat a képeket. Egyébként nem. Tán zavar, hogy ilyen hosszú?
- Hát elég idegesítő, hogy a hajaddal van teli a szobám.
- Oh, hát menten megsajnállak. - vettem el a táskám és elmentem a lányokhoz. Mindenkinek volt párja, aki tartotta a másiknak a törülközőt kivéve nekem. Nem akarok utolsóként átöltözni. 
- Armiiin! - fordultam vissza hozzá.
- Igen, így hívnak.
- Segítesz? Tartani kéne. 
- Persze. Segíts. - nyújtotta a kezét. Mogorván ránéztem, de felsegítettem.
- Látod milyen erős vagyok. - feszítettem be a karom.
- Az csak csont. - csikizett meg. - De mit kell csinálnom? 
- Tartod nekem - adtam a kezébe a törülközőt - amíg átöltözöm.
- Rendben. - kicsit távolabb vonultunk mindenkitől.
- Na, akkor így tartsd. 
- És mi van, ha így tartanám? - emelte fel függőlegesen. - Nem ez így nem jó, mert nem látlak. És ha ilyet csinálok? - körbe fogta körülöttem, így olyan volt, mint egy köröltöző.
- Meddig fogsz még szórakozni?
- Mert így nem jó? 
- Nem! Tartsd úgy, ahogy mutattam.
- Miért mindig az van, ami te akarsz? 
- Mindig így kell tartani, ha valaki öltözik. De te ezt nem tudhatod.
- Ne okosíts már ki.
- Soha. - nevettem. Gyors átöltöztem és oda mentünk a többiekhez.

- Oh, jó, hogy jöttök! - ragadta meg Ros a kezem. 
- Miről maradtam le?
- Játszani fogunk. Tudod van az a játék, amikor a lányok a srácok nyakába ülnek és le kell lökni a másikat.
- Aha.
- Szóval kihívlak. Ha veszítesz, egész reggelig bikiniben kell lenned és nem veheted fel a ruhád.
- De este hideg van.
- Nem baj.
- Hát... Legyen. De te kivel leszel?
- Már megbeszéltem Lysanderrel. Te pedig Arminnal leszel. Jó? Jó. - vágta rá magának a választ. - Elmegyek Lysanderért.
- Oké. - elszaladt el.

- Nem veszíthetünk! - fordultam Arminhoz - Érted? Nem!
- Nyugi, nem fogunk. Elvégre a gamerek nem veszíthetnek.
- Ugye tudod, hogy itt nincs konzol?
- Persze. De gyere - húzott arrább - Na, szóval. Hogy ne ess le, hátul összekulcsolod a lábad. 
- Na, mi van - ugrott Ros a hátamra - taktikai megbeszélést tartotok?
- Még szép, nem vertek le egy könnyen.
- Majd meglátjuk, de akkor gyerünk. - elmentünk a partszéléhez és felmásztunk a fiúk nyakába, akik bementek derékig érő vízbe.
- Akkor ismertetem a szabályokat. 3 fordulós lesz, így biztos nem lesz döntetlen. De ha esetleg mind a két kört én nyerném, akkor nem lesz 3. kör.
- Rendben. De nem fogsz nyerni.
- Majd meglátjuk. - Ros arcán igazi gonosz mosoly volt. Elszámoltunk 3-ig és elkezdtük. Külsőszemmel hatalmas harc lehetett köztünk, de végig nevettük az egészet. Egy ilyen pillanatban sikerült is lelöknöm Lys nyakából. Sikítással és hatalmas csobbanással ért a vízbe.
- Ennyi! - kiáltottam fel. - Béna vagy. Nagyon béna!
- Kérlek dobd már le a kedvemért. - mondta Ros a haját csavargatva. Armin megfogta lábam.
- Neeee! - kezdtem el sikítani.
- Nem doblak le, mert utána vízbe folytasz.
- Nem is. Túl sokat érsz. Na, meg nincs is holnap hol aludnom.
- Ezt úgy mondod, mintha nálunk laknál.
- Már lassan több ruhám van nálad.
- Igen, egy külön polcod is van már.
- Kösziii!!! Na, de folytassuk. Most lendületben vagyok. Elverünk. - Ros felhúzott szemöldökkel nézett rám és nekem esett. Hirtelen lendületével szemben úgy estem hanyatt, hogy még felfogni sem volt időm mi történt. Teljesen víz alá merültem és hajammal az arcomban jöttem fel.
- De aranyos vagy. - nevetett Armin és elő kereste az arcom. - Milyen aranyos vagy ilyen, vizesen és persze mérgesen.
- Menj már. - löktem el. - Befog göndörödni a hajam. - mondtam mérgesen.
- Hát sajnállak. - nevetett Ros. - Na, de jöjjön a mindent eldöntő.
- Armin sírni fogok, ha veszítünk. - ültem vissza a nyakába.
- Majd meg vígasztallak.

Újra elszámoltunk 3-ig és egymásnak estünk. Hosszú percekig próbálkoztuk a másikat a vízbe taszítani, de nem nagyon jött össze.
- Add már fel! - mondta mérgesen Ros.
- Soha!
- Akkor keményebb módszerhez kell folyamodnom. - megfogta a vállam és nagy erővel lelökött Arminról. Hatalmas sikítások közepette csobbantam a vízbe, de egyből feljöttem és Rosnak rontottam, aki már nevetve köszönte meg Lysnek a segítséget.
- Csaltál! - löktem meg.
- Nem és én nyertem.
- Nem ismered a játék szabályait!
- Ne üvölts már velem!
- Oh, én azzal ordibálok, akivel csak akarok. - indultam meg újra felé.
- Jól van kincsem. - fogott le Armin. - Tisztában vagyunk azzal, hogy kicsi a bors, de erős, viszont ettől függetlenül nem verheted meg a barátnőd.
- Armiiiiin!!!! Engedj el! - próbáltam kiszabadulni a karjai közül. De befogta a szám és kivitt a vízből.

