1. rész - Első nap

A nevem Wia Carter. A 11. osztályt fogom folytatni, a Sweet Amoris Gimiben. Tegnap költöztünk ide San Diego-ba, a szüleimmel. Laza, lusta, gamer lány vagyok. Igen gamer, nem is tagadom, sőt büszke vagyok rá. Sok játékkal játszok, de kedvenceim a GTA, Sims, CS:GO és ehhez hasonlók. Ja, majdnem elfelejtettem, most éppen a 17. élet évem töltöm, ami eddig tökéletesen unalmasan megy, de majd meglátjuk mi lesz az új suliban. Na, de ennyi is lenne, mivel lassan indulnom kellene. Első napom és nagyon izgulok. Remélem az osztálytársaim normálisak lesznek velem és nem szólnak hozzám, nincs sok lányos témám, inkább hagyjanak békén...

Felvettem egy fekete farmert, hozzá egy piros trikót, majd a torna csukám és elindultam. Nincs sok időm, hogy oda érjek. Nem akarok elkésni már az első napomon, holnap is ráérek.
Szóval, ha a parkon keresztül megyek, pár perc alatt oda érek, vagyis a GPS szerint. Remélem nem téved, mert 8 perc és csengetnek.

Rövid sétálás után megláttam a sulit. Elkezdtem szaladni, hogy még időben beérjek és eltudjam intézni a beiratkozással kapcsolatos teendőket, amik maradtak.

Beszaladtam a kívülről hatalmasnak látszó épületbe és meglepetten láttam, hogy nem is olyan nagy. Belépve egy tágas, szekrényekkel teli folyosó fogadott. Körülnéztem, nem tudom hova kellene mennem. De legalább nem kell attól tartanom, hogy eltévedek. Lehet az igazgatóit kellene megkeresnem. Folyosó végén ott egy takarító, lehet tőle kellene megkérdeznem, hol találom az igazgatóit. 

- Jó reggelt! - köszöntem kicsit rémült hangnemben. - Az igazgatóit keresem, megtudná mondani, hogy merre találom? - elég öregnek találom, mint takarító, de az öltözete arra utal.

- Jó reggelt kedvesem! Én vagyok az igazgató, miben segíthetek? Csak nem egy új diák? - nézett meg kicsit közelebbről.

- Igen, új vagyok. A beiratkozással kapcsolatban hoztam a papírjaimat.

- Ezt nem én intézem, keresse meg Natanielt, a DÖK elnököt. Ő intézi a papír munkát és körbe is vezeti majd az épületben.

- Értem, köszönöm! Viszlát!

- Viszlát, kedvesem!

Legalább meg mondta volna, hogy hol találom Natanielt, meg persze a DÖK termet. Nem vagyok én internet, hogy mindent megtaláljak. *Balra néz* Oh, itt van és ki is van írva, hogy DÖK terem. Ez így elég logikus.

Beléptem az ajtón. Egy nagyobb terem fogadott. Egy körasztal volt közében, így egy tárgyalóra hasonlított, de mégis inkább egy iroda szerűség volt.

- Szia! Natanielt keresem a beiratkozással kapcsolatban.

- Szia! Én vagyok. - nyújtotta a kezét, egy kézfogásra, amit én elfogadtam.

- Itt vannak a papírjaim, szerintem minden meg van, ami kell.

- Oké, lefénymásolom őket és utána körbe vezetlek, egy perc. Addig foglalj helyet.

- Köszi. - ültem le a mellettem lévő székre. Ez a helység roppant unalmas volt, semmi dísz, semmi növény nincs benne. Csak ablakok...

- Kész is. - nyújtotta vissza a papírjaim. - Köszöntelek a Sweet Amorisban!

- Hurrá...

- Látom nem örülsz, na mindegy. Gyors körbe vezetlek, hogy ne sokat késs óráról. Bár a tanár szokott általában késni.

- Rendben.

- Gondolom már a folyosókon jártál. Minden diák előbb vagy utóbb kap egy szekrényt, amiben a könyveinket tárolhatjuk, majd te is kapsz egyet. - a hosszú folyosó végéhez mentünk, ahol 2 ajtó volt és egy lépcső vezetett fel az emeltre. - A lépcső alatt a pince van, amit az iskola raktárként használ. Fent a kémia, biológia, rajz és fizika terem van. Itt pedig a könyvtár.

- Értem. Nem túl nagy iskola, mint amilyennek kívülről látszik. Előző sulim hatalmas volt, és a fele termet nem használtuk. Csak úgy voltak.

- Itt ilyen nincs, szerencsére. - ahogy haladtunk visszafelé a folyosón csak egy-két terem mellett jöttünk el. - Balra a B terem, ezzel szemben pedig a tanári, mellette pedig az igazgatói van. A DÖK terem előtt pedig a termünk, ott leszünk a legtöbbet. Nem kell sokat mászkálni teremről teremre. 

- Akkor tudok szünetekben játszani.

- Játszani? Mondjuk PSP-vel?

