tag:blogger.com,1999:blog-82915408392338487872024-03-05T20:48:23.517+01:00Wia életeEgy gamer lány jön a suliba. Az osztályban szintén van egy gamer srác. Innentől pedig mindenki tudja mi a folytatás. Persze, hogy a szerelem ne legyen túl szép, mindenkét félnek van egy a múltja. Valakinek menő, valakinek sötét, de mindenre szép lassan fény derül. Ahogy Wia mögött az ellenségek is gyűlnek, de új barátokat is szerez. Némelyik a múltból jön vissza, hogy küzdjön vele a jelenben, és valaki a jelent erősíti, hogy legyen jövője. Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.comBlogger41125tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-3272567414322685742019-07-18T19:21:00.001+02:002019-07-18T19:21:12.899+02:00Visszatértem - Eltűnésem magyarázata<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Helló mindenki!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Úgy érzem, hogy meg kell magyaráznom eltűnésem okát.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Szóval, eltűnésem igazi oka, hogy meguntam a játékot. Kivették belőle Armin-t, így értelmét vesztettem a játéknak. De aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én is elveszem tőletek a történetet, amit nem tehettem meg. Szóval hosszas gondolkodás után, mely mögött tervezés, átírás és rengeteg jegyzet állt, visszatértem. Nem tudom mennyi idő telt el pontosan, de újra itt vagyok, és egy majdnem teljesen átalakított szállal térek vissza (értsd. az eltervezett dolgokat előrébb hozom). </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Szóval remélem továbbra is figyelemmel követtek és tűkön ülve várjátok a folytatást, amit nem tudok megmondani, hogy milyen időközönként jönnek. De jönni fognak!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Több dolog derül ki Wia-ról, mint azt valaha is gondoltatok, rengeteg minden rejtve maradt még előtettek ;) A következő rész már kint is van, szóval jó olvasást!</span></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-80702355159446846482019-07-18T19:10:00.002+02:002019-07-18T19:10:27.735+02:0026. Rész - Utazunk<div dir="ltr" style="text-align: center;">
Meglepi!!! :D Több hónap vagy már talán 1 év kihagyás után Wia nénikétek (😂) visszatér, ezzel együtt Wia és Armin. Már nyugdíjazásom előtt írni kezdtem ezt a részt, szóval majd lesz benne egy kis időugrás, az a mostani, de megmondom nektek őszintén, hogy lusta voltam átolvasni az elejét, így emlékezetből folytatom.</div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
De kijelenthetem, hogy folytatódnak az eltervezett dolgok, bár egy-két dolgot előrébb hoztam, de ezt csak itt ilyen megjegyzés céljából írtam le. Szóval nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Reggel fél 5-kor szólt az ébresztő. Annyira fáradt voltam, hogy hagytam had szóljon, majd utána felkelek és felkeltem Armint is.<br />
- Kapcsold ki. - rakta rám a csörgő telefont.<br />
- Utállak. - mondtam fáradt hangon.<br />
- Tudom. - ölelt át. Kikapcsoltam az ébresztőt és felé fordultam. - Elfogunk aludni.<br />
- Tudom. De egy perc. - dőltem a mellkasára.<br />
- Nagynénéd nemsokára ide ér.<br />
- Lehet, de én fáradt vagyok.<br />
- Na, gyerünk. - kelt volna fel az ágyból, de én átkaroltam. Nagy nehezen kimászott, de rajta lógtam így szó szerint lehúzott az ágyról. A földön feküdtem, amíg felhúzta a redőnyt.<br />
- Neeee! Éget. - takartam el a szemem.<br />
- Kellj már fel. - emelt fel a földről, de nem tartottam meg magam. - Rosszabb vagy, mint én.<br />
- Az ágyam akarom. - csúsztam ki a kezei közül. - Majd kelts fel, ha menni kell.<br />
- Itt akarsz aludni?<br />
- Aha.<br />
- Oké. - felöltözött meg minden én pedig szép lassan elkezdtem kúszni az ágy felé. De Armim megfogta a lábam és egész a szekrényig húzott. A tenyerem végig csikorgott a padlón, majd ledobta a lábaim.<br />
- Armin, kérlek, csak 1 másodperc.<br />
- Letelt.<br />
- Még 1-et.<br />
- Mivel vehetnélek rá, hogy megmozdulj? - erre megmozdítottam a kezem. - Nagyon vicces.<br />
- De még a nap se kelt fel.<br />
- Igen, nem kelt fel...<br />
- Ne szólj be. Na, de ha oda adod az egyik felsőd akkor felkelek. De fel is öltöztethetsz. Amíg válogatsz addig alszok egyet. - indultam meg az ágyam felé zombi járásban. Mikor oda értem beestem és becsuktam a szemem. Aludni nem aludtam, mert már semmi álmosság nem volt a szemeimben.<br />
- Ezt a felsőm neked adom. - dobta rám. - És legyen ez a szoknya.<br />
- Szoknyát nem veszek fel.<br />
- De ez az a japán szoknyád. Hozzá a felsőm. Láttam már animében és jól néz ki.<br />
- De akkor sem veszek fel szoknyát, keress egy rövidnadrágot.<br />
- Az nincs.<br />
- Ja, tényleg. Bőröndben van az összes. - raktam vissza a fejem a párnák közé. - Mindegy, felveszem a felsőd, autóban úgy sem látszik mi van rajtam. Levettem és felvettem a rám dobott felsőt.<br />
- Egy ilyen nem kell? - dobta hozzám az egyik melltartóm, amit nem szerettem ezért nem is raktam el a bőröndbe.<br />
- Nagyon dobálós kedved van. Egyébként nem, így sokkal kényelmesebb.<br />
- Értem. - és ezzel vissza is dőltem az ágyba.<br />
- Én lemegyek. Leviszem a cuccaid. - hümmögtem egyet és itt hagyott. Magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem. Pár perc múlva szólt be Armin, hogy keljek, mert indulnánk. </div>
<div dir="ltr">
A hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni. Kicsit félek, hogy újra visszamegyek, láthatom a régi szobám, amit nem tudom milyen állapotban hagytam ott. De ami a legfontosabb, hogy újra találkozhatok a régi barátaimmal.<br />
Hallottam, hogy nagynéném hangját, hogy itt hagynak, ha nem sietek. Szinte kiugrottam az ágyból, összeszedtem a telefonom és fülhallgatóm és már mentem is le hozzájuk.<br />
- Szia! Mehetünk.<br />
- Na végre!<br />
Elköszöntem anyától és ültem is az autóba.<br />
- Na, mehetünk? - kérdezte vidáman nagynéném és mindketten beszálltuk az autóba.<br />
- Még szép! Kíváncsi vagyok mi változott.<br />
- Semmi. - nevetett nagynéném.</div>
<div dir="ltr">
***</div>
<div dir="ltr">
- Ah, ez most komoly? - Arminnal mindketten felnéztünk a telefonból, hogy mi a baj. Egy hatalmas kocsisor elé értünk be.<br />
- Oh, itt fogunk élve megfőni az autóban. - dobtam oldalra a telefont.<br />
- Megy a klíma. De szerintem elüldögélünk itt egy darabig. Addig meséljetek valamit. - nézett a visszapillantóban ránk.<br />
- Mit meséljünk? - kérdeztem vissza.<br />
- Suli vagy, hogy mit terveztek Los Angelesben. Remélem nem otthon fogtok egész nap ülni.<br />
- Neeem. Meg akarom Arminnak mutatni a kedvenc helyeim. Tök jó lesz. - fordultam felé. - Van egy tök jó játékterem a közelben, bár tény, hogy rohadt kicsi, de mindig a legújabb játékokat szerezték be.<br />
- Jaj, azt akartam is mondani. - szólalt meg Minzy mielőtt Armin bármit is mondhatott volna. - Bezárt.<br />
- Hogy mit csinált? - a szemeim is kikerekedtek. <br />
- Nem igaz, csak egy nagyobb helyre költöztek. Szóval már nem olyan kicsi, mint volt és nagyon felkapott hely lett.<br />
- Na király, legalább több játékgép van.<br />
- Milyen típusú játékok vannak? - kapcsolódott be Armin is beszélgetésbe.<br />
- Gondolom ugyanazok vannak, mint régen csak több, nem nagyi? - bólintott egyet. - Akkor van szerencsejáték, amiben még soha senki nem nyert. Akkor sokféle pvp van. Régi játékokat is szerintem megtartották, vagyis van pacmen, márió és sonix.<br />
- Wia te aztán tudsz. - nevetett nénikém.<br />
- Gondolom ott töltötted a fél életed. - nevetett Armin is.<br />
- Nem is. Azért jártam ám bulizni is. Mondjuk, ezek a helyek már egynek mondhatók. Nincs sok olyan hely, ahol ne lenne játékgép is.<br />
- Na, akkor ha bulizni támad kedved én se fogok unatkozni.<br />
- Haha nagyon vicces vagy Armin, nem gondoltad, hogy majd külön válunk egy ilyen helyen?<br />
- Csak vicceltem. - csókolt meg, nagynéném pedig köhögni kezdett. Elfelejtettem szólni Arminnak, hogy néném előtt semmi romantikusat nem lehet csinálni. Elővettem a telefonom és leírtam neki, de ez még csak a bevezetés...</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Ahj, mennyi van még? - kérdeztem szenvedve, már több, mint egy órája ültünk a dugóban.<br />
- Hát még van jó pár kilométer.<br />
- Ahj... - csúsztam le az ülésről. - Itt fogunk mumifikálódni.<br />
- Ne szenvedj már ennyire. - csípett Armin oldalba.<br />
- De már szét ültem a seggem és fáj a lábam.<br />
- Miért nem szálltok ki? Innen úgyse mozdulunk sehova. Sétálhatnátok egyet.<br />
- Ez jó ötlet. - nyitotta ki Armin az ajtót.<br />
- De kint meleg van, meg egyébként is, bugyi van rajtam. - nyúltam végig a hátsó üléseken, amint Armin kiszállt.<br />
- Ne szórakozz már, gyere. - megfogta a kezem és kihúzott annyira az autóból, hogy karba tudjon venni.<br />
- Nem akaroook és bugyi van rajtam.<br />
- Ne nyávogj már, csak nyújtózunk kicsit. És egyébként is olyan, mintha rövidnadrág lenne rajtad.<br />
- Ahj... Oké, de csak kicsit, utána felhívom Rint.</div>
<div dir="ltr">
Armin bólintott és lementünk a partra. Los Angeles határában vagyunk, innen már látszódnak a nagyobb épületek. <br />
- Már ezer éve nem voltam itt. - jelentettem ki, miközben a part mentén sétáltunk.<br />
- Nálad egy év, ezer évnek számít?<br />
- Nem egy év, voltam vagy 10 éves, mikor utoljára jártam itt. A város határába ritkán jöttem. De van egy jó helyem. Gyere! - ragadtam meg a kezét. Sietősen vettük a város felé a lépteink. Már messziről látszódott a kis a sziget kicsit beljebb a parttól. Régen simán belehetett sétálni, max derékig ért a víz. Remélem ez most se változott.<br />
- Oda akarsz bemenni? - nézett rám hülyén Armin.<br />
- Aha, gyerünk. - ledobtam a cipőm és elindultam a vízbe, nem sokkal később Armin is követett. A víz nem volt hideg, kellemesen meleg volt, de ahogy haladtunk beljebb már kezdett hideg lenni. Jó derékig ért a félúton, majd ahogy a sziget felé közeledtünk, hol újra sekélyedni kezdett. Kis halak rebbentek szét a bokáig érő víznél.<br />
- Végre! - ült le Armin a part szélén.<br />
- Csak nem elfáradtál? - ültem mellé. Bólintott egyet majd csendben néztük hosszasan a tenger hullámzását.</div>
<div dir="ltr">
Elmélyedtem a gondolataimban. Hogy pontosan, hogy is hagytam a szobám, mekkora kupi vár ránk. Végül Armin térített észhez, hogy megindult a kocsisor, és ideje lenne megkeresni nagynéném, hogy haza érjünk mehessünk végre.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Otthon hideg fogadott a bekapcsolt klíma miatt. Miután élve megfőttünk az autóban ez a fagyasztás nagyon jól esett.<br />
- Nos Armin, üdv nálunk! Érezd otthon magad. - köszöntötte nagynéném, amin elnevettem magam. - Most mit nevetsz?<br />
- Öregszel már. Gyere inkább megmutatom a kis birodalmam én is. Nagyi mindent úgy hagytál ahogy volt igaz?<br />
- Persze, nem nyúltam egyik férjedhez sem.</div>
<div dir="ltr">
Kinyitottam résnyire az ajtót és benéztem, már pontosan én se tudom, hogy hagytam el a szentélyem.<br />
- Nem mersz bemenni? - nyitotta ki Armin teljesen az ajtót, hogy lássa mit is rejtegetek. - Aztakurva! - lassan sétált be a szobába majd megállt pontosan a közepén és körülnézett. A szobám minden egyes falán egy milliméter nem volt, beleértve a plafont is melyet a poszterek sokasága takart. - Kibaszott menő a szobád. Mindegyik fal más témájú poszter. Miért hagytad itt őket?<br />
- Anya nem szerette mikor fangirl voltam, így muszáj volt itt hagynom.<br />
- Szóval egy gamer fangirl vagy, ez rohadt jó. Eddig miért nem mondtad?<br />
- Mert anya azt mondta, ha ott is fangirlködni fogok leborotválja a fejem. A játszást megengedte és az animézést is, de ennyi. Azt mondta, hogy a többit túlzásba viszem, így ha megtudja leborotválja a fejem. Pedig a manga olvasás is hasznos...<br />
- Ez rohadt nagy. - nevetett ki, majd közelebb lépett a poszterekhez. - Ezekkel a játékokkal mind játszottál?<br />
- Igen. Mindent ismerek és szeretek, amiről itt poszterem van. Ahogy az összes mangát olvastam a polcon, többször is.<br />
- Oh értem. Menő. Sokkal menőbb a szobád, mint az enyém.<br />
- És ha még látnád mik vannak otthon a kartonokban. Szóval ja, igazi fangirl voltam, aki egyébként bulizott, játszott és animézett és zenét hallgatott.</div>
<div dir="ltr">
- És akkor ő a férjed? Belőle van a legtöbb poszter. - nézett végig az ágyam mellett lévő falon.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Bár a létezésemről nem tud, de legalább él. Tán féltékeny vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, nekem is van feleségem, bár ő nem él, de szintén énekel.</div>
<div dir="ltr">
- Persze-persze Miku. Majd veszek neked egy kis hologramot. - némán bámulni kezdtem a falat. - Armin... Nem zavarna, ha most egy kicsit, de tényleg csak kicsit átváltoznék fangirl-é?</div>
<div dir="ltr">
- Erre kíváncsi vagyok. Csak nyugodtan, elvégre 1 éve nem jártál itt.</div>
<div dir="ltr">
- Kösziiii~ - csókoltam meg. Mély levegőt vettem majd, teljesen elvesztettem a fejem. - Kyaaa, életeim megjöttem. - öleltem meg a falat.</div>
<div dir="ltr">
Armin tátott szájjal nézett rám, majd elnevette magát. - Te se vagy normális.</div>
<div dir="ltr">
- Tudooom, de imádom őket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisPlaQyKIN47wOnZ0ilP5GJKjeQkn_D5UEmuaT2_qqK_bxK6PSw4d2qYrlcA7j8X0xoJbuTClX8i7IPOoly-u6ia7uB8ZcmyVavivG_8bn0p1jWFDW-Dq10IQZoTN-xWaIB7p2q1fvrmrK/s1600/99ee9b3dba2a68217e22e0f94f1cf958.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="486" data-original-width="564" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisPlaQyKIN47wOnZ0ilP5GJKjeQkn_D5UEmuaT2_qqK_bxK6PSw4d2qYrlcA7j8X0xoJbuTClX8i7IPOoly-u6ia7uB8ZcmyVavivG_8bn0p1jWFDW-Dq10IQZoTN-xWaIB7p2q1fvrmrK/s320/99ee9b3dba2a68217e22e0f94f1cf958.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Mondanám, ha tetszett a rész írd le a véleményed, de nem tudom mennyire összetett, ezért majd a kövi résznél kérem ezt. Persze, ha megjegyzést hagysz, örömmel fogadom ^^ </span></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-44629924187145381772018-07-29T21:27:00.003+02:002018-07-29T21:27:43.948+02:00Hol a REPLAY? - 2. szülinapunk<div style="text-align: center;">
<br />
<br />
<br />
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Egy kis kitérőt teszünk a történetben és megünnepeljünk, hogy immár 2 éves a blog és szerény 23 600 oldalmegjelenítést tudhat a háta mögött. Ezt mind nektek köszönhetem! Imádlak titeket!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiBsJkyrBP5NtXQ39XR-ZSNCktKJIX3gSWNFAC95XrSZ26k3kDdrIdibD6jTykdCIzHHSJTyTYf6l6nrCdZpcgA14wdAeJNVTrL6j0bHQ4wRUgigCZDhkBCq1R71jFQxiZ9Y2yAlgCXTJ3/s1600/tumblr_okrqf97yAY1rbud4zo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="213" data-original-width="500" height="84" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiBsJkyrBP5NtXQ39XR-ZSNCktKJIX3gSWNFAC95XrSZ26k3kDdrIdibD6jTykdCIzHHSJTyTYf6l6nrCdZpcgA14wdAeJNVTrL6j0bHQ4wRUgigCZDhkBCq1R71jFQxiZ9Y2yAlgCXTJ3/s200/tumblr_okrqf97yAY1rbud4zo1_500.gif" width="200" /></a></div>
<br /></div>
<br />
Szóval, a mai kitérőnk témája replay.<br />
<br />
Biztos nektek is van olyan, hogy "Ezt így is csinálhattam volna; Ezt kellett volna mondanom; Ez jobb lett volna; Mi lett volna ha?" és a többi. Rengeteg új helyzetet lehetne ezekkel a mondatok mögötti ötletekkel kreálni. De, hogy így utólag mit tehetünk? Semmit. De nekem ez nagyon nyomja a szívem és némelyik azért elég vicces lehetett volna, ezért beavatlak titeket is.<br />
<br />
Mit változtatnék most a történet részein? És néhány nagyon sokszor ismétlődő kérdést is megválaszolok nektek. :)<br />
<br />
<u>1. Rész</u><br />
Kezdjük rögtön az elején.<br />
Wia ugye Los Angelesből jött, nos eredetileg Las Vegast akartam írni. Erre egyébként a napokban jöttem rá... Valahogy összetévesztettem a két helyet. Igen, ez is csak velem fordulhat elő. De most már ezzel a várossal kell tovább dolgoznom és a legjobbat kihozni belőle.<br />
<br />
<u><br /></u>
<u>3. Rész</u><br />
Ebben a részben van egy kisebb rész, ahol Nataniel féltékenykedését figyelhettük meg. De ekkor kapcsoltam, hogy "Mi van?! Nataniel? Hülye vagy Vivi?" Nem tudom, mit akartam kihozni ebből. Soha nem szerettem őt, erre beakartam vonni. Nos, azóta már nagyon ügyesen kivontam őt a sztoriból.<br />
<br />
<u><br /></u>
<u>5. Rész</u><br />
Áh, ez a Los Angeles kísérteni fog most már minden részben. >.< Gomen, de tévhitet építettem bennetek. Nem L.A., ahol a dolgok ott maradnak, hanem Las Vegas. "Ami Vegasban történik, az ott is marad." Ahj, de utálom magam ezért. Nem értem, hogy véthettem ekkora hibát...<br />
<br />
A matek tanár (ezt fontos megjegyeznem), a saját matek tanáromról mintáztam. Annyira jó beszólásai voltak, hogy muszáj volt róla mintáznom. Mint valami kényszer. xD "Köszönöm Tanár Úr, hogy 4 éven keresztül, adta az ihlet forrásokat!"<br />
<br />
Ebben a részben próbáltam Castielt jobban bevonni a történetben, de, mint ahogy a mostani részekből is kiderül, nagyon nem jött össze. :')<br />
<br />
<br />
Na jó... Itt untam meg. Annyira borzalmasak ezek a régi részek, hogy nem bírom elolvasni őket. xD Annyira vicces, hogy milyen béna részeket írtam a mostaniakhoz képest. És csodálkoztok, mikor azt írom, hogy nem szoktam elolvasni a részeket. Mert ja, nem szoktam. :D Van egy kis füzetem és ott összegezem a részeket, kiírom a lényeget így tudom folytatni. Bár vannak részek, amiket imádok, ezekre ki is térnék most.<br />
<br />
<br />
<u>10. Rész</u><br />
Mindig is nagy álmom volt, hogy egy ilyen helyre eljussak. Hát én nem jutottam el, de első sorban azért hoztam létre a blogot, hogy ezzel jussak el, ráadásul úgy, ahogy én elképzeltem. Mindenhol játék és Just Dance! Ahj... imádom ezt a játékot. De szerintem ez a blogból is átjött. :D<br />
<br />
<br />
<u>12. Rész</u><br />
Ez a rész az, ami reggel 10 perc alatt született meg. Felkeltem és azaz igazi ihletem volt. :D Nem tudom honnan jött, de nagyon jó rész lett. Nekem kimondottan tetszik. Bár féltem, hogy nincs olyan, hogy valaki félne a tyúkoktól, de pár hónappal később rengeteg hasonló videó jött velem szembe facebook-on. xD Sőt, még egyik barátnőm is szinte a nyakamba ugrott mikor megindult felé az egyik tyúk. xD<br />
<br />
Egyébként itt kap Wia egy nyuszit, vagyis választ. Nos szerencsétlen nyúlról azóta se volt szó. De nyugalom! Már úton van egy ilyen kis összefoglaló rész, hogy majd betudjam kapcsolni a történethez. Bár lehet ez a rész valahol útközben megdöglött, mert elég régóta szenvedek vele.<br />
<br />
<br />
<u>13. Rész</u><br />
A bűvös 13-as. :D Ez most így utólag esett le. Így már meg se lepődöm, hogy ebben a részben írtam az első szakítást. Mikor Armin ellöki Wiát, hogy nyerjen. Ez vicces rész lett. Fogalmam sincs, hogy honnan jutott ilyen eszembe, de tök jó lett utána a rész. :D Áh, imádom még mindig, de csak onnan, hogy ellökte.<br />
<br />
<br />
A külön részekből is van egy pár kedvenc...<br />
<br />
<u><br /></u>
<u>Sötét múlt</u><br />
Hát nem tudom ti, hogy vélekedtek erről a részről (nyugi, megírtátok ;) ), de én oda vagyok érte. Szerintem annyira át tudom érezni és adni, az ilyen balesetes cuccokat. Soha nem voltam ilyen érzelgős típus, de a filmekből rengeteget lehet tanulni, meg az is sokat számít, hogy beleélem és belehelyezem magam az adott szituációba és mindig megkérdezem magamtól, "Mit csinálnék a helyében?" Szerintem ez lehet a kulcs, hogy jól áttudjam adni az érzelmeket, vagyis nálam. De lehet csak én gondolom így.<br />
<br />
<br />
<u>Költözés</u><br />
Szintén egy tetszetős (mi ez a szó? xD) rész lett. Valahogy az ilyen szomorú részeket jobban át tudom adni, mint a vidámakat. Ez szerintem a sok horrorfilmtől van. Megtanultam, lefigyeltem, hogy mutatják ki a színészek a érzelmeiket, a fájdalmaikat (az üvöltésen kívül) és a kitartásukat. Vagy valami ilyesmi.<br />
<br />
<br />
És amit utálok, az első 9 részen kívül a 21 és 22. rész.<br />
Hát az valami borzalom lett. Kínszenvedés volt, mire megírtam, főleg a 22-et. Akkor megfogadtam, hogy soha a büdös életbe nem mennek kirándulni. Még most is felhúzom magam, elég csak rágondolni és ideges leszek. xD<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4cPQJgv8jTI4epCPNK6fKhowKc4C9iTmKUslxm2F0AC9R9CJYyCd3kgjZrM_J1JJvrezKO61YhURy2p8ojT2lDBO3m_5QagOGk7r7H-eApGOzYmRaHoH46eIfPfzOp7NgxnPofN7CDn1Z/s1600/tumblr_m9uw7drkM61rv5ilho1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="132" data-original-width="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4cPQJgv8jTI4epCPNK6fKhowKc4C9iTmKUslxm2F0AC9R9CJYyCd3kgjZrM_J1JJvrezKO61YhURy2p8ojT2lDBO3m_5QagOGk7r7H-eApGOzYmRaHoH46eIfPfzOp7NgxnPofN7CDn1Z/s1600/tumblr_m9uw7drkM61rv5ilho1_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<u>Anya-lánya kapcsolat</u><br />
Ez a "Mindig is tudtam, hogy utálsz." érzés. Nem tudom miért így írtam a kapcsolatot Wia és az anyukája között. Mindig is kíváncsi voltam, egy ilyen viszonyra. Soha nem tapasztaltam még ilyet és nem is nagyon láttam, ezért az elképzeléseim szerint megy, de szerintem nem is olyan rossz. :D<br />
<br />
<br />
<u>Apa-lánya kapcsolat</u><br />
Na, hát tökéletesen mintázza apuval való viszonyomat. ^_^ Ezt nem is kell magyarázni. Wia egyke, így apuci pici lánya. :3<br />
<br />
<br />
<u>Új karakterek</u><br />
Új karaktereket azért kellett kitalálnom, mert valahogy nem tudtam elképzelni Wiát az osztályban. Egyszerűen nem illik ott egyik társaságba sem. Ilyen Kim-Lisa-Rin társaságot tudnék elképzelni neki, ami a tökéletes lenne, de talán még Kimet sem.<br />
<br />
<br />
<u>Régiek, de hol vannak?</u><br />
Eh, nem tudom. Annyira elcsesztem néhol a történetet, amit már nem tudok visszafordítani. Sajnos a történet csak Wiára és Arminra épült, de próbálok egy új kezdetet elindítani a Los Angelesi (miért ez a város? T_T) utazás után. De ez sem garancia, hogy Nataniel benne lesz, egyszerűen nem tudom elviselni, Kentinnel egyetemben. Csak őt teljesen kivontam a forgalomból. xD<br />
<br />
<br />
<u>Wia</u><br />
Nem, nem ő fog megszólalni, bár vicces lenne, ha ő alkotna rólam véleményt. xD Kíváncsi lennék. :D Biztos utálna, amiért ennyit szenvedtetem. :3 Na, de ha már a szenvedésnél tartunk, vele is eléggé megszenvedek. Páran már észrevettétek és meg is kérdeztétek, hogy Wia miért nem játszik? Hááát, ez úgy volt, hogy nem tudom. Elkanyarodtam tőle, mivel én is animézek, így ő is. Ebben a témában jobban benne vagyok, de szerencsére vagyis remélem, hogy Arminnál nem történt ilyen, mert ő 100%-os gamerrnek készült. Nem akarok eltérni ettől, szóval ha a világ is összeomlik, akkor is játszani fog, amíg bírja az aksi. :D De nem tervezek világvégét. :D Egyelőre. :3<br />
No, de. Néha elgondolkozom, hogy a bulizás és a gamerkedés, hogy illik össze, majd eszembe jut, hogy az animézés és bulizás? Hát egyszerűen, nem kell a nap 24 órájában játszani, meg lehetnek kihagyások is. Elvégre Wiát nem antiszociálisra terveztem, így ebben az egyben nem csalódtam. :D<br />
<br />
<br />
<u>Armin</u><br />
Ő nem érdekel senkit sem.<br />
Najóó, lehet mégis. Jött pár kérdés, így azokat válaszolom meg, mert nem tudom mit írhatnék róla.<br />
"<i>Meddig marad ilyen köcsög Wiával</i>?"<br />
- A végéig. Egyébként szerintem nem köcsög, vagyis jó néha az. De most nem akarok egy tökéletes kapcsolatot. Mindig is szerettem, ha pasi szemétkedik a csajjal. Ez nálam egy ilyen alap és ez így is fog maradni.<br />
"<i>Hogy fogadta Armin Alexy nemi identitását?"</i><br />
- Erről van egy külön rész, bár szerintem soha nem fog kikerülni. Szóval, inkább elmondom. :D Elsőnek furcsának találta, azt hitte K-popot hallgat ezért öltözködik ilyen feltűnően, de idővel elfogadta.<br />
"<i>Lesz róla is külön rész?"</i><br />
- Van egy pár >.< De nem tudom...<br />
<br />
<u>Tanárok</u><br />
A legtöbbje ilyen álom tanár. Hát nem menő lenne egy olyan rajztanár, mint ami Wiának van? *-* Szép álom. :D<br />
<br />
<br />
<u>Múlt</u><br />
Hát erről nincs sok minden mondani valóm. Azt hiszem szépen és jól felépítve adagolom nektek szerencsétlen lány múltjának kis darabkáit, amik eddig elég tragikusak. De lehet majd lesz valami vidám is. :D Sajnos most nem írok egyet se, így nem tudom. De gondolkodom folyamatosan, csak egyelőre szintén negatív történeteken jár az agyam.<br />
<br />
<br />
<u>Jelen</u><br />
Próbálom kicsit kibővíteni Wia látáskörét, hogy ne csak Arminról szóljon az élete, mert valljuk be, most eléggé csak kettejükre fókuszálok. Ezzel persze nem is lenne baj, ha nem fogynék ki rohadt gyorsan az ötletekből.<br />
<br />
<br />
<u>Jövő</u><br />
Annyi, de annyi ötletem van és rengeteg rész is kész van már. :D Nagyon várom, hogy eljussunk oda. :D Rengeteg hülyeség, sírás és boldogság van tervben. *-* - ez egy értelmes mondat volt tőlem, jár a taps. -<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg50SZuBY0L02lHUKt4hXMSrRaD27VKFtb-26QPmBxU5SQEM08yH_RBexosQNbgqn-alSC1bL3nHpLP5kuCw4fFnXER80RE8k8n6kURaY-SLf2ZRGSoxHQ4_kSD8l74MlrBSN1w4jjbybgI/s1600/tumblr_nq8qlycSlC1rfd7lko1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="182" data-original-width="330" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg50SZuBY0L02lHUKt4hXMSrRaD27VKFtb-26QPmBxU5SQEM08yH_RBexosQNbgqn-alSC1bL3nHpLP5kuCw4fFnXER80RE8k8n6kURaY-SLf2ZRGSoxHQ4_kSD8l74MlrBSN1w4jjbybgI/s320/tumblr_nq8qlycSlC1rfd7lko1_400.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
És amit szeretnék még így végszóban megjegyezni.<br />
Én nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre egy-egy résszel kapcsolatban. De alig kapok visszajelzéseket, így nehéz bármit is eldöntenem, hogy most jó vagy sem. Lehet úgy vagytok vele, hogy úgysem veszem figyelembe, ha esetleg kértek valamit. De ez nálam nem így van, mindig tudok változtatni a történeten, ha az olvasók azt kérik. Ha valaki nem is akar itt a blog alatt írni, ezer helyen megtalál a Facebooktól kezdve a játékokon át egészen az e-mailig.<br />
Szóval, ha van véleményetek ne tartsátok magatokban. Ha egy poén csalt mosolyt az arcodra azt is szívesen veszem, ha leírod, hogy "ez jó volt" vagy valami. Csak mert, kezdem elveszíteni a motivációm az írás után, pedig rengeteg ötletem van és sok rész vár már rátok, csak nincs kedvem kirakni...<br />
Na mindegy..<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Boldog Szülinapot Nekünk! Mert nélkületek nem jöhetett volna ez létre!</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdnOpz3kwJbxaKiuso-4W8zHUwaIsT9Bc8s6TCtUXRY7b_adxgLhv9nFuamCEhVmo5zjVJSE2OwLjbL53OBSuohDdM2jsSfg9tTX912WwPz_SnHTwPCfCjyZj3CQ7p-Vg5LW-uqxAef-YS/s1600/tumblr_p92r2eVYx41wba4eto1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="311" data-original-width="500" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdnOpz3kwJbxaKiuso-4W8zHUwaIsT9Bc8s6TCtUXRY7b_adxgLhv9nFuamCEhVmo5zjVJSE2OwLjbL53OBSuohDdM2jsSfg9tTX912WwPz_SnHTwPCfCjyZj3CQ7p-Vg5LW-uqxAef-YS/s320/tumblr_p92r2eVYx41wba4eto1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-3793829878319242292018-06-22T21:42:00.000+02:002018-06-25T23:01:33.544+02:0025. Rész - Készülődés<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A hetet végig animéztünk én pedig szenvedtem, mert melegem volt, bár nem mintha változott volna a hőmérséklet a mai napra, meg lehet dögleni. Szeretem a meleget, de azért ez már túlzás. De legalább már nincs meg és nyugodt szívvel mehetek vásárolni.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Anya, elmentem vásárolni! - kiabáltam a konyhába és a választ nem megvárva szaladtam ki az ajtón. Vennem kell egy új ruhát magamnak és valami cipőt. Rinnek is akarok valami ajándékot és nagynénémnek is kellene valamit. Na meg Sarah, róla sem feledkezhetek meg. Végig gondolkodtam az egész utat, hogy kinek mit kellene vennem, de csak addig jutottam, hogy Agata nénémnek valami díszt, Rinnek pedig valami egeret, múltkor úgyis panaszkodott... Viszont, hogy milyent, az már passz.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A plázában a gamer sarokba vettem az irányt, hogy Rint letudjam. Egy darabig nézegettem az egereket és mindegyiket kézbe vettem, hogy melyiknek a legjobb a fogása. Végül egy közép árkategóriás Razer Ouroboros gamer egér mellett döntöttem. Bár nagyon fájdalmas lesz oda adnom neki, de nekem még jó. Fizettem és mentem is magamnak valami ruhát nézni.</div>
<div dir="ltr">
- Szia Leigh! - vágtattam be az ajtón.<br />
- Szia! - nagy szemekkel nézett rám, hogy hova ez a nagy sietségem. De még be is kell pakolnom holnapra, a többi ajándékról nem is beszélve. A ruhákhoz mentem céltudatosan és próbáltam magam rá venni, hogy ne térjek át a nadrág trikó szettjeimhez.<br />
- Sziaa!! - ijesztett meg Ros. - Beteg vagy? Armin megfenyegetett? Netán... Na jó nincs más ötletem. Miért veszel ruhát? - nézett rám bután.<br />
- Megyek vissza Los Angelesbe, vagyis megyünk, mert Armin is jön.<br />
- Repülővel mentek? Még soha nem ültem olyanon.<br />
- Nem, én félek rajta.<br />
- Attól is? Ne csináld már.<br />
- Nem úgy, csak olyan para mikor fel és leszáll. Egyébként nincs gond, csak jah...<br />
- Oh, akkor te ezek szerint már ültél.<br />
- Igen, nem is egyszer. De ha van lehetőség, akkor inkább kihagyom. Így néném jön értünk, reggel 6-ra.<br />
- Értem. Akkor egy Los Angelesi stílusú ruci kell. Gyere, az nem itt van.<br />
- Oké. - követtem Rost. Egész hátra mentünk és közben elhaladtunk a férfi részleg mellett, ahova csak benéztem, de egyből kiszúrtam egy pólót. - Ez... Ez kell nekem! - fordultam be a sorba.<br />
- Wia? Mit csinálsz? - jött utánam.<br />
- Ezt szerinted felvenné Armin? - egy fekete póló volt, amin egy halálfej volt és a szeméből és szájából úgymond festék folyt ki. - Áh, nem érdekel. Nekem kibaszottul tetszik szóval megveszem neki. De ha nem veszi fel, akkor majd én hordom, ha ott vagyok.<br />
- Ezt így gyorsan eldöntötted. De tutira nem fog neki tetszeni.<br />
- Szerinted feketét vagy fehéret vegyek?<br />
- Figyelsz te rám?<br />
- Igen, nem fogja felvenni. De magamnak csak nem vehetem meg. Az milyen már? Majd azt mondom neki, hogy vettem neked-magamnak egy felsőt.<br />
- És gondolom, most azt hiszed, hogy kedves vagy.<br />
- De nem jól állna rajtam? - raktam magamhoz. Ros elhúzta a száját, majd nevetni kezdett.<br />
- De, nagyon.<br />
- Oké... Nem tudom milyen méretet hord.<br />
- Erre nem mondok semmit. De gyere ruházni, utána veszel neki egyet. - kacsintott rám.<br />
- Te tudod Leight méretét? - csak bólintott.<br />
- Szoktad a ruháit hordani nem? Felveszed és tudni fogod, hogy jó lesz-e rá.<br />
- Igazad van. Na, akkor ruha. - mutattam Rosnak, hogy mutassa az utat. Közben magammal hoztam egy M-es méretet, ez tuti jó lesz rám.<br />
Végig sétáltunk a sorokon, egészen az üzlet végiéig.<br />
- Itt keresgélj, ezen a soron végig. - mutatott a kezével az említett sorra.<br />
- Rendicsekk. Te nem maradsz?<br />
- Nem, anyunak kell segítenem.<br />
- Ja, oké. Akkor szia!<br />
- Majd küldj fészen képet! - kacsintott rám és el is ment.<br />
Neki kezdtem a ruháknak, ahol teljesen átváltottam a rövidnadrágokhoz. A ruha valahogy nem az én stílusom.<br />
A próbafülkébe három magasított derekú rövidnadrággal és hat haspóló féleséggel vonultam be. Felpróbáltam az összeset és rájöttem, hogy ezek a nadrágok forrónacik. Pedig nagyon tetszenek, de így csak egyet veszek. Felpróbáltam a felsőket is a választott nadrághoz, de egyik se volt az igazi. Mindegyik bevitt ruhát vállfára raktam és a felsőkből mindent, a nadrágból pedig egy kivételével mindet visszaraktam a helyére. Asszem hagyom a felsőket és tényleg veszek valami ruhát.</div>
<div dir="ltr">
Pár órás ruha válogatás után nem is egy, hanem egyből két ruhát is találtam. Egy kék rövidnadrágos overált és egy fekete hosszúujjú combközépig érő ruhát. Az utóbbi jó lesz estére, ha esetleg megyünk valamerre. </div>
<div dir="ltr">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg97xHgUe487BLzXV7mMXhdu4GVHMCDbVdkz_MKL39kkAR_DbVlqc245kIHS_eRImslyKiWCfjll_01n6cDOkpCzSLdVj_nBfkCgjYT9M7B0hRMz1iYEOS82BSJHjqXAEjSipE8PZXi_cH8/s1600/1.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="410" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg97xHgUe487BLzXV7mMXhdu4GVHMCDbVdkz_MKL39kkAR_DbVlqc245kIHS_eRImslyKiWCfjll_01n6cDOkpCzSLdVj_nBfkCgjYT9M7B0hRMz1iYEOS82BSJHjqXAEjSipE8PZXi_cH8/s320/1.png" width="186" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9nt1KbxAnvtiAx-x9BAVsU9Iehyphenhyphen-Sck1q74D7eiCMBApMKJTdhd7Jd2SQ03ZG3zab4lZofcLHmCabEkVYKH5Gz6COoHGnIKuPoHvo-Q62L4krImR9jDyjTL6s22RKru_D1zdJ9s4Oq03u/s1600/2.png" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="410" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9nt1KbxAnvtiAx-x9BAVsU9Iehyphenhyphen-Sck1q74D7eiCMBApMKJTdhd7Jd2SQ03ZG3zab4lZofcLHmCabEkVYKH5Gz6COoHGnIKuPoHvo-Q62L4krImR9jDyjTL6s22RKru_D1zdJ9s4Oq03u/s320/2.png" width="186" /></a></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br />
- Na sikerült? - kérdezte Leight.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Életemben nem töltöttem ennyi időt ruha vásárlással.</div>
<div dir="ltr">
- És még Ros se volt itt.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, vele gyorsabb lett volna.</div>
<div dir="ltr">
- De drágább is.</div>
<div dir="ltr">
- Hát az biztos. - nevettem el magam. Fizettem és elköszöntem tőle. Kezdek kicsit izgatott lenni a holnapi nap miatt.</div>
<div dir="ltr">
Még nénikémnek és mamámnak kell vennem valamit.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Ahogy sétálgattam a plázában egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mit vegyek nekik, ezért felhívtam anyut, aki nem volt túl nagy segítség. Csak annyit mondott, hogy amiről eszembe jutnak. Miért ilyen nehéz valakinek ajándékot venni? Kínomba bementem egy ékszer üzletbe. Mamám úgyis szereti a bizsukat, nénémnek meg veszek valami gazat és kész.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Sokáig nézelődtem a boltban, már sokadszora megnéztem a karkötőket és a nyakláncokat, mikor megakadt egy félhold alakú nyakláncon a szemem. <span style="font-family: sans-serif;">Egy kisebb dombornyomott félhold medál, aminek a láncán még egy kis csillag is volt. Ez tökéletes lesz, egyszerű, de mégis szép. Elégedetten távoztam az üzletből. Most már minden meg van mehetek haza egy kis kerülővel. Az egyetlen virágbolt, ami ismerek az tőlünk pár utcával arrébb van. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: sans-serif;">***</span></div>
</div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">Gyorsan lerendeztem a virág ügyet és siettem is haza. Már 5 óra volt és azon kívül, hogy már éhes voltam, azt se tudtam, hogy mit pakoljak össze.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">20 perc alatt haza értem, feldobtam a cuccokat a szobámba és mentem is egyből a hűtőhöz.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Miért nem várod meg a vacsorát? - kérdezte anya.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Mit eszünk?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Még nem tudom, mit együnk?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Spagetti?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Nem tudsz mást kitalálni? Állandóan azt ennél.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Mert szeretem.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Vagy csak ez az egy dolog, amit könnyen feltudsz vinni a szobádba.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Az mellékes. De egyébként is itt szoktam lent enni veletek, ha nem baj.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Még szép, hogy itt eszel velünk. Amíg itt laksz, addig az én szabályaim szerint élsz.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Szóval, akkor jó a spagetti? Az legalább gyorsan meg van. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Jó akkor legyen az.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Majd kiabálj, ha kész vagy írj messengeren. Én addig összepakolok holnapra. - felballagtam a szobámba és elővettem a bőröndöm. Kinyitottam és leültem az ágyra. Elsőnek arra gondoltam, hogy megvárom míg belemásznak a dolgok maguktól, de mivel ez nem fog sajnos soha megtörténni, azért inkább szétnéztem a szekrényemben. Elsőnek fehérneműket pakoltam el, abból legalább nem kell válogatnom. Ezután az ágyra dobáltam minden rövidnadrágom és hozzájuk a kedvenc felsőim párosítottam. De nem tudtam közösnevezőre jutni, ezért mindent bedobtam a bőröndbe és kész. Becipzároltam és arrébb akartam rúgni, de átestem rajta.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Bazdmeg! </span></div>
<div dir="ltr">
- Szerencsétlen.</div>
<div dir="ltr">
- Te mióta vagy itt? - lepődtem meg. Armin az ajtóban állt és rajtam nevetett. Átmásztam a bőröndön és ezúttal kézzel toltam a sarokba. Nem is olyan nehéz, mégse tudtam lábbal megmozdítani.</div>
<div dir="ltr">
- Csak pár perce. De pont jókor jöttem, hogy ezt lássam. Jaj, annyira béna tudsz néha lenni. - beljebb jött és széttárta a karját. Odaléptem hozzá, hogy megöleljem.</div>
<div dir="ltr">
- Muszáj minden bénaságom megjegyezni?</div>
<div dir="ltr">
- Ezeket nem lehet nem megjegyezni.</div>
<div dir="ltr">
- Neked is vannak hülye lépéseid.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, de neked sokkal több van. - kócolta össze a hajam és kényelembe helyezte magát az ágyamon és bekapcsolta a tévét. Pár másodpercig sértődötten néztem rá, majd lementem kajálni. Armin nem jött le, mikor felmentem még mindig a tévét nézte. Tényleg semmit nem fog csinálni a szünetben. Az, hogy nem jött le, ebből arra merek következtetni, hogy nem éhes, ha az úgy is kiszolgálja magát, így elmentem pancsolni.<br />
<br />
Megengedtem a kádat és teleraktam habfürdővel. Kimentem a telefonomért és közöltem Arminnal, hogy nem jöhet be. Beültem a kádba és felhívtam Rint messengeren webkamerán.</div>
<div dir="ltr">
- Haliii!</div>
<div dir="ltr">
- Szia! Na mizu? Elkészültél holnapra?</div>
<div dir="ltr">
- Oh, ez nem kérdés.</div>
<div dir="ltr">
- Már mindenkinek szóltam, hogy Wia visszatér.</div>
<div dir="ltr">
- Jahj, már úgy várom. Tök jó lesz azzal a sok hülyével találkozni.</div>
<div dir="ltr">
- Kíváncsi leszek Armin mit szól hozzánk.</div>
<div dir="ltr">
- Hát téged bír, a többire én is kíváncsi vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Viktor is a városban van.</div>
<div dir="ltr">
- Nagy ügy, senkit nem érdekel már. Egyébként se tudta betolni a pofáját a kórházba.</div>
<div dir="ltr">
- És Viktor? Még mindig nem volt senkije.</div>
<div dir="ltr">
- Egyem meg. - nevettem el magam.</div>
<div dir="ltr">
- Na de Wia! - nevetett ő is.</div>
<div dir="ltr">
- Most mi van? Nem ezt mondtam, hogy összejövök vele. Semmi pénzért! De azért gáz, hogy még mindig rám vár.</div>
<div dir="ltr">
- Azt nem mondtam, hogy rád vár. </div>
<div dir="ltr">
- Rin, kérlek. Tudod milyen. </div>
<div dir="ltr">
- Jó nem szóltam.</div>
<div dir="ltr">
- Na, azért. Egyébként meg már ezerszer megmondtam neki, hogy...</div>
<div dir="ltr">
- Wiaaa! Gyere gyorsan! - hallottam kintről Armin hangját.</div>
<div dir="ltr">
- Várjál. - mondtam Rinnek. - Mi bajod van? - kiabáltam a kádból.</div>
<div dir="ltr">
- Gyere már!</div>
<div dir="ltr">
- Oh baszki... - motyogtam magam elé.</div>
<div dir="ltr">
- Mi baja van?</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom. Biztos kitalált valami hülyeséget.</div>
<div dir="ltr">
- Gyere már!!!</div>
<div dir="ltr">
- Megyek már! - a kádszélére tettem a telefonom és kimásztam a kádból. Magam elé fogtam egy törölközőt és kinéztem az ajtón. - Mi a fasz bajod van?</div>
<div dir="ltr">
- Na, hogy beszélsz? </div>
<div dir="ltr">
- Armin. Épp fürdenék és Rinnel is beszélek. Mi ilyen sürgős?</div>
<div dir="ltr">
- Már semmi, egy új filmet akartam meg mutatni, amit most adtak.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt nem hiszem. Én meg azt hittem valami olyat akarsz.</div>
<div dir="ltr">
- De perverz vagy! - nézett rám nevetve.<br />
- Nem vagyok perverz! Csak szexin gondolkodom. Jó?</div>
<div dir="ltr">
- Én kérek elnézést. - emelte fel védekezően a kezeit.</div>
<div dir="ltr">
- Keresd meg neten és küld el.</div>
<div dir="ltr">
- Sokáig leszel?</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem igen. - nem vártam meg míg válaszol, becsuktam az ajtót és a kezeim közé vettem a telefont. </div>
<div dir="ltr">
- Na, mit akart? Nem sokat értettem.</div>
<div dir="ltr">
- Valami filmet akart megmutatni. Nem is ő lenne, ha valami másért kiabált volna.</div>
<div dir="ltr">
- De ezért szereted.</div>
<div dir="ltr">
- Ezért is.</div>
<div dir="ltr">
- És? Még miért? Mi fogott meg benne? Biztos nem az, hogy egész nap játszik.</div>
<div dir="ltr">
- Na, azért az is sokat számít.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, azért nem játszottál már hónapok óta. Tudod milyen kihalt nélküled a szerver? Na, de nem eltereljük szót. Szóval? Külső-belső.</div>
<div dir="ltr">
- Hát kezdem a külsővel, az a legkönnyebb. Fekete haj, tudod, hogy imádom.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- A kék szeme. A hasa, mondjuk ezt csak később tudtam meg, hogy kockás, de akkor is.</div>
<div dir="ltr">
- Ez ilyen meglepetés volt.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Akkor passz... Térjünk át a belsőre.</div>
<div dir="ltr">
- És a cuki tulajdonságokra.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, arra. - nevettem el magam. - Akkor imádom a humorát, hogy mindig megtud nevettetni. Ahogy hozzám szól, a nevetése. Juj, meg mikor nem érti a dolgokat és a hajába túr. Istenem...</div>
<div dir="ltr">
- Ilyenkor úgy utállak. Én miért vagyok egyedül? </div>
<div dir="ltr">
- Mert ott nincsenek ilyen jó pasik, mint itt.</div>
<div dir="ltr">
- Ott is csak egy van, vagyis csak volt.</div>
<div dir="ltr">
- Honnan tudod? Lehet van több is. Van ám itt játékterem. Mondjuk egyik fiút se néztem.</div>
<div dir="ltr">
- Pedig mondtam, hogy keress nekem valakit.</div>
<div dir="ltr">
- Bocsi... Majd kölcsön adom Armint.</div>
<div dir="ltr">
- Hülye. Barátnő pasija egyébként is tabu.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. Csak azért mondtam, hogy lásd milyen nagy lelkű vagyok. - nevettem el magam és Rin is nevetni kezdett. Még beszélgettünk 1 órát, mire 5%-ra merültem. Elköszöntünk egymástól. Kidobtam a telefont a székre és gyorsban lezuhanyoztam. Fogat mostam és felöltöztem.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Nya, mit is kellett... - Armin a távirányítót tartva elaludt. - Akkor nem is volt olyan fontos az a film. - még csak fél tíz, de már alszik. Tuti csak pár órát aludt, mert játszott. Nem ébresztettem fel, csak bemásztam mellé az ágyba. Egy puszit nyomtam az arcára és elvettem tőle a távirányítót. Kikapcsoltam a tévét, majd rájöttem, hogy mászhatok ki a lekapcsolni a villanyt. Ahogy kimásztam az ágyból Armin befordult a helyemre.</div>
<div dir="ltr">
- Na, nem. Armin, gyerünk kelj fel. Armin!</div>
<div dir="ltr">
- Hagyj!</div>
<div dir="ltr">
- Nem hagylak, mert én alszom belül. És egyébként is nem kellene átöltöznöd?</div>
<div dir="ltr">
- Megoldottam már.</div>
<div dir="ltr">
- Utállak. - kapcsoltam le a villanyt.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - durcásan feküdtem be mellé. Elfordultam tőle és duzzogni kezdtem. Egy idő után átölelt hátulról és megcsókolta nyakam.</div>
<div dir="ltr">
- Még mindig utállak.</div>
<div dir="ltr">
- Kiengeszteljelek? - felé fordultam.</div>
<div dir="ltr">
- Amiért elfoglaltad helyem nincs szex.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jó, úgyis fáradt vagyok. - befordult a falhoz és elköszönt.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy te milyen izé vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Szeretlek.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem, csak kicsit. - követtem a példáját és én megpróbáltam elaludni. De az ölelése nélkül nem bírtam, így én öleltem át.</div>
<div dir="ltr">
- Tudtam, hogy nem bírod nélkülem.</div>
<div dir="ltr">
- Menjé már aludni. Most haragszom, nem szólok hozzád. - nevetni kezdett és felém fordult, majd megcsókolt. Még beszélgettünk a holnapi nappal kapcsolatban, mikor valamikor bealudtam, miközben hallgattam mit mond.</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-81480760195167331812018-04-21T22:25:00.000+02:002018-04-21T22:25:39.591+02:0024. Rész - Rossz hír, vagy mégse?<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Lucia és Agatha telefon beszélgetése</b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
- Biztos nem gond?</div>
<div>
- Nem, dehogy. Elleszünk mi hárman is, vagy ketten.</div>
<div>
- Akkor jó. Majd megbeszéljük, hogy hogyan is legyen az utazás.<br />
- Elmegyek én, ha kell. Csak 3 óra.<br />
- Rendben, majd még felhívlak.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Ahogy felébredtem, totál fáradtan nyúltam a telefon után, hogy mennyi is az idő, fél 2. Ezt betudva bújtam a takaró alá és csuktam vissza a szemem. Semmi kedvem nem volt felkelni és nem is kellett, elvégre se iskola, se programom nem volt a mai napra. Addig pihenek, amíg a hasam ki nem csal az ágyból, vagy amíg nem kell pisilnem. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom hol van egész nap... - hallottam anyu hangját az ajtó előtt. Tuti Armin jött.</div>
<div style="text-align: left;">
- Gondolom ágyban. Elkezdődött a szünet. - miért jöttél? Nem akarok felkelni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól van, akkor rángasd ki, mert még nem is ebédelt. - hallottam, ahogy kattan az ajtóm és kinyílik, majd újra becsukódik. Nem fogok megmozdulni, nem akarok felkelni. Ekkor Armin takaróstól emelt fel az ágyról.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nemár... - beszéltem a takaró alól, majd felfedtem arcom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó reggelt! - csókolt meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi benne a jó? - nyújtóztam ki a karjai közt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy velem indítod a reggelt... helyett a délutánt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugye nem terveztél semmit?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem, túl lusta vagyok ahhoz. Most egy hétig biztos nem csinálok semmi közös programot, ami nagy mozgást igényel. - rakott vissza az ágyra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szóval, ha én hívlak valahova nem jössz?</div>
<div style="text-align: left;">
- De, csak én nem fogok gondolkozni, mit kellene csinálni. - ült le mellém, vagyis inkább feküdt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor jó, mert én se. Viszont jössz Los Angelesbe igaz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze, miért ne?</div>
<div style="text-align: left;">
- Oh, király! Ne felejtsd, hétvégén indulunk. Már várom, hogy bemutassalak a barátaimnak. Meg a kedvenc helyeimet és a várost. Meg megismerheted...</div>
<div style="text-align: left;">
- Wia! Nyugi, annyi mindent sorolsz fel, hogy lehet a felére sem jut idő.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oh, dehogynem. Majd gondoskodom róla.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ahogy akarod. Viszont egyél azután animézünk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit nézünk? - kérdeztem kíváncsian, de nem kaptam választ. Visszakuckóztam a takaróm alá és aludni akartam, de Armin levette rólam. - Nemár! Csak még egy picit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Anyud is beszélni akar veled.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi? Minek? Tegnap nem szóltam be senkinek sem. Pedig tegnap este megjött, szóval ingerlékeny vagyok.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennek örülök, de nem tudom mit akar mondani.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ahj... Kiviszel? - nyújtottam felé a kezeim.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sokba fog ez neked kerülni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd megbeszéljük. - kacsintottam rá. Karba vett és lecipelt a lépcsőn, egyenest a konyhába.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Ezt nem hiszem. - csóválta anya fejét. - Nem vagy te egy kicsit elkényeztetve?</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak kicsit. - csókoltam meg Armint és letett. - Mi a reggeli?</div>
<div style="text-align: left;">
- Amit találsz. Van müzli.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oksika. Te kérsz? - kérdeztem meg Armint, de már reggelizett, vagyis ebédelt. Kivettem a müzlim és a számba öntöttem a dobozból.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudnál kulturáltan enni? - ült le anya. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ha a kezemből eszek, az annak számít?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor nem. - rántottam meg a vállam és ültem le én is. - Szóval miről akarsz beszélni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Az útról.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tán elnapoljuk?</div>
<div style="text-align: left;">
- Is.</div>
<div style="text-align: left;">
- Váááárj... Kitalálom. Túl sok munkád van, ezért nem jössz. Eltaláltam?</div>
<div style="text-align: left;">
- El... - szomorodott el.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát jó... Egyébként Armin is jön. De asszem ezt már mondtam. </div>
<div style="text-align: left;">
- Lehet. De jól van.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mikor indulunk? - kérdezett rá Armin.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jövőhét hétvégén és olyan 5 körül.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tessék?! - egyszerre akadtunk ki mindketten. 5-kor épp a másik felemre fordulok át, nehogy már akkor.</div>
<div style="text-align: left;">
- Agatha jön értünk? </div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. De már itt lesz fél 5-re, ha esetleg hamarabb elkészültök.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aha, én még délben se készülnék el. De oké, megoldjuk. Időben fogunk indulni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én nem biztos, hogy itthon leszek, mert rengeteg a munkám, de Armin rád bízom, hogy időben elkészüljetek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem lesz gond. </div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor ez most azt jelenti, hogy Armin itt alszik? - remélem nem értettem félre.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. - felcsillantak a szemeim.</div>
<div style="text-align: left;">
- Na, már épp ideje volt, hogy ti mondjátok. - felkeltem az asztaltól és az üres dobozt a kukába hajítottam. - Még valami? - néztem anyára, de megcsóválta a fejét. - Jó, akkor sziasztok! - elhagytam a konyhát, majd a lépcső előtt nevetve visszafordultam. - Te nem jössz, vagy megyünk valahova? - kíváncsi tekintettel néztem Arminra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennyi volt? - kérdezte meglepetten. Nem tudom pontosan mire értette, de legyen az bármi is, igen. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ja, úgyhogy anime time.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: left;">
- Milyen kaját kértek, mert akkor gyors elszaladok boltba. - ajánlotta fel anyu.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csokit! - vágtam rá. - Rengeteg csokit. </div>
<div style="text-align: left;">
- Meg van? </div>
<div style="text-align: left;">
- Aha. De legalább nem lesz mire megyünk. - megfogtam Armin kezét és magam után húztam. - Mit nézünk?</div>
<div style="text-align: left;">
- Amit akarsz, utána azt, amit én akarok.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor az egyik kedvencem. - beléptem a szobámba és lehuppant az ágyra. </div>
<div style="text-align: left;">
- És melyik az a kedvenc?</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd meglátod. - leült a gép elé és pár billentyű lenyomásával, már a monitoron volt. Bekapcsoltam a TV-t és már a videó elindításra várt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi a címe?</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd mondják. Indíthatom? - bólintottam és elindította. Értetlen arckifejezést vágva, néztem a képernyőre. Miután vége lett az openingnek, ránéztem Arminra. - Ne ítélj az első 5 perc alapján.</div>
<div style="text-align: left;">
- Meg sem szólaltam! - emeltem fel védekezően a kezeim és újra a képernyőt bámultam.</div>
<div style="text-align: left;">
- A szemedből látni. Pedig ez az egyik kedvenc animém.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oh, kedvenc anime. Az ecchi kategóriába tartozik?</div>
<div style="text-align: left;">
- Vígjáték, jó?</div>
<div style="text-align: left;">
- Aha...</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Megnéztük az első részt, majd a másodikat és a harmadikat is. Végig nevettem az egészet. Lehet csak azért, mert az első napban voltam és olyankor nulla életkedvem van és mindenen tudod nevetni, vagy tényleg tetszett. Armin többször rá kérdezett, hogy milyen, de csak elsuhintottam egy nem tudomot. De vicces volt és tetszett Mugen jelleme, valamiért Armin jut róla eszembe.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A vége felé bekajáltunk már minden chipset és üdítőt. Az utolsó három részt már Arminhoz bújva néztem végig. Egy egész délutánt végig animéztünk és kivételesen nem én választottam, de újabb befejezett animével bővült a gyűjteményem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Na milyen volt?</div>
<div style="text-align: left;">
- Van második évad?</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnos nincs, de örülök, hogy tetszett. - csókolt meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Semmi folytatás nincs?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs. De holnapra is kereshetek valamit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké. Amíg meg van tudunk animézni, de utána akarok venni pár ruhát és ajándékot.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól van. Akkor hat animét simán végig tudunk nézni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, nagyjából. Plusz, mínusz egy nap.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hat és kész. - szögezte le. </div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben, na. Ne basszál már le.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak mondtam. Meg ennyi kinézett animém van a nyárra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak ennyi? Hosszú ám a nyár.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudom, de megyünk nyaralni is.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hova?</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd meglátod.</div>
<div style="text-align: left;">
- Uh, én is megyek? - izgatottság és a kíváncsiság hallatszott a hangomban.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem akartam, hogy gyere, de anyu ragaszkodott hozzá.</div>
<div style="text-align: left;">
- Annyira szemét vagy. - löktem meg finoman. </div>
<div style="text-align: left;">
- Veled mindig. - csókolt meg. - Viszont megyek. Későre jár. - elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak fél kilenc. Fiatal még az idő, főleg, hogy nyári szünet van. </div>
<div style="text-align: left;">
- Fiatal lenne, ha nem lenne meg neked.<br />
- Ch...<br />
- Csak hülyéskedtem. De azért holnap reggel hatkor kibaszlak az ágyból.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugye azt tudod, hogy akkor meghalsz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Vállalom a kockázatot. Lekísérsz vagy maradsz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Megyek.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Szinte kiugrottam az ágyból. Nem is olyan rossz egész nap az ágyban lenni. Kikísértem Armint és egy csók keretében elköszöntünk egymástól. Az ajtón belépve egyből anyához rohantam, az udvarra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Anyaaaa! Holnap csak tíz után engedheted be Armint.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt mondta, hogy hatkor akar kelteni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát így jártál kislányom. - nevetett ki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszi, ma mindenki olyan kedves velem. - nevettem el magam.</div>
<div style="text-align: left;">
- De gondolod, hogy felfog kelni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintem igen. Ha szemétségről van szó, megcsinálja, ezt élvezi.<br />
- Eltanulta tőled.<br />
- Persze, én soha nem voltam ilyen gonosz.<br />
- Soroljam?<br />
- Csörög a telefonomon. Ma már nem jövök le, bekajáltam egy csomó chipset. Szóval jó éjt!<br />
- Apádnak legalább köszönj majd felfelé menet.<br />
- Rendben<br />
<br />
Felfelé ment köszöntem apunak. Épp meccset nézett, de azért rákérdezett milyen napom. Elmeséltem a túl izgalmas napom és mentem is aludni, mert még én is elálmosodtam a mesélés közben, apu meg valószínűleg nem is figyelt, mert épp gólhelyzet volt. Na mindegy, én válaszoltam neki.<br />
Lepancsoltam és megmostam a hajam. Totál lusta voltam, hogy megszárítsam legalább egy kicsit, így inkább csöpögő vizes hajjal mentem ágyba. Majd holnap megpróbálok Armin előtt felkelni és csinálni vele valamit. Az ágyban úgy kettőig nyomkodtam a telefont, majd bealudtam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Igen rövid lett, de ennek oka van. ;) Készül a nagy a durranás. :D </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
Ha tetszett a rész ne felejtsd el ezt a tudtomra adni. :)</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-25857729390190312082018-03-17T15:37:00.000+01:002018-03-17T15:37:05.590+01:0023. Rész - Vacsora<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! Visszatértem! :D Most már nem lesz ilyen hosszútávú kihagyás. Mondanám azt, hogy tanultam, de nem szokásom tanulni. Egyszerűen csak nem tudom, hogy mit is kellene írnom. De ihlet néni megszállt és befejeztem. :) </i></div>
<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Reggel mindenki korán kelt és mindent összepakoltunk. A tanárok is a nagy pakolás közepette keltek fel és értetlenül néztek szét. De szerintem nem a nagy pakolás ragadta meg a figyelmük.<br />
- Mi történt az arcukkal? - nézett rajtunk végig Mr. Faraize.<br />
- Ez a tegnapi naphoz tartozik. - válaszolt Iris.<br />
- Mindenki így néz ki?<br />
- Nem, Melody tiszta maradt, mert nem játszott.<br />
- Értem. De mégis mi történik?<br />
- Senkit nem érdekel már ez az egész. Pakolunk és megyünk haza. - mondta Peggy.<br />
- De hát a busz csak 4-re jön. Mégis, hogy akarják ezt megoldani?<br />
- Oh, már megoldottam max. fél óra és már a buszon ülünk. Tudja, újságírói képesség, hogy nagyon jó memóriám van és szemem. Nem volt nehéz lenéznem a telefonszámot, mikor múltkor beírta a telefonjába.<br />
- A többiek is menni akarnak? - nézett ránk. Szinte felpakolva álltunk előtte és még megkérdezi.<br />
- Maga szerint?<br />
- Rendben. - kicsit szomorúan lépett vissza a sátorba. Mi folytattuk a pakolást. Már úgy nézett ki a hely, mintha senki nem járt volna itt. Miután mindennel végeztünk elsétáltunk az erdő szélére, ahol a busz fog megállni. Szerencsénkre hamarabb jött a busz és egy percet sem kellett várnunk. Nagyjából délre haza is érünk. Felszálltunk a buszra. Én belülre ültem Armin pedig mellém. Ros és Alexy mögénk, Iris és Viola pedig elénk ültek.</div>
<div dir="ltr">
- Én aludni fogok. - jelentettem ki és levettem a cipőmet.</div>
<div dir="ltr">
- De büdös van. - mogorván ránéztem. - Csak vicceltem. - kócolta összehajam.</div>
<div dir="ltr">
- Szemét... - felhúztam a lábaim és eldőltem a széken, a fejem Armin ölébe hajtva.</div>
<div dir="ltr">
- Srácok ez félreérthető ám. - hajolt fölém Ros. Hátamra fordultam és kinyújtottam a nyelvem. Válaszként csak ő is kinyújtotta.</div>
<div dir="ltr">
- És én vagyok gyerekes. - szólalt meg nevetve Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Neeee! Te ne szólalj meg. - mondtam nevetve.</div>
<div dir="ltr">
- Sokkal komolyabb vagyok nálad. - jelentettem ki.</div>
<div dir="ltr">
- Aha, persze. Melyik bolygón? - csípett oldalba. Amire megugrottam.</div>
<div dir="ltr">
- Ne csipkedj már!! - böktem oldalba.</div>
<div dir="ltr">
- Mert neked lehet? - csípett meg újra.</div>
<div dir="ltr">
- Ne kötözködj velem. - ültem fel, de visszarántott.</div>
<div dir="ltr">
- Mert mi lesz? - kezdett el csikizni. Hangos nevetésbe kezdtem, mire minden tekintet rám irányult.</div>
<div dir="ltr">
- Neee! Hagyd abba! - mondtam már könnyek közt.</div>
<div dir="ltr">
- Szegény lányt ne kínozd. - nevetett Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Nem kínzom, látod, hogy nevet.</div>
<div dir="ltr">
- Nemááár!!! - hagytam abba a nevetést. Kicsit meglepetten nézett rám.</div>
<div dir="ltr">
- Na, mi a baj?</div>
<div dir="ltr">
- Semmi. - nevettem ki. Megfogtam a pólóját és magamhoz húzva hosszan megcsókoltam. - Megyek aludni.</div>
<div dir="ltr">
- O-KÉ. - láttam rajta, hogy nem értette miért kapja a csókot, de egyetlen mód, hogy leállítsam és így békén hagy majd, miközben alszom. De megjegyezte, hogy a múltkori nyáladzásomból nem kér.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Gyorsan elaludtam, kikapcsoltam és nem törődtem a kinti világ zajával. Arra keltem fel, hogy Armin telefonja szól.</div>
<div dir="ltr">
- Ez a tiéd. - félálmosan vettem át a telefont. Anyu volt az. Persze, hisz én lemerültem.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - szóltam bele a telefonba.<br />
- Szia! Csak szólni akartam, hogy siess haza, mert bejelentésem van.<br />
- De úgy volt, hogy Arminnál alszom.<br />
- És ezt kivel beszélted meg?<br />
- Most mondom.<br />
- Ezt itthon megbeszéljük.<br />
- Oké... - leakartam rakni, de még mindig beszélt.<br />
- Mikor jöttök?<br />
- Nagyjából 20 perc. - néztem ki az ablakon. - Már itt vagyunk a városban.<br />
- Rendben. Szia!<br />
- Szia! - kissé mérgesen adtam vissza a telefont.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Mit akart?<br />
- Esti program lefújva. Anyám valamit beakar jelenteni.<br />
- Nem mondta, hogy mit?<br />
- Nem, viszont remélem nem elköltözni akar. Tavaly is így csinálta. Nagy bejelentés aztán bumm, pakolj lány megyünk.<br />
- Majd laksz nálam.<br />
- Nem vagyok még nagykorú, szóval nem engednék meg. Főleg apu.<br />
- Egyébként, ha már szóba került. Apud mennyire utál engem?<br />
- Mondtam már, hogy nem utál. Csak nem tudja elfogadni, hogy két férfi van a családban. Mint egyetlen gyerek, ráadásul hozzá kell tennem, hogy nem is élhetnék. Nagyon vigyáz rám.<br />
- Ezt, hogy érted? - lepődött meg.<br />
- Hát, anyu szervezete ki akart lökni vagy mi. Soha nem figyeltem teljesen mikor mesélte.<br />
- Értem.<br />
- Na, de folytatom az alvást, már majdnem kialudtam magam. - természetesen nem tudtam aludni, mert első sorban Armin piszkált, másodszor pedig a buszsofőr úgy befékezett, hogy majdhogynem beestem a székek alá. Az volt a szerencsém, hogy Armin elkapott.<br />
Mikor megérkeztünk szétnéztem hátha anyu vár minket, ha már megkérdezte mikor jövünk. De nem volt itt, így sétáltunk. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Meggyüttünk! - törtem be az ajtót.<br />
- Ez igazán parasztos megnyilvánulás volt. - nevetett Armin.<br />
- Köszönöm. - kihúztam magam és büszkén mosolyogtam.<br />
- Ti mégis, hogy néztek ki?! - kiáltott fel anyu.<br />
- Uh, bakker tényleg. Mi meg így vonultunk végig a városon. - nevettem.<br />
- Most már értem, miért néztek ránk furcsán.<br />
- Nem baj, legalább ketten csináltunk hülyét magunkból. - öleltem meg és megcsókoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Ez ugye nem alkoholos filc? - dörzsölte meg anyu az arcom.<br />
- Nem? - néztem Arminra. - Neeeem! - zavart arckifejezéssel néztem anyára.<br />
- Ez nagyon meggyőző volt.<br />
- Tudom. Na, de mi az a nagy bejelentés?<br />
- Gyertek, üljünk le. - ment be a nappaliba.<br />
- Ez már régen rossz. - leültünk a kanapéra. Idegesen néztem anyára, aki csak mosolygott és folyamatosan járt a lábam. - Szóval hallgatjuk.<br />
- Előléptettek! - mondta boldogan. Mintha egy percre megszűnt volna a világ.<br />
- Ennyi? - kissé sokkos állapotban ültem előtte, a legrosszabbra készültem fel.<br />
- Nem. Ma este megyünk megbeszélésre egy munkatársamhoz, akivel együtt fogok most dolgozni az elkövetkező fél évben.<br />
- Nekem nem kell menni, igaz? - kérdeztem lelkesen.<br />
- De!<br />
- De nekem miért? - teljesen összegörnyedtem a kanapén és szomorúan bámultam anyára.<br />
- Mert az egész családot hívták. És egyébként is jó benyomást kelt rólam, ha látja a főnököm, hogy van egy ilyen jól nevelt lányom. - ezen mindketten elkezdtünk nevetni.<br />
- Igen, látnod kéne a testem többi részét. Tele vagyok firkálva.<br />
- Majd szépen addig fogod áztatni magad, amíg le nem jön.<br />
- Akkor következő kifogásként, nincs ruhám.<br />
- Vettem neked, még aznap. Egy kék-szürkét.<br />
- Oh, már jól hangzik. Armin megyünk vacsorázni, persze nem anyuékkal.<br />
- Na, ne szórakozz már. Jönnöd kell. Van egy veled egykorú lányuk is. <br />
- Armin is jöhet?<br />
- Hát nem is tudom...<br />
- Már megkérte a kezem, szóval a család tagja.<br />
- Tényleg? - lepődött meg, majd a kezemre nézett.<br />
- Ki házasodik? - jött le apu a lépcsőről, nem is tudtam, hogy itthon van.<br />
- Senki apu... - legyintettem egyet a kezemmel.<br />
- Ajánlom is, még túl fiatal vagy a házassághoz, de a kapcsolathoz is.<br />
- Igen, apuci pici lánya szent és sérthetetlen. - dőltem Arminra.<br />
- Ti meg, hogy néztek ki?! - jött közelebb apu. Teljesen kiakadt, pedig szerintem tök jó arcfestést végeztünk egymáson.<br />
- Ő kezdte. - mutattam Arminra.<br />
- Ez nem igaz.<br />
- Így, hogy fogsz eljönni velünk? Miért kell ilyen hülyeségeket csinálni?<br />
- Most mérges. - súgtam oda Arminnak.<br />
- Azonnal menj és takarítsd le magadról. Mi pedig elbeszélgetünk.<br />
- Oké. Sziasztok! - húztam Armint utánam.<br />
- Nem anyáddal gondoltam beszélgetni! - kiabált utánunk.<br />
- Oh, dehogynem.<br />
- Kislányom! Wia Carter! Azonnal gyere ide!<br />
- Mi van már? - fordultam vissza a lépcső alján.<br />
- Armin minek megy?<br />
- Öhm... Ja, igen! Vigyáz rám nehogy megfulladjak a kádban.<br />
- Majdhogynem 18 éves vagy. Nem kell fogni a kezed.<br />
- Drágám hagyd már őket. - szólt rá anya.<br />
- Pontosan! Hallgass anyára. - hagytuk őket ott. Szobámba Armin egy szót se szólt. Már megszokta, hogy apu milyen.</div>
<div dir="ltr">
- Felrakod töltőre a telóm? - dobtam a kezébe és épphogy elkapta.<br />
- Most apud tényleg komolyan gondolta?<br />
- Ezen gondolkozol? Csak viccből mondta. - vagyis nagyon remélem. El kell vele beszélgetnem, hogy ne szólogasson be neki.<br />
- Akkor jó.<br />
- Addig megcsinálom a vizet, te pedig elsőnek felrakod töltőre a telefonom, utána jöhetsz segíteni.<br />
- Adod ám a feladatot.<br />
- Csak egy javaslat volt. Aztán te eldöntöd, mit választasz. De tudom, hogy engem fogsz. - mentem be a fürdőszobába. Megnéztem magam a tükörben és halkan nevetni kezdtem. Ez nem fog egykönnyen lejönni az arcomról. Miközben megengedtem a vizet, telenyomtam habfürdővel. Amíg elkészül a víz, addig felkötöttem hajam és megpróbáltam arclemosóval leszedni a macskabajuszt. Ezzel csak annyit értem el, hogy az egész arcom fekete lett, mert szétkentem.<br />
- De csúnya vagy. - lépett be Armin és nevetni kezdett.<br />
- Köszi. Majd meglátjuk te, hogy fogsz kinézni. Egyébként kész a víz. De olyan meleg, hogy ebben fogunk megfőni.<br />
- Már megszoktam zuhanyzásnál. - belenyúlt a vízbe. - Ebben van víz is?<br />
- Nem tudom. De szeretem, ha sok hab van benne.<br />
- De hogy fürdesz meg?<br />
- Hát lemosom magam, utána meg addig vagyok benne, míg el nem tűnik a hab. Vagy áztatom magam utána pedig lezuhanyzom. De általában közben Rinnel szoktam webkamerázni.<br />
- Neked aztán van időd. De várj. Ti meztelenkedtek egymás előtt?<br />
- Igen. - perverz mosolyt vágtam hozzá.<br />
- Egyszer így előttem nem akartok ilyet csinálni?<br />
- Nem. - nevettem fel.<br />
- De most komolyan? Ti láttátok már egymást?<br />
- Igen. Mert te Alexy...<br />
- Nem. - vágott közbe - Soha, már vagy 10 éve. El sem tudnám képzelni. Te jó isten. - teljesen kiakadt. Jó megértem, lehet én se jelennék meg meztelenül a húgom előtt. De sokszor aludtam Rinnél, ahogy ő is nálunk. A kórházban is sokszor segített a fürdésnél a csövekkel.<br />
- Jól van, értem. Nyugi van.<br />
- De mosd már le az én arcom is.<br />
- Minek? Az enyémet is csak szétmaszatoltam. Maszatos cicamica lettem. - nyomtam neki a mosdókagylónak. Bezártam kulcsra az ajtót, hogy még véletlenül se támadjon kedve anyuéknak bejönni.</div>
<div dir="ltr">
- És most megölsz itt bent. - rakta a fülem mögé a hajam. </div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom mit szólnál, ha tényleg megölnélek. - karoltam át. </div>
<div dir="ltr">
- Nem tudnál utána nélkülem élni.</div>
<div dir="ltr">
- Megtartanám a tested. - csókoltam meg. Megfogta fenekem és még közelebb húzott magához. Mikor már kezdtem tökre beindulni kopogtak az ajtón. Elkaptam a fejem és eltávolodtam Armintól.</div>
<div dir="ltr">
- Mi van?! - kiabáltam ki és vártam. </div>
<div dir="ltr">
- Wia! Fürödtök? - épphogy érthetően jött a kérdés anyutól.</div>
<div dir="ltr">
- Ez most komoly? - súgtam halkan magam elé. - Nem! Mi az?</div>
<div dir="ltr">
- Bemehetek?</div>
<div dir="ltr">
- Mi van? - nyitottam ki az ajtót.</div>
<div dir="ltr">
- Csak annyi, hogy nem bálba megyünk, szóval ne nagyon sminkeld ki magad.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, csak a szokásos. Ennyi?</div>
<div dir="ltr">
- Tessék a ruhád, - adta be vállfán. - ne gyűrd össze, ha lehet. - bólintottam és felvont szemöldökkel néztem rá, hogy akar-e még valamit. - és olyan cipőt vegyél, amiben tudsz is járni.</div>
<div dir="ltr">
- Tornacsuka! - vágtam rá, de nem tetszett neki a kis viccem.</div>
<div dir="ltr">
- A ruhához illőt.</div>
<div dir="ltr">
- Csak vicceltem... De oké, még valami?</div>
<div dir="ltr">
- Szeded rendesen a bogyóidat? Mert tudod nem akarok még unokát.</div>
<div dir="ltr">
- Sziaaa! - csuktam be az ajtót. Anyu nevetése hallatszott kintről, Arminé pedig bentről. Teljesen zavarban voltam, nem szeretek erről beszélni, főleg nem anyával, egyszer elég volt, még sok is. Bezártam újra kulcsra egy egyszerű mozdulattal az ajtót majd elrugaszkodtam tőle.</div>
<div dir="ltr">
- Na, hol is tartottunk? - vettem le a felsőm. Egy vállrántással válaszolt a kérdésemre. Pólója alá nyúltam és végig vezettem a kezem a hasán.</div>
<div dir="ltr">
- De kibaszott hideg a kezed. - húzta be a hasát.</div>
<div dir="ltr">
- Mert már meghaltam. - megcsókoltam és levettem a felsőjét.</div>
<div dir="ltr">
- Kihűl a víz.</div>
<div dir="ltr">
- Mintha téged az érdekelne.</div>
<div dir="ltr">
- Engem nem is. - neki nyomott a szekrénynek és egyik lábával betérdelt az én lábam közé. Végig csókolta a nyakam és közben levette a melltartóm.</div>
<div dir="ltr">
- Wia! - kopogott anyu az ajtón már megint. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de annál erősebben folytatta. Magam elé vettem a törölközőm és kinyitottam az ajtót.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, édes istenem mi van már?? - láttam az arcán a meglepettséget és hogy tekintete nem rám, hanem befelé irányul. - Nadrág van rajta. - huncut mosoly jelent meg az arcomon és jobban kinyitottam az ajtót, de ami igazán meglepett azaz, hogy most láttam anyut először zavarba jönni. - Mit szeretnél?</div>
<div dir="ltr">
- Jó... Jó lenne, ha sietnél. Még a hajszárítás és vasalással nagyon sok időt elfogsz szunnyogolni, utána pedig kapkodás lesz a vége. Tudod jól, hogy apád nem szeret elkésni.</div>
<div dir="ltr">
- És az igazság az, hogy ha nem jönnél 5 percenként zaklatni, már rég a hajammal szenvednék.</div>
<div dir="ltr">
- Inkább örülj neki, hogy nem apádat küldöm.</div>
<div dir="ltr">
- Most úgy csinálsz mintha nem tudná mik történnek, ha egyedül vagyunk.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is tudjuk, mert nem mondasz semmit.</div>
<div dir="ltr">
- Mert semmi közötök nincs hozzá. Amíg ti nem mondtok semmit a nemiéletetekről, ami persze engem egy kicsit se érdekel, addig én se fogok nektek élménybeszámolót tartani.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is ezt mondtam.</div>
<div dir="ltr">
- Engem meg nem érdekel. És most, ha megbocsájtasz fürödnék. Nem kell percenkénti ellenőrzést tartani, vagy kiküldjem Armint?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, de mondtam, hogy miért jöttem.</div>
<div dir="ltr">
- Én meg mondtam, hogy miért megyek. - csaptam be az orra előtt az ajtót és neki dőlve az ajtónak lecsúsztam a földig.</div>
<div dir="ltr">
- Jól vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Úgy nézek ki? Nem értem mi baja van.</div>
<div dir="ltr">
- Biztos izgul a vacsora miatt.</div>
<div dir="ltr">
- Hát most, hogy felhúzott izgulhat is.</div>
<div dir="ltr">
- Na, gyere. Fürödj le, mielőtt kihűl a víz, aztán készülődj. Majd utánad lefürdök.</div>
<div dir="ltr">
- Oké... De folytatjuk, az ágyban, ott úgy is kényelmesebb.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - csókolt meg. Gyors levetkőztem és befeküdtem a kádba, Armin pedig közelebb húzta az egyetlen széket, letúrva róla a ruháim és leült.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Annyira nem hiányzott ez az utolsó heti kirándulás. - csuktam be a szemem és nyakig a vízbe süllyedtem.</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem jó volt. - nevetett.</div>
<div dir="ltr">
- Gondolom a pomponos bugyi miatt, de a szivatásokról nem beszélnék...</div>
<div dir="ltr">
- Azért na, vicces volt.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, ilyen fazonú bugyit csak a gyerekek hordanak.</div>
<div dir="ltr">
- És ebben is jó segged volt. De egyébként is gyerek vagy még.<br />
- Annyira utálom az ilyen beszólásaidat.<br />
- Tudom. - mondta büszkén.</div>
<div dir="ltr">
Gyors lefürödtem, hajat mostam és kiszálltam a kádból. Míg megtörülköztem, majd magam köré csavartam a törcsim. Megnéztem magam a tükörben, nagyjából lejött filc az arcomról, egy kis alapozóval el lehet tüntetni teljesen. Elővettem a hajszárítót és neki kezdtem a a hajamnak, közben Armin is lezuhanyozott.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tök jó lenne, ha együtt edzenénk? - néztem végig rajta.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem szoktam edzeni. </div>
<div dir="ltr">
- Aha, és magától teremtődött oda azaz izom.</div>
<div dir="ltr">
- Pontosan. Miért te szoktál edzeni?</div>
<div dir="ltr">
- Néha, egy kicsit. De csak azért, hogy formában tartsam magam.</div>
<div dir="ltr">
- Mert egyébként elhíznál? - nevetett ki.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - húztam fel az orrom. Ezen mindketten nevetni kezdtünk. Armin felöltözött én pedig törülközőben flangáltam a lakásban. Még rengeteg időm van, szóval a smink és hajvasalás ráér.</div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz felöltözni? - kérdezett meg anya miután már negyedszer fordultam meg a konyhában.</div>
<div dir="ltr">
- Mikor is megyünk? - néztem az órára, mintha az időt számolnám, de fogalmam sincs, hogy mikor indulunk.</div>
<div dir="ltr">
- 1 órád van. Mire haza visszük Armint és odaérünk...</div>
<div dir="ltr">
- Mennyi?! - vágtam a szavába. - Nos, akkor én megyek. - sietősen vettem a lépcsőfokokat, ténylg kapkodás lett vége.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- 1 órád van befejezni a játékot. - mondtam Arminnak, miközben átsiettem a szobámon a fürdőbe.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - a válasz hallatán megtorpantam.</div>
<div dir="ltr">
- Te egészvégig tudtad, hogy mennyi idő van?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, csodálkoztam is, hogy nem vagy még kész.</div>
<div dir="ltr">
- Szólhattál volna.</div>
<div dir="ltr">
- Azt hittem tudod.</div>
<div dir="ltr">
- Persze... - ismerhetne már ilyen szempontból, hogy ritkán figyelem az időt. Mindegy, ezen most nem húzhatom fel magam.</div>
<div dir="ltr">
Gyors előkeresem a hajvasalóm és bedugtam, amíg melegszik felfogtam a hajam és lealapozóztam az arcom és kihúztam a szemem. Kivasaltam a hajam és felöltöztem.</div>
<div dir="ltr">
- Kész vagy? - jött be Armin. - De furcsa.</div>
<div dir="ltr">
- Mi? - néztem rá.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy ennyi smink van rajtad. Mintha nem is te lennél.</div>
<div dir="ltr">
- Mert nem is én vagyok. Utálom a sminkeket. - a sminkes dobozomra nézett, ami tele volt mindenféle termékekkel. - Ez nem az, aminek látszik.</div>
<div dir="ltr">
- Aha. - jött beljebb, hogy megnézze mit is rejt a doboz. Ki vett egy matt fekete külsejű rúzst és kitekerte. Tulajdonképpen semmit nem szólt a vörös rúzs láttán.</div>
<div dir="ltr">
- Az még Los Angelesből van.</div>
<div dir="ltr">
- Kidobhatom? - mi?! Próbáltam a meglepettségem és egyben az idegességem leplezni, de mindhiába. Kedvenc rúzsom.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, úgyse használom már. Majd át kellene néznem mik vannak benne. Költözésnél csak beledobáltam őket. - egy egyszerű mozdulattal a kukába hajította. Istenem, hazajövök és kiszedlek onnan...</div>
<div dir="ltr">
- Bocs, de tudod kik használnak ilyen színt.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, tudom. De régen volt. - csókoltam meg. Ezért még kapni fogsz.</div>
<div dir="ltr">
- Na jól van, van még 20 perced. - lépett ki a fürdőből.</div>
<div dir="ltr">
- Köszike, hogy szóltál. - leakasztottam a vállfáról a ruhát és belebújtam. Kimentem Arminhoz, hogy cipzárólja össze.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Biztos, hogy tovább húzzam? - kicsi volt rám a ruha, így a felénél már nem nagyon ment tovább könnyedén a cipzár.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, legfeljebb szétszakad majd rajtam.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - éreztem, ahogy egyre szorosabbá válik a ruha, remélem az estét kibírja. Elővettem a szürke tornacipőm és kész is voltam.</div>
<div dir="ltr">
- Miért nem ezt veszed fel? - mutatott egy sötétkék magassarkút.</div>
<div dir="ltr">
- Mert nem tudok benne járni.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor minek vetted meg?</div>
<div dir="ltr">
- Mert hívogatott. Hallottam a sírását, mikor ott akartam hagyni. Egyébként, csak leértékelt volt.</div>
<div dir="ltr">
- És csak azért megvetted.</div>
<div dir="ltr">
- Meg.</div>
<div dir="ltr">
- De ha nem tudsz benne járni.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, ne keresd a logikát. Megyünk?</div>
<div dir="ltr">
- Mehetünk. - lesiettünk a lépcsőn és megálltunk a bejáratnál. Sehol senki.</div>
<div dir="ltr">
- Remélem anyáék itt hagytak.</div>
<div dir="ltr">
- Ennek még én is örülnék. - átkaroltam és puszit nyomtam a szájára.</div>
<div dir="ltr">
- Nincs kedvem menni. - bújtam hozzá.</div>
<div dir="ltr">
- Anyudnak ez fontos, és csak egy vacsora. Kibírod, én is kiszoktam mikor apámhoz jönnek.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, de apud informatikus ott szívesebben ülnék én is. De most anyám irodai munkáját hallgatni... Felér egy kínzással.</div>
<div dir="ltr">
- Mosolyogsz és kész.</div>
<div dir="ltr">
- Könnyű azt mondani, mikor olyan fáradt vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Nem csak te.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Rövid beszélgetés után meghallottam anyuék beszélgetését az emeletről. Anyu végig azt magyarázta, hogy ő milyen ideges.</div>
<div dir="ltr">
Összeszedtük magunkat és beültünk a kocsiba. Armint haza vittük és mentünk is tovább. Előkerestem a múltkor itt felejtett fülesem és kapcsoltam zenét az útra. Már majdnem elaludtam mikor megérkeztünk. Egy hatalmas fehér ház volt, óriási udvarral. Megálltunk a ház előtt és kiszálltunk. Láttam, ahogy anyu szája mozog és tekintete rám szegeződik, majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta a fülemből a headsetet.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! Mi az már? - kapcsoltam ki a zenét és összeszedtem a földről a fülhallgatóm.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt a kocsiban hagyod és jó lenne, ha normálisan viselkednél. - flegma pofával visszadobtam a fülesem az autóba.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom... Felnőttként. De mi lesz már, nem érek rá egész nap. </div>
<div dir="ltr">
- Wia! Ez anyádnak fontos. - szólt rám apu. </div>
<div dir="ltr">
- Tudom, felfogtam. - anya kissé mérgesen csengetett be. Pár perc múlva a kapu magától nyílt ki és bementünk. A bejárati ajtóban egy magas, őszülő barna haja arra következtet, hogy már a 40-es éveiben járó férfi állt mosolyogva. Egy farmer és ing volt rajta. </div>
<div dir="ltr">
- Áh, a Carter család. - szinte kiabálta. Próbáltam visszafogni magam, nehogy valami pofát vágják, de ez se normális. - Örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtotta felém a kezét. - félve, de kezet ráztam vele. - Ronald Covey.</div>
<div dir="ltr">
- Wia.</div>
<div dir="ltr">
- Nem túl bőbeszédű a lányod Lucia. - ch... paraszt. Meddig fogunk még itt állni?</div>
<div dir="ltr">
- Most ért haza az osztálykirándulásról. Kicsit fáradt.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, értem. Hello, gondolom te vagy Philip. - bezzeg az én nevem nem tudta. Köszi anya...</div>
<div dir="ltr">
- Hello.</div>
<div dir="ltr">
- Gyertek be. - nyitotta ki az ajtót, anyu ment előre én pedig utána. Belülről is hatalmas volt a ház. Egy kis folyosóra érkeztünk. Levettük a kabátjainkkat és a cipőinket. Ronald mindenkinek adott egy-egy papucsot, de én visszautasítottam. Nem szeretek papucsban flangálni a lakásban.</div>
<div dir="ltr">
Beljebb érve egy hatalmas nappaliba érkeztünk. Az asztalnál, két hosszú fekete hosszú hajú nő ült, feltételezem a lánya és felesége.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, sziasztok! - mindketten mosolyogva jöttek hozzánk.</div>
<div dir="ltr">
- Amanda, a lányom Wia és a férjem Philip.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. Lucia rengeteget mesélt rólatok. - csak intettem egyet a kezemmel és hátrébb léptem. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Egy üzenetem jött. Anya mellém lépett.</div>
<div dir="ltr">
- Halkítsd le. - súgta a fülembe mosolyogva. Elővettem és láttam, hogy Armin írt. Gyors lehalkítottam és visszacsúsztattam a zsebembe.</div>
<div dir="ltr">
- Amanda vagyok ő pedig a lányom Kimberly. Szerintem nagyon jól ellesztek. - mindketten végig néztünk a másikon. A lány mosolygott én pedig megforgattam a szemeim. Hosszú lesz az este úgy érzem.</div>
<div dir="ltr">