- Téged mi szállt meg?
- Veszítettünk. - ültem le a homokba.
- És? Azt hittem te tudsz veszíteni. - ült mellém.
- De csalt. A csalást nem tudom elfogadni. Armin, megfogok este fagyni. Ott fogok remegni melletted, az ajkaim jéghidegek lesznek és hatalmas jégkockává fogok dermedni. - dőltem hozzá.
- Azért ne túlozz, nincs annyira hideg este.
- Mert te kövér vagy, de én megfogok fagyni.
- Nem is vagyok kövér.
- Ezt úgy mondtad, mint egy lány. Nem egyébként, azt hiszi Ros itt megfogott. Úgy volt, hogy nem vehetem fel a ruhám, de ha az a ruha a tiéd...
- Akkor már felveheted. Milyen jó logikád van.
- Hát aki tud, az tud. - dőltem hátra. - Kéne egy kis szín nekem. Tiszta hypo reklám vagyok. Hogy fogok kinézni Los Angelesbe?
- Tényleg. Most akkor az, hogy van?
- Hát néztem, hogy indul repülő is, vonat is és autóval is mehetünk.
- De nekem muszáj menni?
- Igen, nagynéném nagyon jó fej. Meg anyuval lesz egésznap, mi pedig azt csinálunk, amit akarunk. Meg egyébként is megakarom mutatni hol laktam.
- Nagy szobád volt?
- Nem, egy kis luk volt a szobám.
- Oh, azt hittem ott is olyan nagy volt.
- Neeem. Egy ágyam, asztalom és szekrényem volt. A garázs fele pedig az enyém volt, ott tároltam a cosplayeim.
- Ja értem. Akkor nem fogunk elférni.
- De csak este leszünk ott. Meg kell mutatnom a kedvenc helyeim. Bemutatom majd neked Los Angelest! - tártam szét a kezem úgy, hogy majdnem orrba vágtam.
- Azért nem kell lecsapni. - tolta el a kezem az arcából.
- Bocsi - bújtam hozzá. - Na, de napozok.
- Én meg játszok.
- Oké. - kényelembe helyeztem magam és hol a hátamon, hol a hasamon feküdtem. Mikor újra hátamon feküdtem Armin felém hajolt.
- Ne feküdj már rám. - fordultam vissza.
- Ki fekszik rád? - csókolt meg.
- Mit akarsz?
- Lemerítettem a telefonod.
- Mi?! - könyököltem fel. Remélem csak rosszul hallottam.
- Jó, 5%. Annyit hagytam neked. - mérgesen néztem rá, nem hoztam töltőt.
- Neked kell feltölteni a telóm este és lefogom kódolni. - ennek hallatán elkezdett nevetni.
- Az sem állítana meg. Tudod, hogy feltudom törni.
- Hagyj. Eltakarod a napot.
- Már lassan megsülsz. Kezdesz piros lenni.
- Tényleg?
- Igen.
- Akkor gyerünk az árnyékba. Oda viszel? - mosolyogtam rá.
- Hogy te milyen izé vagy. - vett fel.
- Csak lusta, de köszi. Úgy szeretem mikor így cipelsz.
- Azt gondoltam, de ne szokd meg.
- Már megszoktam. - csókoltam meg. Beértünk a fák árnyékába. Lerakott és akkor láttam, hogy tényleg kicsit kivagyok pirosodva.
- Hé! Nem akartok játszani? - kiabált Castiel, egy labdával a kezében. Ránéztem Arminra és csak vállat vont.
- Oké, megyünk. - karoltam át és felemeltem az egyik lábam, hogy felvegyen.
- Ah, nem. - kezdet nevetni és megcsípte a fenekem, hogy szálljak le róla.
- Azért egy próbát megért. - szaladtam előre, de Armin elkapta a derekam és magához rántott. Ezt most csak azért csinálja, hogy Castielt idegesítse, ő pedig van olyan hülye, hogy majd vissza is vág. Odamentünk a többiekhez. Messzebb a cuccainktól volt két szétrohadt fán egy szétszakadt háló. Régen biztos röpiztek itt. Beálltunk Arminnal szinte egymás mellé.
- A-a. Ti külön lesztek. - szólt Ros a másik oldalról.
- Mert? - húztam fel a szemöldököm.
- Mert együtt túl erősek lennétek. Biztos passzolnátok egymásnak. - magyarázta el higgadtan Viola.
- De ez a játék alapja. Tudjátok csapatjáték. De jó, akkor átmegyek. - mondtam gondolkozás nélkül majd megláttam Castielt. Nem szeretek vele egy csapatban lenni. Elég volt egyszer tesin vele lennem. De mindegy, már elindultam. Oda álltam a hálóhoz.
- Most már boldog vagy? - fordultam oda Roshoz és csak megforgatta a szemeit.
- Nektek mi bajotok van? - lepődött meg Iris.
- Semmi... - tudtam le. Körbe néztem kikkel vagyok egy csapatban. Mellettem két oldalt Ros és Castielt állt. Középen Alexy és nyitónak Melody állt, mellette Viola volt. A másik oldalt, Armin cserélt Nataniellel helyet így ő áll velem szembe a hálónál. Két oldalán Nat és Iris, mögötte pedig Lys. A nyitó helyén Kim állt és mellette Peggy. Pont arányosan vagyunk, kivéve az erőt, nem tudom Castiel, hogy játszik, de rá támaszkodhatok remélhetőleg. A nyitás nálunk volt, ami szépen sikerült. Én nem tudok nyitni ellenben nagyon jól tudok játszani. Nem félek, ha labda alá kell szaladni. Sokáig ingázott a labda egyik térfélről a másikra, mikor Iris elrontotta.
- Ennyi! 1 - 0 ide. - mosolyogtam gonoszul Arminra.
- Csak várd ki, míg elkerülök innen. - újra nyitott Melody. Szintén sokáig játékban volt. Mikor felém jött labda, gondoltam felugrok, hogy ne engedjem át, de nem értem el és mögöttem senki nem lépett.
- Uh, azt hittem eléred. - sajnálkozott Alexy.
- Nagyon alacsony vagy. - nevettet Armin.
- Nagyon vicces... - forogtak, a labda átkerült hozzájuk és a nyitás onnan folytatódott. Elég sok időbe került mire feltornáztuk a pontszámot 15-re, de még így se mi vezettünk. Viola elég béna, ami azt illeti, így mindenki felé küldte a labdát, amit soha nem tudott rendesen elütni úgy, hogy esetlegesen más tovább játssza. Arminnak persze tetszett ez a helyzet, állandóan beszélt hozzám és már annyira felhúzott, hogy másra nem is tudtam gondolni, minthogy egyszer úgy üssem át, hogy eltaláljam.

