Első találkozás

Egy olvasóm, tudakolta nem-e lesz az ő tiszteletére egy külön rész, mivel ma van a születésnapja. Válaszul erre, azt írtam, hogy nem terveztem ilyet. Nos, remélem ez is elnyeri a tetszésed.

❤

Boldog Szülinapot!!

~

Gondolom mindenki emlékszik, mikor Wia és Armin elsőnek találkoztak 3 évvel ezelőtt. Hát akkor most megnézzük, ezt a részt Armin szemszögéből. ;)

- Mi az, hogy bukásra állsz? - csapta az ellenőrzőm a pultra. Nem tudok mit felhozni a mentségemre, mert egész évben egy szót sem tanultam. - Na? Nem mondasz semmit? Armin. Miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred? - kitűnő? Nekem nincs annyi időm tanulni. Ő több órát tölt azzal, az rengeteg játék idő.
- Mehetek?
- Játszani? Ah, hülye kérdés volt. - legyintett egyet felém a kezével.
- Nem. Lisához megyek.
- Na, ez meg a másik. Lisa. Állandóan nála vagy. Van köztetek valami?
- Nincs.
- Nem hiszek neked. De menjél, úgysem tudok mit csinálni veled. - bedobtam az ellenőrzőm a szobába és elmentem Lisához. Fél óra buszozás után elértem a játéktermébe.

- Csá Armin! - köszönt vidáman, amint meglátott.
- Hali. Mit játszunk ma?
- Új Tomb Raider részem van. Ki kell próbálnod.
- Király. Adhatod. - leültem telepíteni, addig anyámon gondolkodtam.
- Mi baj van? - kérdezett rá Lisa miután felsóhajtottam.
- Anyám, megint a hülyeségével jön.
- Mit vársz? Amíg ilyen törpe vagy, ő parancsol.
- Nem a parancsolgatással van a baj. Megbuktam 5 tantárgyból.
- Azt a rohadt. De van egy jó hírem, én 7-ből buktam. - kezdett nevetni. Velem ellentétben, ő lazán megoldja ezeket a bukási problémákat. Akinek játékterme van, bármit megkap.
- Ez nem fogja boldogítani anyámat. Mindig Alexy-vel jön, hogy miért nem vagyok olyan, mint ő.
- Valahogy örülök, amiért nincs testvérem.
- Jó neked. Én is nagyon szívesen meglennék nélküle.
- Azt gondoltam. De hidd el, később azért jó lesz, ha valaki megtalálja a hullád a gép előtt. Mert gondolom nem lesz senkid.
- Nincs időm ilyenre. Meg nekem olyan lány kell, aki animézik és játszik. Ennek az esélye semmi.
- Mi? Azért szerintem nagy az esélye. Persze lehet japán lenne, de nem hinném, hogy olyan nehéz a nyelvük, hisz te is tudsz.
- Igen.
- És amit te megtudsz tanulni, bárki képes rá.
- Most azt mondod, hogy hülye vagyok?
- Nem pont. De utaltam rá.
- Kösz...
- Ugyan bármikor.

2 hónap múlva, Péntek délután

- Nekem nincs kedvem erre az osztálykirándulásra. - panaszkodtam Alexy-nek, miután véget ért az osztályfőnöki. Már órán is erősködött, hogy menjek, végül igent mondtam neki, hogy békén hagyjon. De nem volt jó ötlet. Eleve korán kell kelni és este érünk haza.
- De jó lesz. Jönnöd kell.
- Mondj egy jó okot.
- Amibe megyünk pláza van egy gamer sarok.
- Oké. De, ha átversz.
- Nem. Tényleg van egy ilyen üzlet.
- Jól van. Legyen. De fizeted az aznapi kajám.
- De miért?
- Mert te erősködtél, hogy menjek.
- Nem elég, hogy a jegyed én vettem?
- Nem muszáj mennem.
- Jó, legyen.
- Köszi öcsi. - mérgelődött magában, de végül beletörődött, hogy el kell látnia, így pedig több pénzem marad játékot venni.

Hétvége után, Hétfő reggel

- Meg gondoltam magam. Mégse megyek.
- Nem. Most már jönnöd kell.
- Mert?
- Mit mer? Vettem neked jegyet, ennyi.
- Tényleg, ezt beszéltük pénteken is.
- Igen.
-  Akkor 5 perc és kész leszek.
- Rendben.
Elraktam a telefonom hozzá a töltőt, a PSP-t és pénzt. Ha valami kell, ott van Alexy.
- Mehetünk. - vonultam át a házon ki az ajtóhoz.
- Nem is reggelizel?
- Majd veszel valamit nekem.
- Akkor legalább várd meg míg én jól lakom.

Kirándulási betekintő

A buszt végig játszottam és a most megjelent játékokat néztem. A Dying Light-ot fogom megvenni, ha lesz a boltban.

