9. Rész - Tanulás és szex

És most jöjjön a várva várt rész, a Valentin-nap folytatása! ^_^

A következő részeknél nem fogom feltüntetni, hogy 18+ -os a rész. Vegyétek annak, hogy bármelyik részben előfordulhat. Ha a nép szexet akar megkapják!
~ Ezért utállak titeket ❤❤❤❤❤

Hamarabb keltem, mint Armin. Vasárnap van. Átmásztam rajta, hátha fel kell, de csak megfordult. Hát akkor kiszolgálom magam. Turkáltam a szekrényében, mire találtam, félre dobva egy pólót.  A szokásos bugyi, póló kombinációban ballagtam ki a konyhába. Tudom, hogy Arnaud üzleti útra ment, már koránreggel. Szóval nyugodtan mászkálhatok itt is úgy, mint otthon.
Alexy volt a konyhában, kicsit meglepődött mikor kisétáltam, de nem törődve vele, leültem a székre.
- Mi van, Armin nadrágot már nem adott?
- Ezt se ő adta. 

- Ez a kedvenc felsője. Csak mindig nálam kereste.

- Nem csodálom, hogy nem találta. Be volt gyűrve a szekrény hátuljába.
- És milyen volt a tegnapi napotok?
- Jó. - nevettem el magam.
- Csak jó? Vagy volt több is? - kíváncsiskodott. Nem készültem még fel, hogy bárkinek is elmondjam mi volt este. Alexy nagyon jó és közeli barátom, de egyelőre nem akarom elmondani.
- Majd elmondom. - zártam le ezt a témát. - Mikor szokott felkelni? - néztem Armin szobája felé, mire Alexy felnevetett.
- Ebédre talán fent lesz. - meglepettségem próbáltam leplezni, de nem nagyon sikerült. Mégis, hogy képes ennyit aludni?
- Oké, akkor gondolom nem kell megvárni a reggelivel.
- Nem.
Akaratom ellenére elszomorodtam, ami totál látszott rajtam. Áttapostam rajta, mikor felkeltem és észre se vette. Most se vagyunk csendben, de semmi.
- Tudsz főzni? - zavart meg Alexy a gondolatmenetemben.
- Hááát... Őszinte leszek, fogtam már serpenyőt a kezemben.
- Tökéletes. - indult a hűtőhöz. - Csinálunk tojásrántottát reggelire.
- Oké. Olyat már többször is csináltam.
- Azt mondtad nem szoktál főzni.
- Szimulációs játékokból sok mindent megtanultam, csak még nem alkalmaztam őket. - kerek szemekkel nézett rám, majd mosolyogva megszólalt.
- És én még azt gondoltam Armin éhen fog meghalni pár év múlva.
- Mi sokat tanulunk a játékokból.
- De soha nem alkalmazzátok őket.
- Mert nincs rá jelenleg szükségünk.
- Értem. Akkor most bemutathatod mit tudsz.
- Oké. - szálltam le a székről és odamentem a gáztűzhelyhez. - Akkor gyújtsuk fel a házat.
- Lehet nem kéne.
- Jó reggelt Viktória! - mosolyogtam. - Nem úgy gondoltam ám.
- Tudom. Mit csináltok? - jött oda hozzánk.
- Reggelit. Te is kérsz?
- Oh, Alexy még ne kínálgasd. - nevettem magamon.
- Miért? Biztos jó lesz. - támogatott Viktória - Hajrá, a fiamat majd etetni kell.

Ennek hallatán elképzeltem a jövőm vele. Két gép előtt ülve, tele chipses zacskókkal a föld és hatalmas pizzás doboz tornyok mindenhol. Próbáltam elterelni erről az elképzelésről a gondolatom, nehogy felnevessek.
Mikor Alexy mindent kipakolt neki láttunk, jobban mondva csak én, a főzésnek. Két segítséggel egész jól összehoztuk a reggelit.

***

11 óra múlt és én már annyira unatkoztam. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, így visszamentem Armin szobájába.