Arminnal szemtől szemben álltunk, csak kivételesen nem a hálónál, hanem oldalt. Folyamatosan mosolygott rám és nem tudtam rendesen koncentrálni miatta. A labdáim épp, hogy átmentek, de azt is sikeresen visszajátszotta. Amik vagy gyengék voltak és egész a hálóig kellett szaladnom, vagy hosszúak, de még mindig nekem kellett elütni. Tulajdonképpen szinte csak ketten játszottunk és nekem a karom már épp, hogy le nem szakadt. De tudom, hogy azt akarja kifáradjak. De nem kell, már csoda, hogy nem köpöm ki a tüdőm. Mikor megint a hálóhoz közel ment a labda futásközben elestem a saját lábamba és beestem a háló alá. Ha tudtam volna, akkor lazán végig csúszok a homokon, de így csak a bikinim ment teli homokkal és a felsőm is szinte lecsúszott rólam.
- Jól vagy? - segített fel Armin nagy nevetés közepette.
- Aha. Bár már fáj a kezem és kiszaladtam a fél tüdőm és olyan helyen is van homok ahová a fény se jut be, de igen, jól vagyok.
- Hogy neked mennyi problémád van. - szólalt meg Ros.
- De te most komolyan provokálsz? Mégis mi bajod van? Nekem kéne megszólalnom, hogy csaltál.
- Már mondtam, hogy nem csaltam. Csak beképzeled magadnak.
- Mit mondtál? - indultam meg felé, de Armin elkapta a karom és visszarántott.
- Ne keresd a balhét, hogy tudsz ilyenért megharagudni?
- De Armin! Hisz csalt!
- És? Én is szoktam.
- Azt tudom, de akkor is... - ezen most elgondolkoztam. Armin rendszeresen csal, úgy szokott nyerni. - Jó mondjuk nekem is szokásom. Na jól van felejtsük el Ros.
- Oké, kisujj eskü, hogy többet nem borulsz ki ilyenért. - emelte fel a kezét.
- Kisujj eskü. - kötöttem vele békét.
- Bakker, hogy ti milyen gyerekesek vagytok. - jött el mellettünk Castiel, de még időben kitettem a lábam és megbotlott benne, de sajnos nem esett el.
- Bocsi. - mondtam mosolyogva.
- Hülye picsa.
- Mit mondtál?! - kaptuk fel a fejünket egyszerre Rossal.
- Armin te ezt hagyod?! Azt mondta rám, hogy hülye.
- Nekem csak a picsa kijelentés nem tetszett, mert azért valljuk be, néha tényleg nagyon hülye tudsz lenni.
- Mi?? Egy olyan esetet mondj, mikor hülyét csináltam magamból.
- Mikor múltkor végig sikítottad a játékot, pedig semmi nem történt.
- Ez nem is igaz, igenis megijedtem.
- Igen, a semmitől.
- Persze, fordulj te is ellenem. Még valaki?
- Hát, ami azt illeti... A szexbombás felkiáltásod is ott van a hülyeségeid listáján.
- Alexy. Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - vetettem rá gyilkos tekintetet. - Erről senki nem tudott rajtatok kívül, miért kellett?
- Az vicces volt, anyu másnap meg is szólta. - nevetett Armin is.
- Juj, hagyjatok már. Mintha neked nem lennének hülye megmozdulásaid. - vágtam durcás arckifejezést és kiálltam a pályáról.
- Tudom, hogy vannak. De a tiéid igazán szórakoztatóak. - jött hozzám és megcsókolt.
- Gyerekek, remélem befejezték a játékot, mert indulunk. - kiabált a távolból Mr. Faraize. Mindenki elindult hozzá, én pedig a vízbe vettem az irányt.
- Hova mész? - kérdezte Armin.
- Megszabadulok a homoktól.
- Segítek. - jött velem.
- Egyedül is megy.
- És mi van, ha megtámad egy cápa? - fogta meg derekam.
- Igen, egy tóban. - fordultam vele szembe és átkaroltam.
- Akkor egy krokodil vagy pirája, de a pióca is ott van még. - ahogy végig mondta ezeket kirázott tőle a hideg. 
- Fhú de megütnélek most. - gyors megmártóztam, hogy megszabaduljak minden zavaró tényezőtől, csak közben elhagytam valamim. Jobban mondva Armin kikötötte a felsőm.
- Hé! Add vissza!
- Vedd el, persze ha tudod. - indult meg kifelé a vízből. Elsőnek utána szaladtam, de vízben elég nehézkes a futás, így lemerültem a víz alá. Mindig is ijesztő volt számomra az a tény, hogy kimerem nyitni a szemem a víz alatt, de már megszoktam. Bár a látás minimális volt, de láttam magam előtt Armint. Állt és tuti engem keresett. Egész közel úsztam hozzá, majd kiugrottam a vízből. Szegény úgy megijedt, hogy még el is fehéredett.
- Én vagyok a lokneszi szörny. - nevettem el magam. - Jól vagy? Kicsi sápadtnak látszol.
- Hülye vagy?! Úgy megijedtem, hogy még az életem is lepergett előttem. Ilyet többet ne csinálj.
- Megkötöd?
- Figyelsz te rám?
- Igen. Az életed is lepörgött, meg hasonlók. De ha láttad az életed... Én voltam a feleséged?
- Látod, megint hülye vagy. Csak azt láttam, amit megéltem már.
- Jó bevallom, most igazad volt.
- Nekem mindig igazam van.
- Srácok ti mégis mit csináltok ott még? - kiabált Ros.
- A bugyiját keresem. - kiabált vissza.
- Te hülye vagy. - fogtam meg a fejem. - Inkább kösd meg. - nyomta vissza a kezébe a felsőm. Megkötötte és mentünk is.