- Gyertek üljetek le. - leakartam ülni minél távolabb az asztaltól, de anyu bokán rúgott, hogy máshová üljek. Megvártam míg apu leül és leültem mellé. Elkezdtek beszélgetni a munkáról és én a jó kislányt adva boldogan hallgattam végig. Fogalmam sincs miről van szó, soha nem érdekelt anyu munkája. De pár mondatváltás után el is vesztettem a fonalat. Asztal alatt elővettem a telefonom és visszaírtam Arminnak.</div>
<div dir="ltr">
- Lányom nem mentek be, kibeszélhetnétek a fiúkat. - javasolta Amanda.</div>
<div dir="ltr">
- De, gyere Wia. - grimaszt vágva indultam meg a lány után és közben felhangosítottam a telefonom.</div>
<div dir="ltr">
A szobájába érve egy igazi lélek taszító látvány fogadott. Minden rózsaszínben pompázott és a falakon hatalmas Twilight poszterek voltak. Nem tudtam eldönteni, hogy hányjak vagy elmeneküljek a látványtól.</div>
<div dir="ltr">
- Tessék, foglalj helyet. - tolt elém egy széket. Istenem, a gamer székem akarom.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi. - ültem le. Szétnéztem a szobájában. Semmi arra utalójel nem volt, hogy animézne vagy játszana. A rózsaszín álomképbe csak sminkek és körömlakkok fértek bele. Nézelődésem a telefonom hangja szakította félbe. Egyből előkaptam és elolvastam mit írt Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Pasid? - kérdezett rá a lány és közelebb ült.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - arra gondoltam, hogy kicsit hátra gurulok a székkel, de az túl feltűnő lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom, hogy nincs túl sok közös témánk az arcodról leolvasva mikor beléptél.</div>
<div dir="ltr">
- Bocsi, de ez az egész nem az én világom. Szeretem a rózsaszínt, de ez már nekem sok.</div>
<div dir="ltr">
- És a Twilight sorozat? </div>
<div dir="ltr">
- Walking Dead-es vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Azért próbáltam valami közös témát keresni. - hát sok sikert bogaram. Tekintetem gyorsan visszaterelődött a telefonra.</div>
<div dir="ltr">
- Mióta vagytok együtt?</div>
<div dir="ltr">
- Fél éve nagyjából. De nem szoktam számolni, azt tudom mikor jöttünk össze, a többit csak saccolom.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, értem. Akkor te így lazára veszed a kapcsolatotok?</div>
<div dir="ltr">
- Hát nem mondanám, mert a laza kapcsolat olyan, ahol összefekhet a másik bárkivel, vagyis én így gondolom.</div>
<div dir="ltr">
- Ebben van valami.</div>
<div dir="ltr">
- Neked nincs senkid?</div>
<div dir="ltr">
- Nincs. A szüleim nem engedik, mert szerintük a tanulásra kell koncentrálnom. - szomorodott el.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, hát szerintem ez hülyeség. Szóval, ha van egy barátod, akkor megfogja érteni, hogy tanulnod kell, persze csak akkor, ha tényleg szeret.</div>
<div dir="ltr">
- Te jó tanuló? - majdnem felnevettem a kérdés hallatán.</div>
<div dir="ltr">
- De, persze. Gamer vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, én is szoktam játszani. - szememben egy kisebb reménysugár csillant fel.</div>
<div dir="ltr">
- Mikkel játszol?</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, csak telefonos, a Roblox. - az a pici remény meghalt, ez nagyon gáz.</div>
<div dir="ltr">
- Hát az nem valami nagy játék. Én azért sokkal komolyabb dolgokkal játszok, mondjuk gépen.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg? Mivel?</div>
<div dir="ltr">
- Amit esetleg ismerhetsz az a GTA, Zelda... - a Assassin's Creed-et nem mondhatom neki ezek után - Öhm... Nem tudom, Just Dance?</div>
<div dir="ltr">
- Egyiket se. - mardos valami belül, mégis hova kerültem? Mindenki ismeri legalább a GTA-t. A legalapabb játék a világon.</div>
<div dir="ltr">
- Én megpróbáltam. De tényleg nincs túl sok közös témánk.</div>
<div dir="ltr">
- Hát nincs. - hosszú néma csend lett köztünk. Nem értem anyám minek erőltette ezt az egészet. Az egy dolog, hogy egy idősek vagyunk, de csak ez közös bennünk.</div>
<div dir="ltr">
- Te mindig is itt éltél?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, tavasszal költöztünk ide. Egyébként Los Angeles-ben nőttem fel.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, a fények városa. Egyszer én is elszeretnék menni oda.</div>
<div dir="ltr">
- Mi tart vissza? Nincs messze.</div>
<div dir="ltr">
- Szüleim nem engednek, mert túl veszélyes.</div>
<div dir="ltr">
- Ezzel egyetértek. - nevettem el magam. - Szinte minden nap történik valami. Ha nem kirabolnak akkor épp leszúrnak vagy megölnek. Persze, ez csak este meg függ a környéktől is. Jó mondjuk túlzás az előbbi, de tényleg vannak nagyon veszélyes környékek.</div>
<div dir="ltr">
- Te ilyen helyen jártál már? - elkomolyodott az arcom.</div>
<div dir="ltr">
- Ebben nőttem fel, de szerencsére soha nem történt velem semmi. Meg nem is az a bulizós fajta vagyok. Szerettem otthon ülni és játszani.</div>
<div dir="ltr">
- De ott vannak ilyen kaszinók vagy bárok nem? - de jól informált.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, de... - mit is mondjak, valami jó hazugság kell. - Néha elmentem, de a neten játékokból több barátom volt.</div>
<div dir="ltr">
- Ja értem. És az igaz, hogy ami Los Angelesben történik ott is marad?</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- De ezt miért mondják?</div>
<div dir="ltr">
- Fhú... Hát nem tudom. Most attól függ, hogy mi. Például, ha a bulizást hozzuk fel, szinte minden napos. Megszoktuk, hogy szinte minden éjjel végig halad az utcán egy banda és idézőjelesen szétvernek mindent. De így tényleg nem tudom. - elgondolkoztam, hogy miért is ragadt ez a kis mondás a városra, de fogalmam sincs. - Inkább olyat kérdezz, hogy mi más ott, mint itt.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Milyenek a pasik? - ezen elnevettem magam.</div>
<div dir="ltr">
- Ha egy éjszakás kalandokra vágysz bárkit megkapsz. De ritka az olyan, aki melletted is marad. Szóval, ha kéreted magad, akkor soha nem kapod meg azt a fiút, mert tovább áll.</div>
<div dir="ltr">
- Hát ez nem hangzik túl jól, de gondolom vannak kivételek.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, csak sok a menő lány, hogy szépen fogalmazzak.</div>
<div dir="ltr">
- Ez gáz... Veled volt már ilyen, hogy akivel együtt voltál ott hagyott egy másik lányért?</div>
<div dir="ltr">
- Hasonló. Tetszett egy fiú, ezt ő is tudta, de csak kihasznált. Viszont nem bánom, hogy soha nem sikerült megcsókolnom, bármennyire is akartam. Megtaláltam az életem itt. - mosolyodtam el. Asszem túl gyorsan alkottam véleményt Kimberly-ről, bár sokat kérdez, de jó vele beszélgetni.</div>
<div dir="ltr">
- De cuki. Szerinted, ha nem költöztök el, akkor is találkoztok?</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem igen. Mivel nem egyszer játszottam már vele és ott is jól elbeszélgettünk. Szóval, ha nem hagyok ki majd egy hónapot a költözés miatt, valószínű, hogy találkoztunk volna.</div>
<div dir="ltr">
- Mennyi ilyen barátod van, akit az játékok által ismertél meg?</div>
<div dir="ltr">
- Hát elég sok. De csak egyetlen barátnőm van, akire bármikor számíthatok.</div>
<div dir="ltr">
- Ez tök jó. Én félek neten ismerkedni. Mi van, ha nem is az van a másik oldalon, mint akinek mondja magát? Te nem féltél mikor találkoztatok?<br />
- Ez meg se fordult a fejemben. Szerintem így játékokból, azért kevés ilyen van, hogy átvernek, vagyis én még soha nem hallottam ilyenről. Meg azért ott vannak a keresztkérdések.<br />
- Mintha valami profitól hallanám, komolyan... - ezen elnevettem magam.<br />
- Sokat vagyok neten szóval gyorsan tanulok. Meg nem olyan nehéz, ha valaki nagyon nyomul, olyankor minél gyorsabban próbálom lekoptatni.</div>
<div dir="ltr">
- Értem én, ettől függetlenül biztos nem állnék szóba senkivel. Főleg, hogy anyuék nagyon szigorúak.</div>
<div dir="ltr">
- Amit nem tudnak, nem baj. De velem is szigorúak voltak egy időben. Anyu szerette volna, ha valami kiemelkedőbb suliba megyek. De utálok tanulni.</div>
<div dir="ltr">
- Ugyan, azt kiszeret?</div>
<div dir="ltr">
- Senki. - nevettük elmagunkat. - De úgy voltam vele, hogy mindegy a suli, mert utána bárki vállhat belőlem. Hiába van diplomád, ha a gyakorlat számít.</div>
<div dir="ltr">
- Pontosan. Ha jó vagy valamiben feljebb emelkedsz, vagyis remélhetőleg.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Lányok vacsora. - szólt be Amanda.</div>
<div dir="ltr">
- Megyünk! - szinte felugrott az ágyról és sietősen indult meg az ajtó felé. - A kedvencem lesz.<br />
- Akkor ezért ez a nagy sietség. - mosolyodtam el. - Mit eszünk?</div>
<div dir="ltr">
- Gyrost. - a nyál is összefutott a számban. Azt hiszem a ruha most fogja megadni magát. Ha nem is szakad szét, biztos, hogy rosszul leszek benne.</div>
<div dir="ltr">
Az asztal már meg volt terítve és ránk vártak. Kimberly elhúzta a tányérját az asztal másik végébe és én is követtem példáját. Külön ültünk, hogy tudjuk folytatni a beszélgetést. Anyáék is folytatták gondolom ott, ahol abba hagyták. Még jó, hogy eltávolodtunk tőlük így nem kell nagyon foglalkoznom velük. Mi kicsit visszatértünk erre az online barátságra, de elterelődött a téma a sportolásra. Megtudtam, hogy Kimberly zumbázik, mivel teljesen hülye voltam hozzá, beavatott, hogy mit is jelent ez pontosan. Végül nekem is megtetszett ez a dolog, és felajánlotta, hogy egyszer ketten is zumbázhatnánk. Boldogan mondtam rá igent. A zumba mellett még jógázik is az anyukájával.</div>
<div dir="ltr">
- Valami baj van? - nem tudtam leplezni szomorúságom. Nagyon ritkán szoktam anyu társaságát hiányolni, de mikor valaki ilyen anya-lánya programról beszél nagyon is hiányzik. Mindig a munkával volt elfoglalva, rám pedig nem sok idő maradt, ha mégis már annyira elvoltunk távolodva egymástól, hogy semmit nem osztottam meg vele és ez a mai napig így van, még ha változott is a munkával való viszonya. Túl későn.</div>
<div dir="ltr">
- Semmi. Csak eszembe jutott valami.</div>
<div dir="ltr">
- Akarsz róla beszélni? - nézett rám hatalmas kíváncsi, de mégis megértő szemekkel. Mintha Rin nézne rám.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, tényleg nem fontos. - mosolyodtam el. - Már nem lehet mit tenni.</div>
<div dir="ltr">
- Mindig lehet csinálni valamit. Gyere bent megbeszéljük. - felkeltünk az asztaltól.</div>
<div dir="ltr">
- Wia, ne kezdjetek bele nagyon semmibe, mert mindjárt megyünk. - a telefonomra pillantottam, hogy megnézzem mennyi az idő, fél 9.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - Kimberly már a szobájában volt, mikor én is beértem. Leültem mellé az ágyra.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hallgatlak. Min nem lehet változtatni? </div>
<div dir="ltr">
- Anyuval való kapcsolatomon.</div>
<div dir="ltr">
- Mert?!</div>
<div dir="ltr">
- Mikor mondtad, hogy együtt jógáztok eszembe jutott, hogy én anyuval szinte soha semmit nem csinálunk együtt. Nincs olyan, hogy egy napot együtt töltünk, mert a munka.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, értem. Nem is próbáltátok megbeszélni?</div>
<div dir="ltr">
- Hát mikor kicsi voltam, akkor ugye nem értettem, hogy miért nem játszik anyu velem. Most meg nem érdekel annyira távol állunk egymástól.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is próbált esetleg javítani a kapcsolatotokon?</div>
<div dir="ltr">
- De pár hete elkísért a barátommal a tengerpartra. Azon kívül, hogy beszólt párszor, csak annyit csinált, hogy fejbe dobott labdával. Miután barátom kihalászott a vízből, adta az aggódó anyát.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem anyu soha nem szólt még be. Persze vannak veszekedések, de ki is békülünk, és nem csak én szoktam bocsánatot kérni.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, nálunk a veszekedések... Igazi csatatérré változtatják a házat olyankor és hetekig nem szólunk egymáshoz. Eddig a leghosszabb idő az több mint 2 hónap volt.</div>
<div dir="ltr">
- Mennyi?! Te jó isten. De min vesztetek össze?</div>
<div dir="ltr">
- Valamit nem értettem, hiába magyarázta el anyu többször. Ezt megunta és elkezdett hülyézni, mert nem értem meg és hogy lehetek ilyen hülye és a többi. Tulajdonképpen ő csinálta az egészet.</div>
<div dir="ltr">
- Hát ilyenen összeveszni elég gyerekes viselkedés, ha én nem értek valamit, anyu vagy megmutatja vagy példákat hoz fel rá.</div>
<div dir="ltr">
- Jó neked. A mi kapcsolatunk már halott ügy. Néha hiányolom, de ez az érzés gyorsan elmúlik.</div>
<div dir="ltr">
- Sajnálom.</div>
<div dir="ltr">
- Nem kell, már megszoktam. De apuval...</div>
<div dir="ltr">
- Wia mentek. - szólt Amanda az ajtóban állva. Vajon mióta van itt? </div>
<div dir="ltr">
- Oh, rendben. - összeszedtem magam és kimentem én is a bejárathoz. Felvettem a cipőm és kabátom, majd elhagytuk a házat. Még váltottunk pár szót és elköszöntünk egymástól.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Kimberly</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hallod anyu...</div>
<div dir="ltr">
- Valami baj van kicsim? - láttam szemeiben az aggódást.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, nincs... De...</div>
<div dir="ltr">
- Igen?</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudnál Luciával beszélni kicsit a Wiával való kapcsolatáról?</div>
<div dir="ltr">
- De lehet, hogy megemlítem neki. Hallottam a beszélgetésetek végét. Szerencsétlen lányt nagyon szomorúvá teszi. Ha nem lenne ott az apja vagy a barátja biztos, hogy teljesen magába fordulna.</div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Beszálltunk az autóba és egyből a fülesem után nyúltam. Bekapcsoltam a kedvenc zeném és elfeküdtem a hátsó üléseken. Ha csak fél órát is, de én aludni akarok most. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Philip</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Annyira izgultam a ma este miatt. Te nem?</div>
<div dir="ltr">
- Valld be, hogy te Wia miatt izgultál csak, hogy hogyan is fog viselkedni.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, persze. Olyan kiszámíthatatlan. - összekulcsolt kezekkel dőlt hátra az ülésben.</div>
<div dir="ltr">
- Volt kitől örökölnie, te is ilyen voltál.</div>
<div dir="ltr">
- Ennyire azért nem.</div>
<div dir="ltr">
- Ennyire nem, de azért meg kell hagyni te is egy nehéz eset vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Kösz, hogy ilyen őszinte vagy. De most nézd meg. - fordult hátra. - Mikor alszik olyan, mint egy angyal. Nincs nagy szája, nem vág pofákat.</div>
<div dir="ltr">
- Lázadó korszakát éli.</div>
<div dir="ltr">
- Te mindig ezzel jössz. 6 éve lázad.</div>
<div dir="ltr">
- Hát nem tudom. Velem csak néha flegmázik.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, mert apuci picilánya.</div>
<div dir="ltr">
- Az, a szemem fénye. Ezért is félek, hogy mi lesz vele, ha Armin ott hagyja.</div>
<div dir="ltr">
- Nem fogja. De ha így viselkedsz akkor a te hibád lesz, ha szétmennek. Csak egy kicsit próbálj Armin felé nyitni. Szerencsétlen fiú próbálkozik, de te egy hatalmas kőfalat húztál magad elé, ami megmászhatatlan.<br />
- Majd meglátom. - leállítottam az autót a ház előtt és kiszálltunk. Felébresztettem Wiát. Álmos, fáradt szemekkel nézett rám, de kimászott az autóból.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Fáradt léptekkel vettem a lépcsőfokokat. A szobámba belépve eszembe jutott a kukában lévő rúzs, de az ágyam vonzása nagyobb volt. Azon a rövid távolságon míg odaértem levettem a ruhám és szinte úgy estem a párnáim közé. Soha többet nem veszem fel ezt a ruhát és nem vagyok hajlandó ilyen osztálykirándulásra sem menni.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ne felejtsd el véleményed leírni. :)</b></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-67045806436746297982018-01-02T23:51:00.002+01:002018-01-06T21:08:42.460+01:00Szenteste<div dir="ltr" style="text-align: center;">
Kicsit nagyon megkésve, mert karácsonyra akartam ezt a részt, utána két ünnep közé, végül szilveszterre terveztem, de hát majdnem összejött. Viszont megfogadtam, hogy idén pontosan hozom a részeket. :) Hát ez se jött, mert elsejére ígértem... 😶<br />
<br />
❤❤ Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!!! ❤❤<br />
Így utólag is. :)<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Ez a rész 2 évvel előrébb van, ahhoz képest, ahol most tart a történet. Szóval tele lesz spoilerrel. :D </div>
<div dir="ltr">
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">~ Együtt a család ~</span></b></h2>
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Rémülten keltem fel a telefonomon csörgésére. A kijelzőn Armin neve volt és a leghülyébb képe világított. Kómás fejjel nyúltam a telefon után és vettem fel.<br />
- Igen... - ásítottam bele a készülékbe.<br />
- Te már alszol? Ne basszál fel. - hangjából ítélve, még az ágya közelében sem volt.<br />
- Már bocs, de én nem játszok éjszaka.<br />
- Mit éjszaka? Még csak 1 óra.<br />
- Jah, bocs. De mit akarsz? - kérdeztem meg nyűgös hangon. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet annyira fontos, hogy éjszaka felhívjon érte.<br />
- Most olvastam, hogy holnap lesz az utolsó adventi napi vásár. Nem kéne elmennünk?<br />
- Ezt nem mondod komolyan, csak ezért felhívtál?<br />
- Aha! - mondta lelkesen a telefonba.<br />
- Mit szólnál, ha reggel finoman kinyírnálak?!<br />
- Akkor elmegyünk? <br />
- Hallottad mit mondtam?<br />
- Persze, szóval?<br />
- Elmehetünk.<br />
- Jó, olyan 7-re gondoltam.<br />
- Oké, még valami?<br />
- Talán semmi.<br />
- Oké, jó éjt!<br />
- Jó éjt!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Reggel még délelőtt sikerült felkelnem. Pizsiben levánszorogtam a lépcsőn és kerestem valami reggelit. Közben kinéztem az ablakon, de csalódottan láttam, hogy éjszaka nem esett a hó, csak hatalmas köd borította el az utcát. A sűrű ködről, mint amilyen most van, mindig a horrorfilmek jutnak eszembe.<br />
Szomorúan ballagtam a hűtőhöz, hogy eldöntsem mit egyek. Mikor már megfagytam előtte, a kakaó mellett döntöttem. Kivettem a tejet, ami egy macskának se lett volna elég.<br />
- Anya!!! Van valahol még tej? - kiabáltam a konyhából, de semmi válasz nem jött. - Anyuuuu!! - indultam meg az emeletre és út közben megláttam a pulton heverő kis cetlit. "<i>Boltban vagyunk</i>" - Hát ok... - ha már elindultam az emeletre, lehoztam a telefonom és egyik lábam magam alá húzva leültem a székre és vártam. Végig néztem az összes közösségi oldalt és már annyira unatkoztam, hogy elkezdtem képeket és matricákat küldeni Arminnak, de semmi válasz nem érkezett. Biztos játszik vagy épp alszik még. Megérdemelné, hogy felhívjam, ha már ő is halálra rémisztett az éjszaka.<br />
Lehajtottam a pultra a fejem és vártam. Nem sokkal később beszélgetésre lettem figyelmes.</div>
<div dir="ltr">
- ...szerintem is jó ötlet lenne. - durcás fejjel követtem végig, ahogy belépnek a konyhába.<br />
- Szia! - köszönt anya lelkesen.<br />
- Szia kislányom!<br />
- Sziasztok! Hoztatok tejet?<br />
- Hoztál tejet? - nézett apura, közben lepakoltak a pultra.<br />
- Nem úgy volt, hogy te hozol?<br />
- Most komolyan? Pedig kakaót akartam inni. - szomorodtam el, majd eszembe jutott, hogy felhívom Armint, hogy csináljon számomra reggelit. - Jó, akkor elmegyek Arminhoz.<br />
- Hoztunk ám tejet. - vette elő apu a mellette lévő szatyorból.<br />
- Oh, ezt már szeretem. - pattantam fel a székről és úgy kaptam rá, mint a macska. - Egyébként se mentem volna sehova, túl hideg van kint.<br />
- Azt gondoltuk. Egyébként, mi a terved mára? - kérdezte anyu, közben elkezdte pakolni a boltból hozott cuccokat.<br />
- Este adventi tér, ennyi. - megrántottam a vállam és neki álltam a kakaó elkészítésének. Anya nem mondott semmit a tervemre és azt se osztotta meg velem, hogy mit talál jó ötletnek. Na, mindegy, most a kaja az első. Megcsináltam a reggelim és felvonultam a szobámba. Leültem a gép elé és végig görgettem a facebook-on. Mindenhol karácsonyfás képek, mi még fel se állítottuk. Majd este.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
- Kicsim van valami terved estére? - jött be anya a szobámba.<br />
- Mondtam, hogy ne hívj így. - hagytam félbe a játékot.<br />
- Nincs itt Wia, szóval úgy hívlak, ahogy akarlak. Szóval? - nézett rám szigorúan.<br />
- Van. Szia!<br />
- És kivételesen beavatnál?<br />
- Ahj... Wiát viszem az adventi vásárra.<br />
- Oh, mi is elmegyünk.<br />
- Mi van?!<br />
- Ja, beszélek is apáddal. Sétálunk legalább egy kicsit.<br />
- Ezt nem mondod komolyan ugye?<br />
- De. Teljesen komolyan mondom. - mosolyogva kiment a szobámból.<br />
- Faszomat.<br />
- Tudod kinek kínálgasd! - kiabált vissza. Ezt meghallja, de ha én akarok valamit nem.</div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
- Te miben jössz? - nyitott be anyu.<br />
- Öhm... Hány óra? - szétnéztem az asztalomon a telefon után, de nem volt itt. Megmozgattam az egeret, hogy visszajöjjön a kép a monitorra, fél 5. - Nem tudom. Nagyon hideg van kint?<br />
- Hát nem egy körömcipős idő van.<br />
- Azt gondoltam, de abban a bundis magassarkúba megyek.<br />
- Jaj, mert így olyan magas leszel, mint Armin. - nevetett.<br />
- Most te is lekicsizel már?!<br />
- Nem vagy olyan magas. - nevetett ki.<br />
- Persze, mert a 168 centi kicsinek számít. - vettem le a lábam az asztalról.<br />
- Jól van na. Akkor mibe jössz?<br />
- Ez miért fontos? Kabát alatt úgysem látszik.<br />
- Jól van, nem kell akkor megmondani. - csapta be az ajtót. Ennek most mi baja? Hmm... De akkor nézzünk valamit ruhát a cipőmhöz. A szekrény elé toltam a székem és leültem elé. Egyszerűen nem tudom mit vegyek fel. Nem akarok nagyon beöltözni, mert nem fogok tudni mozogni, ha pedig nem öltözök be, megfagyok.<br />
Hanyagoltam az egészet és visszaültem a gép elé. Felvettem a fejhallgatóm és neki álltam játszani a Resident Evil-el.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
- Sziasztok! Ti is jöttök? - nyitott Lucia ajtót és egyből anyuéknak örült a legjobban, engem pedig teljesen levegőnek nézett. Persze, hisz én nem vagyok itt, igaz.<br />
- Szia! Csak nem ti is jöttök? - lelkesedett anyám is.<br />
- Tökéletes családi összejövetel... - léptem be Lucia mellett, lekezeltem Philippel és mentem is tovább.</div>
<div dir="ltr">
Csendben benyitottam Wia szobájába. Vadul nyomkodta a billentyűzetet és az egeret. Lazán mögé sétáltam és megijesztettem. Szegény úgy megijedt, hogy felugrott a székben.<br />
- Hülye!! A szívem is kiugrott a helyéről.<br />
- Bocs, de nem hagyhattam ki. - megakartam csókolni, de elfordultam.<br />
- Bocs, de ezt most kihagyod. - nevette el magát.<br />
- Ügyes... - dobtam az arcába a haját - Mivel játszol?<br />
- Resident Evil, tudod mert nem elég horror az életem.<br />
- Pedig velem jársz, hova akarsz még te ennél nagyobb horrort?<br />
- És ezt most nem is én mondtam.<br />
- Többet se hallod szerintem. De egyébként mibe jössz? - néztem végig rajta.<br />
- Te is ezt kérdezed, talán összebeszéltél anyuval? - fordult felém gonosz tekintettel.<br />
- Ja, észre se vett. Egyből anyámék nyakába ugrott, hogy ők is jönnek...<br />
- Szóval akkor egy családi randit tartunk? - mondta kedvtelen, flegma arckifejezéssel.<br />
- Jah...<br />
- Remek. Na, mindegy. Majd lerázzuk őket. Inkább húzz fel. - nyújtotta felém a kezét. Megfogtam neki a kezét és hirtelen felrántottam és magamhoz öleltem. - Túl könnyen felrántasz, majd többet kajálok.</div>
<div dir="ltr">
- Én meg többet gyúrok. - csókoltam meg. - Mi lenne, ha gyorsban felöltöznél és lelépnénk?</div>
<div dir="ltr">
- Ez jó ötlet. - nyomott puszit a számra és elment a szekrényhez. Hosszas vállfa húzogatás után kivett két nadrágot. - Ezt vagy ezt vegyem fel? - mutatott két teljesen ugyanolyan barna nadrágot. Értetlenül néztem rá. Most ezt komolyan kérdezi?</div>
<div dir="ltr">
- Legyen a bal.</div>
<div dir="ltr">
- Miért az? Ez sokkal jobban néz ki. - emelte fel a jobb kezében lévő nadrágot.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor legyen az. Az is tetszik. - mi a tököm? Tudom, hogy hülye vagyok a színekhez, de úgy látszik ezek szerint nagyon.</div>
<div dir="ltr">
- Nézd milyen cuki felsőm van. - levette a felsőjét és felvett egy fekete pöttyös némi mintával ellátott felsőt. - Tádá! - fordult felém.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAubDo12RHVy6Wnz3BW8QoGC9uXRS0aJwms0sccRProXrQPO8Wvi6Kg5BSffQ1ValsC7xn8vwj9vcMKYxc1PQqiL5YAxXRBWEaxba2GGAOovEnVe4KhOZNyHB2YXIluLI_jG36UfY665b/s1600/szett.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="410" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAubDo12RHVy6Wnz3BW8QoGC9uXRS0aJwms0sccRProXrQPO8Wvi6Kg5BSffQ1ValsC7xn8vwj9vcMKYxc1PQqiL5YAxXRBWEaxba2GGAOovEnVe4KhOZNyHB2YXIluLI_jG36UfY665b/s400/szett.png" width="231" /></a></div>
<br />
<br />
Igen, semmi extra nem volt elől se, ahogy gondoltam. Csak az tetszik benne, hogy melegnek néz ki, így nem fog megfagyni.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon jól néz ki. - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.</div>
<div dir="ltr">
- Ugye? Annyira cuki.</div>
<div dir="ltr">
- Aha. - néztem oldalra. Mégis mit gondolt, hogy megveszi? - Kész vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Még cipő. - elő vett egy dobozt. - Gyere, nézd meg az új szerelmem. - közelebb mentem és kinyitotta a dobozt. Egy magasszárú, magassarkú csizma volt. Nekem nem mozgatta meg a fantáziám, de Wia nagyon boldog volt a látványtól.</div>
<div dir="ltr">
- Hát ez fantasztikus.</div>
<div dir="ltr">
- Nem örülsz? - nézett rám nagy szemekkel.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, de. Akkor mehetünk?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. Majd lent felveszem.</div>
<div dir="ltr">
Lementünk a lépcsőn és szétnéztünk ki hol van. Mindenki a nappaliban beszélget. Wia rám nézett. Megnéztem, hogy vannak elhelyezkedve. Nem túl kedvező a helyzet, de mindegy. Próba szerencse. Megfogtam Wia derekát és elkezdtem tolni az ajtó felé. Sikeresen eljutottunk oda, felvette a cipőjét és a kabátunknál tartottunk mikor mindenki kijött az ajtóhoz és kérdően néztek ránk.</div>
<div dir="ltr">
- Hehe... Nem megyünk? - fogta meg a kezem.</div>
<div dir="ltr">
- De, de szólhattatok volna.</div>
<div dir="ltr">
- Itt vagyunk. Pont azért jöttünk, hogy szóljunk.</div>
<div dir="ltr">
- De akkor miért az ajtó felé indultatok?</div>
<div dir="ltr">
- Öltözzetek, mi addig kimegyünk. - nyitottam ki az ajtót és Wiát kitessékeltem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hagyjuk itt őket. - fogta meg a kezem és elkezdett húzni a kapu felé.</div>
<div dir="ltr">
- Várj! - rántottam vissza. - Már nem mindegy, hogy hányan megyünk?</div>
<div dir="ltr">
- De, de csak... - fogtam meg a kezem.</div>
<div dir="ltr">
- Csak mi?</div>
<div dir="ltr">
- Tudod milyen apu. Én még azt is kinézem belőle, hogy közénk állna.</div>
<div dir="ltr">
- Ahj, hagyjuk már. - húztam magamhoz. - Fogadjunk ma semmit nem fog szólni.</div>
<div dir="ltr">
- Hosszú még az este.</div>
<div dir="ltr">
- Az ám.<br />
- Egyébként hol van Alexy? - eddig fel se tűnt, hogy nincs itt.<br />
- Valami dolga van még, de ne aggódj jönni fog.<br />
- Ja, akkor jó.<br />
Megvártuk míg mindenki felöltözik és együtt elindultunk a vásár felé. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
<br />
- Basszus de hideg van... - elengedtem Armin kezét és magam előtt összekulcsoltam.<br />
- Meg ne fagyjál már. - húzott magához és átölelte a derekam. </div>
<div dir="ltr">
- De jó meleg vagy. - bújtam jobban hozzá és majdnem összeakadtak a lábaim, de nem észrevehető botlást tettem csak.</div>
<div dir="ltr">
- Még csak 5 perce vagy kint és megakarsz fagyni?<br />
- Nem, már megfagytam.<br />
- Lehet nem egy nadrágba kellett volna jönni. - mondta apu mögölünk.<br />
- De ez vastag, direkt ilyen téli bundis nadrág.<br />
- Akkor gondolom van rajtad egy trikó és ennyi. - most komolyan belém kell kötnie? Tudja jól, hogy milyen fázós vagyok.<br />
- Nem. Rendesen fel vagyok öltözve, ugye? - néztem Arminra, aki támogatott. Apu ezután már nem szólt semmit. Csendben tettük meg a maradék utat. Mikor már a közelben voltunk lehetett hallani a nagy nyüzsgést, ami a térről származott.<br />
<br />
Oda érve hatalmas fényáradat fogadott. Minden kis házikó és a közelben lévő fák körbe voltak tekerve fényfüzérrel és fényben ragyogtak. A tér közepén egy hatalmas feldíszített és kivilágított karácsonyfa állt. Minden annyira szép volt, ezért is szeretem a karácsonyt, lehet díszíteni.<br />
- Na, akkor mi megyünk. - mutattam anyuéknak, hogy az ellenkező irányba megyünk.<br />
- Nem jöttök velünk? - kérdezte Viktória. Egy apró mosoly kíséretében nemet mondtam. - Hát jó... Armin legyen nálad a telefon és jó lenne, ha fel is vennéd, ha esetleg hívlak.<br />
- Persze. Majd találkozunk. Jó szórakozást.<br />
- Nektek is!<br />
Elhagytuk az ősöket és rászálltam Arminra.<br />
- Jaj, legyen nálad a telefon.<br />
- Abba hagynád? - csípett combon.<br />
- Persze, abba hagytam. - ahogy ezt kimondtam, kitört belőlem a nevetés. - Anyuci pici fia. Nem hívott még? Remélem nem vagy lehalkítva.<br />
- Oh, de utállak most. - kapott fel a karjaiba. Visszafogtam magam, hogy ne sikítsak, most elég sok ember tekintete szegeződne ránk.<br />
- Ezt én szoktam mondani. - csókoltam meg. - Mi lenne, ha csinálnánk egy képet a nagy fánál?<br />
- Ha szeretnéd. - le akart tenni, de gyorsan rászóltam. Ha már felvett el is cipelhet odáig.<br />
- Hé! Ne tegyél már le. Csak a fáig vigyél el. - felsóhajtott de belement. Elcipelt a fához és ott letett. Elővettem a telefonom és csináltunk pár képet, köztük jó sok idétlent is. Asszem új hátterem lesz.<br />
- Na, most mit csináljunk?<br />
- Komolyan tőlem kérdezed? Neked kéne tudni, ha felhívtál ezért az éjszaka kellős közepén, mikor édes álmaim töltöttem.<br />
- Akkor láttam meg és gondoltam szólok, nehogy valami programot szervezz magadnak.</div>
<div dir="ltr">
- Mert pont úgy ismersz, mint aki programot szervez. Általában mindenről tudsz.<br />
- Nemhogy boldog lennél, amiért ilyet kitaláltam.<br />
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem örülök. Csak épp aludtam. - bújtam hozzá.<br />
- Édes álmaid töltötted.<br />
- Pontosan. De akkor sétáljunk, nézzünk körül. - húztam el balra. Erre volt a legközelebb vége a sornak. Innen elkezdve végig tudjuk nézni az egészet.<br />
- Miről álmodtál?<br />
- Már nem emlékszem.<br />
- Akkor honnan tudod, hogy édes volt?<br />
- Csak mondtam, mert jól hangzik egyben.<br />
- Értem. Nem eszünk ilyet?<br />
- Kürtöskalácsot?<br />
- Ilyet.<br />
- Neked kimaradt az alsó osztály, hogy nem tudsz olvasni, vagy mi? <br />
- Túl hosszú szó és ne szólj már be.<br />
- Jó, meg se szólaltam, de együnk. - beálltunk az elég hosszú sorba, de hosszas várakozás után sikerült hozzájutnunk egy csokishoz. Sétálgatás közben civakodtunk azon, hogy kinek van elsőbbsége venni, mikor egyszerre nyúltunk a zacskóba. De mivel közösbe vettünk, így nem tudtunk közös nevezőre jutni. Végül felváltva engedtünk a másiknak.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wia! Wiaaa!<br />
- Mi a tököm? - fordultam hátra.<br />
- Kislányom!!<br />
- Ez igen. - nevetett Armin. - Ennél hangosabban nem is kiabálhatna.<br />
- Hidd el, ez még semmi. - közben megálltunk és megvártuk anyuékat.<br />
- Na, végre már. Végig ordibáltam a neved a vasáron, de te süketet játszva mentél tovább.<br />
- Nem is hallottam, te hallottad? - néztem Arminra könyörgő szemekkel, hogy értsen velem egyet.<br />
- Engem ne keverj bele.<br />
- Armin, már ezerszer hívtalak. - elővette a telefonját és tényleg volt rajta 4 nem fogadott.<br />
- Te hallottad?<br />
- Engem ne keverj bele. - gonosz mosolyt engedtem felé.<br />
- Köszi... Mi a baj?<br />
- Nem akartok haza jönni, készülhetnénk karácsonyra.<br />
- Együtt fogunk karácsonyozni?<br />
- Igen. - lepkét lehetett volna fogatni velem, olyan boldog voltam.<br />
- Akkor gyerünk, úgy is még fel kell díszíteni a karácsonyfát és a többi.<br />
Szinte ugrálva haladtam Armin mellett, ez az első karácsonyunk együtt. Vagyis nem az első, de szenteste még soha nem voltunk együtt. A kapuba érve nem érkeztünk egyedül, ugyanis Alexy is vár már minket.<br />
<br />
- Szia! - öleltük meg egymást. - Hol voltál?<br />
- Volt egy kis dolgom. - állt félre, és mögötte rengeteg becsomagolt ajándék sorakozott hatalmas táskákban. Anya kinyitotta az ajtókat és segítettem Alexynek behurcolni az ajándékokat közben egyik táskából a másikba néztem és próbáltam kitalálni, miket rejthet a csomagoló papír.<br />
<br />
Beérve mindenki levette a kabátját és akkor láttam, hogy mennyire ki van öltözve Alexy. Nekem is ki kell akkor.<br />
- Anya, elmegyek átöltözni.<br />
- Már? Hisz még díszíteni kell, meg majd mosogatnod. Elég akkor, mikor eszünk.<br />
- Oké... Akkor hozzátok a fát én pedig hozom a díszeket. Armin gyere.<br />
- Mikor azt mondod, hogy te hozod, akkor engem miért hívsz?<br />
- Mert akkor még nem láttam, hogy mennyire unatkozol. - ragadtam meg a kezét és kivonszoltam a tárolóba. - Tessék. - Adtam egy dobozt a kezébe, majd még egyet és még egyet. - Oké, nincs több.<br />
- És te mit hozol?<br />
- Nyitom neked az ajtót. Gyerünk. - beérve már várt ránk a műfenyő. Armin lerakta a dobozokat és neki álltunk összerakni. Viszont észrevettem, hogy mindenki át volt öltözve, csak mi ketten nem. Szóval most ránk bízzák az egészet? Összeraktuk a tévé mellé, a sarokba a karácsonyfát, majd rohant anya, hogy ott nem jó.<br />
- Hát, de mindig ott szokott állni. Most idén miért változtatnánk meg?<br />
- Mert azt beszéltük apáddal, hogy a két ablak közt jobban nézne ki.<br />
- Hát de most, hogy vigyem át oda?! Ráadásul a kanapé is ott van.<br />
- Oldjátok meg. Mindegy, hogy. A karácsonyfának középen kell lennie. - ezt elmondva itt is hagyott minket. Megforgattam a szemeim és gondolkodni kezdtem, hogy a kanapét hova rakjuk. De nem is az volt a legnagyobb feladat. A fát nem fogom szétszedni, hogy majd ott újra összerakjuk. Valahogy el kell mozdítanunk, ezt a két és félméteres fát.<br />
- Neked van bármi ötleted? - néztem Arminra, aki csak megrázta a fejét. - Hát nem lettem okosabb.<br />
- A lakberendezés a nő feladata. - ült le a kanapéra. Ahogy leült valahogy beugrott.<br />
- Állj fel. Ezt a fotelt arrébb toljuk és elfordítva idejön a kanapé.<br />
- Ez nem jutott volna hamarább eszedbe?<br />
- Nem, ahogy leültél, úgy jött az ötlet. Na, gyere. - próbáltam felhúzni, de kicsit sem könnyítette meg a dolgom. A padlón csúszott a zoknim és többször is seggre ültem. - Csak egy picit könnyítsd már meg a dolgom. - feküdtem hátra a padlón. Armin arrébb tolt, majd elhelyezte úgy az ülőgarnitúrát, ahogy mondtam.<br />
- Megkönnyítettem most már az életed? - felültem és örömmel láttam, hogy amit gondoltam, tényleg jó ötletnek bizonyult, viszont a hatalmas porcicák bújtak elő a kanapé alól. Elszaladtam a seprűért és gyors áthúztam a területet. Tulajdonképpen a lapátra nem került semmi, mert minden a seprűfejen maradt. Gyors visszaszaladtam vele a helyére és kezdhettem is gondolkodni, hogy rakjuk arrébb a fát. Próbáltam a törzsénél fogva eltolni, de nem tudtam az alsó ágaktól rendesen hozzáférni.<br />
- Ahj, passz. Nem tudom, hogy kéne.<br />
- Nekem van egy ötletem.<br />
- Hallgatlak. - néztem rá.<br />
- Alá fekszel, megfogod a lábát én pedig arrébb húzlak a fával együtt.<br />
- Hát ez nem tudom mennyire jó ötlet.<br />
- Tudsz jobbat?<br />
- Nem... Akkor csináljuk. - bemásztam a fa alá és megfogtam a lábát. Szóltam Arminnak, hogy megvan és húzni kezdett. Nem volt túl kellemes érzés, mert teljesen összenyomtam a melleim. Mikor jó helyre érkeztünk a fával elengedtem és Armin kihúzott alóla. Felsegített és egyből megigazítottam magamon a ruháim. A melltartóm szinte a nyakamban volt a pulcsim pedig a mellemnél. Hason csúsztam végig.<br />
- Nem fájt?<br />
- A hasam behúztam, de nem érzem az ikreket.<br />
- Jahj, szegénykém. De ügyesen megcsináltuk. - ölelt át.<br />
- Na, sikerült? - úgy megijedtünk anyától, hogy egyből szétugrottunk.<br />
- Ne lopakodj így mögénk! Te jó isten, de megijedtem.<br />
- Hát még én.<br />
- És mi lett volna, ha éjszaka nyitok rátok?<br />
- Anya, kérlek, ne menjünk bele ebbe a témába. Ez magánügy.<br />
- Majd akkor lesz teljesen magánügy, mikor elköltözöl. - elhúztam a szám és a fára néztem.<br />
- Jó lesz ott?<br />
- Tökéletes. Feldíszíthetitek és utána mehetsz mosogatni.<br />
- Oké. - anyu visszament a konyhába a többiekhez.<br />
- Most komolyan mi kapunk minden feladatot?<br />
- Látod... - Kinyitottam a dobozokat és eldöntöttük Arminnal, hogy fogjuk feldíszíteni a karácsonyfát.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<br />
- Nem aranyosak, ahogy együtt döntenek?<br />
- De, ritkán látom ilyennek Armint. - jegyezte meg Viktória.<br />
- Én is Wiát, főleg ilyen boldognak. - kicsit könnybe lábat a szemem. El se tudom képzelni, ha egyszer esetleg összeköltöznek és itt hagy az én egyetlen kicsi lányom, mihez fogok kezdeni magammal.<br />
- Mennyibe fogadunk, hogy mindjárt összevesznek valamin?<br />
- Jaj, most miért mondasz ilyet Alexy? - szóltam rá a fiúra. Min tudnának összeveszni? Elvégre csak a fát díszítik.<br />
- 10 percet adok nekik. De ez a max.<br />
- Én akkor is azt mondom, hogy nem fognak.<br />
- Akkor fogadunk?<br />
- Legyen. Mi a tét?<br />
- Amit megbeszéltünk. - kacsintott rám.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<br />
Végül úgy döntöttünk, hogy az összes díszt felrakjuk, úgy is hatalmas a fa. Egymás után róttuk a köröket, volt mikor mindketten díszítettük, volt, hogy egymásnak hordtuk a díszeket. De a legtöbbször inkább magunk díszítettük.<br />
- Na, azt én akartam felrakni.<br />
- Én értem ide előbb. De van belőle még egy. - kivette a másik lila díszt is a dobozból és átnyújtotta nekem.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<b><br /></b>
- Látod, ügyesen megoldották. Nem fognak összeveszni.<br />
- Oh, várd ki a végét. Ebből a díszből épp kettő volt. De mi lesz a csúccsal? - ezen elgondolkodtam. De könyörgöm, elvégre 19, 20 évesek. Együtt is fel lehet rakni.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<b><br /></b>
Szinte versenyt futottunk egymással, hogy kirakja fel a következő díszeket. Volt mikor sikerült elvennem Armintól azokat a díszeket, amit épp kinézett magának. Olyankor elkapott és megpróbálta kivenni a kezemből, de nem mindig sikerült neki. Mikor már kezdett elfogyni a dísz, kész harcot vívtunk egymással, ha egyszerre értünk a dobozhoz. Próbáltam mindig úgy állni, hogy ő ne juthasson közel a dobozhoz, de egyszerűen csak megcsikizett és én ugrottam is félre. Olyankor a csípőmmel próbáltam újból eltolni, de akkor félre lépett és az utolsó pillanatban elkapott, hogy ne érjek földet.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<b><br /></b>
- Na jó, kezdek egyetérteni veled.<br />
- Én megmondtam. Nincs olyan közös tevékenységük az alváson kívül, ahol nem vesznének össze.<br />
- Ez ezért elég nyugtalanító.<br />
- Mi a baj? - jött hozzám a férjem is. - Semmi, csak figyeljük őket, hogy boldogulnak ketten.<br />
- És?<br />
- Elég jól megvannak, egy-két dolgot leszámítva.<br />
- Akkor nincs gond.<br />
- Igen, viszont fogadtam Alexyvel.<br />
- Miben?<br />
- Amiről már jó ideje beszélgettünk... Ha veszítek, el kell fogadnod a tényeket.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<b><br /></b>
- Na, mindjárt készen vagyunk. - bedugtam a konnektorba a fára feltett égősört és megnéztem távolabbról.<br />
- Igen. Már csak a csúcs van.<br />
- Igen... - egymásra néztünk, majd a dobozokra. Egyszerre megindultunk, de Armin állt közelebb és ő ért oda hamarább. - De ne már! Add ide!<br />
- Én fogtam meg előbb. - kezdett nevetni. Megpróbáltam kivenni a kezéből, de felemelte és hiába ugráltam, nem értem el.<br />
- Jól van... - mentem közelebb a fotelhoz. - Ne add ide.<br />
- Ne csináld már. Most egy ilyen hülyeségért megharagszol? - jött ide hozzám. - Nincs semmi bajom. - megkerültem, hogy ő legyen a fotelnál.<br />
- Hát én nem így látom. Ha felraknám a fára, biztos bezárkóznál a szobádba.<br />
- De nem hagyom, hogy felrakd. - löktem hátra és teljesen ránehezedtem a súlyommal, de még így se tudtam kivenni a kezéből. Nagy nehezen felkelt, de rajta csüngtem így nem nagyon tudott mozogni.<br />
- Most az egyszer hagy rakjam már fel én.<br />
- De ne már. - szálltam le róla. - Én szeretném. - megfogtam az egyik lábát és úgy próbáltam visszatartani, de nem használt sokat. Végig húzott a padlón és majdnem felrakta a csúcsot, mikor anyáék megzavartak minket.<br />
- Mégis mit csináltok?! - nézett ránk anyu.<br />
- Veszekednek. - jelentette ki Alexy.<br />
- Nem is! Csak korrekt megbeszélést tartunk.<br />
- Így? Hogy közben feltörlöd a padlót? - akadt ki kicsit Viktória.<br />
- De felakarja rakni a csúcsot. Pedig azt mindig én szoktam. - ültem fel törökülésbe.<br />
- Na mit mondtam? - kérdezte büszkén Alexy. - Összevesztetek?<br />
- Nem.<br />
- Akkor mit csinálunk? - gonosz tekintettel ránéztem Arminra, még mindig ott volt a kezében a csúcs.<br />
- Semmit, rakd fel azt a hülye csúcsot és gyerünk mosogatni.<br />
- Oké, te mondtad. - Armin felrakta az utolsó díszt a fára, amit évek óta én szoktam és jött, hogy felsegítsen, de magamtól keltem fel. Meg se néztem a fát, hanem egyenes a konyhába a mosogatóhoz vettem az irányt.<br />
<br />
<b>Armin</b><br />
<b><br /></b>
- Most tényleg összevesztetek? - állított meg Lucia.<br />
- Igen. De gyorsan túl teszi magát rajta, remélem...<br />
- Alexynek igaza volt. Veszítettem.<br />
- Fogadtak? - néztem kérdően rájuk.<br />
- Igen. - lelkesedett Alexy.<br />
- Mi volt a tét?<br />
- Az titok. Inkább menj segíteni Wiának.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<b><br /></b>
Megölöm, amiért elvette a feladatom. Ráadásul ő a nagyobb, mindig a kicsit rakják fel a díszt a tetejére. Egyébként is hol van már, nem, hogy segítene...<br />
Már elmostam pár tányért mikor végre ide esett.<br />
- Boldog vagy, hogy felrakhattad?<br />
- Muszáj feszegetned ezt a témát?<br />
- Csak kérdeztem valamit.<br />
- Nem mindegy kirakja fel? - ahogy ezt kimondta, bele csaptam a kiengedett mosogatóvízbe. A víz ránk fröccsent, de egyikünk se szólt. Csendben folytattam a mosogatás és Arminnak adogattam a vizes edényeket eltörlésre.<br />
- Na jó sajnálom. Hülyeség volt ezen kiakadni így.<br />
- Nem kellett volna ennyire ragaszkodnom hozzá. Ketten is felrakhattuk volna.<br />
- Tényleg. Ez miért nem jutott eszünkbe? - néztem rá.<br />
- Mert hülyék vagyunk?<br />
- Igen, lehet. - nevettem el magam. - De legalább feldíszítettünk ketten egy fát.<br />
- Ami nem is lett olyan rossz. Sőt...<br />
- Ugye-ugye? Ketten mindig jól összehozzuk a dolgokat.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<b><br /></b>
- Most kibékültek? - kérdeztem Alexytől.<br />
- Igen, de Wia még visszafog vágni a bátyámnak.<br />
- Gondolod?<br />
- Nem, tudom. Mindig ezt csinálják.<br />
- Hihetetlenek.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<b><br /></b>
- Jövőre ketten rakjuk fel a csúcsot.<br />
- Megegyeztünk. - megcsókoltuk egymást, hosszan csókoltam, hogy legyen időm kivenni a mosogatóból egy marék habot, majd az arcába nyomni. Megtörölte az arcát és ő is belenyúlt a vízbe. Én megpróbáltam elszaladni, de nem tudom hova gondolkoztam, hisz a konyhából csak felé lehet kimenni.<br />
- Juj, ne már. - emelte fel védekezően a kezem az arcomhoz, de pulcsimba rakta. - Haa~ én nem is ennyit adtam. - Hozzá nyomtam a felsőmet, hogy felszívja a kis vizet és nekinyomtam Armint a pultnak. Két kézzel vízzel együtt raktam a nyakába mosogatós vizet.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<b><br /></b>
- Nem kéne rájuk szólni? Eláztatják az egész konyhát.<br />
- Jaj, szívem hagyjad őket. - ragadtam meg a karját. - Csak szórakoznak, utána legalább fel is mosnak nekem.<br />
- Igen, addig szórakoznak csak amíg az egyikük meg nem sérül.<br />
- Alexy te ilyeneket honnan tudsz? - mindenki Viktóriára nézett. De jogosan tette fel a kérdést.<br />
- Szinte egész nap velük vagyok összezárva. De ezt nem csak én tudom, Rosalya is.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<b><br /></b>
- Már tiszta víz vagyok, Armin hagyd abba! - szóltam rá nevetve. De én is abbahagyhatnám, de vissza kell adnom neki, amit adott és ezzel ő is így van.<br />
- Mert én nem vagyok vizes? De majd megszáradunk.<br />
- Egyszer biztos. De tudod mit?<br />
- Na?<br />
- Nyertem! - megfogtam a legközelebbi poharat, megmerítettem a maradék vízben és a fejére öntöttem. Nem ellenkezett, nyugodtan tűrte, hogy teljes egészében ráborítsam. - De cuki vagy, mikor a hajad így vizesen az arcodba lóg. - megtörölte kezével az arcát és rám nézett.<br />
- Most meghalsz. - elakartam szaladni, de az előbb ráöntött vízen elcsúsztam és majdnem megcsináltam a spárgát, de eldőltem oldalra. - Jól vagy? - térdelt le hozzám Armin aggódó tekintettel.<br />
- Szét szakadt a nadrágom. - nevettem el magam.<br />
- Hát nem farmerban szoktak spárgázni. - segített fel.<br />
- Eddig mindig seggre estem, most változtatni akartam. - hátra túrtam a haját és közben nem vettem észre, hogy ő is megmerítette ugyanazt a poharat és a fejemre öntötte.<br />
- Na, srácok. Most, hogy mindketten egyenlő állással zártátok ezt a szerelmi nem tudom mit, felmoshattok nekem. Aztán elmehettek fürdeni, 9-kor vacsora.<br />
- Még jó, hogy két felmosónk van. Idehozom őket, te addig engedd le a vizet és töröld le a pultot.<br />
- Rendben.<br />
Elszaladtam a fürdőbe a felmosókért és közben megengedtem a vizet is a kádba. Visszasiettem Arminhoz, aki félig kész volt. Elkezdtem feltörölni a metlakit, kis idő után Armin is csatlakozott hozzám. Anyuék a nappaliból nevettek rajtunk, ahogy csuromvizesen felmosunk. Mikor végeztünk egyből el is tűntünk.<br />
<br />
Elzártam a vizet és kerestem Arminnak is egy törülközőt.</div>
<div dir="ltr">
- Tudod mi a gáz? - dobtam ki a szekrényből egy törülközőt.</div>
<div dir="ltr">
- Az, hogy épp csak eléred a szekrény legfelső polcát? </div>
<div dir="ltr">
- Nem. Az, hogy teljesen leolvasható volt az arcodról, hogy utálod ezt a felsőm.</div>
<div dir="ltr">
- Hát nem a kedvencem, az már biztos. - zavartan beletúrt a hajába.</div>
<div dir="ltr">
- De legalább hazudtál a kedvemért.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem mindegy miben vagy. Úgy is leveszem rólad, ha úgy van.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor most úgy van. - mentem hozzá és megöleltem. - Egyébként borzalmasan nézünk ki csurom vizesen.<br />
- Megvárjuk míg megszárad a hajad?<br />
- Soha, sőt meg is moshatod, amiért leöntöttél.<br />
- Beszél az, aki kezdte az egészet. - megcsókolt és levette a felsőm. - Nem is olyan rossz ez a felső, lazán letudom venni rólad.<br />
- Én mondtam. Viszont a gatyámnak lőttek, pedig csak egyszer volt rajtam. - szomorodtam el és kigomboltam.<br />
- Úgyis van másik, mit vagy úgy oda?<br />
- De az nem ilyen. - elvonultam fehérneműben a tükörhöz. Teljesen összekócolódott a hajam. Amíg kifésültem, addig Armin levetkőzött. Mindig meglepődőm, a kockás hasán.<br />
- Mit nézel?<br />
- Semmit. - kaptam el a tekintetem a hasáról. Magamra néztem és láttam, hogy elpirultam. Felkötöttem a hajam. De már láttam, hogy Armin megelőzött. Kinyújtott lábbal feküdt a kádban, semmi helyet nem hagyva nekem.<br />
- Ez most komoly? És én? - közben levettem a fehérneműm is.<br />
- Old meg. - perverz fejjel vigyorgott rám, aztán becsukta a szemét, mint aki aludni tervezne. Aha, azt hiszi nem tudom megoldani?<br />
<br />
Beléptem a két lába közé, és beleültem az ölébe.<br />
- Megmoshatod a hajam, meg úgy mindent. Kényeztess el.<br />
- Már így is elvagy.<br />
Végig húzta a fürdőszivacsot a hátamon és közben végig csókolta a nyakam. A szivacs össze-vissza vándorolt a testemen, utána a szivacsot elhagyva már csak a kezével kényeztetett. Tudom, hogy le kéne állítanom, de karácsony van és egyébként is sokáig vagyok bent. Az pedig, hogy itt van Armin dupla időt jelent.<br />
Megfordultam, de mielőtt bármit mondhattam volna, megcsókolt.<br />
- Mielőtt bármibe is belekezdenénk, megmoshatnád a hajam.<br />
- Majd utána. - csókolt meg újra, hosszan. Számról átért a nyakamra, majd a mellemre és egyre lejjebb, be a habokba. Szinte fájt visszatartani a hangomat, furcsa és új érzés volt egész, de nem tartott sokáig. Mikor kijött a vízből, szakálla volt a habból. Letöröltem és elkezdtünk csókolózni, közben a keze végig lent simogatott.<br />
- Kész vagy? - suttogta a fülembe. Válasz helyett eldöntöttem, most enyém a kezdeményezés. Enyhén fájt, de azért a vízben sokkal könnyebb volt bejuttatni. Már csak a meglepett fejéért is bőven megérte. Elkezdtem mozogni, de mivel kicsi volt a hely és még a lábam is csúszott, igazi kihívással álltam szemben. Armin annyiban segített, hogy megfogta a derekam, ekkor jutott eszembe, hogy most ki is kényeztet kit. De most hallottam először a hangját közben, ami még inkább arra sarkalt, hogy folytassam. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott, mikor Armin egy hirtelen mozdulattal felült és befordított maga alá, hogy helyet cseréljünk, és teljes erejével folytatta, amit elkezdtem.<br />
<br />
- Wia! Meddig vagytok még bent, mindenki rátok vár? - kopogott anyu az ajtón és ebben a pillanatban mentünk el Arminnal, mindketten lihegtünk és égett az arcunk. Megcsókolta a szám, majd a nyakam kezdte el csókolni.<br />
- Öhmm... - még a hajam sincs megmosva, hova sietett? - Fél óra.<br />
- Jó lenne, ha nem hancúroznátok!<br />
- Nem is... Áúú! Ne harapj már meg. - szóltam rá halkan, felháborodott fejjel.<br />
- Mit mondtál? - kérdezett vissza anyu.<br />
- Mindjárt megyünk! - próbáltam kimászni Armin alól, de nem engedett el és folyton visszacsúsztam alá. A vállára tettem az egyik lábam és próbáltam eltolni, de nem hagyta magát.<br />
- A következő már nem anyu lesz, hanem apu.<br />
- Úgy is be van zárva az ajtó. Mit tudna tenni?<br />
- Ez is igaz. - mosolyogtam rá, megcsókolt, majd elhúzódott. A vízbe esett a lábam. - Látod és nem mostad meg a hajam.<br />
- Te se az enyémet.<br />
- Tessék. - kezébe nyomtam a kézizuhanyt és megengedtem. - Először ezt, majd ezt használd. - hátat fordítottam neki és boldogan kihúztam magam. A hajmosás mellett még egy jó vállmasszást is kaptam, majd én is megmostam a haját. Kimásztunk a kádból és leengedtem a vizet. Gyorsba megtörölköztünk és elkezdtem szárítani a hajam. Egy jó tíz perces szárítgatás után, amiben Armin is segített, újra kopogtak az ajtón.<br />
- Mond!<br />
- Kész vagytok már? - ez most kivételesen nem anyu volt, hanem Viktória.<br />
- Még ki kell vasalnom a hajam.<br />
- Rendben, itt hagyunk Alexy-vel egy-egy karácsonyi ajándékot. - megigazítottam a törülközőt rajtam, nehogy most akarjon majd leesni és kinyitottam kicsit az ajtót.<br />
- Még nem vagytok felöltözve? - kérdezte meglepetten Alexy.<br />
- Nem. De majd mindjárt fel leszünk. - elvettem tőlük az ajándékot, megköszöntem és mindkettőjüknek kettő-kettő puszit nyomtam az arcára.<br />
- Tuti, hogy a tiéd a rózsaszín. - nyújtottam Armin felé és a kéket magam mögé raktam.<br />
- Aha, szeretnéd. Jó lesz nekem a kék is. - vette el. - Miért pont rózsaszín? Azért annyira nem szeretem.<br />
- Ez csak egy csomagolópapír. Mit vagy úgy oda?<br />
- Akkor is. - helyben kibontottuk és ruha volt benne. Nem mintha nem szeretném a ruhákat, de nem ugráltam az örömtől. Soha nem szerettem, ha valaki ruhát ad nekem. Ritka volt az, mikor olyat kaptam, ami tényleg tetszett. Szét hajtottam a ruhát, elsőnek azt hittem, egy teljesen fekete ruhát kaptam. Egy fekete hálós felső egy fekete trikó volt felül, alatta fekete csillámos harisnya, ami első ránézésre kicsi és egy kékes-fekete szoknya... Szoknya, mintha olyan sokat hordanék. Biztos nem Alexy vette, mert ő tudta volna, hogy nem nagyon vagyok egy szoknyás fajta.<br />
- Te mit kaptál? - fordultam Arminhoz.<br />
- Ugyanolyan ruhát, mint ami Alexy-n van csak szürke inggel.<br />
- Azért ennyire ne örülj neki, felvéve mindent jobban áll. Remélem az én ruhám is ilyen lesz.<br />
- Én választottam, szóval biztos, hogy jól fog állni. - oh, ezen kicsit meglepődtem. Nem gondoltam, hogy Armin bármit is adna nekem karácsonyra. Én semmit nem vettem neki. Basszus! Én semmit nem vettem neki, most mit fogok tenni?<br />
- Ez kedves tőled, mindjárt bele is ugrok. - basszus, de egy hülye vagyok. Bár van egy ajándék, de azt nem karácsonyra vettem és be sincs csomagolva... Felöltöztem és nagyjából meg igazítottam a hajam. Végig néztem a ruhán és tényleg nem is volt olyan rossz.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidammyvNeQpB8HxTDzikffSxBgsj6aYhrAgHKnRnxKjjwbC1NvSA2XKYepkWbDwzHxtQiNKyiGhAyvkXzW8_9f6BxaEIzHsgFpXGhQGKSusYh0Qn1qtwryLDNTJVh48HuWkSCquHarYowA/s1600/szett.2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="410" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidammyvNeQpB8HxTDzikffSxBgsj6aYhrAgHKnRnxKjjwbC1NvSA2XKYepkWbDwzHxtQiNKyiGhAyvkXzW8_9f6BxaEIzHsgFpXGhQGKSusYh0Qn1qtwryLDNTJVh48HuWkSCquHarYowA/s400/szett.2.png" width="231" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Armin is felöltözött és rohadt jól állt neki, de csak az inget vette fel. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy egyszer láthatom őket összeöltözni, de úgy látszik erre még várnom kell.<br />
- Legalább a nyakkendőt vedd fel hozzá.<br />
- Hagyjuk már. Nem esküvőre megyünk, hogy kiöltözzek.<br />
- Hozzám öltözz ki.<br />
- Oh, akkor rád nem figyelne senki. - nevetett ki.<br />
- Szemét. Soha nem tudnál túl öltözni.<br />
- Lazán, de ezt most nem fogjuk kipróbálni. Alexy-hez soha nem fogok öltözni.<br />
- Pedig olyan cuki, mikor az ikrek összeöltöznek. - bedugtam a hajvasalót és vártam, hogy felmelegedjen.<br />
- Ja, mikor 5 évesek és lányok.<br />
- Akkor annyira cukik. Mikor két kis copfban van a hajuk. Zabálni valók. - meglepetten nézett rám.<br />
- Azt hittem nem szereted a gyerekeket.<br />
- Nem is. De, amíg nem az enyém és távol van tőlem aranyosak. - közben felmelegedett a hajvasalóm is és neki álltam.<br />
- Jah értem. És mi van akkor, ha én akarok gyereket?<br />
- Dehogy akarsz. - nem szólt semmit rá. Ezt már ezerszer megbeszéltük. Én szeretném egyben tudni lent a dolgokat életem végéig. Arról nem is beszélve, hogy imádok aludni.<br />
Kivasaltam nagyjából a hajam és kijöttünk a fürdőből. Már mindenki minket várt, de azért nem terítettek meg.<br />
<br />
- Megjöttünk. Eszünk?<br />
- Persze, amint megterítettetek.<br />
- Ahj, gyere. - fogtam meg Armin kezét. - Tessék. - kipakoltam egy csomó tányért és evőeszközt. Durcásan néztem szét a nappaliban, mindenki a tévét nézte, minket pedig csak dolgoztattak. Ha tudnék főzni, még a kaját én nekem kellett volna megcsinálni. Armin hozta utánam a cuccokat én pedig kipakoltam a tányérokat, ő pedig az evőeszközöket.<br />
- A szalvétát ne hajtsam hattyú alakúra? - kérdeztem anyutól.<br />
- Ha még egyszer beszólsz, egyedül karácsonyozól a szobádban.<br />
- De miért nekünk kell egyedül csinálni az egészet?<br />
- Persze, 2 órát bent pihentetek a fürdőszobában. Én főztem és egész héten takarítottam.<br />
- Szintúgy én is. - persze, összefog ellenünk a két anya.<br />
Gyors körbe osztottam a szalvétákat és asztalhoz ültem. Nem kellett sokat várni a többiekre se. Mikor mindenki elfoglalta a helyét, anyu hozta is az egészben sült pulykát. Én voltam az első, aki vágott magának, majd mindenkinek. Mivel elkezdtem, akkor kiszolgálhatok már mindenki. A kaját dicsérve és persze a fát, megvacsoráztunk. Mikor végeztem, elvonultam a szobámba és előkerestem a múltkor vett fejhallgatót Arminnak. Nem értem, hogy nem jutott eszembe a karácsony mikor megvettem az évfordulónkra. De a lényeg, hogy tudok neki adni valamit. Átkötöttem pár szalaggal és raktam rá egy masnit. Nem fogom túlzásba vinni a csomagolást és így is nagyon jól néz ki. Visszaraktam a szekrénybe és mikor ajándékozás van, kihozom. Lementem a nappaliba és persze, hogy rám vártak a tényárok. Fapofával összeszedtem őket és beraktam a mosogatógépbe, majd visszaültem én is beszélgetni.<br />
- És milyen az új suli? - kérdezte Viktória, akivel már nagyon rég nem beszélgettem.<br />
- Nem rossz, jó fejek az új osztálytársak, de hiányoznak a régiek.<br />
- Látod Armin, te miért nem tudtál egy ilyen szép mondatot alkotni, mikor megkérdeztelek?<br />
- Jó a suli, de hiányzik Wia.<br />
- Hát ez aztán nagyon jól kiegészítette az első mondatot.<br />
- Fiúk. - legyintettem a kezemmel.<br />
- Azok. Rövidek és tömörek. Bezzeg Alexy, neki be nem áll a szája.<br />
- Mi van velem? - fordult ő is hozzánk.<br />
- Csak, hogy egész nap tudnál mesélni az új sulidról.<br />
- Ja, főleg, hogy nem vagyok egyedül. Azért jó dolog, ha veled van egy régi osztálytársad.<br />
- Jó neked, én első hetekben azt se tudtam kihez szóljak hozzá. Mindenki olyan beképzeltnek tűnt. De végül is mostanra már mindenkivel jóba vagyok.<br />
- Armin kapcsolódj már be kicsit. - szólt rá Viktória.<br />
- Van két lány osztálytársam.<br />
- Beszéltél már velük?<br />
- Nem, még véletlen se keresem a társaságuk. Itt ül mellettem életem szerelme, elég az ő baját hallgatnom.<br />
- Mit mondtál? - ütöttem vállba.<br />
- Hát mikor meg van, egy kis vérengző fenevaddá válsz. - tátott szájjal néztem rá.<br />
- Ez nem igaz! Jó bár lehet kicsit agresszív vagyok, de na.<br />
- Inkább ne menjünk bele ebbe a témába. - állított le Armin.<br />
- Jó, meg se szólaltam.<br />
Alexy mesélt még kicsit az új sulijáról és hogy mennyi mindent tanult. Én is hozzászóltam, elvégre nap, mint nap ruhákat próbálgatok, így volt valami kis tudásom az anyagokhoz és a szabásokhoz. Armin csak a telefonján játszott és egyik haverjával beszélgetett közben.<br />
<br />
Egy jó félórára rá, anyu előhozta az ajándékokat, ahogy mindenki más is, így én is elszaladtam a fejhallgatóért és magam mögé rejtve visszamentem, ügyelve arra, nehogy idő előtt észre vegye az ajándékom.<br />
-Várj kislányom, hagy fényképezzem le. - és igen, anyám az, aki mindent megörökít.<br />
- Kész, felkészültél, oda adhatom? - anyu csak bólintott és átnyújtottam Arminnak a fejhallgatót.<br />
- Ez kedves tőled, de még jó a régi.<br />
- Tudom, hogy még te nem tudod, mert mostanában nem játszol a sok tanulni való mellett, meg nem is vagy itthon, de múltkor leejtettem és azóta nem szól. De azért szeretlek.<br />
- Oh, értem. Akkor köszönöm. - csókolt meg. Oké, nem volt olyan idegesen, mint én gondoltam, hogy lesz. Mindenki ajándékozott én pedig elfoglaltam a kedvenc helyem a kanapén és figyeltem ki mit kap. Anyu nyakláncot kapott, apu pedig két felsőt. Alexy és Armin egy karórát kaptak. Mintha Armin annyira szeretné az ilyeneket. Néha kezdem azt hinni, hogy csak én ismerem őt igazán. Egy mosolyt erőltetett az arcára, de nem volt őszinte. Egy billentyűzetnek jobban örült volna, de majd legközelebb adok nekik egy pár ajándék ötletet.<br />
- Mit ülsz itt egyedül? - állt elém Alexy eltakarva tévét.<br />
- Most mit álljak ott? Nem kapok semmit a szüleimtől, múltkor megmondták. Armintól pedig már megkaptam.<br />
- Tényleg és meg se mutattad?<br />
- Itt van rajtam.<br />
- A ruha?<br />
- Igen.<br />
- Azt én vettem, ő mást vett neked.<br />
- Oh, mennyire kedves. És úgy adja elő, mintha ő vette volna.<br />
- Neked ezt nem kéne felismerni? Elvégre ilyet tanulsz.<br />
- Az egy dolog, de már ő is túl jó színész, eltanulta tőlem.<br />
- Lehet. De akkor szólok neki, hogy nagyon egyedül érzed itt magad.<br />
- Oké.<br />
Alexy elment beszélni Arminnal, én pedig kíváncsian vártam mit vett nekem. Nem telt bele pár percbe, mikor Armin megjelent egy kis dobozzal és leült mellém.<br />
- Boldog Karácsonyt! - nyújtotta át. - Tudom, hogy nem fogod hordani, de mikor megláttam egyből eszembe jutottál. Ja és nem, nem veszlek még el.<br />
- Mégis mit vettél nekem? - kétkedve téptem szét a csomagolót és egy nagyobb ajándékdoboz volt. Levettem a tetejét és egy nyaklánc meg egy gyűrű volt benne. Döbbenten néztem a dobozra. A csótányoktól kezdve mindenre fel voltam készülve, de egy gyűrűre nem. Jó gondolom csak hozzá adták, mert megjegyezte, hogy még nem vesz el, de akkor is. A nyaklánc egy szivecskés medálban végződött és a gyűrű tetején kövekből egy szív volt kirakva. Ahogy kivettem a puha szivacsból a gyűrűt, akkor láttam a <i>love</i> feliratot belegravírozva. - De cuki, köszönöm. - öleltem meg és próbáltam visszatartani a könnyeim.<br />
- Ja, majd elfelejtettem. - belenyúlt a zsebébe és a rég elveszettnek hitt gyűrűmet adta oda.<br />
- Te tudod mennyit kerestem ezt a gyűrűm.<br />
- Tudom és még velem is kerested. De így tökéletes a méret legalább.<br />
- Köszönöm! - csókoltam meg. Felvettem a nyakláncot és a gyűrűt is, tényleg jó volt az ujjamra. Azért most kicsit meglepődtem, hogy ilyet vett. Azt hittem majd valami számítógépes cuccal jön, mint mindig.<br />
Hozzábújtam Arminhoz és kapcsolgattuk a tévét, mikor mindenki elénk állt. Már megint mi van. Most remélem nem a házat kell arrébb raknunk, mert ideges leszek.<br />
- Nos, mivel elvesztettem Alexy ellen a fogadást. - kezdett bele anya. - Nagy bejelentésünk van számotokra. - Arminnal egymásra néztünk. Elkezdtem gondolkodni, hogy a közel jövőben mikről beszélgettem velük, de semmi olyan nem jutott eszembe, aminek nagy bejelentést kellene tenni.<br />
- Rengeteget veszekedtetek és többször is szakítottatok már. - jegyezte meg Viktória, amin elmosolyodtam. Tényleg nagyon sok hülyeségen összetudunk kapni, ahogy azt ma is bebizonyítottuk.<br />
- És a távolság sem jelent számotokra akadályt. Főleg úgy, hogy egy fiúra vagy lányra se néztek rá. - folytatta anyu Viktória monológját. Vajon a két apuka mikor fog megszólalni. Alexyn pedig nagyon látszik, hogy alig tudja kivárni a végét. Már kezd olyan érzésem lenni, hogy mindjárt összeadnak minket.<br />
- Mától tegezhetitek a másik szüleit. - döbbenten néztem apura, aki hallani sem akart eddig arról, hogy van egy barátom, de erről álmodni se mertem.<br />
- Ti ezt komolyan mondjátok? - nem akarom elhinni. Ezt kétszer kell hallanom.<br />
- Igen.<br />
- Beszarás. Bár ez azért nem nagy bejelentés.<br />
- Ez csak ilyen megjegyzés volt. Mondhatom én?<br />
- Persze Alexy. - engedte át a két szülő a szót neki.<br />
- Több napos, hetes, hónapos puhítás után, amiért nagy ölelést kérek majd Wia, megengedik, hogy összeköltözzetek.<br />
- Hogy? - kezdek félre hallani, vagy tényleg azt mondta, amiért már hónapok óta könyörgünk.<br />
- Összeköltözhettek. - szét tárta a karját és az ölelést várta.<br />
- Azt a k*rva! - pattantam fel a helyemről egyenest a nyakába. - Hogy csináltad?<br />
- Hát nagyon nehéz volt, de megegyeztünk, ha ma boldogultok, akkor nem lesz baj az összeköltözésnél sem. És tessék megmondtam.<br />
- Bár még kislányom főzni nem tudsz, de majd rákényszerülsz és megtanulsz.<br />
- Pudingot bármikor tudok csinálni. - erre mindenki elnevette magát.<br />
- Nekem az is jó. - csókolt meg Armin.<br />
- Nincs csókolózás, ha nem állsz ilyen alatt. Ez tudod mire való Armin? - mutatott fel egy fagyöngyöt Alexy<br />
- Honnét tudnám? - teljes megsértődöttséggel néztem rá. - Most mi van? <br />
- Nem tudod mi ez!? - vállat vont.<br />
- Ez alatt szoktak csókolózni. - mondtuk egyszerre Alexyvel.<br />
- Hát ez fantasztikus. Szóval, ha ma nem állsz a gaz alá, akkor nem csókolhatlak meg?<br />
- Nem! - lépett mellém Alexy és fölénk tartotta. - Ennyi vagy bátyus. - Armin fején elnevettem magam és közben Alexy magához ölelt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LuWKVwHcS-j8Pin1RMUBjY2twrsSh_wXJu2ubJ0VhftgVwJySbY6zlgu-oC17p7OR_JXMUwCHKRxpwz55I_sL_LCvSDox2SDQ-jlYyM9xvXMV6SaWhyphenhyphentaZsGSXbxQw-fhURvOsnPexjP/s1600/26176525_1804852286225529_1421380495_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="461" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-LuWKVwHcS-j8Pin1RMUBjY2twrsSh_wXJu2ubJ0VhftgVwJySbY6zlgu-oC17p7OR_JXMUwCHKRxpwz55I_sL_LCvSDox2SDQ-jlYyM9xvXMV6SaWhyphenhyphentaZsGSXbxQw-fhURvOsnPexjP/s400/26176525_1804852286225529_1421380495_n.jpg" width="262" /></a></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Lelettél cserélve fiam?<br />
- Úgy látszik. - apró mosolyt láttam az arcán.<br />
- Akkor most már csókoljátok is meg egymást. - javasolta nevetve Viktória.<br />
- Oké! - ijedten néztem Alexyre, de mire bármit is felfoghattam volna, hátra döntött és összeért az arcunk...<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Egy puszit nyomott az arcomra. Azt hittem ott halok meg az ijedtségtől a karjai közt. Mindenki nevetett rajtam, én pedig vörös és tudatlan fejjel álltam előttük.<br />
- Alexy többet ilyet ne csinálj, már tényleg azt hittem, megcsókolsz.<br />
- Dehogy, az Armin feladata. - lökött egyenest a karjaiba.<br />
- Ez a cuki, tudatlan fejed bármit megér. - húzott magához és átkarolta a derekam.<br />
- Kislányom! - szólt apu, de igazából csak rám szólt, hogy ne bújjak Arminhoz.<br />
- Süket vagyok. - csókoltam meg, majd apuhoz fordultam. - Igen?<br />
- Segíts megteríteni a süteményhez. - nyomott a kezembe egy csomó tányért és még az evőeszközöket is a rápakolta.<br />
- Áh, nem nehéz. Nem kell segíteni, bírom egyedül is.<br />
- Oké. - csípett fenéken Armin. - Még egy ilyen és hozzád vágom.<br />
- Te karácsonykor is megakarsz ölni, legalább ezen az egy napon kezdeményezhetnél nekem.<br />
- Nem fogok meztelen rúd táncolni a szobádban, ha esetleg valami ilyesmi kezdeményezésre gondoltál. - elkezdtem kipakolni az asztalon a tányérokat és Armin is segített.<br />
- Hát nem teljesen erre gondoltam, de ha már így szóba hoztad...<br />
- Nem! Még véletlen se fogok ilyet csinálni. - vágtam közbe.<br />
- Pedig tudsz táncolni és gyönyörű alakod van, nem tudom mi itt a probléma.<br />
- Én nem csinálok ilyet. És egyébként is mit kezdeményezzek a mai fürdőzésünk után?<br />
- Oké. De visszatérve, miért? Csak nekem, csak egyszer.<br />
- Nem.<br />
- Szülinapi ajándék?<br />
- Nem!<br />
- Évforduló?<br />
- Nem!!<br />
- Nászút?<br />
- Hozzád vágom! - emeltem fel az egyik tányért, de le is tettem. - Nászút?<br />
- Csak mondtam valamit... - hagyott itt.</div>
<div dir="ltr">
- Annyira izé vagy. - mentem utána. - Ezek után kinézem belőled, hogy a nászút egy jelzőtábláig fog vezetni, hogy ott táncoljak neked.<br />
- Azért nem, megyünk a Hawaii szigetekre. Tetszik egy vízben csinálós dolog.<br />
- Hülye, tudod mikor lesz majd nekünk annyi pénzünk, hogy oda menjünk.<br />
- Majd az ősök fizetik. Nem kérünk semmit, csak egy pár napot.<br />
- Oké, én benne vagyok.<br />
- És csinálunk pár gyereket.<br />
- Árulnak a boltban táncrudat?<br />
- Igen, de ettől függetlenül kell nekem egy gyerek és lehetőleg fiú.<br />
- Biztos nem. Ha valaha is ráveszem magam a gyerekre, akkor csak lány lesz.<br />
- Persze, aztán mikor megjön neki is, lefejeztek.<br />
- Hehe. Majd megszokod.<br />
- Akkor is fiú lesz. Ezt már eldöntöttem.<br />
- Miért akarsz te ennyire fiút?<br />
- Mert mindig is akartam távirányítós helikoptert.<br />
- Anyám... Hihetetlen vagy. - nevettem el magam. - Inkább fejezzük be a nagy bejelentés előtti elkezdett filmünket.<br />
- Rendben, de ezt egy igennek veszem.<br />
- Vedd aminek akarod... - akkor is lányom lesz, ezt már én is eldöntöttem.<br />
Leült Armin a kanapéra és pedig az ölébe feküdtem. Reklám közben figyeltük miről beszélgetnek a többiek, de hamar bealudtunk, vagyis ami engem illet.<br />
<br />
<b>Lucia</b><br />
<b><br /></b>
- Na, ezek se jönnek már sütit enni. - néztem Arminra és a lányomra. Mindketten nagyban aludtak, pedig szerintem elég hangosak vagyunk.<br />
- Milyen aranyosak. - jegyezte meg Viktória.<br />
- Igen, bár azért megnézném, hogy egy fordulásnál melyikük esik le hamarább. - mosolyodtam el.<br />
- Mindkettőjük. Ahogy Armin átöleli Wiát, biztos magával rántaná a lányod.<br />
- Lehet. Hozok egy takarót. - letettem a tányérom és lehoztam Wia takaróját. - Jövőre már nem lesz anyátok, aki ezt megcsinálja. - súgtam nekik halkan, mintha fent lennének. Rájuk terítettem és lekapcsoltam a tévét, mi úgy se nézzük.<br />
- Hihetetlen, hogy Armin ilyen sokáig kibírta Wia mellett. - ültem le Viktória mellé.<br />
- Ezzel én is így vagyok. De egymásnak lettek teremtve. Néha veszekednek, de nem tudnak egymás nélkül élni.<br />
- Az biztos. De azért azt is nézni kell, hogy semmi komoly témán nem vesztek még össze.<br />
- Oh, dehogynem, csak nem mondják el. De szerencsére nekem van egy besúgom.<br />
- Gondolom Alexy. Azért nem olyan rossz, ha van még egy gyereked.<br />
- Hát nem, legalább kicsit belelátok a szerelmi életükbe.<br />
- Én ezzel kicsit megvagyok fogva. Onnan tudom, hogy összevesztek, ha Wia nem jön ki a szobájából. Ha sikerül nekik tényleg elköltözni, akkor csak úgy fogom megtudni, hogy hazajön.<br />
- Régen is ilyen rossz volt a kapcsolatotok?<br />
- Hát ja, de most, hogy koleszben van, rosszabb lett.<br />
- Armin is ilyen. Azon lepődőm meg, ha valamit elmond. De akkor már tényleg komoly a helyzet és ez általában az utolsó pillanatban történik meg. Mindig Alexyhez megy.<br />
- Wia pedig Rinhez, egy gyerekkori barátnőjéhez.<br />
- Legalább van kire támaszkodniuk, ha nem is mi, nincsenek egyedül.<br />
- Hát ja. Jól van menjenek. Előttük az élet.<br />
- Igen, de remélem nem a karácsonyfadíszeken fognak összeveszni. - nevettük el magunkat.<br />
- Azt én is remélem. - néztem rájuk. Fájó szívvel, de be kell látnom, hogy a 19 éves lányom az önálló életre vágyik. Nehezemre esik elengedni, főleg, hogy az egyetlen gyerekem. De ha menni akar, hát menjen.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Kíváncsi vagyok a véleményetekre :) De ne feledjétek, ez a mostani részekhez képest, 2 évvel előrébb van. :) </b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-27115178361116431882017-10-31T22:10:00.000+01:002017-11-01T20:52:43.933+01:00Halloween-i buli<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<b>Hi guys! </b></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jelentkezem a szokásos külön résszel így ünnep idejére, szerencsére nem söpört végig a házon egy tornádó és internet is volt, így időben tudtam hozni. ^_^ </i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<i><br /></i></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Mindenkinek Kellemes Halloweent! Puszi, Wia! </i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<i><br /></i></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Egy picit ugrálós rész lett, de nem akartam, hogy unalmas és erőltetett részek legyenek benne. :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A zenét pedig indítsátok el. Lesz link szokás szerint. ^_^ </i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">~ 18. Születésnap ~</span></b></h2>
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Kedves diákok! - hallatszott a tornateremből az igazgatónő hangja.<br />
- Gyorsan Armin! - húztam végig a folyosón.<br />
- Ne siess ennyire. Üres az iskola. Miért nem megyünk be a könyvtárba? - hirtelen megálltam és szembe fordultam vele. Ő belém jött, de nem törődtem vele. Megfogtam a vállát és őszintén a szemébe néztem.<br />
- Azért egyetlenem, mert rosszul lennél a könyvektől.<br />
- Azért nem.<br />
- Gyerünk. - húztam az udvar felé, ő pedig a könyvtár felé. - Naaaaa! Gyere már!<br />
- Lássuk ki az erősebb. - lazán elhúzott mivel csúszott a cipőm, meg úgy egyébként is elhúzott volna.<br />
- Szakítok veled, ha nem megyünk a tornaterembe.<br />
- Ez egy igazán komoly fenyegetés. - nevetett ki.<br />
- Megteszem. - megállt és a szemembe nézett.<br />
- Gyerünk, mond ki.<br />
- Mondtam, hogy akkor, ha nem megyünk a terembe.<br />
- Megyünk, csak nem abba. - elengedte a kezem és kapva a lehetőségen, gyorsan megindultam a másik irányba, mikor kinyílt az ajtó és mindenki befelé özönlött.<br />
- Még mindig menni akarsz? - ölelt meg hátulról és megcsókolta a nyakam.<br />
- Most nem elég az, hogy magyarázkodnom kell a lányoknak, hol voltunk. Mert nem csak én, te sem voltál ott, de még azt se tudjuk, miről volt szó.<br />
- Az elsőre nem tudok mit mondani, mert nem csináltunk semmit, hála a te akaratosságodnak. Azt, hogy mi volt, majd elmesélik.<br />
- De az nem olyan. Szóval megyek is. - hagytam ott. Gyors léptekkel utolértem őket.</div>
<div dir="ltr">
<br />
- Hé, csajok! - csatlakoztam be melléjük.<br />
- Oh, Wia! Elaludtál? - lepődött meg Viola.<br />
- Nem, csak Armin a könyvtárba akart menni, én meg a tornaterembe. És fhú... - forgattam meg a szemeim.<br />
- Nyugi, kislány. - szólt rám Kim. - Csak a hónap lehetséges legnagyobb buli bejelentéséről maradtál le.<br />
- Tényleg? Mi lesz? <br />
- Halloween-i bulit vagyis ahogy a boszorkány fogalmazott, bált tart a suli.<br />
- Jah, bál... Versenyekkel. Ti mibe jöttök? - merengett el Ros.<br />
- Nem tudom. - szomorodott el Viola<br />
- Én a macska jelmezre gondoltam. Az a legkönnyebb. - Iris gyorsan letudja így a beöltözést.<br />
- Én a tavalyi hallott mennyasszonyi ruhám veszem fel, ha jó rám. - mondta Ros.<br />
- Én maradok a, ki sminkelem magam zombivá és kész ötletemnél. - rántott vállat Kim.<br />
- Elmondanátok, hogy miről beszéltek? - csak nagyából vágtam, hogy mi van. De jó lenne a részleteket is tudni. Közben bementünk a terembe. Mindenki lepakolt és elvonultunk hátra. Kim felült a padra. Iris is Viola szembe húztak egy-egy széket. Ros a helyemre én pedig Armin helyére ültem.<br />
- Na, figyelj csajszi. <br />
- Figyelek.<br />
- Az iskola bált rendez, ahová jelmezben kell eljönni. Lesznek feladatok és a legjobb osztály nyer valamit, amit nem árult el. Utána zene és tánc, meg persze kaja, pia.<br />
- Ennyi?<br />
- Igen. Ja és lehet hozni egy külsőst is. De csak úgy engednek be, ha be vagy öltözve. Nekünk 1 a külsősnek 2 dollár a belépő.<br />
- Oh, ez tök jó. Ti hoztok valakit?<br />
- Nem, senkit.<br />
- Én lehet ráveszem Leigh-tet.<br />
- Akkor én elhívom egy régi barátnőm.</div>
<div dir="ltr">
- Arminnal összeöltöztök? - kérdezte kíváncsian Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom. Azt se tudom milyen ruhát vegyek fel. - szomorodtam el, de közben nagyjából végig gondoltam, milyen cosplay-eim vannak. </div>
<div dir="ltr">
- Olyat vegyél fel, amiben tudsz táncolni. - kötötte le Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. De szerintem én nem fogok táncolni.</div>
<div dir="ltr">
- Persze-persze. A just dance királynő nem fog táncolni. Ezt tudod kinek meséld be. - nézett rám szigorúan. - Táncolni fogsz!</div>
<div dir="ltr">
- A kedvedért fogok kérni majd valami lassút is. - mosolygott rám Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Életemben nem lassúztam még. - nevettem el magam.</div>
<div dir="ltr">
- Nem nehéz. Nézel majd pár videót és menni fog. - biztatott Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Ez ám a nagy megbeszélés. - lépett hozzánk Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Tudsz táncolni? - vágta hozzá Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Ha a játékról van szó, igen. - ült le az ölembe.</div>
<div dir="ltr">
- Baszki, a mázsás testeddel összetörsz. - vágtam finoman hátba.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, hogy te is itt vagy? - állt fel.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon vicces vagy. - helyet cseréltünk és belehuppantam az ölébe.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! Eltörik aladtunk a szék.</div>
<div dir="ltr">
- Tudod mi törik el mindjárt...</div>
<div dir="ltr">
- Most nem gondolok rosszra. - karolta át a derekam.</div>
<div dir="ltr">
- Hülye. Na, de hol tartottunk? - néztem a lányokra. Visszafojtott nevetéssel nézték végig a jelenetet.</div>
<div dir="ltr">
- A táncnál, a lassúzásnál és a ruháknál. - sorolta fel Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem lassúzok. - jelentette ki Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Dehogy nem. - gyilkos szemekkel nézett rá Ros, amitől én is megijedtem.</div>
<div dir="ltr">
- De nem. Nem is tudok. </div>
<div dir="ltr">
- Persze, azt közbe táncos játékkal játszol.</div>
<div dir="ltr">
- Ki az a hülye, aki nem tudja követni az utasításokat?</div>
<div dir="ltr">
- Ha már mindenki ilyen őszinte, én se tudok. - annyira lecsúsztam, hogy Armin vállára tudjam hajtani a fejem.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg? - lepődött meg. - Azt hittem tudsz.</div>
<div dir="ltr">
- Sokféle táncot tudok, de ez kimaradt.</div>
<div dir="ltr">
- Add ide a telefonod. - nyújtotta Ros a kezét felém. Kiszenvedtem a telefonomon. Közben Armin nevetett, mert a hátsó zsebemben volt, és minden mozdulatnál hozzátette, hogy még egy kicsit lejjebb, amitől már nagyon zavarban voltam. De sikerült kivennem és átnyújtottam neki. Ő beírt valamit, majd visszaadta nekem. - Ezt tanulmányozd át, utána gyakorold kicsit és menni fog.</div>
<div dir="ltr">
- Oké... - semmi kedvem nem volt, hogy lassúzzak, de ha Ros ettől boldog lesz, hát legyen. Egy szám nem olyan sok, talán kibírható. Még beszélgettünk kicsit, majd a csengőszóra és a tanár bejövetele után mindenki a helyére sietett. </div>
<div dir="ltr">
Órán megbeszéltük, hogy milyen játékok lesznek és kik fognak az osztály csapatába kerülni. Mi Arminnal minden versenyszámban benne leszünk Rosa javaslatára, mivel mi nem tudjuk elfogadni, hogy veszítsünk. Hosszas veszekedés után, az osztály hagyta, hogy mi legyünk majd a csapatkapitányok. Én ennek rohadtul nem örültem. Szeretek mindent a saját gondolkodásom szerint csinálni. Arminnak is nagyjából olyan a gondolkodási módja, mint nekem, így gyorsan összetudunk hangolódni. De a többieknek... Hát nem is tudom. Majd meglátjuk mi lesz, jövőhét péntekig rengeteg időnk van.</div>
<div dir="ltr">
Még kitértünk e két hét alatt elvégzendő dolgainkra, többek közt a dekorációk elkészítésére. Ezt Viola vezetésével fogjuk megcsinálni, aki holnapra elkészít minden vázlatot és első órában fogja őket ismertetni. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>***Suli után***</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Mit csináljunk ma? - kérdezte Armin, miközben sétáltunk.</div>
<div dir="ltr">
- Mi lenne, ha nem csinálnánk semmit?</div>
<div dir="ltr">
- Már megint?</div>
<div dir="ltr">
- Mit megint? Tudod jól, hogy nem fejeztük be.</div>
<div dir="ltr">
- A semmit tevést te soha nem tudod befejezni.</div>
<div dir="ltr">
- Köszönöm. Elég rossz vagyok benne, ezért sok időt vesz igénybe.</div>
<div dir="ltr">
- Mi lenne, ha elmennénk játszani?</div>
<div dir="ltr">
- Mi lenne, ha elmennénk a partra és csak élveznénk egymás társaságát? - néztem rá határozottan.</div>
<div dir="ltr">
- Mi lenne, ha... Ah, jól van gyerünk a mólóra.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon jó döntéseket hozol. De előtte elmegyünk kajáért.</div>
<div dir="ltr">
- Pizzázni. - jelentette ki.</div>
<div dir="ltr">
- Hamburgerezni. - javítottam ki. </div>
<div dir="ltr">
- Pizzázni. - nézett rám kihívóan.</div>
<div dir="ltr">
- Hamburgerezni! - emeltem fel a hangom.</div>
<div dir="ltr">
- Pizza! </div>
<div dir="ltr">
- Hambi!</div>
<div dir="ltr">
- Pizza! - már szinte kiabáltunk az utcán és többen meg is bámultak.</div>
<div dir="ltr">
- Heee!!! Azt eszünk, amit én akarok! - kezdtem el toporzékolni. Megállt és döbbenten nézett vissza rám. Kérdően néztem rá.</div>
<div dir="ltr">
- Ez... Ez durva volt.</div>
<div dir="ltr">
- Szexi. - dobtam hátra a hajam.</div>
<div dir="ltr">
- Durva és ijesztő, mint valami hatalmas gyerek.</div>
<div dir="ltr">
- Beszél a másik a gyerek.</div>
<div dir="ltr">
- Mi lenne, ha gyrost ennénk?</div>
<div dir="ltr">
- Jó! Mutasd az utat. - kézen fogva sétáltunk, mikor megállt Armin a kedvenc, név szerint Langer's pizzázónál.</div>
<div dir="ltr">
- Megjöttünk.</div>
<div dir="ltr">
- Lehet rosszul emlékszem, de nem gyrost mondtál?</div>
<div dir="ltr">
- Én ilyet soha nem mondtam. Gyere.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem akarok. Nem mozdulok innen sehova.</div>
<div dir="ltr">
- Dehogy nem. - kapott fel a vállára és vitt be.</div>
<div dir="ltr">
- Armin azonnal tegyél le! - kiabáltam nagy nevetés közepette.</div>
<div dir="ltr">
- Shh.. Ne csinálj jelenetet. - csapott a fenekemre.</div>
<div dir="ltr">
- Megharaplak.</div>
<div dir="ltr">
- Hangolódsz a halloweenre?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. De tényleg tegyél már le, mindenki minket néz. - lerakott az egyik asztalnál.</div>
<div dir="ltr">
- Maradj itt, addig én rendelek.</div>
<div dir="ltr">
- Oké... - mondtam durcásan. Nyomott egy puszit a számra majd elment. Az ablakon bámultam kifelé, mikor eszembe jutott, hogy felkéne hívni Rint. Előkaptam a telefonomon és kikerestem a nevét. Hosszas csörgés után felvette.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Szia! - szólt bele nagy örömmel a telefonba.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! Ráérsz?</div>
<div dir="ltr">
- Persze. Mizu van?</div>
<div dir="ltr">
- Csak azért hívtalak, hogy jövőhét pénteken a suliban halloweeni bál lesz és lehet hívni egy külsőst. Én pedig rád gondoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Három nappal előtte ott leszek.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - kezdtem nevetni. - Ja, és be kell öltözni.</div>
<div dir="ltr">
- Te miben leszel?</div>
<div dir="ltr">
- Még nem tudom. - közben Armin is megérkezett és a nyakam kezdte el csókolni. - Majd felhívlak, ha meg lesz. De most le kell tennem, mert valaki nem bír magával.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Szia! - mondta nevetve.</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Mi lesz meg? </div>
<div dir="ltr">
- Elhívtam Rint és a ruháról beszéltünk.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, és mire gondoltál?</div>
<div dir="ltr">
- Mondjuk Shiro és Sora.</div>
<div dir="ltr">
- Nem veszek fel parókát.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor nem tudom. De még otthon is szét kell néznem.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor kaja után megyünk hozzád? - komoly arccal néztem rá. - Most mi van?</div>
<div dir="ltr">
- Nem ezt beszéltük meg. Eleve nem ezt akartam enni.</div>
<div dir="ltr">
- Én meg nem akarok a partra menni.</div>
<div dir="ltr">
- Mert olyan nagy dolog lett volna sétálni egyet. Utána elmehettünk volna hozzám átnézni a ruhákat.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt még most is megcsinálhatjuk.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, persze... - támasztottam meg a fejem és a telefonom kezdtem el forgatni.</div>
<div dir="ltr">
- Ne csináld már. - ölelt meg.</div>
<div dir="ltr">
- Ne cukiskodj nekem.</div>
<div dir="ltr">
- Nem csinálok semmi ilyet. - rakta a fülem mögé a hajam és végig simította az arcom.</div>
<div dir="ltr">
- Annyira tudod, hogy kell megbékíteni. - mosolyogtam rá. </div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom miről beszélsz. - csókolt meg. Beszélgetés közben meghozták a pizzát is. Armin adott egy szeletet és elkezdtem átpakolgatni a tányérjára a gombát.</div>