Csendben lépkedtem a gépe felé, nehogy felébresszem, ha már eddig nem kelt fel. Óvatosan leültem a székbe és az asztalhoz húztam magam. Benyomtam a gépe bekapcsológombját és halk zúgással bekapcsolódtak a ventilátorok. Pár másodperc múlva a monitor is felvillant, majd jelszót kért. Több általam jónak gondolt jelszót beírtam, de persze abból egyet se fogadott el. Végül letettem arról, hogy tovább próbálkozzak.

Viszont mikor megfordultam a székkel Arminnal találtam magam szembe. Az hagyján, hogy halálra ijedtem, de hirtelen még zavarba is jöttem. Itt állt előttem félmeztelenül karba tett kézzel, és kérdőn nézett rám.

- Mit csinálsz? - kérdezte meg végül tőlem, miután nem voltam hajlandó megszólalni.

- Mivel aludtál, gondoltam játszok egyet.

- Miért nem keltettél fel?

- Hallod, áttapostam rajtad reggel.

- Hát elég fárasztó voltál tegnap, szóval... - felhúztam a szemöldököm. Bevágtam a megsértődtem arcot és elfordultam a székkel. De ő visszaforgatott és a szék kartámláján megtámaszkodva meg csókolt. A tegnapi nap után ez a csók sokkal forróbb és szenvedélyesebb volt. Felkeltem a székből és összeszedtem a tegnapi ruhám.

- Ennyire sietsz?

- Tudod, ez olyan, mint a filmekben. - elsőnek furcsán nézett rám, nem esett le neki. De utána alig tudta abba hagyni a nevetést. Mosolyogva néztem rá. Hogy lehet így nevetni? De végül már én is vele nevettem. Egymáson nevettünk, ahogy nevet a másik.

- Mi ilyen vicces? - nyitott be Viktória és Alexy. A nevetés gyorsan alább hagyott és a komor meglepettségé volt a szerep. Én fehérneműben voltam már, de gyors Armin mögé menekültem, nehogy olyat lássanak, amit én nem akarok...

- Ki lehet menni! - emelte fel Armin a hangját.

- Tudd kivel beszélsz fiam!

- Miért nem tudtok békén hagyni minket? - Armin derekát átkulcsoltam a kezemmel és hozzá szorítottam magam. Vagy 5 percig veszekedtek én pedig így álltam egész végig. De végül Viktória feladta és kimentek.

- Bocs... - fordult felém és magához szorított. 

- Ez közel volt. - bújtam ki a karjai közül és most már tényleg felöltöztem. 

- Most haragszol?

- Nem, miért kéne?

- Ja, hát nem tudom...

- Öltözz fel, aztán menjünk. - léptem ki a szobából. Viktória és Alexy kint ültek a nappaliban. Oda mentem hozzájuk.

- Sajnálom, az előbbit.

- Nem a te hibád. - mondta Viktória sajnálkozó hangon. - Én sosem tudtam vele szót érteni, ellenben az apjával.

Olyan dolog jutott eszembe, amit jobb nem kimondanom. Persze, hogy Armin inkább az apjához kötődik, nem úgy, mint Alexy...

Kis várakozás után Armin is kijött, majd indultunk is.

- Nem reggelizel?

- Nem, majd jövök. - és ezzel kitolt az ajtón. 

- Nem kéne így leszarnod anyukád. - jegyeztem meg, miközben próbáltam megtalálni az egyensúlyt a magassarkúban.

- Mondod te.

- Én azért nem szoktam így faképnél hagyni. - vagy igen? vetődött fel bennem a kérdés.

- Egyébként szüleidnek elmondod? - éreztem egy kis idegességet a hangjában.

- Meddig szeretnél élni? 

- Hát azért szeretnék.

- Nyugi, ilyenekről nem beszélek senkinek.

- Ilyenekről? - lepődött meg. Most lehet kicsit hülyén fogalmaztam.

- Már mint. Nem úgy értem. Te vagy az első.  Kicsit hülyén fogalmaztam. - tiszta ideg voltam. Nem tudtam megmagyarázni. Most mit fog hinni rólam.

- Azért vegyél levegőt. Értem mire értetted.

- Akkor jó...

Ezután már arról beszéltünk, hogy valami jó filmet meg kellene nézni a moziban. De mivel én csak horrorfilmet vagyok hajlandó megnézni, így hanyagoltuk egyelőre ezt a témát. Útközben Armin bement magának reggelit venni a pékségbe, aminek a legnagyobb részét én ettem meg.