Mikor leszálltunk a vonatról elmentünk egy fegyver múzeumba. Ha ezt a programot tudom, akkor eleve jövök. De csak a pláza maradt meg.
A fegyverek történetét csak én és a történelem tanárunk kísérte figyelemmel. Bár engem a múltjuk nem érdekelt, de sok információt megtudtam a már ismert fegyverekről.
Ezután megnéztünk még pár nevezetes épületet, ami rohadt unalmas volt mindenki számára, majd jöhetett a pláza.
- Akkor az utolsó állomás a lányok kérésére. - álltunk meg a pláza előtt. - Van 4 órátok, itt találkozunk. Utána megyünk a vonathoz. - mindenki elindult, mi pedig utolsóként zártuk a sort.
- Lányok. - szólalt meg Alexy. Hirtelen nem tudtam kinek mondja, mert a játékkal törődtem. Két nagyjából egy idős lányt engedtünk magunk elé. Magasabbnak rövid barna haja volt és japán egyenruhát viselt. A másiknak pedig fekete hosszú haja volt.
- Köszönjük. - mosolygott ránk a barna hajú lány. Azt hittem japánul fog megszólalni. Nem tudtam levenni róla a szemem...
- Te mit fogsz venni? - kérdezte tőlem Alexy.
- Kijött az új játék, amit vártam. - megrázta a fejét. Már mondania sem kell, mert tudom, hogy mit gondol.
- Akkor egyedül leszel, én veszek pár új ruhát.
- Tőlem. - vontam vállat.
Amint bejutottunk elváltam Alexy-től és gamer shop-ba vettem az irányt, amit gyorsan meg is találtam.

Alexy

Ruha válogatás közben, az a lány jött oda hozzám, akivel a bejáratnál is találkoztunk.
- Szia! Látom szereted a divatot.
- Szia! Mondhatjuk úgy is. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Akivel jöttél, ő a bátyád?
- Igen. Neked pedig a nővéred?
- Nem. - kezdett nevetésbe. - A legjobb barátnőm. De sokan mondták már, hogy testvérek is lehetnénk. De akkor én lennék a nővére. Lehet kicsit sokat beszélek...
- Nem baj. Van 4 óránk, valamivel el kell ütni.
- Osztálykiránduláson vagytok itt?
- Igen.

Armin

Félszemmel láttam a sorok mögül, ahogy a barna hajú lány is bejött a boltba. Egyenest ide jött és ő is elkezdte nézegetni a játékokat. Legfőképp a horror kategóriákat vette kézbe. Néztem a játékokat kerestem azt, amiért jöttem. Mikor felé nyúltam, nem vettem észre, hogy ő is érte nyúl és megfogtam a kezét.
- Bocsi. - mondtam teljesen zavarba.
- Semmi. - elvett egy másik játékot.
- Te Japánból jöttél? - muszáj rákérdeznem.
- Nem. Csak szeretem a Japán dolgokat és a játékokat. - mosolyogva mutatott a polcokra.
- Én is. Milyen animéket nézel?
- Öhm... Hát most fejeztem be a Dramatical Murdert és elkezdtem a No game No life-ot. De sok mindent láttam már. - nem pont erre voltam kíváncsi, inkább a kategóriákra. De akkor a vígjáték és a fantasy, ami biztos, esetleg még az ecchi, ami érdekli. Bár a Dramatical Murdernek nem olvastam utána, mert annyira nem érdekelt.
- Ezt a kettőt én is láttam már.
- Ti honnan jöttetek? - váltott hirtelen témát.

- Los Angelesből. Egyébként Armin vagyok. - vártam, hogy megtudjam nevét, de hosszasan gondolkozott.

- A nevem legyen egyelőre titok, ha nem gond. - nem is figyeltem nagyon arra, amit mondott, annyira aranyos mosolygott.

- Oh... Oké.

- Wia! Wia! - kiabált egy lány beszaladva a boltba. Mikor megláttam ki az, egyből felismertem, hogy a barátnője.

Alexy

- Ez tök jó. Én nem öltöztethetem a tesóm, mert nincs. De barátnőmnek gyakran veszek ruhát.

- Legalább akkor van kinek venned.

- Igen. Egyébként elkérhetem a telefonszámod? - kicsit meglepődtem, ezen kijelentésén.

- Öhm... Persze. - elővettem egy kisebb lapot és ahelyett, hogy a számom írtam volna rá, csak annyit írtam, hogy a Bátyámnál próbálkozz... Nem akarom megbántani, mert tényleg nagyon kedves és aranyos lány, de semmi több. Összehajtottam, majd átadtam neki.

- Köszi!!! - ugrott a nyakamba és kiszaladt az üzletből. Egy darabig még meglepetten néztem utána, majd visszatértem a ruhákhoz.