<div dir="ltr">
- Most mióta nem eszed meg?</div>
<div dir="ltr">
- Megeszem, csak ezek túl nagyok. Annyira nem szeretem a gombát. - közben pakolgattam át neki.</div>
<div dir="ltr">
- Mondjuk én se. De akkor megeszem.</div>
<div dir="ltr">
- Még szép! Más választásod nem is volt. Nem pazarlunk. - nyaltam le az ujjaim. Miután egy verseny keretében megettük a pizzát, ráadásul egyszerre, folytattuk a beszélgetést. Legfőképp a lassúzáson voltunk mindketten fenn akadva, de eldöntöttük, hogy beadom a rosszullétet és lelépünk. Armin nem tud táncolni, nekem meg nincs kedvem. Elég lesz a végzős bálra megtanulnunk, az pedig fogjuk rá, hogy messze van még. Felesben fizettünk és mentünk is a partra.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A parton kissé fújt a szél, de mindig is imádtam, kivéve azt, hogy az összes a hajam az arcomban és számban van. Tettünk egy gyors sétát és mentünk hozzánk. Pedig meg akartam nézni a naplementét, de a ruhákat is meg kell nézni. Legalább nagyjából. Elővettem a két jelenleg elérhető dobozt és átturtuk az egészet, de semmi olyat nem találtunk, csak a parókát, amit még ki kell fésülnöm. Hétvégi programom már meg is van. Következőnek tuti én fogok választani cp-t. Valami barna hajú karaktert.<br />
Miután nem találtunk semmit, Armin is haza ment. Kikísértem és elköszöntünk egymástól.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A bál előtti hét, a dekorációk elkészítésével telt. Mi vállaltuk a tornaterem feldíszítését. Castiel a halálfejeket rajzolta és Lysander vágta. Én pókokat, denevéreket és szellemeket rajzoltam, Armin pedig vágta. Amber és barátnői kivonták magukat ebből az egészből, mert eleve nem jönnek. Ros, Iris, Kim és Viola a hatalmas fonal pókháló négy alapját tartotta, míg Alexy kötötte a háló belsejét. Az utolsó órára minden dekoráció elkészült és miután minden osztály elhagyta az iskolát, mi elvonultunk a tornaterembe díszíteni. Mindenki csoportokra oszlott és kapott egy dekorációs kelléket. Természetesen Arminnal voltam párban és az egyik pókhálót kellett felraknunk.</div>
<div dir="ltr">
- Felmész vagy menjek én? - néztem kérdően rá a létra mellett állva.<br />
- Menj te, ha leesnél elkaplak.<br />
- Oké. - felmásztam. - Fogod?<br />
- Mit?<br />
- Na szerinted mit?<br />
- Jah tudom. - és megfogta fenekem. - Tartalak. Nyugodtan díszíts.<br />
- Most kedvem lenne ezzel a hálóval megfojtani. De inkább nem.<br />
- Árad belőled a szeretet.<br />
- Armin! Jöjjön ide! - kiabált neki Ms. Delenay. Mindketten oda kaptuk a fejünket. Fekete aura áradt a tanárnő felől, lenéztem Arminra és boldogan integettem neki.<br />
- Ha sírva jönnél vissza nem szégyen. A fiúk is sírhatnak, de nyugi én megvigasztallak. - raktam a szívemre kezem.<br />
- Biztos segítség kell csak neki. - ment el.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Igen? - néztem rá kérdően.<br />
- Tudja hol van?<br />
- A tornaterembe?<br />
- Iskolában! - emelte fel a hangját. - Ahol a kis gerlepár szerelmeskedéseinek nincs helye! Főleg nem annak, amit az előbb csinált.<br />
- Mármint mire céloz?<br />
- Hogy megfogta a barátnője fenekét.<br />
- Szóval azt nem lehet?<br />
- Nem!<br />
- A mellét?<br />
- Nem!</div>
<div dir="ltr">
- Comb?</div>
<div dir="ltr">
- Nem!!<br />
- Megcsókolhatom?<br />
- Hát...<br />
- Azért a közelébe lehetek?<br />
- Ne feleseljen velem, mert az igazgatónál találja magát.<br />
- Én csak vigyázok a testiépségére. Ha leesik az a maga hibája.<br />
- Azért csak nem esik már le egy stabil létráról.<br />
- Biztonság az első! - hagytam ott. Még hallottam ahogy morog valamit, de nem szólt utánam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, mi van? - másztam le.<br />
- Sikerült? - csókolt meg.<br />
- Hát, úgy ahogy. Nem értem fel teljesen. - mutattam oda, ahol meg kellene kicsit igazítani.<br />
- Oh, a törpe még a létrán állva is törpe.<br />
- Most hagyd abba. - néztem rá mérgesen.<br />
- Még el se kezdtem. - húzott magához. Ms. Delenay elhaladt köhögve mellettünk.<br />
- Nem ott van a kezem. - emelte fel őket, én pedig nevetni kezdtem. </div>
<div dir="ltr">
- Tanárnő felesleges ezen mérgelődnie. Maga is volt fiatal. Arminnak pedig semmit nem lehet megtiltani.</div>
<div dir="ltr">
- Jól mondja. Ha én akarom meg csinálom.</div>
<div dir="ltr">
- Ha lehet akkor otthon.</div>
<div dir="ltr">
- Úh! Ez gáz volt. - nevettem ki.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt most nem értem mire mondta.</div>
<div dir="ltr">
- Otthon, az ágyban. Tudod.</div>
<div dir="ltr">
- Hmm... Ó! Ezt még visszakapja.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is értem, hogy nem esett le elsőre.</div>
<div dir="ltr">
- Másra figyeltem.</div>
<div dir="ltr">
- Min gondolkoztál? - kérdeztem kíváncsian.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy páros jelmezben jelenünk meg.</div>
<div dir="ltr">
- És ha én nem akarok hozzád öltözni? Na, akkor mit csinálsz?</div>
<div dir="ltr">
- Ki mondta, hogy lesz választásod?</div>
<div dir="ltr">
- Igen? Jól van... Milyen párost akarsz?</div>
<div dir="ltr">
- Ciel Phantomhive és Sebastian.</div>
<div dir="ltr">
- De ez két fiú.</div>
<div dir="ltr">
- Tisztában vagyok vele.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, várj... Én leszek Ciel, mert alacsony, igaz?</div>
<div dir="ltr">
- Hát nem pont erre gondoltam, csak nincs parókám, de van vörös kontaktlencsém.</div>
<div dir="ltr">
- Most be kell valljam van valahol egy fél cp-m női verzióban.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor meg is van. Gyorsan eldöntöttük.</div>
<div dir="ltr">
- Ha ezzel végeztünk, megyünk hozzám és megkeressük.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>***Kedd, suli után újabb ruhakeresgélés***</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Neked meg milyen szex kellékeid vannak? - vett elő a dobozból egy csomó láncot.</div>
<div dir="ltr">
- Hülye ez nem az...</div>
<div dir="ltr">
- Akkor mi? </div>
<div dir="ltr">
- Az Ankou jelmezhez van.</div>
<div dir="ltr">
- Én ilyenről még soha nem hallottam. Nem versz át, ezek szex kellékek.</div>
<div dir="ltr">
- Ahj... - beírtam a telefonba és megmutattam neki a képeket.</div>
<div dir="ltr">
- Ez csak egy álca.</div>
<div dir="ltr">
- Nevezd, aminek akarod.</div>
<div dir="ltr">
- Hol a többi része?</div>
<div dir="ltr">
- Eltérünk a kicsi Ciel és titán Sebby párostól?</div>
<div dir="ltr">
- Csak kíváncsi vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Akarsz képeket nézni az eddigi cosplayeimről?</div>
<div dir="ltr">
- Miért nem ezzel kezdted? - kelt fel a földről. Bekapcsoltam a gépem és megnyitottam neki a mappát. Leszaladtam a garázsba és felhoztam egy nagy dobozt.</div>
<div dir="ltr">
- Te, ez a ruhád meg van még? - nézte az Ene ruhámat.</div>
<div dir="ltr">
- Csak nem szereted a Mekakucity Actors-t?</div>
<div dir="ltr">
- Az túlzás, hogy szeretem, de az egyik kedvenc karakterem az animéből.</div>
<div dir="ltr">
- Majd meg keresem neked. De most elmegyek mosdóba. Utána folytatom a pakolást.</div>
<div dir="ltr">
- Ne segítsek a dobozokkal?</div>
<div dir="ltr">
- Ne! Nyugodtan nézd a képeket, van egy pár.</div>
<div dir="ltr">
- Ha te mondod. - fordult vissza. Elszaladtam mosdóba, de pár másodperccel később csengettek.</div>
<div dir="ltr">
- Armin! Nyisd ki, Rin lesz az! - kiabáltam ki.</div>
<div dir="ltr">
- Kedden? Nem iskolába kéne lennie?</div>
<div dir="ltr">
- De! Nyisd ki!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wi... - ugrott majdnem a nyakamba Rin. - Oh, Armin... - jött be.</div>
<div dir="ltr">
- Szia neked is! - csuktam be az ajtót.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! Azt hittem Wia nyit ajtót.</div>
<div dir="ltr">
- Meglepetés?</div>
<div dir="ltr">
- Az. Uh, szia Lucia!</div>
<div dir="ltr">
- Szia Rin! - ölelték meg egymást. - Hogy hogy itt vagy? Suli?</div>
<div dir="ltr">
- Wia elhívott a bálra.</div>
<div dir="ltr">
- De hát az pénteken lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - mondta boldogan.</div>
<div dir="ltr">
- Hihetetlen egy nőszemély vagy.<br />
- Rin! - szaladt le Wia a lépcsőn és egymás nyakába ugrottak. Bezzeg az én nyakamba nem szokott így ugrálni.<br />
- Hoztam egy csomó ruhát, szóval majd válogathatunk.<br />
- Oksa. Gyerünk.<br />
- Armin hozod nekem a bőröndöt, igaz? - mosolygott rám kedvesen.<br />
- Persze. - próbáljak meg nemet mondani, ennyi nő között biztos meghalnék.<br />
<br />
A fejemet szétuntam, amíg a ruhákat válogatták. Bár láttam néhány furcsa darabot, ami inkább hasonlított a lánchoz való témához, de nem szólaltam meg. Csak csendben figyeltem és unottan bólogattam. Végül elő kerültek a Ciel karakterhez való ruhadarabok is, így egy szett már meg is volt. </div>
<div dir="ltr">
Rin két ruha között nem tudott választani és nekem is kikérték a véleményem.<br />
- Legyen akkor a Misa cp. - úgy néztek rám, mintha embert öltem volna.<br />
- Miért pont ez? Ez nekem nem tetszik. Nem fogom felvenni.<br />
- Szerintem sem olyan jó. - értetlenül néztem rájuk. Most mi van? Ha nem tetszett nekik, akkor minek kérték ki a véleményem? És még néha azt hiszem, hogy értem a nőket.<br />
- Tudjátok mit? Amíg ezzel szenvedtek én alszom egyet. - lefeküdtem az ágyra és még egy darabig nyomkodtam a telóm mikor elnyomott az álom.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<br />
Az utolsó pár nap, rengeteg pakolással telt, szinte nem is találkoztam Arminnal. Reggel együtt jöttünk, majd külön távoztunk. Általában én hamarább végeztem a díszek kivágásával, így én mehettem, de ők még nem végeztek a pakolással. Látta rajtam a fáradságot, így nem kérte, hogy esetleg várjam, pedig szívesen megtettem volna, egy sarokban is tudok aludni. Ebben a pár napban Rinnel mentem haza, aki energia bombaként támadt le minden délután. Elmesélte az egész napját, én pedig már épphogy nem csukott szemmel jártam. Mikor haza értünk egyből beestem a kádba és el is aludtam, persze nem olyan mélyen. Rin jött be néha, hogy megnézze nem fulladtam-e még bele a kádba. Mikor már éreztem, hogy hideg a víz, kiszálltam belőle felvettem a pizsamám és mentem is az ágyba.<br />
- Mitől vagy ilyen fáradt? - húzta Rin a székem az ágymellé és felült elém törökülésben.<br />
- Annyi mindent kell csinálni bent. Vágni, ragasztani. Ide-oda szaladgálni.<br />
- Azt hittem már kész a díszítés.<br />
- Ah, persze. A nagyobb dolgok. Most csináljuk a kicsiket.<br />
- Jah értem. Egyébként mutattam már milyen új ruhát vettem és találtam hozzá való cipőt is.<br />
- Rin, kérlek. Csak 1 órát aludjak. - hunytam le a szemem.<br />
- És ha azt mondom itt van Armin?<br />
- Armin bent van a suliban még.<br />
- Honnan tudod?<br />
- Mert mindig ír egy üzit.<br />
- De cuki. Egyébként szoktatok ilyen kis cuki dolgokat mondani egymásnak? Mert ahogy téged ismerlek a köcsögnél és a szemétnél kifogy a szókészleted.<br />
- Elmehetsz a tudod hova.<br />
- Látod erről beszélek.<br />
- De egyébként, igen szoktunk egymásnak cuki dolgokat mondani. </div>
<div dir="ltr">
- Juj már annyira izgatott vagyok a péntek estét illetően. Végre megismerhetem az osztálytársaid.<br />
- Igen. Nagyon jó lesz. De nem akarsz te is kicsit pihenni?<br />
- Nem, én telve vagyok energiával.<br />
- Akkor fogd a pénztárcám és menj valahova. Bánom is én. De én hulla vagyok.<br />
- Oké. - felpattant a székről és a pénztárcámmal a kezében kivonult a szobámból. Végre, csend és nyugalom.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<br />
Eljött a péntek is. A suliban még elvégeztük az utolsó simításokat a dekoráción és délben mindenkit haza engedtek. Armintól hosszú csók kíséretében köszöntem, de 1-2 óra és megint láthatom, szexi Sebby ruhában. Haza siettem és még a kilincset se fogtam meg, mikor Rin kirántotta az ajtót.<br />
- Na végre haza jöttél! - már teljesen Ririchiyo cosplayben fogadott.<br />
- Szia! Egész nap ebben voltál?<br />
- Igen. Annyira izgulok már.<br />
- Minek izgulsz ennyire? Még a végén rosszul leszel. - mentem be mellette.<br />
- Igaz, meg kell nyugodnom. Na, elsőnek eszel vagy öltözöl?<br />
- Eszek, a kaja fontos. - megmelegítettem a spagettit és neki álltam kajálni.<br />
- Igaz. Én már minden előkészítettem. Armin mikor jön?<br />
- Majd, ha elkészült.<br />
- Már várom.<br />
- Jobban várod már lassan ezt az egészet, mint én.<br />
- Mert olyan izgi.<br />
- Avass már be, mit vársz ennyire?<br />
- Ezt az egészet.<br />
- Hát ok. - egész evés közben azt hallgattam, hogy mennyire várja, mint akit felhúztak és soha nem jár le. Ebéd után elmostam gyors a tányérom és neki láttunk öltözni. Zene mellett gyorsan telt az idő és gyorsan is készültem. Már csak a smink volt hátra és paróka felhelyezése, mikor megjött Armin. Gyors beengedtem és folytattuk a munkálatokat. A sminkkel nagyon sok időt eltöltöttem, addig Rin arról faggatta Armint, hogy milyen cuki dolgokat mondunk egymásnak. Néhol felnevettem, mert eszembe jutott egy-egy sztori is hozzá. Egy jó óra múlva kész lettem a sminkkel és felszenvedtük a parókát. A hajam csak nagyjából fogtuk össze, mert nem akarok egész este ebben a parókában lenni. A kilógó tincseket bedugdostuk a paróka alá és még éppen, hogy időben, de kész lettem. Összeszedtük magunkat és elindultunk a suliba. Még alig volt itt valaki, kicsit korán voltunk. Befizettem a belépőket és bementünk. Most lehetett csak látni, hogy milyen szép munkát végeztünk a dekorációval.<br />
Kis idő múlva már az osztály nagy része itt volt. Bemutattam mindenkinek Rint, aki hatalmas örömmel az arcán üdvözölt mindenkit. Ros is megjelent, de egyedül. Úgy látszik Leigh nem ért rá. Beszélgettünk még egy kicsit, mikor az igazgatónő megnyitotta a bált és kioszttatta a csapatkapitányoknak a verseny leírást. Amint átolvastam, egyből neki álltam, hogy ismertessem a dolgokat.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, figyeljetek. - néztem a többiekre. - Castiel, Armin és én minden körben benne leszünk. Főleg úgy, hogy a legtöbb játékhoz 2-3 személy kell. Remélem nincs senkinek ellenvetése.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Igen életem, hallgatunk.</div>
<div dir="ltr">
- Miért nem ketten csináljuk végig az egészet?</div>
<div dir="ltr">
- Azért mert a legtöbb számhoz az egész csapat kell. Na, meg nem rólunk szól.</div>
<div dir="ltr">
- Pedig így biztos nyernénk. - morogta az orra alatt.</div>
<div dir="ltr">
- Nekünk nem baj, ha ti csináljátok. Legalább nem kell mozogni. - mondta Kim. Végig nézetem a többieken és mindenki egyetértett Kimmel.</div>
<div dir="ltr">
- Hát jó... Legyen.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, mi az első feladat?</div>
<div dir="ltr">
- Lelógatott gumicukrot kell a hátra tett kézzel leszedni a damilról.</div>
<div dir="ltr">
- Okka. Hány ember?</div>
<div dir="ltr">
- Kettő. - ránéztem Arminra, csak bólintott. Oda álltunk egy hosszú fára felerősített, különböző magasságban lógó gumicukorhoz egymással szemben és vártunk. Egyetlen szabály volt, még pedig az, hogy kézzel nem lehetett megfogni. Mindenkinek egyet-egyet kell leszedni, rajtunk kívül még 5 osztály volt és a leggyorsabb nyer. Láttam Arminon, hogy gondolkozik és mérlegeli a helyzetet.</div>
<div dir="ltr">
- Egy szabály... A többi osztályból nincs egy pár sem...</div>
<div dir="ltr">
- Mi?</div>
<div dir="ltr">
- Csak hangosan gondolkodom.</div>
<div dir="ltr">
- Jah, ért...</div>
<div dir="ltr">
- Oké, meg van! - nézett rám boldogan, majd halkabban folytatta. - Ketten eszünk egyet, vagyis elsőnek te, aztán én. Segítek neked, utána én neked. Ezek ketten meg azért fogják mert mozgatni fogják, hogy ne legyen olyan egyszerű.</div>
<div dir="ltr">
- De ezt nem értem.</div>
<div dir="ltr">
- Mit nem értesz? Én szájjal megfogom neked, te pedig körbe rágod, utána fordítva.</div>
<div dir="ltr">
- De ez nem csalás?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Ha mégis annak veszik elmagyarázom nekik a szabályokat.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - a rajt után, ahogy Armin mondta a két segítő mozgatni kezdte a fát és vele együtt a damilon lógó gumicukor is mozgásba lendült. Sikerült egyet Arminnak nagy nehezen elkapnia.</div>
<div dir="ltr">
- Fúj ennél nyálasabb már nem is lehetne.</div>
<div dir="ltr">
- Ne panaszkodj egyél! - mivel szeretem a gumicukrot gyorsan végeztem és most én jövök az elkapással. Nekem jutott az, ami a legmagasabban volt. Mikor már majdnem elkaptam felrántották, ezt többször megcsinálták, miközben a számban volt már. Pár ilyen alkalom után Armin rátaposott a srác lábára, aki egyből abbahagyta és még lejjebb is eresztette. Armin is gyors megette majd kéz feltartással jeleztük, hogy végeztünk. Elsők lettünk.</div>
<div dir="ltr">
- Szép volt! - szaladt hozzám Rin és megölelt.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, vérzik a szád.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, éreztem mikor elvágta az a szar. Kellett felrángatni, hogy ne érjem el.</div>
<div dir="ltr">
- Te megetted? - jött hozzánk Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Aha.</div>
<div dir="ltr">
- Kéred? - emelte fel a felét. - Ez már túl nyálas volt.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy csináltad?</div>
<div dir="ltr">
- Végig elől volt a kezem. Mikor látták, hogy nem használom őket nem figyeltek már annyira. Így ketté haraptam és sikeresen elkaptam.</div>
<div dir="ltr">
- De hogy láttál hátra? - kérdezte Rin.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon egyszerű. Wia tekintete mindent elárult. Ha figyeltek, ő is figyelte őket... Miért vérzik a szád? </div>
<div dir="ltr">
- Elvágta az a gané.</div>
<div dir="ltr">
- Plusz pontot követelünk, gyere.</div>
<div dir="ltr">
- Azok után, hogy csaltál?</div>
<div dir="ltr">
- Persze. Figyeld, hogy csinálja egy profi.</div>
<div dir="ltr">
- Armin, Rin az Esporton volt.</div>
<div dir="ltr">
- És? Én meg nagyon jó vagyok csalásban. Tanár úr!</div>
<div dir="ltr">
- Tessék? - torpant meg Mr. Faraize miközben elsétált mellettünk.</div>
<div dir="ltr">
- Wia száját elvágta a damil, nem lehetne, hogy plusz pontot kapjunk.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon elvágta?</div>
<div dir="ltr">
- Hát még nem néztük meg, de ettől függetlenül egy 10-est oda írhatnak.</div>
<div dir="ltr">
- Mutassa csak. - kinyitottam a szám és megvizsgálta. - Ezt nem kéne összevarrni? </div>
<div dir="ltr">
- 20 pont. Plusz 20 pont.</div>
<div dir="ltr">
- Armin... - néztem rá határozottan.</div>
<div dir="ltr">
- Tudod mi kellene rá? Az a nyaklánc, mint ami Inuyashán van. - kezdett nevetni Rin és én is csatlakoztam hozzá, de gyorsan abba hagytam, mert megfájdult a szám és jobban kezdett vérezni.</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem ezt meg kell mutatni a nővérnek. Jöjjön.</div>
<div dir="ltr">
- Rin, addig állj be helyettem.</div>
<div dir="ltr">
- De az nem szabályellenes? </div>
<div dir="ltr">
- Majd, Armin elintézi.</div>
<div dir="ltr">
- Hát oké...</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Elmentem az osztályfőnökünkkel a nővérhez, aki megnézte a szám. Egy szép, mély vágás volt belül az ajkamon. Lefertőtlenítette, ami annyira csípett, hogy minden porcikám összeszorítottam. Utána 4 öltéssel összehúzta a sebet és adott valami folyadékot, amivel öblögetnem kell. Furcsa érzés volt varratokkal számban. De csak 2 hétig kell benne lennie. Megköszöntem az ellátást és elhagytam a kis termet. </div>
<div dir="ltr">
Nagy sikítozást hallottam a tornaterem felelől.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor mi legyen? - néztem Rinre.</div>
<div dir="ltr">
- Hát beállok.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Akkor folytassuk. - visszaálltunk a többiekhez és megnéztük mi lesz a következő feladat. Hárman kellettek és az volt a lényeg, hogy az egyik személyt végig kell cipelni, miközben ő összeszedi a kirakott tárgyakat. Persze több pózban, a lényeg az volt, hogy a lába nem érhet talajt. Ahogy az elején megbeszéltük Castiel csatlakozik mindig hozzánk, csak most Rin lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Muszáj volt szoknyába jönnöd?</div>
<div dir="ltr">
- Már bocs, de nem tehetek róla, hogy Wia lesérült.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom, de akkor is. Castiel kezeivel vigyázz. De ne üsd meg, történjék bármi is, mert lehet pontot vonnak le.</div>
<div dir="ltr">
- Te tényleg megteszel mindent, csak hogy nyerj?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Szóval kezdjük. - amíg kipakolták a tárgyakat és úgymond a helyszíneket is, addig kiosztották leírást.</div>
<div dir="ltr">
- Első helyszín az óriások völgye. - elnéztem a pályára két létra segítségével volt kifeszítve több lap, amiből csak a halálfejes a jó. - Itt Castiel nyakába ülsz, remélhetőleg leszel olyan magas, hogy elérd.</div>
<div dir="ltr">
- És ha még se lesz az zsenikém?</div>
<div dir="ltr">
- Akkor feláll és a létra segítségével tudok segíteni neki az egyensúlyozásba.</div>
<div dir="ltr">
- De ha leesek...</div>
<div dir="ltr">
- Nem fogsz. - vágtam közbe. - Második pálya a mocsár.</div>
<div dir="ltr">
- Mik ezek a nevek? - vette el Castiel a kezemből.</div>
<div dir="ltr">
- Most nincs időnk erre. - szó nélkül visszaadta és folytathattam az ötletelést. A lényeg az volt, hogy úgy kell tenni, mintha úszna. - A kezünkbe fekszel.</div>
<div dir="ltr">
- De hogy jön le a nyakamból, ha nem érhet le a lába? </div>
<div dir="ltr">
- Felállsz, te fogod a lábát és előre dőlsz én meg elkaplak.</div>
<div dir="ltr">
- Biztos nem. Fent leszek két méter magasan. Belegondoltál, hogy mi lesz, ha nem kapsz el?</div>
<div dir="ltr">
- Hidd el, elfoglak. Nem vagy sokkal nehezebb Wiánál.</div>
<div dir="ltr">
- ... nem tudom Armin. Én félek...</div>
<div dir="ltr">
- Megvárhatjuk Wiát, ha te nyuszi vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Jó megcsinálom...</div>
<div dir="ltr">
- Na, én is így gondoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy marad meg Wia melletted?</div>
<div dir="ltr">
- Ezen már én is gondolkoztam.<br />
- Valamit tudok, amit te nem.<br />
- Uh, ez oltás. - mintha Wiát hallottam volna, még a hangsúly is egyezett. Még átbeszéltük a többi pályát, majd neki vágtunk...</div>
<div dir="ltr">
<br />
<b>Wia</b><br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mikor beléptem Rin épp Castiel nyakában állt és előre dőlt. Legtöbben sikítottak, de bennem az ütő is megállt. Egy szó nem jött ki a torkomon. Armin, ha nem kapod el... Messziről láttam Rin arcán a bizonytalanságot, de közben azt is, hogy bízik a két fiúban. Pár másodperces tétovázás után előre dőlt. Sikítás és hatalmas feszültség kerekedett a teremben. Gyors oda rohantam, mert a tömegtől semmit nem láttam. Mikor oda értem láttam, ahogy Rin a kezükben fekszik. Én ott helyben leültem és fejem a kezembe temettem. A legrosszabbra gondoltam. Uh, de kiosztom ezért őket, a szívbaj hozták rám. Armin és a hülye ötletei...</div>
<div dir="ltr">
Miután elsőként végeztek a feladattal, odamentem hozzájuk.</div>
<div dir="ltr">
- Te normális?! - léptem Arminhoz.</div>
<div dir="ltr">
- Már kétszer lettünk elsők. - fogta meg a vállam. Most ennek tudom, hogy örülnöm kellene, de nem tudok molyost erőltetni az arcomra.</div>
<div dir="ltr">
- Most az nem érdekel. Komolyan azt kérted Rintől, hogy ilyet csináljon? Belegondoltál, hogy mi lesz, ha nem kapod el?</div>
<div dir="ltr">
- De elkaptam.</div>
<div dir="ltr">
- Hol van most? </div>
<div dir="ltr">
- Castiellel.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy kivel? - döbbentem le. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Castiellel fog szóba elegyedni. </div>
<div dir="ltr">
- Jól hallottad. De vigyáztam a barátnődre, nem kell aggódnod. De mi van a száddal?</div>
<div dir="ltr">
- Össze lett varrva, és te nem voltál ott velem... - láttam a bűntudatot az arcán és azt, hogy ha tehetné visszamenne az időben. - Ne vedd ennyire magadra, csak pár varratról van szó.<br />
- Értem én, de akkor is. Ott kellett volna lennem.<br />
- Ugyan már. - legyintettem egyet a kezemmel. - Azért nem volt annyira vészes. De inkább játszunk, mi lesz a következő feladat? - indultam meg az osztályhoz.<br />
- Egyben vagy kislány? Hallottuk mi történt.<br />
- Persze, csak egy kis, de mély vágásról van szó.<br />
- Wia! Castiel eltűnt. - szaladt hozzám Ros kipirosodott arccal.<br />
- Mi az, hogy eltűnt?<br />
- Nem találom. A következő versenyhez az egész osztály kell, de őt nem találom sehol.<br />
- Ó te jó ég. Én kinyírom, ha Rinhez egy újjal is hozzá mer nyúlni. Még, ha féllel is, már halál fia.<br />
- Én kezdek félni tőled. - csípett meg Armin.<br />
- Majd mi megyünk kétszer. Utána a többit rátok bízzuk, nekem már nincs kedvem ehhez. Olyan unalmas. - nem csak én, de a többiek is ledöbbentek ezen kijelentésén. Armin, akinek nincs kedve játszani. Mi történt vele?</div>
<div dir="ltr">
- Öhm... Oké. Akkor vágjunk bele. - utána pedig megkeresem Rint. Annyira azért nem bízok Castielben, hogy nyugodt szívvel elengedjem Rint vele.<br />
A következő feladat és nekünk egyben utolsó is, hogy kettesével egy lufit a homokunkkal tartva át kell vinni a másik oldalra majd vissza. Volt kirakva bója, ahol szlalomozni kellett, egy pad, amin végig kellett menni és utoljára egy gombos tű, amivel, ha visszaértünk a lufit ki kell durrantani. Ha a lufit elhagyjuk vagy ki akar esni, megállhatunk, de onnan kell folytatni, közben nem tehetünk egy lépést sem. Mi mentünk elsőnek, hogy mikor a végén újra megyünk ne legyen annyira feltűnő. Lazán vettük az akadályokat. Csak egyszer álltunk meg, mert rosszul guggoltam le, de az is egy kis semmiség volt. Armin durrantotta ki a lufit miután visszaértünk és liszt volt benne. A játék végén, mi elvonultunk, kicsit pihenni és kikapcsolódni.<br />
<br />
- Gyere. - rántott be a takarító szertárba.<br />
- Mi van, ha valaki bejön? - kérdeztem nevetve.<br />
- Ki jönne be? - ültetett fel a mosógépre.<br />
- Nem tudom.<br />
- Ne gondolj mindig a legrosszabbra. - vette le rólam a kabátot és szép lassan elkezdte kigombolni az ingem.<br />
- Nem furcsa, hogy paróka van rajtam? Mintha más ember lennék.<br />
- Igaz, fiúval még nem voltam. - vette le rólam az inget.<br />
- Mondtam már, hogy mennyire utállak?<br />
- Számtalanszor. - nézett a szemembe. Megcsókoltam és közben én is elkezdtem levetkőztetni. Rajtam már melltartó sem, volt mikor ő róla még csak az ing került le. Megcsókolt, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Armin idegesen rám nézett. Nem tudom melyik a rosszabb az, hogy meglátnak félmeztelenül vagy, hogy esetleges kirúgnak. De talán a második.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFG9EXBxVa9V6ZqDomg2YzyD4Pe31sHSKjmGSve7tBgtEt5dp3VFrlleI2apQZZ4eEPKUvnNGPoTstgcgqi46s6c1zR9HmNWNzGoibi3QiAH_wqI75tVf-VsTk3S3kU4bhAa90cIridvUJ/s1600/ertzui.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="272" data-original-width="508" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFG9EXBxVa9V6ZqDomg2YzyD4Pe31sHSKjmGSve7tBgtEt5dp3VFrlleI2apQZZ4eEPKUvnNGPoTstgcgqi46s6c1zR9HmNWNzGoibi3QiAH_wqI75tVf-VsTk3S3kU4bhAa90cIridvUJ/s400/ertzui.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
Az ajtón Alexy lépett be. Esélyem se volt, hogy bármivel is takarjam magam. A ruháim a földön voltak és semmi nincs a közelembe.<br />
- Oh, hát itt vagytok, már mindenhol... Azt hiszem rosszkor jöttem.<br />
- Csak egy picikét. - néztem át Armin válla felett. Most már mindegy, mit lát és mit nem, mert bejött.<br />
- Már mindegy. Szóval azért jöttem... - meglepetten néztem Arminra és nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek. Ezt komolyan gondolja?<br />
- Abba hagynád és kihúznál innen? - kiabálta le Armin a fejét.<br />
- Már bocs, de ez fontos. És egyébként se csináltatok olyat.<br />
- Alexy tényleg... Azért nem olyan fontos, mivel semmit nem értettem belőle.<br />
- Mert nem figyelsz.<br />
- Persze itt ülök, vörös fejjel félmeztelenül és még rád fogok koncentrálni.<br />
- Mit vagytok úgy kiakadva?<br />
- Menj már ki!! - mondtuk egyszerre és én nevetésben törtem ki.<br />
- Jól van már, ha végeztetek, akkor keress meg.<br />
- Úgy lesz. - megvártuk míg kimegy és Arminra néztem. - Nekem ezért nincs testvérem. Jól vagy? Picit sápadtnak látszol, bár lehet csak a rossz fényviszonyok miatt.<br />
- Igen, jól vagyok. Csak alig tudtam meg állni, hogy ne basszam ki az ajtón keresztül.<br />
- Értem. Te értetted mit mondott?<br />
- Szerinted figyeltem rá?<br />
- Nem tudom mire figyeltél. De akkor folytassuk. - karoltam át a nyakát és megcsókoltam. Éreztem abból, ahogy csókol, hogy neki már semmi kedve az egészhez. Leugrottam és ránéztem.<br />
- Bocs, de...<br />
- Semmi de. - raktam az ujjam az ajkára. Nem elég, hogy mindenki elfelejtette a szülinapom, de még egy kis testi kényeztetést sem kapok, na nem. Ha elkezdtük be is fejezzük, visszahozom én a kedvét.<br />
Lassan elkezdtem felé közeledni, amíg az egyetlen szabad falfelülethez nem nyomtam. Ledobtam magamról a parókát és a hajam úgy hullott hátra, mint ami most szabadult valami hatalmas szorítás alól. Hátra túrtam az arcomba lógó tincseket majd vadul megcsókoltam. Viszonozta a csóknak a vadságát és a kezei is eltévedtek a testemen. Egyikkel a mellemet masszírozta, míg a másikkal a nadrágomat próbálta kigombolni. De biztos nem fog neki sikerülne, én is alig tudom néha leszenvedni magamról. Nem kellett neki sok mire a nadrág már lógott rajtam. Meglepetten néztem rá, bár lehet csak én vagyok gyenge.<br />
- Mi ez az arc?<br />
- Egy kézzel sikerült kigombolnod a nadrágot, amit én az istenért se tudok két kézzel.<br />
- Profizmus életem.<br />
- Oh, ezt ne mondtad volna. - bújtam ki a nadrágból és egyúttal a tangát is levettem már. Levetkőztettem őt is, és megcsókoltam. Magához húzott és a nyakam kezdte el csókolni, közben belém hatolt. Teljesen ellazultam, ha nem tart biztos ott esem össze. Annyira jó volt végre érezni őt, annyi minden történt ebben a pár hétben. De most csak ő és én voltunk. Testünk szinte összeolvadt és én halk nyögdécseléssel tudattam vele, hogy élvezem, amit csinál. Az agyam teljesen kikapcsolt, csak a jelenre koncentráltam. Annyira jó volt, ahogy kényezteti a testem.<br />
- Armin, mindjárt... - még ki se mondtam, mikor mindketten elélveztünk. A mennyekben éreztem magam. A nyakába dőltem fáradtan ő pedig magához szorított. Éreztem, ahogy hevesen ver a szíve, legszívesebben most haza mennék és boldogan dőlnék az ágyba mellette. De erről gyorsan le kellett tennem, mert megszólalt kint a zene és visszatértem a valóságba. Nyilvános állapotba hoztuk magunkat és kijöttünk. Ezen folyosón épp nem volt senki, így észrevétlenül tudtunk csatlakozni a táncoló diákokhoz. Bár nem sokan táncoltak a többség inkább evett. Megkerestük az osztály nagy részét és csatlakoztunk hozzájuk.<br />
<br />
- Hol voltatok? - nézett mérgesen Kim ránk.<br />
- Kicsit rosszul voltam, de már meg vagyok. A friss levegő jót tett.<br />
- Igen, a friss levegő. - helyeselt Alexy, én pedig figyelve arra, hogy senki ne vegye észre bokán rúgtam.<br />
- Hol van Rin? - váltottam témát.<br />
- Mosdóban.<br />
- Köszi. - gyors léptekkel a mosdók irányába mentem. Mikor beléptem pont akkor jött az egyik fülkéből.<br />
- Wia, képzeld nyertetek!<br />
- Ez tök jó. De mégis mit csinálsz te Castiellel?<br />
- Semmit. Csak beszélgettünk.<br />
- És a kezei nem tévedtek el sehol?<br />
- Nem dehogy. Hisz ismersz, csak gamerrel állok szóba.<br />
- Akkor jó. Persze nem volna abban sem semmi, ha esetleg ti ketten járnátok, de na. Castiel nem neked való véleményem szerint.<br />
- Nyugi van. Jó fej, de ennyi.<br />
- Én nyugodt vagyok.<br />
- Egyébként hallottam valamit Alexytől. - mindent tudó mosollyal rám nézett. - Nem szeretnél valamibe beavatni?<br />
- Oh, hogy Alexynek milyen egy pletykás szája van.<br />
- Nem, csak kérdeztem, hogy hol vagy. Akkor mondta, hogy Arminnal enyelegtek a szertárban.<br />
- Oh, értem... Egyébként igen.<br />
- Hihetetlen vagy. Abból a félős lányból és bevállalós csaj lett. De mi lett volna, ha bemegy egy tanár?<br />
- Ne is mond. Alexy bejött. Én meg ott ültem a mosógépen egy száll szoknyában és ő pedig elkezdett mesélni, amiből egy szót sem értettem.<br />
- Neee! - kezdett hangos nevetésbe.<br />
- Teljesen kész voltam, Armin pedig meg se szólalt.<br />
- Mert te egy ilyen helyzetben megtudnál szólalni. Gondolj bele, ha rád nyitna a húgod.<br />
- Én ilyenbe nem akarok belegondolni. Viszont, ha pár perccel később jön be, mást látott volna.<br />
- Mi ebből a tanulság?<br />
- Ne legyen tesód?<br />
- Nem. Ne rosszalkodjatok nyilvános helyen.<br />
- Mi olyat soha nem szoktunk. - vágtam be a komoly arcot.<br />
- Aha, tudod ki hiszi ezt el.<br />
- De tényleg. Ez volt az első, de már annyira akartam. Olyan pörgős volt ez a két hét, kellett egy kis kényeztetés.<br />
- Csak nem ki voltál éhezve? - kezdett nevetni. - Na, de jól van. Örülök nektek és annak is, amiért itt lehetek és láthatom a megle... - itt hirtelen elhallgatott.<br />
- A megle, mit?<br />
- Hm? - nézett rám értetlenül, de láttam rajta, hogy valamit titkol.<br />
- Elkezdtél valamit, de nem fejezted be.<br />
- Nem fontos. Megyünk? - indult meg az ajtó felé.<br />
- Várj, én is elmegyek.<br />
- Oksa.<br />
<br />
<b>***Este, 8 és 9 közt***</b><br />
<br />
- Wia. - szólt hozzám halkan Ros.<br />
- Mi van? - szegeztem rá a tekintetem a táncoló tömegről.<br />
- Gyere.<br />
- Minek?<br />
- Csak gyere.<br />
- Mond már miért.<br />
- Rin nem érzi jól magát. - úgy ugrottam fel a székről, mint akit az áram ütött meg. - Hol van?<br />
- Nyugodj meg. Gyere. - követtem Rost. kimentünk a tornateremből és az épületbe mentünk, pontosítva a termünkbe. Mikor beléptem, rengeteg gyönyörű ruhával találtam magam szembe. A meglepettségtől megszólalni sem tudtam. Fogalmam sem volt, hogy mégis mire készülnek. Minden lány itt volt az osztályból.<br />
- Csak nem előre hoztátok a végzős bált magatoknak?<br />
- Nem. De a lényeget még nem is mutattam.<br />
- Kíváncsian várom mi jöhet ez után...<br />
- Nagyobb lelkesedéssel szülinapos! - teljesen ledöbbentem. Azt hittem mindenki elfelejtette. Bár Rinben nem voltam biztos, de Armin tuti elfelejtette.<br />
- Ti emlékeztek a szülinapomra?<br />
- Miért ne emlékeznénk? A 18. születésnapod fogjuk majd elfelejteni. Ne gondolj már minket ennyire hülyének. Ne, de. Csajok ruhákat szét, férjhez adjuk a jányt. - széthúzták a ruhaállványokat és egy próbababán ott volt egy hosszú fehér ruha.<br />
- Ez, ez az én ruhám?<br />
- Igen. Tetszik? - szinte már majd kiugrott Ros a bőréből, annyira izgatott volt.<br />
- Igen, nagyon szép. Köszönöm! - öleltem meg. - Köszönöm mindenkitől, nagyon aranyosak vagytok.<br />
- Nehogy elkezdjél itt nekünk bőgni. - nevetett Kim.<br />
- Csak allergia. - kezdtem legyezni magam, hogy nehogy tényleg elsírjam magam.<br />
- Nekem már meg se köszönöd? - lépett ki a lányok mögül Rin. - Az egészet én terveztem meg.<br />
- Úristen! Köszönöm! - szaladtam hozzá és megöleltem. Annyira örülök, hogy ilyen barátnőim vannak.<br />
- De akkor lássunk hozzá. - oda toltak egy széket és leültettek. Viola ki sminkelt, közben Ros és Kim megcsinálták a hajam. Akik nem segítettek nekem, addig ők elkészültek. Végül a ruha következett. Rin segített a ruhával és Kim húzta meg a fűzőt. Előhozta Iris a cipőm, amitől majdnem elájultam. Legalább 10 centis sarka volt. Ezt ők se gondolták komolyan.<br />
- Nem veszed el? - tolta közelebb a dobozt. - Vagy talán nem tetszik?<br />
- De, de tetszik. Csak irtó magas. - egy fehér csipkés cipő volt, a sarokrésznél strasszkövekkel kirakva.<br />
- Emlékszem mikor magassarkút kerestünk. - kezdett nevetésbe Kim. - És végül Castielnek könyörögtél, hogy tanítson meg benne járni.<br />
- Hééé! Nem is könyörögtem... Talán csak egy picit. - nevettem ki saját magam.<br />
- Sajnos tükrünk nincs, de eszméletlenül csodálatosan nézel ki. - mondta Ros és a többiek is helyeseltek.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6PNNHq30NlCPgsbm-DitwRQ8fWothmwlhzSrFQjmVt9XZl8kiaxtAnY7yh8FDFFu2fq3waVZOKBehgNttYreU7r9MSLrunTJc1Aq77ltE9a7GKEU6BiEutCpLuDGaohWk19Ea9ZeP3c7k/s1600/3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="410" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6PNNHq30NlCPgsbm-DitwRQ8fWothmwlhzSrFQjmVt9XZl8kiaxtAnY7yh8FDFFu2fq3waVZOKBehgNttYreU7r9MSLrunTJc1Aq77ltE9a7GKEU6BiEutCpLuDGaohWk19Ea9ZeP3c7k/s400/3.png" width="231" /></a></div>
<br />
<br />
Mikor mindenki felvette a ruháját kivonultunk. Rin előre ment, hogy azt a Ros által megtervezett zene induljon el, mikor megjelenünk. Úgy volt, hogy én megyek be elsőnek, de mivel nem vagyok hajlandó felvenni a cipőt, csak az utolsó pillanatban, így én zárom a sort.<br />
- Na, mehetünk? - nézett hátra Ros. Mi bólintottunk és egy határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. - Akkor lepjük meg a fiúkat.<br />
<br />
<br />
<br />
<b>Armin</b><br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hé Armin!</div>
<div dir="ltr">
- Mi az? - állt be Castiel elém a többiekkel.</div>
<div dir="ltr">
- Hol vannak a lányok?</div>
<div dir="ltr">
- Itt van egy csomó lány mégis mit akartok?</div>
<div dir="ltr">
- A mieink...</div>
<div dir="ltr">
- Wia itt van... Vagyis volt mellettem.</div>
<div dir="ltr">
- Valamire készülnek. - ült le mellém.</div>
<div dir="ltr">
- Lehet csoportos pisilést tartanak.<br />
- Már eltűntek legalább 1 órája. Nem hiszem, hogy ott vannak. - pontosított Lysander.<br />
- De mire mindenki sorra kerül.<br />
- Mi a faszért vagy te ennyire nyugodt?<br />
- És te ideges? - ezután meg se szólalt. Biztos vagyok benne, hogy Rint akarja táncolni hívni. - Ott van Rin.<br />
- Mit csinál?<br />
- Elég valószínű, hogy zenét kér.<br />
- Hol vannak a többiek?<br />
- Mit idegeskedtek? Ennyire akartok táncolni?<br />
- Igen, neked is kéne, ha már van barátnőd.<br />
- Azt se tudom hol van. Meg egyébként... - nem tudtam befejezni, mert elhalkult a zene és kinyílt az ajtó. Elindult egy lassú, halk <a href="https://www.youtube.com/watch?v=UPI00zcOVm0" target="_blank"><b>zene</b></a>. Mindenki feszülten várt, mikor beléptek a lányok. Mindenkin szebbnél szebb ruhák voltak, de én a legszebbet kerestem. Már kezdtem feladni a reményt, hogy Wia is átöltözött, mikor a cipőjét felvéve szinte beesett a küszöbön. Nem is a barátnőm lenne, ha nem így jelenik meg. Egy lépést nem tett meg, nem tudom ki volt az, aki a cipőt adta neki, de nagyon hálás vagyok érte. Vicces volt látni, ahogy kissé pánikba esett arccal keres engem. Nevetve elindultam meg felé.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
<br />
- Nem adtak járókeretet a cipőhöz?<br />
- Armin! Ne viccelődj inkább fogd meg a kezem. Ebben a cipőben kitöröm a nyakam.<br />
- Miért nem veszed le?<br />
- Mert akkor olyan kicsi leszek.<br />
- És? Én így, ilyen kis törpén szeretlek. - csókolt meg.<br />
- Egyetlen számot végig húzok ebben a cipőben.<br />
- Te tudod, na gyere. - végig vezetett a párok közt és beálltunk középre. Hirtelen minden fény kialudt és ránk irányították a reflektorfényt. Elnéztem a színpad féleség felé, ahol Rin integetett nekem, nagy vigyorral az arcán. Szétnéztem a körülöttünk és mindenki minket nézett. Teljesen zavarban voltam.<br />
- Armin...<br />
- Igen?<br />
- Most mi ez?<br />
- Azt hitted elfelejtettem a szülinapod? Bár nem gondoltam, hogy ilyen gyönyörűen fogsz előttem megjelenni. - teljesen zavarba jöttem, alig tudtam megtartani az egyensúlyom, de szerencsére Armin szorosan fogott.<br />
- Honnan tudsz így táncolni?<br />
- Muszáj mindig kérdezned? - nézett a szemembe.<br />
- Nem...<br />
- Akkor kövess. - mikor a refrén következett Armin lépett egyet én pedig bátortalanul utána mentem. Pár lépés után, már nem remegett minden porcikám és szabadon követtem, ahogy vezet. Átadtam magam neki és hagytam, hogy azt csináljon, amit akar én pedig mint egy bábú követtem. A mosolyt lesem lehetett volna törölni az arcomról, a szemem könnyekkel volt teli, annyira boldog vagyok. Csak mi és senki más. A zene nekünk szól. Annyira csodálatos pillanat, nem akarom, hogy vége legyen, soha. Ebben a percben akarok élni életem végéig. Végig táncoltuk azt a kis kört, amit hagytak nekünk. Bár néha éreztem, hogy lazán kibicsaklana a bokám, de nem. Lehetősége sem volt, olyan stabilan tartott Armin. Viszont mikor pörögni kellett, hatalmas félelemmel léptem ki, hogy megtudjak pördülni, de utána egyből Armin karjai közt voltam újra. Befejezésül pedig hátradöntött. Mikor leállt a zene mindenki tapsolni kezdett. Már nem bírtam a könnyeimmel és sírni kezdtem örömömben.<br />
- Annyira ünneprontó tudsz lenni a sírásoddal.<br />
- Te pedig a folytonos beszólogatásoddal. - csókoltuk meg egymást.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEF_pCX63jt7mRHye5pZWYykwI5PKv-Kj_qYDnm5dcfx-Wyns4yIyPPSotGayLGvR_klxDzDoZlVi0KRiy9OHcOsRXe7U5PP9cnk-LZwSyWXKcEkGHBC2Mx7QgR3LW23aF1MCPKsHJ83pF/s1600/dsfghj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="497" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEF_pCX63jt7mRHye5pZWYykwI5PKv-Kj_qYDnm5dcfx-Wyns4yIyPPSotGayLGvR_klxDzDoZlVi0KRiy9OHcOsRXe7U5PP9cnk-LZwSyWXKcEkGHBC2Mx7QgR3LW23aF1MCPKsHJ83pF/s400/dsfghj.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az est hátra lévő részében még lassúztunk, de én már cipő nélkül. Mikor mindennek vége volt, Arminhoz vettük az irány, mert rájöttem útközben, hogy anyuék nincsenek a városban én pedig nem hoztam kulcsot magammal.<br />
<br />
Náluk vettünk egy közös gyors fürdőt, amiből hosszú lett és Arminnal ágyba cipeltettem magam.<br />
- Köszönöm, mesés este volt.<br />
- Annyira szép voltál.<br />
- már vagy ezerszer mondtad. - csókolt meg. Végül egymás karjaiban aludtan el.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>VÉGE</b> </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Remélem tetszett mindenkinek ez a kis részecske. </b></div>
<div style="text-align: center;">
A jányt pedig direkt volt j-vel írva :D </div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon örülnék, ha kifejtenéd véleményed, de annak is örülök, ha csak annyit írsz, hogy "Nagyon jó volt!" vagy épp nagyon rossz :D </div>
<br />
<br /></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-39232116178094837012017-10-03T21:11:00.000+02:002017-10-03T22:23:51.019+02:0022. Rész - Kirándulás (2. rész)<div dir="ltr">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Miután Armin is abba hagyta végre a forgolódást én is elaludtam, de nem tudtam rendesen. Ott motoszkált a fejemben, hogy egy erdőben vagyunk és állandóan felkeltem. De Armin fogta a kezem álmában. Olyan aranyos mikor alszik és mosolyog is. Kíváncsi lennék miről álmodik.<br />
Megnéztem a telefonomon az időt, már mindjárt 4 óra. Nem kellett volna a lányoknak felkelteniük, vagy mit is beszéltünk? De most ez mindegy, mert pisilni kell.</div>
<div dir="ltr">
Kinéztem a sátorból, hátha lesz annyi bátorságom, hogy éjszaka kimenjek, de inkább felkeltem Armint.<br />
<br />
- Armin! - próbáltam felkelteni, de nem ment. - Armin! Hé, gyerünk, kelj már fel! - kezdtem el lökdösni, amire felébredt nagy nehezen.<br />
- Mi van már?<br />
- Pisilni kell.<br />
- Jó. Akkor menj ki. De ezért hülyeség volt felkelteni. - fordult meg.<br />
- De úgy gondoltam kikísérsz.<br />
- Ne csináld már. Hány óra? - fordult vissza felém.<br />
- Mindjárt 4.<br />
- Szerinted az éjszaka közepén ki lesz az az elvetemült, aki esetleg veled egy időben tartózkodik kint az erdőben?<br />
- Akkor is. Kijössz és őrt állsz nekem. - fontam keresztbe a karom.<br />
- Oh, te lány. Hol a felsőm?</div>
<div dir="ltr">
- Rajtam. Kell? </div>
<div dir="ltr">
- Nem.</div>
<div dir="ltr">
- Én is így gondoltam. - másztam ki a sátorból és elindultam az erdőbe. Armin lemaradva jött utánam.</div>
<div dir="ltr">
- Mégis hova megyünk már? - szólalt meg egy idő után.</div>
<div dir="ltr">
- ...nehogy valaki meglásson.</div>
<div dir="ltr">
- Nem értelek. Miért kell a bokrok közt is válogatni? Ráadásul olyan sötét van, hogy a földig nem látni el.</div>
<div dir="ltr">
- Hát jól van. Nekünk nem olyan egyszerű, hogy kilógatjuk. Le kell guggolni meg minden.</div>
<div dir="ltr">
- Hát azt gondoltam. - ült le egy fánál.</div>
<div dir="ltr">
- Most mit csinálsz? </div>
<div dir="ltr">
- Vagy megbarátkozol ezekkel a bokrokkal vagy visszamegyek. Nem fogok itt járkálni örökké.</div>
<div dir="ltr">
- Oké... - ballagtam be egy bokor mögé.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Kész vagy már?</div>
<div dir="ltr">
- Kész. - léptem elő. - Olyan gonosz vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Mert most mit csináltam? - akadt ki teljesen.</div>
<div dir="ltr">
- Itt leülsz és közlöd velem, hogy itt kell pisilnem vagy sehol.</div>
<div dir="ltr">
- Már bocs, hogy nem mentem el veled az erdő túlsó végébe.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is oda akartam menni. Meg egyébként is, nem várhatod el tőlem, hogy majd a sátorból kilépve le is guggolok.</div>
<div dir="ltr">
- Én ilyet egy szóval sem mondtam.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor is...</div>
<div dir="ltr">
- Csak, hogy felesleges volt ilyen mélyre bejönni az erdőben.</div>
<div dir="ltr">
- Igen?! Hát jó! Máskor hozok pelenkát. - indultam meg vissza a sátrakhoz. Az egész utat végig veszekedtük. Tulajdonképpen csak egy pitiáner ügyön lovagoltam, de akkor is rosszul esett tőle, hogy nem kísért tovább. Tudom, hogy éjszaka van, de akkor is. Ennyit igazán megtehet, elvégre nem nagy dolgot kértem tőle. Befeküdtem a sátorba és elhúzódtam a sátor másik szélébe.</div>
<div dir="ltr">
- Most ennyire haragszol?</div>
<div dir="ltr">
- Jó éjt!</div>
<div dir="ltr">
- Akkor durcáskodj... - kis idő után felé fordultam, ő is elfordult tőlem. Visszafordultam és megpróbáltam aludni. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Reggel 9-kor ébresztettek. Reggelit a lányokkal töltöttem, utána pedig összehívtak minket a tanárok.</div>
<div dir="ltr">
- Gyerekek, választhattok, hogy elmegyünk a közeli tóhoz vagy túrázunk.</div>
<div dir="ltr">
- Csajok irány a bikiniért! - kiáltott fel Ros és elszaladt a sátrakhoz. </div>
<div dir="ltr">
- Nem hoztál bikinit, mi? - csípett meg Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Nem beszélek veled. - húztam fel az orrom.</div>
<div dir="ltr">
- Még mindig? </div>
<div dir="ltr">
- Még mindig. - nevettem el magam. - Na jó nem. - öleltem meg. </div>
<div dir="ltr">
- Azért.</div>
<div dir="ltr">
- Azé há. Megyek a ruhámért, mert hoztam. - elmentem sátorhoz és előkotortam a bőröndből. Miután mindent összeszedtem csatlakoztam a lányokhoz.</div>
<div dir="ltr">
- Hol öltözünk át?</div>
<div dir="ltr">
- Majd ott. - válaszolt Kim.</div>
<div dir="ltr">
- De nem strandra megyünk. Így nem hiszem, hogy lesz bármiféle hely, ahol nyugodtan át lehetne öltözni.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, ne stresszelj már ezért.</div>
<div dir="ltr">
- Én teljes mértékben nyugodt vagyok. - mentem előre, hogy csatlakozzak a többiekhez. Rengeteget sétáltunk, ami felért egy túrával is, főleg, hogy többször megálltunk pihenni.</div>
<div dir="ltr">
- Elhiszitek, hogy ez ilyen bújtatott túrázás? Akármit választottunk volna, akkor is a túrázás lett volna a vége. - mondta Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem is. - értett vele egyet Iris.</div>
<div dir="ltr">
- És ebben még az a gáz, hogy nekünk kell cipelni a táskáinkat. - cserélte meg a táskát a kezében.</div>
<div dir="ltr">
- Már, akinek... - néztek rám.</div>
<div dir="ltr">
- Most mi van? - nevettem el magam. - Nem tehetek róla, hogy Armin kivette a kezemből félúton.</div>
<div dir="ltr">
- De tehetsz, miért nem szólsz neki, hogy a miénket is cipelje?</div>
<div dir="ltr">
- Figyelj, annyira levagyunk maradva, hogy lehet már rég oda értek.</div>
<div dir="ltr">
- Minket meg itt hagytak az éhhalálba. - siránkozott Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Az ösvényen fogunk meghalni. Ne legyetek már gyerekesek. Inkább haladjunk. - mentem előre, hogy átvegyem a vezetést.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Bő 10 perc alatt oda értünk a tóhoz, ahol már mindenki kényelembe helyezte magát.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, végre! - dobták le a lányok a cuccaikat. Én oda mentem Arminhoz, hogy elvegyem a táskám. Fejét lehajtva ült a homokban és nyomkodta a telefonját. Mögé lopakodtam, hogy megijesszem, de ő lehajolt és szinte át estem rajta a lendülettől, majd a homokban kötöttem ki.</div>
<div dir="ltr">
- Ennél ügyesebbnek kéne lenned. - húzott a lábamnál fogva magához és megcsókolta a homlokom. </div>
<div dir="ltr">
- Honnan tudtad?</div>
<div dir="ltr">
- Az árnyékod. - leolvasható volt az arcáról, hogy teljesen hülyének néz.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, ennél hülyébb már nem is lehetek.</div>
<div dir="ltr">
- De. Rám bíztad a táskád benne a telefonoddal. Hagytam neked 20%-ot.</div>
<div dir="ltr">
- Hé, kimondta, hogy hozzá érhetsz? - vettem ki a kezéből. </div>
<div dir="ltr">
- Nyugi, az intim fotóidat nem néztem meg.</div>
<div dir="ltr">
- Nincs is olyan képem.<br />
- Tudom, de nagyon kis aranyos voltál régen. Nem akarod megint olyan rövidre levágatni a hajad?<br />
- Nem is értem minek vittem át azokat a képeket. Egyébként nem. Tán zavar, hogy ilyen hosszú?<br />
- Hát elég idegesítő, hogy a hajaddal van teli a szobám.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, hát menten megsajnállak. - vettem el a táskám és elmentem a lányokhoz. Mindenkinek volt párja, aki tartotta a másiknak a törülközőt kivéve nekem. Nem akarok utolsóként átöltözni. </div>
<div dir="ltr">
- Armiiin! - fordultam vissza hozzá.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, így hívnak.</div>
<div dir="ltr">
- Segítesz? Tartani kéne. </div>
<div dir="ltr">
- Persze. Segíts. - nyújtotta a kezét. Mogorván ránéztem, de felsegítettem.</div>
<div dir="ltr">
- Látod milyen erős vagyok. - feszítettem be a karom.</div>
<div dir="ltr">
- Az csak csont. - csikizett meg. - De mit kell csinálnom? </div>
<div dir="ltr">
- Tartod nekem - adtam a kezébe a törülközőt - amíg átöltözöm.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - kicsit távolabb vonultunk mindenkitől.</div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor így tartsd. </div>
<div dir="ltr">
- És mi van, ha így tartanám? - emelte fel függőlegesen. - Nem ez így nem jó, mert nem látlak. És ha ilyet csinálok? - körbe fogta körülöttem, így olyan volt, mint egy köröltöző.</div>
<div dir="ltr">
- Meddig fogsz még szórakozni?</div>
<div dir="ltr">
- Mert így nem jó? </div>
<div dir="ltr">
- Nem! Tartsd úgy, ahogy mutattam.</div>
<div dir="ltr">
- Miért mindig az van, ami te akarsz? </div>
<div dir="ltr">
- Mindig így kell tartani, ha valaki öltözik. De te ezt nem tudhatod.</div>
<div dir="ltr">
- Ne okosíts már ki.</div>
<div dir="ltr">
- Soha. - nevettem. Gyors átöltöztem és oda mentünk a többiekhez.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Oh, jó, hogy jöttök! - ragadta meg Ros a kezem. </div>
<div dir="ltr">
- Miről maradtam le?</div>
<div dir="ltr">
- Játszani fogunk. Tudod van az a játék, amikor a lányok a srácok nyakába ülnek és le kell lökni a másikat.</div>
<div dir="ltr">
- Aha.</div>
<div dir="ltr">
- Szóval kihívlak. Ha veszítesz, egész reggelig bikiniben kell lenned és nem veheted fel a ruhád.</div>
<div dir="ltr">
- De este hideg van.</div>
<div dir="ltr">
- Nem baj.</div>
<div dir="ltr">
- Hát... Legyen. De te kivel leszel?</div>
<div dir="ltr">
- Már megbeszéltem Lysanderrel. Te pedig Arminnal leszel. Jó? Jó. - vágta rá magának a választ. - Elmegyek Lysanderért.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - elszaladt el.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Nem veszíthetünk! - fordultam Arminhoz - Érted? Nem!</div>
<div dir="ltr">
- Nyugi, nem fogunk. Elvégre a gamerek nem veszíthetnek.</div>
<div dir="ltr">
- Ugye tudod, hogy itt nincs konzol?</div>
<div dir="ltr">
- Persze. De gyere - húzott arrább - Na, szóval. Hogy ne ess le, hátul összekulcsolod a lábad. </div>
<div dir="ltr">
- Na, mi van - ugrott Ros a hátamra - taktikai megbeszélést tartotok?</div>
<div dir="ltr">
- Még szép, nem vertek le egy könnyen.</div>
<div dir="ltr">
- Majd meglátjuk, de akkor gyerünk. - elmentünk a partszéléhez és felmásztunk a fiúk nyakába, akik bementek derékig érő vízbe.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor ismertetem a szabályokat. 3 fordulós lesz, így biztos nem lesz döntetlen. De ha esetleg mind a két kört én nyerném, akkor nem lesz 3. kör.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. De nem fogsz nyerni.</div>
<div dir="ltr">
- Majd meglátjuk. - Ros arcán igazi gonosz mosoly volt. Elszámoltunk 3-ig és elkezdtük. Külsőszemmel hatalmas harc lehetett köztünk, de végig nevettük az egészet. Egy ilyen pillanatban sikerült is lelöknöm Lys nyakából. Sikítással és hatalmas csobbanással ért a vízbe.</div>
<div dir="ltr">
- Ennyi! - kiáltottam fel. - Béna vagy. Nagyon béna!</div>
<div dir="ltr">
- Kérlek dobd már le a kedvemért. - mondta Ros a haját csavargatva. Armin megfogta lábam.</div>
<div dir="ltr">
- Neeee! - kezdtem el sikítani.</div>
<div dir="ltr">
- Nem doblak le, mert utána vízbe folytasz.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is. Túl sokat érsz. Na, meg nincs is holnap hol aludnom.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt úgy mondod, mintha nálunk laknál.</div>
<div dir="ltr">
- Már lassan több ruhám van nálad.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, egy külön polcod is van már.</div>
<div dir="ltr">
- Kösziii!!! Na, de folytassuk. Most lendületben vagyok. Elverünk. - Ros felhúzott szemöldökkel nézett rám és nekem esett. Hirtelen lendületével szemben úgy estem hanyatt, hogy még felfogni sem volt időm mi történt. Teljesen víz alá merültem és hajammal az arcomban jöttem fel.</div>
<div dir="ltr">
- De aranyos vagy. - nevetett Armin és elő kereste az arcom. - Milyen aranyos vagy ilyen, vizesen és persze mérgesen.</div>
<div dir="ltr">
- Menj már. - löktem el. - Befog göndörödni a hajam. - mondtam mérgesen.</div>
<div dir="ltr">
- Hát sajnállak. - nevetett Ros. - Na, de jöjjön a mindent eldöntő.</div>
<div dir="ltr">
- Armin sírni fogok, ha veszítünk. - ültem vissza a nyakába.</div>
<div dir="ltr">
- Majd meg vígasztallak.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Újra elszámoltunk 3-ig és egymásnak estünk. Hosszú percekig próbálkoztuk a másikat a vízbe taszítani, de nem nagyon jött össze.</div>
<div dir="ltr">
- Add már fel! - mondta mérgesen Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Soha!</div>
<div dir="ltr">
- Akkor keményebb módszerhez kell folyamodnom. - megfogta a vállam és nagy erővel lelökött Arminról. Hatalmas sikítások közepette csobbantam a vízbe, de egyből feljöttem és Rosnak rontottam, aki már nevetve köszönte meg Lysnek a segítséget.</div>
<div dir="ltr">
- Csaltál! - löktem meg.</div>
<div dir="ltr">
- Nem és én nyertem.</div>
<div dir="ltr">
- Nem ismered a játék szabályait!</div>
<div dir="ltr">
- Ne üvölts már velem!</div>
<div dir="ltr">
- Oh, én azzal ordibálok, akivel csak akarok. - indultam meg újra felé.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van kincsem. - fogott le Armin. - Tisztában vagyunk azzal, hogy kicsi a bors, de erős, viszont ettől függetlenül nem verheted meg a barátnőd.</div>
<div dir="ltr">
- Armiiiiin!!!! Engedj el! - próbáltam kiszabadulni a karjai közül. De befogta a szám és kivitt a vízből.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Téged mi szállt meg?</div>
<div dir="ltr">
- Veszítettünk. - ültem le a homokba.</div>
<div dir="ltr">
- És? Azt hittem te tudsz veszíteni. - ült mellém.</div>
<div dir="ltr">
- De csalt. A csalást nem tudom elfogadni. Armin, megfogok este fagyni. Ott fogok remegni melletted, az ajkaim jéghidegek lesznek és hatalmas jégkockává fogok dermedni. - dőltem hozzá.</div>
<div dir="ltr">
- Azért ne túlozz, nincs annyira hideg este.</div>
<div dir="ltr">
- Mert te kövér vagy, de én megfogok fagyni.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is vagyok kövér.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt úgy mondtad, mint egy lány. Nem egyébként, azt hiszi Ros itt megfogott. Úgy volt, hogy nem vehetem fel a ruhám, de ha az a ruha a tiéd...</div>
<div dir="ltr">
- Akkor már felveheted. Milyen jó logikád van.</div>
<div dir="ltr">
- Hát aki tud, az tud. - dőltem hátra. - Kéne egy kis szín nekem. Tiszta hypo reklám vagyok. Hogy fogok kinézni Los Angelesbe?</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg. Most akkor az, hogy van?</div>
<div dir="ltr">
- Hát néztem, hogy indul repülő is, vonat is és autóval is mehetünk.</div>
<div dir="ltr">
- De nekem muszáj menni?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, nagynéném nagyon jó fej. Meg anyuval lesz egésznap, mi pedig azt csinálunk, amit akarunk. Meg egyébként is megakarom mutatni hol laktam.</div>
<div dir="ltr">
- Nagy szobád volt?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, egy kis luk volt a szobám.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, azt hittem ott is olyan nagy volt.</div>
<div dir="ltr">
- Neeem. Egy ágyam, asztalom és szekrényem volt. A garázs fele pedig az enyém volt, ott tároltam a cosplayeim.</div>
<div dir="ltr">
- Ja értem. Akkor nem fogunk elférni.</div>
<div dir="ltr">
- De csak este leszünk ott. Meg kell mutatnom a kedvenc helyeim. Bemutatom majd neked Los Angelest! - tártam szét a kezem úgy, hogy majdnem orrba vágtam.</div>
<div dir="ltr">
- Azért nem kell lecsapni. - tolta el a kezem az arcából.</div>
<div dir="ltr">
- Bocsi - bújtam hozzá. - Na, de napozok.</div>
<div dir="ltr">
- Én meg játszok.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - kényelembe helyeztem magam és hol a hátamon, hol a hasamon feküdtem. Mikor újra hátamon feküdtem Armin felém hajolt.</div>
<div dir="ltr">
- Ne feküdj már rám. - fordultam vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Ki fekszik rád? - csókolt meg.</div>
<div dir="ltr">
- Mit akarsz?</div>
<div dir="ltr">
- Lemerítettem a telefonod.</div>
<div dir="ltr">
- Mi?! - könyököltem fel. Remélem csak rosszul hallottam.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, 5%. Annyit hagytam neked. - mérgesen néztem rá, nem hoztam töltőt.</div>
<div dir="ltr">
- Neked kell feltölteni a telóm este és lefogom kódolni. - ennek hallatán elkezdett nevetni.</div>
<div dir="ltr">
- Az sem állítana meg. Tudod, hogy feltudom törni.</div>
<div dir="ltr">
- Hagyj. Eltakarod a napot.</div>
<div dir="ltr">
- Már lassan megsülsz. Kezdesz piros lenni.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg?</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor gyerünk az árnyékba. Oda viszel? - mosolyogtam rá.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy te milyen izé vagy. - vett fel.</div>
<div dir="ltr">
- Csak lusta, de köszi. Úgy szeretem mikor így cipelsz.</div>
<div dir="ltr">
- Azt gondoltam, de ne szokd meg.</div>
<div dir="ltr">
- Már megszoktam. - csókoltam meg. Beértünk a fák árnyékába. Lerakott és akkor láttam, hogy tényleg kicsit kivagyok pirosodva.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! Nem akartok játszani? - kiabált Castiel, egy labdával a kezében. Ránéztem Arminra és csak vállat vont.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, megyünk. - karoltam át és felemeltem az egyik lábam, hogy felvegyen.</div>
<div dir="ltr">
- Ah, nem. - kezdet nevetni és megcsípte a fenekem, hogy szálljak le róla.</div>
<div dir="ltr">
- Azért egy próbát megért. - szaladtam előre, de Armin elkapta a derekam és magához rántott. Ezt most csak azért csinálja, hogy Castielt idegesítse, ő pedig van olyan hülye, hogy majd vissza is vág. Odamentünk a többiekhez. Messzebb a cuccainktól volt két szétrohadt fán egy szétszakadt háló. Régen biztos röpiztek itt. Beálltunk Arminnal szinte egymás mellé.</div>
<div dir="ltr">
- A-a. Ti külön lesztek. - szólt Ros a másik oldalról.</div>
<div dir="ltr">
- Mert? - húztam fel a szemöldököm.</div>
<div dir="ltr">
- Mert együtt túl erősek lennétek. Biztos passzolnátok egymásnak. - magyarázta el higgadtan Viola.</div>
<div dir="ltr">
- De ez a játék alapja. Tudjátok csapatjáték. De jó, akkor átmegyek. - mondtam gondolkozás nélkül majd megláttam Castielt. Nem szeretek vele egy csapatban lenni. Elég volt egyszer tesin vele lennem. De mindegy, már elindultam. Oda álltam a hálóhoz.</div>
<div dir="ltr">
- Most már boldog vagy? - fordultam oda Roshoz és csak megforgatta a szemeit.</div>
<div dir="ltr">
- Nektek mi bajotok van? - lepődött meg Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Semmi... - tudtam le. Körbe néztem kikkel vagyok egy csapatban. Mellettem két oldalt Ros és Castielt állt. Középen Alexy és nyitónak Melody állt, mellette Viola volt. A másik oldalt, Armin cserélt Nataniellel helyet így ő áll velem szembe a hálónál. Két oldalán Nat és Iris, mögötte pedig Lys. A nyitó helyén Kim állt és mellette Peggy. Pont arányosan vagyunk, kivéve az erőt, nem tudom Castiel, hogy játszik, de rá támaszkodhatok remélhetőleg. A nyitás nálunk volt, ami szépen sikerült. Én nem tudok nyitni ellenben nagyon jól tudok játszani. Nem félek, ha labda alá kell szaladni. Sokáig ingázott a labda egyik térfélről a másikra, mikor Iris elrontotta.<br />
- Ennyi! 1 - 0 ide. - mosolyogtam gonoszul Arminra.<br />
- Csak várd ki, míg elkerülök innen. - újra nyitott Melody. Szintén sokáig játékban volt. Mikor felém jött labda, gondoltam felugrok, hogy ne engedjem át, de nem értem el és mögöttem senki nem lépett.<br />
- Uh, azt hittem eléred. - sajnálkozott Alexy.<br />
- Nagyon alacsony vagy. - nevettet Armin.<br />
- Nagyon vicces... - forogtak, a labda átkerült hozzájuk és a nyitás onnan folytatódott. Elég sok időbe került mire feltornáztuk a pontszámot 15-re, de még így se mi vezettünk. Viola elég béna, ami azt illeti, így mindenki felé küldte a labdát, amit soha nem tudott rendesen elütni úgy, hogy esetlegesen más tovább játssza. Arminnak persze tetszett ez a helyzet, állandóan beszélt hozzám és már annyira felhúzott, hogy másra nem is tudtam gondolni, minthogy egyszer úgy üssem át, hogy eltaláljam.<br />
<br />
Arminnal szemtől szemben álltunk, csak kivételesen nem a hálónál, hanem oldalt. Folyamatosan mosolygott rám és nem tudtam rendesen koncentrálni miatta. A labdáim épp, hogy átmentek, de azt is sikeresen visszajátszotta. Amik vagy gyengék voltak és egész a hálóig kellett szaladnom, vagy hosszúak, de még mindig nekem kellett elütni. Tulajdonképpen szinte csak ketten játszottunk és nekem a karom már épp, hogy le nem szakadt. De tudom, hogy azt akarja kifáradjak. De nem kell, már csoda, hogy nem köpöm ki a tüdőm. Mikor megint a hálóhoz közel ment a labda futásközben elestem a saját lábamba és beestem a háló alá. Ha tudtam volna, akkor lazán végig csúszok a homokon, de így csak a bikinim ment teli homokkal és a felsőm is szinte lecsúszott rólam.<br />
- Jól vagy? - segített fel Armin nagy nevetés közepette.<br />
- Aha. Bár már fáj a kezem és kiszaladtam a fél tüdőm és olyan helyen is van homok ahová a fény se jut be, de igen, jól vagyok.<br />
- Hogy neked mennyi problémád van. - szólalt meg Ros.<br />
- De te most komolyan provokálsz? Mégis mi bajod van? Nekem kéne megszólalnom, hogy csaltál.<br />
- Már mondtam, hogy nem csaltam. Csak beképzeled magadnak.<br />
- Mit mondtál? - indultam meg felé, de Armin elkapta a karom és visszarántott.<br />
- Ne keresd a balhét, hogy tudsz ilyenért megharagudni?<br />
- De Armin! Hisz csalt!<br />
- És? Én is szoktam.<br />
- Azt tudom, de akkor is... - ezen most elgondolkoztam. Armin rendszeresen csal, úgy szokott nyerni. - Jó mondjuk nekem is szokásom. Na jól van felejtsük el Ros.<br />
- Oké, kisujj eskü, hogy többet nem borulsz ki ilyenért. - emelte fel a kezét.<br />
- Kisujj eskü. - kötöttem vele békét.<br />
- Bakker, hogy ti milyen gyerekesek vagytok. - jött el mellettünk Castiel, de még időben kitettem a lábam és megbotlott benne, de sajnos nem esett el.<br />
- Bocsi. - mondtam mosolyogva.<br />
- Hülye picsa.<br />
- Mit mondtál?! - kaptuk fel a fejünket egyszerre Rossal.<br />
- Armin te ezt hagyod?! Azt mondta rám, hogy hülye.<br />
- Nekem csak a picsa kijelentés nem tetszett, mert azért valljuk be, néha tényleg nagyon hülye tudsz lenni.<br />
- Mi?? Egy olyan esetet mondj, mikor hülyét csináltam magamból.<br />
- Mikor múltkor végig sikítottad a játékot, pedig semmi nem történt.<br />
- Ez nem is igaz, igenis megijedtem.<br />
- Igen, a semmitől.<br />
- Persze, fordulj te is ellenem. Még valaki?<br />
- Hát, ami azt illeti... A szexbombás felkiáltásod is ott van a hülyeségeid listáján.<br />
- Alexy. Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - vetettem rá gyilkos tekintetet. - Erről senki nem tudott rajtatok kívül, miért kellett?<br />
- Az vicces volt, anyu másnap meg is szólta. - nevetett Armin is.<br />
- Juj, hagyjatok már. Mintha neked nem lennének hülye megmozdulásaid. - vágtam durcás arckifejezést és kiálltam a pályáról.<br />
- Tudom, hogy vannak. De a tiéid igazán szórakoztatóak. - jött hozzám és megcsókolt.<br />
- Gyerekek, remélem befejezték a játékot, mert indulunk. - kiabált a távolból Mr. Faraize. Mindenki elindult hozzá, én pedig a vízbe vettem az irányt.<br />
- Hova mész? - kérdezte Armin.<br />
- Megszabadulok a homoktól.<br />
- Segítek. - jött velem.<br />
- Egyedül is megy.<br />
- És mi van, ha megtámad egy cápa? - fogta meg derekam.<br />
- Igen, egy tóban. - fordultam vele szembe és átkaroltam.<br />
- Akkor egy krokodil vagy pirája, de a pióca is ott van még. - ahogy végig mondta ezeket kirázott tőle a hideg. </div>
<div dir="ltr">
- Fhú de megütnélek most. - gyors megmártóztam, hogy megszabaduljak minden zavaró tényezőtől, csak közben elhagytam valamim. Jobban mondva Armin kikötötte a felsőm.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! Add vissza!</div>
<div dir="ltr">
- Vedd el, persze ha tudod. - indult meg kifelé a vízből. Elsőnek utána szaladtam, de vízben elég nehézkes a futás, így lemerültem a víz alá. Mindig is ijesztő volt számomra az a tény, hogy kimerem nyitni a szemem a víz alatt, de már megszoktam. Bár a látás minimális volt, de láttam magam előtt Armint. Állt és tuti engem keresett. Egész közel úsztam hozzá, majd kiugrottam a vízből. Szegény úgy megijedt, hogy még el is fehéredett.</div>
<div dir="ltr">
- Én vagyok a lokneszi szörny. - nevettem el magam. - Jól vagy? Kicsi sápadtnak látszol.</div>
<div dir="ltr">
- Hülye vagy?! Úgy megijedtem, hogy még az életem is lepergett előttem. Ilyet többet ne csinálj.</div>
<div dir="ltr">
- Megkötöd?</div>
<div dir="ltr">
- Figyelsz te rám?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Az életed is lepörgött, meg hasonlók. De ha láttad az életed... Én voltam a feleséged?</div>
<div dir="ltr">
- Látod, megint hülye vagy. Csak azt láttam, amit megéltem már.</div>
<div dir="ltr">
- Jó bevallom, most igazad volt.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem mindig igazam van.</div>
<div dir="ltr">
- Srácok ti mégis mit csináltok ott még? - kiabált Ros.</div>
<div dir="ltr">
- A bugyiját keresem. - kiabált vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Te hülye vagy. - fogtam meg a fejem. - Inkább kösd meg. - nyomta vissza a kezébe a felsőm. Megkötötte és mentünk is.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Arminnal sétáltam, lányok pedig előttünk és lesték minden szavunkat.</div>
<div dir="ltr">
- Én fázom.</div>
<div dir="ltr">
- Nem csodálom. Ez nagyon rossz ötlet volt.</div>
<div dir="ltr">
- Sajnálom, ő egyezett bele. - fordult hátra Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Armiiin. - néztem rá kiskutya szemekkel.</div>
<div dir="ltr">
- Ez már régen rossz. Mit akarsz?</div>
<div dir="ltr">
- Nem adod oda a felsőd? Uh, vagy nem férek be melléd?</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom, gyere. - emelte fel a felsőjét, de nem fértünk el ketten benne. Ettől függetlenül ott maradtam. Ráléptem a lábára és átkaroltam.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, de hideg vagy. - húzta be hasát.</div>
<div dir="ltr">
- Megszámolom addig a kockáid. - nyaltam végig a mellkasát.</div>
<div dir="ltr">
- Hé hagyd abba.</div>
<div dir="ltr">
- Mert, ha nem?</div>
<div dir="ltr">
- Kikötöm a melltartód.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, abba hagytam. - Armin levette a felsőjét és rám adta. - Oh, amúgy sokkal kényelmesebb volt.</div>
<div dir="ltr">
- Neked, de nehéz vagy ám hosszú távon.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van, ha kinyújtom mérges leszel?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, majd veszel másikat.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - próbáltam teljesen kinyúltani, hogy minél tovább érjen, majd egy halk szakadást lehetett hallani a nyakánál.</div>
<div dir="ltr">
- Ez az volt?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. - néztem rá nevetve. - De nem szakadt el, csak egy picit.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van, most már a tiéd is maradhat.</div>
<div dir="ltr">
- Ez egyértelmű volt. De siessünk mert teljesen lemaradtunk. Még a végén rosszra fognak gondolni.</div>
<div dir="ltr">
- Mint például? - nyomott neki finoman a fának.</div>
<div dir="ltr">
- Hát nem tudom. - csókoltam meg. Ő a felsőm alá nyúlt és kikötötte a bikinim. Leesett és lejjebb csúszott a keze.</div>
<div dir="ltr">
- Hé, srácok mindenki rátok vár. - lépett ki mosolyogva Iris a fák közül. Ijedtemben összerezzentem.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudtál volna később jönni? De hátra is hagyhatnátok, el leszünk.</div>
<div dir="ltr">
- A tanárok is keresnek már titeket.</div>
<div dir="ltr">
- Keressenek. Ráérünk nem?</div>
<div dir="ltr">
- Hát, már mindenki unja ezt az egészet így, ha visszaértünk nagyjából összepakolunk, hogy holnap csak a sátrakat kelljen összecsukni. Szóval gyertek. - fordult hátra és ment vissza. Meglepetten néztünk Arminnal egymásra. Úgy volt, hogy csak holnap délután indulunk. Na mindegy. Bár be kell vallani én is unnom, de a röpi legalább jó volt.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, akkor menjünk. De este üvegezünk, szóval első feladatod, az, hogy nem veszed le a bikinim.</div>
<div dir="ltr">
- Mi az, hogy már előre adod a feladatot?</div>
<div dir="ltr">
- Mert most pont jól jött ki, mindenkinek megmutathatod milyen hülye is vagy valójában.</div>
<div dir="ltr">
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - csípte meg az arcom.</div>
<div dir="ltr">
- Aú! Ez fájt. - ütöttem hasba.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! - csípte meg az oldalam.</div>
<div dir="ltr">
- Na! - csíptem vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Verekedni akarsz?!</div>
<div dir="ltr">
- Gyere, vaze! - mondtam nevetve és beálltam támadó pozícióba, mint a játékokban. Megindulj felém. - Juj, ne!! Tudod, hogy szeretlek. - fogtam meg a kezeit, de sikerült neki kiszabadítania őket és magához húzott.</div>
<div dir="ltr">
- Én is kitaláltam neked egy jó feladatot. - kezdett el csikizni. Az egész erdő a nevetésemtől volt hangos. Sehogy sem tudtam elszabadulni, így végül a földön kötöttem ki.</div>
<div dir="ltr">
- Na, jól van most már. - lépett hozzánk Ros. - Vagy most megindultok vagy én viszlek vissza titeket. - egyből abba hagytam a nevetést és Armin felhúzott a földről. - Gyerünk és előttem. - mint két kis gyerek, akik szót fogadnak anyukájuknak mentünk előre és meg se mertünk szólalni. Éreztem Ros gyilkos tekintetét a hátamon, ahogy mentünk a többiekhez.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, végre meg vannak! Mégis mi van magán? - nézett Boris furcsán Arminra. Visszafojtott nevetéssel álltam mellette.</div>
<div dir="ltr">
- Fogjuk rá, hogy elvesztettem egy fogadást.</div>
<div dir="ltr">
- Azonnal vegye le.</div>
<div dir="ltr">
- De nem tehetem. - nézett rám, én bólintottam, hogy le veheti, elvégre mindenki látta.</div>
<div dir="ltr">
- Most pedig magyarázzák meg nekem, mégis hol voltak?</div>
<div dir="ltr">
- Sajnáljuk, már fáradt voltam így lassabban jöttem és Armin kísért. Másodszorra pedig eltévedtünk. - ezzel azt a hatást keltem remélhetőleg, hogy nem a mi hibánk, hanem az övé, mert nem álltunk meg kicsit pihenni. Csak bólintott egyet és talpra állította a bandát, majd folytattuk a maradék utat. Végig olyan érzésem volt, hogy ha esetlegesen megint leszakadnánk kivégeznének. Felváltva figyeltek minket a lányok, így szorosan mögöttük tartottuk a lépést. Mikor visszaértünk mindenki elvonult és fáradtan, de csendben beszélgettek. Én beültem egy nagy fa alá és a telefonom forgattam a kezemben. </div>
<div dir="ltr">
- Szép kifogást alkottál törpe. Csak nem tőlem tanultad? - kócolta össze Armin a hajam és leült mellém. </div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom miről beszélsz.</div>
<div dir="ltr">
- Nem? - csípett oldalba, majd megcsókolt.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem tanulok tőled.</div>
<div dir="ltr">
- Jót! Csak elrontalak.</div>
<div dir="ltr">
- Hát igen arról nem is beszélve. Olyan fáradt vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor miért nem alszol?</div>
<div dir="ltr">
- Mert nem tudok ilyen helyen nyugodtan aludni és a hátam is fáj.</div>
<div dir="ltr">
- Megmasszírozzam? - ezen kérdésén meglepődtem kicsit, de egyből igent mondtam. Háttal fordultam ő pedig végig nyomkodta. Annyira jól esik, hogy órákig eltudnám viselni.</div>
<div dir="ltr">
- Még egy kicsit folytasd. - nyomtam puszit az arcára.</div>
<div dir="ltr">
- Mikor akarsz valamit olyan kis édes tudsz lenni. Hajad ne fonjam be?</div>
<div dir="ltr">
- Most, hogy mondod. Egy kontyot elfogadnék, legalább nem látszik, ha be hullámosodik a hajam. - úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék. Hát igen, Armin és a haj tudása ott kifullad, hogy fonás. Azt is csak Jinx miatt ismeri.</div>
<div dir="ltr">
- Egy mit?</div>
<div dir="ltr">
- Konty, tudod melyik az. Olyasmi, mint mikor für...</div>
<div dir="ltr">
- Ja, tudom! - szólt közbe. - Mikor minden hajad felrakod a fejedre?</div>
<div dir="ltr">
- Mert a hajam egyébként nem a fejemen van.</div>
<div dir="ltr">
- Nem úgy. Ha nem, úgy felfogod és csinálsz egy macskaszarhoz hasonlító gombócot a fejedre.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Maradjunk a gombócnál. Szóval csinálsz olyat?</div>
<div dir="ltr">
- Még soha nem csináltam, de legyen. - feltérdelt és elkezdte felszedegetni a hajam. Én minden tincsnél felsziszegtem, mert húzta, de nem is érdekelte.</div>
<div dir="ltr">
- Egyébként nem zavar, hogy húzod?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. - nevetett ki és még jobban meghúzta a hajam, úgy, hogy majdnem hátra is estem. - Fordulj ide. - kiszedett elől pár tincset, megigazította a frufrum és késznek nyilvánította. Megnéztem a telefonom kijelzőjén és elállt a szavam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixZB0wDbuam2x__lsU_FJcEnjBViQCUrlM-NO-8K3ae5huM67IyPoClkHyESGzUJ_p4ehKd8dZ3l4ZeS7zcmOCswIM4P-ZSujnUgr4Nb6Z6v6FRfBxCpv8wsj6RSM9Kx3u-3f8feFYa7_n/s1600/1.+k%25C3%25A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixZB0wDbuam2x__lsU_FJcEnjBViQCUrlM-NO-8K3ae5huM67IyPoClkHyESGzUJ_p4ehKd8dZ3l4ZeS7zcmOCswIM4P-ZSujnUgr4Nb6Z6v6FRfBxCpv8wsj6RSM9Kx3u-3f8feFYa7_n/s320/1.+k%25C3%25A9p.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz a fodrászom lenni? </div>
<div dir="ltr">
- Azért mert felpakoltam a fejedre az összes hajad? Ez ilyen nagy tudományt von maga után?</div>
<div dir="ltr">
- Most szemtelenkedsz? Tudod milyen nehezen szoktam magamnak megcsinálni?</div>
<div dir="ltr">
- Nem szóltam. - emelte fel védekezően a kezeit.</div>
<div dir="ltr">
- Én is így gondoltam. De tudod mit kéne most? </div>
<div dir="ltr">
- Aludni?</div>
<div dir="ltr">
- Honnan tudtad?</div>
<div dir="ltr">
- A hangsúlyból. De akkor miért nem alszol?</div>
<div dir="ltr">
- Mert egyedül nem alszok a sátorban.</div>
<div dir="ltr">
- Aludhatsz az ölemben is. Mint egy hatalmas óvodás.</div>
<div dir="ltr">
- Jóóó! - bújtam a karjai közé. - Ringass is.</div>
<div dir="ltr">
- Altató dalt ne énekeljek?</div>
<div dir="ltr">
- <i>Cast away your worries, my dear...</i> Nem ismered?</div>
<div dir="ltr">
- Nem.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem mamám énekelte mindig.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor kérd meg, hogy énekelje, mert én nem is tudom és nem is fogom énekelni.</div>
<div dir="ltr">
- Hát kicsit nehéz lenne megkérni.</div>
<div dir="ltr">
- Oh...</div>
<div dir="ltr">
- Nem azért. Csak Los Angelesben van. De, ha jössz velünk megismerheted.</div>
<div dir="ltr">
- Mikor is mentek? </div>
<div dir="ltr">
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem tudom milyen programjaid lennének nyárra.</div>
<div dir="ltr">
- Honnan tudod, hogy nincs?</div>
<div dir="ltr">
- Ja, igaz. Meg kell néznünk rengeteg filmet és animét. Segítened kell összepakolni a szobámba. De első sorban jössz velünk.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, majd meglátjuk.</div>
<div dir="ltr">
- Jössz!</div>
<div dir="ltr">
- Igen, persze, megyek. - dőlt neki a fának. - Nem akarsz aludni?</div>
<div dir="ltr">
- Le van merülve a telefonom. Ha esetleg...</div>
<div dir="ltr">
- Nem volt szándékomban, hogy játszak rajta.</div>
<div dir="ltr">
- Hát persze. De hol a tiéd? - nyúltam bele a zsebébe.</div>
<div dir="ltr">
- Tapizol? - csókolta meg a nyakam.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - vettem elő a telefonját. - Ch.. Te majd, hogy nem maxon vagy és az én telefonom használod?</div>
<div dir="ltr">
- Okosan kell csinálni, mert egyébként nem hoztam töltőt.</div>
<div dir="ltr">
- Ki vagy te és mit csináltál a barátommal?</div>
<div dir="ltr">
- Kigondolta volna, hogy az erdőben lesz áram?</div>
<div dir="ltr">
- De külső aksit se hoztál?</div>
<div dir="ltr">
- Eltörtem.</div>
<div dir="ltr">
- Azt még is hogy?</div>
<div dir="ltr">
- Játszottam és vesztettem. Az első dolog, ami a kezembe került az volt.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, értem. Na, de én alszok, vagy játszok a telefonodon.</div>
<div dir="ltr">
- 50%-ig. Utána kérem. - ejtette szokás szerint a mellem közé. Kivettem és kikerestem a kedvenc játékom a Homescapes. Még mindig az én mentésem volt az utolsó, tényleg nem akarja kipróbálni. Nézte, ahogy játszok és minden pálya után ellenőrizte hány százaléknál tartok. Kicsit idegesítő volt, de holnap reggel még anyut is fel kell hívnom, így csak ezért nem szólok. Játszottam pár pályát, majd aludtam és Armin vette át, persze nem az én játékom. Ő a Soul Knight-al játszott. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div dir="ltr">
Arra ébredtem fel, hogy nem kapok levegőt. Mikor felnéztem Ros fogta be az orrom és mindenki visszafojtott nevetéssel állt körül.</div>
<div dir="ltr">
- Hé!!! - ültem fel és közben lecsaptam a kezét. - Te ezt hagyod?</div>
<div dir="ltr">
- Én is kíváncsi voltam, meddig bírod levegő nélkül. - nevetett. De nem csak ő, hanem a többiek is. Kikaptam a telefonját a kezéből és megnéztem az arcom, semmi.</div>
<div dir="ltr">
- Mit nevettek? - néztem értetlenül a többiekre.</div>
<div dir="ltr">
- A hajad. - vette ki a botokat a Armin. - Kösz. Ezt bezzeg hagytad.</div>
<div dir="ltr">
- Én csináltam, mert unatkoztam.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, de sajnállak. Na, de mi ez a néző közösség?</div>
<div dir="ltr">
- Mi van fázol? - kérdezte Castiel. Szeméből lenézhető volt, hogy hova figyel. Keresztbe fontam a karom és Arminhoz fordultam.</div>
<div dir="ltr">
- Egyébként jöttök üvegezni?</div>
<div dir="ltr">
- Ja. - kapott fel Armin </div>
<div dir="ltr">
- Neee! - kezdtem el sikítani.</div>
<div dir="ltr">
- Ledoblak, ha nem hagyod abba.</div>
<div dir="ltr">
- Aha, úgy sem mersz.</div>
<div dir="ltr">
- Biztos vagy te ebben?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. De már megint ezt kell játszani. Annyira unalmas.</div>
<div dir="ltr">
- Most nem lesz az, elvégre mindenki jön.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor is. - mérgelődtem az orrom alatt. Armin lerakott és leültünk. Kis tábortűz világította be az üvegezésre kigondolt helyet. Közel ültem a tűzhöz, hogy ne fagyjak annyira meg, de Armin is átölelt. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor nincs választás, azt csinálod, amit más mond. Rendben? - mondta el Ros a szabályokat. Valahogy a tegnapi játék jobban tetszett. Ott legalább volt választás, de most nincs. Remélem mindenki a rendes nem ciki dolgok mögött marad.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - mondtuk egyszerre. Leültünk és Ros pörgetett. Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy pörög az üveg. Peggy és Viola közt állt meg az üveg, de inkább Violához volt közelebb.</div>
<div dir="ltr">
- Vallottál már szerelmet? - csillogó szemekkel kérdezte Ros. Szerencsétlen lány egyből zavarba jött. - Szóval?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, én olyat soha nem mernék.</div>
<div dir="ltr">
- Jó. - rántotta meg a vállát Ros. - Pörgess. - látszott rajta, hogy csalódott. De nem lehet mindenki olyan, mint ő. Épphogy fordult kettőt az üveg, mikor megállt Castielnél.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, Viola valami ütőset találj ki. Én majd megvédelek.</div>
<div dir="ltr">
- Ros fogd már vissza magad. Ne befolyásolj senkit. - szólt rá Lys.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem befolyásolok senkit se. Na, de Viola?</div>
<div dir="ltr">
- Csókold meg a tőled jobbra ülőt. - kicsit kihajoltam, hogy lássam Alexy-től és Lysandertől ki ült Castiel jobbjára. Rosszabb személy nem is lehetett volna, mint Nataniel.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - tátott szájjal néztem Castielre. Lassan közeledett felé. Mindenki csendben figyelte, majd röhögni kezdett. - Nem gondoljátok, hogy megcsókolom a szőkét?</div>
<div dir="ltr">
- Hé-hé-hé! Akkor rajzolunk rád. - emelte fel Ros az alkoholos filcet.</div>
<div dir="ltr">
- Nagy dolog. Mimet tárjam fel?</div>
<div dir="ltr">
- Wia!</div>
<div dir="ltr">
- Tessék? - néztem rá, mintha nem tudnám miről van szó.</div>
<div dir="ltr">
- Te fogsz rajzolni. Oda! - dobta nekem a filcet, amit profin elkaptam.</div>
<div dir="ltr">
- Mármint oda oda? Fölé, köldök alá.</div>
<div dir="ltr">
- Én is úgy gondoltam... Nem kell egyből rosszra gondolni.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, ilyen perverz fejjel nem is lehet másra gondolni.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van már. Na gyerünk Castiel, feküdj le, tárd fel a dolgokat.</div>