***

Megérkeztünk a házunkhoz. Bementünk. Nagy csattanással dobtam le a cipőm.

- Na, végre. - végig ropogtattam a lábujjaim - Oh, te... - fogtam meg Armin vállát - Soha nem veszem fel többé.

- Kedvemért se?

- A kedvedért se. - nagy sóhajok közepette bevonszoltam magam a nappaliba, ahol apu tv-t nézett, anyu pedig a telefonját nyomkodta.

- Sziasztok! - köszöntem rájuk, mert nem akartak észre venni.

- Sziasztok!

- Jó reggelt! - fogott Armin kezet apuval. Intettem neki, hogy jöjjön gyors hozzám, nehogy apu bármit is kérdezzen tőle. Leültünk anyuhoz.

- Na, milyen volt a tegnapi napotok? - kérdeztem kíváncsian. Most kivételesen nem színleltem, tényleg érdekelt hol voltak.

- Elsőnek elmentünk vacsorázni, ott elég sokáig elvoltunk. Volt egy kisebb zenekar is.

- Egy perc. - szakítottam félbe - Kérsz valamit inni? 

- Amit te.

- Oké. - Kiszaladtam a konyhába, és hoztam két pohár kólát. A sajátoméba raktam egy szívószálat. Visszamentem, és leraktam Armin elé az egyiket, a másikat magam elé vettem, és lassan inni kezdtem közben anyu mesélte tovább.

- ... és akkor lesz egy kis tesód. - a számban lévő folyadékot pont lenyeltem mikor kimondta. Köhögni kezdtem, és bekönnyeztem.

- Mi van?! - kérdeztem meg nagy nehezen. 

- Csak vicceltem.

- Rossz vicc volt, majdnem megfulladtam miattad.

- De azért nekem lesz unokám?

Arminnal egymásra néztünk. Ő teljesen nyugodt volt, velem ellentétben. Én azonnal zavarba jöttem.

- Nem, nem lesz unokád. Vagyis mostanában biztos nem lesz.

- Csak kérdeztem. - emelte fel a kezét. - De azért... - nézett rám kérdően.

- Azért mi? - nem tudom színlelni, hogy ne lett volna este bármi is.

- Tudod. - súgta oda, hogy apu ne hallja meg. Nem állt szándékomban válaszolni rá, de anyu úgy nézett rám, mintha a lelkembe nézne.

- Ez bizalmas információ. - mosolyogva nézett rám. Gondolom ezt a beszélgetést még folytatni fogjuk.

- Jól van. De azt a cipőd majd nekem adhatod.

- Persze. A ruhám nem kéne?

- Nem jönne rám. Tudod nekem nagyobbak vannak. - fogta meg a melleit. Azonnal a fejemhez kaptam a kezem. Armin a vállamra borult és nevetett.

- Na, jól van. Felmegyünk. - keltem fel az asztaltól. Megfogtam Armin kezét és vezettem magam után.

- Rendben. De ne feledd holnap suli.

- Tudjuk. - ez most enyhe célzás volt arra, hogy Armin ne maradjon sokáig.

Szülők

- Szóval? - fordult a férjem felém.

- Nem mondott semmit, de tuti.

- Nem tetszik ez nekem.

- Jaj, hagyjad. Fiatalok. Nem emlékszel mi milyenek voltunk?

- Az én kislányom, akkor is az én kislányom.

- A drága kislányod 2 hónap múlva felnőtt lesz. De egyébként is, ha ő így döntött akkor ez van.

- Mit tett meg érte ezalatt a másfél hónap alatt? Ráadásul 1 hónapig szobafogságban volt. Találkozni sem tudtak.

- Aha, tudod, hogy a lányod szobáján van egy ablak? - csak kerek szemekkel nézett rám - Igen, sokszor hallottam beszélgetést a szobájából.

- És miért nem küldted el?

- Hát, nem akartam. Fiatalok.

- Eddig nem így vélekedtél róla.

- Két napja beszéltem Rinnel.

- És? 

- És mondta, hogy ha látom rajta, hogy valami baj van, csak akkor kérdezősködjek. Egyébként csak messziről figyeljem.