Arminnal sétáltam, lányok pedig előttünk és lesték minden szavunkat.
- Én fázom.
- Nem csodálom. Ez nagyon rossz ötlet volt.
- Sajnálom, ő egyezett bele. - fordult hátra Ros.
- Armiiin. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Ez már régen rossz. Mit akarsz?
- Nem adod oda a felsőd? Uh, vagy nem férek be melléd?
- Nem tudom, gyere. - emelte fel a felsőjét, de nem fértünk el ketten benne. Ettől függetlenül ott maradtam. Ráléptem a lábára és átkaroltam.
- Uh, de hideg vagy. - húzta be hasát.
- Megszámolom addig a kockáid. - nyaltam végig a mellkasát.
- Hé hagyd abba.
- Mert, ha nem?
- Kikötöm a melltartód.
- Oké, abba hagytam. - Armin levette a felsőjét és rám adta. - Oh, amúgy sokkal kényelmesebb volt.
- Neked, de nehéz vagy ám hosszú távon.
- Jól van, ha kinyújtom mérges leszel?
- Nem, majd veszel másikat.
- Oké. - próbáltam teljesen kinyúltani, hogy minél tovább érjen, majd egy halk szakadást lehetett hallani a nyakánál.
- Ez az volt?
- Aha. - néztem rá nevetve. - De nem szakadt el, csak egy picit.
- Jól van, most már a tiéd is maradhat.
- Ez egyértelmű volt. De siessünk mert teljesen lemaradtunk. Még a végén rosszra fognak gondolni.
- Mint például? - nyomott neki finoman a fának.
- Hát nem tudom. - csókoltam meg. Ő a felsőm alá nyúlt és kikötötte a bikinim. Leesett és lejjebb csúszott a keze.
- Hé, srácok mindenki rátok vár. - lépett ki mosolyogva Iris a fák közül. Ijedtemben összerezzentem.
- Nem tudtál volna később jönni? De hátra is hagyhatnátok, el leszünk.
- A tanárok is keresnek már titeket.
- Keressenek. Ráérünk nem?
- Hát, már mindenki unja ezt az egészet így, ha visszaértünk nagyjából összepakolunk, hogy holnap csak a sátrakat kelljen összecsukni. Szóval gyertek. - fordult hátra és ment vissza. Meglepetten néztünk Arminnal egymásra. Úgy volt, hogy csak holnap délután indulunk. Na mindegy. Bár be kell vallani én is unnom, de a röpi legalább jó volt.
- Oké, akkor menjünk. De este üvegezünk, szóval első feladatod, az, hogy nem veszed le a bikinim.
- Mi az, hogy már előre adod a feladatot?
- Mert most pont jól jött ki, mindenkinek megmutathatod milyen hülye is vagy valójában.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - csípte meg az arcom.
- Aú! Ez fájt. - ütöttem hasba.
- Hé! - csípte meg az oldalam.
- Na! - csíptem vissza.
- Verekedni akarsz?!
- Gyere, vaze! - mondtam nevetve és beálltam támadó pozícióba, mint a játékokban. Megindulj felém. - Juj, ne!! Tudod, hogy szeretlek. - fogtam meg a kezeit, de sikerült neki kiszabadítania őket és magához húzott.
- Én is kitaláltam neked egy jó feladatot. - kezdett el csikizni. Az egész erdő a nevetésemtől volt hangos. Sehogy sem tudtam elszabadulni, így végül a földön kötöttem ki.
- Na, jól van most már. - lépett hozzánk Ros. - Vagy most megindultok vagy én viszlek vissza titeket. - egyből abba hagytam a nevetést és Armin felhúzott a földről. - Gyerünk és előttem. - mint két kis gyerek, akik szót fogadnak anyukájuknak mentünk előre és meg se mertünk szólalni. Éreztem Ros gyilkos tekintetét a hátamon, ahogy mentünk a többiekhez.