<div dir="ltr">
- Na, de aztán szépen, mintha Armin lenne itt. - húzta fel a pólóját. Próbáltam nem leragadni a hasán, de sokkal jobban kivolt dolgozva, mint Arminé. Ránéztem és csak a szemét forgatta.</div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor essünk túl rajta. Mit rajzoljak?</div>
<div dir="ltr">
- Valami egyszerűt. Egy vonalat. - mérgelődött Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Rajzolj lentről növő virágokat.</div>
<div dir="ltr">
- Pont gazakat?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - mondta határozottan Ros. Mint parancs fogtam neki a munkának. Csak 5 virágot rajzoltam, mert már a másodiknál finoman épphogy csak hozzám ért Armin, hogy jelezze elég lesz már. Nem részleteztem semmit se. Csak a sima óvodai öt szirmos virágokat rajzoltam.</div>
<div dir="ltr">
- És most feláldozunk. - raktam le a filcet.</div>
<div dir="ltr">
- Hát ezután már meg is halhatnék. Kár, hogy nem csúszott lejjebb a kezed.</div>
<div dir="ltr">
- Kár, hogy nem tudod befogni. - mosolyogtam rá kedves. Visszaültünk a helyünkre, viszont Armin nem ölelt át. Lehet picit megharagudott.</div>
<div dir="ltr">
Ezután már nem voltak ennyire merész feladatok. Ros következett utána és neki twerkelnie kellett, amin totál meglepődtem, mert nem néztem ki belőle, hogy tud.</div>
<div dir="ltr">
Utána Peggy jött, akinek meg kellett mutatnia azokat a képeket, amikről nem tudtunk. Ezen képek fele törölve is lett, amit nem túl nagy boldogsággal tett meg. De kivételesen készült olyan kép is rólam, ami jó volt. Mikor Armin nyakában ülök és lelöktem Rost. Ott őszinte mosoly volt az arcomon, ami meg is lett örökítve. Ezt is elkértem tőle.</div>
<div dir="ltr">
Most én következtem, de csak egy kérdést kaptam, mint ahogy Peggy-től várható is volt.</div>
<div dir="ltr">
- Ki volt az első szerelmed? - vágta hozzám.<br />
- Ne kérdezz már tőle ilyet Armin előtt. - szólt közbe Ros.<br />
- Engem nem zavar, elvégre az én ágyamban alszik. - nem is mondhatna más példát.<br />
- Akkor jó. Az első szerelmem egy James nevű srác volt. De az inkább csak ilyen gyerekkori fellángolás volt, vagy mi.<br />
- De tartod vele még a kapcsolatot?<br />
- Facebook-on az ismerősöm, de már 4 éve nem láttam. Szóval nem.<br />
- Aha. És akkor...<br />
- Most már békén hagyhatod. - szólt rá Armin. Egy kicsit belelendült a kérdezősködésbe.<br />
- Bocsi, megszokás. Sajnálom.<br />
- Semmi baj. Már rég volt, de most úgy szívesen bevernék neki egyet. - közben pörgettem.</div>
<div dir="ltr">
- Miért?</div>
<div dir="ltr">
- Áh, hosszú és nem is érdemes róla beszélni. - az üveg Lysandernél állt meg, akit beküldtünk a tanárokhoz, azzal, hogy nem tudnak aludni így énekel nekik egy altatót. Mikor énekelni kezdett, mindenki felnevetett, minek hatására kijöttek a tanárok is.</div>
<div dir="ltr">
- Üvegezés? - kérdezte Mr. Faraize karba tett kézzel.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Alap egy kiránduláson.</div>
<div dir="ltr">
- De jó lenne, ha minket kivonnának ebből az egészből.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben... Gyerünk vissza. - visszaültünk és pörgettünk és Alexynél állt meg. Neki csak szerelmet kellett vallania Violának. Hihetetlenül aranyos volt. Pörgetett és Arminnál állt meg.</div>
<div dir="ltr">
- Kérd meg Wia kezét!</div>
<div dir="ltr">
- Alexy nem mintha ellenemre lenne, de miért nem vicces dolgot mondasz?</div>
<div dir="ltr">
- Mert olyan cuki titeket így látni. - válaszolt Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Na meg Armin biztos nem előttünk fogja a jövőben megkérni a kezed. - most komolyan sértődött fejjel mondta Kim?</div>
<div dir="ltr">
- Hát ez lehetséges. - támogatta Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Kijavítalak drága Kim. Majd a hülye játékukban küld egy ilyen házassági felkérést, ha van ilyen. - jó persze, még Ros is felháborodik. Alexy csak azért nem szólal meg, mert a testvére és van esélye, hogy ott lesz, ha esetleg lesz ilyen. </div>
<div dir="ltr">
- Nem is rossz ötlet, az plusz XP.</div>
<div dir="ltr">
- Na, mit mondtam? </div>
<div dir="ltr">
- Inkább csináljátok. Gyerünk, álljatok fel.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - felálltunk és egymás felé fordultunk. - Most teljesen el kell játszanom?</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Sírnom is kell?</div>
<div dir="ltr">
- Úgy lenne hiteles.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben, 1 percet kérek. - összeszedtem minden rossz emlékem, hogy elfogjon majd a sírás. - Kezdhetjük. - Armin letérdelt és megfogta a kezem.</div>
<div dir="ltr">
- Leszel a feleségem?</div>
<div dir="ltr">
- Ez így nem jó! - szólt közbe Ros. - Több érzéssel és ne csak ennyit mondj.</div>
<div dir="ltr">
- És mi a jó istent mondjak?!</div>
<div dir="ltr">
- Találd ki, te vagy a férfi!</div>
<div dir="ltr">
- Inkább nagy gyerek. De ne kiabáljatok már. - mindenki befogta és Armin gondolkozni kezdett.</div>
<div dir="ltr">
- Na, meg van. Szóval, kezdjük elölről.</div>
<div dir="ltr">
- Az esküvőtökön is ezt fogod mondani? - kérdezte nevetve Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, ott már betanult szövegem lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Na, jól van. Hallgatjuk a betanult szöveged.</div>
<div dir="ltr">
- Drága, egyetlen szerelmem. Szeretném, ha velem élnéd le az életed. Játékok, animék és filmek közt. Szóval, leszel a feleségem?</div>
<div dir="ltr">
- Igen! Igen! Igen!! Ezerszer is igen! - kezdtem zokogásba és megöleltem.</div>
<div dir="ltr">
- Te most komolyan sírsz? </div>
<div dir="ltr">
- Jah.</div>
<div dir="ltr">
- De tök jó már. Hogy csinálod? - lelkesedett Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Csak rossz dolgokra gondolok és jön magától.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. - mindenki elhallgatott és maga elé nézett.</div>
<div dir="ltr">
- Folytathatjuk ám. Nem kell itt a rossz hangulatot teremteni. - pörgettem meg az üveget és megállt Kimnél.</div>
<div dir="ltr">
- Mostantól rajzolunk. Castiel rajzolj valamit Kim mellére. - boldogan elvállalta és tele rajzolta virágokkal, mi pedig végig nevettük, hogy Kim milyen arcokat vágott közben. Következő megint én voltam, és Alexy rajzolt a combom belső felére. Armin mikor meglátta mi az, felnevetett. Egy kígyó volt, ami úgy mond felfelé kúszott a lábamon. Utánam Viola jött, aki bajuszt kapott tőlem, majd Lysander, akinek telerajzolva Viola az arcát szivecskékkel. Végül mindenki sorra került kivéve Armint.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van, hagyjuk abba, álmos vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Hé, várjatok még, Armin szűz.</div>
<div dir="ltr">
- Miért kell megszólalnod?</div>
<div dir="ltr">
- Mert szeretlek és nagyon jól belejöttem a rajzolásba.</div>
<div dir="ltr">
- Oldjátok meg. Reggel majd megnézzük. - felcsillantak a szemeim és tollat megragadva tepertem le a földre.</div>
<div dir="ltr">
- Egy szabad testfelületed nem lesz. Mit szeretnél? Lányosat vagy fiúsat?</div>
<div dir="ltr">
- Fiúsat.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Akkor lányos.</div>
<div dir="ltr">
- Fiús.</div>
<div dir="ltr">
- Lányos.</div>
<div dir="ltr">
- Fiús! - és kikapta a kezemből a tollat. Majd rajzolgatni kezdett a hasamra. Tulajdonképpen csak a szexxel kapcsolatos dolgokat írta fel rám.</div>
<div dir="ltr">
- Kérem. Én jövök. - a kezembe nyomta és hátra dőlt. Egy lefelé mutató nyíllal kezdtem és fölé írtam, hogy fél centis. Ezután tele rajzoltam a hasát virágokkal és szívekkel. Az arcára pedig macska bajuszt és fekete orrot csináltam neki. Nagyon cuki volt.<br />
A lapockájára nagy betűkkel felírtam, hogy okama alá pedig, hogy baka.<br />
- Kész vagy. Nagyon cuki lettél.<br />
- Add csak ide. - nyújtotta a kezét a filcért, amit át adtam neki.<br />
- Te is macska leszel. Az én kis cicám. - megrajzolta a bajuszt és az orrot, majd apró pöttyökkel is kiegészítette az arcom.<br />
- Mi volna, ha kiszínezném a körmeid?<br />
- Ennyi volt mára. - dobta az erdőbe filcet.<br />
- Hogy te milyen izé vagy.<br />
- Mizé? - karolta át a derekam.<br />
- Majd kitalálom, most fáradt vagyok. Elviszel a hátadon?<br />
- Gyere. - felállt és felugrottam a hátára.<br />
- Tudod mi lenne a gáz?<br />
- Na?<br />
- Ha anyu kitalált volna valami programot holnapra. Szép lennék, ha így jelennék meg valahol.<br />
- Úgy is nálam alszol. Bár anyu biztos szét röhögi a fejét, ha meglát minket így.<br />
- Nem baj. Majd lemossuk egymásról. - csókoltam meg. Ledobott a sátor előtt és én szinte beestem. Ez a mai nap nagyon unalmas, de egyben fárasztó is volt. De legalább holnap már megyünk haza. Lefeküdtünk és minden elcsendesedett csak a bogarak éjszakai zenéje töltötte be az éjszakát. Beszélgetésünk közben, aludtam el, de hamar felébredtem. Valahogy nem tudtam aludni. Hallgattam a kinti világ zaját, mikor halk léptekre lettem figyelmes. Mikor jobban hallottam felemeltem a fejem, de akkor egyszerre csend kerekedett. Minden nesz elhalt, amit hallottam. De amint visszatettem a fejem újra hallottam. Mintha valaki járkálna a sátrunk körül.</div>
<div dir="ltr">
- Armin! - löktem meg gyengéden. Nem rég aludhatott el, mert egyből felébredt.<br />
- Mond.<br />
- Te nem hallasz kintről semmit?<br />
- Nem. Mert te hallasz valamit?<br />
- Igen. Olyan mintha járkálna kint valaki.<br />
- Nincs kint senki. - megfogta kezem és úgy dőlt vissza. Bátorságot vettem magamon és én is visszafeküdtem. Arminhoz bújtam, aki átkarolt és magához ölelt.<br />
- Ne félj. Itt vagyok.<br />
- Jó, de...<br />
- Semmi de. Ne gondolj állandóan a horrorfilmekre.<br />
- Oké, igazad van. Elvégre azok csak filmek.<br />
Behunytam a szemem és nagy nehezen elaludtam.<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ne felejts el véleményt hagyni ^_^ </b></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Véleményem erről a részről és egyéb magyarázatok:</div>
<div style="text-align: center;">
UTÁLTAM! Ezek soha nem mennek többet kirándulni. xD Számomra annyira unalmas volt az írás, hogy elsősorban ezért is késett ennyit, mert nem volt kedvem hozzá. Másodszor pedig az iskola miatt.</div>
<div style="text-align: center;">
De jó hír! Már félig kész vannak a részek a 26. részig. :D Igen azokhoz volt ihletem. ^_^ De nem tudom mikor jön, szóval érjétek be ezzel.</div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-49591332750247388482017-08-18T18:28:00.000+02:002017-08-18T18:43:01.169+02:0021. Rész - Kirándulás (1.rész)<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Annyira izgatott vagyok a kirándulástól, hogy aludni sem bírtam. Már 5 óta fent vagyok és most fél 7, szinte üresek a szerverek. Így gyorsan meguntam a játékot, én biztos nem fogom keresgélni az embereket.</div>
<div dir="ltr">
Átnéztem, hogy mindent beraktam-e és lementem reggelizni, közben felhívtam Armint. Sokáig csörgött, de csak felvette.</div>
<div dir="ltr">
- Szia!<br />
- Mi a baj? - mondta fáradt hangon.<br />
- Szülési fájdalmaim vannak.<br />
- Mid? - még mindig ugyanolyan fáradt hangja volt. Túl fáradt, hogy felfogja, mit mondtam.<br />
- Semmi. Mikor jössz?<br />
- Most keltem fel. Majd megyek.<br />
- De siess majd.<br />
- Jól van. Aludhatok most már?<br />
- Aludj. Én meg reggelizek, neked csináljak majd reggelit?<br />
- Nem kell. Szia!<br />
- Szia! - rakta le a telefont. Szegény, még biztos aludt volna fél órát. Ezekután tuti nem fog tudni vissza aludni. De se baj.</div>
<div dir="ltr">
<br />
Csináltam magamnak két szalámis szendvicset és visszamentem a szobámba. Anime keresés közben megreggeliztem, majd mindent elő készítettem. Anyu is fent van már, lemegyek hozzá.</div>
<div dir="ltr">
- Szi... a - döbbentem le mikor megláttam. - Hova mész így ki öltözve? - általában egy farmert vagy szoknyát visel és egy egyszerű blúzt. De most egy fekete térd alá érő ceruza szoknyát, ami undorítóan állt rajta és egy fehér inget párosított hozzá.<br />
- A vezérigazgató jön szétnézni. - ezt úgy mondta, hogy közben egy joghurtos kifli lógott ki a szájából és a táskájába pakolt.<br />
- A japán csávó? - feltérdeltem a székre és onnan követtem a tekintetemmel, hogy rohangál a konyhában.<br />
- Igen. De most mennem kell.<br />
- De nem eszed meg? - mutattam a maradék kajájára. Nagyjából két falatot evett.<br />
- Nem. Késésben vagyok, majd iszok egy kávét. - és kiviharzott az ajtón.<br />
- Hát jó... Akkor én ezt most megeszem. - úgy kaptam rá a maradékjára, mintha nem reggeliztem volna. Elővettem egy kanalat a joghurthoz és a kiflit a számba vettem. Így indultam meg a lépcsőhöz, mikor Armin bejött.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - mondta nevetve. Kivettem a kiflit a számból.<br />
- Tudom mire gondolsz.<br />
- Nem gondoltam semmire. Te szoktál mindig rosszra gondolni.<br />
- Persze, fogd a kisebbre. - ballagtam fel a lépcsőn.<br />
- Se puszi, se ölelés? - jött utánam.<br />
- Eszek. - vetettem egy lenéző pillantást rá, majd folytattam a lépcsőzést. Ha kajáról van szó, nálam az az első.</div>
<div dir="ltr">
- Hát jó. - feljött utánam és megvárta míg megeszem, addig nem szólt semmit.</div>
<div dir="ltr">
- Na, most már beszélhetünk.</div>
<div dir="ltr">
- Hova ment anyud? Majdnem fellökött.</div>
<div dir="ltr">
- Valami céges cucc és késésben volt </div>
<div dir="ltr">
- Ja, értem. De akkor most már megkapom a csókom?</div>
<div dir="ltr">
- Meg. - megcsókoltam. Majd ráütöttem a combjára. - Gyerünk!</div>
<div dir="ltr">
- De még van egy csomó időnk.</div>
<div dir="ltr">
- De nem akarok rohanni, mindig csak rohanunk, nehogy elkéssünk.</div>
<div dir="ltr">
- Ha te mondod.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Összeszedtem a bőröndöm és elindultam vele.</div>
<div dir="ltr">
- Bírod? </div>
<div dir="ltr">
- Persze, könnyű. - emeltem meg, de azt hittem leszakad a kezem. - Oh, hát ez könnyű. - úgy nagyjából a saját hülyeségemen kezdtem el nevetni, de nem baj. Elhúztam a lépcsőig ott pedig megálltam egy percre. Mire leérek, félúton meghalok. De megcsinálom, annyira nem nehéz. Nagy levegőt vettem, hogy elindulok, de Armin elvette a kezem elől.</div>
<div dir="ltr">
- Hé! Mondtam, hogy elbírom. - mérgelődtem a lépcső tetején.</div>
<div dir="ltr">
- Láttam. - lement vele a lépcsőn. Talán mégis csak jobb volt, hogy nem nekem kellett lecipelni a lépcsőn. A lépcső alján kihúzta a kart és átadta nekem. Ő is megfogtam a bőröndjét és kimentünk az ajtón.</div>
<div dir="ltr">
- Milyen izgalmas.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon. - mondta unott hangon.</div>
<div dir="ltr">
- Legalább csinálj úgy, mintha te is örülnél.</div>
<div dir="ltr">
- Mi olyan nagy szám ebben a kirándulásban?</div>
<div dir="ltr">
- Hát én már lassan 5 éve nem voltam sehol. De ha a kórházat annak lehet mondani akkor mégis csak voltam.</div>
<div dir="ltr">
- Én akkor voltam utoljára kiránduláson, mikor találkoztunk.</div>
<div dir="ltr">
- De az még ált suliban volt. Mikor volt már az?</div>
<div dir="ltr">
- Csak 4 éve.</div>
<div dir="ltr">
- Mennyit nőtt az idő alatt a hajam.</div>
<div dir="ltr">
- És a melled.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is te lennél, ha azzal jössz magasabb is lettem.</div>
<div dir="ltr">
- Igen és magasabb is lettél, de így is a törpém maradsz.</div>
<div dir="ltr">
- Én normál méretű vagyok, te vagy rendellenes.</div>
<div dir="ltr">
- Álltasd magad ezzel nyugodtan törpikém.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudnál valami más becenevet kitalálni?</div>
<div dir="ltr">
- Ez illik hozzád. - magamban mérgelődtem. Nekem is kell találnom valami becenevet.</div>
<div dir="ltr">
Még beszélgettünk kicsit erről a témáról. Próbáltam meggyőzni, hogy találjon ki valami mást, de nem volt hajlandó. Végül feladtam és visszatértem oda, mikor találkoztunk.</div>
<div dir="ltr">
- Végül milyen játékot vettél meg?</div>
<div dir="ltr">
- Amelyikért egyszerre nyúltunk.</div>
<div dir="ltr">
- Szerinted emlékszem? Az se ugrik be, tegnap mit vacsoráztam.</div>
<div dir="ltr">
- A Dying Light.</div>
<div dir="ltr">
- Juj, meg van még? - annyira szerettem volna én is azt a játékot. Túlélő fanatikus vagyok, minden ilyen jellegű játékot beszerzek, de akkor, ez kimaradt annyira magamba fordultam.</div>
<div dir="ltr">
- Valahol biztos. Nem szokásom kidobni a játékokat.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, akkor mikor haza értünk nálad alszom és azzal fogunk játszani.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, haza érek és még géphez sem ülhetek.</div>
<div dir="ltr">
- Sajnálom. De majd kiengesztellek.</div>
<div dir="ltr">
- Hallgatlak.</div>
<div dir="ltr">
- Mi volna, ha együtt fürödnénk az nap, meg egyéb dolgok?</div>
<div dir="ltr">
- Megegyeztünk.</div>
<div dir="ltr">
- Szeretek veled tárgyalni. De tudod mit akarok majd?</div>
<div dir="ltr">
- Mit?</div>
<div dir="ltr">
- Ha összeköltözünk, nagy fürdőszobát egy nagy káddal, amiben aludni is lehet.</div>
<div dir="ltr">
- Én pedig egy táncrudat a szobánkba.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem fogok neked sztriptízelni.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor nincs kád.</div>
<div dir="ltr">
- De szemét vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Egyébként is, hova akarsz költözni ilyen sürgősen?</div>
<div dir="ltr">
- Olyan jó lenne, ha anyuék nem szólnának bele a dolgaimba.</div>
<div dir="ltr">
- Ennyi?</div>
<div dir="ltr">
- De most gondolj bele. Azt csinálhatnánk, amit csak akarunk és úgy járkálhatnánk a házban ahogy kedvünk tartja.</div>
<div dir="ltr">
- Mert te, hogy járkálnál?</div>
<div dir="ltr">
- Uh, most beindítottam a fantáziád, nem igaz?</div>
<div dir="ltr">
- Nem.</div>
<div dir="ltr">
- Ne tagadd. Minden reggel egy szál bugyiban láthatnál.</div>
<div dir="ltr">
- Semmi póló?</div>
<div dir="ltr">
- Semmi, csak bugyi.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt a szüleid is tudják?</div>
<div dir="ltr">
- Apu megtudná, hogy miket csinálunk, már nem élnél, én pedig örök szobafogságban lennék gép nélkül.</div>
<div dir="ltr">
- Szeretem mikor ilyeneket mondasz.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj ugyan. Bír téged. Bár eddig csak anya mondta, hogy támogatna, ha elköltöznék. De ha jobban belegondolok, lehet csak azért mondtam mert felhúztam az agyát. Mindig azt mondja, hogy kirak a házból.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem anyu azt szokta mondogatni, hogy leüt egy fejfát az ajtóm elé.</div>
<div dir="ltr">
- Ez jó. - kezdtem nevetésbe, amit nem tudtam abba hagyni. Többször is eszembe jutott, amitől újra elkezdtem nevetni.</div>
<div dir="ltr">
- Még mindig azon nevetsz?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. Én tuti azt íratnám rá, hogy Game over vagy Wasted.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon vicces. - ezután csendben folytattuk a hátra lévő pár utcát, kivéve én. Én párszor felnevettem, mikor valami újabb hülyeség eszembe jutott. Egy pár ilyen után, már Armin rá se kérdezett, hogy megint milyen ötletem támadt ezzel kapcsolatban. Nagyon jót nevetett azon, ahogy elszórakoztatom magam, ezzel a fejfás témával. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Lassan elértünk a sulihoz. Az osztály több, mint a fele már itt volt. Armin a fiúkhoz, míg én Rosáékhoz mentem.</div>
<div dir="ltr">
- Sziasztok! - köszöntem vidáman.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! Mire ez a nagy vidámság? - kérdezte Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Armin reggel mondott valamit és nem tudom kiverni a fejemből.</div>
<div dir="ltr">
- Bírom, mikor fent akadsz a dolgokon.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is akadtam fent. Csak vicces.</div>
<div dir="ltr">
- Armin már csak ilyen. A hülyeség csak úgy dől belőle. Bár, amióta veled van, kicsit visszafogottabb.</div>
<div dir="ltr">
- De ma leitatjuk és láthatod milyen szabadszájú tud lenni. - támaszkodott rám Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Mi van akkor, ha sejteni fogja?</div>
<div dir="ltr">
- Hagyjuk már. Arminnál még te is okosabb vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Most lehülyéztél?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. De tényleg így van. Armin az a személy, aki előbb cselekszik, mint gondolkodna. Te is nagyjából ilyen vagy. </div>
<div dir="ltr">
- Hát ezzel nem értek egyet, de ti tudjátok.</div>
<div dir="ltr">
- Jó lehet úgy tűnik, mintha tudná mit csinál, de nagyon sokszor csak bele vág a dolgokba.</div>
<div dir="ltr">
- Most ezt miért mondjátok? - néztem Rosra és Kimre.</div>
<div dir="ltr">
- Mert... - kezdtek bele egyszerre, de Kim átadta a szót Rosnak. - Mert most vagytok végre külön és itt a nyári szünet. Armin nem fog veled strandra menni meg hasonló helyekre.</div>
<div dir="ltr">
- Hát én se nagyon járok. Múltkor is anyu fejbe dobott labdával. Azt hittem meghalok.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is mesélted. - kíváncsian álltak körbe és faggatni kezdtek, de nekem nem volt kedvem elmesélni. Végül Armin hívott el onnan.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Mi az?</div>
<div dir="ltr">
- Esetleg egy köszi jól esne.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi! - borultam a nyakába. Majd elhívtam, hogy újra kettesbe legyek vele. - De mégis honnan tudtad, hogy el akarok jönni?</div>
<div dir="ltr">
- Ismerlek már. Minden mozdulatod és minden grimaszod.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jó.</div>
<div dir="ltr">
- Mi a baj? </div>
<div dir="ltr">
- Csak a lányok meséltek pár dolgot. De semmi bajom. - átkaroltam és megcsókoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jó. - nyomott egy puszit a homlokomra.</div>
<div dir="ltr">
Nem tudom kinézni belőle, hogy valaha is megbántana. Vagyis úgy, hogy ne bánná meg egyből. Minden mozdulatomra figyel. Nem hiszem el azt, amit mondtak. De nem is agyaltam ezen. Leültem a bőröndömre és neki álltam játszani a Lara Croftos játékkal. </div>
<div dir="ltr">
- Mit csinálsz? - húzta le Armin a telefonom és meghaltam.</div>
<div dir="ltr">
- Most... - mély levegőt vettem és átgondoltam, hogy mennyire csesszem le. - Most meghaltam. Pedig majdnem rekordot döntöttem. Ahj... - felhúztam a lábam és duzzogni kezdtem.</div>
<div dir="ltr">
- Sajnálom... - nem figyeltem rá. - Na, gyerünk nézz rám. </div>
<div dir="ltr">
- Nyem.</div>
<div dir="ltr">
- Na! - megcsípte az oldalam, amitől megugrottam.</div>
<div dir="ltr">
- Ne csipkedj állandóan. - ütöttem hasba.</div>
<div dir="ltr">
- Mert? - simította végig a lábam. Többen is minket néztek, így elhessegettem a kezeit, mielőtt máshová is eltévednek. - Na, add ide megdöntöm a rekordod, ha már meghaltál miattam.</div>
<div dir="ltr">
- Tessék. - elvette és leült a járda szélére. Én az ölébe feküdtem és figyeltem, hogy játszik.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Lassan mindenki ide ért és a busz is megérkezett.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, nem sikerült megdönteni. Fogd meg. - betette a telefonom a mellem közé és velem együtt felállt.</div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz így felvinni a buszra?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. - rakott lábra.</div>
<div dir="ltr">
- Kééérleeeek. - csuklottam össze előtte, de elkapott.</div>
<div dir="ltr">
- Ilyet többet ne csinálj.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van na. Gyerünk. Ma hiperaktivitásban leszek.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon örülök.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - mosolyogtam rá. - De, amint leülök meghalok majd az unalomban.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Felmentünk a buszra és elfoglaltuk a lányokkal hátsó 4-es részt. Én beültem a sarokba és az ablakon néztem ki. Armin a többiekkel volt.<br />
- Úristen! Kifogjátok bírni egymás nélkül? - nevetett fel Ros.<br />
- Mért ne bírnánk? - fordultam feléjük.<br />
- Mert nem telt még el olyan nap, ahol ne egymáson lógnátok. - válaszolt Kim.<br />
- Ha nagyon sokat vagytok együtt megunjátok egymást.<br />
- Dehoooogy.<br />
- De. - vágta rá Kim.<br />
Elnéztem Armin fele. Épp Castiellel beszélt. Igazuk lenne? De hisz olyan jól meg vagyunk mindig egymással. Én megkeserítem az életét, de ő nem hagy el. Tökéletes.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Egy gyors névsorolvasás után pedig elindultunk. Az út 3 órás és nagyon meleg van. Gyorsan elment a jó kedvem és az energiám is. Mindenki beszélgetett én pedig a telefonom nyomkodtam. Hátul ültünk, ahol jól betudtam gubózni a sarokba. Eleinte animéket néztem, majd teljesen a vásárlásra tértem rá. Keresgéltem milyen animés dolgot kellene vennem. De nem találtam semmi újat. Mostanában nem néztem túl sok animét. Na, majd a szünetben.<br />
Rendelési kísérletem Ros zavarta meg.<br />
- Mit csinálsz? - húzta le telefonom, hogy ő is lássa, de addigra már mindenből kiléptem.<br />
- Semmi fontosat.<br />
- Akkor jó. De, mit fogunk csinálni 3 napig?<br />
- Megszivatjuk a fiúkat. Előbb hallottam, hogy mit beszéltek.</div>
<div dir="ltr">
- Hoztam alkoholos filcet, tejszínhabot és citromot. - igazi szadista mosollyal sorolta ezt végig.</div>
<div dir="ltr">
- A tejszínhab ilyen melegben megromlik.</div>
<div dir="ltr">
- Dehogy, hoztam jeget hozzá.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jó. Megakarom szivatni Armint. Bár félek, hogy keményebben kapom vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Úgysem meri.</div>
<div dir="ltr">
- Aha. Elhiheted, hogy keményen vissza tudja adni. Tudja a gyenge pontjaim.</div>
<div dir="ltr">
- Olyan gyerekesek tudtok ilyenkor lenni. - rázta meg a fejét.</div>
<div dir="ltr">
- Most miért? Én nem szeretek nagyon komoly lenni. Voltam már eleget komoly az elmúlt 4 évben.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, nem szóltam.</div>
<div dir="ltr">
- Egyébként, most így eszembe jutott. Mikor kórházban voltam akkor találkoztam Arminnal.</div>
<div dir="ltr">
- Ne bazd, komoly? - néztek rám döbbenten.</div>
<div dir="ltr">
- Hol? Mikor? Beszéltetek?</div>
<div dir="ltr">
- Inkább mesélj el mindent a legelejéről. - javasolta Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Rin, a barátnőm minden nap meglátogatott és mikor jött hozzám, akkor látta meg őket. Akkor még Alexy sem festette a haját. Nekem pedig volt 3 óra kijáróm, így követtük őket. Bár megmondom őszintén, akkor még semmi önbizalmam nem volt, így úgymond csak kísérőként mentem.</div>
<div dir="ltr">
- De várj... - szakított félbe Kim. - Ugye, nem abban a segg villantós kórházi ruhában mentél?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Rin hozott nekem az nap egy japán egyenruhát és abban mentem.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, megnyugodtam, folytathatod.</div>
<div dir="ltr">
- Na, szóval. A plázába mentünk és ott találkoztunk. Nem találjátok ki, hova ment Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Hát biztos nem ruhát venni. - kezdtünk nevetésebe.</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Na, de. A plázában külön váltak, így mi is. Gondolkozás nélkül mentem a játékboltba, mert egy pár percre megálltam gondolkodni, hogy biztos akarom-e ezt magamnak. Mire végig gondoltam eltűnt előlem, de mentem a fejem és a megérzésem után. A gamer sarokban a PS játékokat nézte. Oda álltam mellé, de nem láttam rajta, hogy bármi érdeklődést mutatna felém. Aztán egy játékért nyúltunk és megfogta a kezem. Szegény olyan zavarban volt, de olyan cuki is volt.</div>
<div dir="ltr">
- Azt hallottam Alexytől, hogy régen kisebb volt nála Armin. Szóval? - kérdezett Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Hát én fél fejjel kisebb voltam akkor nála. Ennyit tudok. Mikor egymás mellett álltak is, Armin a konzolját nyomkodta.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. De nem akarlak elkeseríteni. Most már több mint egy fejjel nagyobb nálad. - mindig utáltam, ha magasságomról beszélnek, de Kim kezd ráérezni. </div>
<div dir="ltr">
- Jah, nem csodálom, hogy le törpéz. - rakta hozzá Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Nem mintha ti nagyobbak lennétek nálam.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, csajszi, én vagyok a legmagasabb az osztályban. - mondta Kim, majd Ros is beállt mögé, hogy ő is magasabb nálam.</div>
<div dir="ltr">
- Mi inkább nem szólalunk meg. - mondták egyszerre Viola és Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Hát, jól van. De legalább én feltudok venni bármekkora magassarkút.</div>
<div dir="ltr">
- Hát nekem jelenleg nincs ilyen gondom, hogy esetleg magasabb leszek a pasimnál. - ezt olyan büszkén mondta Kim, hogy nem hiszem, hogy a közeljövőben akarna barátot.</div>
<div dir="ltr">
- De egyébként. Csak, hogy ne térjünk el a témától. Miért nem ismertétek meg egymást, mikor az osztályba kerültél? - tért vissza Ros a tárgyhoz.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, hát ez könnyű az én részemről. Akkor sokkal alacsonyabb volt és tiszta kis gyerek arca volt. Rengeteget változott, de tényleg. Nagyon durva. Na, meg azért én sem voltam akkor toppon. De erről beszeltünk mi is reggel. Nekem jóval hosszabb lett a hajam és nagyobb lett a mellem.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt gondolom Armin mondta.</div>
<div dir="ltr">
- Ki más? - nevettem el magam.</div>
<div dir="ltr">
- Milyen jó, hogy ilyenekről mersz vele beszélni.</div>
<div dir="ltr">
- Miért ne mernék? - kicsit furcsállottam Viola megjegyzését. - Ha neked lenne valakid, nem beszélnétek meg a dolgokat?</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom. Lehet az ilyen nagyon lányos témákat nem osztanám meg vele.</div>
<div dir="ltr">
- Mint a havi? - kérdezte meg Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Én múltkor elküldtem Leightet egy doboz tamponért. Azt mondta soha többet ne csináljak ilyet vele.</div>
<div dir="ltr">
- Mert?</div>
<div dir="ltr">
- Vagy 1 órát töltött a boltban, mert nem tudta melyik kell.</div>
<div dir="ltr">
- Te most komolyan elküldted a női részleghez? - nevetett Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Vészhelyzet volt. Járni alig tudtam, úgy fájt a hasam és fogyóban volt.</div>
<div dir="ltr">
- Eltudom képzelni az arcát, ahogy leveszi az egyik dobozt, majd visszarakja.</div>
<div dir="ltr">
- Mondta, hogy nagyon rosszul érezte magát és hogy többen mosolyogtak rajta.</div>
<div dir="ltr">
- Szegény. De végül, hogy sikerült neki választani?</div>
<div dir="ltr">
- Egy olyat hozott, amit egy hozzám egy korú lány is vitt.</div>
<div dir="ltr">
- Eltudom képzelni Armint egy ilyen helyzetben. Elhozná a legvastagabbat.</div>
<div dir="ltr">
- Vagy amit elsőnek levesz a polcról.</div>
<div dir="ltr">
- Jah.</div>
<div dir="ltr">
- De egyébként mi volna lányok, ha ti is becsatlakoznátok a beszélgetésbe? - nézett Ros, Irisre és Violára.</div>
<div dir="ltr">
- De mi ehhez a témához nem tudunk mit hozzá fűzni.</div>
<div dir="ltr">
- Olyan nincs, ha nincs is pasitok, tudnátok beszélgetni. - kezdett Kim is a kioktatásba.</div>
<div dir="ltr">
- De, ha utáltok velünk lenni... - vágtam be a szomorú arcot.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, csak én nem szeretek nagyon erről beszélni. - ecsetelte Iris. Viola meg alapból nem szeret annyira beszélgetni, szóval jah...</div>
<div dir="ltr">
- Hát jó, mi így is szeretünk titeket. Ilyen némán. - mosolyogtam rájuk.</div>
<div dir="ltr">
- Na, de térjünk rá a fontosabb témára. A szivatásra. - összedörzsölte Ros a kezeit, és belevágott a témába. Végül minden ötletet felejtősnek tudtunk be, mert nem tudtuk mivel készülnek a srácok. Így a miénk, majd az övéikhez vagy túl kemény, vagy túl nevetséges lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Wia... - Ros ijesztő mosollyal nézett rám.</div>
<div dir="ltr">
- Most nem tudom, hogy féljek vagy ne.</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem félj. - nevetett Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Mi?? Csak annyit kellene csinálnod, hogy odamész a srácokhoz és kiszedsz belőlük némi információt.</div>
<div dir="ltr">
- De miért pont én?</div>
<div dir="ltr">
- Mert, Kim kihez menne oda? Vagy én üljek talán Lysander ölébe? Te szépen odamész Arminhoz, leteszed a kis popódat az ölébe és kiszedsz belőlük mindent.</div>
<div dir="ltr">
- O-KÉ.</div>
<div dir="ltr">
- Na, gyerünk. </div>
<div dir="ltr">
- Jah, hogy most?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, majd este.</div>
<div dir="ltr">
- Jó-jó megyek már. De nem ígérek semmit.</div>
<div dir="ltr">
- Bízunk benned. - kicsit félve indultam el. Nem tudom, hogy viselkedjek vagy mit mondjak, hogy nehogy gyanút fogjanak. Most is beszélgetnek. Oké akkor gyerünk.</div>
<div dir="ltr">
- Mizu? - ültem le félig Armin ölébe félig a székre. Meglepődve néztek rám.</div>
<div dir="ltr">
- Minek jöttél ide? - kérdezte tőlem Castiel.</div>
<div dir="ltr">
- Hát elsőnek is nem hozzád. Másodszor pedig Arminhoz. Vagy talán nem jöhetek ide?</div>
<div dir="ltr">
- Épp beszélgettünk. - mondta Armin és egy olyan menj el tekintettel nézett rám.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, szupi. Mi a lányokkal nem beszéltünk. Miről van szó?</div>
<div dir="ltr">
- Ahhoz neked semmi közöd!</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Akkor lássuk... Három fiú - néztem végig rajtuk - Abból tudtom szerint kettő szingli. - Castiel megforgatta a szemeit. - Ugye nem arról beszélsz ki nekik Armin?! - néztem rá olyan döbbent arccal.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, dehogy!</div>
<div dir="ltr">
- Akkor? - gyerünk már, én se tudom örökké tartani ezt a színészkedést.</div>
<div dir="ltr">
- Csak beszélgetünk. - tudta le Lysander ennyivel.</div>
<div dir="ltr">
- Aha... Szóval beszélgettek. Jól van Armin, most azt gondolom, hogy engem beszélsz ki.</div>
<div dir="ltr">
- Baszki, te hülye vagy.</div>
<div dir="ltr">
- Te vagy a hülye! - ez igen Wia, Castiel ellen ez egy igazán jó beszólás volt.</div>
<div dir="ltr">
- De tényleg nem rólad beszélünk.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Elhiszem. - emeltem fel a kezem. - Vagy nem. - egy vállrántás kíséretében elindultam vissza és közben azon imádkoztam, hogy jöjjön utánam. Végül visszaültem a helyemre, mert nem jött utánam.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hát csajok, ez nem jött össze.</div>
<div dir="ltr">
- Az a baj, hogy nincs ott Alexy. Neki gyorsan eljárna a szája.<br />
- Mindegy. Találjunk ki pár dolgot és majd eldöntjük, hogy mivel vágunk vissza. - mondta Kim és ötletelni kezdtünk. A 3 napra, három tervvel álltunk elő és az utolsó lesz a legütősebb, történjék bármi is.</div>
<div dir="ltr">
Az útból maradt másfél órát a tervek átismétlésével és biztosra menetelével töltöttük. Minden apró hibázási pontra felhívtam a figyelmet és újra dolgoztuk a tervet. Ha minden jól megy, akkor tökéletes szivatásban lesz részük. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mikor megérkeztünk a tábor helyünkhöz, Mr. Faraize é Boris ismertették a szabályokat és a takarodó menetét. Tulajdonképpen olyan szabályokat állítottak fel, amiket egyértelműen megfogunk szegni, szóval felesleges volt a szájukat jártatni. De közben meg is kapta mindenki az első feladatát, ami az volt, hogy felállítsuk a sátrainkat. Mindenki azzal dolgozott, akivel aludni fog és mit sem törődve a szabályokkal Arminnal kezdtem felállítani a sátrat. A merevítő vasakat összeillesztettem és végig vezettük, majd a sátor négy sarkába bedugtuk a végüket és már kész is voltunk.<br />
- Ez könnyebb volt, mint a játékokban. - öleltem meg.</div>
<div dir="ltr">
- Az biztos.<br />
- Maguk együtt fognak aludni? - jött hozzánk a két tanár.<br />
- Öhm...<br />
- Igen. Végül is nem mindegy, hogy eleve velem alszik, vagy mikor maguk elalszanak szökik át? - tanárok épp oly meglepődtek, ahogy én is.<br />
- Akkor gondolom feleslegesen is próbálkoznánk megtiltani, hogy együtt legyetek.<br />
- Nagy valószínűséggel.<br />
- Rendben. De az igazgató meg ne tudja. És semmit nem csinálhattok, amiből nekünk is baj lehetne.<br />
- Értettük. - ezzel tovább is mentek a többiekhez, hogy megnézzék, kinek kell esetlegesen segítség.<br />
- Hát ezt... Ez így gyorsan megoldottad.<br />
- Persze. Az osztályfőnök mindig is tisztán látja a helyzeteket és ezt is felfogta, hogy nem tud mit csinálni, akkor is találok megoldást, hogy együtt legyünk. Persze ez Boriszra nem igaz, az csak fegyelmezni tud.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. Akkor rakjuk be a két hálózsákot. Bemész te vagy menjek én?<br />
- Te vagy a törpe, te majd elrendezed.<br />
- Még egy törpézés és kint alszol.<br />
- Most úgy csinálok, mint aki megijedt. - nevetett ki.<br />
- Tudod mit majd te megcsinálod magadnak. - megfogtam a hálózsákom és bemásztam a sátorba. Nagy nehezen kiterítettem, mikor bejött Armin és összetúrt mindent.<br />
- Ez direkt volt. - nevette el magát és összekócolta a hajam.<br />
- Miért vagy ilyen szemét? - kuporodtam össze.<br />
- Jól van ne haragudj. - megakart csókolni, de elhúzódtam tőle.<br />
- Több kell, hogy ne haragudjak. - kérdően nézett rám. - Ha elmondod mit beszéltetek a buszon, béke lesz.<br />
- De azt nem mondhatom el.<br />
- Hát akkor nyakig beöltözve fogok aludni, távol tőled.<br />
- Úgysem bírod ki.<br />
- Az lehet. De megpróbálom.<br />
- Fogadjunk, hogy nem bírod ki?<br />
- Fogadjunk. Ha kibírom, nincs szex 1 hónapig.</div>
<div dir="ltr">
- És ebben neked mi lesz a haszon?<br />
- Hát azt nem tudom, de neked jó büntetés.<br />
- Oké, akkor legyen. - kezet ráztunk rá és ott hagytam. Elmentem a lányokhoz, akik nélkülem tartottak kupaktanácsot.<br />
<br />
- Miről maradtam le? - ültem le közéjük.<br />
- Csak a feladat rád eső részéről. - mondta Ros.<br />
- És mi lenne az?<br />
- Mivel te tudsz közölünk a leghalkabban mozogni, neked kellene úgy kipakolni a srácok sátrát éjszaka, hogy reggel csak egy szál alsóba jöjjenek elő.<br />
- Ti ezt komolyan gondoltátok? Én? Éjszaka az erdőben?<br />
- Igen.<br />
- Szerintem hamarább kapnék szívrohamot, mint sem egy ruhát is összeszedjek.<br />
- Jaj már. Tedd túl magad a félelmen.<br />
- Már próbáltam és nem megy.<br />
- De akkor ki tudna olyan hallkan mozogni, mint te?<br />
- Armin. Meg egyébként se csináltam volna meg egyedül.<br />
- Armin nem jó, ő most az ellenségünk.<br />
- És Wia miért nem tanít meg minket úgy mozogni?<br />
- Igazad van Iris. Látod egyszer szólalsz meg akkor is jó ötletet adsz.<br />
- Köszi!<br />
- Wia, áttudod adni nekünk azt a tudást?<br />
- Hát ehhez nem sok tudás kell csak sok filmet kell nézni. De igen, szerintem megtudjátok tanulni.<br />
- Oké. Akkor hol kezdjük?<br />
- Hát ne itt. Gyertek, keressünk az erdőben valami jó helyet.<br />
- Jó hely alatt mit értesz?<br />
- Ha látom tudni fogom.<br />
- Oké.<br />
Bementünk az erdőbe és kerestünk egy tisztást. Levetettem mindenkivel a cipőjét és beállítottam őket.<br />
<br />
<b>Armin</b><br />
- Armin hol vannak a többiek? - jött hozzám Peggy.<br />
- Passz.<br />
- Pedig minden Wiával vagy.<br />
- Bocs, de fogalmam sincs hol lehetnek. De miért keresed?<br />
- Megkért Mr. Fraize, hogy csináljak képeket és szeretnék egy osztályképet, de nélkülük nehéz lesz.<br />
- Ha ennyire fontos felhívom neked. - vettem elő a telefonom.<br />
- Köszi. Addig gondoskodom, hogy senki más ne menjen el.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
- És még miket tudsz? - kérdezte kíváncsian Iris.<br />
- Hát, múltkor fejjel lefelé lógtam a fáról. De tudok még mást is. Lehet gyengének látszom, de azért van erő a karomban, legalább annyi, hogy elbírjam a súlyom.<br />
- Én még a kötélre sem tudok felmászni. - mondta Viola.<br />
- Ez a baj, de ne beszéljetek, mert elvesztitek az egyensúlyotok. Ahhoz, hogy nesztelenül tudjatok járkálni tökéletes egyensúlyra van szükség.<br />
- Te miért nem csinálod velünk? - kérdezte remegő hangon Ros.<br />
- Mert én nem remegek már a gyakorlat közben. - löktem meg kisujjal és ki is billent.<br />
- Na jó, én ezt nem bírom. - állt két lábra Kim. - Ha te nem csinálod én sem.<br />
- Ja. - értett egyet vele Ros.<br />
- Hát jó. - levettem a cipőm és szembe álltam velük. - Tökéletes egyensúly... - felemeltem az egyik lábam és fél lábon leguggoltam majd visszanyomtam magam.<br />
- Azt a rohadt... Akkor most mutasd meg, hogy járkálsz.<br />
- Csendben. - végig járkáltam körülöttük és alig hallható zajjal tértem vissza a helyemre. - Ti nem vagytok elég kitartóak és kevés filmet néztek. Rengeteg mindent lehet belőlük tanulni. Sokan azt hiszik, hogy hülyeség, de igenis tanítanak.<br />
- Ha haza értünk, megnézek egy csomó filmet. - mondta Ros, majd visszatért, hogy letudjon úgy guggolni, ahogy én. Már épp unni kezdtem, hogy nem haladunk semmire, mikor megszólalt a telefonom. Csak fél órára tűnök el és Armin már keres is, még hogy én nem bírom ki nélküle...<br />
<br />
- Szia!<br />
- Szia! Hol vagy?<br />
- Elmentünk sétálni a lányokkal, mert?<br />
- Csak mert Peggy osztályképet akar csinálni.<br />
- Oh, oké. Akkor megyünk.<br />
- Siessetek. - rakta le.<br />
<br />
- Lányok mennünk kell. Miss Pletyka fészek képeket akar csinálni.<br />
- Ne már, már kezdtem bele jönni.<br />
- Egyébként elég jól megy.<br />
- De ezzel mit érünk el, hogy rendesen tudunk egyensúlyozni?<br />
- Csak az egyik lábatokon legyen a testsúly, és most gyertek a cipőtökért. - mind elindultak és olyan csendben, hogy még én is meglepődtem. Azt hiszem nem egyedül fogom megszivatni a srácokat. Felvettük a cipőinket és visszamentünk. Peggy épp a többieket állította be a csoportképhez.<br />
- Na, végre már, hogy itt vagytok.<br />
- Bocsi, nem gondoltuk, hogy ilyen hülyeségeket akarsz csinálni.<br />
- Ezt nem én kértem Kim.<br />
- De muszáj mindenkinek ilyen meredten állni, elvégre nem kivégzésre jöttünk. Srácok térdeljetek le, úgy jobban átjön a hangulat. - mindenki nevetni kezdett Ros beszólásán.<br />
- Miért csináljátok ezt?<br />
- Mert mindenki életébe belekotnyeleskedsz. De ha kell a kép akkor kell. De én biztos nem fogok így oda állni, mint egy fa.<br />
- Mi a gond hölgyeim?<br />
- Semmi tanár úr! Csak muszáj ilyen fapofával ott állni?<br />
- Nem.<br />
- Oksi. Gyerünk. - ragadta meg Ros a kezünk. A többiek is bevágtak valami hülye arcot és úgy csináltunk képeket. Bár látszólag nem tetszett Peggynek, hogy átvették tőle az irányítást. Az utolsó képen elszaladtam Arminhoz és megcsókoltuk egymást. A többi képen A lányokkal vagyunk és vidáman egymást átkarolva mosolygunk a kamerába. Mikor meglettek a képek mindenki a dolgára ment, én maradtam Peggyvel és segítettem neki szét szedni az állványt.<br />
- Nem kell ám segítened.<br />
- Sajnálom, amit Ros mondott.<br />
- Igaza van. Mindig mindenről tudni akarok, így kivagyok közösítve és mindenki ellenséget lát bennem.<br />
- Hát ez igaz, már bocs. De, ha talán egy kicsit visszafognád magad, másképp viszonyulnánk hozzád.<br />
- Lehet...<br />
- Biztos. Egyébként majd s képeket átküldöd nekem? Vagy legalábbis az utolsót.<br />
- Persze, azt, ha jól láttam úgysem tudom felhasználni semmire, mert ti nem bírtok magatokkal.<br />
- Bocsi, de kellett egy olyan is.<br />
- Nem baj, van előtte rengeteg jó és vicces kép. Ráadásul az osztály alja nincs is rajta.<br />
- Egyetértek. - segítettem elrakni az állványt a táskájába és elmentem a lányokhoz. Megbeszéltük, hogy olyan 3 körül kellene felkelni.<br />
- Wia téged felkeltünk, mert Armin tutira meghallaná ha elkezd rezegni a telód.<br />
- Én is attól félek, én alig tudom felkelteni néha.<br />
- Te minek keltegeted éjszaka? - kérdezte Kim tőlem.<br />
- Nem éjszaka... Jó van mikor akkor is, de reggel.<br />
- Aha, tudod kinek meséld ezt be. - kezdtek nevetni.<br />
- Nem azért keltem fel éjszaka sem. Nem kell egyből rosszra gondolni.<br />
- Mi nem gondoltunk semmire. Igaz lányok?<br />
- Bizony.<br />
- De nagy az egyetértés...<br />
- Jól van na, cukik vagytok együtt. Bár Armint néha meg kéne verni, de elfogadható. - nevettet Ros. Persze, egy rossz mozdulat és egyből átvált harci módba. De igen, igaza van. Néha tényleg ráférne egy-két pofon.<br />
Végül megegyeztünk, hogy engem keltenek, mert nem kockáztatunk.<br />
<br />
A nap hátra lévő része totálisan unalmasan telt, egészen a vacsoráig. Borisz főzött valami ismeretlen eredetű kaját, aminek nem mondta meg a nevét, de a kinézete alapján lehet jobb is. Viszont az íze nem volt rossz, egyszer meglehetett enni. Vacsora után elmentek a fiúk fürdeni, mert mi lányok állítólag sokáig lennénk bent és nem kerülnének sorra. Negyedóra várakozás után, vissza is érkeztek és így elment a lányok első fele, mi pedig utoljára mentünk.<br />
<br />
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
- Mi volna, ha elvennénk a ruháikat és oda adnánk Wiának azt, amit vettünk neki? - tette a javaslatot Castiel.<br />
- Ez nagyon kemény szivatás lenne. - ellenkezett Nataniel.<br />
- És? Te talán buzi vagy, hogy nem vagy rájuk kíváncsi?<br />
- N-Nem...<br />
- Akkor csináljuk. - álltam fel. - Úgy is talán elvesztek egy fogadást...<br />
- Már megint fogadtatok? - kérdezte Alexy.<br />
- Mikor nem?<br />
- És most mi a tét?<br />
- Az magánügy.<br />
- Oh, szóval olyan?<br />
- Gyerünk, nem érünk rá ezt megvitatni. - indult meg Castiel, mi pedig utána. Szinte futva, de még időben elértünk a fürdőkhöz.<br />
- Oké, Armin te kinyitod nekünk az ajtót mi pedig összeszedjük a cuccaikat. - mondta el a tervet Castiel.<br />
- Rendben. - megfogtam a zárat és magam felé húzva, kisebb kattanással kinyílt. Mivel szinte mindegyik dúdolt nem vették észre. - Gyertek.<br />
Szép csendben leszedtük az ajtókról a ruhákat és ugyanolyan halkan visszazártam az ajtót.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
- Hé melyikőtök szórakozik? Adjátok vissza a cuccaim! - kiabált Kim.<br />
- Mi van... Hé és az én ruháim hol vannak? - nekem sem voltak meg.<br />
- Hová tűntek?<br />
- Oh, én kinyírom Armint. Csak ő tudta kinyitni ilyen csendben ezt a szar ajtót.</div>
<div dir="ltr">
- Ráérsz később is az ölési tervvel, elsőnek ki kell valahogy mennünk. - nyugtatott le Ros. - Te hoztad Wia telefonod nem?<br />
- Igen, mindjárt megnézem meg van-e még. - kinéztem az ajtón és ott volt a csap mellett, ahol hagytam. - Igen meg van, most pedig felhívom Armint és megölöm...<br />
- Nem elsőnek a ruhákat, utána a többit.<br />
- Oké...<br />
<div dir="ltr" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: start; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<div dir="ltr" style="color: black; font-family: "times new roman"; font-size: medium; font-style: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Mi a baj? - hallottam a vonal túlsó végéből a háttérben egy halk nevetést.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Szerintem pontosan tudod, hogy mi a baj!</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Lehetséges. - nevetett a telefonba.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Na, akkor. Ha nem hozol legalább nekem ruhát, akkor így megyek ki. Gondolom nem akarod, hogy Castiel így lásson. - hosszabb szünet volt a vonal másik végén. - Itt vagy?</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Mindjárt megyek. - ezzel le is rakta.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
<br /></div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Mindjárt jön.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Oh, ha ide jön megölöm, Castiellel együtt.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Igen, a két értelmi szerző. - nevetett Kim. Ő egyáltalán nem volt olyan mérges, mint mi. Pár perc elteltével Armin is megérkezett. Felhívott, hogy itt van és kinyitottam az ajtót. Beadott egy törölközőt és egy rikító rózsaszín miniszoknyás ruhát.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Ezt most te sem gondoltad komolyan?</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- De, ezt neked vettük, ebben kell lenned vagy nagyon megszivatunk titeket.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- De ez... Ahj, jól van. - azt hiszem az éjszakai ruha lopásnak lesz egy kis előszele. - Hol van a többi ruha?</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Nálunk. Vedd fel a csini rucid és vedd át tőlünk.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Ezért még kapni fogsz.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Tudom, de most még vicces.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
Gyors megtörölköztem és felvettem a rózsaszín a ruhát. Nem is volt olyan rossz, de egyértelműen kicsi volt és nagyon gyerekes. Azt hitték, hogy ezzel majd megfognak. Mikor elkészültem egy vidám mosolyt erőltettem az arcomra és kimentem. Hatalmas nevetés tört ki a srácokból mikor megláttak, de nem törődtem vele.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Szóval, hol a többi ruha?</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Armin. - adta át a szót Castiel.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Tessék. Ezeket elfelejtettem oda adni. - a kezembe nyomott egy szintén rózsaszín francia bugyit, aminek a fenék részénél egy hatalmas halvány rózsaszín pamacs volt. Egy melltartót, ami rózsaszín pöttyös volt és egy nyuszi fület. Meredten tartottam a kezemben őket.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- E-Ezt nem gondolhatod komolyan.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Tudom, hogy mindig is szerettél volna egy nyuszi ruhát. Hát tessék, mi teljesítettük az álmod.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Nagyon kedves tőletek. - mosolyogtam rájuk, majd visszamentem a fürdőbe, hogy felvegyem a többi kiegészítőt.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Na, mi van? Hoztad a ruhákat?</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Nem, de mindjárt. - mentem ki az ajtón, becsapva magam után. </div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Mindent felvettél? Elég gyors voltál.</div>
<div style="font-weight: normal; margin: 0px;">
- Leszeretnéd ellenőrizni? - emeltem fel a szoknyám.</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="font-weight: normal;">
- Oké, akkor keresd meg a húsvéti tojásokat. Az az a ruhákat. - mondta nevetve Castiel. Végig néztem rajtuk, hátha letudok bármit is olvasni a tekintetükből. Lysanderen akadt meg a szemem, aki egy apró fejbiccentéssel jelezte, hogy merre induljak el. Hatalmas félelemmel és a hátam mögötti nevetéssel kezdtem átnézni egymás után a bokrokat.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Hallod rázd már meg kicsit a hátsód. - mondta Armin. Alig bírtam ki, hogy ne menjek oda képen törölni, de türtőztettem magam, elvégre ez csak egy szivatás.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Nem fogom. Oh, meg vannak a rucik. - odamentem Arminhoz és elővettem egy vörös csipkés tangát a nadrág zsebéből és a kezébe nyomtam. - Ezt megtarthatod, mert nem kell levenned rólam.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Uh, ez mekkora szopás haver.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- De majd Castiel kielégít. - olyan vörös fejük lett, hogy Castiel elveszett a hajában. Lysander és Nataniel velem együtt nevetni kezdtek. - Én majd alszok Lyssel, hogy ti nyugodtan kettesben tudjatok maradni.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Wia!!!!! Húzd be a segged a ruháinkkal!! - ordibált ki Ros, amitől összerezzentem.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Megyek már. - szaladtam az ajtóhoz és beadtam neki a ruhákat.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Szerintem jobb, ha mi megyünk.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Várjatok! Amint felöltöztek, üvegpörgetőzünk a felnőtt verzióval. Persze aki csak akar. - mosolyogtam Natra és Lysre. Ezt az egészet gondolom a két nagyszájú találta ki. De most visszakapják. - Nektek pedig játszanotok kell, különben megbánjátok.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Hát persze. - nevetett az arcomba Castiel, de Arminon látszott, hogy beijedt. Elmentek én pedig visszamentem a fürdőbe.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Nézzétek milyen cuki rucim van. - döbbenten néztek rám a lányok, hogy mégis mit be nem vállaltam. - Ja, és ez nem minden, a bugyimon egy hatalmas pamacs van. - felemeltem a szoknyám és elkezdtek nevetni.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Hallottam mit mondott Armin, ha nem veszed fel. Nagyon kedves tőled, hogy felvetted. - ölelt meg Ros.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Ugyan, jó fogunk mi még nevetni ezen a ruhán. De most siessünk, mert megyünk játszani.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Mit?</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Üvegezés. Persze csak az, aki akar. Ti nézhetitek is.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Oh, biztos nem. Elvették a ruháink. Beöltöztettek téged. Ezt visszakapják. - Kim keze ökölbe szorult és szadista fejet vágott.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Akkor gyerünk. Wia te pedig elmondod, hogy miket terveztél, nehogy elrontsuk a terved.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Rendben.</div>
<div style="font-weight: normal;">
<br /></div>
<b>Armin</b><br />
<div style="font-weight: normal;">
- Halljátok, én nem tudom, hogy ezt kellett volna.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Nehogy már beijedj a csajodtól. Nem fekszik le veled? Majd csak kibírod valahogy.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Nem azért. Eléggé gyilkos tekintete volt. Tudod milyen keményen visszatudja adni?</div>
<div style="font-weight: normal;">
- És? Akkor mi keményebben vágunk vissza.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Nem. Most a visszavágójába benne vagyok, de utána semmi többet.</div>
<div style="font-weight: normal;">
- Hát jó.</div>
<div style="font-weight: normal;">
<br /></div>
<b>Wia</b><br />
- Ez nagyon tetszik. - lelkesedett Ros az ötletemért.<br />
- De most őszintén. Haragszol Arminra? - komoly tekintettel kérdezte Kim.<br />
- Nem. Én megmondom őszintén, élvezem is. Nekem soha nem volt részem ilyen kirándulásokban. 8.-ban mentünk volna több naposra. Vagyis mentek is, csak én kórházban voltam. Barátnőm mesélte, hogy rengeteg hülyeséget csináltak. Most valahogy örülök, hogy ennyire szivatnak. - mosolyogtam magam elé.<br />
- Oh, értem. Bocs, hogy esetleg felkavartam valamit benned... Nehéz lehetett az az időszak.<br />
- Igen, de sok barátom mellettem állt és segített.<br />
- Értem. hát örülök, hogy most boldog vagy. Főleg, az a tökfilkó mellett.<br />
- Jaj, ne nevezd így. - nevettem el magam. - De siessünk mert kezdek félni.<br />
- Jaj, te és az erdő fóbiád. - nevetett ki Ros.<br />
- Tényleg! Armin mitől fél? - kérdezte Kim lelkesen.<br />
- Most, hogy mondod... Hmm... Lássuk csak. - akárhogy is gondolkodtam semmi olyan nem jutott eszembe, amitől tényleg félne olyan szinten, mint én. - Nem tudom. De majd megkérdezzük tőle, kíváncsi vagyok mitől fél.<br />
- Hogy eltörik a telefonja.<br />
- Az megvolt. Nem nagyon hatotta meg. Esetleg, ha elveszik tőle a konzolját.<br />
- Az is megvolt. Visszalopta.<br />
- Akkor nem tudom.<br />
Beszélgettünk még egy pár kérdésről, majd meg is érkeztünk. Hát nem volt sok vállalkozó, mert csak Armin és Castiel várt ránk, 1 teli üveg és egy üressel.<br />
<br />
- Ez milyen pia? - kérdezte Kim.<br />
- Víz. - nevetett Castiel.<br />
- Most komolyan. - beleszagolt, majd elrántotta a fejét. - Honnan szereztél Abszintot?<br />
- Meg vannak a forrásaim.<br />
- Akkor ne mond meg, de ezt az üveget lefoglalom.<br />
- Aha, csak szeretnéd. Én is kérek belőle. - ültem le Armin mellé.<br />
- Ne veszekedjetek rajta ilyen hangosan mert, ha megtudják mi van nálam...<br />
- Gyors megisszuk és nem lesz gond. - szólt közbe Kim. - Legfeljebb holnap végig hányjuk a napot.<br />
- Én azt kihagynám. - mondta Ros és ő is közénk ült.<br />
- Hát én azt mondom, akkor játszunk!<br />
- Oké, gondolom mindenki ismeri a szabályokat. - néztem körbe rajtuk és mindenki bólintott. - Akkor kezdem. Ja, és nem fogom vissza magam. - megpörgettem az üveget, ami jó pár kör után megállt nálam.<br />
- Ilyenkor ki is kérdez? - nevetett Armin.<br />
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudtán. De merek.<br />
- Mennyire van már sötét? - nézett be az erdőbe.<br />
- Ne, kérlek! Oda ne küldj be.<br />
- Akkor vetkőzz!<br />
- Jó bemegyek. - álltam fel. - Szóval? Meddig menjek el?<br />
- A fürdőig és hozz onnan valamit.<br />
- Oké... - remegő lábakkal elindultam az erdő felé és még Castiel utánam kiabált, hogy vigyázzak az erdőben élő emberekkel, egyből eszembe jutott a halálos kitérő. Telefonnal világítottam, amitől még ijesztőbb árnyakat láttam magam körül. Éreztem, ahogy a dobog a szívem és szinte már futva mentem a fürdőig. Mikor oda értem gyors bementem és becsaptam az ajtót. Neki dőlve leültem és megvártam, hogy egy kicsit abba hagyjam legalább a remegést és elkezdjem a tervünk első lépését.<br />
<br />
<b>Armin</b><br />
- Hol van már? - kérdezte aggódva Ros. - Lehet eltévedt?<br />
- Egy út vezet odáig nehogy már eltévedjen.<br />
- Armin nem akarsz utána menni? Lehet valahol összeesve sír a félelemtől.<br />
- Most tudom, hogy csak megakartok ijeszteni.<br />
- Tudod te is, hogy mennyire fél. - igazuk van, Wia retteg az erdőben, én meg beküldtem. - Na, jó megkeresem.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
Nem tudom mit kéne elhoznom. Nincs itt semmi. Hosszas keresgélés után, arra jutottam, hogy valahogy kicsavarom az égőt a tükrök felett lévő kis lámpából. Már úgy sem működik, így senkinek nem fog hiányozni. Felmásztam a mosdókagyló és kicsavartam az égőt. Ez biztos jó lesz. Leugrottam és az ajtóhoz mentem. Összeszedtem minden bátorságom, de akkor az ajtó kinyílt magától. Én úgy megijedtem, hogy hátra estem és egész falig sprinteltem vissza.<br />
- Úristen! Tudod, hogy megijesztettél? - még annak ellenére is remegtem, hogy tudtam csak Armin az.<br />
- Jól vagy? - döbbent le mikor meglátta, hogy földön ülök remegve.<br />
- Persze-persze. Csak megijedtem tőled. De mit keresel itt? - álltam fel a földről.<br />
- Megnézni, hogy jól vagy-e.<br />
- Miért ne lennék jól? Hisz már félig a feladatot is teljesítettem! - mutattam fel büszkén az égőt.<br />
- Nagyon jó. De most, hogy utánad jöttem, elvesztetted.<br />
- Mi?! - döbbentem le. - Hát de senki nem kért meg, hogy gyere utánam. Én nem fogok levetkőzni.<br />
- Ez igaz, de olyan sokáig oda voltál, hogy Rosalya aggódni kezdett.<br />
- Hát bocs, de ebben a koszfészekben nincs semmi mozdítható. Kicsit nehéz volt kitalálnom, hogy mit vigyek vissza.<br />
- Jó, akkor megbeszéljük a többiekkel.<br />
- Még szép, hogy megbeszéljük. Nehogy már a semmiért jöttem el ideáig. - mentem ki az ajtón, majd hirtelen megtorpantam. - Te nem jössz?<br />
- Mi volna, ha azt mondanánk elkerültük egymást?<br />
- Oké, akkor majd ott találkozunk. - indultam meg. Most Ros majdnem keresztbe tett a tervemnek azzal, hogy utánam küldte Armint. Azért, ha összeszedem minden bátorságom túl tudom tenni magam nagyjából a félelmemen. Hosszas sétálás után visszaértem és döbbent arckifejezéssel mentem hozzájuk.<br />
- Hol van Armin? - kérdeztem meg, mintha nem tudnám.<br />
- Elküldtük utánad. - válaszolt Ros.<br />
- Minek? Itt van egy égő. A feladatot teljesítettem. Most pedig adjátok ide azt az üveget. Innom kell erre a nagy izgalomra. - ittam, majd vártunk, hogy Armin is megérkezzen. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy felhívom, mikor megjelent.<br />
- Hol voltál? - kérdezték a többiek, én pedig csak a kezébe dobtam az égőt.<br />
- Feladat teljesítve. Folytathatjuk a játékot. - megpörgettem és megállt Kimnél.<br />
- Felelek.<br />
- Jaj, de ez nem olyan vicces.<br />
- Belőlem nem fogsz hülyét csinálni.<br />
- Kár, de akkor. Ki a legjobb barátod az osztályból?<br />
- Te.<br />
- Juj de cuki vagy. Te is jó és közeli barátnőm vagy.<br />
- Ugye most nem fogunk lelkizni? - pörgetett Castiel.<br />
- Fogd be. - az üveg Arminnál állt meg. - Mivel Castiel pörgetett Kim helyett, így is neki kell feltenni a kérdést vagy feladatot. Szóval Armin?<br />
- Merek.<br />
- Oké, akkor Kim, amit megbeszéltünk.<br />
- Rendben. Cserélj nadrágot, Wia esetében szoknyát vele. - kíváncsian néztük mit fog válaszolni. Pár percig hezitált. De végül vetkőzni kezdett és én is követtem a példáját. Átnyújtottuk egymásnak a ruhát és felvettük.<br />
- Armin nem tudod begombolni? - nevetett Ros.<br />
- Így is nagyon cukin áll. Pördülj már meg benne. - nevettem.<br />
- Nagyon vicces...<br />
- Te is jót nevettél rajtam, most én jövök. De igyál és pörgess, haladjunk, mert sok feladat van még. - szép sorban mindenkinél megállt az üveg, nálam többször is, de szerencsére Ros vagy Kim pörgetett. Az üveg Abszintunk is elfogyott így a hangulat is nagyon jó lett.<br />
- Merek újra. - állt meg nálam az üveg és Castiel pörgetett.<br />
- Vedd le melltartód anélkül, hogy levennéd a felsőd és maradj úgy 2 körig.<br />
- Oké. - kikapcsoltam a csodás rózsaszín pöttyös melltartóm és nagy nehezen kibújtam belőle, majd felmutattam. - Na, ezt csináljátok utánam. Bár azt hittem kitörik a kezem.<br />
- Pedig azt hittem nem tudod megcsinálni.<br />
- Én bármit megcsinálok.<br />
- Igen? - kérdezte Armin.<br />
- Te csak a szoknyáddal maradj nyugodton.<br />
- Visszakapod te még ezt.<br />
- Állok elébe, de siess vele. - pörgettem és megállt Rosnál, aki felelt.<br />
- Hány hét vagy hónap után feküdtél le Leightel?<br />
- Szerintem 1 hónapja se voltunk együtt. - pörgetett és megállt Castielnél, mindig mer és szerintem sejtette, hogy mire készülök, így most is a merést választotta és kíváncsian várta a feladatát, amit Ros átadott nekem.<br />
- De miért?<br />
- Gyerünk kis csaj, tudom, hogy pólót akartál velem cserélni. De kétszer is keresztbe tettem neked. - tulajdonképpen csak egyszer, mert nem tudta kiszámolni, hogy nála mikor áll meg az üveg. Az pedig, hogy nem válaszolt egy kérdésre így levette a felsőjét, tényleg keresztbe tett nekem, de nem érdekel.<br />
- Felveszed ezt a pólót, amit holnap délután 5 óráig kell viselned.<br />
- Mit mondtál? - kapta fel a fejét Armin, aki már jó ideje szenvedett mellettem.<br />
- Jól hallottad, akkor is ebben leszel, ha nincs alattam semmi. Szóval Castiel? Elfogadod?<br />
- Még szép.<br />
- Oké. - gyerünk Wia törd a fejed. Nem vehetem vissza a melltartóm és nincs más ruhám, amivel takarni tudnám magam. Elfordulni sem kéne, ha esetleg kijönnének a tanárok. Mit tegyek? - Armin add a kezed.<br />
- Minek?<br />
- Ne kérdezősködj. - megfogtam a kezeit és ráraktam a melleimre. Legalább lesz neki egy kis élvezete, ha már elveszti ma este a fogadásunk. - És le ne vedd róla. - levettem a felsőm és oda dobtam Castielnek.<br />
- Oké, innentől már megoldom. - mondtam Arminnak, kezet cseréltünk és felhúztam a térdem.<br />
- Illik a hajadhoz, pont úgy nézel ki, mint egy buzi. - nevettük el magunkat. - Kíváncsi leszek holnap a többiek mit fognak szólni hozzá.<br />
- Majd mondom Peggynek csináljon osztályképet.<br />
- Igazad van Kim. Nagyon csini leszel rajta Cassy.<br />
- Kussoljatok... - már sírtunk a nevetéstől, mikor megállt nálam.<br />
- Nem veheted vissza a melltartód.<br />
- Jól van, ezt is meg fogom oldani.<br />
- Reméltem, hogy ezt mondod. Tessék még egy üveg Abszint. - kirakta a pörgetős üveg mellé.<br />
- Valaki pörgessen már helyettem én nem mozdulok meg. - Armin pörgetett és meg is állt nála.<br />
- Felelek.<br />
- Na végre már. Már úgy vártuk, hogy végre meg tudjuk tőled kérdezni.<br />
- Hallgatlak.<br />
- Mitől félsz a legjobban? - a lányokkal kíváncsian vártuk a válaszát. Elhúzta a száját, majd rám nézett.<br />
- Hogy elvesztem az én törpém.<br />
- Wia te sírsz? - kérdezte meg Ros.<br />
- Nem... Csak allergia. - törölgettem a könnyeim. Soha senki nem mondott még ilyet nekem. Ilyenkor tudom azt, hogy a sok hibám és hülyeségem ellenére is tiszta szívből szeret.<br />
- Uh, megríkattad a barátnőd. - Armin magához ölelt és még jobban sírni kezdtem. Az a rengeteg visszafojtott érzelem, most jön ki rajtam.<br />
- Most akkor játszunk vagy drámázunk?<br />
- Oh, Castiel... - Ros megakarta ütni, de Kim lefogta.<br />
- Tudjuk, hogy féltékeny vagy de most az egyszer befoghatnád, amíg Wia kisírja magát.<br />
- Sokáig fog tartani?<br />
- Kitudja.<br />
<br />
- Maguk mit csinálnak még itt kint? - mindenki összerezzent. - Magán miért van szoknya? Wia maga... - elfordult. - Felvenne egy felsőt?<br />
- Igen... - Castiel visszaadta gyors a felsőm. A fél üveg piát Ros magamögé rejtette. - Takarodó van?<br />
- Már rég. De mégis miért vagytok így?<br />
- Üvegezünk és ez volt a feladat.<br />
- Menjenek aludni, még mielőtt mindannyian intőt nem kapnak. Az isten szerelmére. - indult vissza a sátrába. - Üvegezés...<br />
- Holnap folytatjuk? - kérdezte vidáman Kim.<br />
- Aha, de akkor az egész osztály.<br />
- De mit csináljunk ezzel a fél üveggel? - vette elő Ros.<br />
- Természetesen megisszuk. Tán nem kiakartad önteni? - vette el Kim a kezéből és inni kezdett és két korty után átnyújtotta nekem. - Esküszöm ez a legjobb.<br />
- Ittam már jobbat is. Én nem vagyok oda az ilyen erős cuccokért. - ittam egy kortyot, majd tovább adtam Castielnek.<br />
- Miért nem nekem adtad?<br />
- Mert neked a kevés is sok. Többet kellene innod és nem ártana meg olyan gyorsan. De fogd a szoknyád és menjünk, én már fáradt vagyok.<br />
- És ezt nem isszuk meg? - kérdezte Castiel.<br />
- Igyátok, nekem ez is sok már úgy érzem.<br />
<br />
Ott hagytuk a többieket és bementünk a sátorba. Fáradtan dőltem be a sátorba.<br />
- És én? - fordított át Armin a hátamra.<br />
- Naa... - befeküdt mellém. - Mi volna, ha felejtenénk a fogadásunk és megvárnánk míg a többiek is elmennek al...<br />
- Nincs kedvem. - szólt közbe. - Fáj a fejem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpqLhJbXmk9eoCRBvgGHN4HwZtdkRn7WQ2oTQyGB6yoAn9w2lIF4hSflYLRAFP3GRSu07oqN5MmzDfKPs5izWkl-yhQJSV-LimobZ2oWtiUAjXYgGHRqVB5JYnwcHI4yfNMb6_a74UAdaQ/s1600/4599beda6a4d1577f23fa58d3fcb1dc8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="376" data-original-width="500" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpqLhJbXmk9eoCRBvgGHN4HwZtdkRn7WQ2oTQyGB6yoAn9w2lIF4hSflYLRAFP3GRSu07oqN5MmzDfKPs5izWkl-yhQJSV-LimobZ2oWtiUAjXYgGHRqVB5JYnwcHI4yfNMb6_a74UAdaQ/s320/4599beda6a4d1577f23fa58d3fcb1dc8.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
- Oh... Hát nem kellett volna annyit innod. De megnyugtatlak, hogy holnapra rosszabb lesz. - nyomtam egy puszit az arcára. Nagy nehezen lerángattam róla a pólóját, mivel mindig anélkül alszik és már én is ahhoz szoktam hozzá. Nyomkodtam a telefonom, mert nem tudtam Armintól aludni annyit szenvedett. - Nem akarod abba hagyni? - nem mondott semmit. Leraktam a telefonom és magamhoz öleltem, ő is magához és ölelt.<br />
- Vesztettél. - csókolt meg.<br />
- Nem baj.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Véleményed szívesen fogadom! :) Legyen az jó vagy épp rossz. </div>
</div>
</div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-6223194468529068552017-08-05T22:46:00.002+02:002017-08-05T22:46:31.809+02:00Első találkozás<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: inherit;">Egy olvasóm, tudakolta nem-e lesz az ő tiszteletére egy külön rész, mivel ma van a születésnapja. Válaszul erre, azt írtam, hogy nem terveztem ilyet. Nos, remélem ez is elnyeri a tetszésed.</span></i></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: inherit;">❤</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-family: inherit;"><b>Boldog Szülinapot!! </b></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">~</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">Gondolom mindenki emlékszik, mikor Wia és Armin elsőnek találkoztak 3 évvel ezelőtt. Hát akkor most megnézzük, ezt a részt Armin szemszögéből. ;)</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Mi az, hogy bukásra állsz? - csapta az ellenőrzőm a pultra. Nem tudok mit felhozni a mentségemre, mert egész évben egy szót sem tanultam. - Na? Nem mondasz semmit? Armin. Miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred? - kitűnő? Nekem nincs annyi időm tanulni. Ő több órát tölt azzal, az rengeteg játék idő.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mehetek?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Játszani? Ah, hülye kérdés volt. - legyintett egyet felém a kezével.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. Lisához megyek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Na, ez meg a másik. Lisa. Állandóan nála vagy. Van köztetek valami? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nincs.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem hiszek neked. De menjél, úgysem tudok mit csinálni veled. - bedobtam az ellenőrzőm a szobába és elmentem Lisához. Fél óra buszozás után elértem a játéktermébe.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Csá Armin! - köszönt vidáman, amint meglátott.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Hali. Mit játszunk ma?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Új Tomb Raider részem van. Ki kell próbálnod. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Király. Adhatod. - leültem telepíteni, addig anyámon gondolkodtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mi baj van? - kérdezett rá Lisa miután felsóhajtottam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Anyám, megint a hülyeségével jön.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mit vársz? Amíg ilyen törpe vagy, ő parancsol.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem a parancsolgatással van a baj. Megbuktam 5 tantárgyból.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Azt a rohadt. De van egy jó hírem, én 7-ből buktam. - kezdett nevetni. Velem ellentétben, ő lazán megoldja ezeket a bukási problémákat. Akinek játékterme van, bármit megkap. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ez nem fogja boldogítani anyámat. Mindig Alexy-vel jön, hogy miért nem vagyok olyan, mint ő.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Valahogy örülök, amiért nincs testvérem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jó neked. Én is nagyon szívesen meglennék nélküle.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Azt gondoltam. De hidd el, később azért jó lesz, ha valaki megtalálja a hullád a gép előtt. Mert gondolom nem lesz senkid.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nincs időm ilyenre. Meg nekem olyan lány kell, aki animézik és játszik. Ennek az esélye semmi.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mi? Azért szerintem nagy az esélye. Persze lehet japán lenne, de nem hinném, hogy olyan nehéz a nyelvük, hisz te is tudsz.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Igen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- És amit te megtudsz tanulni, bárki képes rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Most azt mondod, hogy hülye vagyok?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem pont. De utaltam rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Kösz...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ugyan bármikor. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">2 hónap múlva, Péntek délután</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Nekem nincs kedvem erre az osztálykirándulásra. - panaszkodtam Alexy-nek, miután véget ért az osztályfőnöki. Már órán is erősködött, hogy menjek, végül igent mondtam neki, hogy békén hagyjon. De nem volt jó ötlet. Eleve korán kell kelni és este érünk haza. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De jó lesz. Jönnöd kell.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mondj egy jó okot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Amibe megyünk pláza van egy gamer sarok. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Oké. De, ha átversz.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. Tényleg van egy ilyen üzlet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jól van. Legyen. De fizeted az aznapi kajám.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De miért?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mert te erősködtél, hogy menjek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem elég, hogy a jegyed én vettem?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem muszáj mennem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jó, legyen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Köszi öcsi. - mérgelődött magában, de végül beletörődött, hogy el kell látnia, így pedig több pénzem marad játékot venni.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Hétvége után, Hétfő reggel</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Meg gondoltam magam. Mégse megyek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. Most már jönnöd kell.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mert?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mit mer? Vettem neked jegyet, ennyi.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg, ezt beszéltük pénteken is.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Igen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor 5 perc és kész leszek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Rendben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Elraktam a telefonom hozzá a töltőt, a PSP-t és pénzt. Ha valami kell, ott van Alexy.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mehetünk. - vonultam át a házon ki az ajtóhoz.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem is reggelizel?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Majd veszel valamit nekem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor legalább várd meg míg én jól lakom.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Kirándulási betekintő</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">A buszt végig játszottam és a most megjelent játékokat néztem. A Dying Light-ot fogom megvenni, ha lesz a boltban.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">Mikor leszálltunk a vonatról elmentünk egy fegyver múzeumba. Ha ezt a programot tudom, akkor eleve jövök. De csak a pláza maradt meg.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A fegyverek történetét csak én és a történelem tanárunk kísérte figyelemmel. Bár engem a múltjuk nem érdekelt, de sok információt megtudtam a már ismert fegyverekről.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ezután megnéztünk még pár nevezetes épületet, ami rohadt unalmas volt mindenki számára, majd jöhetett a pláza.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor az utolsó állomás a lányok kérésére. - álltunk meg a pláza előtt. - Van 4 órátok, itt találkozunk. Utána megyünk a vonathoz. - mindenki elindult, mi pedig utolsóként zártuk a sort.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Lányok. - szólalt meg Alexy. Hirtelen nem tudtam kinek mondja, mert a játékkal törődtem. Két nagyjából egy idős lányt engedtünk magunk elé. Magasabbnak rövid barna haja volt és japán egyenruhát viselt. A másiknak pedig fekete hosszú haja volt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Köszönjük. - mosolygott ránk a barna hajú lány. Azt hittem japánul fog megszólalni. Nem tudtam levenni róla a szemem...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Te mit fogsz venni? - kérdezte tőlem Alexy.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Kijött az új játék, amit vártam. - megrázta a fejét. Már mondania sem kell, mert tudom, hogy mit gondol. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor egyedül leszel, én veszek pár új ruhát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tőlem. - vontam vállat.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Amint bejutottunk </span>elváltam<span style="font-family: inherit;"> Alexy-től és gamer shop-ba vettem az irányt, amit gyorsan meg is találtam.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Alexy</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">Ruha válogatás közben, az a lány jött oda hozzám, akivel a bejáratnál is találkoztunk.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Szia! Látom szereted a divatot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Szia! Mondhatjuk úgy is. - mosolyogtam rá kedvesen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akivel jöttél, ő a bátyád?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Igen. Neked pedig a nővéred?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. - kezdett nevetésbe. - A legjobb barátnőm. De sokan mondták már, hogy testvérek is lehetnénk. De akkor én lennék a nővére. Lehet kicsit sokat beszélek...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem baj. Van 4 óránk, valamivel el kell ütni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Osztálykiránduláson vagytok itt?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Igen.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Armin</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">Félszemmel láttam a sorok mögül, ahogy a barna hajú lány is bejött a boltba. Egyenest ide jött és ő is elkezdte nézegetni a játékokat. Legfőképp a horror kategóriákat vette kézbe. Néztem a játékokat kerestem azt, amiért jöttem. Mikor felé nyúltam, nem vettem észre, hogy ő is érte nyúl és megfogtam a kezét.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Bocsi. - mondtam teljesen zavarba.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Semmi. - elvett egy másik játékot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Te Japánból jöttél? - muszáj rákérdeznem. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. Csak szeretem a Japán dolgokat és a játékokat. - mosolyogva mutatott a polcokra.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Én is. Milyen animéket nézel?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Öhm... Hát most fejeztem be a Dramatical Murdert és elkezdtem a No game No life-ot. De sok mindent láttam már. - nem pont erre voltam kíváncsi, inkább a kategóriákra. De akkor a vígjáték és a fantasy, ami biztos, esetleg még az ecchi, ami érdekli. Bár a Dramatical Murdernek nem olvastam utána, mert annyira nem érdekelt. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ezt a kettőt én is láttam már.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ti honnan jöttetek? - váltott hirtelen témát.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Los Angelesből. Egyébként Armin vagyok. - vártam, hogy megtudjam nevét, de hosszasan gondolkozott.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- A nevem legyen egyelőre titok, ha nem gond. - nem is figyeltem nagyon arra, amit mondott, annyira aranyos mosolygott.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Oh... Oké.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Wia! Wia! - kiabált egy lány beszaladva a boltba. Mikor megláttam ki az, egyből felismertem, hogy a barátnője.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Alexy</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Ez tök jó. Én nem öltöztethetem a tesóm, mert nincs. De barátnőmnek gyakran veszek ruhát.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Legalább akkor van kinek venned.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Igen. Egyébként elkérhetem a telefonszámod? - kicsit meglepődtem, ezen kijelentésén.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Öhm... Persze. - elővettem egy kisebb lapot és ahelyett, hogy a számom írtam volna rá, csak annyit írtam, hogy a Bátyámnál próbálkozz... Nem akarom megbántani, mert tényleg nagyon kedves és aranyos lány, de semmi több. Összehajtottam, majd átadtam neki.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Köszi!!! - ugrott a nyakamba és kiszaladt az üzletből. Egy darabig még meglepetten néztem utána, majd visszatértem a ruhákhoz.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: inherit;">Armin</span></b></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Wia! Wia! - kiabált egy lány beszaladva a boltba. Mikor megláttam ki az, egyből felismertem, hogy a barátnője. Mikor meglátta hozzánk szaladt.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Oh, szia! - meglepettsége örömmel volt teli.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Szia!</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Wia megszereztem a számát. - ugrott a nyakába, de amint elengedte, barátnője, vagyis Wia az oldalát fogta és begörnyedt. - Uh, bocsi. Nagyon fáj? - mégis mitől lehet ilyen fájdalma?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Jól vagyok. - emelte fel kezét, ezzel elutasítva barátnője segítségét. - Rin, ő itt Armin. Armin ő a barátnőm Rin. - nehezen beszélt és oldalát fogva rátámaszkodott barátnőjére. - Viszont mi most megyünk.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">Elköszöntünk egymástól és lassan kisétáltak a boltból. Értetlenül néztem utánuk, majd mikor eltűntek elvettem a játékot, amiért egyszerre nyúltunk. Fizettem és megkerestem Alexyt.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Te azt mind magadnak vetted? - akadtam ki, mikor megláttam nála a szatyrokat.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Nem, neked is vettem.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Lassan, már több ruhám lesz, mint egy lánynak.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Honnan tudod, hogy mi van a lányok szekrényében?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Csak gondolom. Inkább együnk valamit.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Én még nem vagyok éhes.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Az engem hol érdekel? Megbeszéltük nem?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- De. Gyere, mikor bejöttünk láttam egy éttermet.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Követlek. - Alexy elvezetett az étterembe és rendeltünk, mert ő is rájött, hogy éhes.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Emlékszel arra a két lányra, akik előttünk voltak? - kérdezte meg, miközben vártuk, hogy elkészüljön a kajánk.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Aha. Mi van velük?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- A fekete hajú elkérte a számom. - döbbenten néztem rá, bezzeg tőlem nem kérte el a barátnője.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- És oda adtad?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Nem. Minek?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Értem. De érdekes, mert a másik lány pedig utánam jött. - közben meghozták a két hamburgert is.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Jah. Szerintem kitervelték az egészet.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Honnan gondolod? Lehet pont ugyanoda mentek, elvégre ők ide valósiak.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Igaz... - elhallgattam. Többet nem kerültek szóba. Megebédeltünk és tettünk még egy kört plázában. Alexy vett még rengeteg ruhát magának.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Egyébként. Tudtál beszélni a lánnyal?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Persze.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Akkor jó, már azt hittem annyira antiszoc lettél, hogy még egy lánnyal sem tudsz beszélni.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- De nagy szerencséd van, hogy nyilvános helyen vagyunk.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- De most komolyan. Egésznap játszol, nem gondoltam volna, hogy valaha egy lánnyal fogsz beszélni.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">- Fogd be! - még volt 2 óránk. Én elmentem a találkozási ponthoz és elkezdtem játszani az egyik padot elfoglalva magamnak. Alexy pedig csatlakozott a többiekhez.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;">Több szint lépés után végre a többiek is megérkeztek és mentünk a buszhoz, ami kivitt a vonathoz. A vonaton próbáltam magam kivonni a beszélgetésből, de Alexy állandóan kérdezte a véleményem a hülyeségével kapcsolatban. Mikor megérkeztünk, anyu várt ránk.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Na, milyen volt? - kérdezte.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Soha többet. - szálltam be az autóba.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Most szerelmi bánata lesz élete végéig. - nevetett Alexy.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Mert összeveszett Lisával?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Kivel?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Vagy akkor tényleg nem a barátnője?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Lisa? Anya, Lisa homoszexuális.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Oh, bocsánat. Én ezt nem tudtam.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Nem baj. De gyerünk.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">Beszállt mindenki az autóba. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Na, de akkor miért lesz szerelmi bánatod?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Nem lesz. Hagyjatok már a hülyeségeitekkel.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Alexy?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Találkozott egy lánnyal és tudott beszélni vele. Bár mérget ennek rá, hogy a játékokról beszéltek.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Hagyjatok már békén. Mi van akkor, ha beszélten egy lánnyal? Lisa is lány, nem?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Hát az, de ő nem idegen és nem mutatsz felé semmi érdeklődést.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Persze, hogy nem.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- De, ha nem lenne homoszexuális, akkor bejönne?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: sans-serif;">- Nem, túl vezető egyénisége van</span><span style="font-family: sans-serif;">.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Jah, szóval az olyan lányok jönnek be, akik nem parancsolgatnának?</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">- Mi közöd hozzá? Hagyjuk ezt a témát. - betettem a fülhallgatóm és a szobámig ki sem vettem. Amint beértem a szobámba leültem a gép elé. Elsőnek eszembe jutott, hogy rákeresek Wiára, de hagytam az egészet. Inkább kipróbáltam a Dying Light-ot.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: sans-serif;">Valamikor éjfél után mentem aludni.</span></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-91581188844197590292017-07-26T23:59:00.000+02:002017-07-27T21:23:27.189+02:00Költözés<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Ma 1 éves a blog! Ennek örömére egy külön résszel jelentkezem. ^_^</i><br />