- Ja értem.

- Szóval ennyi. De inkább, azt mond meg mit csináljak ebédre?

Wiáék

- Mondjuk ez? - mutattam a következő horrorfilmet.

- Ennek még nem láttam a trailerét. Mutasd csak. - vette ki a kezemből az egeret és a youtube-ra ment. Behajolt mellettem, szinte az asztalon feküdt úgy nézte. Nagyon koncentrált. Kivártam a legmegfelelőbb pillanatot és rá ijesztettem.

- Azért ennél több kell. - meg sem moccant. Túl sok filmet látott már.

- Azért egy próbát megért. - vállat vonva dőltem hátra a székben.

- Persze. Akkor ezt megnézzük majd, vagy keresel másikat? - lépett vissza a mozi oldalára.

- Szerintem ez jó lesz.

- Oké. Akkor a péntek éjszakai programunk van. A többi nap? 

- Tanulunk. Én eléggé szarul állok, főleg fizikából.

- Mondtam, hogy segítek.

- Jól van. Azt hittem tudom.

- Igen. Azért csak a neved írtad fel a lapra.

- Azt legalább tudtam.

- Még jó.

- De tudod mit, ha már itt vagy. Akkor elmagyarázhatnál pár dolgot. - vettem elő a füzetem.

- Elsőnek nézd meg ezt a filmet.

- De...

- Utána segítek. - indította el a filmet.

- Jó.

Ez a horrorfilm volt vagy már tíz éves, de annyira durva volt, hogy a hideg rázott. Mikor vége volt, egyből kiléptem, nehogy bekapcsoljon másikat.

- És te ezt akarod megnézetni velem?

- Ja. - mosolyogta el magát, miközben visszament a netre, de ezúttal a naplóba ment. - Lépj be, kíváncsi vagyok a jegyeidre.

- Nem volt elég a horrorból? - könyörögve néztem rá, csak ne kelljen belépnem. Bukásra álltam több tantárgyból, köztük a fizikából. Az elmúlt hónapban semmit nem tanultam, pedig nem mehettem sehová és mégsem tudtam rávenni magam, hogy leüljek.

- Te hülyébb vagy mint én. - nevetett fel.

- Héé!

- Nem úgy értettem. Mától én foglak korrepetálni.

- Oké. Csak ezzel egy baj van. - néztem rá, és őszintén a szemébe mondtam - Hétvégén nem tanulok.

- Aha. Holnap kémia és írunk. Gondolom nem akarsz megint egy egyest. - felsóhajtottam. Persze, múltkori eset után, minden órán írunk, csak, hogy biztos megbukjunk. Előkerestem a füzetem és az ágyhoz mentem. Beültem a falhoz Armin pedig mellém és átölelt. Úgy tanultunk ketten. Már több, mint egy órája tanultunk, mikor anyu bejött.

- Nem kértek valamit enni? - mikor meglátott minket, hogy tanulunk, nem hitte el. Gyors oda szaladt hozzám és megfogta a homlokom.

- Haha, nagyon vicces vagy. Mi a kaja?

- Hamburger.

- Oké, hozz kettőt mindennel.

- Valamit elfelejtettél.

- Ja, meg valamit inni.

- Nem erre gondoltam.

- Létszikeee.

Szemét forgatva, de mosolyogva távozott. Mi visszafordultunk a füzethez. 

- Tudsz valamit? - kérdeztem meg pár perc múlva Armint.

- Nagyjából, te?

- 24 vonalból áll a füzetem.

- Az igen. Akkor megint egyest írsz.

- Majd lenézem rólad.

- Azért tanulhatnál is valamit.

- Én folyamatosan tanulok. - rámutatott a füzetre, kín szenvedve fordultam vissza. Elolvastam egyszer, de nem tudtam miről van szó. Armin mellkasára dőltem. A hajam eltakarta a füzet lapjait.

- Csináljunk már valami mást. - mondtam nyávogós hangon.

- Mit szeretnél? - kezdett játszani a hajammal.

- Nem tudom. 

- Kész a kaja. - jött be anyu. - Már nem is tanultok?

- Pihentünk.

- Ja értem. Tessék. - nyújtotta át a tálcát.