- Na, végre meg vannak! Mégis mi van magán? - nézett Boris furcsán Arminra. Visszafojtott nevetéssel álltam mellette.
- Fogjuk rá, hogy elvesztettem egy fogadást.
- Azonnal vegye le.
- De nem tehetem. - nézett rám, én bólintottam, hogy le veheti, elvégre mindenki látta.
- Most pedig magyarázzák meg nekem, mégis hol voltak?
- Sajnáljuk, már fáradt voltam így lassabban jöttem és Armin kísért. Másodszorra pedig eltévedtünk. - ezzel azt a hatást keltem remélhetőleg, hogy nem a mi hibánk, hanem az övé, mert nem álltunk meg kicsit pihenni. Csak bólintott egyet és talpra állította a bandát, majd folytattuk a maradék utat. Végig olyan érzésem volt, hogy ha esetlegesen megint leszakadnánk kivégeznének. Felváltva figyeltek minket a lányok, így szorosan mögöttük tartottuk a lépést. Mikor visszaértünk mindenki elvonult és fáradtan, de csendben beszélgettek. Én beültem egy nagy fa alá és a telefonom forgattam a kezemben. 
- Szép kifogást alkottál törpe. Csak nem tőlem tanultad? - kócolta össze Armin a hajam és leült mellém. 
- Nem tudom miről beszélsz.
- Nem? - csípett oldalba, majd megcsókolt.
- Én nem tanulok tőled.
- Jót! Csak elrontalak.
- Hát igen arról nem is beszélve. Olyan fáradt vagyok.
- Akkor miért nem alszol?
- Mert nem tudok ilyen helyen nyugodtan aludni és a hátam is fáj.
- Megmasszírozzam? - ezen kérdésén meglepődtem kicsit, de egyből igent mondtam. Háttal fordultam ő pedig végig nyomkodta. Annyira jól esik, hogy órákig eltudnám viselni.
- Még egy kicsit folytasd. - nyomtam puszit az arcára.
- Mikor akarsz valamit olyan kis édes tudsz lenni. Hajad ne fonjam be?
- Most, hogy mondod. Egy kontyot elfogadnék, legalább nem látszik, ha be hullámosodik a hajam. - úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék. Hát igen, Armin és a haj tudása ott kifullad, hogy fonás. Azt is csak Jinx miatt ismeri.
- Egy mit?
- Konty, tudod melyik az. Olyasmi, mint mikor für...
- Ja, tudom! - szólt közbe. - Mikor minden hajad felrakod a fejedre?
- Mert a hajam egyébként nem a fejemen van.
- Nem úgy. Ha nem, úgy felfogod és csinálsz egy macskaszarhoz hasonlító gombócot a fejedre.
- Igen. Maradjunk a gombócnál. Szóval csinálsz olyat?
- Még soha nem csináltam, de legyen. - feltérdelt és elkezdte felszedegetni a hajam. Én minden tincsnél felsziszegtem, mert húzta, de nem is érdekelte.
- Egyébként nem zavar, hogy húzod?
- Nem. - nevetett ki és még jobban meghúzta a hajam, úgy, hogy majdnem hátra is estem. - Fordulj ide. - kiszedett elől pár tincset, megigazította a frufrum és késznek nyilvánította. Megnéztem a telefonom kijelzőjén és elállt a szavam.



- Nem akarsz a fodrászom lenni? 
- Azért mert felpakoltam a fejedre az összes hajad? Ez ilyen nagy tudományt von maga után?
- Most szemtelenkedsz? Tudod milyen nehezen szoktam magamnak megcsinálni?
- Nem szóltam. - emelte fel védekezően a kezeit.
- Én is így gondoltam. De tudod mit kéne most? 
- Aludni?
- Honnan tudtad?
- A hangsúlyból. De akkor miért nem alszol?
- Mert egyedül nem alszok a sátorban.
- Aludhatsz az ölemben is. Mint egy hatalmas óvodás.
- Jóóó! - bújtam a karjai közé. - Ringass is.
- Altató dalt ne énekeljek?
- Cast away your worries, my dear... Nem ismered?
- Nem.
- Nekem mamám énekelte mindig.
- Akkor kérd meg, hogy énekelje, mert én nem is tudom és nem is fogom énekelni.
- Hát kicsit nehéz lenne megkérni.
- Oh...
- Nem azért. Csak Los Angelesben van. De, ha jössz velünk megismerheted.
- Mikor is mentek? 
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem tudom milyen programjaid lennének nyárra.
- Honnan tudod, hogy nincs?
- Ja, igaz. Meg kell néznünk rengeteg filmet és animét. Segítened kell összepakolni a szobámba. De első sorban jössz velünk.
- Jó, majd meglátjuk.
- Jössz!
- Igen, persze, megyek. - dőlt neki a fának. - Nem akarsz aludni?
- Le van merülve a telefonom. Ha esetleg...
- Nem volt szándékomban, hogy játszak rajta.
- Hát persze. De hol a tiéd? - nyúltam bele a zsebébe.
- Tapizol? - csókolta meg a nyakam.
- Igen. - vettem elő a telefonját. - Ch.. Te majd, hogy nem maxon vagy és az én telefonom használod?
- Okosan kell csinálni, mert egyébként nem hoztam töltőt.
- Ki vagy te és mit csináltál a barátommal?
- Kigondolta volna, hogy az erdőben lesz áram?
- De külső aksit se hoztál?
- Eltörtem.
- Azt még is hogy?
- Játszottam és vesztettem. Az első dolog, ami a kezembe került az volt.
- Oh, értem. Na, de én alszok, vagy játszok a telefonodon.
- 50%-ig. Utána kérem. - ejtette szokás szerint a mellem közé. Kivettem és kikerestem a kedvenc játékom a Homescapes. Még mindig az én mentésem volt az utolsó, tényleg nem akarja kipróbálni. Nézte, ahogy játszok és minden pálya után ellenőrizte hány százaléknál tartok. Kicsit idegesítő volt, de holnap reggel még anyut is fel kell hívnom, így csak ezért nem szólok. Játszottam pár pályát, majd aludtam és Armin vette át, persze nem az én játékom. Ő a Soul Knight-al játszott. 