<i>És nem is lehetne ide más gif-et beszúrni, mint az életem egy kis darabkáját, vagyis inkább szereplőjét Merle Dixont! ❤</i><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2iNwf8OQXiYCV7YbKOi4mG_jYWfHTfzjV2kGwm5PUZcrdEnu8Yd1RZaku0YJuiN7WLxRvwXNorhrnQ1Ky0QY12yb02-RVY90WBpS2t15Urv3VVKE9E82piXGfolOeLdB-Eof5F0vGRa0/s1600/tumblr_ot8zv1JwYo1wuqa84o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="270" data-original-width="480" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht2iNwf8OQXiYCV7YbKOi4mG_jYWfHTfzjV2kGwm5PUZcrdEnu8Yd1RZaku0YJuiN7WLxRvwXNorhrnQ1Ky0QY12yb02-RVY90WBpS2t15Urv3VVKE9E82piXGfolOeLdB-Eof5F0vGRa0/s400/tumblr_ot8zv1JwYo1wuqa84o1_500.gif" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Van valamim a számodra!<br />
Boldog Szülinapot!"<br />
Köszi Viki 💟</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="color: red;">Figyelem!</span> Ebben a részben, a káromkodás minden fajtája elhangzik. Csak saját felelősségre, vagy valami ilyesmi...</i><br />
<i><br /></i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Nagyban játszottam mikor, anyu hívott. Gondolom, megnézte a félévim. Biztos örült a sok kettesnek. De hát nincs időm tanulni, rengeteget kell játszanom. Fontossági sorrend van. Meg egyébként is a 11.-es félévi nem számít a továbbtanulásban.<br />
<br />
- Kérlek ülj le. - húzta ki nekem anya a széket, majd leült ő is elém, apa mellé.<br />
- De rövid legyen, mert játszunk. - anyuék összenéztek. - Ha nem megy röviden akkor legyen lényegre törő.<br />
- Apádat előléptették. - kezdett bele anyu.<br />
- Na ez tök jó. Gratu. Most már mehetek?<br />
- Nem. Ez az előléptetés San Diego-ba szól.<br />
- Vagyis ilyen internetes itthon ülős cucc?<br />
- Nem.<br />
- Akkor heti egyszer el kell menni-e oda?<br />
- Nem. Még valami egyéb kérdés vagy folytathatom?<br />
- Hallgatlak. - fontam össze az ujjaim.<br />
- Elköltözünk.<br />
- Mi?! - keltem fel olyan lendülettel, hogy hátra borult a szék. - Most azt mondjátok, hogy elmegyünk? Itt hagyunk mindent és mindenkit?<br />
- Visszajárunk keresztanyádhoz, de igen.<br />
- Nem... Én nem megyek el. Én itt maradok. - kezdtem hátrálni. - Mennyi mindenen mentem keresztül. Tudjátok milyen nehezen szerzek ez miatt barátokat?! Nem fogom őket csak úgy itt hagyni.<br />
- Ott is szerzel majd.<br />
- Persze, a szokásos filmes duma. Nem, én itt maradok. - kiszaladtam az ajtón és a part felé vettem az irányt. Mikor szomorú vagyok mindig a mólóra megyek. Ilyenkor már nem sok ember jár ott. Olyan mérges voltam, hogy észre sem vettem milyen gyorsan szedtem a lábaim és már ki is értem. Kihalt volt a hely, csak a sirályok turkáltak a kukában, hátha találnak valami kaja maradékot. Én beültem a korlátba és a fejem rá hajtottam. Mégis, hogy fogom elmondani Rinnek, hogy elköltözik a legjobb barátnője, mi több, mi lesz velem a tanácsai nélkül? Elmerengtem a végtelen tengeren, próbáltam minden gondolatomtól megszabadulni de nem ment. Végül egy sirály szállt le mellém.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWt91-Z3UDgzTbAGAQRmK5dWLuBcV8FZfkm25PwUpBoHqLDYSPazN3J5rbaHur86ujKS0IIivpjxXXnEmXO4agW8XE5V-dlFguDXak5UGkwlSvrpWan1Jsv4fr3k-hgZB6HGq09pCf-y9_/s1600/e211daf7b82dcd9422878958cf8f832a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="789" data-original-width="564" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWt91-Z3UDgzTbAGAQRmK5dWLuBcV8FZfkm25PwUpBoHqLDYSPazN3J5rbaHur86ujKS0IIivpjxXXnEmXO4agW8XE5V-dlFguDXak5UGkwlSvrpWan1Jsv4fr3k-hgZB6HGq09pCf-y9_/s400/e211daf7b82dcd9422878958cf8f832a.jpg" width="283" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te meg mit bámulsz? - mintha értené, úgy beszéltem hozzá. Egy darabig nézett, majd elszállt. - Jól van! Te is hagyj itt! - kiabáltam utána. - Végül is, én is itt hagyok mindenkit... - hajtottam a fejem a deszkára és zokogni kezdtem. Nem sokkal később megszólalt a telefonom, anya volt az. Megtöröltem a szemem és felvettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit akarsz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hol vagy most?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ahol mindig is lenni szoktam, ha szar az élet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gyere haza, beszéljük meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Majd megyek. - és letettem. Mit akar ezen megbeszélni? Hisz eldőlt, nem? Költözünk és szívtelenül itt hagyunk mindent. Miért kell nekem is menni, miért nem maradhatok itt egyedül? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mikor már sötét volt és a lámpák is felkapcsolódtak, haza felé vettem az irányt. Lassan mentem minden követ arrébb rúgva mérgemben, mikor a távolban egy ismerős alakot pillantottam. Egymás felé mentünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Viktor? - kérdeztem rá halkan, mert kapucni volt az illető fején.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen. Szia! Hát te? - boldog voltam, hogy újra találkozunk. Rég láttam már és a kórházba se jött be.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Csak sétálok. Hogy hogy rövid a hajad?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát azért nem olyan rövid már, de levágattam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Pedig azt mondtad nem fogod soha levágatni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oh, hát én sok mindent mondtam már. - kezdtem nevetésbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem ismertelek fel a hosszú hajad nélkül. - persze, tudod kinek mond ezt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Miért nem kerestél, mikor kórházban voltam?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Kórházban voltál? - lepődött meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen. Tudod a késeléses cucc. Mikor James... - itt elhallgattam, nem szereti, ha róla beszélek. - Vagyis szilveszter éjszaka.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem tudtam róla.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De, a lányok elmentek szólni neked. Vagy csak simán elmentek...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hozzám nem jött senki. Sajnálom, tényleg nem tudtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Semmi baj, már rég volt. - mosolyogtam rá. - De ennek ellenére is felhívhattál volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sajnálom, sok volt a dolgom. Most is egy munka ügyből jövök.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Este 11-kor? Mégis mit dolgozol, talán drogdíler vagy? - kezdtem nevetésbe, de ő túl komoly arcot vágott. - Ugye, nem vagy? - sápadtam el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, de most mennem kell. Vigyázz magadra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- O-oké... Te is. - köszönés nélkül tovább állt. Még álltam ott egy darabig magam elé bámulva. Most komolyan az alvilági melóban lenne. Nem, Viktor nem volt olyan. Kerülte az ilyen helyeket. De ez megmagyarázná, hogy miért nem keresett. Nem Wia, ne is gondolj ilyen hülyeségekre. Meg egyébként is mit számít? Elköltözöm, valószínűleg úgy sem látom már többet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Fél 12-re haza értem. Anya aggódóan szaladt hozzám, én pedig ajtót becsapva vonultam be a szobámba. Lefürödtem és elmentem aludni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Másnap szokásomhoz híven délben keltem. Egy tábla csoki kíséretében kiültem a nappaliba és tévézni kezdtem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Figyelj... - ült le anya mellém. Egy pillantást vetettem rá, majd tovább kapcsolgattam a tévét. - Meg kellene ezt beszélnünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hogy elköltözünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mégis mi a jó francot akarsz ezen megbeszélni?! - kezdtem el vele kiabálni. - Döntöttetek nem? Megyünk. Ezen nincs mit megbeszélni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ne kiabálj velem kislányom! - kezdett ő is kiabálásba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De most gondolkozz már. Beszéljük meg. Na, gyerünk beszéljük meg. Hallgatlak. - nem szólt semmit, csak nézett. - Látod, megbeszéljük. Mégis, hogy a francba akarod megbeszélni azt, ami már el van döntve?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ne beszélj így velem, mert akkora pofont kapsz, hogy menyasszony korodig viselni fogod.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De térj már észhez. Csak a hülyeségedet akarod megbeszélni. Belém akarod ültetni, hogy milyen jó lesz majd ott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mert az lesz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Egy jó okot. Csak egy jó okot mondj, miért lesz jó ott nekem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Senki nem tudja, hogy min mentél keresztül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- És ez olyan jó? - húztam fel a szemöldököm. - Te ezt komolyan gondoltad?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mert nem?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oh, nagyszerű. - csaptam össze a kezem. - Mert majd szerinted úgy megyek oda, hogy se nem tesizem, se nem veszek fel olyan ruhát, amiből kilátszana az oldalam?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ezeket most is csinálod.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Baszki, te hülye vagy.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit mondtál? - kelt fel mellőlem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hogy baj van oda bent. - keltem fel én is és mutattam a fejemre. - A kicsi lányod depresszióban szenvedett 1 évig, majd mikor elfogatta magát és azt a tényt, hogy a többiek nem fogják cikizni a vágás miatt, kezdett kicsit élni. Most meg itt hagyjuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor sem beszélhetsz így velem!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jó, hagyjuk. Leszarom! Nem érdekel. Tőled aztán meg is dögölhetnék, akkor is költöznénk. Megyek, csomagolni. - indultam meg a szobámba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia! Wia Carter állj meg! - jött utánam anya, de addigra már bezártam kulcsra az ajtót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Megbeszéltük anya. - kezdtem nevetésbe az ajtónak támaszkodva. - Kurvára de megbeszéltük. - csúsztam le zokogva a padlóig.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia, kicsim nyisd ki. - a mérges hangnemből átváltott a lágy anyai hangra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Én a földön feküdtem könnyek közt és nem adtam semmi választ. Többszöri próbálkozás után elment az ajtó elől. Én nem mozdultam. A fájdalom, amit érzek nem engedett felkelni csak sírni. Nem értem miért kellett apunak elfogadnia. Hisz eddig is nagyon jól meg voltunk. Én mindig megkaptam mindent, amit akartam, ahogy anyu is. Apu sem a legrosszabb ruhákban jár. Étel is mindig van az asztalon. Nyaralni is megyünk minden évben. Akkor miért?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hiába gondolkodtam, nem találtam választ a kérdésemre. Végül a hasam csalt ki a szobából. Csendben kilopakodtam, ha esetleg anyu a közelben lenne, nehogy meghalljon. De nem volt szerencsém, ami a konyhát illeti. Apuval beszélgetett. Volt egy olyan érzésem, hogy rólam, ezért hallgatóztam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem tudom mit csináljak vele.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mindent megpróbáltál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze. Az lenne a legjobb, ha visszaadnánk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De azt nem tehetjük.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Miért? Kezelhetetlen, ennyi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ti örökbe fogadtatok? - léptem ki az ajtó mellől rémült arckifejezéssel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, dehogy. Honnan veszed? - lepődtek meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Amit az előbb beszéltetek, hogy visszaadtok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jaj, nem rólad volt szó. Apád egyik öltönye. Hiába vasalom, egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Biztos? Mert elég nagy vagyok, ahhoz, hogy elmondjátok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem. Szó sincs adoptációról.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor jó. Már halálra ijedtem. - sétáltam be, mintha mi sem történt volna délben. Kivettem a müzlim a szekrényből és leültem enni. Anya kerek szemekkel nézett rám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- És mikor költözünk?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Már érdekel? Délben még nagyon ellenezted a dolgot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát, most mi a faszt csináljak?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Kislányom, mondtam már neked, hogy csak olyanról beszélj, ami neked is van. - szólt rám apu teljes nyugodtsággal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Bocs. Tényleg. De, ha olyannal mondanám, ami nekem is van... Az valahogy nem hangzana jól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen, igazad van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szívem! Ne támogasd már a káromkodásban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ki kell adnia magából. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Pontosan. - mutattam apára, ezzel támogatva, hogy igaza van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na, de akkor mikor megyünk? - közben a számba öntöttem a müzlit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jövőhét vége.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi?! Olyan korán?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nincs korán. - szólt bele anya is. - A bútorokat a hétvége felé elszállítják, ahogy a legtöbb holminkat is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Menjünk vasárnap, szombaton pedig berúgok, meg összefekszek mindenkivel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit csinálsz? - csapott apa az asztalra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem igaz. - kezdtem nevetni. - Persze, azért inni fogok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azt még megengedem, de nem feküdhetsz le senkivel, amíg én élek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom. Ahogy azt is mondtad már, hogy a sírból is visszajössz, ha elhagy a férjem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- És azt se felejtsd el, hogy bármelyik fiúnak levágom, ha hozzád ér.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jaj, apa. Nyugodj meg. Tudod jól, hogy nem állok szóba, minden féle hülyével.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ajánlom is. Különben tudod mi lesz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom. Nincs számítógép soha.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azért.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De ne hidd azt, hogy ezzel megfogsz. Feltalálom magam gép nélkül is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen? És mégis mivel?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát... Mondjuk olvasok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze. Még egy füzetet se fogsz meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Az már mellékes. Na jól van. Megyek játszani. Jó éjt!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ne, maradj fent sokáig, mert holnap iskola. - parancsolt rám anya.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Még járnom kell? - fordultam vissza.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze. Mit képzeltél?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát, hogy nem kell.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Esetleg pénteken nem kell bemenned.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát az nem sok, na mindegy. - bementem a szobámba és felmértem mennyi és milyen dobozok kellenek. Hát kell egy pár. Letettem a játékról és elkezdtem vissza pakolni a figuráim az eredeti dobozaikba. Le-föl járkáltam a székről és pakoltam őket mikor Rin felhívott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! - vettem fel a telefont.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hali, mégis hol voltál? Úgy volt 7-kor játszunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, hát közbe jött valami.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mégis mi jöhetett pont neked közbe?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Van egy baromi rossz hírem a számodra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hallgatlak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Elköltözünk és pakoltam, vagyis pakolok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi... Mit mondtál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jövő hétvégén.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi van? Te most szórakozol velem, ugye?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem. Apámat áthelyezték.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Baszki... Ez szívás.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ne is mond.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De azért bulizunk még egyet utoljára?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze, szombaton megyünk Tony-hoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Király. Vagyis az nem, hogy elmész, csak a hely jó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom. De fogunk még beszélni, meg állítólag vissza is fogunk járni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oksi. De erre való az internet. Nem szabadulsz meg egykönnyen tőlem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom, de most mennem kell. Még le kell pakolnom az ágyam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. Akkor majd beszélünk még.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen. Szia!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Lepakoltam az ágyam és ránéztem az üres polcokra. Egyszerűen kitört belőlem a sírás. 17 év után itt hagyom ezt a szobát. Ezt a szobát, ahol tulajdonképpen felnőttem. De remélem nagyobb szobát kapok. Akkor már megérné. De mégis csak legszívesebben maradnék. De nincs mit tenni. Összeszedtem magam és elmentem lefürödni, majd bebújtam az ágyba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Másnap reggel kapkodva szedtem össze néhány füzetet, mert elaludtam és lekéstem az első két órám. Persze nem mintha számítana már, de ennyit még soha nem késtem. Mikor talán mindent összeszedtem, elindultam. Futva tettem meg a távot a buszig, majd a busztól az iskoláig. Tüdőm kiköpve rontottam be az osztályterembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Elnézést a késésért! - hadartam el, gyorsan majd a helyemre siettem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Két igazolatlannal indítja a napját.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Köszönöm! - ültem le Cathy mellé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hol voltál? - kérdezte tőlem, közben megkínált rágóval is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Kösz nem kell. - ő kettőt is bekapott. - Elaludtam. Sokáig voltam fent, nem is inkább túl sok mindent csináltam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mégis mit? - közben eldurrantotta a rágóját is, mire ránk nézett a tanár.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Cathy köpje ki a rágóját!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Már megint? - állt fel és elsétált a kukához, messziről köpte bele. - Jó lesz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- A következőért az igazgatóiba küldöm.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Úgyis rég láttam már. - vont vállat és mikor meggyőződött, hogy nem fog semmit mondani rá a tanár, akkor visszaült mellém. - Szóval? - vette be az utolsó rágóját.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Elköltözünk...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi van? Csak szivatsz, ugye? - kezdett kényszer nevetésbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, komolyan mondom. - ennél komolyabb hangnemben már nem is mondhattam volna ki ezt a mondatot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Neee! Nem csinálhatod ezt velem! - borult rám. - Nem hagyhatsz itt a sok nyomorék közt. Mit fogok nélküled csinálni?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Cathy! Cathy mindenki minket néz. - próbáltam eltolni magamtól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem hagyhatsz itt! - fogta meg a vállam. - Nem hagyhatsz itt! - mondta még egyszer, ezúttal a szemembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hidd el, én se akarom ezt az egészet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké, akkor megbeszéltük. Hozzám költözöl.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sajnos nem lehet. Ha lennének ilyen lehetőségeim, akkor anya már mondta volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De... De ez így hülyeség.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Lányok!! - csapott a tanár az asztalunkra. Úgy megijedtünk, hogy mindketten megugrottunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Már beszélgetni sem lehet? Azt mondta beszélgethetünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De, tőletek hangos az egész osztály.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze, mindig azt kell hibáztatni, aki fekete ruhát visel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem különböztetek meg senkit sem a ruha viselet alapján.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor jó. De elmenne épp fontos dolgokról beszélünk. Szóval... - mutatott a kezével, hogy elmehet innen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Csendesebben fogunk beszélni. - jegyeztem meg a mögöttem álló tanárnak, majd fej csóválva visszament az tanáriasztalhoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Cathy-vel az egész napot elbeszéltük, hogy mit kellene csinálnom, ha már úgy is befejezem itt a tanulmányaim. Csak úgy kell kikészítenem a tanárokat, hogy ne rúgjanak ki, vagy kapjak fegyelmit. De az ő segítségével könnyedén a mérce alatt maradok. Órák után elmentünk megebédelni. Mindketten egy kis adag spagettit kértünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Egyébként mit fogsz csinálni a másik iskoládban?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gondolom ugyanazt, mint itt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem úgy, tudod... - kezdett körkörösen mutogatni a villájával.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, hát nem tudom. Itt jó volt, mert a régi osztályom nagyja itt van. Meg ti is elfogadtatok így.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Még szép. Legszívesebben megkeresném azt a csávót és beleállítanám neki ezt a villát oda. - nevetni kezdtem. Hihetetlen milyen arc mimikát levágott hozzá.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De, így nem tudom. Ott az idegenek közt. Fhú, nem is merek belegondolni. Eleve itt is csak veled állok szóba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ahogy én is, szóval nem tudom mihez kezdek, ha elmész.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gyere velünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, anyám így leszedi a fejem, mikor bulizni készülök. Nemhogy elmenjek veled. Persze szívesen elmennék félre, ne érts, de tudod milyen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom, nem mintha az enyém különb lenne.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rossz helyre születtünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát azért nem, én jól el vagyok, csak néha jó lenne, ha engednék azt, amit akarok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igaz. Na, mindegy. Akkor mikor is mentek?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Vasárnap, de szombaton bulizunk egyet Rinnel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mond, hogy péntek este.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem. Szombaton.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Baszki. Akkor pénteken nálunk bulizunk. Lekoptatom anyámékat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Megebédeltünk, majd mindketten haza vettük az irányt. Ma el kell kezdenem kartonozni. Túl sok cosplay-em van. Mire átnézem az összeset, meg összehajtom, ó soha nem leszek kész.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia anya! - léptem be a szobájába, már ő is pakolászott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! Raktam a szobádba pár dobozt, pakold ki és rakd bele a figuráid.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. - átmentem a szobámba és ledobtam a táskám a földre. Bekapcsoltam a gépem és elindítottam a kedvenc zenéim. Táncolás közben fogtam az első közepes dobozt és beleraktam a figuráim, egy kivételével mind belefért. Nem baj, majd ezt berakom a ruhákhoz. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kinyitottam a nagyobb dobozt, amiből Rin ugrott ki, én meg ijedtemben be estem a szekrénybe. Leállította a zenét és nevetni kezdett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! - mosolygott rám, én pedig alig láttam ki a ruháktól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te mit keresel itt? - másztam nagy nehezen ki a szekrényből, minden ruhát leverve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Beteget jelentettem a hétre. Ha elmész, akkor ezt a hetet veled kell, hogy töltsem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Annyira bírom, azt a hülye fejed. - öleltem meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Én is. Főleg a mostanit. Látnod kellett volna magad milyen arcot vágtál. - tört ki megint nevetésben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Baszki nem tudom, te mit szólnál, ha így előugranék egy dobozból. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Valószínűleg összecsinálnám magam, ha nem szívrohamba halnék meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na, látod. Bár most én is közel voltam hozzá, de az mellékes. - kezdtem nevetésbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gondoltam, de azt hittem már soha nem nyitod ki ezt a dobozt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, egyébként gondolkoztam rajta, hogy felmegyek játszani, miután elraktam a figurákat. De szerencséd volt, hogy nem fért bele mind.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Egy idő után előjöttem volna, de így nagyot ütött.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Az biztos. De, ha már itt vagy, segíthetnél.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azért jöttem. Na, mit rakjak hova?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Elmondtam neki, hogy amik jó állapotban lévő ruhákat a dobozba kell dobálni, amikben nem biztos azt dobja nekem, amik pedig egyértelműen kicsik, rakja félre. Így tettünk. Válogattuk a ruhákat és közben beszélgettünk. Anya néha bejött hozott egy kartont, de nem szólt semmit. Szerintem megsértődött, amiért tegnap lehülyéztem. Persze, nem mintha érdekelne, úgyis megbékél. Vacsoráig válogattuk a ruhákat, amivel persze semmit nem haladtunk, mert közben egymást felöltöztettük hülyébbnél-hülyébb összeállításokba. 6-kor lementünk és asztalhoz ültünk, kaja nem volt. Mindenki azt evett, amit talált. Mi Rinnel rendeltünk egy óriás pizzát és elvonultunk a szobámba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ha egyszer lesz egy pasid. - kezdett bele teli szájjal. - Akkor mindenképp szeretnie kell a pizzát. A pizza romantikus.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem nem romantikus, sőt inkább elcseszi az egész hangulatot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Most miért mondod ezt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gondolj már bele. Meglepetés vacsora, az ágyban, majd eléd basz egy doboz pizzát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Én örülnék neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te a fiúnak örülnél, nem a pizzának.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jól van na. De ígérd meg, ha bepasizol, a testvérével összehozol. Így, ha összeházasodunk velük sógornők leszünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké, megjegyeztem. De mi van akkor, ha nincs testvére?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor egyedül fogok meghalni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Dehogy, majd élsz velünk. De ne beszéljünk már úgy, mintha biztos lenne a jövő.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jó, igaz. Csak megemlítettem. A pizzáról, mindig ilyenek jutnak eszembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom, de valahogy nekem is. Meg a chipsről és az összes gyors kajáról.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gamerek vagyunk, minden nap szerelmi bánatban szenvedünk, mert ilyeneket zabálunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nekem nincs semmi bajom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ne hazudj! Tudom, hogy jól esne esténként valakivel egy ágyba bújni, ha valaki ott lenne veled és fogná a kezed és minden reggel egy csókkal köszöntene.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rin, neked szerelem hiányod.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudom... - nevetni kezdtünk. Szerintem hiába gondolja, azt, hogy jó lenne valaki mellém. Én nagyon jól megvagyok egyedül, de lehet azért mondom ezt, mert még nem volt senkim és így szoktam meg. Még beszélgettünk kicsit és közben csináltam helyet, hogy Rin elférjen a matracával. Lefürödtünk és elmentünk aludni. Még emlékszem, hogy Rin beszélt hozzám, de arra már nem, hogy mit is válaszoltam neki pontosan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Reggel időben keltem, mert Rin rázott fel az ágyból. Megreggeliztem és elindultam. Nem vittem füzetet, csak reggelit és pénzt. Ha lesz kedvem suli után elmegyek vásárolni. Bár már most tudom, hogy nem lesz belőle semmi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az iskolában csak aludtam, persze ha nem a folyosón vagy az igazgatóiban töltöttem az óra nagy részét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia, veled eddig nem volt baj. Most mi történt? - kérdezte tőlem az igazgatónő, akin látszik, hogy rosszul indult a napja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát, költözünk... és tudja, nagyon sok mindenre kell oda figyelni, nagy a feszültség bennem. Tudom, hogy rossz formában engedem ki, sajnálom. - próbáltam valami szomorú fejet vágni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Értem, beszéltünk már erről anyukáddal. Elhiszem, hogy nehéz, de próbáld magad kicsit visszafogni, jó?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rendben és sajnálom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Remélem nem lesz több ilyen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igyekszem, viszlát!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Viszlát!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiléptem az ajtón és egy mély levegőt vettem majd kifújtam, Cathy terve tökéletesen sült el. De tényleg befejezem a tanárok idegelését. Vicces, de nem az én műfajom. Az utolsó órákat ellógtam és tényleg elmaradt a vásárlás.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te már itthon vagy? - kérdezte anya, ahogy betettem a lábam az ajtón.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, eljöttem az utolsó két óráról.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- És elárulnád, hogy kiengedte meg?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Kiengedte meg? Hmm... Lássuk csak. Ja! - csettintettem egyet az ujjammal. - Persze, hát én voltam. - bementem a szobámba és folytattam a pakolást. Rin nem tudom hol lehet. Egész este volt már mikor Rin is haza ért.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te hol voltál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sétáltam a parton. Annyi jó pasi volt kint, hogy azt se tudtam kire nézzek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te hülye vagy. Gondolom nem mentél oda senkihez.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, nem mertem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Pedig úgy a legjobb, ha adsz egy konkrét jelet és kész.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oh, beszélsz te, aki...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Aki? - vártam a válaszát, tudja jól, hogy én lazán oda megyek egy fiúhoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te túl jó vagy ebben, mert nem parázol be.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nekem sok kell, ahhoz, hogy megijedjek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi volna, ha nem néznél annyi horrort?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem, nem élnék. De segítesz?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Uh, anyukádnak fogok segíteni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, oké. - átment anyuhoz, hogy ketten pakoljanak én meg egyedül szenvedtem a dolgaimmal. Próbáltam minden poszterem egyben levenni, a parókákat egyelőre zacskóba tettem és a ruha válogatással is végeztem. Végül egy ruhát sem dobtam ki. Mind jó lesz valamire, na meg nem nőttem semmit mellben a 3 év alatt. 11- kor lefürödtem, majd elmentem aludni. Rin nem tudom mikor jött be, mert az este nem beszéltünk már semmit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az elkövetkező 3 nap iskolai szinten semmivel nem telt, azon kívül, hogy játszottam órán vagy aludtam. De rengeteg beszéltem Cathy-vel is. Megbeszéltük, hogy Rinnel 7-re megyünk hozzájuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mikor haza értem pakoltam kicsit, addig Rin elment venni, pár üveg piát. Tőle nem szokták mindig elkérni a személyit, mivel a fekete hajától úgy néz ki, mint egy 20 éves. De ha mégis elkérik, megy a következő boltba. Valahol szerencséje lesz. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem sokkal 7 előtt írt vissza.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azt hittem nem adják ki sehol a piát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De szereztél nem?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Persze, de menjünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Átöltöztem, fogtam pár üveget és elmentünk. Kiabáltam anyának, hogy megyünk, de szerintem nem volt a házban. Mindegy, majd felhív, ha hiányzom neki. Időben elértük a buszt, de le is zavartak róla, mivel nem lehet alkoholt felvinni. Így gyalog indultunk meg a város másik felébe. Félig meghalva, leszakadt lábakkal és egy üres üveggel toppantunk be hozzá.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ti megittátok az ide úton? - kérdezte Cathy, amint meglátta az üres üveget.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja. Lezavartak a buszról, így sétálni kellett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ch... Nem ártott meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, de elfáradtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oh, menten megsajnállak titeket. - közben berakta a hűtőbe őket és leültünk a tévé elé rengeteg féle chipssel körülvéve magunkat. Chipsre lehet inni, mi pedig azért jöttünk. Fél zacskó chips után elő is vettük az üvegeket, mindenkinek egyet. A fél üveg Bakon után már mindenkinek jó kedve volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tudjátok mi a gáz? - kérdezte tőlünk Cathy</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mi?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Az, hogy Wia itt hagy minket, elfelejt és soha nem jön vissza.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem is. Vissza fogok jönni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De mikor?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nyáron, minden nyáron visszajövök.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké, de ha nem, ránk ne számíts.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Megjegyeztem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tulajdonképpen semmit nem csináltunk, azon kívül, hogy elsírtuk egymásnak a bánatunk. Gyorsan elfogytak a teli üvegek és ránk maradtak az üresek. Olyan éjjeli 3 körül, felhívtam anyut, hogy jöjjön értünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! Mi az?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! Eljössz értünk?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hol vagytok?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hol is vagyunk? - néztem körbe a házon. - Hol vagyunk...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Cathy-nél vagyunk. - segített Rin.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, tényleg. Cathy. Tudod, az osztálytársam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké, 10 perc és ott vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. - letettem a telefont és vissza dülöngéltem a nappaliba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Bakker azt se tudtam hirtelen, hol vagyok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gáz vagy csajszi, hogy nem bírod a piát. - jegyezte meg Cathy.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jól van, majd holnap.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ajánlom is, hogy jobban bírd.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Fogom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Már átváltottunk a józanodáshoz vezető útra, mikor anyu csengetett. Könnyek közt elbúcsúztam Cathy-től és még egyszer megjegyeztem, hogy nyáron újra találkozunk. Amint haza értük beestünk Rinnel együtt az ágyba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Másnap délig fel sem keltünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Uh, baszki de fáj a fejem. - keltem ki az ágyból.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rin, gyerünk ébredj. - tapostam végig a matracán.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Fent vagyok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. Együnk valamit. Aztán én vissza fekszek aludni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem csak te. - megettünk egy-egy zacskó ráment és vissza feküdtünk az ágyba. Rég voltam már másnapos, el is felejtettem milyen szar érzés. Visz a fejem össze-vissza. Este Rin keltett, de ahogy felébredtem egyből a wc-re rohantam hányni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jól vagy? - nézett rám aggódóan Rin.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, totál nem. - ültem le a wc mellé és fejem fogtam. Annyira fájt. Rin elment egy fájdalomcsillapítóért, de nem akart hatni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gondolom nem megyünk sehova.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem. De te elmehetsz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Áh, úgy is buliztunk múltkor.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igaz. De akkor nem ittam ennyit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát nem. Na jó pihenj. Szólj, ha valami kell. - kinyitott egy ablakot és magamra hagyott. Végül a kádnak dőlve aludtam el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia! Wia! - rázott fel Rin. - Nem volna kényelmesebb az ágyban? - mosolygott rám. Ránéztem az ajtóra. Azt se tudtam hol vagyok. Nagy nehezen Rin talpra állított és lefektetett az ágyba. Még bámultam egy ideig a palafont, majd elaludtam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Reggel apu keltett minket. Még mindig hányingerem volt, de nem fájt már annyira a fejem. Még utoljára körül néztem a szobámba és az egész házban, majd véglegesen bezárult mögöttem az ajtó. Kivittük Rint a reptérre és bőgés, meg hosszú ölelés kíséretében nagy nehezen elváltunk egymástól. Mintha az egyik felem vele menne. Nagyon fog hiányozni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Beültem az autóba és egy 5 órás út állt előttem. Meg néztem egy egész anime évadot, majd pedig zenét hallgattam. Unottan, de közben kíváncsian néztem ki az ablakon. Új helyek vártak rám. De egy ugyanaz maradt. A tenger. A hatalmas végtelen tengerem megmaradt, csak a móló változott. Lesz hova menekülnöm, ha kikészülök, ami elég sokszor fog megtörténni. Figyeltem mely utcákon fordulunk be, így talán visszatalálok majd a tengerhez. Végül megálltunk egy nagy kétemeletes kertes ház előtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Megjöttünk végre. - állította le apu az autót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ekkora?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen. Remélem jól fogod érezni magad.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Lehetséges... - egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Ekkora ház, nagy szobát jelent. - Enyém a legnagyobb szoba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ugyanakkora szobák vannak benne.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor jó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Bementünk. Semmi nem volt bent. A folyosón csak néhány szög rondította a barackszínű falat. Beljebb haladva balra a nappali, mely vörös volt, jobbra pedig a konyha volt, amely zöld volt. Szembe a folyosóval egy lépcső vezetett fel. Négy szoba volt csak fent, amely már most el volt döntve. Az utcára néző két szoba, dolgozóként lesz kialakítva, a másik kettő, amik az udvarra néznek, azok lesznek a hálószobák. Benéztem mindkettőbe, ugyanakkorák voltak, kivéve a hozzájuk tartozó külön fürdőszoba. A nagyobbikat választottam. Nekem kell a nagy hely. Az én szobám tengerkék volt, anyuéké pedig rózsaszín. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kimentem az udvarra, az is nagy volt. De nem vonzott annyira, mint a szobám. Visszamentem és jobban körül néztem. Hatalmas volt a szobám, a külön fürdőről nem is beszélve. Volt benne kád és zuhanyzó is. Bár így több takarítani valóm van, de megéri. Hisz külön fürdőm van. Tök király. Visszamentem a szobámba és gondolatban elhelyeztem a cuccaim. Amin megérkeznek, lehet is pakolni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Körülnéztem a környéken, de nem mentem messzire, nehogy eltévedjek. Mikor már visszafelé mentem, anyu hívott, hogy ott a kamion a bútorokkal. Visszasiettem a házhoz, de útközben többször is olyan érzésem volt, mintha eltévedtem volna, de végül visszataláltam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Felszaladtam a szobámba. Elnavigáltam, hogy mit hova rakjanak. mikor a fontos dolgokkal végeztek rádőltem az ágyra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor kezdődjék az új élet!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Boldog Szülinapot Magunknak! Köszönöm, hogy velem tartotok, jobban mondva Wiával! ❤</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Ja és közben elértük a 13 ezer oldalmegjelenítést is, amiért külön köszönet! ❤</i></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-42059114929829652972017-07-15T22:00:00.000+02:002017-07-15T23:17:07.141+02:00Mondocon beszámoló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
</div>
<br />
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
Sziasztok! ^_^</div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br />
Megérkeztem az első mondoconomról és tudom, hogy élménybeszámolót kértek. ^_^ Ha, nem akkor is kaptok. :P </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Nos, hát a leendő férjem nem találtam. Sajnos egy csj-s szereplő sem volt, főleg nem Armin. Így Wia "egyedül" töltötte a napot. De sebaj! Számos nagyszerű cosplayessel találkoztam. Lentebb képeket is megnézhettek, melyekre rákattintva nagyobb méretben is megnézhettek. :)</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
De, ami a számomra a legjobb volt, hogy legjobb barátnőmmel és fő olvasómmal is találkozhattam. Na, meg persze első számú ihlet forrássom is. :D</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsyluZM-MdcRfiY5gFxchjudPJZiUgTSNMqnJcTs754FmRM-VpcDWS917SX0AgrhxOUmyHIX0zztE0B87eRJAIqElOyNdzaVip99AViartCWcv_dxxktgjVF5iKjoMHxdemHG2ziHuPVZv/s1600/20170715_132848.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsyluZM-MdcRfiY5gFxchjudPJZiUgTSNMqnJcTs754FmRM-VpcDWS917SX0AgrhxOUmyHIX0zztE0B87eRJAIqElOyNdzaVip99AViartCWcv_dxxktgjVF5iKjoMHxdemHG2ziHuPVZv/s200/20170715_132848.jpg" width="150" /></a></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Az ő <a href="https://not-mystyle.blogspot.hu/" target="_blank">blogocskáját</a> oldalt is megtalálhatjátok, mint kedvenc blogom. ^_^ Csak jelzem, Wia is szerepleni fog majd benne.<br />
<strike>
Viszont, azért mert neki megengedtem, hogy felhasználja a karakterem és egyben, használja esetleg a történetben szereplő dolgokat, az még nem jogosít fel senkit arra, hogy ő is felhasználja engedély nélkül.</strike> ^_^</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
De akkor nézzük a képeket...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEierhFXSyiu4ISPi_W4FuBuC7gxJpgm2yzgRa4Fn-aTGR-Oq3H0hVSTQrZZ_l80H-HDTe0fTOB7eaMzZ3WfTQubcuu_2Im8fAUdr6ZD5e_BNzv6qdqkFaIyEYZJ9oAbohYPRnX0WKSjrkVf/s1600/20170715_104813.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEierhFXSyiu4ISPi_W4FuBuC7gxJpgm2yzgRa4Fn-aTGR-Oq3H0hVSTQrZZ_l80H-HDTe0fTOB7eaMzZ3WfTQubcuu_2Im8fAUdr6ZD5e_BNzv6qdqkFaIyEYZJ9oAbohYPRnX0WKSjrkVf/s200/20170715_104813.jpg" width="150" /></a></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE6un0Y8LHF4z0xG2hyvrwORhLmDtCQkYkRi5eYokr_nL6BVSGQv2DwxiSEaJQQFPaQ7-9LYR607Esa_C7yc3fFsI6yP_2mK8oVR6hO-Ilf_HGsTxNgDekxGhRoMYTsp4i3E3W9DGFSn_7/s1600/20170715_111819.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE6un0Y8LHF4z0xG2hyvrwORhLmDtCQkYkRi5eYokr_nL6BVSGQv2DwxiSEaJQQFPaQ7-9LYR607Esa_C7yc3fFsI6yP_2mK8oVR6hO-Ilf_HGsTxNgDekxGhRoMYTsp4i3E3W9DGFSn_7/s200/20170715_111819.jpg" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic7g7Q0nWQde5XGrJ0v6c1rwFMcayTc4EKlMiHS-93IIz07zbv-3dYA66Pmet0eN09xizJ6UOGkpcQ3D1OTBrglBABlqBR83G4HKIyjJiCQtg5wY7wuJdBhCIw3XNsgdextZURgpkzdOqB/s1600/20170715_111635.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic7g7Q0nWQde5XGrJ0v6c1rwFMcayTc4EKlMiHS-93IIz07zbv-3dYA66Pmet0eN09xizJ6UOGkpcQ3D1OTBrglBABlqBR83G4HKIyjJiCQtg5wY7wuJdBhCIw3XNsgdextZURgpkzdOqB/s1600/20170715_111635.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic7g7Q0nWQde5XGrJ0v6c1rwFMcayTc4EKlMiHS-93IIz07zbv-3dYA66Pmet0eN09xizJ6UOGkpcQ3D1OTBrglBABlqBR83G4HKIyjJiCQtg5wY7wuJdBhCIw3XNsgdextZURgpkzdOqB/s200/20170715_111635.jpg" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzNIESNxdSr7C7ATgLz1w3IMBro9tvpnCsvin5j_ast0B9kP2tCZOYvQS-OeYwPXQG6L3dNkEKEZZMD8H5p6QpRRJ02-wy0R3YMcMyZ6W7Btxd_UpdtdJDXKiwoYPlHX7B933XO8pCPqcR/s1600/20170715_122351.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzNIESNxdSr7C7ATgLz1w3IMBro9tvpnCsvin5j_ast0B9kP2tCZOYvQS-OeYwPXQG6L3dNkEKEZZMD8H5p6QpRRJ02-wy0R3YMcMyZ6W7Btxd_UpdtdJDXKiwoYPlHX7B933XO8pCPqcR/s200/20170715_122351.jpg" width="150" /></a></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic7g7Q0nWQde5XGrJ0v6c1rwFMcayTc4EKlMiHS-93IIz07zbv-3dYA66Pmet0eN09xizJ6UOGkpcQ3D1OTBrglBABlqBR83G4HKIyjJiCQtg5wY7wuJdBhCIw3XNsgdextZURgpkzdOqB/s1600/20170715_111635.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjzRcanjQZ_BaWv6qIN55LNbC5rpvT4Y24jA7nX39pdx-iNpQ41UDlQUFB5s3PWWkbDBo-b7ZadNSrw2tk4pCyzfV2kWgC1zDAhLLS0RCENPEUIOuRH3eiXOXPi1mFuJKr1NuUzPqUxIvQ/s1600/20170715_112219.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjzRcanjQZ_BaWv6qIN55LNbC5rpvT4Y24jA7nX39pdx-iNpQ41UDlQUFB5s3PWWkbDBo-b7ZadNSrw2tk4pCyzfV2kWgC1zDAhLLS0RCENPEUIOuRH3eiXOXPi1mFuJKr1NuUzPqUxIvQ/s200/20170715_112219.jpg" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkLAbcWo1yQSrYS0pNUOJq3k2LEFBm7QTebkxP7XXAEqa2_gCod1OeflDluUCG1qsX4zlHMEs9KSnf4JHMSQRuk0p7YYbLSvU-PJN-DANDgp4HHk__xo3JNaTlgf4FdQVYxReaq3Gs2ZAa/s1600/20170715_115526.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkLAbcWo1yQSrYS0pNUOJq3k2LEFBm7QTebkxP7XXAEqa2_gCod1OeflDluUCG1qsX4zlHMEs9KSnf4JHMSQRuk0p7YYbLSvU-PJN-DANDgp4HHk__xo3JNaTlgf4FdQVYxReaq3Gs2ZAa/s200/20170715_115526.jpg" width="150" /></a></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv5P74uVcVxw-XayedUIQsBxo-kz5OXPs_iVTdURrmp2KfsfXzu01TMtA7cLH3yDMFLht0_rxWI7FFjzzdoWvuMfR3s7Huok9939oPs-_ziyKakW2ycKo8U5dOlVOlLPKmdD4fpGlGQwUg/s1600/20170715_115555.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv5P74uVcVxw-XayedUIQsBxo-kz5OXPs_iVTdURrmp2KfsfXzu01TMtA7cLH3yDMFLht0_rxWI7FFjzzdoWvuMfR3s7Huok9939oPs-_ziyKakW2ycKo8U5dOlVOlLPKmdD4fpGlGQwUg/s200/20170715_115555.jpg" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic7g7Q0nWQde5XGrJ0v6c1rwFMcayTc4EKlMiHS-93IIz07zbv-3dYA66Pmet0eN09xizJ6UOGkpcQ3D1OTBrglBABlqBR83G4HKIyjJiCQtg5wY7wuJdBhCIw3XNsgdextZURgpkzdOqB/s1600/20170715_111635.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid-beHvaDXurg3FKn7GCOLh-PwIPQ1NcXDxudbes-9TEkpk-Hf5tVb42-HfO2hykFvZc6Cz3_YmQ6xBdZlb0Bp0ipPLj8fG5XqmQoywYSSWWFnJMq-SV7RGTHHAuPSAodp6jdoWxk4_Duk/s1600/20170715_130832.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid-beHvaDXurg3FKn7GCOLh-PwIPQ1NcXDxudbes-9TEkpk-Hf5tVb42-HfO2hykFvZc6Cz3_YmQ6xBdZlb0Bp0ipPLj8fG5XqmQoywYSSWWFnJMq-SV7RGTHHAuPSAodp6jdoWxk4_Duk/s200/20170715_130832.jpg" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXzy-O4UfQWm666zrY5fc9qbhN7D6D5T9wxc2by-utWQPA_a9GU7OMTj-RPrymleBbprklW7JKoJYuMD3oQC9Sui5vubIR-Op40rmA6l2gOuw-P0s5QepafhMdr_wpLQRb-eFw9qqRIjTt/s1600/20170715_122704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXzy-O4UfQWm666zrY5fc9qbhN7D6D5T9wxc2by-utWQPA_a9GU7OMTj-RPrymleBbprklW7JKoJYuMD3oQC9Sui5vubIR-Op40rmA6l2gOuw-P0s5QepafhMdr_wpLQRb-eFw9qqRIjTt/s200/20170715_122704.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A képeken:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<ol>
<li>Shingeki no Kyojin - Kolosszális titán</li>
<li>Eldarya - Ezarel</li>
<li>Eldarya - Nevra</li>
<li>Deadpool</li>
<li>Kuroshitsuji - Ciel Phantomhive</li>
<li>Kurodhitsuji - Sebestian</li>
<li>Shingeki no Kyojin - Rivaille Ackerman</li>
<li>Touken Ranbu: Hanamaru - Yamatonokami Yasusada</li>
<li>Yu Yu Hakusho - Genkai anyó, Kurama és Hiei</li>
</ol>
<div>
Nagyon jó volt látni, hogy nem csak a mostani szezonos animékből voltak cp-sek, hanem régebbi szereplőket is felelevenítettek. Köztük a régi nagy kedvencemet az Inuyashát. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Most, hogy ez is megvolt, jöhet a közeljövőben egy olyan rész is, ahol a mi két gamerünk elmegy egy conra. Gondolom, mindenki tudja, hogy melyik két szintén gamer testvérpárost fogják alkotni. :3<br />
<br />
Ez az egész nap nagyszerű élmény volt. Nagyon imádtam, és használhattam az angol tudásom is, mely pont olyan, hogy megbukjak vele. :') De társalgásnál tökéletesen használtam és így gazdagodtam egy Undertaker-es párnával is, mely tökéletesen nem illik a The Walking Dead-es ágynemű szettemhez. *Mától elkezdi valóra váltani, hogy párnákat gyűjt.<br />
<br />
Egy lány próbált megijeszteni, csak hát szegénynek nem jött össze. xD Túl sok horror filmet láttam már. :D Nekem nagyon sok kell, hogy megijedjek. :3<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Persze, minden szép egyszer véget ér. Ezt is otthonról írom már, sajgó lábakkal. És itt is megjegyzem, hogy nagyszerű élmény volt, nagyszerű emberekkel. ^_^</div>
<div style="text-align: center;">
Hamarosan jelentkezem a következő résszel. :) </div>
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com2Budapest, 1101, HUNGEXPO Budapesti Vásárközpont Főtér, 1106 Magyarország47.4928962 19.12778509999998347.1476372 18.479591599999981 47.838155199999996 19.775978599999984tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-88088486414045763422017-07-14T21:34:00.000+02:002017-07-23T19:18:20.849+02:0020. Rész - Gyerekek közt<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Most cserélődnek a szemszögek :D Megismerhetjük Armin látáspontját és gondolatait. Személy szerint nekem ez lett a második kedvenc részem. :3 De ne tudjátok meg, hányszor váltottam át Wia szemszögére. xD</i><br />
<b><br /></b>
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wia nem akar jönni? - kérdezte tőlem anyu.<br />
- Honnan tudjam?<br />
- Bemutathatnád a család többi tagjának. Na, gyerünk hívd fel.<br />
- Még alszik.<br />
- Ilyenkor?<br />
- Én is aludnék. Nem tudom minek kell mennem.<br />
- Mert az unokatestvéreid. De akkor összekészülünk és elmegyünk hozzájuk. Ha jön megvárjuk. Oké?<br />
- Nagyszerű.<br />
- Több örömöt. - csípte meg az arcom és neki állt kávét főzni. Lehajtottam a pultra a fejem és próbáltam visszafogni a szenvedésem. Minek kell minden évben ilyen hülye családi napot tartani? Az egyetlen személy, aki igazán örül ennek, az Alexy. A többiek csak úgy csinálnak, mintha örülnének.<br />
Megreggeliztünk, bepakoltunk és 8-kor elindultunk.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, gyerünk szólj neki. - álltunk meg Wiáék előtt. Kiszenvedtem magam a kocsiból és becsengettem. Wia nyitott ajtót. Ő is, ahogy én is meglepetten álltunk egymással szemben.<br />
- Te nem alszol? <br />
- Most keltem. De te nem a családi napon vagy?<br />
- De, csak anyám azt mondta te is eljöhetnél, persze ha van kedved.<br />
- Tényleg? Az jó lenne. - mondta nagy mosollyal az arcán.<br />
- Akkor pakolj össze, 1 éjszakára megyünk.<br />
- Rendben. Gyere be, segíts mit vigyek?<br />
- Telefontöltőd, én sikeresen otthon hagytam.<br />
- Nem arra gondoltam első sorban. - felmentünk a szobájába és elő kereste a bőröndöt. Felrakta az ágyra és kinyitotta.<br />
- Na, akkor?<br />
- Ruhát, más nem kell. - kinyitotta a szekrényét és elkezdett keresgélni a sok ruha közt. Nekem mutogatta a ruhákat én meg dög unottan néztem őket... Kis idő múlva egy vékonyka doboz keltette fel a figyelmem. Mindig is kíváncsi voltam, mik is vannak a szekrényében. Azt tudtam, hogy rendes ruha és cosplay vegyesen volt. De a dobozok mindig rejtve maradtak előlem.<br />
- Abban a dobozban mi van?<br />
- Melyikben? - nézett a felső polc dobozai felé.<br />
- Abban a vékonyban.<br />
- Passz. - vont vállat - Ha érdekel nézd meg. Lehet valami paróka.<br />
- Oké. - nem kellet kétszer mondani. Épp, hogy elértem lábujjhegyen. Kinyitottam és egy régi kép meg egy fekete ruha volt benne. Kivettem a képet, hogy közelebbről szemügyre vegyem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcxgIOQmBrDEMCXuOhklDn_vYYyEIH6vnmg4zckVUjNcP3218oRTLzjnjE3knkng-sU9PcTgdNE3lASFtbhZoVTbv_CA3uBtLHODhkPXPucLRBARkBz-2FsZhkMIMLTijcSQlCw7_Dxgcg/s1600/01..png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="368" data-original-width="276" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcxgIOQmBrDEMCXuOhklDn_vYYyEIH6vnmg4zckVUjNcP3218oRTLzjnjE3knkng-sU9PcTgdNE3lASFtbhZoVTbv_CA3uBtLHODhkPXPucLRBARkBz-2FsZhkMIMLTijcSQlCw7_Dxgcg/s320/01..png" width="238" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Hosszas nézegetés után sem tudtam eldönteni, hogy most ő van a képen vagy sem. Ezért rákérdeztem.<br />
- Ez te vagy? - oda jött, hogy megnézze a képet.<br />
- Igen. Ezt a kórházban csinálta Rin.<br />
- Régen rövid volt a hajad?<br />
- Nem, csak amíg bent voltam levágattam, hogy ne kelljen vele olyan sokat foglalkozni.<br />
- Értem. Itt hány éves voltál?<br />
- Asszem 13. De nincs rajta dátum? - kivette a kezemből és megfordította. Egy ceruzás írás volt rajta. De olvashatatlan volt.<br />
- Ti nem voltatok osztálykiranduláson 3 évvel ezelőtt Los Angelesben?<br />
- Azt nem tudom, hogy mikor volt, de voltunk. Viszont nagyon ismerős vagy rajta.<br />
- Nem csodálom. Hisz találkoztunk.<br />
- A gamer boltban, igaz?<br />
- Igen.<br />
- Nagyjából emlékszem. De az tisztán előttem van mennyire megtetszettél ebben a ruhában.<br />
- Tényleg? - lepődött meg.<br />
- Aha.<br />
- Egyébként én csak azért mentem, mert Rin azt szajkózta milyen helyes pasit látott és, hogy kettő volt belőle. Aztán végül másképp sült el szegénynek.<br />
- Oh, akkor még Alexy-nek is fekete volt haja.<br />
- Igen. De egyébként tényleg azt hitted japán vagyok?<br />
- Elkészültetek már? - jött be anyu.<br />
- Oh, egy pillanat. - kapta ki a kezemből a dobozt és az ágyra hajította. Vajon még belefér? Míg Wia pakolt beraktam a ruhát a többi alá. Újra látni akarom rajta.<br />
- Hozz bikinit is. - ment ki anyu. - És siessetek, mert nem érünk oda. - kiabált kintről.<br />
- De én nem vetkőzők le ott mindenki előtt. - karolta át a derekát.<br />
- Nem is kell. - mentem oda hozzá és megcsókoltam. - Majd mutatok mást helyette. Remélem tudsz fára mászni.<br />
- Meglepődnél, ha látnád milyen jól mászok. De azért elviszem az új bikinim.<br />
- Oké.<br />
Még berakott pár ruhát és nagy nehezen összecipzároltuk a bőröndöt. Pontosabban úgy, hogy ő rajta ült. De a lényeg, hogy sikerült.<br />
- Hozhatod. - nyitotta az ajtót nekem.<br />
- Minek ennyi ruha?<br />
- Mit ennyi? Kell ruha, ha valami történne.<br />
- Mi a jó isten történne?<br />
- Mondjuk, ha megjönne.<br />
- Most volt, nem?<br />
- De. De mindenre fel kell készülni.<br />
- Igen, az apokalipszisre is.<br />
- Ne szemtelenkedj velem, inkább gyere.<br />
- Megyek. - magam után húztam a bőröndjét, már mindenki lent várt, rám.<br />
- Fiam, otthon is lehetnél ilyen segítő kész. - istenem, már csak ez hiányzott.<br />
- Nem szokott segíteni? Nekem Wia mindig segít. Bár meg kell mondjam nem sokat, de amit mondok általában meg is csinálja.<br />
- Ah, Armin csoda, ha kukát kiviszi.<br />
- Itt vagyok ám. - jöttem le az emeletről - Mehetünk. Viszlát! - mentem ki az autóhoz. - Vigyázok majd rá.<br />
- Mindig ilyen kedve van?<br />
- Nem, csak nem szeret a rokonokhoz menni.<br />
- Értem. Akkor jó utat. Vigyázz magadra kicsim!<br />
- Igen. Sziasztok! - szaladt ki Wia a házból és megfogta kezem.<br />
- Egyszer szeretném, ha nem csak pár cuccom hoznám el.<br />
- Most arra célzol, hogy majd költözzünk össze?<br />
- Igen. Nem volna jó? Senki nem parancsolgatna.<br />
- Nem lenne rossz. Na, majd egyszer. - nyomtam egy puszit a homlokára.<br />
- Oksi. - bemászott Alexy mellé. Én pedig utána. Boldogan integetett a szüleinek majd fejét a vállamra hajtotta. Két órás út áll előttünk. Egy idő után elkezdtem zenét hallgatni. Közben Wia elaludt.<br />
Az úton a 3 évvel ezelőtti napra gondoltam. Sok minden eszembe jutott, hogy Wia nem akarta megmondani a nevét, majd Rin szaladt be az üzletbe a nevét kiabálva. Aztán az ölelése után rosszul lett, vagyis azt hittem. De nem, mert akkor a vágás miatt volt kórházban. Eddig fel sem tűnt a név, de úgy látszik neki sem. Aznap azt hittem csak egyszer találkozunk, most meg itt ül mellettem és épp a nyálát folyatja rám...</div>
<div dir="ltr">
<br />
Már én is kezdtem elaludni, mikor megérkeztünk. Felráztam Wiát, aki zombi fejjel nézett rám és közben megtörölte a száját.<br />
- Uh, bocs. - kezdett nevetni. - Miért nem szóltál?<br />
- Már megszoktam, hogy nyáladzol, de megjöttünk. - kiszálltam az autóból, ő pedig utánam.<br />
- Itt ilyen sok gyerek van?<br />
- Ja, én vagyok a legidősebb.<br />
- Egy perccel. - állt mellé Alexy.<br />
- Akkor is ő az idősebb. De most te tényleg ennyi gyerek közé hoztál?<br />
- Nem leszünk velük.<br />
- Ugye nem a régi faházba mész megint? - kérdezte anya. Mindig ott vagyok, már nagyon jól berendeztem magamnak. Remélem Wiának is tetszeni fog, mert én ezekkel nem alszok egy szobában.<br />
- Oda viszed? De nem emlékszel mi történt mikor kicsik voltunk?<br />
- De, nem vagyok amnéziás. Gyere menjünk. Figyeld, hogy szeretnek a kis lurkók. - megfogtam Wia kezét és a többiekhez vezettem. Amint megláttak, minden gyerek kiabálva hozzám szaladt.<br />
- Sziasztok! - ölelt meg az összes egyszerre.<br />
- Ő a feleséged? - állt a majdnem a legkisebb unokatestvérem Wia előtt. Most töltötte a 7. születésnapját.<br />
- Nem, még nem a feleségem. - nevettem el magam. - Gyerekek, ő a barátnőm Wia.<br />
- Wia, ő a 7 éves Judy, ő a 9 éves Oliver, a 4 éves Amy, a 14 éves Emily és a... - néztem körül. David már megint az erdőben van. - Van még egy kis srác, majd később bemutatom.<br />
- Rendben.<br />
- Armin... - jött hozzám Amy - Azt mondtad, hogy engem fogsz csak szeretni. - kezdett zokogásba.<br />
- Látod, pont ezért nem lesz gyerekem. - szeretem mikor Wia támogat. Szerencsétlen gyerekkel most mit csináljak?<br />
- Téged is szeretlek. - guggoltam le hozzá.<br />
- De azt mondtad, hogy csak engem.<br />
- És csak téged is szeretlek. Jó? - simogattam meg a fejét. - Hagyd abba a sírást és menj játszani a többiekkel. - szemét törölgetve elszaladt a többiekhez.<br />
- "Csak téged szeretlek." - próbálta utánozni Wia a hangom és megölelt, majd nevetni kezdett. - Olyan megható volt, majdnem én is sírtam már.<br />
- Most mit mondtam volna neki?<br />
- Én azért nem mondok ilyeneket.<br />
- Igen, nem is tudom, mit mondtál a múltkor. <br />
- Te más vagy. Bár néha olyan vagy, mint egy nagy gyerek, de még elfogadható állapot.<br />
- Oh, beszélsz te, aki minden este felviteti magát az ágyába.<br />
- Armin jössz játszani? - szaladt hozzám Judy és Oliver.<br />
- Most nem. Dolgom van, de később bepótoljuk. Gyere. - fogtam meg Wia kezét, mielőtt még rángatni kezdenek és akkor tényleg be kell közéjük állnom. Az erdő felé vettem sietősen az irányt.<br />
- Uh, megmutatod a faházat?<br />
- Igen.<br />
- De mi van azzal, ami régen történt? - éreztem, hogy vissza akar tartani, de nem álltam meg. Ha meglátnak a többiek akkor még az erdő közelébe sem jutunk anélkül, hogy mindenki pánikba ne essen.<br />
- Azt a sztorit én találtam ki.<br />
- Vagyis?<br />
- Ha oda értünk elmesélem.<br />
- Rendben. - az utat csendben tettük meg. Wia a tájat figyelte. És minden kis zajra hozzám bújt.<br />
- Még meddig megyünk?<br />
- Ezen a folyón átmegyünk és ott lesz.<br />
- De hoztam a telefonom. - vette ki a zsebéből. Én is zsebembe nyúltam, nálam is itt volt.<br />
- Mi volna, ha átdobnám őket? Persze nem biztos, hogy sikerül.<br />
- Nekem jobb ötletem van. Add. - vette ki a kezemből. - Guggolj le. - követtem, amit mondott és a nyakamba szállt. - Oké. Felállhatsz. - megfogtam a két lábát és felnyomtam magam.<br />
- Oké, akkor mehetünk. De el ne ejtsd a telefonom.<br />
- Legalább tudom, hogy nem vágsz a vízbe.<br />
- Az még nem biztos. Mos jut eszembe, hogy új telefont akarok venni, te meg majd megoldod valahogy.<br />
- Tudod mit, leszállok, inkább dobd át.<br />
- Nem. - elindultam a víz felé. Hidegebb volt, mint amit gondoltam és mélyebb is, a közepén mellig érő volt.<br />
- Nem fázol?<br />
- Most komolyan megkérdezed?<br />
- Nekem fázik a lábam. - kezdett fészkelődni a nyakamban. Minden áron kiakarta venni a lábait a vízből.<br />
- Ha így folytatod elfogok esni.<br />
- Dehogy fogsz elesni. Erős vagy te.<br />
- Ha meg hátra esel, az én hibám lesz.<br />
- Igen. De akkor abba hagyom, csak siess.<br />
Mire átértem a másik partra rendesen el is fáradtam. Ledobtam magamról Wiát és egyenest a faházikóhoz vezettem.<br />
- Itt kéne felmásznom? - tátott szájjal és nagy szemekkel nézett rám.<br />
- Nem gondoltam, hogy le van vágva az első két ág. <br />
- Nem gondoltad? Gondolom akkor azt sem tudtad, hogy 10 méterre a folyótól van egy híd.<br />
- És csak most szólsz?! Mi a jó istent csináltál a nyakamban?<br />
- Fényképeket a szülinapodra. Tudod, most te voltál alul.<br />
- Most úgy csinálsz, mintha szex közben nem te parancsolgatnál. - nem is figyel rám, már a fánál szenved, hogy felmásszon. - Gyere tartok bakot. - ha nem lenne úgy kéne kitalálni ezt a lányt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Nem érem el.<br />
- Nyújtózz még egy kicsit.<br />
- Nem megy. Nem érem el. - lépett ki a kezemből. <br />
- Akkor nem tudom, hogy megyünk fel. <br />
- Én tudom. - lépett ki David a fák közül egy kampós kötéllel a kezében. - Sziasztok!<br />
- Szia! - köszöntünk meglepetten.<br />
- Ő az elveszett? - kérdezte tőlem halkan.<br />
- Igen. Wia ő David. David a barátnőm Wia.<br />
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. <br />
- Úgy szint. Armin, oda kellene feldobni. - mutatta a régi létra helyét. <br />
- Te ezzel szoktál felmászni?<br />
- Igen, mivel tudom, hogy csak te és én tudunk kötelet mászni.<br />
- Látszik, hogy te vagy a kedvenc uncsim. - öleltem magamhoz. - Na, akkor lássuk. - eldobtam egy párszor a kötelet mire célt talált.<br />
- David megtanítom neked, hogy miért a lányoké az elsőbbség. Wia kész vagyunk.<br />
- Na, végre. Már teljesen elültem a seggem. - jött oda hozzánk és közben leporolta magát. <br />
- Remélhetőleg kibír.<br />
- Ez nem túl biztató.<br />
- Leesel akkor elkaplak.<br />
- Rendben. - megfogta a kötelet és lassan mászni kezdett felfelé.<br />
- Látod. Ezért engedjük előre a lányokat. - mutattam fel.<br />
- Ne bámuljatok már alám!! - kiabált le ránk, de úgysem tud mit csinálni, hisz már a kötél felénél van. Nem fog visszafordulni.<br />
- Nincs a barátnődön bugyi?<br />
- Tényleg? - felkaptam a fejem. - Tényleg nincs rajta.<br />
- Látod mondtam.<br />
- Nagyon jó szemed van.<br />
- Ti hülyék! Van rajtam!!!!<br />
- Ne kiabálj, mert meghallják.<br />
- Mégis ki hallaná az erdő mélyén?<br />
- Nem tudom. De akkor Wia van rajtad?<br />
- Van.<br />
- Este megnézhetem?<br />
- Meg.<br />
- Látod, van is esti programom.<br />
- Hű Armin tőled tényleg lehet tanulni.<br />
- Attól a perverztől ne tanulj semmit. Inkább gyertek.<br />
- Mehetsz. - David villám gyorsan felmászott én pedig utána. Felhúztam a kötelet és lecsuktam az ajtót. És ami fogadott... Hát nem erre számítottam.<br />
- Te takarítottál ki? - néztem körül. Minden manga a helyén volt. Semmi pókháló, semmi levél. Túl nagy a tisztaság.<br />
- Igen. Szoktam ide járni, mert mindig eszembe jut, mennyit lógtunk itt.<br />
- Juj, de cuki. - Wia egy gyerekre azt mondta, hogy cuki?! Szerintem rossz lányt hoztam át a folyón.<br />
- Nem vagyok cuki!<br />
- O-K-É.<br />
- Hé! Szépen beszélünk a lányokkal.<br />
- Ha olyan nagy leszek, mint te, akkor nekem is lesz barátnőm?<br />
- Biztos. - vontam vállat és lefeküdtem az ágyra.<br />
- Igen, neked is lesz. - mosolygott Wia rá. - Ha ennek a nagy marhának lett, neked is lesz.<br />
- Ezt most nem hallottam.<br />
- Oké. - nevette el magát. <br />
- Armin megint itt leszel?<br />
- Wia tetszik ez a hely?<br />
- Ja, nem rossz.<br />
- Akkor igen. - ültem fel. - Megtennéd nekem ugyanazt, amit tavaly?<br />
- Persze. De majd játszol velem?<br />
- Igen, csak most hárman fogunk.<br />
- Oké. Akkor ide hozom a cuccaitokat.<br />
- Kösz haver.<br />
- Nincs mit. - le eresztette a kötelet és lemászott rajta. <br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Csak vele jössz ki ilyen jól?<br />
- Igen. Felhúzod a kötelet?<br />
- De nem jön vissza?<br />
- Majd kiabál. Addig pedig megnézem, hogy mit láttunk lent.<br />
- Mondom, hogy van rajtam bugyi.<br />
- Jól van, elhiszem. De azért le ellenőrzöm. - nem szólt semmit, csak felhúzta a kötelet és bezárta az ajtót.<br />
- Akkor harcolj meg érte.<br />
- Elfogadom a kihívást. - becsuktam az ágynál lévő ablakokat, majd rám vetette magát.<br />
- Baszki, leszakad.<br />
- Dehogy szakad. Játszunk olyat, hogy akinek hamarább sikerül levetkőztetnie a másikat, teljesít valamit. - közben a pólóm alá nyúlt és gyengéden végig vezette a körmeit a mellkasomon.<br />
- Benne vagyok. - kezet fogtunk rá. Majd egyből a trikója alá nyúltam.<br />
- Ez nem ér. - kezdett nevetni. - Nem készültem még fel.<br />
- És az engem hol érdekel? - egy gyors mozdulattal megszabadítottam a felsőjétől.<br />
- 1 - 0 ide.<br />
- De te erősebb vagy.<br />
- Te fogadtál velem.<br />
- Jó, de akkor még nem mértem fel a helyzetet. - leszállt rólam, és nevetve hátrálni kezdett. - Nehezítsünk, elsőnek el kell kapnod. - láttam rajta, ahogy körül néz, hátha tud valamivel védekezni, de semmi nem volt. Lassan indultam meg felé, ő pedig a falba ütközött. Mikor oda értem hozzá nevetésbe kezdett és magához ölelte a fát, ami köré építve volt az egész ház.<br />
- Ha valamit kigombolunk akkor le kell venni?<br />
- Igen. Oh, baszki vagyis nem.<br />
- Sajnálom az első választ fogadják el mindig. - mivel mást nem tudtam csinálni, így kikapcsoltam a melltartóját.<br />
- De ez nem ér. - nyújtotta át nekem.<br />
- Jó, hogy legyen esélyed leveszem a pólóm.<br />
- Hát ezzel aztán nagy esélyem lett.<br />
- Figyelj... Ha azt mondom kiesett az ablakon a melltartód nagyon megharagszol?<br />
- Mi van?! - szaladt az ablakhoz. - Várj, hogy tudott ki esni? - kezdett gondolkodni.<br />
- Sehogy. De nem mondták még, hogy félmeztelenül ne állj ablak előtt? - csuktam be az utolsó nyitva maradt ablakot is. Mikor felém fordult kigomboltam a rövidnadrágját is. - Ezt most már le kell venned.<br />
- Tudom. De neked is.<br />
- Mi?!<br />
- Egyenlő az állás.<br />
- Az. De én nyertem. - mire kimondtam már bugyi sem volt rajta.<br />
- Ha úgy vesszük még mindig rajtam van.<br />
- De nem a helyén.<br />
- Mindig megversz. Ez nem ér. Visszavágót követelek.<br />
- Most nem fogok azért felöltözni.<br />
- Akkor... Na jó nem tudok mást kitalálni.<br />
- Feleslegesen is próbálkoznál.<br />
- De mikor meséled el a történetet?<br />
- Majd. Ne húzd az időt, David már mikor elment, bármikor visszajöhet.<br />
- Nem tud feljönni, hála nekem. - dobta hátra a haját, majd megindult felém és egyenest az ágyig tolt. Közben félúton az utolsó ruhát is elhagytuk. Hátra dőltem ő pedig rám mászott majd csókolózni kezdtünk. Végig csókoltam a nyakát, amitől kirázta a hideg. Szép lassan betettem, ügyelve arra, hogy ne fájjon neki, de így is felnyögött és megcsókolt. Lassan mozogtunk, közben Wia nyakam csókolta és harapgált.<br />
- Mikor jön vissza? - kérdezte meg nehezen.<br />
- Most már bármikor.<br />
- Akkor siessünk, ha már múltkor nem bírtuk befejezni.<br />
Gyorsítottam tempón, mire elkezdett nyögdécselni. Megcsókoltam, hogy csöndbe maradjon, nehogy valaki erre járjon. Pár perc múlva mindketten elélveztünk. Fáradtan dőltem Wia mellé. Aki nevetni kezdett.<br />
- Fényes nappal, egy erdőben.<br />
- Szerepelt a bakancs listán?<br />
- Nem, más szerepel rajta. De ezt soha nem gondoltam volna. Eleve félek az erdőben.<br />
- Túl sok horrort nézel. - felültem és elmentem a ruháinkért.<br />
- Az lehet. De az életem is az volt. Kösz. - vette el tőlem a ruháit.<br />
- De csak volt, most már jobb lesz. <br />
- Remélem. - csókolt meg.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Armin!! Itt vannak a cuccaitok!<br />
- Látod, így kell időzíteni. - bújtam a felsőmbe és megvártam míg Wia is teljesen felöltözik. Leeresztettem a kötél kampós végét és ráakasztotta a bőröndöket.<br />
- Wia segíts már. - már félúton voltak, mikor nem tudtam tovább húzni, teljesen elfáradtak a kezeim.<br />
- Megyek. - elindult felém és szembe feküdt velem.<br />
- Nincs rajtad melltartó? - nem mintha zavarna, de pont benéztem a felsője alá.<br />
- Szorított.<br />
- Mondhattad volna, hamarább is leveszem.<br />
- Inkább húzd. - ketten gyorsan felhúztuk, de azért leszidott közben, hogy minek kellett mindkettőt egyszerre ráakasztani. Amíg én tartottam, addig leakasztotta a bőröndöket.<br />
- Egy napos közös élet kezdete. - mondta Wia gonosz vigyorral az arcán. Visszaraktam a kötelet és felmászott.<br />
- Látod milyen egyszerű gyereket csinálni? - öleltem magamhoz.<br />
- Ennyire szereted a gyerekeket?<br />
- Aha. Én elvagyuk velük. - meghúzta a száját. Tudom, hogy nem szereti annyira őket. De majd megváltozik. Nagyjából kipakoltunk, nekem segített David, én pedig Wiának. Persze egyből lefoglaltam a fehérneműit. Csak tangát hozott. Ezek olyanok, mint a csúzlik.<br />
- David gyere. - leült mellém - Figyeld, elmegy megint és ha lehajol... - kifeszítettem a bugyiját. - Ha sokat játszol, nem lősz mellé. - bemértem a fenekét és mikor lehajolt, ellőttem. Célba talált és megugrott. Mi nevetni kezdtünk és lepacsiztunk.<br />
- Én veletek nem maradok itt.<br />
- Jaj, ugyan. Tán a gyerekekkel alszol?<br />
- Hát... Más választás nincs?<br />
- Nincs.<br />
- De ha még egy ilyen, vele foglak megfojtani.<br />
- Oh, akkor most kipróbáljuk. - kifeszítettem a következőt és megindult felém. - Na, még kicsit közelebb. - lépett kettőt és előttem, de kitért előle. - Jó volt ismerni haver. - Wia leült az ölembe és hanyatt nyomott. - elnéztem Davidre. - Látod én vagyok alul, de nem sokáig.<br />
- Dehogynem. - nyomott le újra a vállamnál fogva a földre.<br />
- Azt hiszem, ezt nem tanulom meg tőled.<br />
- Várjál. Wia sajnálom. - megfogtam a két lábát és hanyatt vágtam. Próbáltam a kezemmel tompítani az ütést, de láttam az arcán, hogy nem jött össze.<br />
- Uh, nagyon fájt?<br />
- Kicsit, viszont egy hirtelen mozdulat és meghalsz. - éreztem, ahogy lent megmarkolt. Egyből elengedtem, de ő nem. <br />
- Hallod a gyerek előtt semmit.<br />
- Semmi pánik. Nyugodj meg.<br />
- Én nyugodt vagyok. De nyugodtabb lennék, ha másik kezed is látnám.<br />
- Elmenjek? - kérdezte meg. - Ha azt akarjátok. Tudod.<br />
- Mond, hogy nem te avattad be szerencsétlen gyereket.<br />
- De. De tudod milyen jó történettel meséltem el neki. Tiszta Star Warsos verziót adtam neki elő.<br />
- Te jó isten. Azt még is, hogy?<br />
- Hogy űrhajó...<br />
- Ne. Kérlek ne folytasd. Miért nem tudtad a gólyás verziót előadni? - kelt fel.<br />
- Mert az nem vicces. De nem akarod folytatni a pakolást?<br />
- Nem mert turkálni fogtok a cuccaim közt.<br />
- Mentségemre szóljon, hogy én nem nyúltam hozzá. - mondta védekezően David.<br />
- Cserben hagysz? Tudod mit fog csinálni velem este?<br />
- Megkínozlak. Utána a folyóba doblak.<br />
- Látod. Egy pszichopatával élek együtt.<br />
- Hol élsz te velem együtt?<br />
- Úgy köszöntöttek, hogy a feleségem vagy.<br />
- Hát hinni bármit lehet.<br />
- De ha megkérné a kezed igent mondanál? - ezen mindketten meglepődtünk, de azért kíváncsi vagyok a válaszára.<br />
- Igen.<br />
- Na, akkor már el van döntve a sorsotok. Én viszem majd a gyűrűt.<br />
- Azért ne tervezzünk ennyire előre. Lehet nem élem túl az estét.<br />
- Ne állíts már be gyilkosnak.<br />
- Te mondtad.<br />
- Jó. Ti csináljatok azt, amit akartok én meg kipakolom a maradék ruhám.<br />
- Az azt, amit akarunk mondat mit is takar pontosan?<br />
- Menjetek játszani.<br />
- Jó, gyere Armin. Van új vízipisztolyunk. - rángatott le faházból és elmentünk értük. <br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wiát hol hagytad? - kérdezte tőlem Alexy.<br />
- Megetettem vele a medvéket. Mikor eszünk?<br />
- Nem tudom.<br />
- Sokra megyek veled. - ültem le mellé, míg David összeszedi a játékait.<br />
- De tényleg hol hagytad?<br />
- Mondtam már. Nem hallottad, ahogy sikoltozik?<br />
- Ez nem vicces.<br />
- Baszki olyan gyökér tudsz lenni. Szerinted mégis hol van?<br />
- Ne beszélj így a testvéreddel. - szólt rám a keresztanyám. - Egyébként meg úgy hallottam elhoztad a barátnőd is. Be sem mutatod?<br />
- Majd ebédnél. Korán keltünk így alszik.<br />
- Értem. Ő is olyan lusta, mint te?<br />
- Lustább.<br />
- Nálad senki sem lustább.<br />
- Aludhatnék én is. - most visszagondoltam Wia pár igazán lusta átveréseire. Sokszor csinál úgy, mintha aludna, csakhogy elcipeljem az ágyba. Még szerencse, hogy azért elég könnyűnek mondható a súlya.<br />
- Jól van, azért délre legyetek itt.<br />
- Oké. - addig még van 1 óránk. David is megérkezett a játékokkal.<br />
- Hozhatod a felét. - vágta hozzám a legnehezebbeket.<br />
- Kösz, hogy megengeded. - visszamentünk az erdőbe.<br />
<br />
- Nincs meg a régi létránk egyébként?<br />
- De. Csak nem tudom hol.<br />
- Akkor jó volna, ha eszedbe jutna. Még a végén Wia erősebb lesz nálam. És ez tudod mit jelent?<br />
- Hogy meghalsz?<br />
- Nem.<br />
- Akkor?<br />
- Nem tudom olyan egyszerűen levetkőztetni.<br />
- Mindig a fiúk vetkőztetik a lányokat?<br />
- Nem feltétlen, van mikor maguktól kezdik. Olyankor nekünk is bele kell menni a játékba.<br />
- Értem. Sokat kell még tanulnom.<br />
- Igen.<br />
- De te megtanítasz mindenre, igaz?<br />
- Persze. - elértünk a házhoz. Leraktuk a játékokat a fa tövébe és felmentünk. Wia nagyon idegesen nézett rám.</div>
<div dir="ltr">
- Mi a baj?<br />
- Te beraktad a régi ruhám?<br />
- Most miért vagy így kiakadva?<br />
- Mert annyi szörnyű emléket hoz fel.<br />
- De nekem tetszik. Na, vedd fel. - öleltem meg.<br />
- Mi volna, ha nem minden ölelésnél fogdosnál?<br />
- Csak azért mondod, mert jelenleg utálsz.<br />
- De nem utállak. Csak nem kellett volna elhozni.<br />
- De azért felveszed nekem igaz?<br />
- Fel...<br />
- Oké, akkor elfordulunk. - megfogtam David vállát és a fal felé fordítottam. - Megígérem, hogy én sem lesek.<br />
- Oké. - vártam pár másodpercet, majd én megfordultam, de David hasba vágott.<br />
- Ah... Most te is ellenem vagy? - görnyedtem össze. Amilyen kicsi olyan erős is. <br />
- Azt mondtad nekem, hogy amit ígérünk mindig betartjuk.<br />
- Igaz... Akkor kibírom.<br />
- Kész vagyok. - megfordultunk mindketten és én szóhoz sem jutottam.<br />
- Aranyos. - dicsérte meg David.<br />
- Köszi. Na, Armin? - fordult meg benne.<br />
- Gyönyörű vagy benne. - még pont jó volt rá. Furcsa volt ilyen ruhában látni, de megtudnám szokni.<br />
- Akkor most mehetünk játszani.<br />
- Végre. Aki utoljára ér le, az lesz a vesztes.<br />
- Nem is tudom kitől tanulta a versenyzési szokását.<br />
- Nem tőlem.<br />
- Oh, persze. Ki mondta, hogy rád gondoltam?<br />
- Na menjél. - engedtem előre. Lecsúszott én pedig utána. David adott nekünk egy-egy vízipisztolyt és a patakhoz mentünk. Megtöltöttük és ismertettem a szabályokat.<br />
<br />
- Akkor két csapatra oszlunk.<br />
- Hogy akarsz két csapatra, mikor hárman vagyunk?<br />
- Hát valaki egyedül lesz.<br />
- Nyugodtan mond ki, hogy én leszek egyedül.<br />
- De csak most. David mindig velem van. Együtt meg túl erősek lennénk.<br />
- Jó legyen. De aztán ne sírjatok.<br />
- Nem fogunk.<br />
- Hoztad a szalagot?<br />
- Igen.<br />
- Mire ennyi szalag?<br />
- Ezzel jelöljük ki a pályát.<br />
- David a szokásos fákkal kezd, nem nagyobbítjuk.<br />
- Rendben. - szalaggal a kezében elszaladt.<br />
- Nos, akkor minden szabály világos?<br />
- A lényeg, hogy maradjak a szalagon belül. Fegyver töltésközben nem ér lőni. Akit meglőnek kiesik és a patakhoz kell mennie. Persze, minden világos. Mint a nap.<br />
- Akkor jó. Amíg visszaér, elmesélem miért nem jönnek ide a többiek.<br />
- Na, végre.<br />
- Mikor 11 voltam, akkor ugyanezt játszottuk. Akkor is Daviddel voltam, Alexy és Emily ellen. Viszont, vesztésre álltunk. Így kiabálva kifutottunk az erdőből, teljesen rémült fejet vágva. A többiek pánikba estek és kérdezni kezdtek, hogy mi történt. Én meg csak annyit mondtam, hogy üldöz egy medve. Végül nem lett eredménye a játéknak és azóta se mer senki bejönni az erdőbe. Lényegre törően ennyi.<br />
- Ekkora hülyeséget még nem hallottam.<br />