- Köszike. - mindent sejtő mosollyal ment ki szobámból. Megebédeltünk, ami egy elő vacsorának is megfelelt. Miután megettük fogadtam Arminban, hogy ő viszi le a tányért, ha megtudom nevettetni. De ha ő engem megtud akkor én viszem le. Szóval én vittem le a tálcát.

- Elmegyünk apád munkatársához vacsorára. - jelentette be anya, mikor a mosogatóba dobtam a tálcát.

- És nekem is mennem kell? - magam elé tettem fel a kérdést és csak füleltem mi lesz a válasz.

- Felesleges jönnöd, maradj Arminnal. Még úgy is megyünk.

- Minek? - néztem fel rá.

- Valami munkával kapcsolatos dolog. - legyintett a kezével.

- Ja, oké. Mikor jöttök?

- Szerintem 1-2 óra. De biztos, hogy 9-re itthon leszünk. Jó volna, ha már Armin akkor nem lenne itt, holnap iskola.

- Oké, még tanulunk aztán haza küldöm.

- Rendben.

Visszamentem a szobámba. Armin a füzetem bújta. Mikor becsuktam az ajtót kinézett belőle.

- Te így rajzolsz?

- Unatkoztam. Anyu mondta, hogy csak 9-ig maradhatsz.

- Utána fellövik a pizsit? - szólt be gonosz vigyorral az arcán.

- Haha. De vicces vagy. Pedig terveztem valamit míg anyuék nincsenek itthon. De, most, hogy így beszóltál... - felsóhajtottam és leültem az ágy szélére, távol Armintól.

- És mit terveztél?

- Nem mondom el. - húztam fel a lábam és kezemmel átkulcsoltam.

- Ne legyél már ilyen szemét.

- Én vagyok a szemét?

- Hozzád vágom, ha nem mondod el. - tartotta felém a párnát, mint valami kardot.

- Úgysem mered.
- Nem-e?
És tényleg megküldte félem a párnát. Mivel hirtelen ért "támadás", leestem az ágyszéléről. Csak annyit láttam Armin ijedt tekintettel kap utánam, de nem bírt megfogni. Nagy puffanással értem földet, majd elkapott a nevetés.
- Jól vagy? Nem akartam ekkorát.
- Most... Most meghalsz. - mondtam nevetve és felpattantam a földről. Szó szerint ráugrottam Arminra. Csoda, hogy nem szakadt le az ágy alattunk. Közben anyu is felkiabált, hogy mennek. De folytattam is Armin kínzását. De aztán fordult a kocka és én kerültem alulra, és csikizni kezdett. Már sírtam a nevetéstől, mikor nagy csattanásra ugrottunk fel mindketten és a hang irányába néztünk. A telefonom esett le.
- Oh, bakker mintha nem lenne már eltörve. - néztem az ágy mellé, mivel Armin alatt moccanni se bírtam.
- Nézd a jó oldalát legalább nem látszik, ha még jobban eltört.
- Akkor is. - dőltem vissza, de most kezemmel átkulcsoltam a nyakát és mélyen a szemébe néztem. - Annyira utállak mikor szemét vagy velem.
- Tudom, azért csinálom. - csókolt meg. Csókolózás közben engedett és lassan én kerültem újra felülre. Csípőjén ültem ő pedig a trikóm alá nyúlt, lassan végig vezetve a kezét a derekam vonalán, majd levette a felsőm. Végig nézett, mintha nem látott volna még. Mindig azon voltam, hogy azt a hülye vágás heget senki ne lássa meg. Tökéletesen titkoltam, egészen a fogadásunkig. De nincs mitől félnem, Armin úgy nézi végig az alakom, hogy nem akad meg a szeme rajta. Elfogad és így szeret. 

Pólója alá nyúltam, amit levettem és én vettem fel.

- Ez nem ér.

- Hehe, amiért beszóltál. - póló alá nyúltam és levettem a melltartót. - Ezt azért leveszem.

- Minek?

- Hogy lásd milyen cuki csipkés melltartóm van.

- Előbb is láttam, de a tartalmát nem.

- Élvezd a bosszúm. - csókoltam meg.