- Igen, miért? Csak nem te is játszol? - végig mértem és tudtam a választ.

- Nem, de Armin egész nap azt nyomja. Majd bemutatlak neki.

- Oké, gyerünk! - végre valaki, aki játszik!

- Hát... Nekem még van egy kis dolgom, de most itt van órád. És itt egy órarend, még jól fog jönni.

- De nem mutatsz be Arminnak?

- Tudni fogod ki az. De én még nem nagyon beszéltem vele, nincs közös témánk, de ne aggódj neked biztos lesz. 

- Rendben.

- Viszont nekem most mennem kell, második órán majd találkozunk. 

- Oké.

Ezzel távozott is. Kezemben az órarenddel léptem be az ajtón. Ahogy kinyitottam, mindenki elhallgatott, de hamar észbe kaptak, hogy nem a tanár lépett be az ajtón. Körülnéztem a teremben, nagy volt, ahhoz képest, hogy csak 14-en vagyunk, aszem. Senki se foglakozott velem, én Armint kerestem a padok között. Meg vagy! Leghátul ült és játszott. Oda mentem hozzá és leültem mellé. Nem szólt semmit csak kérdő tekintettel végig mért és elmosolyodott.

- Min mosolyogsz?

- Miért pont ide ültél? Van még rengeteg üres hely.

- Igen van, és ezt én is látom, de mindjárt megmutatom miért is. - elkezdtem keresgélni a táskámban a konzolom után. - Megvan! - rántottam elő a PSP-m.

- Te is játszol?

 - Nem, csak dísznek hordom. Hogy a fenébe nem játszanék? És még senki sem tudott legyőzni. 

- Igen? Akkor leszek az első.

- Álmodozz csak. Több év szakmai gyakorlattal rendelkezem, nem lesz könnyű, csak úgy legyőzni. - nevettem. Láttam, ahogy egy szőke hajú lány és a barátnői forgatják a szemüket. A szőkeség leszállt a padról és idejött hozzám.

- Újoncka nem lehetne egy kicsit halkabban?

- Nem, és ne nevezz így! - húztam fel a szemöldököm. Majd végig mértem a három lányt. Jobb oldalán egy fekete hajú pálcika lány, balján egy barna hajú lány ácsorgott karba tett kézzel.

- Ne pofázz nekem vissza, és egyébként is mi lesz, ha így nevezlek?

- Legyen számodra meglepetés, csak húzz föl.

- Aha, biztos majd megversz mi?

- Fhú, te akartad. - keltem fel a székről mikor Armin elkapta a karom és visszarántott.

- Nyugi van. Játszunk.

- Na látod, ennyi vagy újoncka... - nevetve elmentek.

- Hogy az a...

- Ne törődj velük, ők az osztály gráciái. Amber a fő IQ bajnok. Az a legjobb, ha rájuk se nézel, és akkor talán nem szólnak hozzád. - dőlt hátra a székkel.

- Még, hogy ne törődjek velük? Esküszöm, ha még egyszer idejön, meg igazítom neki a göndör szőke fürtjeit, de a barátnőinek is.

- Milyen agresszív itt valaki! - jött mögülem egy hang.

- Nem vagyok agresszív. - fordultam meg. A hang egy vörös festett hajú; mert tuti, hogy festi; sráchoz tartozott. - Csak kicsit felhúztam magam.

- Ez tetszik. Egyébként Castiel vagyok.

- Wia.

10 perc késés után a tanár is belépett, Mr. Faraize az osztályfőnök. Magas, fekete hajú, tekintetében némi kedvesség mutatkozott, ahogy végig nézett az osztályon.

- Jó reggelt! Ha jól tudom, ma jött egy új diák, Wia Carter. - nézett a lapjára. - Kérlek, gyere és mutatkozz be.

Szólított ki a tanár maga mellé. Lassan és félelemmel indultam ki. Soha nem szerettem magamról beszélni, nincs mit mondjak. Nincs hobbim, nem csinálok semmit se. Játszok egész nap, nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne.

- Sziasztok! Mint tudjátok Wia Carter vagyok. Tegnap költöztünk ide Los Angeles-ből, mert a szüleim itt kaptak munka ajánlatot. Eddig minden remekül megy, és remélem ez továbbra is így marad. Most már leülhetek? - fordultam a tanárhoz.

- Esetleg valakinek lenne kérdése?

- Igen, nekem lenne. - jelentkezett egy hosszú fehér hajú lány. - Ahol előzőnek éltél, ott milyen szórakozó helyek voltak?

- Ööö.. Hát... - ebbe most beletalált, nem jártam bulizni, esetleg játékterembe. - A barátaimmal játéktermekbe jártunk...

Armin felkapta fejét és egyenest a szemembe nézett, láttam a szemében azt az érdeklődést, a kíváncsiságot. Éreztem, ahogy zavarba jövök, vörös lesz az arcom.

- Elnézést Tanár Úr, kimehetek? Nem érzem jól magam.

- Persze.

- Köszönöm!

Oh, azok a tengerkék szemek...