- De tudod milyen hihetően adtam elő?<br />
- Gondolom. Ha vesztésre állsz bármire képes vagy.<br />
- Csak voltam. - javítottam ki.<br />
- Igen. <br />
- Ne mond, hogy nem bizonyítottam a múltkor. Hogy megvertél már mindenki előtt.<br />
- Tudom.<br />
- Na azért.</div>
<div dir="ltr">
- De akkor bárhol lehetek csak a szalagon belül legyek?</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- A nyerés a kezemben van.</div>
<div dir="ltr">
- Nem biztos. A fegyverekről van szó.</div>
<div dir="ltr">
- Te most egy vízipisztolyt fegyvernek hívsz?</div>
<div dir="ltr">
- Ez is az valamilyen szinten. - felkapta és rám szegezte. Nagyon jól állt a kezében. De szexibb lenne, ha bikiniben térdelne, kisebb terpesszel. </div>
<div dir="ltr">
- Min gondolkozol?</div>
<div dir="ltr">
- Semmin.</div>
<div dir="ltr">
- Mond meg mert lelőlek.</div>
<div dir="ltr">
- Ez ám a komoly hangnem.</div>
<div dir="ltr">
- Lehetek komolyabb is. Szóval?</div>
<div dir="ltr">
- Csak a szokásos elképzeléseim.</div>
<div dir="ltr">
- Vagyis a perverz fantáziád. Várj kitalálom. Ha meztelen szegezném rád.</div>
<div dir="ltr">
- És én vagyok a perverz... Közel sem gondoltam ilyenre.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor beteg vagy. De tényleg olyan, mint a fegyver.</div>
<div dir="ltr">
- Mondtam.</div>
<div dir="ltr">
- Mit mondtál? - ért vissza David is.</div>
<div dir="ltr">
- Nem fontos. Akkor kezdhetjük?</div>
<div dir="ltr">
- Kezdhetjük. - láttam Wia szemeiben az elszántságot és hogy ezért még kapni fogok. De tényleg túl erősek lettünk volna ketten.</div>
<div dir="ltr">
Eltávolodtunk egymástól, míg teljesen látó határon kívülre nem kerültünk. Ismertettem Daviddel a tervem.</div>
<div dir="ltr">
- Te eltereled a figyelmét, hogy én észrevétlenül mögé tudjak kerülni.</div>
<div dir="ltr">
- Mi van akkor, ha hamarább lő, mint ahogy te gondolod?</div>
<div dir="ltr">
- Nem fog eltalálni. Már rég játszott, nem tud annyira pontosan célozni, de maradj mindig a fák mögött. Hagyd, hogy kövessen.</div>
<div dir="ltr">
- Oké.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor mehetünk?</div>
<div dir="ltr">
- Mehetünk.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
Most hasznát vehetném a sok felülésnek, amit tanulás közben csináltam. De egy hülye fát sem találok, amin... Oh meg vagy.</div>
<div dir="ltr">
Felmásztam a fára és megnéztem elsőnek, hogy kibír-e az a vékonyka ág. Kibírt, akkor nézzük tudok-e rajta lógni. Az is ment, azt leszámítva, hogy minden ruhám a nyakamban volt, de tökéletes. Akkor most át kell gondolnom, Armin milyen tervvel állt elő. Próbáltam innen nézni, hátha meglátom őket, de semmi. Biztos azt akarja, hogy én menjek utánuk. Hát jó. Akkor most gondoljuk át, hogy is szokott játszani. Általában hátulról támad. Szóval akkor most vagy a szalag mentén haladnak, vagy csalinak használja Davidet. Legyen a második, így, ha mégis megkerülnék... de nem jó. Ha mögém kerülnek, akkor nem tudok fára mászni. Mindegy vállalnom kell a kockázatot.</div>
<div dir="ltr">
Lemásztam és levettem a cipőm majd elindultam feléjük. Így, hogy levettem semmi zajt nem csapok. Fatörzs mögül, fatörzs mögé mentem, közben figyeltem a környezetem is. Senki sehol, majd egyszer csak beszélgetésre lettem figyelmes. Túl nyilvános volt így biztos voltam benne, hogy csapda. Felmásztam a fára és letörtem egy ágat, majd megpróbáltam melléjük dobni. Hát a mellé az nagyon mellé ment, de felfigyeltek rá. Két különböző irányba indultak el. Hát jó, akkor elsőnek David lesz az, aki kiesik. Úgy is ő indult meg felém. Viszont Armin kerül. A második gondolatom volt a jó. Feljebb másztam, hogy a levelek takarjanak és megvártam míg David elhalad alattam. Ekkor lejjebb jöttem és egy köszönés kíséretében hátba lőttem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól lehet ezzel célozni. De arra végkép nem számítottam, hogy ilyen jól spricceli a vizet. Emlékszem az én gyerekkori vízipisztolyaimra. Azokkal egyszerűbb volt, ha megdobtuk az illetőt. De ez. Ezzel Arminnak semmi esélye.<br />
David szomorúan ballagott el a patakhoz. Én pedig lemásztam a fáról és gyorsan az eredeti tervemhez tértem vissza. Felmásztam és vártam. Úgy éreztem magam, mint Katniss, már csak az íj hiányzik.<br />
Nem telt sok időbe mire Armin is megérkezett. Szintúgy megvártam, hogy elhaladjon alattam, majd hátra vetettem magam.</div>
<div dir="ltr">
- Vesztettél! - mondtam fejjel lefelé lógva. Mikor megfordult lőttem de mellé ment.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b></div>
<div dir="ltr">
- Nyuszis bugyi van rajtad? - elsőnek megijedtem, mikor megláttam, de jó irányba fordultam így nem talált el. </div>
<div dir="ltr">
- Örülök, hogy most vetted még csak észre.</div>
<div dir="ltr">
- Én is, jó célpont. - szegeztem rá a pisztolyt és lőttem. De mellé. Túl lassú voltam és már felhúzta magát. Mégis honnan van ilyen hasizma?</div>
<div dir="ltr">
- Tudod miért nem találtál el elsőre? - nem jött válasz, de láttam a szoknyája szélét a fatörzs mellett. - Mert másképp kell irányítani, ha fejjel lefelé lógsz.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - szegezte a fejemnek a fegyverét.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt mégis, hogy csináltad? Levetted a szoknyád? - próbáltam hátra nézni, de nem nagyon bírtam.</div>
<div dir="ltr">
- Még szép. Tökéletes elterelés volt.</div>
<div dir="ltr">
- Ugye David már nem játszik? Mert kicsit kínos lenne, ha így találna ránk.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, gyorsan kiesett.</div>
<div dir="ltr">
- De nem látott semmit? Vagyis nem ilyen bugyis taktikával csináltad?</div>
<div dir="ltr">
- Dehogy. A fán ülve találtam el.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor most azt mond el, honnan van ilyen erőd? Utána megadom magam.</div>
<div dir="ltr">
- Tanulás közben edzettem kicsit.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. - raktam le a fegyvert és felé fordultam. - Tanga?</div>
<div dir="ltr">
- Mást nem hordok. - csókolt meg.</div>
<div dir="ltr">
- És így mászkáltál a fákon? - azt tudtam, hogy lefogja venni a cipőjét, hogy kevesebb zajjal járjon, ha esetleg mászkál. De arra nem gondoltam, hogy felmászik a fára. Több apokalipszisről szóló filmet kellene néznem. Ezeket mind onnan szedi.</div>
<div dir="ltr">
- Baj? Nem gondoltátok, hogy ott vagyok. Már az elején eldőlt kinyer.</div>
<div dir="ltr">
- Pedig olyan jó tervem volt.<br />
- Tudtam, hogy ezt fogod választani. A játékok közben is így csinálod.<br />
- Bannolni foglak.<br />
- Próbáld meg.<br />
- Na jól van, vesztettem. Menj a szoknyádért és szedjük össze Davidet. Éhes vagyok.<br />
- Most, hogy mondod én is. - segítettem felmászni neki a fára és ledobta a fejemre a szoknyát, majd ő is lejött.<br />
- Bocs, nem oda gondoltam. - kezdett nevetni.<br />
- Persze, én is ezt mondanám.<br />
- Tényleg. - nem mondtam rá semmit. Tudom mennyire kancsal tud lenni, ha nem kontroller van a kezében. Felöltözött és elmentünk Davidért, aki nem volt a megbeszélt helyen.<br />
- Lehet elment.<br />
- Nem hinném, mindig megvárjuk egymást.<br />
- Oh, milyen romantikus. - ölelt meg. - Ha nem hagyod abba, esküszöm belöklek a vízbe.<br />
- Tényleg, ebbe vannak halak? - kezdte nézni a vizet.<br />
- Nem hiszem, én még soha nem láttam.<br />
- Oh, nézd ott egy! - kezdett mutogatni, de én nem láttam semmit. Viszont szívesen belelökném, csak azért tényleg nagyon megharagudna. Így inkább hanyagoltam és néztem vele a vizet, közben Davidet vártuk.<br />
- Hol van már? Nagyon unalmas ez a víz. - dobott bele egy követ, ami végig pattogott rajta.<br />
- Te tudsz kacsázni? - döbbentem meg.<br />
- Nem. Ez véletlen volt. De láttad?! - fogta meg a kezem, majd dobott újra, ami nagy csobbanással ért a vízbe.<br />
- Hát ez nem jött össze. De tényleg, hol van már? - álltam fel és megfordultam. David ott állt mögöttünk, majd egy gyors mozdulattal a vízbe lökött.<br />
- Én nyertem! - kiáltott rám. Hatalmas csobbanással értem a vízbe.<br />
- Armin! - állt fel Wia csuromvizesen.<br />
- Ne fogd rám, ő lökött bele!<br />
- De, akkor is. Nem tudom ki mondhatott esetleg olyat, hogy egy játékban nem veszíthet.<br />
- Tényleg mondtam ilyet neki egyszer.<br />
- Na látod. - mire ezt kimondta már ő is mellettem ült a vízben.<br />
- Most már ki hírhedettjük, hogy én nyertem.<br />
- Igen, te nyertél. - egyeztem bele. - Mit szeretne a nyertes?<br />
- Így jöttök enni, hogy mindenki lássa, milyen bénák vagytok.<br />
- De nem kell hozzá szemmel látható bizonyíték.<br />
- De. Gyerünk. - indult meg a híd felé. Elnéztem Wiára aki vizes hajjal az arcában ült. Elsőnek megijedtem tőle, de aztán elnevettem magam.<br />
- Ne legyél ilyen mérges rá, hisz még gyerek.<br />
- Most tudod, hogy fog kinézni a hajam?<br />
- Úristen! Befog göndörödni.<br />
- Igen.<br />
- Most mi lesz?<br />
- Ne legyél már ilyen. - próbált meglökni, de a hajától nem látta milyen messze vagyok és újra víz alá merült. Köhögve jött fel a vízre én pedig újra nevetni kezdtem.<br />
- Ne nevess! - verte rám a vizet, amit én visszaküldtem, végül ebből az lett, hogy egymást fröcsköltük, mint két nagy gyerek. Végül én is teljesen vizes lettem.<br />
- Figyeld! - mutatott nekem hátra Wia, mikor elnéztem víz alá lökött és ott csókolt meg. Mikor felemelkedtünk boldogan nézett rám. - Víz alatt csókolózni pipa.<br />
- Bakancs lista?<br />
- Az ám.<br />
- Mikor kezdted?<br />
- Mikor kórházban voltam.<br />
- Majd megmutatod mik szerepelnek rajta?<br />
- Igen.<br />
- Meddig fogtok még ott ülni? - kiabált ránk David, ő már átért a másik partra.<br />
- Megyünk. Addig menj előre.<br />
- De nem öltözhettek át.<br />
- Nem fogunk, ígérem.<br />
- Oké.<br />
Előre szaladt mi pedig elmentünk a hídhoz. Nem is volt olyan rossz, hogy vizesek lettünk. Legalább nincs annyira melegem. Wiát pedig elnézve fázott. Tiszta libabőr volt. Az egyelten személy, aki 40 fokban is megtudna fagyni. Átmentünk a hídon és útközben többször is kicsavartuk a ruháinkból a vizet. Mikor a házhoz értünk, mindenki minket nézett miért vagyunk tiszta vizesek.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Hát veletek meg mi történt? - kérdezte anyu.</div>
<div dir="ltr">
- Vesztettünk David ellen.</div>
<div dir="ltr">
- Azt hittem, hogy téged nem lehet megverni. - nevetett Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Hát erre én sem voltam felkészülve.</div>
<div dir="ltr">
- Remélem nem volt nálad a telefonod. - mondta szigorúan a fater.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, sajnos...</div>
<div dir="ltr">
- Nem vettem volna másikat, úgyhogy ne sajnáld. Inkább üljetek le. </div>
<div dir="ltr">
Leültünk Alexy mellé és vártuk az ebédet. Mikor mindenki asztalhoz ült bemutattam Wiát a többieknek. Mindenki örült, hogy nem egyedül fogok meghalni a gépem társaságában. Most, hogy ilyen szép szavakkal gratuláltak, neki kezdhettünk a levesnek. Én fintorogva fogtam neki, nem ugrálok túlzottan a levesért, de ennem kellett. Wia többször is megrúgott, hogy ne szenvedjek evés közben ennyire feltűnően, de most mit csináljak, ha egyszer nem eszek ilyen vackokat. A második fogás hot-dog volt. Megebédeltünk és még mondta nagynéném maradjunk, mert Judy születésnapja alkalmából lesz egy meglepetés, csak még nem értek ide.<br />
<br />
A várakozás során előkerültek a tollasütők is, és mi is beálltunk. Eleinte Wiával játszottam, de utána Judy-val. Kicsit fújt a szél, így szegény nem tudta mindig eltalálni a labdát.<br />
- Ahj! Fent annyira fúj a szél, hogy még a repülőket is eltéríti. - mondta ideges.<br />
- Micsoda? - kezdtem nevetni. Ez ám a gyerekfantázia. De nem törődtem vele, helyet cseréltünk és most én nem tudtam mindig eltalálni a labdát, állandóan utána szaladtam, így gyorsan kifáradtam. Mondtam neki, hogy játsszon Wiával, én pedig ledőltem a padra.<br />
- Hát nem sokkal jobb itt együtt? - ül le mellém a nagynéném és én is felültem.<br />
- De, még meddig kell itt maradnunk?<br />
- Most telefonáltak, nagyjából 5 perc és itt lesznek.<br />
- De kik?<br />
- A szokásos.<br />
- De minek minden évben lovakat rendelni? Nem unják még?<br />
- Tudod, hogy szeretik őket. De most többet kapunk és egész estig maradnak.<br />
- Nagyon jó. - már Emily születésnapjára is lovakat hozattak. 10 éves korom óta lovagolok.<br />
- Mióta vagytok együtt?<br />
- Lassan fél éve.<br />
- Oh, nem gondoltam volna, hogy egy lány ilyen sokáig kibírja melletted.<br />
- Kösz... Miért hiszi mindenki ezt?<br />
- Mert melletted még egy por is meghalna. Állandóan a telefonod bújod. Nem értem mit tudtál egész nap nyomkodni rajta. </div>
<div dir="ltr">
- Nem lenne most ilyen számítógépen, mint amilyen van.<br />
- Oh, azért Wiára is költs, ne csak magadra.<br />
- Megnyugtatlak szoktam.<br />
- Akkor jó. Na, gyere ki velem a kapuhoz. - nem volt sok kedvem, de nem mondhattam nemet. Az oda vezető utat végig beszélgettük mi minden történt abban az 1 évben, míg nem láttuk egymást. Rákérdezett, hogy milyen lesz az évvégim és én a szokásos választ adtam. Hisz a lényeg, hogy ne bukjak meg.<br />
Mire kiértünk, addigra már vártak ránk. 7 lovat hoztak köztük volt az enyém is Hope. Megköszöntük a lovakat és átvettük őket. Én fogtam 4-et többit nagynéném hozta. Félúton rájöttünk, hogy hülyék vagyunk, hisz fel is ülhetnénk, úgy gyorsabb lenne. Egymásután kötöttük a lovakat és felültünk. Pár perc laza lovaglás után beértünk a házhoz. Judy sikoltozva szaladt a lovakhoz és az elsőt egyből magához ölelte. Eloldoztuk a lovakat és sorban felültek, Amy-nek anyu segített, a többiek mind tudtak lovagolni. Odamentem Wiához, aki kivonta magát ebből.<br />
- Félsz a lovaktól? - ültem le mellé.<br />
- Nem, csak nem ültem még lovon.<br />
- Akkor gyere. - nyújtottam a kezem, ő pedig mosolyogva fogta meg. Oda mentünk Hope-hoz és felültettem rá, majd vezettem egy kört.<br />
- Nem is olyan rossz. Mi volna, ha lóháton megmutatnád a környéket?<br />
- Nem is rossz ötlet. - leszállt, ami teljesen szükségtelen volt, hátra is csúszhatott volna, de mindegy. Felszálltam és segítettem neki felszállni mögém. Átkarolt és szóltam anyunak, hogy elmentünk, de még időben visszajövünk. Bólintott és az erdő felé vettem az irányt.<br />
- Mióta lovagolsz?<br />
- 10 éves korom óta.<br />
- És utálsz ide jönni. Nekem nincsenek ilyen lehetőségeim.<br />
- Teljesen egyedül vagy?<br />
- Nem. Vannak uncsijaim, de nem tartom velük a kapcsolatot. Csak akkor tudtak keresni, mikor valami bajuk volt.<br />
- Értem. Akkor most átöltözünk száraz ruhába és utána megmutatom a környéket.<br />
- Oké. De nem tudsz gyorsabban menni vele?<br />
- De, akkor kapaszkodj. - közelebb húzódott hozzám és vágtázni kezdtem. Gyorsan oda értünk. Nem kötöttem ki a lovat, remélhetőleg nem megy sehova. Gyors átöltöztünk. Wia egy fehér trikót és rövidnadrágot vett fel egy kalappal párosítva. Én egy egyszerű nadrág és póló kombinációban hagytam el a faházat. </div>
<div dir="ltr">
Felültem és most Wia is könnyedén feltudott ülni. Gyorsan tanul, ha a gyakorlatról van szó. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Elhagytuk az erdőt és a mezőn átvágva a sín mentén kezdtünk menni. Van egy domb, amin egy fa van hintával az egyik ágán. Nem volna rossz, ha még meglenne. Útközben Wia végig panaszkodott, hogy már mindene elzsibbadt így megálltam kis pihenőt tartani. Amíg én megszámoltam már minden fűszálat unalmamban addig ő nagyon jól elszórakoztatta magát azzal, hogy a sínen mászkált.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1SgwBZU0tYIHgmh8TsSJhqOUsiK3jRP923OT6iqeFqWH9bXsk1dCMSyaBLZNejZtOXp9azJiBkD7mhmEtiXgAoynismVcJK0II0jLCDgoen0swJRM_hUp4e1t-TMvl9UrX1Di59H5XQ3F/s1600/fcf1cb923dbfe6d55c2ea8fe6f26054b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="594" data-original-width="564" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1SgwBZU0tYIHgmh8TsSJhqOUsiK3jRP923OT6iqeFqWH9bXsk1dCMSyaBLZNejZtOXp9azJiBkD7mhmEtiXgAoynismVcJK0II0jLCDgoen0swJRM_hUp4e1t-TMvl9UrX1Di59H5XQ3F/s320/fcf1cb923dbfe6d55c2ea8fe6f26054b.jpg" width="303" /></a></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz menni?</div>
<div dir="ltr">
- De mehetünk. De nem vezethetem most én?</div>
<div dir="ltr">
- De még soha nem csináltál ilyet.</div>
<div dir="ltr">
- De figyeltem mit csinálsz, meg te is tudsz segíteni. - kölyök kutya szemekkel nézett rám, miután látta rajtam, hogy nem nagyon tetszik az ötlete.</div>
<div dir="ltr">
- Na jó.</div>
<div dir="ltr">
- Szupi. - felült a nyeregbe én pedig mögé. Megmutattam, hogy mit kell csinálni, ha esetleg fordulni akar. Mindenre azt mondta, hogy tudja. Elindultunk, szépen sétáltunk. Pont jó volt, hogy jobban szemügyre vegyük a tájat, de Wia tiszta feszült volt. Nagyon koncentrált a ló irányítására.</div>
<div dir="ltr">
- Nyugi. Csak lazán. - nyomtam le a kezét. - Látod megy magától is.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudok lovagolni.</div>
<div dir="ltr">
- Erre most majdnem mondtam valamit, de inkább nem.</div>
<div dir="ltr">
- Perverz. - nevette el magát. Végig egyenest mentünk és közben megbeszéltük miket fogunk csinálni a nyáron. Bár én a felét elfelejtettem, de egy megmaradt. Vissza utazik 2 hétre Los Angelesbe a nagynénjéhez, addig én vagy a gép előtt fogok ülni, vagy mehetek vele. Nem is tudom melyiket kellene választanom. 2 hét azért elég sok idő nekem, egy idegen helyen. De mindig is kíváncsi voltam, hol lakott és miket csinált. Ezt még átgondolom.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Felértünk a dombra, de már csak a fa állt ott a hinta nem volt meg, pedig még mi raktuk fel. Hát ennyit erről. De Wiát ezt nem zavarta. Leszálltunk a lóról és a fához mentünk.</div>
<div dir="ltr">
- Nincs itt a hinta, amit mondtam.</div>
<div dir="ltr">
- Nem baj. Úgy szeretek ilyen helyeken lenni.</div>
<div dir="ltr">
- A múltkori tyúkos incidens is tetszett?</div>
<div dir="ltr">
- Ne szólaljál meg. Az nem volt vicces.</div>
<div dir="ltr">
- Meg nézed a videót, hogy kergetnek?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Inkább csak élvezzük a napot. - leült a fűbe és a város felé nézett egy darabig majd hátra dőlt. Én is követtem a példáját.</div>
<div dir="ltr">
Beszélgettünk a kirándulásról és hogy ez lesz az utolsó évünk ebben a suliban. Utána továbbtanulás, azt persze nem tudjuk ki hova megy tovább, de biztos nem egy iskolába megyünk, főleg nem úgy, hogy ő azt se tudja mit akar. </div>
<div dir="ltr">
Figyeltük, ahogy a felhők szép lassan eltűnnek és közben élveztük egymás társaságát. Majd egyszer csak Wia felsikoltott. Hope legelés közben a haját is megkóstolta ezzel felrántva őt a fűből.<br />
- Engedd el. - bedugtam szájába a két ujjam és már nyitotta is. Wia kócosan esett a földre. - Jól vagy? - emeltem fel az arcát.<br />
- Igen. - csillogó könnyes szemekkel nézett rám.<br />
- Annyira sajnálom...<br />
- Nem a te hibád. Csak legelészett. Rossz helyen volt a hajam. - rántott vállat. Látszik nem haragudott Hope-ra, nem tudott haragudni, hisz imádja az állatokat. De azért tanultunk is belőle. Neki dőltem a fának, Wia pedig az ölembe ölt. Próbáltam a kezemmel úgymond kifésülni a haját, de még félig vizes volt, na meg nyálas is most már. Meg eléggé sikerült összerágnia.<br />
- Mi volna, ha ilyen rövidre levágatnád a hajad? - épp, hogy vállig érőt mutattam neki.<br />
- Inkább be kéne festeni.<br />
- Milyenre?<br />
- Vagy fekete vagy szürke.<br />
- Feketére nem festheted, mert nekem is olyan.<br />
- Akkor szürke. Milyen lennék szürke hajjal?<br />
- Ugyanilyen, csak szürke hajad lenne. Mégis milyen lennél?<br />
- Jól állna?<br />
- Biztos.<br />
- Annyira utálom mikor nem tudsz normális választ adni. - dőlt teljesen nekem.<br />
- Tudom...<br />
Megvártuk míg lemegy a nap és utána indultunk vissza. Mivel Wia kérte tőlem, hogy gyorsabban menjünk, mert fázik, ezért az egész utat végig vágtáztuk.<br />
Nagynéném megkért, hogy ha már fen ülök, akkor ki is vihetném a kapuhoz a lovakat. Wia ebbe egyből bele egyezett és leszállított a lóról.<br />
- Ülj át egy másikra és versenyezzünk.<br />
- De biztos, hogy ilyen jól tudsz már ülni a nyeregben.<br />
- Persze, mintha erre születtem volna. - megfordította a lovat egy gyors mozdulattal és várt rám. Összefogtam a lovakat és én is felszálltam az egyikre.<br />
- Én így lassabb leszek, de nem sokkal. Ne menj nagyon előre, nehogy baj legyen belőle.<br />
- Láttad már milyen jó hátsóm van, mikor így ülök?<br />
- Most, hogy mondod, tényleg az.<br />
- Na, akkor gyerünk. - megbökte a lovat, az pedig megindult. Tényleg elég jól lovagolt, ahhoz képest, hogy alig ült rajta. Én nem vittem túlzásba, mert már az elején lehagyott, úgy kiabáltam utána, hogy jöjjön vissza. Nem szeretném, ha esetleg leesne róla, mert most sikerült neki pár alap parancsot megtanulnia. Jöhet mellettem is, hogy tudjak rá figyelni. Megállt és bevárt engem.<br />
- Nagyon lassú vagy.<br />
- Ne szállj el magadtól. - hallatam el mellette.<br />
- Mit mondtál? - jött mellém.<br />
- Jól hallottad. Ne szállj el magadtól. A ló nem olyan, mint a kutya vagy a nyúl.<br />
- Jó, ezt én is tudom. De akkor is. Már egész jól megy a lovaglás. Megtudnám szokni.<br />
- Hát van lehetőség lovaglásra.<br />
- Tényleg?<br />
- Igen, viszont én nem kísérlek el. Elég 1 évben egyszer.<br />
- Oh... Egyedül nem megyek.<br />
- Akkor majd jövőre is jössz.<br />
- Oké. - lemenő napban úgy nézett ki Wia, mintha valami western filmből jött volna ki. Fején a kalappal igazi tanyasi lánynak nézett ki. De gyorsan vége volt ennek, elértünk a kapuhoz, ahol már várták a lovakat. Átadtuk őket és kézen fogva sétáltunk vissza.<br />
- Miután visszaértünk, megfürdünk. Lószagod van.<br />
- Neked is. De mi volna, ha fürdés után megnéznénk a csillagokat?<br />
- Legyen. - engem nem érdekelnek a csillagok, de ha ezt akarja.<br />
- Megmoshatod a hátam.<br />
- Nem kellett volna a kérned. De még a gyerekek előtt menjünk el mert, ha azok bemennek, soha nem kerülünk sorra.<br />
- Oké.<br />
Hosszas és fárasztó gyaloglás után, végre megjöttünk. Már mindenki bent volt, és társasoztak. Mi pedig elmentünk lefürödni. Így, hogy ketten fürödtünk, sokkal élvezetesebb volt. Wia végig nevette az egészet, mert a habból mindenféle szakállat és bajuszt csinált nekem. Nagyon jól szórakozott, mint valami gyerek.<br />
Mikor végeztünk és én felöltöztem Wia még mindig egy szál törölközőben volt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiula44UCrczAIRilzE0i5oIa5KzNVvO-yHGQtIzlwMsJKh7NEoa8dXnk8MBjhaRPOIGFbvlQWCGWaYI4A_ckowf-hPErXkO1Zn1G8CrN6dKplfUa61_qtu_F3XIu7pCR1nhxBtsg1JWp1h/s1600/cecff6688e7bf951561e5b0a8d616f82.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiula44UCrczAIRilzE0i5oIa5KzNVvO-yHGQtIzlwMsJKh7NEoa8dXnk8MBjhaRPOIGFbvlQWCGWaYI4A_ckowf-hPErXkO1Zn1G8CrN6dKplfUa61_qtu_F3XIu7pCR1nhxBtsg1JWp1h/s400/cecff6688e7bf951561e5b0a8d616f82.jpg" width="330" /></a></div>
<br />
- Ha így haladsz soha nem leszünk kész.<br />
- Mert fel tartasz.<br />
- Oké, akkor rád se nézek.<br />
- Azt nem kértem, de sietek.<br />
Gyors felöltözött és mikor kiléptünk a lányok azt ajtó előtt törölközővel a kezükben vártak.<br />
- Remélem azért gyereket nem csináltatok. - szólalt meg anyu, aki kissé ideges volt, hogy ilyen sokáig bent voltunk. A gyerekek ezen a megjegyzésen nevetni kezdtek és bementek. Idén anyu fürdeti őket.<br />
<br />
A házból kifelé menet, elhoztam egy pokrócot, melyről nézhetjük majd a csillagokat. Még nem volt olyan sötét, de már kiültünk egy kevésbé fás részre én néztük, ahogy a sötétedéssel egyre több csillag jelenik meg az égen. Wia mutogatta melyik csillagképeket hol találom, de nem mentem sokra velük. Hiába kötöttem őket, nem nagyon hasonlított egyik sem a nevére.<br />
<br />
Csillagnézés után, összeszedtük magunkat és visszafelé indultunk. Már nagyon sötét volt, így a telefonunkkal világítottunk. Amíg én magam elé, Wia oldalra, mert félt. Többször mondtam, hogy nincs semmi sem ott, de nem akarta megérteni. A következő ilyen pillanatban pedig elesett.<br />
- Ezt a szülinapodra. - fényképeztem le gyors, mielőtt felkel.<br />
- Ha, kimered rakni...<br />
- Nem fogom nyugi. Gyere. - felsegítettem. - Jól vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Kicsit fáj a bokám. - elindult, de majdnem újra elesett. - Jó, kicsit nagyon fáj. - leült, én pedig rá világítottam. Nem látszott semmi komolyabb sérülés rajta.<br />
- Szerintem meghúzódott.<br />
- Pont ez hiányzott már csak. - kezdett nevetni. - Elsőnek megfürdettek, aztán megesz egy ló, most a bokám.<br />
- De volt jó is ebben a napban.<br />
- Szerencsére. - csókolt meg.<br />
- Na, gyere. Támaszkodj rám. - átkarolt. Egy ideig így mentünk, de aztán éreztem, hogy már nem is nehezedik rám. Ennyit erről, hogy meghúzta a bokáját. Orvosnak sem kell elmennem. Elértünk a faházhoz.<br />
- Feltudsz mászni?<br />
- Persze, már nem fáj annyira.<br />
- Oké. - lassan felmászott és pedig utána. Fent a házban olyan meleg volt, hogy ha lehetett volna, akkor a bőröm is levettem volna.<br />
- Itt mindig ilyen meleg van?<br />
- Legalább nem fázol.<br />
- De ez már sok.<br />
- Akkor alszol bugyiba.<br />
- Ja, és reggel David erre jön fel. - gombolta ki az ingét. Csak egy aranyos, szintén nyuszis francia bugyi volt rajta. Én pedig azt hittem, hogy ez rövidnadrág. - De nem baj, majd én alszok belül.<br />
- Mint mindig.<br />
- Mit mindig?! Ha nálad alszok én alszom kívül.<br />
- Igen. Ez csak akkor fordul elő, ha sokat iszol este.<br />
- Örülj neki, hogy ha felkelek nem rajtad mászok át.<br />
- Szerinted felkelnék?<br />
- Nem, téged nem lehet könnyen felkelteni.<br />
- Ne, látod. - dőltem hátra az ágyba, Wia is csatlakozott hozzám, csak ő rám feküdt.<br />
- Örökkön örökké... - ásított egyet és le is hunyta a szemét.<br />
- Igen. - simítottam a végig a haján.<br />
<br />
Reggel korán keltünk. Utolsó nap, összepakoltunk és elvittük a többiekhez. Kicsit meglepődtünk, mikor mindenki a kocsiba pakolt.<br />
- Már megyünk? - kérdeztem apát<br />
- Igen. A nők már megint összekaptak.<br />
- De én még akartam napozni. - mondta nekem Wia.<br />
- Hát most nem napozol. Inkább segítsünk.<br />
- Oké. - elmentünk segíteni összepakolni. 10-re végeztünk mindennel és el is indultunk hazafelé. A kétórás út közben, megnéztünk a telefonomon egy filmet.<br />
Kitettük Wiát és mentünk is tovább, mert anya duzzogott. Kíváncsi lennék, milyen hülyeségen vesztek már megint össze.<br />
Otthon kipakoltam, minden ruhám a mosásba dobtam, nem számít, hogy volt-e rajtam vagy sem. Én biztos nem fogok hajtogatni. Amint ezzel kész voltam, fel mentem játszani, amit csak az ebéd, majd a vacsora zavart meg. Végül lefekvésnél jutott eszembe, hogy lehet össze kellett volna pakolnom holnapra, hisz kirándulni megyünk. Na, mindegy ennyi játszás után, már nem kezdek neki. Holnap majd megpróbálok hamarább felkelni.<br />
<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>A lovaglós rész nem tudom milyen lett. >.< Még soha nem lovagoltam, szóval csak a neten leírtakat tudtam felhasználni.</i></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-64716566596411846432017-07-08T20:55:00.000+02:002017-07-23T19:09:52.435+02:0019. Rész - Anyával a strandon<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Az előző résznél elfelejtettem kiírni, hogy a blog átlépte a 10.000 oldalmegjelenítést (már a 11-et is és sebesen közelít a 12 ezerhez). Gondolom, most azt kérdezitek, hogy lehet egy ilyet elfelejteni? Ez nagyon egyszerű. Nem Wia megalkotója lennék, ha nem felejtettem volna el. xD</i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>A strandos rész ötletét köszönöm Viki barátnőmnek. <3 </i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Az utóbbi pár hét rengeteg dogával és feleléssel telt el. Arminnal csak iskolaidőben voltam együtt. Az otthon töltött órákat a tanulás vette el. Sajnos ilyenkor van az, mikor rádöbbenek, milyen hülye is voltam, hogy nem év közben tanultam. Most nagyon tepernem kell, hogy pár tantárgyból meglegyen a stabil kettes. De szerencsére ezzel nem vagyok egyedül...</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
De végre eljött az utolsó nap is, ami esetlegesen még tanulással telhet. Kidobáltam a táskámból minden iskolához kapcsolódó dolgot, főleg, hogy a fele füzetemben bent van a suliban.<br />
Lementem reggelizni és egyből megcsapott a hideg, ahogy lefelé haladtam a lépcsőn. Az emeletes ház, egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy fent szauna van, lent pedig jégverem. Ilyenkor hiányzik a régi házunk, bár ez csak az első nyaram itt. De akkor is elviselhetetlen a hőség.</div>
<div dir="ltr">
Mikor kinyitottam a hűtőt, akkor álltam egy picit előtte, olyan jól volt, ahogy a hideg jött rám.</div>
<div dir="ltr">
- Ne, szellőztess! - szólt rám anya. Az ijedtségtől összerezzentem.<br />
- Te nem dolgozol ma? - kérdeztem meglepetten és gyors becsuktam a hűtőt, miután kivettem a müzlimhez a tejet.</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Szabadságot vettem ki. Eltölthetnénk egy csajos napot.<br />
- Öhm... Hát én Arminnal akartam lenni, mert az utóbbi pár hétben csak tanultam.<br />
- Ő is jöhet velünk.<br />
- De akkor az már nem csajos nap. Egyébként hova mennénk? - közben neki álltam a reggelimnek is, hogy haladjak.<br />
- Vettem neked egy új bikinit.<br />
- Nem veszek fel bikinit. - jelentettem ki egy hangúan teli szájjal.<br />
- Jaj, ez magasított derekú. Szerintem tetszeni fog neked.<br />
- Szóval, akkor a partra indulunk?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Na, mit mondasz jössz? Jöhet Armin is.<br />
- Gondoltam, hogy nem fogod megtiltani. Majd megkérdezem, hogy van-e kedve.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van. Mikor haza értél megmutatom a ruhát.<br />
- Most mutasd meg. Lehet nem fog tetszeni, így majd kell vennem egyet suli után. - nem mintha nem bíznék anya ízlésében, inkább az aggaszt mennyit mutat.<br />
- Oké, akkor lehozom és megmutatom az enyémet is.</div>
<div dir="ltr">
- Vettél magadnak is?</div>
<div dir="ltr">
- Még szép! - felment az emeletre. Most reménykedem, hogy nem egyformát vett, mert akkor én biztos nem fogom felhúzni. Meg, van egy olyan érzésem, hogy egyébként se. Magasított derekú cuccokat nem hordok. Megettem a kajám és közben Armin is megjött. Beengedtem. Nem sokkal később anya is lejött. Én visszamentem, hogy elmossam a tányérom és mindenki jött utánam.<br />
- Na szerinted melyik a tiéd? - mutatta fel anya a két bikinit. Mindkettő magasított derekú volt és ocsmány, szóval bármelyik lehet nem fogom felvenni. Az ilyen mindenféle mintás dolgok nem nagyon jönnek be.<br />
- Egyik se tetszik, szóval mindegy.<br />
- De miért? Pedig olyan aranyosak. Armin neked se tetszenek? - rám nézett, majd visszanézett anyára.<br />
- Nem. - felnevettem.<br />
- Olyan gonoszok vagytok. - ballagott vissza az emeletre. Én pedig leültem Armin ölébe.<br />
- Akarsz jönni strandra?<br />
- Anyud is jön?<br />
- Igen... Csak azért kivett egy szabadnapot, hogy egy kis időt eltölthessem velem. Nem mintha majd abban a 3 hónapban nem lennék itthon.<br />
- De, ha nincs bikinid miben jössz?<br />
- Kimondta, hogy felvenném? - perverz vigyor jelent meg az arcomon. Semmit nem mondott, sőt még el is fordult tőlem. - Valami baj van? - kérdeztem tőle én is elszomorodva </div>
<div dir="ltr">
- Nem nincs. - kelt fel, magáról leszállítva.</div>
<div dir="ltr">
- De morci vagy. Mi a baj? - karoltam át a nyakát és terpeszbe álltam, hogy még véletlen se tudjon elmenni, magyarázat nélkül.</div>
<div dir="ltr">
- Csak keveset aludtam.</div>
<div dir="ltr">
- Bizti? - néztem rá. </div>
<div dir="ltr">
- Igen. </div>
<div dir="ltr">
- Bizti, bizti? - nevettem el magam.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg, sokat játszottam éjszaka. Fáradt vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van. - dőltem el balra és majdnem magammal rántottam. Neki dőltem a konyhapultnak és megcsókoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Fogjátok vissza magatok, mert elkéstek. - zavart meg minket anya. Rápillantottam az órára. Még van 20 percünk. Kibújtam Armin elől és felszaladtam a táskámért. Nem sok mindent viszek egy tollon kívül. Felkaptam a táskám és már mentem is.</div>
<div dir="ltr">
- Elvigyelek titeket? - kérdezte anyu, az ajtó felé menve. Egyből igent mondtam és indultunk mi is az autóhoz. Útközben megbeszéltük a mai napunkat. Végül lemondtam arról, hogy kettesben legyek Arminnal. Anya nem szokott túl sok szabadnapot kivenni, ez most egy különleges alkalom. Az úton megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk nekem bikinit venni és utána mehetünk is a partra. A suli előtt kiszálltunk, anyu a bikinimre adott egy kis plusz zsebpénzt és mentem is Armin után.<br />
<br />
- Na, szerinted egybe részest vagy külön részest vegyek? - ma nagyon szótlan, tényleg rengeteget játszhatott az éjszaka.<br />
- Külön részest úgysem veszel fel. - rántott vállat és ajtót nyitott nekem.<br />
- De a kedvedért felveszem. Meg most már kezdem unni ezt a hülye takargatást. Nem sokára 18 leszek és eltüntetem ezeket a hülye sebeket.<br />
- Azt ugye tudod, hogy nem fognak teljesen eltűnni?<br />
- Igen, csak nem lesznek ilyen rondák és nagyok. - benyitottam a termünkbe, ahol egy másik osztállyal találtam szembe magam. Meglepetten és értetlenül álltam velük szembe. Eggyel alattunk jártak. Ide járt az a kis csaj is, akivel Castiel kikezdett. Miután tudatosult bennem, hogy nem a sok hülye közé érkeztem, egy gyors mozdulattal megfordultam és becsuktam az ajtót.<br />
- Most miért nem mész be? Itt vagyunk.<br />
- Armin, ne... - már mindegy, mert ő is benyitott és azzal a lendülettel be is csukta.<br />
- Most nehogy azt mond nekem, hogy nincs is első óránk.<br />
- Én nem emlékszem ilyenre. De írok Rosnak. - pár perc múltán jött is a válasz, hogy nem csak első, de második óránk sincs. Armin teljesen kész volt. Aludhatott volna még, akkor nem lenne ilyen fáradt. Minden áron haza akart menni, hogy ledőljön egy kicsit, de én meg kiakartam használni a helyzetet, hogy elmenjünk bikinit venni.<br />
Egész úton nyaggattam, de nem akart eljönni velem.<br />
- Figyelj. Az, hogy lehet, hogy Alexy tudott az elmaradt órákról és te nem?<br />
- Az, hogy te egész hónapban tanultál, nagyszerű lehetőséget adott nekem arra, hogy egész nap játsszak. A héten nem is láttam, csak az iskolában.<br />
- Ez már beteges. - néztem őszintén a szemébe.<br />
- Inkább az a beteges, hogy tanultál. Nem is tudom mikor aludtunk együtt utoljára. Úgy volt, hogy ma együtt leszünk, de nem, mert anyud betervezett. - meredten és szótlanul néztem rá, nem gondoltam, hogy így érez. Nem is tudom, hogy mit mondjak rá. Igaza van. Én sem emlékszem mikor volt nálunk utoljára vagy én nála. Teljesen lefoglalt a tanulás és most is anyu közbe jött.</div>
<div dir="ltr">
- Én... Sajnálom. - néztem magam elé. Nem tudom mi mást kellene mondanom.</div>
<div dir="ltr">
- Utóbbi pár hónapban azon voltam, hogy a kedvedre tegyek. De te semmit nem csináltál. Lehetnél picit animésebb vagy többet játszhatnánk együtt.</div>
<div dir="ltr">
- Múltkor játszottunk.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Az a múltkor nagyjából egy hónapja volt.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, tudom, hogy most haragszol...</div>
<div dir="ltr">
- Nem haragszom. - vágott közbe - Nehogy félre érts, tényleg nem haragszom. Csak tudatom veled a helyzetet.</div>
<div dir="ltr">
- De most mit csináljak anyámmal? Csak ezért maradt itthon.</div>
<div dir="ltr">
- De már mikor megbeszéltük. Meg egyébként is ott a hétvége.</div>
<div dir="ltr">
- Veled is eltölthetem azt a két napot.</div>
<div dir="ltr">
- Mondtam, hogy unokatesómékhoz megyünk.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, tényleg... - elszomorodtam. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ő most haza megy, kipiheni magát, én pedig elmegyek venni egy bikinit. Közben elgondolkodhatok, mit mondjak anyunak.</div>
<div dir="ltr">
Megbeszéltem Arminnal, hogy a suliban találkozunk és elköszöntem tőle, majd folytattam utam a plázába ezúttal egyedül. Útközben mindenféle kifogás átfutott a fejemben, de egyik sem volt hihető, vagy elég jó ahhoz, hogy ne vegye észre csak lerázom. Így nem maradt más választásom, minthogy elfogadom, anyu is ott lesz velünk.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Beléptem a plázába, 8 óra múlt, a legtöbb üzlet még csak most nyit. Felmentem a 2. emeletre a kedvenc ruhás boltomba. Nem túl drága és mindig találok kedvemre való ruhákat. Remélem most is így lesz.<br />
Az üzletben az eladókon kívül senki sem volt. Én voltam a nap első vásárlója. Vidáman köszöntem és bikinikhez mentem. Egy darabig csak nézegettem őket, és próbáltam magam rá venni, hogy két részest vegyek, ami csípő alá ér. Gondolatban győzködtem magam, hogy nemsokára 18 leszek, egy műtét és nem fog ennyire látszani a heg. Hosszas vállfa ide-oda tologatás után, végül 5 bikinit választottam ki. Mind fekete alapon volt díszítve. Rövidke nézegetés után a legegyszerűbbet választottam. Teljesen fekete, semmi minta. A bugyija hátul olyan, mintha francia lenne, a felsője pedig pánt nélküli és ahol a két kosár összeér, van egy V betű strassz kövekkel kirakva. Tökéletes választás, remélem Arminnak is tetszeni fog. Kifizettem és elhagytam az üzletet. Megnéztem a mobilom, hány óra. Egy órát töltöttem el ezzel, ilyen se volt még. Általában gyorsan végzek, újabb rekordot állítottam fel ezzel magamnak.</div>
<div dir="ltr">
<br />
Mivel nem tudtam mit is kezdjek magammal, így visszamentem Arminhoz. Mérget ennék rá, hogy nem alszik. Hossza csöngetés után Alexy rohant ki hozzám, és közben azt magyarázta, ha Armin felkel, mindkettőnket megöl. Már csak azért is megnyomtam még egyszer. Alexy idegesen nézett rám.<br />
- Nyugi, nem fog felkelni. - szóval akkor tényleg ennyire fáradt volt.<br />
- De nekem azt mondta, ha felmeri bárki is kelteni, megöl.<br />
- Te most ezt elhitted?<br />
- Nem tudod, milyen ideges szokott lenni, ha valaki felkelti.<br />
- Uh, kíváncsi vagyok. - ledobtam a cipőmet, és gonosz mosollyal az arcomon indultam meg a szobája felé.<br />
- Wia, ne menj be hozzá.<br />
- Nyugodj meg. - csendben benyitottam a szobája. Hason feküdt, félig betakarózva. Mélyen aludhatott, mert még horkolt is. Tényleg fáradt lehet, ezért kivételesen nem keltem fel, viszont elfoglalom magam a telefonjával. Leültem a székre és eltulajdonítottam a telefonját. Beléptem és egyből a kamerát nyitottam meg. Ideje lecserélnie a háttérképét. Csináltam pár képet hülyébbnél hülyébb képet, és beállítottam a legcukibbat, ahol a nyelvemet kinyújtva kacsintok. De a többit is rajta hagyom. Még van fél óra a 3. óránkig, így felkeltettem.<br />
- Armin. - ráztam fel gyengéden, de mivel nem kelt fel, ezért tőle tanulva lerántottam a takarót róla.<br />
- Fent voltam már. - mondta fáradt hangon.<br />
- Jól van, akkor öltözz, aztán nézd meg a telefonod.<br />
- Még öt percet...<br />
Ráfeküdtem a hátára - Kitudsz nyomni? Nya? - megcsókoltam a nyakát, ő pedig megfordult és leestem róla a földre.<br />
- 4 perc...<br />
- Rendben. - a földön feküdtem és folyamatosan járt a szám.<br />
- Kíváncsi vagy milyen bikinit vettem?<br />
- Majd mikor felveszed.<br />
- Tudod min gondolkoztam?<br />
- Min?<br />
- Hogy anyu miért akar ennyire velem lenni?<br />
- Nekem ezt tudni kéne?<br />
- Nem, csak hangosan gondolkodtam.<br />
- Azért kérdeztél rá.<br />
- De most tényleg. - ültem fel - Lehet valamit kiakar szedni belőlem. Olyankor csinál ilyeneket. Tavaly kitakarítottuk együtt a szobámat, csakhogy beszélgethessen velem.<br />
- Fantasztikus.<br />
- Nem is figyelsz. - csíptem meg a hátát, mire ugrott egyet. - Látod milyen kellemetlen érzés. Az is ilyesmi érzés mikor a bordám alá nyúlsz. - folytattam a csipkedést, mire felkelt az ágyból.<br />
- Látom nagyon jó kedved van.<br />
- Aha, jobb kedvem van, mint szokott. Végre nem kell tanulni, ez az utolsó péntekünk, kell ennél több? - dőltem hanyatt a padlón.<br />
- Mi volna, ha nem mosnád fel a padlót magaddal?<br />
- De olyan jó hideg. - feküdtem hasara és elkezdtem nevetve simogatni. Armin nem várt sokat csak felvett onnan és az ágyra tett.<br />
- Felöltözök és mehetünk.<br />
- Oké. - más válaszra számítottam, de így jártam... Felvette a pólóját és hárman vettük célul a sulit. Az út csendben telt, mert nagyon meleg volt már. Délután jó lesz kicsit pihenni a tengerparton. Főleg a víz.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
A legtöbb óra a semmit tevéssel telt, mert egy tanárnak sem volt energiája, sem kedve tanítani. Így körénk ültek a lányok és egész nap beszélgettünk. Kivéve az utolsó órán, ami matek volt. Kicsit késve, de örömmel jött be a terembe a tanár.<br />
- Ki nincs itt? - nézett körbe, mikor megszámolt minket, tudatosult benne, hogy senki nem hiányzik. - Akkor gyakoroljunk. - elővette a könyvét és felírta az oldalszámot a feladattal együtt. Mikor a feladatot is felírta, kihívta Violát a táblához. Első feladat mindig könnyű ezért gyorsan végzett is vele, majd jöhetett is a következő feladat. Mindenki sorra került az órán. Armin olyan hülye volt, hogy ennél hülyébb már nem is lehetne.<br />
- Majd augusztusban megtanulod. - jegyezte meg.<br />
- Azok azonosságok. - súgtam oda, de nem hallotta.<br />
- Wia kicsit hangosabban.<br />
- Azok azonosságok.<br />
- Az mi? - kérdezett vissza.<br />
- Na, látod ez itt baj. Wia gyere segíts neki.<br />
- De, akkor én nem megyek már ki a táblához.<br />
- Ez csak segítség, nem feladat megoldás.<br />
- Oké... - felírtam a három azonosságot, de még így se tudta. Elkezdtem neki, mutogatni, hogy kell megszorozni a dolgokat, de rosszul csinálta. A tanár közben körbe járt mindenkinél, hogy megnézze ki, hogy halad. Én éltem ezzel a lehetőséggel és gyors megcsináltam helyette a feladatot.<br />
- Ja, hogy így kellett volna.<br />
- Hogy lehet az, hogy fizikából jó vagy, de matekból hülye?<br />
- Pont te beszélsz?<br />
- Most rólad van szó.<br />
- Na, sikerült? - szólt közbe a tanár.<br />
- Igen. - visszamentünk a helyünkre és jöhetett a következő feladat.<br />
- Akkor Wia.<br />
- Úgy tudtam. - keltem fel újra a helyemről.<br />
- Ha tudtad, akkor miért nem maradtál itt?<br />
- Hátha szerencsém lesz.<br />
- Tudod ennek mennyi esélye van?<br />
- Nem, de nem is érdekel. - megkaptam a feladatom, első ránézésre legszívesebben leültem volna. De aztán rájöttem, hogy csak egy sima behelyettesítés. Elvégeztem a behelyettesítést és megkaptam a x-t. Ránéztem a többiekre szorgosan írtak még, nekem pedig táblát kellett volna már törölnöm.<br />
- Na, leírtátok? - kérdeztem meg egy kis idő múlva. Többen bólintottak, így letöröltem a tábla tetejét, hogy folytathassam és megkapjam a másik eredményt. Visszahelyettesítettem az eredeti egyenletbe az előbb kapott eredményt és kijött az y is.<br />
- Ah, kész vagyok. - szóltam a tanárnak. - Jó lett?<br />
- Tőlem kérdezi? - nézett a táblára, majd szemmel láthatóan elkezdett fejben számolni. Soha nem értettem, hogy tud gyökös, meg törtes dolgokat gyorsan kiszámolni. Én még a számológépbe se tudom elsőre jól beírni.<br />
- Igen jó lett. Akkor lecke.<br />
- De tanár úr nincs is több óránk. - mentem nevetve a helyemre.<br />
- De lesz még csütörtökön dupla.<br />
- Fagyizni megyünk nem?<br />
- Dupla óránk lesz.<br />
- Csak 3 óra lesz megtartva. - jegyezte meg Nataniel.<br />
- Akkor majd szeptemberben le ellenőrizzük. - és írta tovább a táblára a feladatokat. Mindenki felírta a leckét, persze ebből senki nem foglya megcsinálni. Úgysem találkozunk már.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Vége lett az utolsó órának is. Elköszöntem a lányoktól, akik izgatottan várták a hétfőt. Bár én is várom, mostanában nem voltam osztálykiránduláson. Anya a suli előtt várt már minket. Beszálltunk a hideg kocsiba.<br />
- Nálatok van minden?<br />
- Igen, szóval mehetünk a strandra egyből.<br />
- Akkor irány a strand. Hoztam labdát is.<br />
- Van labdánk? - kérdeztem meglepetten.<br />
- Igen, múltkor mikor pakoltam, akkor találtam. De ez ilyen röplabda. Szóval, ha tudtok, akkor játszhatunk azt is.<br />
- Nem, olyat játszunk, amit vízben is lehet.<br />
- Oké.<br />
Autóval gyorsan kiértünk a strandra. Anyán már eleve strandruha volt, alatta pedig a gyönyörű bikinije. Mi Arminnal elmentünk egy öltözőhöz. Persze, anya kísérőként jött utánunk így még véletlen sem tudtunk volna mást is csinálni közben. Labdával a kezében az öltöző ajtaja mellé támaszkodott.<br />
- Most te komolyan itt akarsz állni? - kérdeztem tőle, kicsit morcosan.<br />
- Persze, strandolni jöttem, nem rátok várni.<br />
- Vicces...<br />
- Na, gyerünk. Nem érek rá egész nap.<br />
- Azért vagy szabadságon. - csuktam be magunk mögött az ajtót.<br />
<br />
- Hogy nekem milyen szemét anyám van.<br />
- Csak félt.<br />
- Félthetne kicsit messzebb is. De mindegy.<br />
- Hova lett a reggeli jó kedv?<br />
- Nem gondoltam, hogy bébicsőszt kapok.<br />
- Ez van. Majd lerázzuk.<br />
- Jó lenne.<br />
Átöltöztünk és kimentünk. Anya labdát forgatva várt ránk. Rám nézett, de nem mondott semmit csak elindult. Biztos látta rajtam, hogy nem tetszik ez a túlzott anyáskodása. Armint átölelve követtük anyut, aki a legzsúfoltabb helyet választotta a cuccaink lepakolására.</div>
<div style="text-align: left;">
- Muszáj pont ide pakolni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem törődik velünk senki, főleg nem veled.</div>
<div style="text-align: left;">
- Már nem érdekel a sebhely. Azzal van a bajom, hogy itt van mindenki a seggünk alatt! - akik a közelünkben voltak nem épp barátságos tekintettel néztek rám, az előbbi kijelentésem miatt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor hova akarsz menni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, de itt nem jó.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor maradunk. - terítette le a törülközőjét.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mi volna, ha te elmennél arra és keresnél valami kevésbé ember lepte helyet, mi pedig erre. Ha van valahol jó hely, felhívjuk egymást.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért én megyek egyedül?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert én Arminnal megyek. - fogtam meg a kezét és lassan távolodni kezdtünk anyától. - Ha van valami hívlak. - kiabáltam hátra és a móló irányába vettük lépteink.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ti aztán tudtok veszekedni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez nem az volt, igazam van. Bemegy a tömegbe, mikor én annyira nem szeretem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól van, túlélted volna.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem. Így könnyű volt lerázni. Sőt még a telefonom is a táskájában van.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy te milyen szemét vagy.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem. Csak megígértem, hogy veled töltöm a napot. Akkor veled is leszek. Egyébként meg milyen a bikinim?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szexi. Nagyon jól áll a fekete.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszi! - csókoltam meg. Kézen fogva sétáltunk a parton. Nem tudom mennyi lehetett már, mikor anya mérgesen a távolban trappolt felénk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Látom találtál üres helyet! - állt meg előttem. Ha tekintettel ölni lehetne, már halott lennék.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, de nálad maradt a telefonom. Épp hozzád indultunk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze. - dobta le a cuccait. - Na jó, nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. Gyerünk játszani. - emelte fel a labdát. Én pedig Armin mellkasának támasztottam a fejem. Miért kell ilyen hülyeségeket csinálnia?! Anya beszaladt a derékig érő vízbe és mi is utána mentünk. Armin állt anyuval szembe én pedig a nappal szembe, hogy ne lássak semmit. Passzolgattuk körbe a labdát anyu nekem én Arminnak, majd ő vissza anyunak. Egy idő után egy kisebb felhő eltakarta végre a napot. Így már nekem is megjött a kedvem a játékhoz. Csak adogattuk egymásnak és anya cikibbnél cikibb kérdéseket vágott hozzánk, amire persze nem konkréttan válaszoltunk. Ilyenkor idegességében megküldte felém a labdát, amit alig bírtam elkapni. Soha, nem fog semmit megtudni a kapcsolatunkról, de én ezt is akarom.</div>
<div style="text-align: left;">
Egy ilyen megválaszolatlan kérdés után, bukkant elő újra a nap, amitől nem láttam hirtelen a labdát és fejbe talált, amitől víz alá merültem.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b>Lucia</b></div>
<div style="text-align: left;">
- De lyukas kezű. - jegyeztem meg miután láttam, hogy nem kapta el a labdát. - Legalább nem lesz melege. - vagy fél perc biztos eltelt már, de még mindig nem jött fel a víz alól. Mire én kapcsoltam, addigra Armin már félúton volt. Én is hozzásiettem. Mire oda értem épp a vízből emelte ki. Kiszedte haját az arcából és megnézte, hogy lélegzik-e. Olyan érzés fogott el, mintha a semmi közepén állnék és látom, ahogy a legszebb dolog a földön előttem hullik darabokra. De nem volt idő gondolkozásra, Armin kikapta teljesen a vízből és a partra rohant vele. Nem tudtam mit tegyek. Csak letérdeltem mellé. A nevét szólítottam, hátha valami csoda folytán kinyitja a szemeit. Közben Armin megcsókolta... vagyis én azt hittem de nem. Egy belégzést csinált neki, majd Wia felköhögött. Az oldalára fektettük. Én remegni is sírni kezdtem.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b>Wia</b></div>
<div style="text-align: left;">
Kiköhögtem minden lenyelt vizet és visszafeküdtem a hátamra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kislányom! - borult anya bőgve a nyakamba.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól vagyok nagyjából.</div>
<div style="text-align: left;">
- Annyira sajnálom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Semmi baj. Tudom, hogy utálsz.</div>
<div style="text-align: left;">
- Dehogy utállak. - nézett rám és végig simította az arcom. Még soha nem láttam ilyen szinten sírni. Az, hogy akár el is veszíthetett volna, tudatosult benne.</div>
<div style="text-align: left;">
- Armin, te honnan tudtad mit kell csinálni? - kérdezte meg tőle, miután valamennyire megnyugodott.</div>
<div style="text-align: left;">
- A filmekből. - más választ nem is vártam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Több filmet kellene néznem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lehet nem ártana. - rám mosolygott anya.<br />
- Szerintem mehetünk haza.<br />
- Szerintem is.<br />
- Feltudsz állni? - segített fel Armin és rátámaszkodva elmentünk az autóhoz. Anya addig összeszedte a cuccaink. Armin megkérdezte milyen érzés megfulladni. De én nem tudtam mit elmondani, csak azt, hogy nem érzel semmi mást, minthogy nyeled a vizet és közben lesüllyedsz.<br />
Megvártuk anyut az autónál, mivel a kulcs nála volt. Útközben megbeszéltük, hogy lehet nem ártana, ha orvos is látna, így elsőnek oda mentünk. Rövid várakozás után én is sorra kerültem. Megnézte a légzésem, bele világított a szemembe és körbe nyomkodta a hasam. Végül megállapította, hogy semmi komoly bajom, de menjek haza és pihenjem ki magam.<br />
Végre egy lustálkodós estém lehet, mindenki békén fog hagyni és aludhatok. Haza vittük Armint és egy csók keretében elköszöntünk egymástól. Mi is haza értünk, meg vacsoráztam és befeküdtem az ágyba. Aludni még nem bírtam így animéztem kilencig, utána el is aludtam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<i>A fulladásos rész Viki ötlete, mindenképp szeretné kinyírni Wiát. :) </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<i>A véleményedre még mindig kíváncsi vagyok, de leírhatod, hogy milyen az új blog kinézete. :)</i></div>
</div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-82625622684682901062017-07-03T18:20:00.000+02:002017-07-15T22:48:56.715+02:00Találkozz velem!<div dir="ltr">
</div>
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Nem tudom ki jön Mondoconra 15.-én, de én ott leszek. :) A képen én vagyok. :) Persze, ezt a képet csak gyors összedobtam. Remélhetőleg megtanulom addigra jól megcsinálni az elképzelt sminket (ami nem látszik a képen) és lehet lesz a hajamban pár kiegészítő is. De ez utóbbi még nem biztos. </div>
<div style="text-align: center;">
De a bandázsról tuti mindenki felfog ismerni, jobb lábon lesz. ^_^ Bár ne kéne :')</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
Szóval, ha régóta nyomaszt egy kérdés a bloggal kapcsolatban nyugodtan oda jöhetsz hozzám, nem harapok ^_^ Na, meg ha megakarod ismerni Wia megalkotóját, de pár spoilert is elárulhatok mik lesznek a jövőben. ;)</div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
A kép alatt SPOILERT olvashatsz, csak akkor olvasd el, ha szeretnéd tudni, Wiával mi fog történni!</div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
A kép készítése közben anyum beszólt, így arra a nagy mosoly. Meg előtte, egyébként se csinálok, hú de milyen beállásokat. :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwOGBQr3Qf05hZvFgGAvx41r5O4Cx7bILNNxtcJT3fEefR4yzoqLN8K8veTDKV9M8sn6H3oRVa5mYdozWBeytu-S3YxxnotjvZyGmFE_q5s_pfTQUDBVQeC2MsNpGtRLapscTJTRStXYEv/s1600/19692617_1916586355250530_1605231640_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwOGBQr3Qf05hZvFgGAvx41r5O4Cx7bILNNxtcJT3fEefR4yzoqLN8K8veTDKV9M8sn6H3oRVa5mYdozWBeytu-S3YxxnotjvZyGmFE_q5s_pfTQUDBVQeC2MsNpGtRLapscTJTRStXYEv/s320/19692617_1916586355250530_1605231640_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
Én ott leszek! És te?</div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<b>!SPOILER!</b></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div dir="ltr">
</div>
<div style="text-align: left;">
Gondolom mindenki kíváncsi, hogy ez most ki lehet, vagy csak úgy magamra kaptam valamit a szekrényből.</div>
<div style="text-align: left;">
Hát nem. Wia leszek. :)</div>
<div style="text-align: left;">
Gondolom most, azt kérdezed magadtól, hogy mitörténhet, amiért Wia szürke hajra vállt.</div>
<div style="text-align: left;">
Emlékezet kiesés... - mitől? - Titok. ;)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<br />
<div dir="ltr">
</div>
<div style="text-align: left;">
Kicsit bonyolult elmagyarázni, mert nem akarom leírni, hogy jutunk el idáig, de ez a jövője szerencsétlen lánynak :D</div>
<div style="text-align: left;">
Mellesleg Armin keze is benne van. </div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-43778067106381218462017-06-28T09:54:00.000+02:002017-07-23T19:26:47.515+02:00Baleset után<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Nos, akkor folytassuk Wia múltját.</i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Sajnos az, hogy haza mehettem csak egy napig tartott. A seb felnyílt és nem tudtuk elállítani a vérzést. De már lassan két hónapja bent vagyok a kórházban. James az eset óta nem is keresett. Rin van bent velem egész nap, ha tehetné itt is aludna. Anyuék hozzák nekem a reggelit, az ebédet és a vacsorát. Az itteni kajának fura íze van, a külsejéről nem is beszélve. Minden napom dög unalmasan telt. <br />
Minden reggel, pontban 6-kor keltettek, hogy kötés csere. Ezutáni kötés csere 4 körül volt. Az utolsó pedig este 10-kor. A napjaimat ez ütemterv szerint kellett beosztanom. De egyébként bármit csinálhattam. A kórház területét is elhagyhattam, ha pontosan megmondtam hova megyek. </div>
<div dir="ltr">
1 hónappal ezelőtt<br />
Már 2 hét telt el, hogy megkéseltek. Volt bent a rendőrség is. A tettest 3 év börtönre ítélték. Persze ez engem cseppet sem boldogított.<br />
Viszont már iskola van. Osztálytársaim járnak be hozzám, hogy meséljenek mi minden történik, amíg én nem vagyok ott. De szerencsére nem maradnak sokáig. A sok gyógyszertől olyan fáradt szoktam lenni, hogy volt már olyan is, mikor beszélgetés közben aludtam el. Persze nem azért, mert érdektelen volt beszélgetés, nagyon fáradt vagyok.<br />
Az orvosom is beszokott jönni, hogy megkérdezze a napom.<br />
- Na, jobban vagy? - mindennap ugyanaz a kérdés és ugyanaz a válasz.<br />
- Tegnaphoz képest? Igen, jobban.<br />
- Ennek örülök. Fájdalmad?<br />
- Csak a szokásos.<br />
- Sétáltál már? Kellene kicsit mozognod is.<br />
- Majd jön barátnőm és kimegyünk vásárolni kicsit.<br />
- Rendben. - mosolyogva kiment a szobából. Én bekapcsoltam a tv-t, de gyorsan elaludtam mellette.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wia! Wia! Gyerünk kelj már fel.<br />
- Mi az? - dörzsöltem meg a szemeim. Rin izgatottan állt ellőttem.<br />
- Képzeld, szomszéd városból jött egy osztály. Tele van helyes pasikkal.<br />
- Aha. - visszafordultam a fal felé, kinek kellenék én ilyen testtel?<br />
- Na, gyerünk öltözz! Megyünk a városba.<br />
- Nincs kedvem. Inkább folytatom a játékot.<br />
- Apró pici részletet kihagytam. Mikor jöttem hozzád, akkor láttam egy srácot a csoport között. PSP-t nyomkodott.<br />
- Hogy nézett ki?<br />
- Fekete haj, a társaihoz képest elég alacsony volt, szeme színét nem láttam. De képzeld kettő volt belőle. Szóval lehet van egy ikertesója, vagy csak a haverja nagyon hasonlított rá. - gondolkozott el.<br />
- Nézz már rám. Még köszönni se köszönne, ha oda mennék hozzá.<br />
- Hát igen, lehet meg kellene fésülködnöd. Meg valami másik ruhát felvenni. Ez a betegeknek való cucc, szerintem se jönne be neki. De nyugi, orvosoljuk. Érted, kórházban vagyunk és orvosoljuk. - egyáltalán nem találtam viccesnek, pedig tudom, hogy csak felvidítani akar. - Nem? Akkor jó...<br />
- Bocs, csak fáradt vagyok.<br />
- Majd a friss levegő segít. Na, de milyen ruháid vannak? - kinyitotta a szekrényt. Volt vagy 3 felsőm, azokhoz pedig egy fekete nadrág.<br />
- Találtál valamit?<br />
- Nem. De akkor. - elővett a táskájából egy kis szatyrot. - Ezt neked vettem. Ma vettem és akkor akartam oda adni, mikor kiengednek, de ez most sürgős eset. Tudom, hogy mindig is ilyet akartál. - elvettem tőle a táskát és kivettem a ruhát. Egy egyenruha volt. Fekete volt az egész ruha, a szoknya alján egy vékony fehér csík futott és a kendője piros volt.<br />
- Van hozzá comb zokni is. Tetszik?<br />
- Tetszik-e? Imádom! Köszönöm. - öleltem meg barátnőm. Már régóta akartam egy ilyet. Az animékben is mindig ilyenekben vannak. De a valóságban valami eszméletlen. Gyorsan belebújtam. Megcsináltam a hajam és kihúztam a szemem. Raktam fel egy kis alapozót, mert elég hulla színem volt. Mivel nincs egész alakos tükör a szobámban, megkértem Rint, hogy csináljon egy képet.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh6VFUR8z1C-Ov8wDOCGRhEJhLcI_wnLZmQqekYmLfYhVIzrWgNUjQ5mli1rgq6ATqV7a7UydjxHy6Cg6R9GAPLSKTQuMG-B-zleNK_tnq-p8gRVTwumL78mxJDjfwDSFA3YDHkfu93qIj/s1600/sdfghj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="368" data-original-width="276" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh6VFUR8z1C-Ov8wDOCGRhEJhLcI_wnLZmQqekYmLfYhVIzrWgNUjQ5mli1rgq6ATqV7a7UydjxHy6Cg6R9GAPLSKTQuMG-B-zleNK_tnq-p8gRVTwumL78mxJDjfwDSFA3YDHkfu93qIj/s320/sdfghj.png" width="238" /></a></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor mehetünk? - vette ki a kezemből a telefonját.<br />
- Igen.<br />
- Pasizásra fel!<br />
- Ne kiabálj, mert valaki meghallja. <br />
- És? Van 2 óra szabad foglalkozásod kötéscseréig. Azt bármivel eltöltheted.<br />
- Igaz. Akkor gyerünk. - kimentünk a folyosóra, ahol megállított a nővér.<br />
- Merre mentek?<br />
- Pasizni. - válaszolt lelkesen Rin.<br />
- Csak szétnézünk kint. Itt leszünk a plázában. - minden városi osztálykirándulás a plázában fejeződik be.<br />
- Rendben, de 4-re érjetek vissza.<br />
- Oké. Itt lesz. - fogta meg a kezem Rin és sietősen kihúzott az ajtón. <br />
<br />
- Na, és most hova?<br />
- Ott vannak! - kezdett ugrálni mellettem. - Jaj, nyugodj meg. - mondta nekem, miközben vele ellentétben én teljesen nyugodt voltam. - Követjük őket és mikor szabad órát kapnak, oda megyünk a két ikerhez, vagy baráthoz.<br />
- Melyikek azok? - fürkésztem a csoportot, de nem találtam meg azt a srácot, akit Rin mondott.<br />
- Ott van. Annyira jól néz ki. - felsóhajtott és a szívére tette a kezét. - Neked való. Ő is játszik, te is játszol.<br />
- Gondolom szóba is állna velem, ha látná mit rejt a ruha.<br />
- Hagyd már. Nem a külső számít. De hol van a barátja?<br />
- Ő hogy néz ki?<br />
- Ugyanúgy. Fekete haja van. De gyerünk hátha közelebbről is láthatjuk őket.<br />
- Oké.<br />
A csoport után mentünk. Teljesen természetesek voltunk. Mint két általános iskolás lány, akik a plázába tartanak.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor az utolsó állomás a lányok kérésére. - álltak meg a pláza előtt. - Van 4 órátok, itt találkozunk. Utána megyünk a vonathoz.</div>
<div dir="ltr">
- Juj, itt az idő, gyere. - megvártuk míg a legtöbben elmennek. Én is beakartam menni, de Rin fogta a kezem.<br />
- Mi nem megyünk?<br />
- De-De mindjárt. Figyelj, velük fogunk bemenni az ajtón. Remélem beragadunk.<br />
- Remélem nem. - elindult a két srác. Szinte egymás mellett haladtunk. Aki játszott ránk se nézett, viszont a társa mosolygott. Akkor vettem észre, hogy Rin integet neki. Félénken is integetni kezdtem. Egyszerre értünk az ajtóhoz.<br />
- Lányok. - engedtek előre.<br />
- Köszönjük. - mondtam magabiztosan, mert Rin szinte remegett. A fiúk mögöttünk jöttek és beszélgettek.<br />
- Te mit fogsz venni?<br />
- Kijött az új játék, amit vártam.<br />
- Akkor egyedül leszel, én veszek pár új ruhát.<br />
- Tőlem.</div>
<div dir="ltr">
Rinnel egymásra néztünk. Ha külön válnak, akkor nekünk is külön kell. A két fiú, két teljesen ellentétes irányba ment.<br />
- Ha rosszul leszel azonnal ülj le és hívj fel.<br />
- Rendben. De gyerünk, mert szem elől tévesztjük őket.<br />
- Sok sikert. - Rin a ruha vásárló srác után ment, én pedig a játékokhoz indultam. Egyetlen ilyen üzlet volt itt, így könnyű volt rá találni.<br />
<br />
Épp a PS játékokat nézte, én mellé álltam és elkezdtem olvasni a játék leírásokat. Szép sorban haladtam játékról játékra míg teljesen mellé nem értem. Nem nézett rám, így azt se vette észre, hogy jobban megnéztem magamnak. Tengerkék szeme volt. Magassága épp, hogy meghaladta az enyémet. Bár én sem vagyok egy hú, de milyen titán. Kezemben tartott játékot visszaraktam, ahogy ő is és ugyanazért a játékért nyúltunk mindketten, összeért a kezünk.<br />
- Bocsi. - nézett rám. Kissé zavarban volt a helyzettől.<br />
- Semmi. - elvettem egy másik játékot és azt nézegettem, de félszemmel láttam, ahogy végig néz.<br />
- Te Japánból jöttél? - kérdezte tőlem. Alig bírtam visszatartani a nevetést.<br />
- Nem. Csak szeretem a Japán dolgokat és a játékokat.<br />
- Én is. Milyen animéket nézel?<br />
- Öhm... Hát most fejeztem be a Dramatical Murdert és elkezdtem a No game No life-ot. De sok mindent láttam már.<br />
- Ezt a kettőt én is láttam már.<br />
- Ti honnan jöttetek? - váltottam teljesen eltérő témára.<br />
- Los Angelesből. Egyébként Armin vagyok. - mutatkozott be. Nekem is be kellene, de Los Angeles nem itt van. Ha neten rám is keres egyből meglátja a kórházi selfieimet. Azt pedig nagyon nem akarom.<br />
- A nevem legyen egyelőre titok, ha nem gond. - olyan kedvesen mosolyogtam, ahogy csak tudtam. Nem akarom, hogy haragudjon rám.<br />
- Oh... Oké. <br />
- Wia! Wia! - üvöltötte végig Rin a boltot, mikor meglátott hozzám szaladt... - Oh, szia!<br />
- Szia!<br />
- Wia megszereztem a számát. - ugrott a nyakamba. De én az oldalamhoz kaptam. - Uh, bocsi. Nagyon fáj?<br />
- Jól vagyok. - emeltem fel a kezem, és próbáltam felegyenesedni. - Rin, ő itt Armin. Armin ő a barátnőm Rin. - Viszont mi most megyünk. - alig kaptam levegőt, úgy beszúrt az oldalam. Elköszöntünk Armintól, aki értetlenül nézett rám.<br />
Nehezen visszaértünk a kórházba, ahol egyből bedőltem az ágyba. A nővér megnézte a sebet. Felszakadt egy-két varrat, de gyorsan korrigálta a helyzetet. Adott egy kevés fájdalomcsillapítót és kiment, de közölte, hogy nagyjából 10 perc és itt van, csak van egy sürgős esete.<br />
- Nézd meg itt a száma. - mutatott Rin egy kis papírt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu8fhjRWhXCo2cMWnPRebqy3sNsYndYwusFVPQlEVVWkc6jEi8420t9O6T2GDRgDbHoLV_rZT_vgrr-wQ10oVPK6bGjZCp2TiLind20qrBwXOW_eCghBU-YkDAgdPpXt6KHhqUMRMBqKoL/s1600/ae262ae20d2ab2d2d5c063879f1a8306.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="293" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu8fhjRWhXCo2cMWnPRebqy3sNsYndYwusFVPQlEVVWkc6jEi8420t9O6T2GDRgDbHoLV_rZT_vgrr-wQ10oVPK6bGjZCp2TiLind20qrBwXOW_eCghBU-YkDAgdPpXt6KHhqUMRMBqKoL/s320/ae262ae20d2ab2d2d5c063879f1a8306.jpg" width="245" /></a></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Rin te ezt megnézted miután oda adta?<br />
- Nem. Olyan boldog voltam, hogy egyből hozzád rohantam.<br />
- Akkor kérlek olvasd el. - elolvasta fecnit és elszomorodott.</div>
<div dir="ltr">
- De... Ezt, hogy érti?</div>
<div dir="ltr">
- Hát szerintem úgy, hogy nem a lányokat. Szóval érted.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, ez nagy szívás. De akkor mesélj. Elkérted a számát?</div>
<div dir="ltr">
- Dehogy! Ne butáskodj már. Még a nevemet se akartam, hogy megtudja. Csak aztán jött az idióta barátnőm és végig ordította a nevem az üzleten.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van na. Teljesen lázba voltam, hogy egy pasi oda adta a számát.</div>
<div dir="ltr">
- És közben nem is a száma volt. De akkor most ez azt jelenti, hogy tesók?</div>
<div dir="ltr">
- Ikrek. Mondta, hogy van egy ikertesója.</div>
<div dir="ltr">
- Ah, értem.</div>
<div dir="ltr">
- Látod én ezt is tudom. Te meg csak a nevét tudod.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor mesélj már!</div>
<div dir="ltr">
- Los Angelesből jöttek.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, ezt én is tudom. Ő róla beszélj. Mit szeret csinálni mondjuk. </div>
<div dir="ltr">
- Gamer és animés. Elsőnek azt hitte, hogy Japánból jöttem.</div>
<div dir="ltr">
- Ne már. Tényleg? - nevette el magát.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Az egyenruha lehet kicsit megzavarta.</div>
<div dir="ltr">
- De kis cuki. De ennyi?</div>
<div dir="ltr">
- Összeért a kezünk. </div>
<div dir="ltr">
- Hajjaj. Ebből házasság lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Valószínűleg, soha többé nem látom újra.</div>
<div dir="ltr">
- Az már mellékes. - közben bejött Angela az ápolóm.</div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor kezdhetjük? - tartotta ujjai között a géz lapokat és tekercset. - Te mész vagy maradsz? - kérdezte Rintől.</div>
<div dir="ltr">
- Megyek. Sok leckét kaptunk. Majd holnap jövök. Szia! - ölelt meg. - Viszlát!</div>
<div dir="ltr">
- Szerencsés vagy, hogy ilyen barátnőd van.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. - mosolyogtam magam elé. Néha eszembe jut, mi lenne, ha Rin nem lenne.</div>
<div dir="ltr">
- És egyébként, hogy sikerült a pasizás?</div>
<div dir="ltr">
- Oh, hát... Sehogy.</div>
<div dir="ltr">
- Na, miért?</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom... Mikor rám néznek, mindig azt hiszem, hogy tudják milyen vagyok. Pedig tudom, hogy nem. De... Ahj, nem tudom, mikor fogok megbékélni azzal a tudattal, hogy ilyen lettem.</div>
<div dir="ltr">
- Ugyan. Aki szeretni fog, az magadért fog szeretni.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom. De akkor is, nehéz elfogadnom a helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy úgysem látom többet. </div>
<div dir="ltr">
- Kitudja. Majd bejelöl valamelyik közösségi portálon, ahogy a férjem is tette.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg. Elmeséled, hogy hogyan is találkoztatok?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, most rá érek. Csak befejezlek még.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - gyorsan befejezte a derekam körbe kötözését. Most, hogy elengedte pár öltés, megint az egész derekamat kell körbe bugyolálni. Múltkor is ez volt, csak akkor az ajtókilincsnek mentem neki. Mikor végzet a kötözéssel leült mellém, és mesélni kezdett.</div>
<div dir="ltr">
- Már lassan 10 éve, hogy házasok vagyunk. Egy bulin találkoztunk. Engem is a barátaim vittek, ahogy őt is. Pár héttel később egy bárban futottunk össze. De nem is egymás mellett laktunk, úgy értve, hogy nem a szomszéd városban lakott. Jóval messzebb, csak átjárt ide. Mindig azt mondta, hogy olyan érzése volt mintha keresne valamit vagy valakit.</div>
<div dir="ltr">
- De aranyos.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Engem akkorra már teljesen elbűvölt a mosolya, a mandula szemei. Egyszerűen imádom. - csak mosolyogni tudtam. Szeretem hallgatni az ilyen reménytelennek tűnő szerelmeket. Ilyenkor mondják, hogy ha az élet egymásnak teremtett, fog lehetőségeket adni. Még mesélt pár randijukról és a lánykérést is elmesélte. Az esküvőre nem maradt idő, mert hívták. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Újra magamra maradtam, még pár óra és jönnek anyuék. Általában vacsora előtt és hoznak nekem kaját is.</div>
<div dir="ltr">
Az hátra lévő időt tévézéssel ütöttem el, meg járkáltam kicsit a folyosón, hogy lássa az orvosom, mozgok is valamennyit.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Anyuék pizzát hoztak vacsorára. Evés közben elmeséltem a napot, persze a fiúzás részt kihagyva. Még szerencse, hogy itt volt a ruha, így tudtam, mondani, hogy Rinnel vásárolni voltunk. Apunak nem tetszett ruha, ő nem támogat ebben az animés őrületemben. Viszont anya aranyosnak találtak. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Utolsó kötéscserénél, az orvosom is bejött, hogy szemügyre vegye.</div>
<div dir="ltr">
- Szokott fájni? - elkezdte nyomkodni.</div>
<div dir="ltr">
- Csak enyhe fájdalom.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van. Akarsz még maradni?</div>
<div dir="ltr">
- Hát azt nézve, hogy a Valentin-napot lekéstem már. Így nem.</div>
<div dir="ltr">
- Azt hittem azt mondod, hogy igen. Jól van, akkor már most is haza mehetsz. De holnap reggel egyből mehetsz.</div>
<div dir="ltr">
- Jó lesz a most.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. Akkor megírom a papírokat. - örömmel néztem anyáékra, hogy végre 2 hónap bent lét után haza engedtek. Ezentúl egy búrában fogok élni, míg teljesen össze nem forr. De én ide biztos nem jövök vissza.</div>
<div dir="ltr">
A papírokra egy órát kellett várnunk. Ez idő alatt átöltöztem, összepakoltam és vártunk.</div>
<div dir="ltr">
Mikor megkaptam a papírokat, egyből a lifthez szaladtam, hogy nehogy meggondolja magát az orvos.</div>
<div dir="ltr">
Az autóban, felhívtam Rint, hogy közöljem vele a hírt. Biztos fog nekem örülni, hogy 11-kor zaklatom.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - szólt bele fáradt hangon.</div>
<div dir="ltr">
- Képzeld, épp autóban ülök.</div>
<div dir="ltr">
- Elraboltak?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Haza engedtek.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, végre! Akkor hétvégén buli?</div>
<div dir="ltr">
- Mostanában biztos nem. De le kell tennem haza értünk. Végre alhatok az ágyamban.</div>
<div dir="ltr">
- Oksi. Jó pihenést! Szia!</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mikor bementem, hirtelen nem ismertem meg a lakást. Olyan rég láttam, hogy mondhatni minden új volt. Elmentem a szobámba, minden úgy volt ahogy hagytam. Elmentem fürdeni, kis időre le kell mondanom az órákig tartó kádban fürdésemről. Nagyon szeretem áztatni magam, de nem nagyon áztathatom fel a sebem. Így csak a gyors zuhany marad.</div>
<div dir="ltr">
Lefürödtem és a szokásos bugyi trikó kombóban bebújtam az ágyba. Sokáig gondolkodtam azon, amelyet Angela mondott. Vajon találkozok még Arminnal valaha? </div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-62876846698131882192017-06-25T23:21:00.000+02:002017-07-23T19:03:33.559+02:0018. Rész - Csak egy iskolai nap<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Jó, elég volt a pihenőből, folytassuk a történetet. :D</i><br />
<i>Sajnálom, hogy a vége összecsapott lett, de nagyon siettem, mivel vihar van és elment közben a net is, aztán az áram, de végül visszajött. A helyesírást ne nézzétek, mert csak gyorsban néztem át. De javítani fogok mindent. ^_^</i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Armin reggel a régi szokásához híven jött, pedig nem is beszéltük meg. De nem baj, legalább nem kell egyedül mennem. Még rengeteg időm volt, így pizsiben leszaladtam és beengedtem.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Szia! Jobban vagy? - végig simította kezem és megcsókolt.<br />
- Fogjuk rá. - vontam vállat.<br />
- De nézd a jó oldalát, nem kell amiatt izgulnod, hogy milyen ruhába jössz.<br />
- Az iskolába még van rajtunk kívül pár osztály, de nem baj.<br />
- Sziasztok! - jött le anya.<br />
- Jó reggelt!<br />
- Valami baj van? - megállt egy pillanatra a lépcsőnél.<br />
- Nem, nincs. Gyere menjünk. - anya aggódóan nézett rám. De nem akart faggatni.<br />
- Te nem mondtad el, mi volt tegnap? - kérdezte miközben a lépcsőn haladtunk a szobám felé.<br />
- Nem. Azt sem tudom, mikor értek haza. Már 9-kor elmentem aludni. - felmentünk a szobámba. Csendben ültem és Armin is csendben volt. Annyira nincs kedvem iskolába menni, ezek után.<br />
- Biztos minden rendben? - zavarta meg a csendet és aggódóan nézett rám. - Mert, ha bármi van mond el.<br />
- De tényleg nincs semmi bajom. - elindultam a szekrényhez, hogy valamit keressek. Kidobtam egy fekete cicanacit, egy szürke trikót és egy piros kockás hosszú inget.<br />
- Meleg van kint.<br />
- Nem baj. Ez így jó, mindent takar.<br />
- Miért nem mondod el, ha valami bánt? - jött oda hozzám és átölelt hátulról. Sírás határán voltam, de tartottam magam.<br />
- Mert te mit csinálnál a helyemben?<br />
- Próbáld elfogadni magad. Hisz megmondtuk. Nincs semmi bajunk azzal, hogy van egy heged. Azt hittem múltkor túlléptél ezen a takargatós dolgon.<br />
- Vannak ilyen fellángolásaim, aztán visszaesek oda, ahol voltam.<br />
- Akkor legyen a mai nap is egy ilyen. Majd én választok neked ruhát. Azt a kockás inget pedig hagyd meg máskorra egy bugyival.<br />
- Legyen... Legalább neked legyen jó napod. - álltam arrébb a szekrénytől és hagytam, hadd turkáljon.<br />
- Ez nem az én pólóm? - vett ki egy fekete alapon game over feliratú pólót.<br />
- Nem. Nekem is van. - vettem ki a kezéből és visszaraktam a szekrénybe. De ő újra elővette.<br />
- Pedig ez tuti az enyém. Mikor csórtad el?</div>
<div dir="ltr">
- Már nem emlékszem. - nevettem el magam. - De most már az enyém maradhat? - öleltem meg és kölyökkutya szemekkel néztem rá.</div>
<div dir="ltr">
- Legalább lesz itt egy felsőm. Na, de akkor. Ezt megnézném rajtad. - kivett egy világos kék egyberuhát. A derekán és hátul kivágott volt.</div>
<div dir="ltr">
- Biztos nem. - mondtam határozottan.</div>
<div dir="ltr">
- De akkor minek vannak ilyen ruháid?</div>
<div dir="ltr">
- Mert hátha egyszer felveszem.</div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor itt az idő, legalább próbáld fel. - nyújtotta felé.</div>
<div dir="ltr">
- Csak felpróbálom. - vettem el tőle és gyors belebújtam. Utoljára a próbafülkében láttam magamon. Mindig abban reménykedem reggelenként, hogy mikor felébredek a hegek eltűnnek, de eddig még nem volt szerencsém.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is látszik.</div>
<div dir="ltr">
- De ha ezt csinálom... - húztam lejjebb a ruhát, de annyira nem bírtam, hogy kilátszódjon a heg.</div>
<div dir="ltr">
- Látod, ez lesz. El van döntve.</div>
<div dir="ltr">
- De nincs hozzá cipőm. Szóval marad a mindent takaró választásom.</div>
<div dir="ltr">
- Nekem van egy masnis szandim.</div>
<div dir="ltr">
- Te mióta vagy itt?! - kapta. az ajtóhoz a tekintetem. Anya a falnak támaszkodva figyelt engem és elkezdett nevetni.</div>
<div dir="ltr">
- Emlékszem, mikor kicsi voltál és a ruháim próbálgattad. Akkor is ilyen meglepettséggel néztél rám. - emlékszem erre. Mit össze nem ugráltam a tükör előtt anyát játszva a ruháiban.</div>
<div dir="ltr">
- Az már régen volt.</div>
<div dir="ltr">
- Egy hónap és tíz éve lesz. Látod milyen öreg vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Én vagyok öreg? Nem inkább te? </div>
<div dir="ltr">
- Lehet. Egyébként tényleg jó ez a ruha. Jó végre látni ilyen kivágott ruhákban is. - indult meg kifelé. - Megkeresem azt a cipőt. - ment ki.</div>
<div dir="ltr">
- Most komolyan anyud ruháit felvetted?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. Nem is egyszer.</div>
<div dir="ltr">
- Itt van. - jött vissza anya, és oda adta a cipőt. - Én megyek most már dolgozni.</div>
<div dir="ltr">
- Oké! Szia!<br />
- Sziasztok!<br />
- Viszlát.<br />
Még fordultam egyet a tükör előtt, majd felvettem a mosolygós arcom. Akkor a mai nap, legyen megint nem érdekel a külsőm nap.<br />
- Na, de akkor indulás enni.<br />
- De gyorsan megváltoztál.<br />
- Nem te mondtad, hogy ne érdekeljen a sebhely?<br />
- Ja. Akkor jó.<br />
- Jó ám.<br />
<br />
Lementünk enni, vagyis csak én ettem, Armin már reggelizett. Reggelizésem közben azon vitatkozott velem, hogy hogy tudok egyik percről a másikra hangulatot váltani. Én csak annyit mondtam rá, hogy lány vagyok.<br />
Elpakoltam és elindultunk a suliba. Bent mintha mi sem történt volna ugyanúgy nem foglalkoztak velünk mikor beléptünk. Kivéve Castielt, ő végig nézett. Nem foglalkoztam vele. Viszont Armin most nem hagyta szó nélkül.<br />
- Jó volna mi, ha a te ágyadban aludna? - erre oda kaptam a fejem. Szúrós tekintettel néztem rá.<br />
- Lehet jobban járna velem. - most ezekbe meg mi ütött? Jó mondjuk elhiszem, hogy Armin be sokalt Castieltől, de akkor is.<br />
- Mégis engem választott.<br />
- Aztán nehogy idővel hozzám rohanjon.<br />
- Hagyjátok már abba. Mégis mi ütött belétek?<br />
- Tudod milyen idegesítő, hogy állandóan végig nézed a csajom? - indult meg Armin Castiel felé.<br />
- Szerinted jó ötlet őket hagyni, hogy összeverekedjenek? - lépett hozzám Ros.<br />
- Nem tudom. Lehet nem kéne. - kézéjük álltam és vártam. - Na, mi van? Senki nem üt?<br />
- Dehogynem! Lökött félre Castiel.<br />
- Neee! - léptem vissza.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<b>Armin</b><br />
- Normális vagy ember? - lökött minket félre Ros és még engem sem engedett Wiához, aki a földön feküdt.<br />
- Nehogy már pont engem ne engedj a közelébe. - próbáltam valahogy Wia közelébe kerülni, de Rosalya úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni.<br />
- Látod milyen barmok vagytok. Szerencsétlen lány...<br />
- Mi történt? - lépett be az iskolaorvos, akit Nataniel hívott.<br />
- Kérem valaki hozza a rendelőbe, hogy megtudjam vizsgálni. - felkaptam és az orvos után vittem, bent pedig letettem az ágyra. - A barátja?<br />
- Igen.<br />
- Akkor kérem segítsen. Emelje fel a lábát, hogy észhez térjen, addig én vérnyomást mérek. - azt tettem, amit mondott. Pár perc elteltével kinyitotta a szemét.<br />
<br />
<b>Wia</b><br />
Mi történt? - néztem körül. - Hol vagyunk? Miért tartod a lábam - erre leeresztette. - és ki maga?<br />
- Látom észnél vagy. - mosolygott rám a fehér ruhába öltözött nő. - Én az iskolaorvos vagyok. Szerencsére eddig nem kellett találkoznunk.<br />
- Mi is történt? - néztem Arminra, de leintette a nő.<br />
- Mire emlékszel?<br />
- Armin és Castiel közé álltam. Majd Castiel félre lökött, hogy megüsse Armint, de én visszaléptem. Ennyi.<br />
- Jól van a fejeddel nincs baj. Viszont a szád szépen felrepedt.<br />
- Tényleg? - tapintottam végig a szám, mikor elvettem a kezem az is véres volt. - Mától vámpír leszel és a véremen fogsz élni. - nevettem Arminra. Elmosolyogta magát látva, hogy jól vagyok.<br />
- Gyorsan begyógyul. Addig is kend rá ezt. - adott a kezembe egy kis fehér tubust. - Ezt használva pár nap és rendbe jön. De szólok, hogy iszonyú íze van. - ezt halván biztos nem fogom használni.<br />
- Ha jobban vagy, akkor visszamehettek a többiekhez. Addig is írok egy felmentést testnevelésre, addig kend be szád.<br />
- Rendben. - felültem és Arminnak nyújtottam a krémet, hogy kenje be.<br />
- Miért pont én?<br />
- Mert én nem látom és a tükör messze van.<br />
- Tényleg nincs már semmi bajod. Esetleg lustább lettél, mint voltál.<br />
- Héé! Vigyázz, mit mondasz. - bekente a szám. De olyan büdös volt, hogy alig kaptam tőle levegőt, és még csípett is.<br />
- Na, ezzel a szádon ne gyere a közelembe.<br />
- Menj már. - szálltam le az ágyról. A nő megírta a felmentésem és annak reményében, hogy majd elolvasom az aláírását, hogy megtudjam a nevét gyorsan lemondtam, miután megláttam. Olvashatatlan volt. Mintha hullámok lennének pár ponttal. Elköszöntünk tőle és visszamentünk a terembe.<br />
<br />
- Jól vagy? - vettek körbe a többiek.<br />
- Aha.<br />
- Mi az a szádon? - tényleg meg is feledkeztem róla.<br />
- Semmi. - töröltem le a krémet és tubust a kukába dobtam. - Csak kicsit felrepedt a szám.<br />
- De azt nem kéne használnod? - kérdezte Viola.<br />
- Majd idővel rendbe jön. De nem szeretek a központban lenni, szóval...</div>
<div dir="ltr">
- Oh, persze. De akkor jól vagy? - kérdezett rá Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - mosolyogtam rá és újra megéreztem a számban a vér ízét. Mit sem törődve vele leültem a helyemre. Kotortam a táskámból egy zsepit és a számra szorítottam.</div>
<div dir="ltr">
- Ha meglátom Castielt megölöm. - ült le mellém Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Hagyd azt a hülyét.</div>
<div dir="ltr">
- De látod mit csinált?!</div>
<div dir="ltr">
- Most mondjam azt, hogy te a hibád volt? - bújtam hozzá. - Hagyjuk ezt a témát.</div>
<div dir="ltr">
- Jó. - simogatta meg a hajam, majd megcsókolt.</div>
<div dir="ltr">
- Azta kurva! Baszki!</div>
<div dir="ltr">
- Ja, igen. Még érződik a krém. - nevettem fel.</div>
<div dir="ltr">
- És direkt hozzám bújsz, hogy megcsókoljalak. Valld be, hogy direkt csináltad.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, most nem.</div>
<div dir="ltr">
- Hát persze.</div>
<div dir="ltr">
- Ha direkt csináltam volna az ilyen. - megfogtam a pólóját és megcsókoltam. Próbált szabadulni, de nem tudott. Kis idő múlva elengedtem és nem győzte törölgetni a száját, én pedig sírtam a nevetéstől, közben pedig a számat fájlaltam.</div>
<div dir="ltr">
- Hagyd már abba.</div>
<div dir="ltr">
- Mit? Hisz te nevetsz. - ez igaz volt. Elfordultam tőle, hátha abba hagyom, de nem bírtam kiverni a fejemből azt az arcot, amit vágott.</div>
<div dir="ltr">
- Látom jól elszórakoztok. - jött hozzám Kim.</div>
<div dir="ltr">
- Hol voltál?</div>
<div dir="ltr">
- Elaludtam. De mi történt a száddal, tiszta vér.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, basszus már.</div>