***

Arra ébredtem fel, hogy nem kapok levegőt. Mikor felnéztem Ros fogta be az orrom és mindenki visszafojtott nevetéssel állt körül.
- Hé!!! - ültem fel és közben lecsaptam a kezét. - Te ezt hagyod?
- Én is kíváncsi voltam, meddig bírod levegő nélkül. - nevetett. De nem csak ő, hanem a többiek is. Kikaptam a telefonját a kezéből és megnéztem az arcom, semmi.
- Mit nevettek? - néztem értetlenül a többiekre.
- A hajad. - vette ki a botokat a Armin. - Kösz. Ezt bezzeg hagytad.
- Én csináltam, mert unatkoztam.
- Oh, de sajnállak. Na, de mi ez a néző közösség?
- Mi van fázol? - kérdezte Castiel. Szeméből lenézhető volt, hogy hova figyel. Keresztbe fontam a karom és Arminhoz fordultam.
- Egyébként jöttök üvegezni?
- Ja. - kapott fel Armin 
- Neee! - kezdtem el sikítani.
- Ledoblak, ha nem hagyod abba.
- Aha, úgy sem mersz.
- Biztos vagy te ebben?
- Nem. De már megint ezt kell játszani. Annyira unalmas.
- Most nem lesz az, elvégre mindenki jön.
- Akkor is. - mérgelődtem az orrom alatt. Armin lerakott és leültünk. Kis tábortűz világította be az üvegezésre kigondolt helyet. Közel ültem a tűzhöz, hogy ne fagyjak annyira meg, de Armin is átölelt. 