Armin

- Wia! Wia! - kiabált egy lány beszaladva a boltba. Mikor megláttam ki az, egyből felismertem, hogy a barátnője. Mikor meglátta hozzánk szaladt.

- Oh, szia! - meglepettsége örömmel volt teli.

- Szia!

- Wia megszereztem a számát. - ugrott a nyakába, de amint elengedte, barátnője, vagyis Wia az oldalát fogta és begörnyedt. - Uh, bocsi. Nagyon fáj? - mégis mitől lehet ilyen fájdalma?

- Jól vagyok. - emelte fel kezét, ezzel elutasítva barátnője segítségét. - Rin, ő itt Armin. Armin ő a barátnőm Rin. - nehezen beszélt és oldalát fogva rátámaszkodott barátnőjére. - Viszont mi most megyünk.

Elköszöntünk egymástól és lassan kisétáltak a boltból. Értetlenül néztem utánuk, majd mikor eltűntek elvettem a játékot, amiért egyszerre nyúltunk. Fizettem és megkerestem Alexyt.

- Te azt mind magadnak vetted? - akadtam ki, mikor megláttam nála a szatyrokat.

- Nem, neked is vettem.

- Lassan, már több ruhám lesz, mint egy lánynak.

- Honnan tudod, hogy mi van a lányok szekrényében?

- Csak gondolom. Inkább együnk valamit.

- Én még nem vagyok éhes.

- Az engem hol érdekel? Megbeszéltük nem?

- De. Gyere, mikor bejöttünk láttam egy éttermet.

- Követlek. - Alexy elvezetett az étterembe és rendeltünk, mert ő is rájött, hogy éhes.

- Emlékszel arra a két lányra, akik előttünk voltak? - kérdezte meg, miközben vártuk, hogy elkészüljön a kajánk.

- Aha. Mi van velük?

- A fekete hajú elkérte a számom. - döbbenten néztem rá, bezzeg tőlem nem kérte el a barátnője.

- És oda adtad?

- Nem. Minek?

- Értem. De érdekes, mert a másik lány pedig utánam jött. - közben meghozták a két hamburgert is.

- Tényleg?

- Jah. Szerintem kitervelték az egészet.

- Honnan gondolod? Lehet pont ugyanoda mentek, elvégre ők ide valósiak.

- Igaz... - elhallgattam. Többet nem kerültek szóba. Megebédeltünk és tettünk még egy kört plázában. Alexy vett még rengeteg ruhát magának.

- Egyébként. Tudtál beszélni a lánnyal?

- Persze.

- Akkor jó, már azt hittem annyira antiszoc lettél, hogy még egy lánnyal sem tudsz beszélni.

- De nagy szerencséd van, hogy nyilvános helyen vagyunk.

- De most komolyan. Egésznap játszol, nem gondoltam volna, hogy valaha egy lánnyal fogsz beszélni.

- Fogd be! - még volt 2 óránk. Én elmentem a találkozási ponthoz és elkezdtem játszani az egyik padot elfoglalva magamnak. Alexy pedig csatlakozott a többiekhez.

Több szint lépés után végre a többiek is megérkeztek és mentünk a buszhoz, ami kivitt a vonathoz. A vonaton próbáltam magam kivonni a beszélgetésből, de Alexy állandóan kérdezte a véleményem a hülyeségével kapcsolatban. Mikor megérkeztünk, anyu várt ránk.

- Na, milyen volt? - kérdezte.

- Soha többet. - szálltam be az autóba.

- Most szerelmi bánata lesz élete végéig. - nevetett Alexy.

- Mert összeveszett Lisával?

- Kivel?

- Vagy akkor tényleg nem a barátnője?

- Lisa? Anya, Lisa homoszexuális.

- Oh, bocsánat. Én ezt nem tudtam.

- Nem baj. De gyerünk.

Beszállt mindenki az autóba. 

- Na, de akkor miért lesz szerelmi bánatod?

- Nem lesz. Hagyjatok már a hülyeségeitekkel.

- Alexy?

- Találkozott egy lánnyal és tudott beszélni vele. Bár mérget ennek rá, hogy a játékokról beszéltek.

- Hagyjatok már békén. Mi van akkor, ha beszélten egy lánnyal? Lisa is lány, nem?

- Hát az, de ő nem idegen és nem mutatsz felé semmi érdeklődést.

- Persze, hogy nem.

- De, ha nem lenne homoszexuális, akkor bejönne?

- Nem, túl vezető egyénisége van.

- Jah, szóval az olyan lányok jönnek be, akik nem parancsolgatnának?

- Mi közöd hozzá? Hagyjuk ezt a témát. - betettem a fülhallgatóm és a szobámig ki sem vettem. Amint beértem a szobámba leültem a gép elé. Elsőnek eszembe jutott, hogy rákeresek Wiára, de hagytam az egészet. Inkább kipróbáltam a Dying Light-ot.

Valamikor éjfél után mentem aludni.