<div dir="ltr">
- Csak nem behúzott valaki? - viccelődött.</div>
<div dir="ltr">
- De. Castiel benyomott egyet.</div>
<div dir="ltr">
- Mi?! - teljesen ledöbbent. Vicces volt így látni a többieket. A szünet kis részében elmeséltem neki, hogy mi történt. Megjegyezte, hogy nem kellett volna őket szétszedni, akkor nem történik ez meg. De akkor kitudja mi történt volna. Így legalább lezártuk ezt a dolgot gyorsan. Becsengetéskor mindenki bejött köztük Castiel is. Aggódóan nézett rám, de nem kért bocsánatot. Lisanderrel kezdett el beszélgetni.</div>
<div dir="ltr">
Pár perc múlva, Mr. Faraize is megérkezett.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Jó reggelt! - köszönt. Mi is köszöntünk. Bár ebben a reggelben nincs nagyon semmi jó. Idegesen nézett ránk, utána rám. Majd elkezdte.</div>
<div dir="ltr">
- Amit Amber tett, az személyjogi sértésnek felel meg. Az, hogy valakinek egy ilyen titkát, mert az volt, csak így az ő tudta nélkül az osztálynak elmondja... - próbálta megfogalmazni, hogy miként is fejezze ki magát. - Nem is tudom mit mondjak. Ha hallotta is, akkor sem volt jogában, hogy elmondja. Ennek persze meglett a következménye is, ahogy az e ügyben résztvevő barátnőinek is, persze ők kisebb büntetést kaptak. Ami pedig Ambert illeti, ezt az évfolyamot egyelőre nem folytathatja velünk. Személyjogi sértés miatt a tanulmányait ez évben otthon kell megcsinálnia. Az utolsó évet, pedig már újra velünk folytathatja. Ha pedig jövőre is lesz hasonló konfliktusa, megrovásban és áthelyezésben részesül. Ezzel a témával ennyit akartam csak mondani. - itt szünetet tartott, majd hangnemet változtatott és folytatta a következő témával.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor térjünk rá az osztálykirándulásra. Három napos lesz és sátorozni fogunk. - volt, aki örült, de páran már most kijelentették, hogy nem jönnek. Persze én ezt kicsit sem bántam. Amber barátnői nem fognak hiányozni, ha nem lesznek ott. - Négy személyes sátrakat biztosít a lányoknak az iskola, míg a fiúknak kétszemélyest. Így csak hálózsákot és a szokásos napi dolgaitokat kell hozni. - összenéztem a lányokkal. Mind egyre gondoltunk. Iris, Viola, Ros és én egy sátorban fogunk lenni. Így biztos nem kell senki olyannal osztoznom, akit utálok. Elkezdtem tervezgetni, hogy mit viszek. - Hosszú gyaloglás után van egy kisebb tábor, aminek használhatjuk a fürdőszoba részét. - folytatta.<br />
- A lakórészét miért nem használhatjuk? - vettette fel a kérdést Melody.<br />
- Mert, kevesen vagyunk és nagyon drága lenne. De mindenki örüljön, hogy legalább a fürdőt használhatjuk. Meg hát... Jön Boris is, ezért is fogunk táborozni. - a káromkodás minden fajtája elhangzott és nagyon senkinek nem volt kedve menni. - De kirándulni és pihenni megyünk. Nem lesz szó túrázásról. - szögezte le. Hát így már nem is tudom van-e kedvem menni.<br />
Még elmondott pár dolgot és ki is csengettek. Következő óránk rajz lesz.</div>
<div dir="ltr">
<br />
- Te jössz? - kérdezte Armin miközben kimentünk a teremből.<br />
- Szerintem igen. Te?<br />
- Hát nem tudom... Természet csak a játékokban élvezhető. Itt tele van szúnyogokkal és este hideg is van, a kaja megszerzéséről nem is beszélve. - nevetni kezdtem.<br />
- Hallod, nem a Forest-ben vagyunk.<br />
- Ugyanaz.<br />
- Hát persze. Azt leszámítva, hogy este is dög meleg van és nem neked kell levadászni a kaját.<br />
- Ha velem alszol, akkor megyek.<br />
- Persze, Alexyt meg rakjam a lányok közé.<br />
- Úgy is az.<br />
- Te nagyon szemét vagy. - felmentünk az emeletre, megvártuk míg az előző osztály összepakol és kijön, majd bementünk.<br />
- Na, de akkor most velem alszol?<br />
- Nem hiszem, hogy megengedik. - leraktam a táskám és felültem a padra.<br />
- Jaj, ne csináld már. Ne legyél ilyen nyuszi. - ült le velem szembe és csipkedni kezdte a lábam.<br />
- Na csináld már. - védekezően a lábam elé tettem a kezem, de ő megfogta.<br />
- Szóval?<br />
- Jó legyen. De ha miattad bajba kerülök...<br />
- Azért mert együtt alszunk, meg esetleg mást is csinálunk az alváson kívül?<br />
- Nem biztos, mert lehet meglesz.<br />
- Mi? - nézett rám értetlenül.<br />
- Na szerinted, mi jön meg minden hónapban?<br />
- Jaa. Akkor nem alszol velem.<br />
- Na, szép. Akkor már nem vagyok jó?<br />
- Nem, mert agresszív szoktál lenni. Még a végén megölsz álmomba.<br />
- Nem is.<br />
- De. Múltkor is kérdeztem valamit, te pedig annyival válaszoltál, hogy hagyjalak már élni. - próbálta utánozni a hangom, de közel sem hasonlított. Viszont az arckifejezés tökéletes volt.<br />
- Jó tényleg lehet egy picit ingerlékeny szoktam lenni.<br />
- Picit?! Szabályosan félek tőled.<br />
- Ha tudnád milyen érzés megértenéd.<br />
- Jól van, megértem. Nehogy nekem megharagudj ilyenért.<br />
- Ahhoz több kell. - még kitárgyaltuk ezt a női témát és végül a pelenka hordásig jutottunk. Nagyon jót el poénkodott a problémán. Ilyenkor igazán cserélhetne velem helyet. Csak úgy az első két napra. De persze, együtt is tud érezni és olyankor nem hív sehova, hanem hagyja, hogy otthon döglődjek.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Becsöngettek és a tanárnő is bejött vörös szemekkel.<br />
- Jó reggelt! - ásított egy nagyot. Meglepetten néztünk rá, hogy hogy nem japánul köszönt?<br />
- Jó reggelt! - köszöntünk mi is. Tanárnő épp, hogy össze nem esett úgy ült le.<br />
- Mai órán... - egy nagyot ásított, majd folytatta. - én aludni fogok, ti pedig csendben rajzoltok valamit. Óra végén leosztályozom.<br />
Haláli ez a tanár. Tegnap anime maratont tartott, azért maradt el az utolsó óra, most meg alszik.</div>
<div dir="ltr">
<br />
Elővettem egy lapot és a rajz készletem, majd rövid gondolkozás után egy fekete-fehér egyszerű rajz mellett döntöttem. <br />
Neki kezdtem rajzolni. Néha felnéztem, hogy tudjam mennyi időm van. Ilyenkor a többiek rajzát is megnéztem, amit láttam. Castiel a szokásos koponyáját rajzolta, Lisander valami ruhát, Ros és Viola virágokat. A többiekére nem láttam rá. De én is visszatértem az anime karakterre, aki talán kicsit hasonlított Arminra.<br />
Az utolsó öt percben megszólalt a tanárnő ébresztője és kivittük a rajzokat. Álmos szemekkel vizslatta az első pár rajzot, majd végül mindenkiére rá írta az ötöst. Őszintén szólva az enyémre még ráfért volna az árnyékolás, de ötös lett, szóval nem is törődtem vele. Összepakoltam a táskámba és mentünk is tesire.</div>
<div dir="ltr">
- Na, akkor ki mit hoz majd a kirándulásra? - mint valami főnök, úgy nézett ránk Ros.<br />
- Piát akarsz hozni? - kérdeztem gyanakvóan tőle.<br />
- Persze, utolsó hét. Ráadásul kirándulás, még szép, hogy iszunk.<br />
- Én nem iszok alkoholt. - mondta szinte egyszerre Iris és Viola. Szívem szerint én is velük tartanék, de Ros az egyik legjobb barátom és ha inni akar, akkor hát iszunk. Végülis semmi baj nem történhet.<br />
- Nyugtass meg, hogy te fogsz velem inni. - rakta a kezét a vállamra.<br />
- Persze. De az baj lenne, ha nem veletek aludnék?<br />
- Hajjaj, csak nem Arminnal töltöd az éjszakát?<br />
- De. Társasozni fogunk, ha érted. - nevettük el magunkat. Nagyon senkinek nem szoktam ilyen téren megnyílni, de sokat változtam az utóbbi pár hónapban. Beszélgettünk még a kirándulásról, majd becsengettek.</div>
<div dir="ltr">
<br />
Tesin a szokásos katonai rutin volt. Míg a többiek felálltak én odavittem a ma reggel kapott igazolásom.</div>
<div dir="ltr">
- Mi történt, hogy nem tud beállni? - ránéztem Castilre, de ő nem nézett rám.</div>
<div dir="ltr">
- Elájultam reggel. - a pontos okhoz neki semmi köze. Csak fogadja el és ültessen le a padra.</div>
<div dir="ltr">
- De hisz az reggel volt, nyugodtan beállhat. - nyújtotta vissza a lapot két ujja közt, mintha cigi lett volna.</div>
<div dir="ltr">
- De... De így is fáj a fejem, meg szédülök is. - végig nézett rajtam. Ahj, mit találjak még ki.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van. Üljön le. De! Az első és utolsó eset volt.</div>
<div dir="ltr">
- Persze. Én sem tervezem, hogy minden reggel elájuljak. - fáradtan ültem le a padra. Pont most fogják futni a 40 kört. Szegények.</div>
<div dir="ltr">
Miután Boris elmondta, hogy fog zajlani az óra megfújta a sípját. Mindenki elindult és egymás után rótták a köröket. Nagyon unalmas volt nézni, és a pad sem volt egy királyi szék.<br />
Az órának lassan vége lett és a többiekkel én is az öltözőkbe mentem. Szegények, mindenki feküdt a padon. Hálát adok az égnek, hogy nem kellett tesiznem.<br />
<br />
A nap hátra lévő része, elég keményen telt. Dupla kémia következett a tesi után, mert a fizika tanár nem volt. Első kémia egy dolgozattal telt el, amit elég nehéznek találtam, de ahogy végig néztem a többieken ők is csak a fejüket fogták. Óra végén beadtuk és vártuk a következő órát. A szünetben Castiel hívott ki a folyosóra. Persze én egyből kimentem. Tulajdonképpen nem haragszom rá. Sőt, valamilyen szinten hálás is vagyok, ami elég nevetséges gondolat. De biztos meghaltam volna tesin.<br />
- Figyelj... - kezdett bele.<br />
- Semmi baj. Nem kellett volna közétek állnom. Hagynom kellett volna, hogy megöljétek egymást.<br />
- Akkor is sajnálom. Arminnak igaza van. Én sem viselném el, ha minden nap megbámulnák a csajom.<br />
- Najó... Ki vagy te, és mit csináltál azzal a bunkó Castiellel? - nevettem el magam. - De tényleg semmi baj. Sőt valamilyen szinten hálás is vagyok, mert így legalább nem kellett tesiznem. - furának tartotta ez a kijelentésem, de én csak mosolyogva bementem.<br />
- Mit mondott? - kérdezte Armin, ahogy leültem mellé.<br />
- Csak bocsánatot kért.<br />
- Ja, értem.<br />
Még volt pár percem így elmentem Rosáékhoz, akik épp egy strandolást beszéltek a hétvégére. Engem is hívtak, de nem tudok menni. Női problémák a legrosszabbkor jönnek. Nagyon meleg van és még strandolni sem tudok. Bár nem mintha lenne fürdőruhám.<br />
Becsengetéskor újra a kémia vette át szerepet. A fejem támasztottam és ha lehetne csukott szemmel is képes lennék elaludni. De ez az egyetlen óra, amin még nem aludtam. Egyszerűen levenné a fejem a tanárnő.<br />
<br />
Kémia után, még egy angol és egy matek volt, majd mehettünk is haza. Rengeteg leckét kaptunk és holnap is írunk pár dogát, amire tanulnom kell. Így miután Armin haza kísért egyből asztalhoz ültem és neki kezdtem a tanulásnak. Mikor anyu haza ért, hozott fel nekem ebédet. A kedvenc levesem volt, rámen. Letette az asztalomra és ki is ment. Egy percre sem tartott fel a tanulásban.<br />
Csak vacsoraidőben mentem le, de akkor is a füzettel a kezemben.<br />
- Mit tanulsz ennyire? - kérdezte apu.<br />
- Kémiát, holnap tz-t írunk.<br />
- Vacsora időre nem tudod letenni?<br />
- Nem, fontos. - csak annyira fontos, hogy bukásra állok kémiából a mai dogám után. Eddig kerek kettes voltam. Ez a dogám egyes lett, szóval kettő alatt vagyok.<br />
Gyors megvacsoráztam és elmentem fürdeni. Olyan jó volt elnyújtózni a kádban a sok hab között és zenét hallgatni, kellett már egy kis kikapcs a sok tanulás után. Elhatároztam, hogy felhívom Rint, mi újság vele.<br />
Hosszas csörgés után felvette.<br />
- Szia! Na, nyertél már? - kérdeztem kíváncsian.<br />
- Szia! Még nincs vége, de nagyon fáradt vagyok. Épp a kádban relaxálok.<br />
- Ezzel nem vagy egyedül, csak én tanultam.<br />
- Mit csináltál?? - teljesen kiakadt.<br />
- Jól hallottad. Bukásra állok kémiából. Tanulnom kell az utolsó tz-re.<br />
- Jó, ez igaz. De mesélj mi minden történt, amióta elmentem?<br />
- Nagyon sok minden, de az izgalmas részével kezdem. Szóval... Armin elvitt egy gamerekből álló helyre. Ott beneveztem a just dance-re. Szombaton volt a verseny, ahol a hülye felnyalatta velem a padlót csak azért, hogy nyerjen. Aztán szakítottam vele, ami nagyjából 3-4 napig tartott.<br />
- De mond, hogy legalább felpofoztad.<br />
- Oh, még szép. Nagyobbat kapott, mint James.<br />
- Nemár. - nevetett fel. - Pedig az se volt semmi.<br />
- Figyelj teljesen kiakasztott. Érted, bármit megtenne csak azért, hogy nyerjen. De próbál változni, csak nehezen.<br />
- Ez már csak ilyen. De legalább próbálkozik. Az is valami.<br />
- Igen. De ez semmi a maihoz képest.<br />
- Jaj, ez már régen rossz. Mi történt?<br />
- Castiel, az egyik osztálytársam, összeakart verekedni Arminnal. Te meg tudod milyen vagyok.<br />
- Tudom...<br />
- Na, de figyelj. Elsőnek ellökött, mert közéjük álltam. De én azzal a lendülettel visszaálltam és nekem húzott be. Utána az orvosi szobában ébredtem fel, ahogy Armin tartja lábam. - mindketten nevetni kezdtünk. Ez az egész nap, kész röhej volt, a tegnapi naphoz képest.<br />
- Látom zajlik az élet. Itt nem sok minden történik, azon kívül, hogy játszunk. De annyira fárasztó azt a hülye monitort bámulni.<br />
- Ne panaszkodj te választottad ezt az életformát.<br />
- Tudom... De most le kell tennem, holnap korán kelek.<br />
- Oksi. Vigyázz magadra!<br />
- Te is. Szia!<br />
- Szia!<br />
<br />
Megvártam, míg teljesen kihűl a víz, majd kiszálltam a kádból és ágyba bújtam. Még egyszer felidéztem a tanultakat, majd el is aludtam.</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-86149912607918229542017-06-18T20:50:00.000+02:002017-07-23T18:56:53.919+02:0017. Rész - Mindenre fény derül<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>A hónapban ez volt az utolsó bejegyzés. Bocsika, de gyakorlatom van, meg jönnek ismerősömék is haza. Aztán mondoconra kell készülnöm. De ígérem (ha a telefonom nem hal meg közben), hogy jövő hónapban jönnek a részek. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Mindenkinek jó vakációt!! ❤</i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A reggelem szokásosan indult. Tegnaptól eltekintve, ma időben indultam, de mégsem korán. Ha jól számoltam, akkor becsengetés előtt 5-10 perccel fogok beérni.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div dir="ltr">
Mikor beléptem az osztályba mindenki furcsán nézett rám, többen összesúgtak. Amber és a bandája pedig hangosan nevettek. Tudtam, hogy velem van valami, ezért idegesen oda szaladtam Roshoz.<br />
- Wia, baj van. Ez a ribanc tegnap hallott mindent.<br />
- Mi van?! - elnéztem feléjük. Már sírtak a nevetéstől nekem pedig teljesen elborult az agyam. Megindultam Amber felé.<br />
- Wia hagyd. Nem éri meg. - lépett elém Armin.<br />
- Az nem én lennék. - egy egyszerű mozdulattal kikerültem és Amber elé álltam.<br />
- Te miért nem tudod befogni a pofád?! - közel voltam ahhoz, hogy megüssem, de még türtőztettem magam.<br />
- Mondtam, hogy kiteregetem a titkaid. - felállt velem szemben.<br />
- Én meg mondtam, hogy megbánod. - nem kispályás vagyok, egyből ökölbe szorítottam a kezem és megakartam ütni, de eltért előle.<br />
- Gyorsabbnak kell lenned. - kezdett nevetni. Én elkaptam a haját és lejjebb húztam a fejét.<br />
- Inkább mutasd meg nekünk, amit meséltem mindenkinek. - elkapta a felsőm alját és felhúzta. Mindenki ledermedt és a csendé lett az szerep. Hallottam a saját szív dobogásom. Hirtelen minden bátorságom oda lett és csak eltűnni akartam. Elengedtem, kiakartam szaladni, de ő velem ellentétben nem engedett el.<br />
- Engedj el! - próbáltam szabadulni, de nem bírtam.<br />
- Ú, mindjárt sír.<br />
- Amber, most engedd el! - lépett közbe Armin, aki még mindig megvolt lepődve a helyzettől. Megszorította a kezét így elengedett. Amint megszabadultam tőle, sírva kiszaladtam.</div>
<div dir="ltr">
<br />
- Engedj el, te bunkó paraszt! - ez volt az utolsó, amit hallottam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Haza akartam menni, de a tanárok a bejáratnál álltak. Nem volt erőm magyarázkodni, inkább hátra mentem a kertbe és elvonultam a nagyobb virágok mögé. Lábam felhúztam és rádőlve sírni kezdtem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b><br />
- Engedj el te bunkó paraszt! - elengedtem a kezét.<br />
- Mit képzelsz magadról? - lépett hozzá Castiel, még mielőtt bármit is mondhattam volna. - Azt hiszed ezzel lesz bármi esélyed is nálam? Nézz már magadra. Egy ilyen kényes picsa senkinek nem kell. - ezt ennél lekezelőbben nem is mondhatta volna.<br />
- De Castiel, nem láttad milyen a bőre?<br />
- És mégsem próbálja eltakarni. De te hiába próbálkozol.<br />
- Mégis mire gondolsz? Én tökéletes vagyok.<br />
- Mire gondolok? Erre itt. - mutogatott az arcára. - Hiába kensz magadra mindenféle szart, nem segít semmit. - mindenki nevetni kezdett. Amber arrébb lökte Castiel és az ajtó felé indult, de pont belépett Mr. Faraize.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mi ez a nagy hangzavar? - lépett be, kissé idegesen.<br />
- Amber... - kezdett bele Castiel.<br />
- Ne kérlek Castiel. - Amberen eluralkodott a pánik, ilyen az, amikor valaki előbb beszél aztán gondolkodik.<br />
- Amber olyat mondott el Wiáról, ami nem tartozott volna ránk. Teljesen megalázta az osztály előtt. - fejeztem be Castiel helyett, röviden és tömören.<br />
- Ezt, hogy értik? - összenéztem Rossal és Castiellel. Mind egyre gondoltunk.</div>
<div dir="ltr">
Külön vonultunk Amberrel és a tanárral. Elmeséltünk mindent. Ahogy végig néztünk Mr. Faraize-n, tudtuk, hogy mi lesz a következménye. Amber már zokogott.</div>
<div dir="ltr">
- Na most ki sír? - vetette oda Castiel gúnyosan, de Ros hasba ütötte. Ő sem áll túl jól, ahhoz, hogy megszólaljon.</div>
<div dir="ltr">
- Kérem keressék meg Wiát. - nézett ránk, utána Amberhez fordult. - Mi pedig elmegyünk az igazgatónőhöz.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b><br />
Már jó ideje sírtam, egyszerűen nem tudtam abba hagyni, mikor valaki felemelte az arcom. Félve és értetlenül néztem az illetőre, Armin volt az. Amint kicsit is tudatosult bennem, hogy kis is van előttem, sírva a nyakába borultam, majdnem fellökve őt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Minden rendben. - súgta a fülembe és magához szorított. Nem tudtam, hogy is érti ezt, de elhittem neki. Akik itt voltak, azok mind a barátaim. Lehet valakivel csak köszönő viszonyban voltam, de itt volt. Itt volt, hogy támogasson. Armin felsegített és leültet a padra, de még mindig hozzábújtam. Mikor valamennyire megnyugodtam és már nem sírtam, akkor oda jöttek hozzám a többiek és Castiel ült le mellém<br />
- Nyugi van, minket nem érdekelnek az ilyen dolgok.<br />
- Igen. Nem kell titkolnod. - helyeselt vele Kim, bár ő tudta, de most úgy csinált mintha most hallotta volna először.<br />
- Igen. - helyeseltek a többiek is. Valahogy nem érdekelt, hogy most elfogadnak így vagy sem. Engem az érdekelt, hogy tudják azt, amit én nem akarok.<br />
- Wia, az egész az én hibám. - guggolt le hozzám Iris. - Ha nem kérdezek rá tegnap, akkor ma nincs ez.<br />
- Ugyan, ne hibáztasd magad.<br />
- De...<br />
- Tényleg semmi. A lényeg, hogy ti mind mellettem álltok, a többi nem számít. - néztem végig rajtuk.<br />
- De azért jól titkoltad. - vágott közbe Castiel. - Pedig hányszor végig néztelek. - erre elnevettem magam. - Na, ezt akartam látni.<br />
- Olyan hülye vagy. - löktem meg gyengéden.<br />
- Hogy fogsz visszavágni Ambernek? - kérdezte dühösen Ros.<br />
- Nem tudom, de megbánja még ezt.<br />
- Ez tényleg szükséges? - kérdezte Nataniel.<br />
- Igen! Tudnia kell, hogy Wia nem az, akinek gondolta. - válaszolt helyettem Armin. Rámosolyogtam, ilyenkor örülök, hogy itt van velem.<br />
- Most egy teljesen eltérő kérdés. - kezdett bele Ros. - Akkor együtt vagytok vagy sem? - mindenki rám nézett, persze a legtöbbjük azt se tudta, hogy szétmentünk. Bár nem ültünk egymás mellett, persze az nem jelentheti azt, hogy szakított az ember.<br />
- Együtt. - csókoltam meg.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Az első óra nagy része elmaradt. Egy részben azért mert a többiek nyugtattak, hogy milyen menő a sebhely, más részben pedig az igazgatónő jelenlétében beszélgettünk Amberrel és az osztályfőnökkel.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wia, az osztályból tudja még valaki? - kérdezte meg miután elmeséltem mi fogadott reggel.</div>
<div dir="ltr">
- Csak három személy tudott róla. Armin a barátom, Ros és Kim. De tegnap tesi után megfeledkeztem róla, és Iris meg Viola meglátták, így elmeséltem nekik is. De ezt mind tőlem tudják.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. - Amberhez fordult. - Hogy gondolta, hogy mindenki tudtára hozza, és így megalázza a saját osztálytársát? - Amber csak a földet nézte. Nem válaszolt a kérdésre. Az igazgatónő leült a gép elé.</div>
<div dir="ltr">
- Most mit lesz? - kérdezte Mr. Faraize.</div>
<div dir="ltr">
- Megnézem, milyen fokozat jön. Nem ez az első alkalom, hogy itt áll. Ezzel a lánnyal csak a baj van. - egymásra néztünk. Némi félelmet véltem felfedezni a tekintetében. Úgy látszik elég nagy bajban van. Vártunk egymás mellett állva, hogy milyen következménye lesz ennek az ügynek. </div>
<div dir="ltr">
- Amber - nézett fel az igazgatónő - Első félévben, van már 4 figyelmeztetőd. Most ezt az ügyet szeretném így osztályon belül elintézni és nem kiterjeszteni. Persze, ha Wiának nincs ellenvetése.</div>
<div dir="ltr">
- Mit kapna?</div>
<div dir="ltr">
- Mivel már nincs egy hónap sem az iskolából, ezért, hát amolyan magántanulóként fejezné be ezt az évet. Jövőre pedig megfelelő magatartással újra veletek folytatná. De jelen helyzetben egy ülést is összehívhatunk. De akkor szinte a fél osztálynak be kellene jönni délután. - na, nekem erre nincs kedvem. Bármennyire is vissza akarom neki adni, nem fogok délután bemászni.</div>
<div dir="ltr">
- Jó lesz az első.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. Akkor Amber, megírom a papírokat, hogy otthon folytatod a tanulmányaid és persze az okát. Remélem elgondolkozol, hogy mihez van jogod és mihez nincs. Wia maga elmehet.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. Viszlát! - mikor kiléptem az ajtón az osztálytársaimmal találtam szembe magam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Na mi volt? - fogtam meg a kezem Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Magántanuló lesz. Jövőre találkozunk vele újra.</div>
<div dir="ltr">
- Hála az égnek, de valami nagyobb következményre számítottam.</div>
<div dir="ltr">
- Én is, de legalább nem kell elviselnem.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.<br />
<br />
A nap további részében, már nem találkoztunk Amberrel. Az, hogy otthon lehet, kész jutalom azok után, ami történt. De vajon a három barátnője mihez kezd nélküle? Közülük Amber volt az, aki valamilyen szinten okosnak mondható.<br />
<br />
Az utolsó órán bejött a rajz tanárunk és azzal az indokkal ki is ment, hogy épp egy anime maraton közepén tart és menjünk haza. Nekem nem is kellett több, az, hogy egy órával hamarább szabadulok örömmel töltött el a mai nap után. Kiviharzottam az osztályból és elhagytam az iskolát.<br />
<br />
- Wia várj már meg minket!! - kiabáltak utánam a többiek. Hátra néztem. Armin, Alexy és Ros sietettem utánam. Felsóhajtottam és megvártam őket.<br />
- Nem akarsz elmenni vásárolni? - kérdezte Alexy.<br />
- Nem, nem akar! - most valahogy Armin a számból vette ki a szót. Élni sem volt kedvem, nemhogy vásárolni.<br />
- Nem téged kérdeztelek.<br />
- De tudom, hogy nem akar.<br />
- Te azt honnan veszed?<br />
- Hagyjátok már abba!!!! - kiabáltam el magam. Mindenkire a döbbenet ült. - Most baromira nincs kedvem a hülye veszekedéseteket hallgatni, egy ilyen pitiáner dolgon. Nem, nincs kedvem vásárolni. Ahogy máshoz sincs kedvem. Csak haza akarok menni és nem csinálni semmit.<br />
- Akkor gondolom játszani sincs kedved. - ezt most úgy mondta, mintha valami új játéka lenne.<br />
- Most komolyan?! - néztem rá, teljes reményt vesztett arccal.<br />
- Igen megvettem, baj?<br />
- Mit? - nem ezt a választ vártam, de most már kíváncsi lettem.<br />
- A Troll and I játékot.<br />
- Nemár, tényleg? - ezt a játékot én is megakartam venni, de mivel lusta voltam bemászni érte a boltba, hanyagoltam. - Akkor most mehetünk játszani, legalább lesz valami jó is ebben a napban.<br />
- Persze, még nem bontottam ki.<br />
- Akkor mi elmegyünk vásárolni? - könyörgően fordult Alexy Rosához. Egy mély levegő vétel után igent mondott és a következő utcán különváltunk.<br />
<br />
- Kezdhetek majd?<br />
- Legyen. - kicsit húzta a száját, de legalább én kezdek. Még egy jó dolog a napban. Gyorsan elértünk hozzájuk. Viktória nem volt itthon, ahogy Arnold sem. Ledobtam a cipőm és sietősen Armin szobája vettem az irányt. Leültem a gép elé és vártam, hogy jöjjön. Jelszó van a gépen, szóval felesleges is a próbálkozás, múltkor sem tudtam belépni most sem fog sikerülni. Mellesleg még telepíteni is kell a játékot. Amíg Arminra vártam, aki tulajdonképpen eltűnt, mert még mindig nem jött, kutakodtam a szobájában a játék után.<br />
- Mit csinálsz? - kiugrottam a bőrömből úgy megijedtem. Elléptem a szekrényétől. Kezében rengeteg anyám által hulladéknak nevezett kaját tartott és két liter kólát, és ezt mind lepakolta az asztalra.<br />
- Hol van a játék? - kérdeztem kíváncsian, és még mindig a szekrényt néztem hátha a rengeteg játék közt meglátom.<br />
- Itt. - húzta ki az asztal fiókját.<br />
- Túl egyszerű lett volna.<br />
- Felkutattad a szobám?<br />
- Igen, de a pornó magazinjaidat nem találtam meg.<br />
- Még szerencse. - ült le a gép elé és bekapcsolta.<br />
- Mert van? - elsétáltam az ágyához és alá néztem, de nem voltak ott. Pedig biztosra mentem, hogy ha van ott lesznek. De nincs, pedig én ott tartanám.<br />
- Ha megtalálod őket, akkor kapsz valamit.<br />
- Legyen. - egyeztem bele gyorsan. - Érdekel, hogy milyen csajokra buksz.<br />
- Addig van időd, amíg fel nem rakom a játékot.<br />
- Rendben.<br />
Neki láttam a keresésnek, felforgattam az egész ágyát, de nem volt ott. Az előbb kihúzott fiókot is átnéztem. A ruhás szekrényét. Még a TV mögé is bevilágítottam a telefonommal, de nem volt semmi, pár pókhálótól eltekintve.<br />
<br />
- Kész vagyok. - fordult felém. - Na, megtaláltad?<br />
- Nem. - szomorodtam el. - De azért elmondhatod, hogy hol vannak.<br />
- Sehol.<br />
- Ezt, hogy érted?<br />
- Nincsenek ilyenjeim. - nevette el magát.<br />
- És te hagytad, hogy keressem a semmit? - mentem vissza hozzá és kitessékeltem a székéből.<br />
- Vicces volt.<br />
- Utállak. - ültem le a helyére és elindítottam a játékot.<br />
- Mindig ezt mondod. - elment és bekapcsolta a TV-t. Pár másodperc múlva a kép ott is megjelent és leült elé. - Aztán jó műsort csinálj.<br />
- Rendben. - most fogok vele először játszani vele, ne gondolja, hogy profi leszek egy ismeretlen játékkal. Elkezdődött a játék vagyis inkább a kis film, amit Armin nem engedett átugrani. De olyan unalmas volt, hogy azt hittem leszakad a fejem mire vége lett. Aztán persze jött a másik egy kis zöld ruhás manó féleséggel.<br />
- Ez igen! De ronda az a nő.<br />
- Ugye nem fogsz mindent lereagálni?<br />
- Nem tudom. Azta milyen segge van. - megfordult a nő, de vége is lett a kis beszélgetésnek. - Neked miért nincs ilyen?<br />
- Mert sajnos engem nem rajzoltak. De akkor már én kérdezhetnék tőled valamit, viszont akkor nagyon megsértődnél.<br />
- Mond nyugodtan.<br />
- Mindenkinek jobb, ha nem mondom ki. - fordultam vissza a monitor elé és végre játszani is lehetett a játékkal. Maga a játék grafikája jó volt, de zavaró volt, hogy a nagyobb virágok átmentek a karakteren. Sétálgattam, hogy találjak valamit, mikor egy nagyobb sziklafaltól kiszaladt egy vaddisznó, azt, hogy én megijedtem semmi volt. De Armin is ugrott egyet. Ennek láttán belőlem úgy kitört a nevetést, hogy alig bírtam abba hagyni.<br />
- Nem vicces ám.<br />
- Oh, dehogy nem. De csak, hogy örülj, most kinyírom azt a disznót. - teljesen beleéltem magam a játékba. Ahogy a karakter, én is felvettem a csendes vadász üzemmódot. Az újaim hangtalanul váltogatták a billentyűzet felszínét. Már jó ideje sétáltam az erdőben, és egyre közelebb hajoltam a monitorhoz is, attól félve, hogy bármikor rám támadhat a troll. De persze nem történt semmi és én egyre jobban izgultam, hogy mi lesz. Minden szembe jövő disznót megöltem, mikor végre történt is valami. Rövidke film vette kezdetét, amiből rájöttem, hogy az elsőnek látott nő, tulajdonképpen a karakter anyukája. Viszont azt nem mondták, hogy miért gyújtották fel az erdőt. A kis film után, égő fatörzseken kellett átugrani vagy alatta át csúszni.<br />
- De rohadt unalmas.<br />
- Most kezd csak beindulni a játék.<br />
- Hát jó volna, kezdenek ezek az ugrálás közben kiadott hangok az agyamra menni.<br />
- Na, a híd után vége. - átszaladtam a hídon, de ez a szerencsétlen elesett, majd kitört a híd alól a troll, amit én elsőnek medvének néztem.<br />
- Oh, igen! Erre vártam. De tuti, hogy az apja. Egyforma hajuk van. - jobban megnéztem és tényleg egyforma volt.<br />
- Neked milyen hülyeségek eszedbe nem jutnak.<br />
- Mert, nincs igazam?<br />
- Nem voltam ott. De most, hagyj koncentrálni. - végig kellett siklani két sziklafal között, mindenfélét kerülgetve, a végén pedig kiestünk az erdőbe.<br />
- Oh, bakker majdnem neki mentem a sziklának.<br />
- Csak majdnem.<br />
- Ja, de ebben a játékban alig lehet játszani.<br />
- Várj még, ez csak az eleje. - feltápászkodott a TV elől és hozzám jött. Rá könyökölt a szék háttámlájára onnan folytatta tovább. - Meg van az a dög, most már csak ki kell nyírni.<br />
- Igen. - figyelemmel kísértem végig, mit mondanak a játékban, de csak elmosott hangok voltak, amikből nem sokat értettem meg.<br />
- Ááá! Mi a tököm ez?! - rám támadt valami dínó kinézetű kis kobold vagy troll. De úgy megijedtem, hogy még utána is sikoltoztam, de Armin befogta a számat.<br />
- Mintha nyúznának. Inkább öld meg. - követtem az utasítást és megöltem a dögöt.<br />
- Baszki, de megijedtem.<br />
- Én meg megsüketültem.<br />
- Bocs, de tényleg megijedtem. - csak nevettet és figyelmeztetett, hogy van még egy, amit persze én nem láttam. Szembe vezette a karakterem és végre én is kivettem. Megpróbáltam megölni, de úgy mozgott, hogy mindig mellé ment. Így inkább arrább álltam, hogy fegyvert kereshessek és közel harcban megtudjam ölni. Valami balta szerű cuccot választottam és elé álltam. Kiabálás közepette megöltem.<br />
- Még, hogy csak én kiabálok miközben játszok.<br />
- Én rendszeresen ordibálok.<br />
- Vettem észre. - rövid keresgélés után megtaláltam az utat, hogy merre kell mennem, ahol egy újabb kis troll fogadod. Annak legyőzése után felmásztam egy sziklafalon, amin fogódzkodói nevetségesen feltűnőre voltak kidolgozva, de fent valami egészen szokatlan dolog fogadott. Hatalmas fény szűrődött ki a sziklából, amit több patkány fejű dög is őrzött. Ezek a lények, valami mutánsok. Rá támadtam a dögökre és sikeresen ki is nyírtam őket, mikor a fényből, ami egy gödörből jött több nagyobb dög is elő mászott. Már teljesen beparáztam, hogy megölnek, de akkor a semmiből előjött a nagy troll és egy sziklát dobott közéjük ezzel megölve a legtöbbjüket, a maradék pedig elszaladt. Végül felém indult meg.<br />
- Úristen! Gyerünk engedd, hogy elszaladjak. - elkezdtem ütni a billentyűzetet.<br />
- Héé! Ne üsd már.<br />
- De, megfog ölni.<br />
- Ha szétvered a billentyűzetem, azzal nem leszel előrébb. Inkább figyelj.<br />
- Nem merek. - takartam el a szemem. - Szólj, ha újra mozoghatok.<br />
- De nem fogsz. Mondom, hogy figyelj.<br />
- Figyelek, csak nem látok. De mi ez a zene? - nem az a tipikus gyilkolós zene volt, inkább az újra találkozásé. Nem történt semmi, a troll elindult, majd intett, hogy menjünk utána.<br />
- Látod, most pedig elmennek és családot alapítanak.<br />
- De mind a kettő fiú.<br />
- Honnan veszed, hogy fiú? Hisz nem lógott a lába közt semmi.<br />
- Te beteg vagy. De ennyi volt, nincs kedvem játszani. - léptem ki és átadtam a helyem.<br />
- Nem mintha sokat játszottál volna, eddig több, mint a fele kis film volt.<br />
- Nem is fogom megvenni, majd nálad játszok vele.<br />
- Kimondta, hogy megengedem?<br />
- Kimondta, hogy ellentmondhatsz nekem? - öleltem meg boldogan. Majd megszólalt a telefonom. - Fogadjunk, hogy anyu az. - elővettem és ő volt. Felvettem és mondta, hogy menjek haza, mert mennek apuval valami fontos megbeszélésre. De hiába mondtam neki, hogy van kulcsom, nem érdekelte, otthon akart tudni, mert későn jönnek haza.<br />
Összeszedtem magam és Armin haza kísért. Mikor oda értünk, anyáék már kint voltak és csak rám vártak. Apa ijesztő tekintettel nézett Arminra, de nem volt ideje bármit is mondani. Köszöntek és indultak is.<br />
- Remélem csinált valami vacsit, mert éhen fogok halni este.<br />
- Vannak ám problémáid.<br />
- Jól van. Gyorsan megfogok éhezni a sok chipstől.<br />
- Ez már nem az én gondom. Viszont mennem kell, mert vár a csapat.<br />
- Mivel játszol?<br />
- Valami hülye neve van, majd elküldöm.<br />
- Oké. Akkor szia.<br />
- Szia! - kaptam egy gyors csókot majd el is viharzott.<br />
Bementem a lakásba. Szerencsére anya főzött, így lesz vacsim. Felszaladtam Bogyóhoz, aki épp a tegnapi szennyest rágta. Hát egy zoknival kevesebb. Elszedtem tőle és levittem, hogy anya kitudja mosni. A zoknit pedig a párjával együtt a kukába dobtam. Vissza felé, fogtam egy sárgarépát, hogy a zokni helyett inkább azt rágja.<br />
Ezután leültem a gép elé játszani. Már jó rég nem voltam fent, biztos hiányzok a többieknek. Mikor beléptem, egy üzenet fogadott Rintől. Videó chatelni akart. Hát a mai nap után nekem nincs kedvem. Majd hétvégén felhívom.<br />
Megírtam a válaszom és felmentem az első szerverre. Több órát játszottam, mikor a hasam felkordult. Ennek hatására jöttem rá, hogy már nagyon éhes vagyok. Kiléptem és akkor láttam meg, hogy kilenc óra. Kiléptem a szobámból, szürkület volt a házban. Villanyt kapcsoltam a konyhába, amitől majdnem megvakultam. Könnyes szemmel melegítettem meg a görög rakott burgonyát. Egyik kedvenc kajám. Legalább nem éhes halok, esetleg megvakulok. Lekapcsoltam a villanyt és vártam, hogy megmelegedjen a vacsim. Mikor kész volt, leültem az asztalhoz és megvacsoráztam, ami már nem nevezhető annak. Elmostam a tányérom és elmentem lefürödni. Még 4 hét és végre vége ennek az egész iskolába járósdinak. Aztán 3 hónap múlva újra kezdődik az egész elölről. </div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-86392342678246207122017-06-11T14:08:00.000+02:002017-07-23T18:51:54.717+02:0016. Rész - Se veled, se nélküled<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>Lehet utálni. :D </i></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Semmi kedvem nem volt iskolába menni, de mennem kell. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, kihúztam a szemem és lementem reggelizni. Palacsinta volt. Tele raktam csokisziruppal és szép lassan megettem. Az utolsó percekben végeztem, majd indultam is. Talán időben odaérek, vagy nem. Lassan vettem a lépteim, kicsit sem siettem. Már láttam, hogy nem érek be időben, de ez valahogy nem izgatott.<br />
A suli utcájába befordulva Castielt szúrtam ki. Kiabálni és integetni kezdtem. Szerencsémre meghallotta így megvárt.<br />
- Szia! - köszöntem neki, mikor oda értem. Végig mért szokás szerint, majd vigyorogni kezdett.<br />
- Mi ez a külső?<br />
- Lázadó lettem. - dobtam hátra a hajam és elnevettem magam.<br />
- Azért mert késel 10 percet és feketében vagy nem leszel az.<br />
- Jól van. Majd tanulok tőled. - indultam meg a suli ajtaja felé.<br />
- Hol van az a gamer kislány, akit megismertem?<br />
- Eltűnt. Meghalt. Game over. Nem tudom, hogy magyarázzam el.</div>
<div dir="ltr">
- Elsőre is felfogtam.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom, csak húzom az agyad.</div>
<div dir="ltr">
- Ahhoz több kell.</div>
<div dir="ltr">
- Majd próbálkozom. - mentem be, senki nem volt a folyosón. Nagy levegőt vettem és kopogni készültem az ajtón, mikor Castiel lazán benyitott. Kezem még mindig felemelve tartottam, de gyorsan utána mentem. Leültem Kim mellé. Egyetlen személy, aki a barátaim közül egyedül ül. Castiel furcsán nézett rám, hogy nem Armin mellé ültem, de nem foglalkoztam vele.<br />
Mr. Faraize ránk se hederített. Nem kérdezte hol voltunk, miért késtünk, csak folytatta az órát.</div>
<div dir="ltr">
Mikor kicsengettek kimentem az udvarra. Az egyetlen fa alá leültem és nyomkodtam a telefonom.</div>
<div dir="ltr">
- Szingli lett a kis csaj? - észre sem vettem, hogy Castiel leült mellém, annyira belemerültem a filmek nézegetésébe.</div>
<div dir="ltr">
- Mondhatjuk annak is.</div>
<div dir="ltr">
- Min vesztetek össze azzal a tökfilkóval?</div>
<div dir="ltr">
- Ne nevezd így és semmi közöd nincs hozzá. - már csak pont Cast hiányzott az életemből. Tudom, hogy hajt rám és most, hogy összevesztünk, szabad préda lettem a számára. De én még mindig szeretem Armint.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, bocsánat! - emelte fel védekezően a kezeit.</div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz bemenni?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Élvezem a társaságod.</div>
<div dir="ltr">
- De én nem.</div>
<div dir="ltr">
- Pont ezért. - visszatértem a filmekhez, próbáltam nem figyelni rá, de be nem állt a szája. Én mindenre elsuhintottam egy ahát.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudsz mást mondani?</div>
<div dir="ltr">
- Aha.</div>
<div dir="ltr">
- Lefeküdtetek már Arminnal?</div>
<div dir="ltr">
- Közöd? - most komolyan azt hitte, nem figyelek rá?</div>
<div dir="ltr">
- Elbasztad. </div>
<div dir="ltr">
- Te most komolyan nem tudsz békén hagyni? - dőltem hátra - Jelenleg úgy viselkedsz, mint egy óvodás.</div>
<div dir="ltr">
- Mit nézel? - nézett bele a telefonomba.</div>
<div dir="ltr">
- Hallottad, amit mondtam?</div>
<div dir="ltr">
- Ezt nézd meg. - rányomott egy filmre. Nem törődtem vele. Hogy tud egyik pillanatról a másikra jó fejből, bunkóba átmenni. Felkeltem és bementem. Bírom Castielt, mint barátot, de néha sok.<br />
Befelé menet megnéztem milyen filmre ment rá. Széttörve. Egy csávóról szól, aki több személyiséggel rendelkezik. Érdekesnek hangzik, lehet este megnézem.</div>
<div dir="ltr">
Még becsengetés előtt értem be. Leültem Kim mellé és beszélgetni kezdtünk, de gyorsan szóba került Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon a szíveden viseled, hogy szakítottatok?</div>
<div dir="ltr">
- Úgy nézek ki? - ránéztem és felhúztam a szemöldököm.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, csak azért nem bőgsz egész nap és nézel szomorú filmeket, mert Armin vissza akar kapni.</div>
<div dir="ltr">
- Nem. El vagyok egyedül.</div>
<div dir="ltr">
- Látszik rajtad... - igaza van, csak azért nem vagyok depis, mert Armin mindent megtesz csakhogy visszakapjon. Még beszélgettünk erről egy kicsit. Kim szerint nem kellene, ilyen könnyen megbocsájtanom neki. Persze, ezt így könnyű mondani...</div>
<div dir="ltr">
<br />
Elkezdődött az óra, izgalmas töri. Falnak támaszkodtam és a telefonom nyomkodtam, valakinek meg van osztva a nete és nincs lekódolva. Már jó ideje telefonoztam, mikor Mr. Faraize felszólított.<br />
- Wia!<br />
- Tessék? - kaptam fel a fejem.<br />
- Mondj legalább egy dolgot, ami változott az első és a második világháború között.<br />
- Miért pont én?<br />
- Mert csak te nem figyeltél.<br />
- De figyeltem.<br />
- Akkor a választ is tudod.<br />
- Hát... - felvillant a telefonomon Armin chat feje. "A <i>Fegyverek"</i> állt az üzenetben - A fegyverek változtak.<br />
- Igen. Akkor folytassuk és figyelj kérlek.<br />
- Rendben. - csak én lehetek ilyen hülye, hogy nem tudok rá válaszolni, pedig milyen egyszerű kérdés volt. Szerencse, hogy Armin segített, lehet nekem nem jutott volna eszembe.<br />
Visszatértem az órához, próbáltam figyelni, de gyorsan elterelődött újra a figyelmem. Csak néztem a semmit az ablakon keresztül. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Figyelmem a csengő terelte vissza. Kémia a harmadik óra, összeszedtem magam és a többiek után mentem. Ez lesz az az óra, amit nem fogok túl élni. Nem elég, hogy dogát írok, de még Armin mellett is ülök. Ledobtam a táskám a padra és elmentem Roshoz.<br />
- Na, mi van? - lepődött meg. Még nincs hozzá szokva, hogy idejövök. Általában mindig Armin nyakán lógók.<br />
- Jelenleg a legrosszabb helyen ülök. - sóhajtottam fel.<br />
- Akartam veled beszélni, csak eltűntél.<br />
- Udvaron voltam.<br />
- Mindegy. De, hogy tudsz neki ilyen könnyen megbocsájtani? Jó, igaz én nem voltam ott, de a hallottakból biztos végleg szakítanék vele.<br />
- Hát, az te vagy, én meg nem tudom. Annyi érzés kavarog bennem.</div>
<div dir="ltr">
- Ez ilyen se veled, se nélküled érzés?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - felsóhajtott és a fejét rázta.</div>
<div dir="ltr">
- Tégy, amit a szíved akar. Te tudtára kell hoznod, hogy mit vársz el a jövőben.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Meg kell tanulnia veszíteni. Nehogy már én legyek a második és a gépe az első. </div>
<div dir="ltr">
- Pontosan, de azért majd megverhetem?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. - nevettük el magunkat. Becsengetésig beszélgettünk, majd csengőkor visszamentem a helyemre.</div>
<div dir="ltr">
Ms. Dalaney pontosan érkezett, szokásához híven. Megírtuk a dolgozatot, amit elég könnyűnek találtam, lehet rossz lesz az egész. Dolgozat után egy egyszerű kísérletet csináltunk, amiben mi is részt vehettünk.</div>
<div dir="ltr">
- Mit fogsz délután csinálni? - kezdeményezett Armin beszélgetést, miközben összekavartam a vegyszereket.</div>
<div dir="ltr">
- Majd ami jön. Nem szoktam előre tervezni. - ezután nem szólt semmit. Azt hittem elakar hívni valahova, de nem állt szándékában.<br />
Az óra hátra lévő része unalmas írással telt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A többi órák alatt, magammal voltam elfoglalva. Nem figyeltem. Vagy épp átaludtam vagy az ablakon keresztül néztem a semmibe.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mint számomra kiderült utolsó óránk tesi, én meg nem hoztam el a cuccom. Nem tudom, mit kap az, aki nem tornázik. Mindig mindenki beáll, még Amber is.</div>
<div dir="ltr">
- Rosa, nincs véletlen még egy felsőd? - kicsit ijedten néztek rám. Ettől én is megijedtem.</div>
<div dir="ltr">
- Nincs. - össze nézett Irissel és Violával, de ők is a fejüket rázták.</div>
<div dir="ltr">
- Mit kap az, aki nem tornázik?</div>
<div dir="ltr">
- Állítólag egész órán lóg a bordásfalon. De tulajdonképpen ezt még nem láttuk, mert senki nem volt olyan bátor, hogy ne hozzon felszerelést.</div>
<div dir="ltr">
- Ne már...</div>
<div dir="ltr">
- Nyugi, megoldom. - mosolyogva felvette a pólóját és kiment az öltözőből.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Ros</b></div>
<div dir="ltr">
- Fiúk! - rontottam be az öltözőbe. - Kéne egy felső. Mivel mindenki tudja, hogy ti bármiben tesizhettek meg kell, hogy szánjatok.</div>
<div dir="ltr">
- Húzzál ki! - kiabált rám Castiel.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, te ne beszélj így velem!</div>
<div dir="ltr">
- Kinek kell? - kérdezte Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Az exednek. - mondtam viccesen, de nem nagyon vette, hogy csak poén volt.</div>
<div dir="ltr">
- Tessék. - nyújtotta át a pólóját.</div>
<div dir="ltr">
- Köszike! - már értem mit eszik Wia ennyire rajta. Beszélnem kell Leightel, hogy többet eddzen hasra.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b></div>
<div dir="ltr">
- Tessék. - dobott hozzám Ros egy felsőt.</div>
<div dir="ltr">
- Honnan szerezted?</div>
<div dir="ltr">
- Na szerinted?</div>
<div dir="ltr">
- Te bementél a srácokhoz? - döbbenet ült az arcomra, de közben el is képzeltem a helyzetet.</div>
<div dir="ltr">
- Lazán, ja és láttam Armint félmeztelenül. - kacsintott rám.</div>
<div dir="ltr">
- És? Én már láttam meztelenül is. - perverz mosoly ült az arcomra, mire mindenki elnevette magát. Felvettem a pólót, ami úgy lógott rajtam, mint egy zsák. Nadrágnak megteszi az, ami rajtam van, úgysem látszik olyan hosszú a póló, de még szerencse, hogy fekete rövidnadrágba jöttem.</div>
<div dir="ltr">
Kimentünk és felsorakoztunk. Nem tudom miért, de én minden tesi órán úgy érzem magam, mintha katonaságon lennék, kaphatnánk fegyvert is. </div>
<div dir="ltr">
- Jó napot osztály!</div>
<div dir="ltr">
- Jó napot! - köszöntünk kórusban.</div>
<div dir="ltr">
- A mai órát lazára vesszük. Csak 20 kört futunk, de, hogy tudják 40-et terveztem. - ha belegondolok már elfáradok. Kettőt alig tudok lefutni, de ez a húsz is kínszenvedés lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Utána foci lesz. Akkor hajrá! - megfújta a sípját és elindultunk. Öt kör után az utolsók mögött vonszoltam magam. Alig tudtam tartani a lépést, ez a futás már nem nekem való, nagyon nem.</div>
<div dir="ltr">
- Többet kellene edzeni. - jött hátra Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, neked meg kevesebbet játszani.</div>
<div dir="ltr">
- Már mondtam, hogy sajnálom.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom... De most, ha megbocsátasz futni próbálok.</div>
<div dir="ltr">
- Ez inkább szenvedés, mint futás.</div>
<div dir="ltr">
- Ne szólj bele! Én így futok. Szenvedve és félig meghalva. - nevettem el magam. A továbbiakban nem beszéltünk. Mikor lefutottuk végig néztem mindenkin. Csak én voltam teljesen meghalva, úgy látszik a többiek hozzá szoktak az évek során.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor válasszunk csapatot. - ah, alapból imádok focizni, de így, hogy a félbelem kifutottam, nincs sok kedvem hozzá. - Gyorsabb, ha én választok. - nem is hagyott időt. Így már csak reménykedni tudok, hogy nem Amberrel leszek egy csapatban. - Sorakozzanak fel és minden második lépjen ki. - követtük az utasítást és kiléptünk. mikor megvoltunk végig néztem, hogy kik maradtak velem. Velem volt Lisander, Armin, Nataniel, Ros, Melody, Viola, és Iris a másik csapatban pedig Castiel, Alexy, Kim, Charlotte, Peggy, Amber, Carla és Lisa volt. Ők egy ember fölényben voltak, vagy nem mivel ott volt Amber. De így, hogy nincs velünk megjött nekem is kedvem a játékhoz. A csapatjátékban jó vagyok, persze ha a többiek is élnek vele.<br />
Boris megfújta a sípját és neki kezdtünk a játéknak. A mi kapunk közelébe nem nagyon jött a labda kivéve, ha Castielnél volt. Vele egyedül nem bírtam el, de Armin mindig ott volt valamelyik oldalon. Végül 10 - 6-ra nyertünk. A nyertes csapat tagjai kaptak egy-egy ötöst. Tanár elmondta, hogy következő órán 40 kör futást bepótoljuk és mehettünk is.</div>
<div dir="ltr">
- Ez nagyon fárasztó volt. - nyúltam ki a padon.</div>
<div dir="ltr">
- Volt már ennél rosszabb is. - mondta Viola.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg? Mi lehet ennél rosszabb? - felültem és levettem a felsőm, teljesen megfeledkezve a sebhelyemről.</div>
<div dir="ltr">
- Azta mit csináltál? - kérdezte kíváncsian Iris. - Bocs, nem így akartam...</div>
<div dir="ltr">
- Semmi baj. Ez már egy régi történet. - felöltöztem és mesélni kezdtem. Iris és Viola döbbenten hallgatták a történetem. - De ennyi. - vontam vállat - Azóta élem tovább az életem.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg nagyon bátor vagy. - lelkesedett Viola.</div>
<div dir="ltr">
- Áh, csak barátomról volt szó, és a barátokért mindent.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg, ha már barátoknál tartunk. Miről beszélgettél Arminnal? - kérdezte Ros és a többiek is kíváncsian tekintettek rám.</div>
<div dir="ltr">
- Semmi olyanról. Megjegyezte, hogy többet kellene edzenem.</div>
<div dir="ltr">
- De haragszol még rá? - tudakolta Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom... - húztam fel a lábam és átkulcsoltam a kezemmel. Kicsit mérgesen néztek rám, rendes választ vártak. - Ne nézzetek már így, tényleg nem tudom. Már nem érzek semmi haragot iránta és úgy hiányzik már mellőlem. De közben vissza is akarom neki adni.</div>
<div dir="ltr">
- Minimum. Ki kell valamit tervelnünk. - kezdett gondolkodni Ros és a többiek is követték a példáját.</div>
<div dir="ltr">
- Én arra gondoltam, hogy szombaton megcsókolom az egyik haverját a szeme láttára, de az túl erős lenne és nem is vagyok rá képes.</div>
<div dir="ltr">
- Pedig ez nagyon jó lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Nem Ros, ezt a gondolatot hanyagolnunk kell. Ahogy a beszélgetést is, mennem kell. Majd holnap folytatjuk.</div>
<div dir="ltr">
- Addig kitalálok valamit.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi! Sziasztok!</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Folyosón sietősen vettem a lépteim. Kiszaladtam az épületből és haza siettem.</div>
<div dir="ltr">
- Megjöttem! - azt hittem anyu itthon van, de nem jött válasz. Felszaladtam Bogyóhoz. Ahogy meglátott hozzám szaladt és körbe-körbe rohangált körülöttem. Adtam neki friss vizet és gép elé ültem. Letöltöttem ma délelőtt talált filmet, majd hétvégén megnézem. Miután elindítottam a letöltés lementem, hogy valami kaja után nézzek. Nem csinált anyu semmit se, még szerencse, hogy van chipsünk. Megettem 3 zacskóval, majd bedőltem az ágyba. Telefont nyomkodtam mikor Armin rám írt.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Élsz?</div>
<div dir="ltr">
- Nem.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Ezután nem írt semmit, vajon mit akarhatott? Elnéztem a sarokba, ahogy megláttam a korim, kedvem támadt hozzá. Felvettem, majd eszembe jutott, hogy nem itt kellett volna, most már mindegy.</div>
<div dir="ltr">
- Légy jó. Ha meghalnék, tudasd anyáékkal szerettem őket. - simogattam meg és elindultam a lépcsőhöz. Szép lassan a korlátba kapaszkodva szenvedtem le magam.</div>
<div dir="ltr">
- Élek! - kiabáltam Bogyónak, aki úgy sem érti, de ez nem baj.</div>
<div dir="ltr">
Bezártam a lakást és a kulcsot bedobtam a postaládába.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
Most tényleg nem mentem messzire, de nem is akartam. Így is megtalált a társaság.</div>
<div dir="ltr">
- Hogy esnél el. - köszöntött Castiel.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi, én is szeretlek. - épp Démont sétáltatta. Majd kiugrott a bőréből, hogy láthat. - Példát vehetnél a kutyádról. Nézd meg, hogy örül.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, mert éhes. Szereti a csontokat. - ezt most így figyelmen kívül hagyom.</div>
<div dir="ltr">
- Vagy csak nem viszed el sétálni.</div>
<div dir="ltr">
- Régen többet foglalkoztam vele, de akkor még megvolt a deszkám is.</div>
<div dir="ltr">
- Deszkáztál régen? - valahogy mindig is gondoltam, hogy sportolt, de inkább a kosárra tippeltem.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, mi ilyen meglepő rajta?</div>
<div dir="ltr">
- Ja semmi. - legyintettem egyet a kezemmel - Csak régen én is deszkáztam.</div>
<div dir="ltr">
- Te? Aki 5 kör futástól a temetőben végzi?</div>
<div dir="ltr">
- Jól van már, régen sokkal sportosabb voltam. Mindent félét kipróbáltam, aztán történt pár dolog és abba hagytam. Végül pedig ellustultam mindentől.</div>
<div dir="ltr">
- Most lelkizni fogunk?</div>
<div dir="ltr">
- Nem... - néha olyan megértő tekintettel tud nézni, aztán jön egy ilyen beszólással és teljesen a lelkembe tipor.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van bocs. Meddig leszel kint?</div>
<div dir="ltr">
- Miért?</div>
<div dir="ltr">
- Volna egy kis dolgom és ha ráérnél, lefáraszthatnád ezt a dögöt.</div>
<div dir="ltr">
- Sokba fog ez neked kerülni, de legyen. - vettem át a pórázt tőle. Mondta, hogy siet és ott hagyott minket. Ránéztem Démonra, kíváncsian pillantott fel rám. - Fárasszalak le? Hát legyen. - mögé álltam és csak annyit kellett mondanom, hogy ott egy macska, máris futásnak eredt, húzva engem is. Tökéletes volt, nem kellett megerőltetnem magam. Laza tempóban húzott maga után. Kanyaroknál mindig a fordulás irányába húztam a pórázt. Nagyon szépen szót fogadott. Biztattam, hogy gyorsabban fusson, ami össze is jött. Bátorkodtam elővenni a telefonom, hogy csináljak egy képet. Nagy nehezen, de sikerült csinálnom, ami nem annyira homályos. Elküldtem Arminnak, hogy lássa milyen jól elszórakozok. Pár perc elteltével jött is a válasz, hogy menjek felé. Na jó nem tart semmiből, és ha már ott leszek kiszedem belőle mit vett. Démon tempójával gyorsan oda értem és meglepődve láttam, hogy Armin korival a lábán ügyetlenkedik.</div>
<div dir="ltr">
- Nem megy ez neked. - megkerültem és elé vágtam.</div>
<div dir="ltr">
- Bele kell jönnöm, már vagy 7 éve nem volt a lábamon.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, így már érthető honnan van az ügyetlenséged. - nevettem ki. </div>
<div dir="ltr">
- Nagyon vicces, nem tudom te hogy kezdted.</div>
<div dir="ltr">
- 4 éve nem volt a lábamon és ez a 2. nap vagy 3., hogy rajtam van. Egyéb kérdés? - kicsit meglepődött, de látszólag beletörődött, hogy jobb vagyok nála.</div>
<div dir="ltr">
- Miért van nálad Castiel kutyája?</div>
<div dir="ltr">
- Találkoztam vele és rám bízta, mert neki valami dolga van.</div>
<div dir="ltr">
- Gondolom milyen fontos lehet...</div>
<div dir="ltr">
- Engem nem érdekel. Én el vagyok Démonnal, sőt azóta ő húz engem.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor így könnyű.</div>
<div dir="ltr">
- Egyébként is tudok, veled ellentétben. - gonoszan mosolyogtam rá.</div>
<div dir="ltr">
- Két kör és jobb leszek nálad. - már megint kezdi, pedig kezdtem azt hinni, hogy ezt a hülye versenyzős szokását abba hagyja. De hova is gondoltam...</div>
<div dir="ltr">
- Hajrá. Leülök és itt megvárlak.</div>
<div dir="ltr">
- Egyedül?</div>
<div dir="ltr">
- Akkor húzz fel. - tártam a kezeimet.</div>
<div dir="ltr">
- És ha rád esek?</div>
<div dir="ltr">
- Gyere már ide. - ide jött hozzám és megfogta a kezem. - Fékezz és a másik lábad fordítsd el kicsit. - megcsinálta, amit mondtam és felhúzott. Korival a lábamon hozzá gurultam ő pedig magához ölelt. Egy percre én is magamhoz szorítottam, már hiányzott. Boldog voltam, hogy újra mellettem tudhatom, majd lassan elkezdtem hátra felé gurulni.</div>
<div dir="ltr">
- Gyere. - óvatosan meglökte magát és elkezdett felém gurulni. Bevártam és beszélgetni kezdtünk. De ez a beszélgetés más volt. Nem a játékokról és a filmekről beszéltünk, hanem kettőnkről. Sok mindent megigért, de én csak egy dolgot akartam, hogy tanuljon meg veszíteni. Persze ezt nem sorolta fel.</div>
<div dir="ltr">
- Ez mind szép és jó, de én nekem csak egy dolgot ígérj meg. - mélyen egymás szemébe néztünk. - Megtanulsz veszíteni.</div>
<div dir="ltr">
- Oké.</div>
<div dir="ltr">
- Persze ez most nem jelenti az, hogy újra együtt vagyunk. Elsőnek bizonyítanod kell.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - láttam rajta, hogy ezúttal komolyan gondolja az egészet és agyilag is felnőtt a kapcsolatra.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor most... - megszólalt a telefonom Castiel volt az. Kutyáját akarta, megbeszéltem vele hova menjen és mi is arra vettük az irányt. Gyorsan oda értünk. Átadtam Démont neki, megköszönte, hogy vigyáztam rá és már mentek is. Most már kettesben maradhatok Arminnal.</div>
<div dir="ltr">
- Mit akartál mondani? - elsőre nem jutott eszembe mire is gondol, de aztán beugrott.</div>
<div dir="ltr">
- Ja igen. Szóval akkor, mit vettél nekem? - kíváncsian mosolyogtam rá.</div>
<div dir="ltr">
- Mondtam, hogy mi az ára.</div>
<div dir="ltr">
- Annyira nem érdekel ám.</div>
<div dir="ltr">
- Azért kérdezted. Egyébként most is nálam van.</div>
<div dir="ltr">
- Ezzel nem fogsz idegesíteni.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor majd később megkapod.</div>
<div dir="ltr">
- Gondoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Hány óra?</div>
<div dir="ltr">
- Nem hoztál telefont? Ki vagy te és mit tettél a barátommal?</div>
<div dir="ltr">
- Nagyon vicces, de eltörtem. - visszatartottam a nevetést. Kíváncsi vagyok a sztorijára.</div>
<div dir="ltr">
- Legalább nem vagyok egyedül. - elővettem, hogy megnézzem az időt. - Fél nyolc. - már négy órája kint vagyok. Csodálkozom, hogy anyu nem keresett, vagy még mindig nem ért haza.</div>
<div dir="ltr">
- Mikor mész haza?</div>
<div dir="ltr">
- Estig kint akarok maradni, de ha dolgod van nyugodtan mehetsz.</div>
<div dir="ltr">
- Nem azért, csak van egy játszótér kicsit messzebb, de ilyenkor már nincs ott senki.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, menjünk. - az úton Armin körül forogtam és vele szemben hátra felé mentem. Láttam rajta, hogy nagyon idegesíti, hogy ő ilyeneket nem tud, de már csak azért is csináltam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Messze vagyunk még? - már félórája mentünk és kezdtem lustulni.</div>
<div dir="ltr">
- Nem. - az előbb is ezt mondta.</div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz húzni?</div>
<div dir="ltr">
- Gyere. - megfogtam a kezét és húzott maga után. Sokáig így mentünk, de aztán megláttam a játszóteret. Elengedtem a kezét és versenyre hívtam.</div>
<div dir="ltr">
- Aki odaér hamarabb az nyer.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Mi lesz a tét? </div>
<div dir="ltr">
- Ha nyerek semmi, ha te nyersz kapsz egy csókot.</div>
<div dir="ltr">
- Oké! </div>
<div dir="ltr">
Fej-fej mellett haladtunk, de én nem adtam bele semmit, csak kíváncsi voltam. Közel a célhoz begyorsítottam és szembe fordultam vele, mosolyogva integettem neki. Én nyertem. Csak arra nem számítottam, hogy homok lesz így mire megfordulhattam volna, hogy megállok, már késő volt. A hátsó kerék lesüllyedt én pedig fenékre estem a homokban. Armin nevetve jött hozzám.</div>
<div dir="ltr">
- Jól vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. - nyújtottam a kezem, hogy felsegítsen. De mikor megfogta magam felé rántottam. Felkészültem, hogy esetleg rám esik, ezért szétraktam a lábaim, hogy ne törött combcsontokkal menjek haza. Betérdelt a lábaim közé és kezével megtámasztotta magát a vállam mellett.</div>
<div dir="ltr">
- Nincs túl jó egyensúly érzeted. - kulcsoltam össze a kezem a feje felett.</div>
<div dir="ltr">
- Nem voltam felkészülve.</div>
<div dir="ltr">
- Mellettem pedig legyél mindenre felkészülve.</div>
<div dir="ltr">
- Megjegyeztem. - felültetett. Levettük a korinkat és leraktuk egy padra. Ahogy mentem előtte, hallottam, hogy nevet.</div>
<div dir="ltr">
- Mi ilyen vicces?</div>
<div dir="ltr">
- Tiszta homok vagy. - majdnem mondtam, hogy te is, de nem volt homokos. Leporoltam magam és elfoglaltam egy hintát, Armin pedig a mellettem lévőt. Átdobtam a lábam és úgy ültem a hintán, mintha ló lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Bírom, ahogy dobálod a lábad. Szoknyába is így pakolgatnád?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. De csak előtted dobálom így.</div>
<div dir="ltr">
- Nem csak így, hanem szét is. - perverz vigyor és én már megint zavarba jöttem. Annyira utálom az ilyen megszólalásait.</div>
<div dir="ltr">
- Másról nem tudsz beszélni?</div>
<div dir="ltr">
- Bocs. Nem úgy gondoltam.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom, hogy gondoltad. - leszálltam a hintáról és elmentem a csúszdához.</div>
<div dir="ltr">
- Arra nem tudsz felmenni. - jött utánam.</div>
<div dir="ltr">
- Dehogynem. - felmásztam a lépcsőn. Fent egy léc akadályozott meg egy pillanatra. Ebbe kapaszkodnak a kicsik. De ez nagyon alacsonyan volt. Szerintem még egy 5 éves se férne alatta el. De nem baj, kihívás elfogadva, ha beszorulnék Armin kihúz. Alábújtam a léc alá, de a melleimtől nem tudtam elmenni aladta. Se ki, se be. Tényleg beszorultam.</div>
<div dir="ltr">
- Armin itt vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Mondjad. </div>
<div dir="ltr">
- Beszorultam.</div>
<div dir="ltr">
- És én most mit csináljak veled? - felmászott mellettem és átlépte a lécet. Ez nekem miért nem jutott eszembe? Leült elém és elnézett így egy darabig.</div>
<div dir="ltr">
- Kezdenek fájni. - kezdtem el nevetni.</div>
<div dir="ltr">
- Mik?</div>
<div dir="ltr">
- Szerinted? - egy pillantást rájuk vetettem és egyből leesett neki.</div>
<div dir="ltr">
- Figyeld. - megfogta a léc két végét, egy kis kattanást lehetett hallani és a léc feljebb ment.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, már azt hittem itt kell meghalnom.</div>
<div dir="ltr">
- Szerintem, ha visszanyomtad volna őket, lazán kitudtál volna jönni.</div>
<div dir="ltr">
- Ez nem ilyen egyszerű, hogy nyomkodom őket jobbra-balra. De mi most komolyan erről beszélünk?</div>
<div dir="ltr">
- Te kezdted.</div>
<div dir="ltr">
- Te meg folytattad.</div>
<div dir="ltr">
- De azt ugye tudod, hogy ezen a csúszdán nem férsz le. - most tudom, hogy húzni akarja az agyam.</div>
<div dir="ltr">
- De, lazán lecsúszok. - odamásztam a csúszdához és szemügyre vettem. Tényleg kicsi, de akkor is lemegyek rajta. Oldalt ültem és még igy is akadozva de leszenvedtem magam. Armin a másik oldalon jött.</div>
<div dir="ltr">
- Mondtam.</div>
<div dir="ltr">
- Miiii? Lazán lejöttem.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - hallottam egy halk telefon csörgést. Majd felismertem a No game No life openingjét, ez az én telefonom volt. Főleg, hogy másé nem is lehetett. Elszaladtam a korimhoz és felvettem, anya volt az.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Szia! - ijedten szóltam bele a telefonba.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! Hol vagy? - nem hallatszódott a hangján se az, hogy mérges lenne, se az, hogy ideges lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Játszótéren, de most már lassan megyünk.</div>
<div dir="ltr">
- Kivel vagy?</div>
<div dir="ltr">
- Arminnal.</div>
<div dir="ltr">
- Nem úgy volt, hogy összevesztetek? </div>
<div dir="ltr">
- Deee. De hát na.</div>
<div dir="ltr">
- Jól van, azt csinálsz, amit akarsz. De jó volna, ha lassan haza jönnél.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Indulunk. Szia!</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
Letettem a telefont és akkor láttam, hogy 9 óra. Azért kezd már sötétedni.</div>
<div dir="ltr">
- Menned kell? </div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor haza kísérlek.</div>
<div dir="ltr">
- Nem kell, inkább én. Nehogy félúton összetörd magad. - bár már nagyon jól korizott, de attól féltem, hogy esetleg apu a kapuban fog minket várni, hogy kikérdezze, miért mentünk szét. Na, meg ha én kísérem haza annál később érek vissza.</div>
<div dir="ltr">
- De...</div>
<div dir="ltr">
- Ragaszkodom hozzá. Gyere, menjünk.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - zavart volt a döntésemtől. A lányok nem kísérik haza a fiúkat, de nem baj.</div>
<div dir="ltr">
Nem fárasztó tempóban hozzájuk mentünk.<br />
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Akkor holnap a suliban.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - ahj de hiányzik az a búcsúcsók...</div>
<div dir="ltr">
- Armin...</div>
<div dir="ltr">
- Igen?</div>
<div dir="ltr">
- Egy csók az ára igaz? - ezzel kettőt is nyerek. Láthatom mit vett és enyhítem a fájdalmam.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. - mosolyodott el. Odagurultam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.</div>
<div dir="ltr">
- Ez nem csók volt.</div>
<div dir="ltr">
- De jó lesz annak.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, nyelveset adj.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, miért csinálod ezt?</div>
<div dir="ltr">
- Én csak a feltételét mondom annak, amit akarsz.</div>
<div dir="ltr">
- Utállak. - és utálom magam is. Kissé mérgesen gurultam hozzá és megcsókoltam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcyLFRbWCJd0Osod_3Y8McdLr6yOK_1bS141FJM_QQBSHxGrT7KuYt9bNOBfPDEa9-AXMGAaJbPHRNlFVOxE59Eb5virHdHDUSNVIULMT-S49ZeYduh4RbRu4-tkObsgdQJ4yam5kV9tAe/s1600/SDFGH.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="357" data-original-width="357" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcyLFRbWCJd0Osod_3Y8McdLr6yOK_1bS141FJM_QQBSHxGrT7KuYt9bNOBfPDEa9-AXMGAaJbPHRNlFVOxE59Eb5virHdHDUSNVIULMT-S49ZeYduh4RbRu4-tkObsgdQJ4yam5kV9tAe/s320/SDFGH.png" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Nyelvünk fürge táncot járt egymással. Annyira jó volt és annyira hiányzott már. Megfogta a derekam én pedig átkulcsoltam a kezem. Hosszú csók volt, tele szenvedéllyel és megbánással a részéről. Még egy hetet sem bírtam ki nélküle. És tisztában vagyok azzal, hogy túl könnyen bocsájtottam meg neki. De csak szenvedek, meg egyébként is ennél a versenynél betartotta az ígéretét, én pedig bízok benne. Elváltunk egymástól és elővette zsebéből az ajándékom. Egy nyaklánc volt, delfin medállal. Rám adta.</div>
<div dir="ltr">
- Tetszik?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, gyönyörű. Köszönöm. - megcsókoltam. - De most már mennem kell. Szia!</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mosolyogva mentem utcáról utcára. Boldog voltam, hogy újra együtt vagyunk. De azért holnap nem ülök mellé, mert a lányok kinyírnának, hogy tényleg ilyen könnyen megbocsájtottam neki.</div>
<div dir="ltr">
Rosszul hittem, hogy apu a kapuban vár majd. Senki nem volt kint. Kiszenvedtem a postaládából a kulcsom és bementem. Bent csak a tv fénye világította be a nappalit.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - anya volt csak itt, látszott rajta, hogy már nagyon fáradt és csak rám várt.</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
- Apa alszik?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, nemrég ért haza a munkából.</div>
<div dir="ltr">
- Értem. Akkor én is megyek. Jó éjt.</div>
<div dir="ltr">
- Jó éjt.</div>
<div dir="ltr">
Lefürödtem és ágyba bújtam. Már most tudom, hogy holnap nehéz napom lesz.<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Neked egy perc, de nekem az építéshez elengedhetetlen formája a Te véleményed. :)</i></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-87060708136064014222017-05-30T21:00:00.000+02:002017-07-23T18:40:51.740+02:0015. Rész - Nélküled<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
<i>A hétfői nap, Armin szemszögéből.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nézzétek el nekem, ha nem lett túl érdekfeszítő, de beteg vagyok. </i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
Fél 8-kor keltem. Felvettem valamit és kimentem. Alexy már előkészítette a reggelim. Gofri volt. Asztalon fejem támasztva kedvetlenül kezdtem el enni.<br />
- Jó reggelt! - köszönt Alexy.<br />
- Mi benne a jó?<br />
- Egy lehetőség, hogy bocsánatot kérj. - ült le vidáman elém.<br />
- Tegnap találkoztunk, azt mondta elgondolkodik.<br />
- Ez már jó jel.<br />
- Gondolom. Szerinted jön iskolába?<br />
- Miért ne? Láttam facebook-on posztolt. Elég jól el van nélküled.<br />
- Láttam és találkoztam is vele, görkorizott.<br />
- Neked is van.<br />
- Tudom, nem vagyok ám hülye.<br />
- Bocs. Na, gyerünk. - dobolt hármat a kezével az asztalon és elment a cuccáért. Megettem az utolsó falatokat és én is összeszedtem magam. Rég mentem már Alexyvel iskolába, talán kicsit hiányzott is a társasága. Mint mindig, most is végig dumálta az utat. Felkészített Ros reakciójára és hogy Wia biztos nem ül mellém. Bár az utóbbit én is tudtam. <br />
Beértünk és elmentünk a terembe. Mikor beléptem Rosalya rontott nekem.<br />
- Te mégis mit képzelsz magadról? - lökött vissza a folyosóra. - Nem vagyok ott és azt hiszed bármit csinálhatsz? - próbáltam elmenekülni előle, de megfogta a pólóm és neki vágott a szekrénynek. - Oh, nem mész te sehova. Itt fogsz elvérezni. - tulajdonképpen lepörgött előttem az életem. Nem tudom honnan van ennyi ereje, de tényleg itt fogok meghalni. - Esküszöm, ha nem mondod el szóról szóra mi volt szombaton, kiheréllek.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, oké! - vertem le a kezeit és mesélni kezdtem. Néha elhúzódtam előle, mert megakart ütni, de visszafogta magát, persze csak azért mert sokan vannak a folyosón, egyébként lazán megverne. Próbáltam szépíteni a történetet, de ezt nem nagyon lehetett. Elhúztam úgy az időt, hogy becsengetésre végezzek a meséléssel. Amint megszólalt a csengő, húztam is be a terembe.</div>
<div dir="ltr">
Wia mégsem jött iskolába, így egész nap játszottam és közben Ros baszogatott. <span style="font-family: sans-serif;">Valahogy örülök, hogy iskolába vagyok, mert itt nem mer megverni. Wia b</span>arátnői tőlem kérdezték mi van vele, de csak vállat vontam. Visszatértem régi semmit tevő szokásaimhoz. Szünetekben játszottam, órán pedig írtam a hülyeségeket. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Furcsa volt újra egyedül ülni, olyan volt, mint régen. Ennek gyorsan véget kell vetnem valahogy. Amint kicsengettek az utolsó óráról mentem is.</div>
<div dir="ltr">
- Armin? Hová sietsz? - karolt fel Rosalya.</div>
<div dir="ltr">
- Pont rád vártam. - mosolyogtam. Nem vagyok jó színész, Wiának az ilyen jobban megy.</div>
<div dir="ltr">
- Na, szóval... - és belekezdett a mesélésbe. Semmi tanáccsal nem látott el. Végig arról beszélt, hogy Wia helyében, hogy szabadítana meg a férfiasságomtól. Segítőkérően néztem Alexyre, de ő csak nevetett, ennyit arról, hogy a testvérek segítenek egymásnak. Kiértünk az utcára és én próbáltam megszabadulni tőlük, de sehogy sem sikerült. Majd végül Wia vidám hangjára lettem figyelmes.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, nézd ki van itt. Most meghalsz. - Ros átvonszolt az úton és Wia mellé lökött. - Térdelj! - parancsolt rám.</div>
<div dir="ltr">
- Ros, erre semmi szükség. - nevette el magát Wia.</div>
<div dir="ltr">
- Oh, dehogynem! - éles körmeit a vállamba vájta és térdre kényszerített.</div>
<div dir="ltr">
- Ne csináld már vele! - lecsapta kezét a vállamról. - Jól vagy? - zöld szemei a könnyektől csillogtak. Olyan kis aranyos, mikor aggódik.</div>
<div dir="ltr">
- Ja. - ez semmi volt, ahhoz képest ahányszor ránéztem. Felkeltem a földről. - Wia annyira sajnálom.</div>
<div dir="ltr">
- Már vagy ezerszer mondtad. De én nem tudok ilyen könnyen túl lépni rajta. Tudom, hogy mindenki követ el hibákat és tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de akkor is...</div>
<div dir="ltr">
- Mit csináljak, hogy megbocsáss? - soha nem könyörögtem, de most eljött az ideje.</div>
<div dir="ltr">
- Vissza tudsz menni az időben?</div>
<div dir="ltr">
- ...</div>
<div dir="ltr">
- Nem is tudom minek jöttem ide. Talán azért, hogy lássalak. - legalább tudom, hogy valamilyen szinten még mindig szeret.</div>
<div dir="ltr">
- Na, jól van gyerekek. Wia, ha megfogadod a tanácsom, én kiherélném a helyedben. - láttam ahogy kirázza a hideg a gondolattól. Legalább nem utál annyira, hogy megöljön.</div>
<div dir="ltr">
- Nem akarsz eljönni megbeszélni a dolgokat? - elkezdett gondolkodni, kérlek csak mondj igent.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom. - ránézett Rosalyára, de ő csak vállat vont. Ez a döntés rajta áll. Hosszas gondolkodás után szólalt meg újra.</div>
<div dir="ltr">
- Na jó legyen. - némi vidámság hallatszott a hangjában. Elindult a part felé én meg sietősen eredtem utána.</div>
<div dir="ltr">
Az út nagy része csendben telt, ha beszéltünk is csak azt tudtam mondani, hogy mennyire sajnálom és hogy bármit megteszek érte.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg bármit? - kérdezte kíváncsian.</div>
<div dir="ltr">
- Igen.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor hagyd abba a játszást, - itt szünetet tartott - vagy csak ne legyél olyan függő.</div>
<div dir="ltr">
- Csak ennyi?</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Bizonyítanod is kell. Szombaton te, meg én, újra versenyzünk, hogy igazságosan dőljön el ki is nyert volna.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - mosoly jelent meg az arcomon. Már most tudom, hogy veszíteni fogok, ha nem csalok, de tényleg meg kell tanulnom veszíteni.</div>
<div dir="ltr">
- De nekem most mennem kell.</div>
<div dir="ltr">
- Haza kísérlek.</div>
<div dir="ltr">
- Jobb, ha nem, ha élni akarsz. - hirtelen leblokkoltam. - Oké, akkor szia!</div>
<div dir="ltr">
- Szia!</div>
<div dir="ltr">
Boldogan vettem haza az irányt. Útközben újra összetalálkoztam Rosalyával és Alexyvel.</div>
<div dir="ltr">
- Na, mit mondott? - kérdezte Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Szombaton játszunk egy igazságos meccset.</div>
<div dir="ltr">
- Ti és a hülye játékaitok. - forgatta a szemeit Ros.</div>
<div dir="ltr">
- Gamerek vagyunk, mit vársz?</div>
<div dir="ltr">
- De akkor, ilyen hülyeség miatt összeveszni, aztán ilyen könnyen megbocsájt neked.</div>
<div dir="ltr">
- Ellenállhatatlan vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Beszélnem kell a fejével.</div>
<div dir="ltr">
- Miért vagy ilyen? </div>
<div dir="ltr">
- Mert szeretem Wiát, te meg köcsög vagy. - ütött gyengén oldalba.</div>
<div dir="ltr">
- Alexy szólj már rá!</div>
<div dir="ltr">
- Nekem ehhez semmi közöm. - nevette el magát. Persze engem állítottak be a szemétnek. Jó tényleg én voltam az, de jobban érzem magam, ha nem mondom ki. Leight boltjánál elbúcsúztam Rosalyától és Alexytől. Ő is még elment vásárolni, rövid gondolkozás után visszamentem és én is bementem. Veszek valami ajándékot Wiának. Elsőnek valami nyulas dolgot kerestem, de mivel nem volt a méretében átmentem a plázába. Eszembe jutott, hogy már rég ki jött a Troll and I játék. Meg kell vennem és nézhetek itt is valamit.</div>
<div dir="ltr">
Semmi neki valót nem találtam, vagyis igen, de hát azt nem fogja felvenni. Ahogy sétáltam ki megláttam egy delfines nyakláncot. Egyből tudtam, hogy ez tetszeni fog neki. Megvettem, becsomagoltattam kis dobozba és most már tényleg haza vettem az irányt.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Mikor haza értem Alexy is itthon volt már.</div>
<div dir="ltr">
- Hol voltál? - még be sem értem az ajtón, de egyből kérdőre vont.</div>
<div dir="ltr">
- Sehol. - elvonultam a szobámba. De még ott sem hagyott békén. Rám írt és folyamatosan rezzent egyet a telefonom. Próbáltam nem figyelni rá és játszani. Végül lerezgett az asztalról. Pofára esett, felvettem és sikeresen összetört a képernyője. Most nem tudom, hogy magamra vagy Alexyre legyek dühös. Ha elmondom békén hagyott volna. De azt is megérthetné, hogy nem állt szándékomba elmondani hol voltam.</div>
<div dir="ltr">
Közelebbről megnéztem, jó mély törések voltak, de jó, hogy most vettem meg a játékom, nincs pénzem új telóra. Na mindegy, most pár hónapig ezzel kell élnem, hacsak nem könyörgöm ki a faternál.</div>
<div dir="ltr">
Estig nézegettem a telefonokat, mikor kiválasztottam kimentem vacsorázni.</div>
<div dir="ltr">
- Hallod fater.</div>
<div dir="ltr">
- Mi bajod van? - úgy látszik nincs túl jó kedve.</div>
<div dir="ltr">
- Összetört a telefonom.</div>
<div dir="ltr">
- Már megint?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, de ez most tényleg véletlen volt.</div>
<div dir="ltr">
- 3 hónappal ezelőtt is ezt mondtad. - még csak 3 hónap telt? Azt hittem több. Azóta se játszottam azzal a hülye játékkal.</div>
<div dir="ltr">
- Mert az is véletlen volt. - bár, ha lehet, az idegből a földhöz csapom véleletlent annak mondani.</div>
<div dir="ltr">
- Gondolom új telefon kéne.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Szóval?</div>
<div dir="ltr">
- Mikor fogsz már a lábadra állni és nem mindenféle hülye játékokat venni, miközben telefont akarsz?</div>
<div dir="ltr">
- Ez azután történt miután megvettem a játékom.</div>
<div dir="ltr">
- Az engem nem érdekel.</div>
<div dir="ltr">
- De bezzeg Alexy vehet minden nap egy új pólót, vagy nadrágot esetleg cipőt!</div>
<div dir="ltr">
- Ne gyere megint a testvéreddel.</div>
<div dir="ltr">
- De...</div>
<div dir="ltr">
- Nem érdekel! - kiabált rám. Már megint nem egyformán kezel vele.</div>
<div dir="ltr">
- Ahj faszom... - motyogtam az orrom alatt.</div>
<div dir="ltr">
- Mit mondtál?</div>
<div dir="ltr">
- Semmit. - keltem fel az asztaltól és bementem a szobámba. Hát akkor pár hónapig ez a telefonom marad. Legalább most már dobálhatom kedvemre, ha úgy van.</div>
<div dir="ltr">
Felnéztem facebook-ra. Wia fent van, mint mindig. Ráírok...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieqVx6MegcLWH9rd-mNj6zsZKCxi9lN64axr5XyZYwGg_qPoN_3c5WasmiJbpQ4aktT8JOv1Kcf-wWfJyUkFkSmp8gx3QHFDvxD3jwwbFLKGuOefzN54czkBC7emcbNK6miC1NTD1rBiZh/s1600/xf4VAP.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="330" data-original-width="484" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieqVx6MegcLWH9rd-mNj6zsZKCxi9lN64axr5XyZYwGg_qPoN_3c5WasmiJbpQ4aktT8JOv1Kcf-wWfJyUkFkSmp8gx3QHFDvxD3jwwbFLKGuOefzN54czkBC7emcbNK6miC1NTD1rBiZh/s400/xf4VAP.png" width="400" /></a></div>
<br />
Hát ez nem jött össze, na mindegy. Holnap már jön remélem iskolába, majd beszélek vele. Elmentem fürdeni és már az ágyban is voltam, még játszottam kicsit a telefonon, majd elaludtam.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Ne felejtsd el leírni a véleményed a résszel kapcsolatban. Örülök a kommenteknek! ^_^</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Ha tetszik Wia élete, iratkozz fel! ^_^</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>xoxo,</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Wia</i></div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-72340851491550812392017-05-22T21:27:00.000+02:002017-07-23T18:36:39.415+02:0014. Rész - A szívem visszahúz<div style="text-align: center;">
<i>Még mielőtt valaki elkezdi keresni Wia facebook profilját, felhívom a figyelmét, hogy csak szerkesztett kép. ~ Igen, volt már rá példa. xD </i></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
6 körül keltem. Nem tudtam aludni, mert folyamatosan Arminról álmodtam.<br />
Felvettem egy kék ruhát, de egyből le is vettem. Armin szemei is kékek. Így maradtam a trikó rövidnadrág variációban. Leballagtam, hogy keressek valami kaját. Már anyuék fent voltak.<br />
- Jó reggelt. - épp, hogy kinyitottam a szám, de alig hallható hangon köszöntem.<br />
- Szia! - köszönt anyu, apu csak próbálta kielemezni belőlem, hogy mégis milyen indokkal kell kinyírnia Armint. Kivettem a szokásos csokim és leültem az asztalhoz. Csendben ültem és az élet értelmén gondolkodtam, mikor megszólalt a csengő.<br />
- Ki lehet az ilyen korán? - kérdezte anya. Én kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy Armin sietősen elhagyja a házat.<br />