- Na, akkor nincs választás, azt csinálod, amit más mond. Rendben? - mondta el Ros a szabályokat. Valahogy a tegnapi játék jobban tetszett. Ott legalább volt választás, de most nincs. Remélem mindenki a rendes nem ciki dolgok mögött marad.
- Rendben. - mondtuk egyszerre. Leültünk és Ros pörgetett. Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy pörög az üveg. Peggy és Viola közt állt meg az üveg, de inkább Violához volt közelebb.
- Vallottál már szerelmet? - csillogó szemekkel kérdezte Ros. Szerencsétlen lány egyből zavarba jött. - Szóval?
- Nem, én olyat soha nem mernék.
- Jó. - rántotta meg a vállát Ros. - Pörgess. - látszott rajta, hogy csalódott. De nem lehet mindenki olyan, mint ő. Épphogy fordult kettőt az üveg, mikor megállt Castielnél.
- Uh, Viola valami ütőset találj ki. Én majd megvédelek.
- Ros fogd már vissza magad. Ne befolyásolj senkit. - szólt rá Lys.
- Én nem befolyásolok senkit se. Na, de Viola?
- Csókold meg a tőled jobbra ülőt. - kicsit kihajoltam, hogy lássam Alexy-től és Lysandertől ki ült Castiel jobbjára. Rosszabb személy nem is lehetett volna, mint Nataniel.
- Oké. - tátott szájjal néztem Castielre. Lassan közeledett felé. Mindenki csendben figyelte, majd röhögni kezdett. - Nem gondoljátok, hogy megcsókolom a szőkét?
- Hé-hé-hé! Akkor rajzolunk rád. - emelte fel Ros az alkoholos filcet.
- Nagy dolog. Mimet tárjam fel?
- Wia!
- Tessék? - néztem rá, mintha nem tudnám miről van szó.
- Te fogsz rajzolni. Oda! - dobta nekem a filcet, amit profin elkaptam.
- Mármint oda oda? Fölé, köldök alá.
- Én is úgy gondoltam... Nem kell egyből rosszra gondolni.
- Igen, ilyen perverz fejjel nem is lehet másra gondolni.
- Jól van már. Na gyerünk Castiel, feküdj le, tárd fel a dolgokat.
- Na, de aztán szépen, mintha Armin lenne itt. - húzta fel a pólóját. Próbáltam nem leragadni a hasán, de sokkal jobban kivolt dolgozva, mint Arminé. Ránéztem és csak a szemét forgatta.
- Na, akkor essünk túl rajta. Mit rajzoljak?
- Valami egyszerűt. Egy vonalat. - mérgelődött Armin.
- Rajzolj lentről növő virágokat.
- Pont gazakat?
- Igen. - mondta határozottan Ros. Mint parancs fogtam neki a munkának. Csak 5 virágot rajzoltam, mert már a másodiknál finoman épphogy csak hozzám ért Armin, hogy jelezze elég lesz már. Nem részleteztem semmit se. Csak a sima óvodai öt szirmos virágokat rajzoltam.
- És most feláldozunk. - raktam le a filcet.
- Hát ezután már meg is halhatnék. Kár, hogy nem csúszott lejjebb a kezed.
- Kár, hogy nem tudod befogni. - mosolyogtam rá kedves. Visszaültünk a helyünkre, viszont Armin nem ölelt át. Lehet picit megharagudott.
Ezután már nem voltak ennyire merész feladatok. Ros következett utána és neki twerkelnie kellett, amin totál meglepődtem, mert nem néztem ki belőle, hogy tud.
Utána Peggy jött, akinek meg kellett mutatnia azokat a képeket, amikről nem tudtunk. Ezen képek fele törölve is lett, amit nem túl nagy boldogsággal tett meg. De kivételesen készült olyan kép is rólam, ami jó volt. Mikor Armin nyakában ülök és lelöktem Rost. Ott őszinte mosoly volt az arcomon, ami meg is lett örökítve. Ezt is elkértem tőle.
Most én következtem, de csak egy kérdést kaptam, mint ahogy Peggy-től várható is volt.
- Ki volt az első szerelmed? - vágta hozzám.
- Ne kérdezz már tőle ilyet Armin előtt. - szólt közbe Ros.
- Engem nem zavar, elvégre az én ágyamban alszik. - nem is mondhatna más példát.
- Akkor jó. Az első szerelmem egy James nevű srác volt. De az inkább csak ilyen gyerekkori fellángolás volt, vagy mi.
- De tartod vele még a kapcsolatot?
- Facebook-on az ismerősöm, de már 4 éve nem láttam. Szóval nem.
- Aha. És akkor...
- Most már békén hagyhatod. - szólt rá Armin. Egy kicsit belelendült a kérdezősködésbe.
- Bocsi, megszokás. Sajnálom.
- Semmi baj. Már rég volt, de most úgy szívesen bevernék neki egyet. - közben pörgettem.
- Miért?
- Áh, hosszú és nem is érdemes róla beszélni. - az üveg Lysandernél állt meg, akit beküldtünk a tanárokhoz, azzal, hogy nem tudnak aludni így énekel nekik egy altatót. Mikor énekelni kezdett, mindenki felnevetett, minek hatására kijöttek a tanárok is.
- Üvegezés? - kérdezte Mr. Faraize karba tett kézzel.
- Igen. Alap egy kiránduláson.
- De jó lenne, ha minket kivonnának ebből az egészből.
- Rendben... Gyerünk vissza. - visszaültünk és pörgettünk és Alexynél állt meg. Neki csak szerelmet kellett vallania Violának. Hihetetlenül aranyos volt. Pörgetett és Arminnál állt meg.
- Kérd meg Wia kezét!
- Alexy nem mintha ellenemre lenne, de miért nem vicces dolgot mondasz?
- Mert olyan cuki titeket így látni. - válaszolt Ros.
- Na meg Armin biztos nem előttünk fogja a jövőben megkérni a kezed. - most komolyan sértődött fejjel mondta Kim?
- Hát ez lehetséges. - támogatta Iris.
- Kijavítalak drága Kim. Majd a hülye játékukban küld egy ilyen házassági felkérést, ha van ilyen. - jó persze, még Ros is felháborodik. Alexy csak azért nem szólal meg, mert a testvére és van esélye, hogy ott lesz, ha esetleg lesz ilyen. 
- Nem is rossz ötlet, az plusz XP.
- Na, mit mondtam? 
- Inkább csináljátok. Gyerünk, álljatok fel.
- Oké. - felálltunk és egymás felé fordultunk. - Most teljesen el kell játszanom?
- Igen.
- Sírnom is kell?
- Úgy lenne hiteles.
- Rendben, 1 percet kérek. - összeszedtem minden rossz emlékem, hogy elfogjon majd a sírás. - Kezdhetjük. - Armin letérdelt és megfogta a kezem.
- Leszel a feleségem?
- Ez így nem jó! - szólt közbe Ros. - Több érzéssel és ne csak ennyit mondj.
- És mi a jó istent mondjak?!
- Találd ki, te vagy a férfi!
- Inkább nagy gyerek. De ne kiabáljatok már. - mindenki befogta és Armin gondolkozni kezdett.
- Na, meg van. Szóval, kezdjük elölről.
- Az esküvőtökön is ezt fogod mondani? - kérdezte nevetve Iris.
- Nem, ott már betanult szövegem lesz.
- Na, jól van. Hallgatjuk a betanult szöveged.
- Drága, egyetlen szerelmem. Szeretném, ha velem élnéd le az életed. Játékok, animék és filmek közt. Szóval, leszel a feleségem?
- Igen! Igen! Igen!! Ezerszer is igen! - kezdtem zokogásba és megöleltem.
- Te most komolyan sírsz? 
- Jah.
- De tök jó már. Hogy csinálod? - lelkesedett Iris.
- Csak rossz dolgokra gondolok és jön magától.
- Értem. - mindenki elhallgatott és maga elé nézett.
- Folytathatjuk ám. Nem kell itt a rossz hangulatot teremteni. - pörgettem meg az üveget és megállt Kimnél.
- Mostantól rajzolunk. Castiel rajzolj valamit Kim mellére. - boldogan elvállalta és tele rajzolta virágokkal, mi pedig végig nevettük, hogy Kim milyen arcokat vágott közben. Következő megint én voltam, és Alexy rajzolt a combom belső felére. Armin mikor meglátta mi az, felnevetett. Egy kígyó volt, ami úgy mond felfelé kúszott a lábamon. Utánam Viola jött, aki bajuszt kapott tőlem, majd Lysander, akinek telerajzolva Viola az arcát szivecskékkel. Végül mindenki sorra került kivéve Armint.
- Jól van, hagyjuk abba, álmos vagyok.
- Hé, várjatok még, Armin szűz.
- Miért kell megszólalnod?
- Mert szeretlek és nagyon jól belejöttem a rajzolásba.
- Oldjátok meg. Reggel majd megnézzük. - felcsillantak a szemeim és tollat megragadva tepertem le a földre.
- Egy szabad testfelületed nem lesz. Mit szeretnél? Lányosat vagy fiúsat?
- Fiúsat.
- Oké. Akkor lányos.
- Fiús.
- Lányos.
- Fiús! - és kikapta a kezemből a tollat. Majd rajzolgatni kezdett a hasamra. Tulajdonképpen csak a szexxel kapcsolatos dolgokat írta fel rám.
- Kérem. Én jövök. - a kezembe nyomta és hátra dőlt. Egy lefelé mutató nyíllal kezdtem és fölé írtam, hogy fél centis. Ezután tele rajzoltam a hasát virágokkal és szívekkel. Az arcára pedig macska bajuszt és fekete orrot csináltam neki. Nagyon cuki volt.
A lapockájára nagy betűkkel felírtam, hogy okama alá pedig, hogy baka.
- Kész vagy. Nagyon cuki lettél.
- Add csak ide. - nyújtotta a kezét a filcért, amit át adtam neki.
- Te is macska leszel. Az én kis cicám. - megrajzolta a bajuszt és az orrot, majd apró pöttyökkel is kiegészítette az arcom.
- Mi volna, ha kiszínezném a körmeid?
- Ennyi volt mára. - dobta az erdőbe filcet.
- Hogy te milyen izé vagy.
- Mizé? - karolta át a derekam.
- Majd kitalálom, most fáradt vagyok. Elviszel a hátadon?
- Gyere. - felállt és felugrottam a hátára.
- Tudod mi lenne a gáz?
- Na?
- Ha anyu kitalált volna valami programot holnapra. Szép lennék, ha így jelennék meg valahol.
- Úgy is nálam alszol. Bár anyu biztos szét röhögi a fejét, ha meglát minket így.
- Nem baj. Majd lemossuk egymásról. - csókoltam meg. Ledobott a sátor előtt és én szinte beestem. Ez a mai nap nagyon unalmas, de egyben fárasztó is volt. De legalább holnap már megyünk haza. Lefeküdtünk és minden elcsendesedett csak a bogarak éjszakai zenéje töltötte be az éjszakát. Beszélgetésünk közben, aludtam el, de hamar felébredtem. Valahogy nem tudtam aludni. Hallgattam a kinti világ zaját, mikor halk léptekre lettem figyelmes. Mikor jobban hallottam felemeltem a fejem, de akkor egyszerre csend kerekedett. Minden nesz elhalt, amit hallottam. De amint visszatettem a fejem újra hallottam. Mintha valaki járkálna a sátrunk körül.
- Armin! - löktem meg gyengéden. Nem rég aludhatott el, mert egyből felébredt.
- Mond.
- Te nem hallasz kintről semmit?
- Nem. Mert te hallasz valamit?
- Igen. Olyan mintha járkálna kint valaki.
- Nincs kint senki. - megfogta kezem és úgy dőlt vissza. Bátorságot vettem magamon és én is visszafeküdtem. Arminhoz bújtam, aki átkarolt és magához ölelt.
- Ne félj. Itt vagyok.
- Jó, de...
- Semmi de. Ne gondolj állandóan a horrorfilmekre.
- Oké, igazad van. Elvégre azok csak filmek.
Behunytam a szemem és nagy nehezen elaludtam.