Csókolózás közben a nadrág is lekerült rólunk. Ezúttal félelem nélkül kezdtünk bele vagyis az én részemről. A fájdalom minimális volt, kezdem megszokni ezt a nagyszerű érzést. De ahogy tegnap is, most is figyelte minden arc rezzenésemet, hogy én is élvezzem ne csak ő. Egy idő után elkezdtem nevetni. Armin furcsán nézett rám.

- Mit nevetsz?

- Tudtad, hogy anyuék bármikor haza jöhetnek?

- És te ezen nevetsz? Mi van, ha rajta kapnak?

- Te meghalsz, rám pedig örök szobafogság vár.

- Nagyjából.

- Akkor folytassuk.

Folytattuk a szexet. Majd nem sokkal később ajtó csapódást hallottunk. Mindketten felugrottunk és ruháinkat próbáltuk felrángatni magunkra. Én nevetve öltöztem, Armin pedig tiszta ideg volt. Oda dobtam neki a felsőjét. Ő már kész volt, míg én csak melltartómat kerestem.

- Wia megjöttünk! - kiabált anyu lentről és a kulcs lerakását is hallottam.

- Nem látod? - néztem szét a szobámba.

- Ezt keresed? - mutatta fel a keresett fehérneműm.

- Oh, kösz. - nyúltam, hogy elvegyem tőle, de elrántotta. - Ez nem vicces, add ide!

- Wia, bejöhetek? - kopogott anyu az ajtón.

- Egy másodperc. - rohantam el a felsőmért, közben eltátogtam Arminnak, hogy kifogom nyírni ezért. Felvettem a felsőm majd ajtót nyitottam.

- Már meg is jöttetek? - szegeztem egyből hozzá a kérdést.

- Igen, nem volt rendesen internet, szóval majd máskor folytatják. Bemehetek?

- Ja, persze. Miért ne jöhetnél? - de hülye vagyok, minek álltam be az ajtóba? 

Armin a konzolját nyomkodta egy füzet társaságában. Hova raktam a melltartóm?

- Így tanultok?

- Most hagytuk abba. Már egy csomó dolgot megtanultunk.

- Gondolom.

- De, tényleg. Még egyszer átismételjük és meg lesz az első doga ötösöm. - nem is figyelt rám. Úgy nézelődött a szobámba, mintha keresne valamit.

- Jól van, akkor tanuljatok. Nem is zavarok tovább.

Kiment én pedig hanyatt vágódtam az ágyon.

- Ez nagyon közel volt. - ültem fel az ágyon.

- De nem buktunk le.

- Hova raktad a melltartóm?

- Keresd meg. - kihívóan nézett rám.

- Áh, inkább nem. Megtarthatod.

- Biztos? - számat húzva csak rávettem magam, hogy meginduljak. Ő felállt és széttárta karjait.

- Nem gondoltad, hogy végig tapogatlak? 

- Pedig de.

- Én nem vagyok perverz veled ellentétben.

- Akkor lennék perverz, ha mást csináltatnék veled.

- Istenem. - végig tapogattam a farzsebeit, de nem volt ott. Derekát is körbe fogdostam de ott sem volt.

- Hol van?

- Bedobtam a szekrényedbe. - nevette el magát, és megölelt, közben megfogta a fenekem.

- Na, ez már perverzségnek mondható.

- Nem, ez szemétségnek mondható. De menned kéne. Tudod, fellőtték a pizsit.

- Ja, igen.

Még vagy 5 percig álltunk egymással szemben. Mire anyu feljött, hogy holnap suli. Lekísértem Armint.

- Akkor holnap.

- Reggel gyere.

- Mint mindig. - csókolt meg.

- Amit elkezdtünk, majd befejezzük.

- Én is így gondoltam.

- Na, szia!

- Szia!

Bementem a házba és egyből anyuhoz mentem, mérges tekintettel.

- Csak szellőztetek.

- Máris kifogást mondasz? - fordultam sarkon. Több kérdésem már nincs is.

- De mit fogtok befejezni?

- Még maradt egy anyag, amit kell tanulnunk. Jó éjt. - kiabáltam le az emeletről. Vettem egy forró fürdőt, amiben majdnem elaludtam. Mikor már kezdtem fázni, kimásztam a kádból és bebújtam az ágyba.