- Majd én kinyitom anya! - csokit ledobva rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam, de akkor felmerült bennem az a kérdés, hogy mégis mit csinálok? Armin után akartam szaladni, de szerencsére egy doboz megállított. Leguggoltam, hogy elolvassam a kis cédulát.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOyeHVeCwY6hQjlMV55gwXRBd1SAEMf0vkWRXbggAJd6kSefB7LnT9efCs2DLHXD0rLma5zs9eajaVSUQltM0soip4Fu_S0RsvTXxbRi6Q87wtHdcq1x4DzIiBFJvNbHZYo4sYTMObOrIx/s1600/eab96132cd1edd84b0cb7ca8194063bc.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOyeHVeCwY6hQjlMV55gwXRBd1SAEMf0vkWRXbggAJd6kSefB7LnT9efCs2DLHXD0rLma5zs9eajaVSUQltM0soip4Fu_S0RsvTXxbRi6Q87wtHdcq1x4DzIiBFJvNbHZYo4sYTMObOrIx/s400/eab96132cd1edd84b0cb7ca8194063bc.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kinyitottam a dobozt és a nyuszim volt benne kék masnival a nyakában. Már megint elkapott a sírás. Anya mögöttem állt és kezét a vállamra tette.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ezek után biztos megakarod tartani? - pontosan nem tudta, hogy mi történt tegnap, csak annyit, hogy nem kicsit vesztünk össze.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen. - felkeltem a kezemben a nyuszival és bementem a lakásba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ez meg mi? - kérdezte apu. - Tán ezzel akar kiengesztelni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, ezt még pénteken választottam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De akkor mi történt tegnap? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem akarok róla beszélni...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Látod, én mondtam, hogy ez lesz. Ha meglátom, kitekerem a nyakát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szívem! - szólt rá anya. - Gyere, tegnap mikor pakoltam találtam egy nagy ketrecet. Szerintem jó lesz neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. - leraktam a konyhában és egyből felfedezőútra ment. Gyors kimentünk az udvarra, nehogy utánunk jöjjön. Anyuval a szekrény tetejéről levettünk egy nagy, de alacsony ketrecet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na, ez jó lesz? - mosolyogva kérdezte anya.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem igen. - kinyitottam anyának az ajtót. Felvittük a szobámba és csináltam az ágyam végénél helyet. Vizes ronggyal letöröltem a port és használatra kész. - Mit rakjak bele?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem a padláson van szalma.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De ott még ti sem voltatok fent. - tudom, hogy csak a gondolataimat akarja elterelni, de úgy sem tudja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Attól még megnézheted, kérj apádtól létrát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oks. - leszaladtam a lépcsőn és meglepetten láttam, ahogy apu a földön fekszik és a nyuszimmal játszik. - Te mégis mit csinálsz? - nevettem el magam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Előbb felállt két lábra. - kelt fel a földről. - Elnevezted már?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen, Bogyónak hívják. - simogattam meg, majd újra letettem a földre. - Gyere, menjünk fel a padlásra. - fogtam meg a kezét és kiráncigáltam. Apu a falnak támasztotta a létrát és felment.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na? Mi van fent? - kiabáltam fel és elindultam a létrán. Mikor felértem, akkor láttam, hogy minden csupa pókháló volt. Itt már nem jártak ezer éve. De a jó hír, hogy mindent szalma fedett. Kerestünk egy zsákot és teletömtük szalmával, majd ledobtuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Egyelőre ennyi is elég lesz. Ha kell majd még szedünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. - bementem a lakásba. Elrendeztem Bogyó ketrecét és felhoztam. Körülnézett a szobámba. Majd valamit elkezdett rágcsálni. Valami ruha volt. Mikor oda mentem, hogy elvegyem, akkor ismertem fel, hogy Armin sapija az. Már épp, hogy elfelejtettem, erre megint eszembe juttatott mindent.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Miért csinálod ezt velem? - simogattam meg. A sapit ledobtam az ágyra és leültem hozzá, ő pedig körbe-körbe szaladgált körülöttem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Armin</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hol voltál? - jött utánam Alexy, miután beléptem az ajtón.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sehol.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wiánál voltál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Alexy hagyjál már békén.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nincs kedved...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jelenleg az élethez sincs kedvem nem, hogy a hülyeségeidre. - vágtam be magam mögött az ajtót.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Wia</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az ágyon feküdtem és Armin sapiját pörgettem az ujjamon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Miért fáj ennyire? - töröltem meg a szemem és Bogyóra néztem, aki csak tudatlanul figyelt. - Szerencse, hogy te nem leszel szerelmes. - hirtelen megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt Armin volt az. Elkapott a sírás és kinyomtam. Átöleltem a párnám és potyogó könnyekkel kezdtem keresni valami filmet. Valami brutálisat kerestem, amit kis idő elteltével meg is találtam. Letöltöttem, ráraktam egy pendrive-ra és bedugtam a tv-be. Csináltam popcorn-t, fogtam egy üveg üdítőt és bebújtam az ágyba. A film felénél anyu bejött.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem akarsz segíteni átnézni a dobozokat?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem. - mondtam egy hangúan. Semmihez sincs kedvem, csak ahhoz, hogy az ágyban feküdjek és a párnám szorongassam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jót tenne a friss levegő. - győzködött anya.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem baj. Itt fogok bent elrohadni. - anya felsóhajtott, majd kiment, én pedig folytattam filmet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Armin</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Figyelj Alexy. - mentem a szobája. - Te mit csinálnál a helyemben?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem tudom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De, tudom, hogy tudod.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hm... Esetleg, ha térden állva bocsánatot kérnél, majd könyörögnél neki, lehet megbocsájt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Tekintve azt, hogy tegnap a szemembe mondta, hogy látni sem akar, biztos nem hallgatna meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- És ha igen?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De nem fog.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor kérdezd meg Lisát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Megoldom. - mentem ki. Még az kéne. Nem segítséget adna, hanem leszedné a fejem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u>Wia</u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az ágyon forgolódtam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Végül lementem anyához, hátha tud valami elfoglaltságot adni, mint az előbb.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az a sok doboz már ki volt pakolva. Szétnéztem a cuccok között. Legtöbbje sportszer volt. Aztán megpillantottam egy görkorcsolyát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ezekkel mit fogunk csinálni? - kérdeztem anyát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Még nem tudom. Lehet elajándékozzuk őket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor ezt a korit a tulajdonomba veszem. - vettem fel a földről, hogy jobban szemügyre vegyem. 39-es volt. Ennek jónak kell lennie rám. - Én elmegyek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azzal? - mutatott korira, én meg bólintottam. - Te mióta tudsz azzal menni?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Amióta tudok korcsolyázni. Letakarítom, aztán megyek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Felőlem, de 8-ra legyél itthon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem hallva, hogy mit mond anyu, mentem be a lakásba. Bogyó a lépcsőn próbált lejönni, de olyan kis picike, hogy nem mert. Felmentem és lehoztam. Kerestem egy szivacsot és letörölgettem, ahogy mozogtam a konyhában Bogyó folyamatosan jött utánam. Néha, majdnem ráléptem vagy épp keresztül estem rajta, de mosolyt csalt az arcomra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Anya elmentem. - kiabáltam ki. - Lent van a nyúl, majd úgy közlekedj. - nem válaszolt semmit, de biztos hallotta. Felmentem a telefonomért és fülhallgatómért.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Csak 8 nem fogadott hívásom volt. Mindenki keresett, úgy látszik Roshoz is elért a hírt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Lent felvettem a korit és kimentem az utcára. Bekapcsoltam a zenét és szétnéztem merre induljak. Elsőnek a park felé indultam, de végül csak a környező utcákban róttam a köröket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Jó pár kör után, már fájni kezdett a lábam, így egy nagy társasház felé indultam, felakartam menni újra tetőre. Ott olyan szabadnak éreztem magam a múltkor. Gyorsan oda értem. Levettem a korim és felmásztam a tűzlétrán. Fent leültem a tető szélére és onnan csodáltam a házakat. Zenét hallgattam közben a facebook-ot görgettem, de szokás szerint semmi értelmeset nem találtam. Elgondolkodtam, hogy ha holnap suliba megyek mi lesz... Rá kell vennem anyut, hogy ne kelljen mennem. Kicsit jó lenne a pihenés.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
***</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Már 9 óra volt mikor úgy döntöttem ideje haza menni. Csináltam egy képet a lemenő napról.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ki is rakom, hogy lássa Armin nehezen, de el vagyok nélküle is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRRgAo2o1f0SOxoF-HgUH7QuInGiW66cE7xdn1o1FXwe4g4aXS8LcGLB9Zhane5iwp7GPrG79LmhK9iTz3trzexVwBhtRiYoECUsbblDAOfbInDY2LJjFC3xUyzv70UNUe9jFFG1F08-Aj/s400/Uv6Ybp.png" width="332" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mielőtt haza mentem volna, tettem egy kis kitérőt. Elmentem abba az utcába, ahol Armin lakik. Én sem értettem, de a szívem hozzá húzott. De nehezen tudok neki megbocsájtani. Ha játékról van szó simán ellök magától.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A házuk elé értem, sehol senki, de mikor már kezdett szomorúság ülni az arcomra megláttam Armint. Fejét leszegve sétált szomorúan. Lehet vissza kellene fordulnom. De nem megy. Látni akarom, hallani akarom a hangját. A szívemre hallgattam és elindultam felé. Mikor már azt hittem nem vesz észre utánam szólt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Wia? - egyből megfordultam. A szívem a torkomban dobogott. Láttam rajta, hogy nem érti a jelenlegi helyzetet. Hogy mégis mit keresek itt. Lehet tényleg az eszemre kellett volna hallgatnom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen? - tettem fel a kérdést, mintha már nem éreznék iránta semmit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mit keresel erre? - vállat rántottam és lassan elkezdtem gurulni felé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Csak korizgatok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ja, értem... - gondolom azt hitte esetleg hozzá jöttem. Most kivételesen, tényleg az a kínos csend keletkezett köztünk. Pár percig így álltunk és néztünk el egymás mellett. Végül én törtem meg a csendet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Akkor én most megyek. Szia...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Várj!!! - szólt, mielőtt még elindulhattam volna. Ráemeltem a tekintetem. - Annyira sajnálom, amit csináltam. - felsóhajtottam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem változtattam a döntésemen. Kurvára szarul esett, amit csináltál. Más helyzetben is csak így ellöknél csak azért, hogy nyerhess?? - az egész utca tőlem volt hangos, nem tartottam vissza az érzéseim.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem! Csak... - nem fejezte be a mondatot. Kérdően néztem rá, majd megcsóváltam a fejem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Átgondolom. De ne reménykedj. - hátat fordítottam és elmentem. Nem tudom mi legyen. Nem akarok túl könnyen megbocsájtani neki, mert akkor nem tanul a hibájából, de túl sokáig sem bírom nélküle.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Bevágtam az ajtót mikor haza értem. Teljesen felhúztam magam útközben Arminon. Levettem a korim és kerestem valami kaját. Mivel késő volt, csináltam egy vajas kenyeret és felmentem a szobámba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Bogyó már a ketrecben volt, hangra a széléhez sietett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Cia! - köszöntem neki és megsimogattam. Elmentem fürdeni és lefeküdtem. Holnap korán kell kelnem. Nincs kedvem suliba menni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
***</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Megint csak forgolódtam az ágyon. Fáradtan keltem és pizsiben mentem le a lépcsőn. Anya épp reggelizett. Kérdően nézett rám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Muszáj iskolába mennem? - kérdeztem szomorún. Semmi kedvem nem volt, hogy Arminnal egy légkörben legyek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Ahj. De ugye tudod, hogy nem kérhetlek ki egész évre?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Kár. De beérem akkor ezzel az egy nappal is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De mi történt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mondtam, hogy csak összevesztünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De ennyire?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Aha. - anya felsóhajtott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem tudom néha mit csináljak veled.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Semmit. Törődj bele. Egyedül fogok élni, több száz macskával.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Te hülye vagy lányom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Köszi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- De ha már itthon vagy kitakaríthatnád a szobád. - meghúztam a szám - Ne húzgáld a szád. A fürdőszobád épp ideje lenne kitakarítanod, ha már kikönyörögted költözéskor.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jól van, majd megcsinálom. - fogtam egy almát és felmentem. Körülnéztem. Csak pár tányér és a tegnapi ruhám volt a földön. A sarokba rúgtam őket és bekapcsoltam a gépem. Játszottam kilencig, aztán kapcsoltam zenét és neki álltam takarítani.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Összepakoltam a fürdőben, lemostam mindent és kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztessek. Átmentem a szobámba. Levittem a szennyest, kitakarítottam Bogyót, aki egyfolytában a kezem alatt volt. Beágyaztam, felporszívóztam és bő 2 óra alatt kész is voltam. Visszaültem a géphez és jobban utána néztem a nyulak tartásának.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ahogy olvastam, folyamatosan jegyzeteltem mit kell beszereznem. Felöltöztem és elmentem a közeli kisállat kereskedésbe. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Jó napot! - köszöntem mikor beléptem az üzletbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szia! Miben segíthetek? - egy fiatal hölgy volt a pult mögött. Ilyen vidám eladód se láttam, mostanában.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Van egy nyuszim és még nagyon nincs semmim a ketrecen és szalmán kívül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Gyere, megmutatom hol vannak a nyúltartáshoz használt kiegészítők.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rendben. - elkísért az utolsó előtti sorba, ahol csak nyulaknak való ételek és játékok. Azt hiszem nem csak kaját veszek neki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Itt van minden, ha bármi segítség kell kiabálj.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Oké. - mondtam nevetve és a polcok felé fordultam. Elsőnek a fontos dolgokat vettem meg. Étel, kajás és vizes tál. Ezután már játékokat néztem. Úgy gondolkoztam, hogy ha nem rágja szét akkor később is használható legyen. Végül egy falabdát és egy 3 ágú csőalagutat raktam a kosaramba, bár még elveszik benne olyan nagy, de nem baj. Nekem tetszik a kép alapján.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mikor már semmit nem találtam, elmentem fizetni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na, sikerült összeszedni mindent? - kérdezte mosolyogva az eladó. Megnéztem a névtábláját, Melissának hívják.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Igen, ha valami esetleg még hiányzik, majd jövök.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Rendben. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Elköszöntem az eladótól és haza felé vettem az irányt. Fél 1-kor értem haza.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sziaaa! - szaladt elém Bogyó, mikor benyitottam a szobámba. - Nézd mit hoztam neked. - leraktam a táskát és beledugta a kis fejét, hogy megnézze mi van benne. Kipakoltam és kibontottam a játékokat. Tulajdonképpen rohadtul nem érdekelte se a labda se az alagút. Hát oké, majd, ha egyedül lesz akkor játszik vele, vagyis remélem. Kicseréltem a vizes tálkáját, beraktam az etetőjét és megtöltöttem kajával.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na, most már megleszel. - simogattam meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ránéztem az órára, még másfél óra és vége az utolsó órának. Lehet elmegyek Ros elé, vagy az is lehet, hogy már börtönben van. De előtte eszek. Csináltam egy zacskós levest magamnak, és mentem is a suli elé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Még várnom kell 10 percet, hogy kicsengessenek. Mikor csengettek, kinyílt az ajtó és máris több száz gyerek jött ki az ajtón. Utolsó óránk fent van az emeleten, szóval utolsóként jönnek ki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Pár perc és már kint is voltak. Ros Armint felkarolva jött ki és olyan dühös arckifejezéssel magyarázott, hogy már én is félni kezdtem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Sziasztok! - kiabáltam oda.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Ne felejtsd el leírni a véleményed a résszel kapcsolatban. Örülök a kommenteknek! ^_^</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Ha tetszik Wia élete, iratkozz fel! ^_^</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>xoxo,</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Wia</i></div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-56180311933226422942017-05-10T11:00:00.000+02:002017-07-23T18:28:45.830+02:0013. Rész - Szakítunk<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<i>Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg azt a videót, amire Armin és Wia táncol (lesz link), hogy tutira értse, hogy zajlott. </i>:)</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
2-kor ébredtem fel, hulla fáradtan leballagtam a konyhába, kerestem valami kaját és visszamentem. Magamra zártam az ajtót és visszabújtam az ágyba. Annyira lusta voltam, hogy semmire nem voltam hajlandó, pedig este megyünk játszani. Megreggeliztem az ágyban közben a telefonom és a tévém nyomkodtam. Semmit nem csináltam egész délután. Anyu kopogott az ajtón, hogy nem-e akarok már kiesni az ágyból, mert segíteni kéne, de nem voltam hajlandó.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Vad kopogásra riadtam fel.<br />
- Fent vagyok! Fent vagyok! - ugrottam ki az ágyból és ajtót nyitottam. Armin volt és ahogy kinyitottam az ajtót egy csókkal köszöntött.<br />
- Te még mindig pizsiben vagy?<br />
- Nem. - ásítottam egyet.<br />
- Szóval azt mondod, hogy bugyiban jössz? - perverz vigyor jelent meg az arcán.<br />
- Lehet. - fontam össze a kezem mintha, zavarban lennék. - De miért jöttél ilyen korán? <br />
- Korán? Fél 7 van.<br />
- Hupsz. Kicsit elaludtam. - sétáltam a szekrényhez. Mivel táncolni megyünk így egy sport melltartót választottam. Hozzá egy rövid nadrágot és egy lenge trikót.</div>
<div dir="ltr">
Miután felöltöztem, Armin ugyanolyan perverz mosollyal nézett rám.<br />
- Hagyd már abba ezt a beteg mosolyt. <br />
- Milyen mosolyt? - ölelt meg és magához húzott, majd csókolózni kezdtünk.<br />
- Na, mehetünk? - nyitott be Alexy. Egyből elvettem Armin kezeit a fenekemről és elléptem tőle. - Ti mit csináltatok? - mosolygott rajtunk. Én zavarba jöttem, Armin pedig kiosztotta, hogy miért nem tud kopogni.<br />
- Megyünk? - zavartam meg a beszélgetésük, ami már veszekedésbe ment át. De nem figyeltek rám. Elköszöntem tőlük és kimentem.<br />
- Többiek? - kérdezte anya.<br />
- Fent veszekednek. - mérgelődtem.<br />
- Mit mérgelődsz? Volna tesód, ti is veszekednétek.<br />
- De észre se vették, hogy eljöttem.<br />
- Addig vacsizhatsz. - vett elő egy pizza szeletet. - Még meleg.<br />
- Kösz. - leültem és megjelentek a fiúk. Felemeltem a pizzát és Armin leharapta a végét.<br />
- Te ezt így komolyan gondoltad?<br />
- Kéred? - megfogta az arcom és meg csókolt. Éreztem a számban a pizza ízét.<br />
- Fúj, ez undorító. - nevetett Alexy. Én is annak találtam, de sehogy sem tudtam szabadulni tőle. De végül leszállt rólam.<br />
- Erre már én is azt mondom, hogy fúúj!! - teljesen kiakadtam. Mégis mi baja van? Beakarja pótolni ezt a hetet?<br />
- Mit finnyáskodsz?<br />
- Srácok gyertek segíteni. - hívta anyu őket. Én hálát adtam az égnek, nyugodtan megtudok vacsorázni. Mikor jól laktam, kimentem én is az udvarra. <br />
- Ti mit csináltok? De honnan vannak ilyen cuccaink? - nagy dobozokat pakoltak ki a fiúk az udvarra. Szegény Alexy másodszor jön hozzánk és már dolgoznia kell.<br />
- Az előző tulaj hagyta itt. Holnap megnézzük mi van benne, de most kell a hely.<br />
- Értem. De most mi megyünk.<br />
- Hova?<br />
- Játékterem.<br />
- Mikor jössz? - ez egy jó kérdés. Arminra néztem, aki csak vállat vont.<br />
- Éjfél előtt haza érek. - így a legegyszerűbb. Meg, nem is értem miért von kérdőre, nem nagyon szokott. Bár az is igaz, hogy soha nem mondom, hova megyek és mikor jövök, csak elmegyek.<br />
- Jól van. Aztán vigyázz magadra.<br />
- Oké. Szia! - kimentünk a kapunk és a játékterembe vettük az irányt. Az út viszonylag csendben telt. De csak azért, mert Alexy folyamatosan Lisáról mesélt, hogy mennyi mindent csináltak régen. Armin ezt unott arccal hallgatta végig, most már megnyugodtam, hogy egyáltalán nem érdekli Lisa.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Lassan elértünk a helyre. Bent forró levegő járt át a helyet. Sokan bemelegítettek és táncoltak. Lehetett látni, hogy kifog táncolni és ki nem. A lányok többsége csak toppot és rövidnadrágot viselt. A srácok többségén nem volt felső. Ránéztem Arminra, rajta egy póló volt, vajon lefogja venni? Na, de jobban foglalkoztatott az a tény, hogy csak én vettem fel trikót.<br />
Ahogy beljebb haladtunk mindenki minket nézett. Jobban mondva Armint. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába, mintha félnék. Nem tudom mitől kéne félnem, de féltem.<br />
Még volt 10 perc hétig, így körül jártam a helyet, hogy megtaláljam Rosát és Kimet. Ahogy a tömegben jártam, több versenyző is hozzám vágta, hogy nincs semmi esélyem. Nem törődtem velük, csak lenéző tekintettel fordultam feléjük. Kis idő után megtaláltam őket, de picit meglepődtem Kim egy rakat fiúval volt körül véve.<br />
- Sziasztok! - köszöntem nekik, ők is vissza köszöntek. A Kimet körülvevő fiúk engem kezdtek méregetni. Elráncigáltam őket és visszamentünk Arminhoz. Miért néz mindenki így rám?<br />
- Na, végre, hogy itt vagy. - lelkesedett Armin - Mivel te vagy az első legjobb, jöhetsz velem nyitni.<br />
- Mit nyitni? - kérdeztem vissza, majd Lisa nyújtott át neki egy mikrofont. Megfogta a kezem és kivetítő elé vezetett. Rengetegen voltak, akik a kijelölt tánctér mögött álltak. Oké, most már meggyőződtem arról, hogy csak én vagyok hosszú felsőben, és csak én nem melegítettem be.<br />
- Köszöntök mindenkit az idén megrendezett első Just Dance versenyen. - kezdett bele Armin - Idén kicsit változtatunk a szabályokon, mivel két egyszintű versenyző is van. - szóval a másik a legjobb felhozta magát az én szintemre. - Szintén Alexynél lehet fogadni, hogy kinyer, de most az összeg 90%-át megtarthatja az adott kör nyertese. A többi a Lisáé. - nagy hangzavar tört ki, mindenki örült. Én meg mindezek tudta nélkül álltam kint, értetlen fapofával. Szóval akkor pénzre megy a játék. - Nem is húzom tovább a szót kezdjük. - mi félre vonultunk és megkezdődött a játék. Én félre vontam Armint.<br />
- Mégis milyen játék ez? Pénzre megy?<br />
- Valamiből meg kell vennem az új cuccokat.<br />
- De akkor is... Várj mit mondtál?<br />
- Jól hallottad. - dőlt hátra a falnak támaszkodva. Ő a másik legjobb. Ennek tudtán elment minden kedvem ettől a játéktól. Minden közös versenyünk pár száz pont eltéréssel fog végződni. De, hogy kinek a részére azt nem tudni. Ennek ellenére Armin nagyon bízott abban, hogy nyerni fog. Teljesen másképp viselkedett, jelenleg nem a barátnője, hanem egy versenytárs voltam. Végig néztem rajta és elmentem Roshoz.<br />
- Azt a rohadt, mi ez az arc? - kérdezte, miközben leültem mellé.<br />
- Armin a másik legjobb.<br />
- De ez nem jelenti azt, hogy itt a világvége.<br />
- Aha, csak úgy kezel, mintha egy ellenség volnék.<br />
- Akkor kezeld te is úgy. Ha megvered egyből visszatér önmagához. De ha nem, majd én megverem, de abból nem lesz köszönet.<br />
- Most komolyan azt akarod, hogy ne a pasim, hanem ellenségként kezeljem?<br />
- Vagy tedd féltékennyé. Nézd meg mennyi srác van itt. Körül veszed magad párral, és minden meg van oldva.<br />
- Én arra nem vagyok képes. Inkább az elsőt választom.<br />
- Rendben. Nem láttad Kimet? <br />
- Nem.<br />
- Mondtam, neki, hogy ne hagyjon itt. Erre csak egy pillanatra fordultam el és már el is tűnt.<br />
- Haza mehetsz, ha akarsz.<br />
- Áh, még megnézlek. Aztán lehet elmegyek.<br />
- Rendben. - hallottam, ahogy lement az első kör. Tudtam, hogy most én jövök. Gyors át verekedtem magam a tömegen Rosával a nyomomban. A versenytársam már kint állt. Egy csupa izom srác volt.<br />
- Remélem nem fogsz sírni, ha elverlek. - gúnyolódott rajtam.<br />
- Ezt nekem kéne mondani. - magabiztos hangnemben mondtam, miközben beálltam a helyemre. - Armin a falnak támaszkodott és úgy nézett, mintha most látna elsőnek.<br />
- Ne bízd el magad. Ezt a számot kívülről tudom.<br />
- Az nem jelent semmit. De kezdjük akkor. - elindult az Am I Wrong zene. Tökéletes volt bemelegítésnek, mert fokozatosan gyorsult csak a tánc. Láttam, ahogy lengetik a papírpénzt és fogadnak a srácra. Rosszul teszik mert nem sokáig fog vezetni. Mint minden más játékban itt is tökéletesen tudom alkalmazni, az elején béna vagyok taktikát, hogy a másikban biztosítsam azt az érzést, hogy nyerni fog. Már a vége felé jártunk, mikor villogni kezdett a fejünk felett a korona.<br />
- Ezt mégis, hogy? - hallottam mögülem többektől, és az ellenfelem is kicsit bepánikolt.<br />
Az aranymozdulat jön, ha jól csinálom átveszem a vezetést. És meg van! Ezt a kört én nyertem. A számoló pörögni kezdett, de mindenki tudta az eredményt.<br />
- Ezt, hogy csináltad? Tiszta béna voltál az elején. - szaladtam hozzám Rosalya.<br />
- Csak bele kellett jönnöm. - jobb ezt mondani, minthogy valaki meghallja a trükköm.<br />
- Gratulálok! - jött hozzám az ellenfelem. - Mellesleg Nick vagyok.<br />
- Wia. - mosolyogtam rá - Te is jó voltál.<br />
- Most úgy is pihensz, nincs kedved valamit inni? - kérdezte tőlem. Én elnéztem oda, ahol Armin állt, már nem volt ott.<br />
- Persze, mért ne? - vonultam el Nickkel. Lisa kiszolgált minket. Mindketten fantát ittunk. Nem sokkal később Rosa elköszönt tőlem, hogy Leight kereste. De Kim itt maradt és látszólag nagyon élvezi a fiúk társaságát. Még a végén be pasizik.<br />
- És honnan jöttél? - kérdezte Nick, miután mesélt magáról egy kicsit.<br />
- Los Angeles-ből.<br />
- Az jó hely, sok a játékterem.<br />
- Mindenki ezt mondja. - mosolyogtam el magam. - De inkább csak kaszinók vannak. Meg nem is olyan jó hely. Van pár jó emlékem, meg van rossz is.<br />
- Mi történt? <br />
- Nem fogja elmondani. - ölelt át Armin. Én kibújtam a kezeiből és a poharammal kezdtem játszani. Ezt Lisa észrevette és alig látható jelet adott Nicknek, hogy menjen vele. Kettesben maradtam Arminnal. Leült Nick helyére és megfogta a kezem.<br />
- Tudom, hogy haragszol.<br />
- Örülök, hogy tudatában vagy. - álltam fel a helyemről, de Armin megfogta kezem.<br />
- Nem kellett volna nevezned.<br />
- Nem kellett volna elhoznod ide. - rántottam ki a kezem és elmentem nézni, ahogy mások táncolnak.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Lisa és Armin</b><br />
- Beléd meg mi ütött? - jöttem vissza, miután Wia elment.<br />
- Tudod, hogy sosem veszítek.<br />
- Te most tényleg ilyen hülye vagy? Ember, a barátnődről van szó. - emeltem fel a hangom. Láttam rajta, hogy nem nagyon érdekli. Játékról van szó, na meg nyilvánosság előtt nem veszíthet. - Összerakhatod a két kezed, hogy még nem szakított veled. - hagytam magára és Wia után mentem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b><br />
Lekuporodtam a falnál és néztem, hogy erőlködnek a mozdulatokkal. Szinte minden páros lihegve jött le a színpadról.<br />
- Mi ez a búskomor arc? - ült le mellém Lisa. Rajta is csak egy topp volt. Hasán rózsák voltak szalaggal és a mellén pedig nyaklánc szerű tetoválás volt.<br />
- Semmi. - mondtam egyhangúan és elfordultam tőle.<br />
- Beszéltem Arminnal. - nem figyeltem rá - Hülye az agyára. Mindent megfog tenni, hogy nyerjen.<br />
- Tudom.<br />
- Tényleg mindent. Nyilvánosság előtt nem veszít.<br />
- Szóval azt mondod, hogy készüljek a legrosszabbra?<br />
- Igen.<br />
- Miért néznek rám úgy, mintha valami torszülött lennék? - tereltem el a témát.<br />
- Azért mert mindenki toppban van, azt hiszik különcködni akarsz.<br />
- De jó okom van miért van rajtam.<br />
- Testi hibád van? Nekem is van. - elfordult és csípője alá húzta a nadrágját. Elsőnek nem is azt néztem mert annyi tetoválása volt, hogy teljesen elvonta a figyelmem. De aztán észrevettem. Egy hosszú égési sérülés látszott neki.<br />
- Mit csináltál?<br />
- Tesóm rám borította a forró vizet, de ez még semmi. Comb középig ilyen foltos vagyok mégis rövidnadrág van rajtam.<br />
- Nem is vettem észre.<br />
- Mert nem érdekel. Akik itt vannak azok már hozzá szoktak, másoknak is vannak ilyen sebei. Persze mindenki megnézi, esetleg érdeklődik mi történt, de nem fogja nyilvánosságra hozni. Csak... tudjuk. - rántotta meg vállát.<br />
- Nekem két vágás hegem van. - húztam fel a felsőm, hogy megmutassam.<br />
- Mi történt?<br />
- Egy részeg csávó bántani akarta a barátnőm, én meg közbe léptem.<br />
- Az igen. Baszki nem vagy semmi. Én tuti ott haltam volna meg szívrohamban. - nevette el magát, hogy oldja kicsit a feszült hangulatot. Én is elmosolyodtam. <br />
- De akkor azt mondod, hogy nem fog senki megbámulni, ha leveszem a felsőm?<br />
- Nem. Persze, megnéznek, de nem fognak utána törődni veled.<br />
- Biztos? - kérdeztem félve.<br />
- Mutasd meg Arminnak, hogy hirtelen te is megtudsz változni.<br />
- De én nem akarok.<br />
- Na, gyerünk. Hidd el nem fog senki megbámulni miatta.<br />
- Hát jó. - összeszedtem minden bátorságom és levettem a trikóm.<br />
- Egyébként szerintem nagyon menő a vágásod.<br />
- Most mondjam azt, hogy kösz? - nevettük el magunk. Lement még egy páros és én jöttem újra.<br />
- Hajrá csajszi! Ne fogd vissza magad. Ismerem ám a trükköd. - kacsintott rám. </div>
<div dir="ltr">
<br />
Magabiztosan álltam a helyemre. Most egy lánnyal kell megmérkőznöm.<br />
Nagy ujjongás hangzott, mikor beálltam a helyemre, ez magabiztossággal töltött el.<br />
Elindult a zene és abba hagytam a játszadozást. Nem fogtam vissza magam és 13 ezres ponttal a földbe tiportam az ellenfelem, aki dühöngve ment el. Teljesen lendületben voltam, maradtam és vártam a következő ellenfelem, majd a következőt. 3-4 szám után tartottam egy kevés pihenőt majd folytattam. Végül eljött az mikor a legjobbak játszanak a legjobbakkal. Tudom, hogy Arminnal utoljára, a mindent eldöntőben fogok játszani.<br />
Pár száz ponton múlt, hogy nem én lettem a második, de mindent kört nyertem. Majd Armin állt mellém.<br />
- Választhatsz számot.</div>
<div dir="ltr">
- Legyen páros tánc. - kiabálta Kim. Látszik, hogy nem tudja, miről van szó. De akkor legyen.<br />
- Akkor legyen a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4JWd0kdAGhE" target="_blank">One Thing a One Direction</a>-től. - ez egy olyan szám, ami tényleg pont pároknak lett kitalálva.<br />
- Ez egy régi szám.<br />
- És? Egyébként is, ne a szád járjon, hanem a lábad. - elővette farzsebéből a sapkáját és nevetve felvette. Elkezdtük, fej-fej mellett haladtunk. Mindenki teljesen kész volt, hogy milyen jók mozogtunk együtt. A lányok sikítottak. Egyikünknél sem jelent meg teljes egészében a korona csak villogott. Mikor a másodszor jött az a rész, mikor egymást "ellökjük", Armin tényleg kilökött a kijelölt részről. Totál felnyaltam követ és a versenyt is elvesztettem. A játéknak pár mozdulat után vége volt. Felkeltem a földről. Miközben Armin dicsőítette magát, oda mentem hozzá és akkorát levágtam neki, hogy még én is meglepődtem. Mindenki elhallgatott. Armin az arcát fogta, és láttam rajta, hogy ha lehetne, visszamenne az időben, hogy ne tegye meg. De megtette és csak azért, mert nem tudja elviselni, ha esetleg veszít. Potyogó könnyekkel szaladtam el ruhámért. A csendben csak az én lépteimet és a sírásom lehetett hallani. Kiszaladtam az utcára.<br />
- Wia! Kérlek! - kiabált utánam Armin de én csak szaladtam. Nem érdekelt a magyarázata. Nem érdekelt semmi.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b><br />
- Mégis mi a jó isten alsó testrészét képzelsz magadról? - ordította le Lisa a fejem.<br />
- Baszki tesó, te nem vagy normális.<br />
- Ez mi volt? - jött Kim is hozzánk.<br />
- Meg kéne keresnünk. - vette fel Lisa a kabátját.<br />
- Igen menjünk. - mindenki elindult a keresésére.<br />
- Hé! Te nem jössz?<br />
- De. Csak gondolkodtam, hová mehetett.<br />
- Legalább arra jó az a hülye fejed.<br />
Több utcát végig kiabáltunk, de nem adott semmi választ. Fel is hívtuk, de arra sem reagált.<br />
- Remélem nem esett baja. - idegeskedett Alexy. Persze egyből a legrosszabbra kell gondolni.<br />
- Esküszöm Armin, ha valami baja esett, én a beleiddel foglak felakasztani. - még nem láttam Lisát ilyen mérgesnek. Mindenesetre nem szóltam hozzájuk. Elsőnek a tetőre mentünk, az a hely nagyon tetszett neki. Hátha ott van.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b><br />
A kivilágított utcákon szaladtam. Egészen le a partig, ott pedig a mólóra. A hely csendes és kihalt volt. Néha elhaladt egy-két autó de semmi több. Próbáltam elfojtani a sírást, de nem bírtam. Akárhogy is elleneztem előjött az a pillanat, amikor Armin ellökött. Mintha egy senki lettem volna, aki az útjában állt. Értem én, hogy nyerni akart, de akkor sem ez volt a megoldás. Főleg nem úgy, hogy azt se tudtuk, ki fog győzni.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyST0WZYJAGaixgnRpEt8lAVG7edPrE0oUJT2w3xMhlaAepVIAnm9GT7nyzhyphenhyphenSvZzwLya-HGcTXcWnvVFxJ0YjW_PUI1j-c9ROxpquKfYm2MySaJkdbjqah2eATEvCsPv96qtSWo8XK6Kl/s1600/CYsLMSgUAAAOz_l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyST0WZYJAGaixgnRpEt8lAVG7edPrE0oUJT2w3xMhlaAepVIAnm9GT7nyzhyphenhyphenSvZzwLya-HGcTXcWnvVFxJ0YjW_PUI1j-c9ROxpquKfYm2MySaJkdbjqah2eATEvCsPv96qtSWo8XK6Kl/s320/CYsLMSgUAAAOz_l.jpg" width="320" /></a></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br />
Felnéztem a csillagokra. Eszembe jutott, mikor tegnap itt ültünk. Mikor bocsánatot kért. Ezért is csak bocsánatot kér és én leszek olyan marha, hogy megbocsátok, mert szeretem.<br />
A közelben a nevem kiabálták.<br />
- Itt vagyok. - suttogtam magam elé. Hátra dőltem, teljesen kimerültem. A tánc, a harag és a sírás teljesen kikészített. Lehunytam a szemem és reménykedtem, hogy nem itt kell töltenem az éjszakát.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Wia, Wia. Ébredj. - Lisa keltegetett. Tulajdonképpen nem is aludtam. Próbáltam magam összeszedni, hogy Armin szemébe tudjak nézni. Felültem. - Jaj, úgy örülök, hogy jól vagy. - ölelt át.<br />
- Minden oké csajszi? - kérdezte Kim. Mögötte Armin állt és megbánó tekintettel nézett rám.<br />
- Nem akarlak látni. - mondtam könnyekkel teli szemmel.<br />
- Ne csináld már. Sajnálom. - ereszkedett le térdre.<br />
- Gondolkodtál volna előbb. Szerinted mi volt megalázóbb? Az, hogy a barátnőddel végig törölted a követ vagy az, ha egyszer az életben nyilvánosság előtt veszítesz?<br />
- Tényleg, szívből sajnálom. Hogy tehetném jóvá?<br />
- Csak, hogy tudd, így is veszítettél. Méghozzá engem! Most haza megyek, nem kell aggódnotok. - egy kósza mosolyt erőltettem az arcomra, majd elszaladtam. A fájdalom, amit éreztem, közel sem járt ahhoz, amit 3 éve átéltem. Ez belülről mardosott, ahogy az ismerős utcákra kerültem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin</b><br />
- Gratulálok. - kezdett el tapsolni Lisa. - Csak te lehetsz ilyen ökör.<br />
- Ha ezt meg tudja Rosalya.<br />
- Menjetek haza. - keltem fel és mint egy zombi elindultam haza. Nem tudom elfogadni, hogy Wia szakított velem. Az egyetlen lány, aki az életemet jelentette, itt hagyott, mert én kibaszott hülye voltam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b><br />
Beléptem a házba. Már sötét volt. Halkan felmentem a lépcsőn.<br />
- Megjöttél? - összerezzentem, mikor anyu megszólított.<br />
- Igen. - hangom remegett és bármelyik pillanatban előtörhet belőlem a sírás.<br />
- Baj van?<br />
- Csak fáradt vagyok. Jó éjt! - léptem be sietősen a szobámba, ahol egyből kitört belőlem a sírás. Ajtónak dőlve, lecsúsztam a földre és bőgtem.<br />
- Mi a baj? - próbált bejönni anya, de tőlem nem bírt. Apu is felkelt a hangoskodásra.<br />
- Mi történt? - kérdezte anyát.<br />
- Nem tudom.<br />
- Kislányom!<br />
- Jól vagyok. Csak... Csak hagyjatok!<br />
- Biztos minden rendben? - kérdezte szomorúan anya.<br />
- Igen. - hallottam, ahogy lassú léptekkel elmennek a szobájukba. És ahogy apu, egy kitekerem a nyakát mondatot elmond, majd újra csend lett. Lekaptam fejemről a sapkát, ami még mindig rajtam volt és a földhöz vágtam, majd újra sírásban törtem ki. Mikor már valamennyire megnyugodtam, elmentem lezuhanyozni és ágyba bújtam. Majd pedig szép lassan álomba sírtam magam. </div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-76871702201854681932017-05-01T22:40:00.000+02:002017-07-23T16:15:24.108+02:0012. Rész - Városi lány egy farmon<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<i>És igen, megszületett az a rész, amivel tovább éltetem a nyulam, és legyen okom a bőgésre. Mától az én Bogyó nyuszim tovább él a blogomban.</i> ❤ </div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
2009 - 2016</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLdw-fQqyETovA35-8m6NF2GoAJd6rRJafFENyr7CcnmmoWPIUPpP26KxcrvYydm_t6m0wE03C2grJxjja_3a2kIb9_ZzooOzEa1Ennim-KycfZL_W5AQpUvmQuEYXQqPFLrE3mizInv_y/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLdw-fQqyETovA35-8m6NF2GoAJd6rRJafFENyr7CcnmmoWPIUPpP26KxcrvYydm_t6m0wE03C2grJxjja_3a2kIb9_ZzooOzEa1Ennim-KycfZL_W5AQpUvmQuEYXQqPFLrE3mizInv_y/s200/giphy.gif" width="133" /></a></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
A hét lassan eltelt. Én pedig szépen, feltűnés mentesen eltávolodtam Armintól. Reggel eljött értem, épp, hogy párszót szóltunk egymáshoz, majd a suliban barátnőimmel voltam. Ő látszólag boldog volt, de mintha nem is lettünk volna együtt. Bár a barátok nem csókolóznak és nem nyalják végig egymás nyakát, de akkor is. Órák után tanulószobán ültem Kimmel és Castiellel. Ott sem szóltam bele a beszélgetésünkbe. Tanultam, és szerencsére, elég sok dolgozatot írtunk, amik szerintem jók lettek. Remélem nem kell sokáig itt maradnom.<br />
Egyedül mentem haza. Kim és Castiel is mindig sietősen távoztak. Én meg a köveket rugdosva magam hibáztatva tértem haza. Kicsit elveszettnek éreztem magam, mert nem csak Armin, de Alexy is alig szólt hozzám. Nem tudom, hogy most valamit rosszul csináltam, vagy ők titkolnak előlem valamit, de nem tudom mit kéne tennem. A szüleimnek lehet igazuk volt. Túl gyors volt ez a kapcsolat. Esténként, mindig elgondolkodom, hogy esetleg valamit mondhattam azon a nap, mikor elmentünk arra helyre. De semmi nem jutott eszembe. Még abban reménykedem, hogy szombaton azon a helyen, minden visszatér a régi kerékvágásba.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- A mai tanulószoba elmarad. - olvastam fel hangosan a kitűzött cetlit az ajtóra. Semmi öröm nem érződött a hangomban.<br />
- Akkor ma nem egyedül mész haza. - tette Kim kezét a vállamra. Érződött az együtt érzés és támogatás, hogy itt az idő megbeszélnem Arminnal a dolgokat.<br />
Sietősen a kijárat felé vettem az irányt, mikor megláttam Armint. A szekrényéből vette ki a füzeteit. Mikor becsukta a szekrényajtaját meglepetten nézett rám.<br />
- Hát te?<br />
- Ma nincs tanulószoba.<br />
- Akkor végre kettesben lehetünk. - mondta mosolyogva. Hirtelen boldogság fogott el. Egy percre a régi Armint láttam, aki nem titkol előlem semmit. De ez nem sokáig tartott. Gyorsan visszatért a semmit el nem mondó, tömör beszélgetésekre.<br />
- Kérdezhetek valamit?<br />
- Igen.<br />
- Miért távolodtunk el egymástól? - megálltunk és Armin döbbenten nézett rám. Talán még soha nem féltem ennyire, mint most. Vajon mi fog válaszolni?<br />
- Tulajdonképpen csak te kezdtél el kerülni. - gondoltam, hogy én leszek a hibás.<br />
- Persze, mert mindig leráztál. - mondtam sírást visszafojtott hangon.<br />
- Hát, ha te a tanulószobát annak tartod...<br />
- Ne fogd arra! - emeltem fel a hangom, de nem mertem a szemébe nézni - Valamit titkolsz előlem. - mondtam szomorúan.<br />
- Igen titkolok. - döbbentem néztem rá, tudtam, hogy van valami - De ha elmondanám nem lenne meglepetés.<br />
- Mindig ezt mondod. Akkor is örülnék, ha tudnám mi az és akkor nem kéne azon gondolkodnom, hogy mit rontottam el. - ültem le a mellettünk lévő padra. Armin is leült mellém és magához húzott.<br />
- Annyit elmondhatok, hogy imádod őket.<br />
- De én sok mindent szeretek.<br />
- Figyelj! - ránéztem. A délutáni napban csillogtak a szemei, és a gyenge szél kavarta össze egyébként is kócos haját. - Tudom, hogy ez a hét elég pocsék volt, azokhoz képest, amiket eddig csináltunk. De nekem sok dolgom volt.<br />
- De látod, mégis mi dolgod volt? - kérdően meredtem rá, ha erre nem válaszol rendesen, teljesen kiborulok és itt hagyom. - Lány van a dologban? - mondtam alig hallható hangon.<br />
- Nem, ne is gondolj ilyenre. Egy kis állat van a dologban. - támaszkodott meg a pad háttámlájában. Nem volt túl boldog, hogy ezt elmondta, de én annál inkább.<br />
- Mond, hogy egy nyuszi! - mintha az elmúlt pár nap meg sem történt volna, annyira boldog voltam. Minden rossz gondolat elszállt a fejemből, és már csak azon tudtam, gondolkodni, hogy mikor kapom meg.<br />
- Szereted őket, nem? - mosolyogva bólogattam, mert nem tudtam az örömtől megszólalni. Mindig is akartam egyet, de anyuék a sok játékra fogták, hogy nem lehet.<br />
- Sajnálom, hogy mindenféle hülyeséget beképzeltem.<br />
- El kellett volna mondanom. Csak annyira belemerültem a dologba, hogy veled nem is törődtem.<br />
- Én meg azt hittem, nagyon rád másztam.<br />
- Oh, az engem sosem zavar. Örülök, ha rajtam lógsz. - megfogta a kezem s mint régen felhúzott a padról, majd megcsókolt. Kézen fogva folytattuk az utunk. Persze nem haza mentünk, hanem a tengerpart felé sétáltunk. Péntek van, és nem kell haza mennem korán. Elértünk a partra és elmentünk a mólóra. A legvégén foglaltunk helyet. Armin az egyik facölöpnek támaszkodott én pedig az ölébe ültem. Ha vele vagyok mindent szebbnek látok. Régi helyemnek mondható a móló. Ha rossz kedvem volt mindig kimentem és gondolkodtam. Ez úgy általában minden nap előfordult. Most pedig azért ülök itt, mert boldog vagyok. A táj ugyanaz. A semmibe néző kék tenger, egy-két hajóval a hátán.<br />
A csendet végül a próbálkozásommal törtem meg.<br />
- Ha már együtt vagyunk, akkor megnézhetnénk azt a filmet.<br />
- Legyen, de fel kell hívnom Lisát. - kérdőn néztem rá. - Mamájától hozom a nyulad. - most már kezdek mindent érteni. Azért volt az a sok telefonbeszélgetés.<br />
- És ő hol lakik?<br />
- Valami kis tanyán távol a várostól. Úgy volt, hogy ma megyek ki megnézni őket.<br />
- Uh, menjünk inkább oda. Kérlek. - addig kérleltem, amíg fel nem hívta Lisát. 10 perc múlva már itt is volt értünk kocsival.<br />
- Szálljatok be. - húzta le az ablakot. A vezető ülésben egy öreg bácsi ült, gondolom a papája. Azaz igazi tanyasi ruházata volt.<br />
- Jó napot! - köszöntünk egyszerre Arminnal az öregnek.<br />
- Srácok, bemutatom a papámat, Bill bácsit, papa ők itt Wia és Armin. - az öreg csak bólintott köszönés kép, majd elindultunk. Csak pár szót szóltunk egymáshoz. Én jobban inkább a város utáni tájat néztem.<br />
Hatalmas füves táblák fogták közre az út két szélét. Soha nem gondoltam, hogy a városnak van egy ilyen része is. Teljesen belemerültem a tájba és azt sem vettem észre, hogy hozzám szólnak. Armin csípett meg, hogy figyeljek.<br />
- Na?<br />
- Bill bácsi kérdezett.<br />
- Tessék? - még mindig a nagy semmit néztem kint, de figyeltem.<br />
- Látom tetszik, amit látsz.<br />
- Igen, csak hiányolom az állatokat. - rám nézett a visszapillantón keresztül és elmosolyodott, de nem szólt semmit. - A farmjukon csak nyuszik vannak?<br />
- Nem. - vártam, hogy esetleg elkezdi sorolni az állatokat, de nem így lett. Szomorúan újra visszatértem az ablakomhoz. Már több, mint egy órája utaztunk és én már félig aludtam mikor megérkeztünk.<br />
- Nézzetek a lábatok elé. - mondta Lisa, aki nagy undorral az arcán szállt ki az autóból. Boldogság fogott el, mikor megláttam a helyet. Semmi szomszéd, csak a hatalmas puszta. Az a régi fakerítés a farmos filmekből. Több állat is rohangált az udvaron szabadon. Rengeteg ólból és egy hatalmas házból állt az udvar. A ház két emeletes, fakult sárga színű. Egy nagyobb terasszal rendelkezett, amit rengeteg virág tarkított. Tisztára, mintha egy filmből helyezték volna ide. Ahhoz képest, hogy Armin nekem kis tanyát mondott, egy hatalmas farmra kerültem.<br />
- Wia idejönnél? - néztem a hang irányába, ahol egy idős hölgy is tagja volt már a csoportnak. Mosolyogva mentem hozzájuk. - Ő a mamám Nancy néni. Mama, ők itt Wia és Armin.<br />
- Üdvözöllek titeket a Artmenson farmon. - a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Mindig is elakartam jönni egy ilyen helyre és erre itt vagyok. - Gyertek be. - hívott be minket kedvesen. Mindenki elindult utána. Én Armint gyors megcsókoltam és be is előztem. Nem tudta mire vélni, ezt a hatalmas boldogságom, de örült, hogy már nem vagyok szomorú.<br />
A cipőnket a teraszon hagyva mentünk be, a hatalmas házba. A falak világosra voltak festek. Az a régi módú nyikorgós padló teljesen lázba hozott, amin oda-vissza lépkedtem, amíg Armin beljebb nem lökött.<br />
- Hagyd már abba. - szólt rám nevetve.<br />
- Jól van, befejeztem. - húztam ki magam. Jobban körül néztem a házban. Tényleg olyan volt, mint a filmekben. Díszes tányérok voltak a szekrények tetején és rengeteg kisebb állatos dísz volt mindenhol. És egy hatalmas csillár lógott az ebédlő asztal felett. Körbe ültük az asztalt és beszélgetni kezdtünk.<br />
- Gondolom neked lesz a nyúl. - fordult felém Nancy néni.<br />
- Igen. - mondtam izgatottan, remélem kimegyünk megnézni.<br />
- És milyen színűt gondoltál? <br />
- Az mindegy, majd kiválasztjuk.<br />
- Rendben. Akkor gondolom meg akarjátok nézni őket. - nézett a többiekre. Nem voltak túl boldogok az ötlettől. - Maradhattok is itt. Nem mindenki tudja megszokni azt a szagot, ami itt van. - indult meg az ajtó felé.<br />
- Nem jössz? - fogtam meg Armin kezét és finoman húzni kezdtem magam felé.<br />
- Válaszd csak ki, legyen meglepetés.<br />
- Oké. - szaladtam a bejárathoz, ahol Nancy néni már várt.<br />
- Barátod nem jön?<br />
- Nem. - vettem fel a cipőm. Elmentünk több ól mellett, ahova mindig belestem, így lemaradtam teljesen. De itt rengeteg állat van. Mikor benéztem egy ólba, rengeteg tyúkot és más tollas madarat is láttam, amik megindultak felém. Én ettől halálra ijedtem és elkezdtem szaladni. Hátra nézve láttam, hogy üldözőbe vettek.<br />
- Jézusom! - kiáltottam fel nevetve. Most komolyan kergetnek a madarak? Oda szaladtam Nancy nénihez, aki elkergette őket.<br />
- Azt hitték etetés van. - nyugtatott meg, hogy nem megölni akartak.<br />
- Mikor szokták megetetni őket?<br />
- Mikor sorra kerülnek. Sajnos már öregek vagyunk, lassabban haladunk a munkával és Lisa nem az a fajta lány, aki megfogna egy vödröt. - mesélte, miközben elértünk azokhoz a ketrecekhez, ahol a nyuszik voltak.<br />
- Juj, de cukik. - néztem őket sorban, de sehol sem láttam kis nyulakat. - Hol vannak a kicsik?<br />
- Gyere. - átmentünk egy nagy istállón, ahol lovak sorakoztak és a másik végén egy nagy füves puszta volt. - Itt vannak. - egy alacsony kerítésből kialakított körben voltak és szaladgáltak.<br />
- Bemehetek? - mosolyogva bólintott én pedig habozás nélkül bementem hozzájuk. Ahogy beléptem az összes elszaladt a kerítés másik végébe. Nem baj, én leültem a lábamra és vártam, hogy oda jöjjenek hozzám. Kis idő múltán egy szürke, fehér nyerges nyuszi jött oda hozzám, és megszagolt. Olyan kis picike volt, a két kezemben elfért. Később a többiek is oda jöttek hozzám. Mindenféle szőrű nyuszi körül vett. De én tudtam, hogy azt választom, ami először jött ide. Ő volt a legkisebb a csapatban és mindig körüllöttem volt.<br />
- Na, tudtál választani? <br />
- Igen, őt szeretném. - vettem fel és egy puszit nyomtam a fejére. - Milyen nemű?<br />
- Bak. - ezen így elkezdtem észrevétlenül gondolkodni, de végül beugrott, hogy a másik nem a nőstény. Szóval egy fiú nyuszim lesz.<br />
- Mikor lehet őket elvinni? - raktam le, és kijöttem a nyusziktól.<br />
- Vasárnap lesznek 9 hetesek. - ez nem tudom mit jelent, mert soha nem olvastam még el, hogy mikortól lehet elhozni őket, de folytatta is. - Szóval vasárnaptól már viheted.<br />
- Ú! Köszönöm!! - annyira boldog voltam, már csak egy nevet kell kitalálnom neki.<br />
- Szeretnél segíteni megetetni az állatokat? - elővettem, hogy megnézzem az időt. Még csak 5 óra múlt. Rengeteg időm van, estig. Szóval boldogan mondtam igent. Nancy néni elvezetett egy takaros kis házba, ahol adott egy csizmát.<br />
- Ez Lisáé, de nem használta. - mondta szomorúan és átnyújtotta nekem.<br />
- Köszönöm. - a csizma hasonlított ahhoz, amiben lovagolnak, de talán nem az volt.<br />
- Elmész megetetni a tyúkokat?<br />
- Persze. - adott egy vödröt és elmagyarázta hol van a kajájuk. Ő addig megeteti a lovakat. Mikor magamra maradtam, befontam két copfba a hajam, és elmentem megkeresni a zsákot.<br />
- 3. fészer balra. 3. fészer balra. - mondogattam magamnak és közben azon agyaltam mi is pontosan a fészer.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Lisa és Armin</b><br />
- Hol vannak már? Olyan büdös van. - mérgelődött Lisa, amin csak nevetni tudtam.<br />
- Szerintem nem tud elszakadni a nyulaktól.<br />
- Ennyire szereti őket? - láttam, ahogy fintor jelenik meg az arcán. Igen Lisa az a lány, aki nem tudja elviselni az állatokat.<br />
- Megnézzük?<br />
- Én oda nem megyek ki.<br />
- Csak itt a terasznál. Én sem szándékoztam tovább menni, mint a padló.<br />
- Rendben. - kimentünk és leültünk a kis kávézó asztal köré, mikor megláttam Wiát vödrökkel a kezében.<br />
- Ez mit csinál?<br />
- Biztos mamám kérte meg, hogy segítsen.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia</b><br />
Megtaláltam a zsákot benne a búzával. Szedtem mindkét vödörbe annyit, hogy elbírjam és elmentem a tyúkokhoz. Mikor bementem mély levegőt vettem. Minden tyúk engem figyelt. Én meg megráztam a vödröt és megindultak felém.<br />
- Nyugi, csak a kajáért jönnek. - nyugtattam magam, de nem jött össze, még mielőtt ide értek volna én kiszaladtam sikoltva vödrökkel a kezemben. Ott szaladgáltam az udvar közepén.<br />
- Dobd el a vödröket, te észlény! - kiabált rám valaki a ház irányából. Mikor oda néztem Armin állt telefonnal a kezében és integetett. Én megfogadtam a tanácsát és eldobtam a vödröket. Oda szaladtam Arminhoz, de a tyúkok már nem is követtek. Mohón csipegették a magokat a vödörből.<br />
- Ezt megmutatom a szüleidnek.<br />
- Le videóztál? - akadtam ki. - Te is láttad, hogy megakartak ölni.<br />
- Persze, mert éhesek voltak.<br />
- Mondhatsz bármit, akkor is a vérem akarták. - fontam össze a kezem és elfordultam előle.<br />
- Milyen kis tanyasi lány lettél, de félsz a tyúkoktól.<br />
- Nem félek.<br />
- Akkor gyere, szedjük össze a vödröket. - elnéztem a vödrökhöz, már nem voltak ott, teljesen szét széledtek és a futásközbe kiszóródott magokat szedték össze.<br />
- Ez szerintem nem jó ötlet.<br />
- Azt mondtad nem félsz. - fogta meg a kezem és elkezdett feléjük húzni. Akárhogy is ellenkeztem, nem tudtam szabadulni. Ott álltunk és körbe vettek minket. Én remegtem a félelemtől és Arminhoz bújtam.<br />
- Nézd idejön. - indult meg felém egy nagy barna tyúk.<br />
- Ne! Armin, zavard el innen. - teljesen pánikba estem. A tyúk pedig csak közeledett. Már teljesen a bokámnál volt.<br />
- Nyugi. - mondta nevetve.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhikovSGSFQOd2LHAEcA0QIpB-2tSUaeQJ5-dn-hibtYueEfVyxKG6gveoZfKRJi9cpSvI4hUdhS9a-vmedAtzjK4Q1KBTk_2t-hgT4-fgkf6tGg6dBYwkdyeXnWon8-B0I4ezDwZh3tGg0/s1600/a97c154dc0dc76815ff5e89f635c8d37.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhikovSGSFQOd2LHAEcA0QIpB-2tSUaeQJ5-dn-hibtYueEfVyxKG6gveoZfKRJi9cpSvI4hUdhS9a-vmedAtzjK4Q1KBTk_2t-hgT4-fgkf6tGg6dBYwkdyeXnWon8-B0I4ezDwZh3tGg0/s320/a97c154dc0dc76815ff5e89f635c8d37.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
- Neee! - már szinte sírós hangon kiáltottam fel. Felemeltem az egyik lábam és összeszorítottam a szemem. Átöleltem Armint, aki szorosan fogott maga mellett. Vártam, hogy mikor csíp a lábamba, vagy bármi hasonló. De nem történt semmi. Mikor már teljesen kész voltam a félelemtől, Armin elzavarta.<br />
- Vigyél elinnen. - kapaszkodtam belé, de nem mertem a tyúkokra nézni. Úgy éreztem magam, mint valami kisgyerek, akit az apukájának kell kiszedni a hullámvasútból.<br />
- Hol van Nancy néni?<br />
- Hátul. - elindultunk hátra, mikor már távol voltunk a gonosz lényektől kezdtem megnyugodni.<br />
- Jól vagy? Kicsit sápadt vagy. - még mindig tartott, ami nem is volt baj, mert szerintem elájultam voltam. Annyira kész voltam, hogy alig álltam a lábamon. Tudom, hogy úgy lehet legyőzni a félelmet, ha szembe nézünk vele, de az én esetemben ez nem jött össze.<br />
- Igen jól vagyok. Gyere itt van a lovaknál. - épp befejezte az etetést, mikor beértünk hozzá.<br />
- Boldogultál a tyúkokkal? <br />
- Persze. - vágtam rá. Soha többé nem akarok tyúkokat etetni.<br />
- Segítetek berakni a nyulakat?<br />
- Igen, azok legalább nem akarnak megölni. - mondtam mérgesen.<br />
- Már megint megkergettek?<br />
- Igen. - amióta itt vagyok most láttam először nevetni Nancy nénit. Pedig az előbb is megkergettek.<br />
- Na, gyertek. - kimentünk a nyuszikhoz és mindenki megfogott egy kosarat, ami a falnak volt támasztva.<br />
- Én rakhatom őket?<br />
- Persze. - bementem hozzájuk és egyből körülvettek. Csak a telefon kamerájának zárhangját hallottam. De nem törődtem most vele. Mindegyiket megsimogattam és csak utána raktam a kosárba.<br />
- Melyiket választottad? - kíváncsiskodott Armin.<br />
- Őt. - vettem fel, miután mindkét kosarat lezártam. Őt a kezemben viszem vissza az anyjának. Armin nem mondott rá semmit. Neki szerintem hótziher, hogy melyiket választom. Vissza fele menet teljesen elvoltam foglalva a nyuszimmal. Olyan kis picike volt és puha. Kis fekete bogyó szemeivel rémülten figyelte a környezetét. És ekkor beugrott.<br />
- Bogyó leszel. - mondtam ki hangosan.<br />
- Szép név, illik rá. - mondta Nancy néni, majd beraktuk a nyuszikat. Elbúcsúztam Bogyótól és szomorúan mentem vissza, hogy még nem jöhet velem. Mikor bementünk, akkor láttam, hogy már fél 7 volt. Majd fel is korgott a hasam. Az érzés mikor síri csend van, a hasad pedig most játssza a haldokló bálnát. Zavartan néztem körbe, hogy tényleg olyan hangos volt, mint gondoltam, de még letagadni se bírnám.<br />
- Maradtok vacsorára? - kérdezte kedvesen Nancy néni. Láttam, hogy Lisa nem szívesen marad, Arminnak pedig mindegy volt. Rajtam állt a döntést.<br />
- Köszönjük a meghívást, de már mennünk kell.<br />
- De még fél óra mire a férjem visszajön a földekről.<br />
- Remek. - vágódott le Lisa az egyik székre.<br />
- Hát akkor... Elfogadjuk a meghívást. - segítettem megteríteni, ha már Lisa nem segít a mamájának. Én hoztam be a nagy fazék levest, amit Armin egyből kivett a kezemből.<br />
- Miért nem szóltál, hogy segítsek?<br />
- Azt hittem erős vagyok.<br />
- Szegénykém, azért nem csalódtál nagyot? <br />
- Menj már! - ütöttem gyengéden a hátba. Megmelegítettük a levest és neki álltunk enni. Nagyon finom volt, amit többször meg is jegyeztem. Más volt az íze, mint amit anyu szokott csinálni. Mindennek más volt az íze. A répának olyan édes íze volt, mintha valami cukor lenne. <br />
Miután megvacsoráztunk Nancy néni mondta, hogy nem kínál meg minket a hússal, mert sírva fakadnék. Én már tudtam, hogy milyen hús az. Elakartam mosogatni de akkor megérkezett Bill bácsi. Lisa egyből felugrott, elköszönt a mamájától és kiment a házból.<br />
- Köszönjük a vacsorát, nagyon finom volt.<br />
- Nagyon szívesen. - kikisért minket, elköszöntünk és jó utat kívánt.<br />
Az úton Armin megmutatta a képeket és a videót. Mondtam neki, hogy törölje, de inkább beállította háttérképként. Én szégyenemben a fejem fogtam, ha ezt meglátják anyuék kitagadnak. De mindegy, nagyon jól éreztem magam, és bármikor visszajönnék.<br />
Lemenő nap aranyra festette a mezők alját, és a napraforgók is szomorúan lógatták a fejüket. Minden kósza virág eltűnt a tájról.<br />
Már sötét volt nem láttam semmit. Oda bújtam Arminhoz. Fáztam is és fáradt is voltam. Átkarolt és én a vállára hajtottam a fejem. Csak pár szembe jövő autóra emlékszem, mikor elaludtam.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Armin szemszöge</b><br />
- Hogy szedjük ki? - kérdezte Lisa tőlem.<br />
- Simán. - benyúltam a lába alá, átfogtam a vállát és nagy nehezen kiszedtem a kocsiból. Mikor kivettem akkor átkarolt. - Fent vagy? - kérdeztem halkan, de nem válaszolt. Lisa megnyomta nekem a csengőt és itt is hagytak. Pár perc múlva Lucia jött a kapuhoz és engedett be.<br />
- Hol voltatok? - kérdezte halkan, nehogy felkeltse.<br />
- Mindjárt megmutatom. - felvittem Wiát és lefektettem az ágyra. Betakartam és halkan bezártam az ajtót.<br />
- Na, figyeld. - elővettem a telefonom és megmutattam a képeket. Ahogy Wia a vödrökkel szaladt tyúkokkal körül véve, teljes pánikkal az arcán. Ahogy a nyulakkal körül van véve és végül a videót. Lucia már sírt a nevetéstől.<br />
- Nem is tudtam, hogy fél a tyúkoktól. - törölgette a könnyeit és próbálta abba hagyni a nevetést.<br />
- Szegény lány. Próbáltam szembe fordítani a félelmével, de csoda, hogy nem ájult el.<br />
- Legalább megpróbáltad. De minek voltatok ilyen helyen?<br />
- Választott magának egy nyulat.<br />
- Igen? De nem való neki állat.<br />
- Dehogynem. Már úgy sem játszik olyan sokat.<br />
- De akkor mit csinál egész nap a szobájában?<br />
- Nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy jó gondját fogja viselni.<br />
- Ha te mondod. Maradsz éjszakára?<br />
- Nem. Még van egy kis elintézni valóm.<br />
- Rendben. - kikísért és elköszöntünk egymástól. Én pedig haza felé vettem az irányt. </div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8291540839233848787.post-16840248539831880742017-04-30T12:39:00.000+02:002017-07-23T16:01:38.126+02:0011. Rész - Lemondott randi<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Eljössz és választasz egyet.<br />
- De úgy kéne, hogy ne tudjon róla.<br />
- Megmondod, hogy elkaptad a kolerát.<br />
- És szerinted akkor nem jönne el ápolni?<br />
- Akkor este megyünk. Addig mamámmal beszélek, hogy rakja külön, amiket el lehet vinni.<br />
- Rendben, de csak fiú kell. Azt írták, hogy a lányok néha agresszívek.<br />
- Én nem értek annyira hozzájuk, de oké.<br />
- Köszi. Szia!<br />
- Szia! - raktuk le a telefont.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
***</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Majdnem kiugrottam az ágyból mikor megszólalt a telefonom. Annyira fáradt voltam és ha ez nem volna elég, még izomlázam is van. Felöltöztem; a mai szettem egy magasított derekú rövidnadrág és egy top volt. Miután elkészültem lassan lementem a lépcsőn.<br />
- Neked mi bajod van? - kérdezte anyu, miközben szedte össze magát, pont most indul.<br />
- Izomlázam van. - nevettem.<br />
- Mit csináltatok tegnap? - nem is kérdés volt, inkább beszólás.<br />
- Kösz. Na, menjél. Jó munkát! Szia!<br />
- Szia! - ment el nevetve.</div>
<div dir="ltr">
<br />
Leültem, hogy megegyem a csokim, de csak a felét tudtam, mikor megláttam az ablakból Armint.</div>
<div dir="ltr">
<br />
- Szia! - köszöntöttük egymást egy csókkal.<br />
- Egy gyors kérdés már korán reggel.<br />
- Mond.<br />
- Baj, ha pénteken nem megyünk moziba? <br />
- Öhm... Nem. - most komolyan lemondta a randinkat? Oh, de megütném most.<br />
- Akkor jó, szombaton úgy is megyünk versenyezni. - és most nekem ettől boldognak kéne lennem?<br />
- Ja, igen. Azt akartam is kérdezni.<br />
- 7-kor kezdődik.<br />
- Oké. De nem a falon megyünk. - szögeztem le, de a kijelentésen elnevette magát.<br />
- Miért? Tök jó volt.<br />
- Hallod. Te a lépcsőt használtad. Tudod milyen izomlázam van? <br />
- Oh, te szegény. - ölelt magához.</div>
<div dir="ltr">
Suliba menet már csak a szombatot beszéltük. Beszéltünk a másik legjobb versenyzőről, de tulajdonképpen semmit nem tudtam meg róla. Még azt se, hogy hányas szinten van.<br />
Mikor beértünk, Amberék fogadtak gúnyos kacajjal. Nem figyeltem rájuk, tudom, hogy semmit nem tudtak meg pluszba, azon kívül, amit tegnap hallottak.<br />
- Ezek mit nevetnek? - nézett vissza Armin rájuk. <br />
- Tudnak pár dolgot rólunk. De csak azt, ami minden párnál előfordul. Biztos irigy.<br />
- Nem csodálnám. Castiel tavaly visszautasította. Még nem volt neki senkije.<br />
- De gáz. Ő állt Castiel elé? - döbbentem le. Én biztos nem állnék senki elé, hogy szerelmet valljak.<br />
- Ja, az osztály előtt, azt gondolta akkor nem utasítja vissza.<br />
- Az igen. Én nem vagyok ilyen. - mentünk be a terembe, nem figyelve másokra.<br />
- Azt tudom. Te túl cuki voltál, és nem tudtam ellenállni.<br />
- Én ellenállhatatlan vagyok. - dobtam hátra a hajam.<br />
- Az. De milyen óránk van?<br />
- Majd amilyen tanár bejön. - rántottam vállat. Armin szokás szerint neki állt játszani én pedig Rosalyát vártam, mikor jön már be. A táskája már itt van, de ő nincs. Annyira ideges voltam már, hogy beszéljek vele, hogy inkább a keresésére indultam. Kilépve az ajtón Natanielbe botlottam.</div>
<div dir="ltr">
- Á, Wia pont érted jöttem.</div>
<div dir="ltr">
- Értem? - nem szoktam vele beszélni. Sőt egyenesen kerülöm őt. Annyira irritáló számomra a személyisége, hogy rosszul vagyok már attól is ha rágondolok. Hogy lehet ennyit tanulni?</div>
<div dir="ltr">
- Igen, mint dök elnök, nekem kell értesíteni a diákokat, ha valamiből rosszul állnak. Castiel és Kim bent vannak? - nézett be mellettem, de egyikőjük sem volt itt. - Akkor velük később beszélek. Gyere.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben. - az igazgatóiba menet összefutottunk Kimmel, aki tudta hol van Castiel, így elment érte. Végül mégis csak nem egyedül leszek.</div>
<div dir="ltr">
- Lényegre törően, nem érek rád. - mondta Castiel, miután beértünk az igazgatóiba. Az igazgatónő még nem volt itt, vagy lehet nem is jön.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. Bukásra állsz fizikából, matekból, kémiából, informatikából és történelemből. Ezzel megdöntve a 11.-es rekordot. Te vagy az, aki a suliban a legtöbb tantárgyból valaha is bukásra állt.</div>
<div dir="ltr">
- És? Egyébként is, neked ehhez mi közöd van?</div>
<div dir="ltr">
- Csak annyi, hogy én intézem az iskola papírügyeit. - láttam köztük, azokat a kis villámokat.</div>
<div dir="ltr">
- És én miből állok bukásra? - szóltam közbe, mielőtt egymásnak esnek.</div>
<div dir="ltr">
- Fizikából és kémiából.</div>
<div dir="ltr">
- Az akkor még nem is olyan sok. Jól van megnyugodtam.</div>
<div dir="ltr">
- Kim, te pedig matekból és fizikából.</div>
<div dir="ltr">
- De jó. Akkor most, hogy ezt elmondtad mehetünk? - mondta Castiel flegma és gúnyos hangon.</div>
<div dir="ltr">
- Persze, de amíg ki nem javítjátok a jegyeiteket, addig minden nap bent kell maradnotok négyig tanulószobán.</div>
<div dir="ltr">
- Na, persze. A kezedet ne kérjük meg? - ment ki dühösen Castiel, akit Kim is követett. Én maradtam egyedül Nataniellel, kezdem kicsit kínosan érezni magam.</div>
<div dir="ltr">
- Öhm... Hát jó, akkor, most én is megyek. - szaladtam ki az ajtón.</div>
<div dir="ltr">
Visszamentem a terembe. Ros már bent volt, de elsőnek el kell mondanom Arminnak, hogy minden nap egyedül megy haza.</div>
<div dir="ltr">
- Wiaaa. Nincs mit mesélned nekünk? - kérdezte Alexy mikor elhaladtam mellette.</div>
<div dir="ltr">
- De, de most nem érek. - mutattam hátra.</div>
<div dir="ltr">
- Ráér. Egésznap vele vagy. Gyere ülj ide és mesélj nekünk. Armin tegnap egész későn jött haza.</div>
<div dir="ltr">
- De eddig is későn ért haza.</div>
<div dir="ltr">
- Nem. Iskola időben általában csak hazakísér. - mint valami nyomozó szájából hallanám.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - ballagtam vissza hozzájuk, és felültem a padra. Mindenki kíváncsian nézett rám. Főleg Ros és Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Elmentük Armin régi haverjaihoz, egy játékterembe.</div>
<div dir="ltr">
- Lisához? - kérdezte Alexy. A többiek értetlenül néztek rá, hogy kiről is van szó. Most derül ki, hogy Armin mégis csak él valamilyen formában szociális életet.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. De ez semmi. Előtte a három liba követett, azzal a céllal, hogy még megtudjanak rólam valamit.</div>
<div dir="ltr">
- Csak nem hallották a tegnapi beszélgetésünk?</div>
<div dir="ltr">
- Milyen beszélgetés? - kérdezték egyszerre.</div>
<div dir="ltr">
- Áh, semmi. - legyintettünk Rosával.</div>
<div dir="ltr">
- De én még mindig nem értem, hogy kerültetek egy játékterembe. - értetlenkedett Iris. Esküszöm ez a lány, néha olyan buta tud lenni, hogy egyenesen sajnálom.</div>
<div dir="ltr">
- Ez nagyon egyszerű, ott van Armin gépe. - válaszolt helyettem Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Én akkor sem értem. - most így szívesen megütném.</div>
<div dir="ltr">
- Azért mentünk oda, hogy letiltsuk Ambert, hogy rám találjon.</div>
<div dir="ltr">
- Ja! </div>
<div dir="ltr">
- De ebben az volt a vicc, hogy falat mászatott velem.</div>
<div dir="ltr">
- Minek?</div>
<div dir="ltr">
- Mert úgy izgalmasabb volt, meg szoknyában voltam, de az már mellékes.</div>
<div dir="ltr">
- Az nagyon veszélyes lehetett. Én biztos nem mentem volna bele. - ecsetelte Viola, aki egy szúnyogtól is megijed.</div>
<div dir="ltr">
- Hát mondhatjuk úgy, hogy nem volt más választásom.</div>
<div dir="ltr">
- De akkor is. Ez nagyon félelmetes. Nem féltél?</div>
<div dir="ltr">
- Kicsit. De mikor megláttam a tetőről a kilátást. Mese szép volt.</div>
<div dir="ltr">
- A tetőn voltatok? - akadt ki Rosa.</div>
<div dir="ltr">
- Igen, de olyan jó volt. Mint egy animében.</div>
<div dir="ltr">
- Miben? - kérdezte Iris.</div>
<div dir="ltr">
- Semmi. Nem fontos. De beneveztem egy versenyre. Jó volna, ha eljönnétek ti is.</div>
<div dir="ltr">
- A just dance-re? </div>
<div dir="ltr">
- Igen. Remélem Alexy rád számíthatok.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. De tudod ki ott a legjobb?</div>
<div dir="ltr">
- Épp ez az, senki nem mondja el.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor én se fogom.</div>
<div dir="ltr">
- Nem is kell. És ti lányok eljöttök? - fordultam hozzájuk.</div>
<div dir="ltr">
- Attól függ mikor lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Szombaton, este 7-től.</div>
<div dir="ltr">
- Engem olyankor már nem engednek el. - szomorkodott Viola, és Iris is a fejét rázta. Ez nem volt meglepő. Nem is számítottam, hogy eljönnek.</div>
<div dir="ltr">
- Én eltudok menni, de nem maradok sokáig. Már van programom.</div>
<div dir="ltr">
- Oké. - szálltam le a padról. - Majd még mondok valamit, de az már más.</div>
<div dir="ltr">
- Miért csak Rosalyának mondod el?</div>
<div dir="ltr">
- Hát, mert... Nem tudom.</div>
<div dir="ltr">
- Na látod. Üljél ide vissza, és kezdjél bele. - parancsolt rám Alexy.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, de ígérjétek meg, hogy nem nyírjátok ki. Biztos nyomós oka van rá, hogy ezt csinálta.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben, nem ölünk meg senkit.</div>
<div dir="ltr">
- Armin lemondta a pénteki mozit. - felkészültem arra, hogy bármelyikőjüket is lefogjam, de nem indult meg senki.<br />
- És miért? - kérdezte Viola.<br />
- Nem tudom. De azzal boldogított, hogy szombaton úgy is együtt leszünk.<br />
- Majd este kikérdezem.<br />
- Nem kell. Nem nagy ügy. Úgy is mindig az van, amit én akarok. Nem akarom pórázon fogni.<br />
- Nem nagy ügy? Néztél már tükörbe mikor ezt kimondod? - most tudom, hogy lecseszett, mert nem kérdeztem meg, miért mondta le a randit.<br />
- Tegnap óta nagyon balszerencsés vagy. - jegyezte meg nekem Alexy.<br />
- Ezt most miért mondod?<br />
- Rád szálltak az okoskák, az, hogy nem tudod a szombati ellenfeled és a randid.<br />
- Ja és még azt is hozzá kell tenni, hogy bent kell maradnom tanulószobán.<br />
- Látod, tiszta balszerencsés vagy.<br />
- Dehogy, majd lesz jobb is. - szálltam le a padról és elmentem Arminhoz, mindjárt csengetnek így már mindenki bent volt. Láttam Castielen milyen mérges, hogy bent kell maradnia. De hát aki hülye... Mondjuk pont én gondolom így. De akkor is, legalább csak két tantárgyat kell kijavítanom.</div>
<div dir="ltr">
- Na, meghaltál már? - borultam Armin nyakába.</div>
<div dir="ltr">
- Akarsz valamit? </div>
<div dir="ltr">
- Nem, miért kérdezed?</div>
<div dir="ltr">
- Akkor szoktál így ölelgetni. - jó igen, olyankor szoktam így rámászni, ha akarok valamit.</div>
<div dir="ltr">
- 4-ig bent kell maradnom tanulószobán. - elsőnek nevetett, mert nem hitte el, de mikor látta, hogy nem viccnek szánom kicsit szomorú lett. De nem annyira, hogy sajnáljon.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor szabadok lesznek a délutánjaim.</div>
<div dir="ltr">
- Szóval most azt mondod, hogy péntek este is ráérsz?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, sajnálom.</div>
<div dir="ltr">
- De mit csinálsz?</div>
<div dir="ltr">
- Azt nem mondhatom el.</div>
<div dir="ltr">
- Jó, akartam is mondani, hogy nekem is közbe jött valami. - fontam keresztbe a kezeim, és felemelt orral elfordultam tőle.</div>
<div dir="ltr">
- És mi? - rakta le a konzolját.</div>
<div dir="ltr">
- Azt nem mondhatom el.</div>
<div dir="ltr">
- Tudom mit fogsz csinálsz. - derekamnál fogva maga felé fordított, és ránehezedett a combomra. Kiegyenesedtem, ezzel jelezve, hogy kicsit nehéz.</div>
<div dir="ltr">
- Na, mit? - húztam fel a szemöldököm.</div>
<div dir="ltr">
- Megdöntöd a rekordom a Mikus számban, amit tegnap állítottam fel. - teljesen ledöbbentem, még múlt héten, vért izzadva állítottam fel egy 12 ezres rekordot.</div>
<div dir="ltr">
- Mi? Megdöntötted a rekordom? Tudod milyen nehezen állítottam fel?</div>
<div dir="ltr">
- Ha tudnád milyen könnyen megdöntöttem.</div>
<div dir="ltr">
- Nemhogy inkább egymást döntenétek meg. - jött hozzánk Kim. - Hallod csajszi kövi szünetben beszélnünk kéne.</div>
<div dir="ltr">
- Baj van?</div>
<div dir="ltr">
- Nem csak hallottam valamit az előttem ülőktől. - elnéztem arra, ahol Kim ül. Előtte Amberék ülnek.</div>
<div dir="ltr">
- Oké.</div>
<div dir="ltr">
A szünet hátra lévő 5 percében Arminból próbáltam kiszedni mit fog csinálni péntek este, de nem volt hajlandó elmondani.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Végül kiderült, hogy rajzóránk van, de mivel a tanárnő nem fejezte be a tegnap elkezdett animét, azt rajzolhatunk, amit akarunk, ő pedig megnézte az utolsó részt.</div>
<div dir="ltr">
Egy ideig néztem, ahogy Armin játszik, de megszállt az ihlet és elkezdtem rajzolni.</div>
<div dir="ltr">
Már a vázlatom kész volt, csak finomítani kellett a vonalakon, mikor Armin meglökött.</div>
<div dir="ltr">
- Uh, bocs! - most nem tudom, hogy direkt csinálta vagy véletlen, de szívesen megölném. Itt. Azonnal. Helyben.</div>
<div dir="ltr">
- Most nézd meg, hogy néz ki Tomoe.</div>
<div dir="ltr">
- Ki?</div>
<div dir="ltr">
- Kamisama? Nem? Oké, akkor majd megnézzük.</div>
<div dir="ltr">
- Vannak benne lányok?</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Nem is egy. - fordultam vissza a rajzomhoz. Még javítgattam kicsit aztán csak kicsengőre lettem figyelmes. Összedobáltam a cuccaim, mert Kim már várt. Kimentünk az udvarra és leültünk a padra.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Ros és Alexy</b></div>
<div dir="ltr">
- Hallod. - löktem meg Alexyt, hogy figyeljen - Wia kiment.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, gyerünk. - odamentünk Arminhoz, szépen körbe ültük és elvettem tőle a konzolját.</div>
<div dir="ltr">
- Mi bajotok van?</div>
<div dir="ltr">
- Ezt nekünk kéne tőled kérdezni. - próbáltam visszafogni magam, de olyan ideges voltam. Miért ilyen szemét, hogy lemondja a randit.</div>
<div dir="ltr">
- Mert?</div>
<div dir="ltr">
- Te most tényleg nem tudod miről beszél? - Alexy hangján érződött, hogy teljesen hülyének nézi a testvérét.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, hogy elmondta.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Szóval, mi dolgod van? - mosolyogtam rá. Bár ez a mosoly, nem kedvességből jött.</div>
<div dir="ltr">
- Nem mondhatom el, mert meglepetés lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Te és a meglepetéseid.</div>
<div dir="ltr">
- Valahova elviszed? Vagy veszel neki valamit? Uh, kivettél egy szobát hétvégére?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, nem és nem.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor?</div>
<div dir="ltr">
- Nem mondom el, mert elmondjátok neki. - fel kelt a helyéről és itt hagyott minket. Összenéztem Alexyvel, aki csak szomorúan vállat vont.<br />
- Reménykedjünk, hogy valamivel meglepi.<br />
- Igen. - kicsit szomorú vagyok most, hogy nem tudtam meg, mit tervez. De remélem Wiának tetszeni fog.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<b>Wia és Kim</b></div>
<div dir="ltr">
Kim elmondta, hogy miket hallott Amberéktől, de szerencsére semmi olyat nem mondott, ami újnak számítana. Elmagyaráztam neki, hogy honnan tudta meg ezeket. Bár láttam az arcán, hogy kicsit haragszik, azért mert nem mondtam el neki. De ő nem kérdezte, mit van úgy oda?! </div>
<div dir="ltr">
A szünetet végig beszélgettük, annyira bírom Kimet. Nem olyan, mint Ros. Ő megmondja a tutit, nagyon sokban hasonlít a stílusunk. Rövid beszélgetés után, eszembe jutott a verseny és gyorsan témát váltottam.</div>
<div dir="ltr">
- Tényleg! Nem akarsz eljönni szombaton te is? Versenyem lesz.</div>
<div dir="ltr">
- Milyen verseny?</div>
<div dir="ltr">
- Ilyen táncos. Armin, Alexy és Ros lesz ott.</div>
<div dir="ltr">
- Szoktál táncolni? </div>
<div dir="ltr">
- Ilyen játék. Na, akkor jössz? </div>
<div dir="ltr">
- Hánykor lesz? </div>
<div dir="ltr">
- 7-kor. De akkor mész el, amikor akarsz, csak az elején legyél ott.</div>
<div dir="ltr">
- Oké, hol lesz? - elkezdtem gondolkodni. Mivel mi máshol mentünk be, így fogalmam sincs, hogy hol van.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom. De valahol így a város szélén. - kezdtem mutogatni a kezemmel. Miért nem emlékszem, hogy hol jöttünk vissza?</div>
<div dir="ltr">
- Jaj, tudom. Egy kis csajé.</div>
<div dir="ltr">
- Igen. Lisáé.</div>
<div dir="ltr">
- Nem tudom, hogy hívják. De oké, tudom hol van.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jössz? - biztos válaszát a csengő zavarta meg. Befele menet mondta, hogy jön és végig ott is marad.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Az órák lassan elteltek, én pedig próbáltam stréberkedni. Armin meg is jegyezte, hogy már csak egy konty és egy szemüveg kellene.</div>
<div dir="ltr">
Kicsöngetésnél dobtam anyunak egy üzit, hogy 4-ig bent kell maradnom. Azt, hogy miért, nem kell tudnia, mert akkor megölnének. De van még bő egy hónapom kijavítanom a dolgokat. Aztán végre nyári szünet. Nyaralás, délig alvás és dolgoznom is kell. De ez még messze van. </div>
<div dir="ltr">
Kimentünk a teremből és Castiel állt mellém.</div>
<div dir="ltr">
- Te bemész?</div>
<div dir="ltr">
- Aha. Nem kell az igazolatlan. Meg kibírom azt a 2 órát.</div>
<div dir="ltr">
- Én nem.</div>
<div dir="ltr">
- Pedig neked is jönnöd kell. - parancsoltam rá. Nem mintha érdekelne, ha nem jön be, de na. Azt sem akarom, hogy megbukjon. Kedvelem Castielt a hülye beszólásai és a kihívó nézései ellenére.</div>
<div dir="ltr">
- Hova mentek? - nyúlt Armin a hátsó zsebembe és kivette a telefonom.</div>
<div dir="ltr">
- Mit akarsz? - adta a kezembe.</div>
<div dir="ltr">
- Csak megnéztem az időt.</div>
<div dir="ltr">
- Visszajössz majd értem?</div>
<div dir="ltr">
- Nem, mire otthon leülök addigra jöhetek vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Ember a csajodért igazán visszajöhetsz.</div>
<div dir="ltr">
- Úh! Ez beszólás volt.</div>
<div dir="ltr">
- De, ha te nem, akkor majd én haza kísérem. - karolt volna át, de én felemeltem a kezem. Kérdően néztem Arminra, akit nem nagyon érdekelt a helyzet.</div>
<div dir="ltr">
- 4-re itt vagyok. - jelentette ki, majd konzolját nyomkodva elindult az ajtó felé.</div>
<div dir="ltr">
- Na, most jössz nekem egyel.</div>
<div dir="ltr">
- Ja, esetleg egy pofonnal. - mentem a könyvtárba, ahol az óra lesz megtartva.</div>
<div dir="ltr">
Castiel a nyomomban szaladt, majd elkapta a karom. Kirántottam a kezem és felé fordultam.</div>
<div dir="ltr">
- Mit akarsz? - szinte éreztem teste melegét, olyan közel álltunk egymáshoz.</div>
<div dir="ltr">
- Olyan titokzatos vagy, nem akarsz mesélni?</div>
<div dir="ltr">
- Neked semmi közöd az életemhez. - indultam meg a könyvtárba. Nem kellett volna rávennem, hogy maradjon bent. Kim sincs itt, ez meg azt hiszi szabad célpont vagyok a számára, hogy Armin nincs itt. Nem tudom miért hiszi azt, hogy volna bármi esélye. Azért mert népszerű a lányok körében, nem jelenti azt, hogy bárkit meg is kaphat. Főleg nem engem.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Bementem a könyvtárba és egy körben diákok ültek, könyvekkel a kezükben. Egyel alattam jártak, és kíváncsian néztek rám.</div>
<div dir="ltr">
- Sziasztok! - emeltem fel a kezem.</div>
<div dir="ltr">
- Szia! - köszöntek kórusban, majd folytatták a beszélgetést. Castiel is beért, és hangos nevetésben tört ki. A gyerekek elhallgattak és kicsit félve néztek rá.</div>
<div dir="ltr">
- Itt tartják a nyomorék találkozót? - ment oda hozzájuk és elvett egy lánytól egy könyvet.</div>
<div dir="ltr">
- Hé!! Add vissza! - kelt fel egy elég kistermetű vékony lány a helyéről. Hosszú fekete haja, és elég lázadó külseje volt. Nem gondolnám, hogy olvas.</div>
<div dir="ltr">
- Tudtad, hogy ebből a szarból van film is? - sokan csendben ültek mások pedig összesúgtak. Én jobban megnéztem a könyvet. Castiel a Z világháborút tartotta kezében.</div>
<div dir="ltr">
A lány ugrálva próbálta kivenni a kezéből, de nem jött össze. Nem hagyhatom, hogy ilyen szemét legyen vele. Segítségére indultam, mikor Nat lépett be meglepetten.</div>
<div dir="ltr">
- Nem szólsz rá? - kérdeztem tőle.</div>
<div dir="ltr">
- Nem, figyeld.</div>
<div dir="ltr">
Pár perc ugrálás után, a lány megunta és bokán rúgta Castielt. Olyan nevetésben törtem ki, hogy szerintem az egész iskolában lehetett hallani. Castiel kissé meggörnyedve állt, és átnyújtotta a könyvet.</div>
<div dir="ltr">
- Köszi! - simogatta meg a fejét, mintha valami kutya lenne.</div>
<div dir="ltr">
- Ezt még visszakapod. - jött hozzánk sántikálva. Ez nagyon gáz volt.</div>
<div dir="ltr">
- Remélem tudod, hogy most megvert egy nálad fiatalabb lány.</div>
<div dir="ltr">
- Fogd be!</div>
<div dir="ltr">
Még mindig nevettem, mikor Nat mondta, hogy keddenként nincs tanulószoba. Erre a kijelentésre felkaptam a fejem és kirohantam az épületből. Ha gyors vagyok akkor utolérem Armint. Nem sok idő telt el, hogy elment. Meg úgy is játszik, szóval lassan megy.</div>
<div dir="ltr">
Végig szaladtam két utcán, mikor az utolsón megláttam. Kicsit gyorsítottam a tempón, hogy utolérjem.</div>
<div dir="ltr">
- Armin!!! - ugrottam a hátára nagy lendülettel, aminek hatására előre esett.</div>
<div dir="ltr">
- Ne, a konzolom. - vette fel - Oh, jól van, nem tört el. Szerencse.</div>
<div dir="ltr">
- Hahó én is itt vagyok.</div>
<div dir="ltr">
- Érezem. Ekkorát még soha nem estem. - porolta le magát, majd engem is felhúzott a földről.</div>
<div dir="ltr">
- Szívesen. - végig nézett rajtam, majd mosolyogni kezdett.</div>
<div dir="ltr">
- Leverted a térded. - lenéztem a lábamra. Nem is kicsit vertem szét a térdem. A sebből halovány vér folydogált. Leültem és elővettem egy zsepit, amit sebre szorítottam.</div>
<div dir="ltr">
- Gyere! - emelt fel a földről - Nálunk leápolunk.</div>
<div dir="ltr">
- De ez csak egy seb. - volt már rosszabb is, mint ez. De hiába ellenkeztem Armin akkor is csak elvitt hozzájuk. </div>
<div dir="ltr">
Viktória mosolyogva nézett ránk, bár furcsának tartotta, hogy Armin a karjaiban vitt haza.</div>
<div dir="ltr">
- Sziasztok!</div>
<div dir="ltr">
- Jó napot!</div>
<div dir="ltr">
- Anya, hozz valamit a sebére. - rakott le a székre.</div>
<div dir="ltr">
- Mit csináltál?</div>
<div dir="ltr">
- El...</div>
<div dir="ltr">
- Kigáncsolt! - szóltam gyors közbe. Viktória mérgesen nézett a fiára, Armin pedig rám. - Jó nem igaz. Csak elestem. - nevettem el magam.</div>
<div dir="ltr">
- Azért, már azt hittem meg kell verjelek. - mondta Arminnak és nevetve elment a fürdőbe, majd egy kis fehér dobozkával tért vissza.</div>
<div dir="ltr">
- Ne, nem kell lefertőtleníteni.</div>
<div dir="ltr">
- De, nagyon ronda.</div>
<div dir="ltr">
- De csípni fog.</div>
<div dir="ltr">
- Jaj ne nyafogj már. - parancsolt rám Armin.</div>
<div dir="ltr">
- Tudod milyen rossz?</div>
<div dir="ltr">
- Kibírod. - tudom, hogy csak törődik velem és én értékelem is a kedvességét, de egy nagyon nagy sebtapasz is megteszi.</div>
<div dir="ltr">
Ahogy Armin rácsepegtette a sebre, becsuktam a szemem, összeszorítottam az ajkaim és mély levegőt vettem.</div>
<div dir="ltr">
- Kész! - csókolt meg, mire kinyitottam a szemem. Kissé könnyes szemmel néztem a szemébe, mire megsimogatta az arcom és megpuszilta a homlokom.</div>
<div dir="ltr">
- Látod, többet nem csinálsz ilyet.</div>
<div dir="ltr">
- Aha, még a másik térdem jó. - mindhárman nevettünk. A dobozból előkerestünk egy sebtapaszt, ami pókemberes volt.</div>
<div dir="ltr">
- Bocsi csak ilyen van, rég nem kellett ilyet használnunk.</div>
<div dir="ltr">
- Nem baj, szeretem a filmet.</div>
<div dir="ltr">
- Akkor jó. - rakta fel a sebtapaszt. Kicsit furcsán jártam, de elindultam az ajtó irányába.</div>
<div dir="ltr">
- Nem maradsz? - kérdezte Viktória, de csak megráztam a fejem.</div>
<div dir="ltr">
Armin elkísért. De csendben sétáltunk egymás mellett.</div>
<div dir="ltr">
- Mi a baj? - kérdezte meg egy idő után.</div>
<div dir="ltr">
- Csak fáj a térdem. - nem mondott rá semmit. Bicegve sétáltam. Milyen ismerős, Castiel is így járt én meg kinevettem érte. Ha most ő látna, biztos szakadna.<br />
Lassan haza értünk. Armin nem jött be, egy csókkal elköszönt és el is ment. Én bebicegtem a házba és anya amint meglátott aggódóan rohant hozzám.<br />
- Mi történt?<br />
- Csak elestem. - mentem fel a lépcsőn.<br />
- Ne segítsek? - jött anyu utánam.<br />
- Nem kell! - emeltem fel tagadóan a kezem, hogy még ne is érjen hozzám.<br />
- Nem értem miért kell ilyen makacsnak lenned. Arminnal is ilyen vagy? - úgy csináltam mintha gondolkodnék rajta, de mindketten tudtuk a választ.<br />
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Azt hiszem itt az ideje, hogy videó chateljek Rinnel. Már 1 hónapja nem beszéltünk.<br />
Hiába csörgettem többször is, nem vette fel. Biztos játszik. Majd visszahív, ha ráér.<br />
Vacsoráig a neten lógtam és olvasgattam játék véleményeket. Sok új játék kijött már, de én még arra is lusta vagyok, hogy letöltsem kipróbálni, inkább a megszokott régieknél maradok.<br />
6-kor anya szólt, hogy menjek vacsorázni. Letéptem a sebtapaszt a lábamról, ami rohadtul fájt, de legalább nem annyira feltűnő. Lementem és asztalhoz ültem. Anya rossz szemmel nézett rám, de elém rakta a kaját. Nagy örömmel néztem a tányéromba, de mikor megláttam, hogy valami bizonytalan eredetű hús volt, elment az étvágyam.<br />
- Nincs más? - toltam el a tányérom.<br />
- Jó volna, ha ennél egy kis húst is. - fintorogva ránéztem a tányéromra, majd felkeltem az asztaltól.<br />
- Szombaton, fél 7-kor megyek el.<br />
- Nem pénteken mentek? - kérdezte anya.<br />
- Azt lemondta. - mondtam szomorúan. Apa megforgatta a szemeit.<br />
- Látod mondtam, hogy ez lesz. Elsőnek lemondja, aztán szakít veled. De akkor kitekerem a nyakát.<br />
- Szívem, kérlek.<br />
- Ez hülyeség, csak közbe jött neki valami. Így is mindig együtt vagyunk. Nyugodtan csinálhat mást is.<br />
- Igen. Nem szabad szorosan fogni őket. - bólogatott anyu.<br />
- Tudom, de mindig kérdezte, hogy mit csináljunk, én meg csináltam a programokat. De akkor is.<br />
- Jól van, most az egyszer előfordulhat, de ha rendszeres lesz. Akkor beszélnetek kell.<br />
- Igen. - nem szoktam a tanácsokat megfogadni, de anyunak igaza van. Ha majd mindig leráz beszélnünk kell. Ahj, most bogarat ültettek a fejembe, ez csak egy egyszeri eset. Visszamentem a szobámba és neki ültem CS:GO-ni. Olyan fél 11-kor kaptam észhez, hogy el kellene menni fürdeni és aludni. Hát elvonszoltam magam, a fürdőszobába és letusoltam.<br />
Az ágyban csak forgolódtam, az járt a fejemben, amit anyu mondott. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy lesz még ilyen. De tudom, hogy nem lesz, de akkor is. Minek kell ilyen hülyeségeket mondani? Elővettem a telefonom és azt kezdtem el nyomkodni, amíg el nem aludtam.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Ha itt jártál, jelezd a véleményed, hogy tudjam mit csinálok jól, vagy épp rosszul. Köszi!</i> ^_^ </div>
</div>
Wiahttp://www.blogger.com/profile/01882866982753415004noreply@blogger.com5