Ne felejts el véleményt hagyni ^_^ 



Véleményem erről a részről és egyéb magyarázatok:
UTÁLTAM! Ezek soha nem mennek többet kirándulni. xD Számomra annyira unalmas volt az írás, hogy elsősorban ezért is késett ennyit, mert nem volt kedvem hozzá. Másodszor pedig az iskola miatt.
De jó hír! Már félig kész vannak a részek a 26. részig. :D Igen azokhoz volt ihletem. ^_^ De nem tudom mikor jön, szóval érjétek be ezzel.

2 megjegyzés:

  1. Szóval.
    Hosszú vélemény incoming.
    Kezdjük az elejével. Mikor megláttam hogy új rész, rámtört az "ÚRISTEN AZONNAL OLVASNI AKAROM" érzés. Aztán megláttam mennyi leckém van :')
    Az eleje nagyon jól indult, folytatta pontosan ott, ahol abbamaradt, és nagyon reméltem is, hogy így lesz. Eléggé csalódtam volna, ha nem pont onnan kezdődik :/
    Wia stílusa vagy megváltozott kicsit, vagy csak most jött ki igazán, hogy mennyire akaratos tud lenni. Egyáltalán nem baj, csak most esett le xD Ami gáz... de ez van.
    A strandlabdás részen szinte látni, hogy neked nagyon nem volt kedved hozzá. A párbeszédeken érződik pár helyen, hogy csak írni akartál valamit, hogy elmenjen az idő.
    Ettől függetlenül! Tetszett. Határozottan nem a legjobb írásod, de nem is rossz. Jó időtöltés, elvégre, nem történhet mindig valami.
    Viszont azon majdnem elsírtam magam, hogy egy ekkora kis szarságon hogy felkapta a vizet Wia xD Aztán az a kibékülés annyira hamar jött, mintha egyáltalán nem is haragudott volna. Armin pedig nagyon édes volt <3 Hát egyemmeg de cukker tud lenni :3 Látod, megy ez is neked :P
    A visszamenetelnél nekem hiányzott valami. Nagyon.
    Miért jöttek ilyen hamar Ros-ék? :') egy menet bőven belefért volna xD
    Nagyon tetszett a reakciójuk, de valahogy annyira rákészültek, hogy vártam a folytatását.
    Aztán jöjjön az üvegezés. Sokkal jöbb ötletek voltak ezek, mint az előző esti. Nagyon tetszett a rajzolás ötlete, leginkább mert én ebből teljesen kimaradtam. Az meg külön +pont, hogy Castielre rajzol először. Mondjuk én tuti beleírtam volna, hogy castiel picit nyögdécsel, amikor úgy ér hozzá a toll, meg csikizi, és akkor armin gyomorba boxolja vagy valami xD de! így is nagyon jó volt :D
    Összességében nagyon tetszett ez is, a röpis részen meglátszott, hogy nem akartad, de a többi brutáljóra sikeredett :D
    Nem is kell több kirándulás egyébként nekik, nincs rá szükség. Egy bőven elég.

    Asszem most így ennyit tudtam összerakni. Remélem sok lett xD

    Xoxo,
    Vicky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak azért kezdődött ott, ahol abba maradt, mert összefüggő részekről van szó. :D De nem mintha csinálnék időugrást.
      Wia stílusa olyan, mint az enyém. Mikor milyen. :D De attól függ miről van szó, eddig nem volt olyan, amiért akaratosnak kellett volna mutatnia magát.
      A röpis résznél azt hittem eret vágok, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni velük. Legszívesebben az egész osztályt vízbe folytottam volna. xD
      Tudod, vannak jó pillanataim. Armin cukker énét előtudom magamból kaparni, nagyon-nagyon mélyről és tudon alkalmazni. xD
      Direkt nem akartam bele olyan részt, de hamarosan, bár már tudom, hogy mennyit fogok szenvedni, hogy valahogy leírjam a dolgokat. xD
      De a végén már az volt bennem, hogy minél gyorsabban letudjam ezt a részt. Minden leegyszerűsítettem és nem érdekelt, hogy milyen lesz, csak legyek túl rajta. Semmi ihletem nem volt, kivéve az elejét. Az egy sátorozásom alkalmával született éjjel 3-kor. xD Csak engem nem kísért el senki. xD

      Xoxo,
      Wia

      Törlés